Fezejet

 1       6| Kengyelesy-Puszta nincs a világ végén.~Henriette ámult, és bámulta
 2       6|     szemei véletlenül az asztal végén ülő Margarira tévedtek e
 3       9|     letelepedve, ő ült az egyik végén, a medve a másikon.~Az volt
 4      11|    román hölgy türelmetlenül; a végén kezdve mondanivalóját.~–
 5      14|     napvilágot láttak a folyosó végén derengeni; s amint kiértek
 6      15|          hogy aki ennek a túlsó végén szemközt jön, okvetlen megkap
 7      15|     állt előtte e folyosó túlsó végén a – Fatia Negra.~Azon alakban,
 8      19|   állomást nevezte meg.~A város végén egy szatócsboltban vett
 9      22|    folyosón állt, melynek túlsó végén hangzottak az üldözött kalandor
10      25|         azalatt ő a város másik végén nevetve és dúdolva ballagott