Fezejet

 1       1|        sem, hogy Makszikának hol fáj, elő kellett hozni a házi
 2       1| emberiségre, mint akinek a szeme fáj, s nem bírja felnyitni a
 3       6|         azt hinné, hogy az annak fáj.~A háziúr kacag ez aggodalmon:~–
 4       6|        Kérem, Clementine, nagyon fáj a fejem! – szólt Henriette,
 5      10|          akinek nevét olyan igen fáj kimondani. Annyira belebeszélte
 6      11|     inkább azt állítja, hogy ami fáj, az nem fáj.~Henriette mégis
 7      11|    állítja, hogy ami fáj, az nem fáj.~Henriette mégis éjfél felé
 8      11| asszonyom, ha tudná ön, mennyire fáj ezt hallani másnak!~De megkeményítettem
 9      13|         amiknek gondolatja önnek fáj, mintha én csak mendemondát
10      17|        úgy nem érzek semmit, ami fáj; sokszor nincs takaróm,
11      18|       haragudjon, no. Hiszen nem fáj, ugye? Hol ütötte meg magát?~