Fezejet

 1       1|      megint sétálni kezd.~– Dühös vagyok.~– Ki bántott? –
 2       2|    haragosan.~– No, te! Te, dühös, vérengző ember! Hát megtörtént?
 3       3| ríva fakadt mérgében, s egy dühös oldalpillantást vetve Lángainéra,
 4      11|   pillanatban egy vadállati dühös ordítás hangzott fel a ház
 5      12| után. Az elhagyott szobából dühös csengetés hangzott utána.~
 6      13| ütötte el a kérdést. A gróf dühös kezdett lenni minden ismerősére,
 7      16|      nem a félelem, hanem a dühös kétségbeesés volt az, amit
 8      18|     hogy jött ide? – (Olyan dühös volt már, hogy megbetegszik,
 9      18|    ember, ilyenkor az ember dühös mindenkire.~Margari egyszerre
10      21|     messziről ellenfeleire. Dühös mozdulataihoz, ádáz ordításához
11      22|   csodákból, amikkel őket a dühös öregúr ijesztgetni ki nem