Fezejet

 1       5|            hajt, egész felfutó indás bokor lesz belőle, melynek viaszfényű
 2       6|     nagyságos asszonyom, milyen nagy bokor lett belőle. Hanem nagy
 3       6|            elszórva állt meg egy-egy bokor a gyetőn, még kalyibának
 4       8|            egy percig valami kinyúló bokor fenntartá a rohamot, a másik
 5       8|           mindkét kézzel megragadá a bokor gyökereit, s ott maradt
 6       8|     eszméleténél volt.~Két kezével a bokor gyökerébe kapaszkodva érezé,
 7       8|           kengyel szinte fennakadt a bokor csutakjain, mik azt a paripa
 8       8| emberjárástól; éjszaka következik; a bokor lassankint engedni fog terhe
 9       8|            lépj ide a vállamra; ez a bokor nem soká tart, mert csak
10       8|        kezével felnyúlt az összetört bokor maradványáért, Henriette
11       8|      Henriette bámulva látta, hogy a bokor, melynek gyökerei az ő terhe