Fezejet

 1       5|           valamit válaszolt rá. Én mondám neki, hogy őszinte és igaz
 2       6|       nehogy elfelejtsem a dolgot, mondám a hajdúmnak, hogy reggel
 3       9|        Vannak a síkon is emberek – mondám én neki –, akik a szabad
 4      10|           mely biztosan öl. Én azt mondám, hogy nem teszem, nem akarok
 5      10|        egyes-egyedül. – De rosszul mondám: egyedül, hiszen hárman
 6      11|     nincsen késedelmezni való idő; mondám Mariónak, hogy rögtön fújja
 7      11|         nekem, én erősebb leszek – mondám neki, pedig engemet is majd
 8      17|             hogy mit akarok tenni. Mondám neki, hogy elmegyek színésznek;
 9      17|          inasoktól kértem kölcsön; mondám az ördögnek, hogy legalább
10      19| tisztelendő úr nekem mond.~– Előre mondám, hogy nem szeretem az embereket,