Fezejet

 1       6|      az arca.~A grófnő nagyot nevetett rá.~– Az egy fiatal huszártisztnek
 2       6|       s arra mind a két férfi nevetett.~Henriett-nek e perctől
 3       7|        Dehogy! Nekem.~Az öreg nevetett rá: „bolond leány!”~– Hát
 4      11|       én súgtam neki.~A rabló nevetett.~– Nem én, csak a mézes
 5      13|       elvegye! Mi?~A többi úr nevetett rajta nagyon, maga Kengyelesy
 6      13|     tette, nem volt e itt, az nevetett, és tréfával ütötte el a
 7      17|   Ezen már a kocsmáros nagyot nevetett.~– Díszleteiket? Ruhatárukat?
 8      17|    eljátszani.~Szilárd nagyot nevetett e komikus szigorúságon,
 9      19| nevetni, az félrefordult, úgy nevetett.~Azt hitte, hogy csakugyan
10      19|    Hisz itt zene van!~A fickó nevetett.~– Igenis; azzal gyógyítják