Fezejet

 1       5| csakugyan elfogadta a kínálást, leült; hiszen különben le kellett
 2       6|      székről, ahova már egyszer leült; ez nagy megtiszteltés volt
 3       9|     falatozásra került a dolog, leült Juon mellé; tudta, hogy
 4      11|  csalogatta maga után Lénárdot. Leült előtte a szép holdvilágnál,
 5      12|    lélegzet erre a szóra. János leült, úgy megijedt.~Erre nem
 6      16|         akkor is jött, köszönt, leült, s mire rákerült volna a
 7      16|    szemközt ült.~Amint a grófnő leült, a társalkodónő, mintegy
 8      16|       amidőn ő kiért az utcára, leült ugyanarra a székre, ahonnan
 9      19|        kicsit.~Azzal Gerzson úr leült a lépcsőre, kiszakított
10      20|    Azután megerősíté szívét, és leült íróasztalához írni. „Én