Fezejet

  1       1|          nézhet rá anélkül, hogy kedve ne legyen megkínálni: egyék,
  2       1|            fogom a rokolyáját, hogy el ne menjen. A kapu sincs bezárva.
  3       1|               joga abból áll, hogy azt ne hallgassa.~De hátravan még
  4       1|           Makszika generális lesz! No, ne szopja hát az ujját. Nem
  5       1|                párbajra.~– Nem, János, ne azt tedd. Üsd pofon az utcán,
  6       1|               Üsd pofon az utcán, vagy ne azt tedd, adj egy trágernek
  7       1|                 a szántszándékosságról ne tanúskodhassanak, mint idegenek.
  8       1|              Nem lesz neki semmi baja: ne féltsd.~Az inas jött jelenteni,
  9       2|             alatt bírni, akinek nyugta ne legyen miatta.~Esti hét
 10       2|        bolonddá az öregapja lelkét, de ne őtet; – amiből azt is lehetett
 11       2|                fiút:~– Kálmán! Kálmán, ne feleselj öregatyáddal, az
 12       2|             arcát, hogy azokat az öreg ne lássa, s ajkába harapott,
 13       2|            ajkába harapott, hogy sírva ne fakadjon; az fájt neki nagyon,
 14       2|            hogy csak hallgasson el, és ne mondja senkinek, hogy Kálmán
 15       2|         pártfogó arccal mondta neki:~– Ne félj, húgocskám, majd hozok
 16       2|         megmondá neki, hogy „engem már ne csókoljon meg, köszönöm!”~
 17       2|              súgta:~– Tanuld meg, hogy ne mutasd be a vendégnek a
 18       3|            legyen rám nézve szerencse, ne én őrá.~János tízszer is
 19       3|               Egy szó sincs tefelőled. Ne védelmezd magadat; nem akar
 20       3|              neki, hogy többet soha be ne tegye lábát ehhez a házhoz,
 21       4|                hogy a rézedények kárba ne vesszenek? Lám, nagyságod
 22       4|           Kálmán hat lépésnél közelebb ne bocsáttassék testvére ágyához;
 23       4|               hogy a kisasszony magára ne maradjon.~A jó lélek azt
 24       4|          felolvasást hallgasson, miért ne hallgathatná Margariét,
 25       4|          függöny mellé, hogy a betegre ne lásson, mert az talán illetlen
 26       4|           furcsaságot, mi legyen és mi ne legyen benne; annyira, hogy
 27       4|               zárból, hogy otthonlétét ne vegyék észre.~Akkor aztán
 28       4|             komornyiknak csengessek?~– Ne tessék fárasztani magát.
 29       4|              nem állhatta, hogy rendre ne utasítsa testvérét:~– Ugyan,
 30       4|           utasítsa testvérét:~– Ugyan, ne beszélj közbe annyi hiábavalóságot!~–
 31       4|               megolvasgatni: – hogy el ne unja magát.~Azok voltak
 32       4|           állhatá meg, hogy olykor fel ne sóhajtson: – a szörnyeteg!
 33       4|               rajta minél elébb.~– Jó! Ne fáradj. Mondottnak veszem.
 34       4|                semmi bajom.~– No, csak ne bízd el magadat még. Már
 35       4|              foglak dorgálni; de azért ne félj, pártodon vagyok”.~–
 36       4|          szorítsd össze a fogaidat; de ne hazudj; ne tagadj, ne gondolj
 37       4|                fogaidat; de ne hazudj; ne tagadj, ne gondolj ki mentségedre
 38       4|               de ne hazudj; ne tagadj, ne gondolj ki mentségedre olyan
 39       4|             amiket mondani fogok: bele ne szólj; megcáfolni ne akarj;
 40       4|              bele ne szólj; megcáfolni ne akarj; ha kérdelek, s felelni
 41       4|                a fejedet; de elámítani ne akarj, mert az nem illik
 42       5|            dolga van, dalol, hogy bele ne fáradjon, s mikor vékony
 43       5|           neveltek, hogy maga semmihez ne értsen, aki még csak a gyertya
 44       5|               hogy ízlése elleni dolog ne legyen azt a hölgyet nejévé
 45       5|              ha lemondana rólad? Félre ne érts. Nem vádolom őt. Ha
 46       5|             férfival; de én ennek mind ne higgyek, amíg ő egy szót
 47       5|            tőlem, s távolról int, hogy ne kételkedjem benne; hallgat,
 48       5|                azután, és szemeiket le ne hunyják, akik őrzik, s ha
 49       5|         kísértem meg többé.~– Jól van, ne beszéljünk rólad. Te makacs,
 50       5|    burnótszelencéjét. – Kérlek szépen, ne haragudjál rám, hogy neked
 51       5|             amit burnótnak neveznek. – Ne haragudjál rám azért, hogy
 52       5|      gondoskodom, hogy két óráig senki ne háborítson …~A lyányka gépileg
 53       5|               ezeket kézre. Nono, csak ne tessék úgy szikrázni az
 54       5|             penzumok. Többet ilyeneken ne törd a fejedet. A leány
 55       5|               szelíden beszélt vele.~– Ne vedd oly nagyon a szívedre,
 56       6|             csizmámat tegye az ágyhoz, ne a bagariát; – hát reggel,
 57       6|              titkár olyan furcsa ember ne volna. Mint tudjuk, ez Margari.~
 58       6|               falatot a nyakravalójába ne rakjon.~Ennyi hölgy előtt
 59       6|            tegye fel a házisipkát; meg ne hűtse a fejét, nem haragusznak
 60       6|            tegye, félre a bal szemére; ne húzza le a homlokára; így
 61       6|                   Hagyjon nekem békét! Ne híjon engem mókuskájának.
 62       6|             Mondja, hogy medve vagyok. Ne tömjön engem: nem vagyok
 63       6|         Bécsben fogjuk tölteni. Ugyan, ne tegyen annyi cukrot a teámba.~–
 64       6|                súgva figyelmeztetni:~– Ne felejtse el a grófnét meghívni
 65       6|          összecsapta a kezeit.~– Uram, ne hagyj el! Nini, biz a nagyságos
 66       6|         beszédbe.~– Lelkem, csárdásné, ne trécseljen most, mikor a
 67       6|                van ki belőle, hogy meg ne ismerjék.~Ilyen szép biztatásokkal
 68       6|           akinek fúj. Aki nem szereti, ne hallgassa.~– Születik-e
 69       6|              megmondta, hogy a helyére ne eresszünk holmi kapcatolvajt,
 70       6|            borért; lehetetlen, hogy le ne nyomtassam valami itallal
 71       6|                nem is hiszem, hogy elő ne venné, mert a vén Ripa is
 72       6|               boglya közepébe, hogy el ne vigye a szél, vagy felrakta
 73       6|          ahonnan jött, hogy oda vissza ne találjon, s melynek lakosai
 74       7|              itthon volna, és énhozzám ne jött volna el! Énhozzám!~–
 75       7|             paripája nagy tüszkölve.~– Ne is féljen senkitől sem –
 76       7|               felelgetett rá a fáta –, ne féljen a nagy uraktól, ne
 77       7|              ne féljen a nagy uraktól, ne féljen az ördögöktől, de
 78       7|          legalább a képét mutassa meg; ne járjon hozzám maskarában.~–
 79       7|        állhatnám meg, hogy a képét meg ne lássam.~– Azt mondta, hogy
 80       7|               alatt minden liszt agyon ne égjen, és harmadszor azért,
 81       7|                Legyen eszed, Anica, és ne bolondulj; nem jöhet ide
 82       7|          tietek. Aki nem bízik hozzám, ne jöjjön ide.~Azzal, ahogy
 83       7|           Ennek a neve „Zain”. Hogy el ne felejtsd, fonjuk karod körül.~
 84       7|         csavarva acélerejű ujjaival. – Ne felejtsd el, hogy ez „Zain!”
 85       7|               csak készítetlen aranyat ne ajándékoznál valakinek,
 86       7|               embereket imára hívja.~– Ne verjünk mi is egy-egy aranypénzt
 87       7|               az olvasztóba jut.~– Ah! Ne rontsd el. Add ezt nekem.~
 88       7|             van! Domnule, olyan bolond ne légy, hogy azt az aranyat
 89       7|               iparkodjunk ám, hogy meg ne haragítsuk magunkra!~Erre
 90       7|              éppen az a nagy baj; csak ne félnék olyan nagyon tőled!)~
 91       7|              Az nem lehet, Anica! Erre ne gondolj. Velem nem viszlek
 92       7|              arca elé:~– Mit akarsz!~– Ne félj semmit. Csak azt az
 93       7|                Az én fejemmel bolondok ne játsszanak.~A leány rosszabbat
 94       7|                már nyugodtan felelt:~– Ne búsulj, visszaadtam azt
 95       8|           lehet parancsolni, hogy újra ne nőjön, mint a körömnek,
 96       8|               van, hogy a kinőtt köröm ne legyen fekete, mert más
 97       8|             hogy az öreg lelkész kezet ne csókoljon neki.~– Nem a
 98       8|        leküldöz hozzánk néha a földre. Ne vegye ezt bóknak, nagyságos
 99       8|          hajtania a fejét, hogy a kőbe ne ütközzék, s a keskeny ösvényen
100       8|               No, lépj ide, asszonyom, ne félj semmit. Leviszlek én
101       8|              arra kérte a delnőt, hogy ne féljen semmit, mert hiszen
102       8|             leülteté őt.~– Így, domna, ne félj, nem lesz semmi baj.
103       9|          megégetni, hogy többször bele ne kóstoljon; ő meg aztán cserébe
104       9|             arannyal hímzett ingeit ki ne rakhatta volna a sátor alatt,
105       9|             alatt, s vagy tíz kérőt el ne utasított volna büszkén.~
106       9|         nehezen vitték, hogy Juon utol ne érje, s azzal is könnyebb
107      10|                szóval sem mondom, hogy ne menjen. Tegyen mindent kedve
108      10|               egyszerű lenni, hogy fel ne tűnjem közöttük.~– Kegyed
109      10|          pecséteket, hogy egy is össze ne törjék, s szívdobogva nyitá
110      10|               közé keveredve, hogy fel ne tűnjék; valami szögletben,
111      10|                  Kedves Henriette, azt ne gondolja felőlem, mintha
112      10|              csak arra kérem, hogy meg ne hazudtoljon; hagyja rá,
113      10|             Azóta bizonyosan megbánta. Ne féljen: adja ide kezét,
114      10|            benne, hogy vendégei hiányt ne szenvedjenek elnézése miatt;
115      10|         megölni? – kérdém tőle. – Arra ne legyen semmi gondod. – De
116      10|           velük együtt alszik, a hó el ne temesse nyájával együtt,
117      10|                találkozásnak az örömét ne is kísértse meg ember leírni.~–
118      11|               tudni.~Egy óra óta, hogy ne unja magát, tartotta Anicát
119      11|                 asszonyom! Ezt a nevet ne mondja ki előttem soha,
120      11|               de mégsem ordított, hogy ne legyen alkalmatlan, s midőn
121      11|             alatt, s semmi zörgésre ki ne nyisd az ajtót, míg mi vissza
122      11|             Nem úgy – szólt Marióra –, ne menj sehova. Ha Juonnak
123      11|              egymással többet, hogy el ne legyen árulva, hogy Marióra
124      11|            férfi neve az övén kívül ki ne jöjjön számon!~De folytatni
125      11|              hogy férjének segítségére ne rohanjon; az őt zavarba
126      11|              egy egész ország férfiáé. Ne féljen, asszonyom, amit
127      12|                metszi a nézése. Előmbe ne bocsásd!~– Pedig ő mindennap
128      12|               szokás szerint rongyosan ne jöjjön elém, még tán a haját
129      12|            Kálmánom, csak szelíd légy; ne nézz olyan vadul öregatyádra;
130      12|               olyan vadul öregatyádra; ne felelj neki, ha dorgál;
131      12|                alázatosnak kell lenni. Ne mondj neki, bármit mond
132      12|              meg a kezét; kérjed, hogy ne haragudjék rád; engedjen
133      12|            mondá:~– Azért jöttem, hogy ne büntesd miattam Henriette-et.~–
134      12|                hangon kiálta:~– Apámat ne bántsd, mert az nem bántott
135      12|     fogcsikorgatva kiálta rá:~– Hozzám ne nyúlj, te hosszú lábú hóhér,
136      12|                pedig, hogy Sipos észre ne vegye, elbújt az orosz kémény
137      12|              nevelőbe, valami bolondot ne csináljon.~Míg ott beszélt
138      12|           rajtuk.~– Kelj fel innen, és ne játsszál énelőttem komédiát;
139      12|              feledékeny eszű vagyok? – Ne áltasd magadat azzal; rovásra
140      12|                 És most hallgass. Szót ne emelj többet azok mellett,
141      12|            mersz állani, hogy őket meg ne büntessem, te is abban a
142      12|                segíts nekem kacagni.~– Ne kacagjatok, mert az megint
143      13|              akitől eltűrné, hogy belé ne szeressen; egypár hétig
144      13|          anélkül, hogy az őrizőnek meg ne kellene halni. Hanem, kedves
145      13|               az erős ész ellenében –, ne nehezteljen, hogy nehány
146      13|          ismerem önnek a gondjait. No, ne haragudjék; ne húzza úgy
147      13|           gondjait. No, ne haragudjék; ne húzza úgy össze a szemöldeit;
148      13|              kell önnek mondanom, hogy ne higgye felőlem, mintha én
149      13|          beszélek, édes Vámhidy; pedig ne gondolja, hogy én csupán
150      13|               előtte Kálmán öccsét elő ne hozza. Most ez a szegény
151      13|          harapta, hogy a könny szemébe ne jöjjön. Ki hinné, hogy a
152      13|         beszéltetek folyvást, hán? No, ne süsd le a szemedet; nézz
153      13|                  Itt van, megtaláltam; ne tessék kétségbeesni miatta.
154      13|          háborítsa önöket. Így, ni. El ne ölje magát, édes barátom.
155      13|              jött szavakért forrón meg ne csókolja a grófné kezét.
156      13|               fiatal barátom, csak meg ne ijedjen tőlem! Kérem, éntőlem
157      13|              való féltében valami kárt ne tegyen magában, az isten
158      14|            csak hát nem is mozdulok.~– Ne zúgolódjál, öreg, mindennek
159      14|              valaki el akar árulni. De ne mondjátok azt senkinek.
160      14|             ördög országához.~– Csitt! Ne beszélj úgy.~– Óh, dehogynem;
161      14|                fekete álarcosnak, hogy ne tegye már őket ki több próbának,
162      14|                nőül venni leányomat?~– Ne jussak ki a napvilágra addig,
163      14|           elrejtve köpenyeik alá, hogy ne villogjon a sötétből elő,
164      14|           takarta el kezével, hogy meg ne vakítsa; azzal felszakítá
165      14|            biztatta az üldözőket, hogy ne féljenek; fél óra múlva
166      15|               el ez a puska?~– Csak rá ne nézz tüzes szemeiddel, mert
167      15| Gyulafehérvárott a kaszamátában.~– No, ne félj semmit, nem történik
168      15|             szeretem én azt úgy, énrám ne mondhasson senki semmit.
169      15|           halottá tehet akármi óriást. Ne félj; ha páncélinget viselne
170      15|        szükségét látja.~– Megállj, ide ne jöjj! – kiáltá rá a fegyveres
171      16|              No, de vigasztalja magát; ne féljen semmit, fél esztendő
172      16|           felállt, és elment valahová. Ne keressük.~Alig maradtak
173      16|              tőle.~– Óh, kedves uraim, ne tessék olyan nagyon gúnyolódnotok:
174      16|               A báró kacagott rá.~– De ne nevessen, mert úgy van.
175      16|             önnek semmi gondja. Kérem, ne mondja senkinek; különösen
176      16|          senkinek; különösen férjemnek ne. Képes volna a végletekre,
177      16|             végletekre, ha megtudná.~– Ne tréfáljon a grófné; ugyan
178      16|            amit elbeszélt.~– Csak most ne történt volna velem az a
179      16|                 hogy ennek a fráternek ne legyen többet nyitva a grófné
180      16|        kaszinóban találkozva, annak el ne panaszolja, mennyire aggódik
181      16|              előttem, azt mondom, hogy ne tűnjön fel a jámbor Fatia
182      16|              mint aki azt akarja, hogy ne aludjanak már a háznál.
183      16|               hozzáültek, hogy a delnő ne reggelizzék egyedül.~– Pompás
184      16|           feldűlni való utak vannak.~– Ne tarts tőle, én magam fogom
185      16|               barátunk, hogy melletted ne üljön; sok orcapirulásába
186      16|                mindenről szemeivel meg ne győződjék. Odalenn összevizsgálta
187      16|       elillantak, hogy tanúbizonyságul ne kelljen nekik felmenni.
188      16|           magát. Úgy szokott már az.~– Ne magyarázz nekem bolondokat;
189      16|                óra múlva itasd meg. El ne lopd őket, mert mind a négy
190      16|               hogy az öregúrnak kedvét ne szegje, de voltaképpen mégsem
191      16|            fordítva, hogy fényével föl ne ébressze, s azzal egyedül
192      16|             törnek ránk, ébredjen fel! Ne aludjék! Ne aludjék!~De
193      16|              ébredjen fel! Ne aludjék! Ne aludjék!~De Gerzson úr alva
194      16|    támaszkodott fél kézzel, hogy össze ne rogyjék.~A feszített zár
195      16|               más, csak egy tőr.~– Fel ne ébressze őt – suttoga Henriette-hez –,
196      16|            koponyája szét van zúzva.~– Ne tegyenek vele semmi rosszat –
197      16|                Lehúzom gyűrűimet, csak ne nyúljanak hozzám; ha lehet,
198      17|              tekintetes szolgabíró úr, ne maradjon itt sokáig; ne
199      17|                ne maradjon itt sokáig; ne legyen tanúja a skandalumnak:
200      17|                urak vannak a párteren. Ne nézzen bennünket sokáig.~–
201      17|              hogy „az isten áldja meg, ne nézze szegényeket, mert
202      17|        forintot adok a mai napra, csak ne tegyen csúffá.” – „Bizonyára –
203      17|                adoma, hogy némi érdeke ne támadjon a színpadon szereplők
204      17|     eszmejárásába, hogy őt egyelőre el ne vadítsa –, én igen nagyra
205      17|            unokahúgát, hogy lába alatt ne legyen, s hogy tagadta meg
206      17|           vagyonból!~– Kérem, Leánder, ne sértegesse testvérét, mert
207      17|          eszmét rettenetesen furcsának ne találja.~– De kedves, fiatal
208      17|               mondta, hogy jól teszem, ne maradjak ott. Nem volt több
209      17|             bírnak. Legyen nyugodt, és ne tépje a haját. Még semmi
210      17|              kibékülne. Énértem tegye, ne magáért. Testvéréért, kinek
211      18|       leülhetett, rázhatja az onnan!~– Ne búsulj asszony – vigasztalja
212      18|           magát mindig pénzzel tartsa. Ne féljen, ha a pörének Lángainéval
213      18|               hogy a Margari ruhája el ne szakadjon; mert ha a Margari
214      18|            azon kellene dolgozni, hogy ne csippel-csuppal adogasson
215      18|         csibukszárat.~– Megálljon, no; ne füstöljön most; beszélgessünk
216      18|        Margarinak a nagyságos úréra.~– Ne mondja.~– De igenis mondom.
217      18|           fösvénység nem engedte, hogy ne kapjon ezen a kérdésen.
218      18|       becsukatni öt-hat esztendőre, és ne szóljon semmit, őrült gondolat!
219      18|            érte.~– Nem kell, nem kell. Ne szolgáljon engem. Ön nekem
220      18|          utálhatja a viperát, de azért ne hágjon a farkára, ha már
221      18|              nem akartam ilyen nagyon. Ne haragudjon, no. Hiszen nem
222      18|              kutya.~– No, no, no, csak ne kiabáljon olyan nagyon –
223      18|             végig a városon.~– Margari ne legyen bolond. Nem akartam
224      18|             magától, hogy a gallérjába ne kapaszkodhassék, s azután
225      18|               vagyok, mint a napvilág. Ne higgye, nagyságos úr, hogy
226      18|             embert is; ez a főbűnös.~– Ne tessék rá hallgatni, Margari
227      19|              honnan kerültél te elő?~– Ne tréfáljatok! – riadt fel
228      19|            bárónő?~– No, csak megállj! Ne szaladj; utol nem éred,
229      19|             igen sokáig tart. Te addig ne ácsorogj itt a lovakkal,
230      19|            majd megszolgálom. Fizetést ne emlegess előtte, mert azzal
231      19|               azért mondom, hogy velem ne tréfálj. Én nem látogatni
232      19|             együtt későn keltetek fel. Ne őrizd olyan nagyon az ajtót,
233      19|          elébb-utóbb.~Hogy az álom meg ne kerülje elébb, mint akarná,
234      19|           eszemet végképp elveszítsem, ne késsék itt tovább. – Én
235      19|   veszedelemben forogna miattam?~– Azt ne tessék kérdeni. Én tisztában
236      19|        domboldalról még egy pillantást ne vessen vissza a helyre,
237      19|                 uram. Arról egyébiránt ne aggódjék kegyed, hogy ezentúl
238      19|      megőrzésül átadtam most; senkivel ne tudassa, amit abból megtudott,
239      19|                 Merre?~– Nagy a világ. Ne aggódjék miattam. Nem vetek
240      19|              Miről beszélsz? Gyere be. Ne kiabálj itt a kapu alatt.
241      20|             ijedős volt különben is.~– Ne rettenjen meg, asszonyom –
242      20|             Henriette ruháját, hogy el ne futhasson előle. – Én vagyok,
243      20|        Könyörögni jöttem nagyságodhoz: ne utasítson el magától, én
244      20|                 az ég irgalmára kérem, ne felejtkezzék el rólam! Jussak
245      20|                szónak írva kell lenni. Ne hagyjon elvesznem. Az Isten
246      20|               ég kegyelmére kérem önt, ne ítélje el őket! Az Isten
247      20|                szent nevére kérem önt, ne írja alá nevét egy olyan
248      20|     rettenetességeire könyörgöm önnek: ne veszítse el azon embereket,
249      21|              előttem a rabló.~– Eredj. Ne bolondozzál. Biz az megmarad.
250      21|               amíg egy íze mozdul, meg ne kísértse azt visszafoglalni.
251      21|            hogy esti hat óra után úton ne legyenek.~Ennyi elővigyázat
252      21|       hídkorláton keresztül a folyamba ne ugorjék.~A Fatia Negra és
253      22|                repülni nem tudnak – ki ne menekülhessenek innen.~E
254      22|               csak a saját szemeidnek, ne beszélj arról, amit egy
255      22|          senkinek. Fegyveredet soha el ne hagyd. Megnézd, hogy mit
256      22|               eszel és iszol. Senkihez ne legyen bizodalmad. Éjjel
257      22|                 Éjjel szobádban senkit ne hálass, és többször körülnézz,
258      22|              embereid. És végre senkit ne kímélj, akinél gyanút fogsz,
259      22|          egyszer mondom, hogy senkinek ne higgy.~Szilárd a parancs
260      22|               kísértet lakta helyen rá ne várt volna, ahol tíz elszánt
261      22|       bizalmasan; „engem, galambom, el ne felejts!” Most már nincs,
262      22|            sóhaj: „engem, galambom, el ne felejts!”~Lefelé az út égett
263      22|               titokban, hogy senki más ne hallja. Igen sürgetős tudatnivalói
264      22|               el olyan jól, hogy rátok ne találjanak”, azt mondá a
265      22|                alatt, hogy avatatlanok ne legyenek a háznál. A szobákban
266      22|              hiszem, hogy valami bajuk ne legyen.~– Mi?~– Ha jártál
267      22|           rendet, hogy olyan fegyverre ne bízd magadat, amit frissből
268      22|                kezeddel. Régi töltésre ne hagyd a sorsodat, ha csak
269      22|               nagyon jó kard, domnule; ne félj semmit; mikor a vízből
270      22|              vágj a nyakához. Egyebütt ne vágd, mert vasinget visel
271      22|             hogy össze kell csapnotok; ne védd magadat, hanem csak
272      22|                kezét bekösse; legalább ne folyjon oly erősen a vére,
273      23|               házunknál kényelmetlenül ne érezze. Egyébiránt ön okos
274      23|      ágyvánkosai közé, hogy valaki meg ne hallja a sírást.~A Fatia
275      23|                figyelmezteté, hogy elő ne találja hozni az öregúrnak
276      23|          odacsődült éjjeli lepkék bele ne hulljanak. A dallam még
277      23|               újra: „az én gyűrűmet el ne veszítsd”.~– Nagyságos asszonyom! –
278      23|           Addig őrizkedni fog, hogy el ne aludjék.~Mikor aztán már
279      23|            véres kezű embereknek, hogy ne bántsák őket; itt feküdtek
280      23|           akart rájuk: lihegve nyögé: „ne! – ne! – ne!” vagy csak
281      23|           rájuk: lihegve nyögé: „ne! – ne! – ne!” vagy csak képzelte
282      23|            lihegve nyögé: „ne! – ne! – ne!” vagy csak képzelte tán,
283      24|                mint a jövedelem.~– No, ne tréfálózzék fiskális úr.
284      24|        szívesen szabadulnék, csak bele ne keveredtem volna.~– Jó.
285      25|                 Pedig lehetetlen, hogy ne olvasta volna valamelyikben.
286      25|             valamelyikben. Színész, és ne tudná, hogy mi van a hírlapban?~
287      25|         hamvait lenyomtatták, hogy fel ne hurcolják a sírból; halottan
288      25|                 halottan a törvény elé ne állítsák, és árnyékára sáros
289      25|               árnyékára sáros lábakkal ne tapodjanak. Szegény gazdag