Fezejet

 1       2|     Margarit rögtön.~A jámbor férfiú ekkorra már kialudta magát,
 2       4|   ismét itten leszek.~A derék férfiú nem látott ebben mást két
 3       4|     hozzám egy szóra.~A jeles férfiú úgy megijedt a váratlan
 4       4| kezével megragadni a tétovázó férfiú kezét.~– Az istenre kérem
 5       4|    tűzbe is érte.~Az érzékeny férfiú sírni is kezdett, míg Henriette
 6       6|      hanem azért az összetört férfiú oly fürge, hogy mindenkit
 7       6|   tudjuk, ez Margari.~A jeles férfiú annyira meg van döbbenve,
 8      18|        Ott nyújtózik a boldog férfiú tarka virágos hálókabátban
 9      18|   kegyeit – szepegé a megvert férfiú kiengesztelődés hangján,
10      18|     kezét a hozzá törleszkedő férfiú mellének feszítve, azt olyan
11      18|   lökött rajta, hogy a jámbor férfiú másodszor is hanyatt bukott,