Fezejet

  1       1|            és még másokat is, akik most nincsenek itt, tűrhetlen
  2       1|        vajon félnek e nagyon, hogy most a pitvarnokot rögtön az
  3       1|          erősebb jogai vannak, aki most elkezdi a szobaajtót döngetni
  4       1|          majd később megtudunk, de most nem érünk rá náluk megállapodni,
  5       1|          No, mi baj? – szól vissza most, még magasabbra emelve fejét.~–
  6       1|            kisasszonynak.~János úr most nagyon elégületlen. Láthatni
  7       2|           hogy olvasson tovább; de most egy pillanatra sem hagyott
  8       2|          azt izente vissza, hogy ő most lefekszik, mert alhatnék,
  9       2|           a mellékszobába. No, már most szólhatsz.~– De ugyan mi
 10       2|          Persze, hogy felkerestem, most is tőle jövök; egész éjjel
 11       2|            meg fog tetszeni. Hanem most adieu; alunni kell mennem;
 12       2|          meg, hogy kitagadsz; mert most is nyári kabátban járok
 13       2|       hiszed, hogy nem én írtam.~– Most takarodjál! Az írás itt
 14       2|      tiszteletét tenni.~Demeter úr most egyszerre könyökére emelkedett,
 15       3|       akarod küldeni a gyereket, s most arra gondolsz hogy férjhez
 16       3|       Lángainéra, megesküvék, hogy most rögtön rohan egyenesen Hátszegihez,
 17       4|  megváltozott magaviseletéből, kik most mind olyan hangon beszélnek
 18       4|         volna bele.~– De meghalni! Most, mikor… (azt akarta mondani,
 19       4|         öregember.~– Igenis, éppen most jövök tőle. Ott éppen hasonló
 20       4|           kettőt megszabadítandom; most benézek hozzá, azután visszafutok
 21       4|   eltöltött szobájában; a nevelőnő most pihent, mert hisz a betegápolás
 22       4|           is kóstolt az ételbe, de most olyan kedve volna valamihez;
 23       4|           el nem felejtem, ami jót most tesz velem, s majd meglátja,
 24       4|         mind szépen összekötve.~És most megfogá kezét Henriette,
 25       4|           ő egyszer hallotta, amit most Margari úr felolvas, mire
 26       4|         mondá Margarinak, hogy már most elég volt a regényből ennyi,
 27       4|          jött még haza; bizonyosan most is a kávéházban csavarog –
 28       4|           tudom még, hogy mennyit.~Most egyszerre megint alázatos
 29       4|     valamit.~Ő régi szokás szerint most is hóna alatt hozá a szükséges
 30       4|   szerencsétlenségnek nevezem azt. Most méltóztassék az általam
 31       4|        kezét eléjük nyújtva. – Még most kellenek. Itt vannak nálam
 32       4|  megzavarták azok a dolgok, amiket most tudott meg.~Sokáig jött-ment
 33       4|      szemekkel bámult főnökére, ki most egészen uralkodott fölötte;
 34       4|            biztatná vele, hogy „én most tégedet nagyon meg foglak
 35       4|        fogadtad; olyan lettél. Már most én is azt mondom, jusson
 36       4|          mert az nem illik hozzád. Most pedig ülj le. – Ülj le,
 37       4|          le. – Ülj le, öcsém, mert most üdültél föl betegségedből,
 38       5|          mind e percig hallgatott, most fölkelt, s csendes, tiszta
 39       5|           számotokra, ha rászorul, most is; rendben tartja a házat;
 40       5|          is képes egy gyermek, aki most lépte át a huszadik esztendejét?
 41       5|          gondolsz, mi fog történni most, miután titkaitok el vannak
 42       5|            mondja meg ezt is, amit most felfedeztem, azon uraknak,
 43       5|            ezt pedig te nem érted. Most eredj szobádba vissza; a
 44       5|            hozzá, hogy csak hagyja most azokat a virágokat, és jöjjön
 45       5|       kellett volna tenned. Látod, most ezzel igen sok galibát csináltál
 46       5|      mellén ül a nehéz álomlidérc. Most kezdé még csak sejteni a
 47       5|        Látod, kedves kislányom, ha most valami kegyetlen, szigorú
 48       5|           vigasztalásként hangzott most előtte.~– Másodszor azt
 49       5|    sorsodat. Nézd meg, hány az óra most. Jegyezd meg magadnak. Eredj
 50       5|       feljelentést; terajtad függ. Most tedd vissza az iratokat
 51       5|      nyugodt hangon –, hanem kérem most én is föltételeimet elmondhatni,
 52       5|          szomorú tanújeleket.~– És most, leányom, előtted a házassági
 53       5|           Óh, még a te feleségedet most tanítják járni; akit te
 54       5|          neked szerelmet, mert még most tanul beszélni. Legjobb
 55       5|           Bence sógoromhoz, ki ott most főbíró; közel a tisztújítás,
 56       6|       kedvenc agarak foglaltak el; most azonban egyszerre elhagyja
 57       6|        nagyon keveset fogyasztott, most pedig éppen nem volt hozzá
 58       6|        szolgálni, sem parancsolni. Most meg már egészen vadember
 59       6|    előttünk, mi nem lőttünk rájuk: most csak medve volt a jelszó.
 60       6|         mind a két lövésem kárban; most végem van! Mi egy ilyen
 61       6|        lett volna a csere, mert az most is megvolna, míg az ezer
 62       6|     ülésébe; Henriette úgy borzadt most is attól az összetört kéztől,
 63       6|           alatt azt értették, hogy most leülnek kártyázni, s amelyik
 64       6|            voltak a mi vendégeink, most pedig mi vagyunk nagysádtok
 65       6|      jobban Lénárd barátomat, mint most.~Henriette egész testében
 66       6|       jobban szeresse férjét, mint most”?~– Mi közöm nekem e balgasághoz?~–
 67       6|           csárdásné, ne trécseljen most, mikor a nyakunkba esik
 68       6|   férfihangokat hall.~– Vannak itt most? – kérdezé a báró odavetőleg
 69       6|           Három legény meg a Ripa. Most szabadult ki a szegény öreg
 70       6|     falatozni látja; az egész úton most látta először jóízűen enni.
 71       6|             csak annak örült, hogy most már szalmazsákon hálhat.
 72       6|          legény, s így megmarad. S most ezt a tervét egészen semmivé
 73       6|            De mi a patvart is akar most az a báró azzal a hegedűvel?
 74       7| hamispénzverő társulat, mely, mint most már bizonyosan tudhatni,
 75       7|            is holdtölte volt, mint most. Akkor azt mondta, hogy
 76       7|            a leányt az öreg.~– No, most te, Anica, amíg én odabenn
 77       7|      ajtóőr nagyon nevettek rajta, most még aztán ők biztatták:~–
 78       7|             s az a mi kárunk lett; most ez a gép egyformára lapítja
 79       7|   izzadtunk abban a munkában, amit most egy óra alatt elvégez ez
 80       7|            Nem jutott eszébe, hogy most a föld alatt van, ahol minden
 81       7|        Fatia Negra pedig fölvevé a most már kiugrasztott aranyat,
 82       7|     Anicának az eredményt.~– Nézd, most már kettős kép van rajta.~
 83       7|        történik.~– Hát én gondolok most egyébre, mint terád? Nem
 84       7|         százezrekkel megronthatnak most a másik szobában?~– Igen.
 85       7|            hol jársz, mit csinálsz most, kivel beszélsz, aztán majd
 86       7|      szeret sietni; a vert aranyat most már kétfelé osztották.~Mikor
 87       7|          leány rosszabbat sejtett, most már nyugodtan felelt:~–
 88       7|           két amulettet keblébe, s most már büszke volt a Fatia
 89       8|         velem együtt innen lejutni most?~– Csak bízd azt rám, asszonyom.
 90       8|           meredek falon.~Henriette most elsikoltá magát, azt hitte
 91       9|       rongy Juon, te koldus kutya! Most van a leányvásár, most vedd
 92       9|             Most van a leányvásár, most vedd el Mariórát, gyere
 93       9|            de az valóban az övé: – most is nagyon boldog.~
 94      10|      hiábavaló fáradságnak tartja.~Most már Henriette-et semmi hatalom
 95      10|            tölté el szívét. – Ha ő most itt van, pedig bizonyosan
 96      10|         nem is álmodva, hogy őróla most gondolkozik valaki. Henriette-re
 97      10|          folyton reszkető kezét, s most már szikrázó szemekkel néze
 98      10|       annak alkalmatlan; és akiben most egyedüli védelmezőjét tanulta
 99      10|    mosolygott reá. Azt hitte, hogy most már ébren van.~Csak amidőn
100      10|          megfordult a régi jelszó; most már Henriette mondá: „ahogy
101      10|         látja, mennyire szerencsés most a szerelemben.~Henriette
102      10|           ő tájára sem jött annak; most azonban sietve kért néhány
103      10|          megfeledkezett egy időre; most jólesett neki, hogy jön.~–
104      11|           fű fedi egész nyáron át; most még friss dér is hullott
105      11|     csontja kiment helyéből; hanem most már azt mondják, hogy katonadolog
106      11|           hogy reszketnek a kezeim most is. Nevezzük őt ezután az
107      11|   pásztorkunyhó kicsiny ablaka még most is világít. Az éjjeli baglyok
108      11|            te szereted férjedet, s most erejében bízik ott, ahol
109      11|          már vége van; már elmúlt: most egyébben telik örömem.~–
110      11|         telik örömem.~– Hol tanyáz most Juon Táre? – kérdezém Mariórától.~–
111      11|          azt, s itthon terem.~– De most éjszaka van. Talán alszik.~–
112      11|           ő is jobban bír vele, de most el volt fogulva, valami
113      11|        Tehát meghallotta a hívást; most nyugton lehetünk. Félóra
114      11|           ellenére férjhez mentem; most ezt akarod tőlem elrabolni.~(–
115      11|              szólt erre Marióra –, most ideadod, s ha bebocsátlak,
116      11|           az időt töltetik vele, s most már nyers hangon vágott
117      11|             mint a másik.~– Te még most is szereted a Fatia Negrát –
118      11|      szándék rettentő dühbe hozta; most már ő is ordítani kezdett,
119      11|          belehalok; de az mindegy. Most isten áldja meg önt, nagyságos
120      12| furcsaságai, ki, úgy látszik, hogy most akar még csak sokat beszéltetni
121      12|            vagyok már? Kedveskedel most, ugye, mert az gondolod,
122      12|        semmit. Nem használ semmit. Most már késő minden. Korábban
123      12|           vadászaton, s ő azt őrzi most otthon? Nagyon szereti a
124      12|            meglássuk. Itt van ugye most is az a derék fiatalember?
125      12|      hallgatni, mint nem hallgatok most.~– Óh, te hallgatni fogsz
126      12|           többieket szeretsz.~– Te most hazudsz; ezt ő nem akarja.
127      12|            rosszul fog végződni, s most már azon lett volna, hogy
128      12|          arca elsápadt. Nem látott most már semmit maga előtt, nem
129      12|              Megjött neki a szava! Most beszél ez az igazi hangján.~–
130      12|         ülni, tekintetes úr – inte most Demeter az ügyvédnek. –
131      12|           se maradjon belőle.~– És most tessék másikat írni, fiskális
132      12|          tanút, akik előttemezzék.~Most Lángainé bátorságot vett
133      12|        minket.~Lángainé nem ügyelt most arra, amit János beszél,
134      12|       ágyán sem csal meg senki! És most hallgass. Szót ne emelj
135      12|        átkot mondtál gyermekeidre; most lásd, hogy neked is részed
136      12|           akartad, s én megteszem. Most isten legyen veled. Tedd,
137      13|         grófné mellett, akinek még most olyan nehezen sikerül a
138      13|            úgy en passant vetődött most ide Pardubicból, aki egész
139      13|        mint minden ember.~– No, ön most nem mond igazat: ön nem
140      13|         ember leánya. Hanem hát ez most mind csekély baj: férjhez
141      13| fenyegetőzve riasztá nőül menni, s most, miután e férfi nejévé lett,
142      13|             Képzelheti ön azt, ami most következik. A nő nem szeret,
143      13|             mint egy fejedelem. És most ez az ember egyszerre arra
144      13|      tarták szabadító angyaluknak, most ezt a szerepet meg kellett
145      13|      restelli zálogba tenni, tehát most Hátszegi azokat zár alatt
146      13|          ha az enyim lettél volna, most volna csendes tűzhelyed,
147      13|        legmegalázóbb a nőre nézve; most már Hátszegi még csak titkolni
148      13|           nő legalább nem tudta; – most már ő is tudja.~Szilárd
149      13|        Kálmán öccsét elő ne hozza. Most ez a szegény nő kétségbe
150      13|      testvére eltűntének okait. És most jövök már arra, amiért önnek
151      13|        inte neki, hogy maradjon.~– Most érkeztem Pestről – monda
152      13|       kérem. Úgyis mindenki táncol most, nem ügyelnek ránk.~– A
153      13|           gyanánt tartott nála, ki most aztán mindenféle szennyes
154      13|           Szegény asszony; de neki most semmi pénze sincs. Ez fatális
155      13|        súgá a grófné Szilárdnak. – Most mennem kell, a cotillon
156      14|         eltűnik. Szaglálóznak. Még most ugyan rossz helyen. Magyarországi
157      14|           levő kőépület ablakaiból most nem tör elő az olvasztó
158      14|        eszméje volt már Onucnak, s most Fatia Negra beleegyezett.~
159      14|         nyoszolyóleányokkal. Anica most is szokott szabású köntöseibe
160      14|            gömbölyű kalpag a fején most sem váltattak fel egymással;
161      14|          Istennel?~– Az igaz, hogy most közelebb vagyunk az ördög
162      14|       vagyok.~– Atyafiak! – kiálta most dörgő hangon a kalandorvezér. –
163      14|         világot látni akarja, ahol most éppen reggelre kél a hajnal,
164      14|            nem tarthatott többé.~– Most add ide kezedet, Anica,
165      14|          meg vannak már rémülve.~– Most tehát itt van a pillanat,
166      14|     könyökkel a Fatia Negrát.~– Ez most mind a tied.~A kalandor
167      14|        melyet jobbjában tartott.~– Most esküdjél te is.~A leány
168      14|        leány lángoló arcára.~Anica most hirtelen a fegyveresekhez
169      14|           sem maradt meg; de azért most is ott ült aranyai halmazán,
170      15|             domnule; a mi vidékünk most nagyon bátorságtalan; amióta
171      15|       banda fejét, a Fatia Negrát; most ez bosszúból és elveszett
172      15|         mit nyert vele? Megvakult, most koldulhat már; Anica elárulta,
173      15|        apját és minden ismerőit, s most ül velük együtt Gyulafehérvárott
174      15|            nagyobb bizonyosságára, most is oda van a folyosó feljáratába
175      15|  elmélkedve. Az nem jól járna, aki most ővele ki akarna kötni. Olyan
176      15|          irányozta a céllegyet. Ha most az a cifra fő azon az emlékkövön
177      15|         még bizonyosabban találni.~Most már nem szólt neki semmit,
178      15|         már nem szólt neki semmit, most már kívánta, hogy jöjjön.~
179      16|         fejét is megzavarta már; s most ismét ilyen irigylésre méltó
180      16|            milyen szép asszony; de most egyszerre azt hitette el
181      16|         nevetünk. Entre autres, én most szeretem, hogy ez így van,
182      16|             Az a szegény menyecske most úgyis magára van hagyva;
183      16|          lett szépen, s az uzsorás most már sürget, és nem akar
184      16|        nézve valóságos jótétemény. Most tehát már tudja ön, kedves
185      16|             amit elbeszélt.~– Csak most ne történt volna velem az
186      16|       Makkabeusok történetét, amit most a világgal, mint új dolgot
187      16|          furfangos asszony engemet most egy kicsit berántott; igaz
188      16|           ugyan, hogy azt a fickót most miattam eltünteti, ahogy
189      16|            jöhetne, hogy mit keres most itt, a nő nyakába borul,
190      16|   találkoznia kellett. Ez alkalmat most jobban kerülte, mint valaha.~–
191      16|            miatt.~– Csakhogy ez út most nagyon veszedelmes magányosan
192      16|         elfelejtettem. Hanem az út most nagyon bátorságtalan. Nagysádnak
193      16|            az átkozott Fatia Negra most még jobban rémítgeti a környéket,
194      16|       patkókkal elláttatnom.~– Még most csak tíz óra. Éjfélig eljárhat
195      16|             A báróné jól teszi, ha most lefekszik egy rövid álmot
196      16|        messze elveti az árnyékot a most fölkelő nap, olyan messzire
197      16|          kiálta fel Gerzson úr, de most sem adott felvilágosítást
198      16|         történt vele ilyen bolond. Most meg már a rudas ló is elkezd
199      16|            egyszerre. Cammoghatunk most.~Valóban, most már csak
200      16|        Cammoghatunk most.~Valóban, most már csak cammogni lehetett.
201      16|        egyre távolabb menne.~– No, most még csak az az egy kellene,
202      16|            teljesítetlen maradt, s most azt végrehajtani feljár;
203      16|         kezd. Azt feszítik befelé.~Most már ijedten ragadta meg
204      16|            Hát ön miért nem alszik most, mint társa?~Egyike a cimboráknak
205      16|          férjét megrabolta, és aki most meg akarja őt fosztani attól
206      17|         mint valami rezidenciának; most éppen próbálnak egy új teátrumot;
207      17|        válasszal, hogy az igazgató most éppen nem tud váltani.~–
208      17|        kedvem, bár valamennyi közt most is én értek hozzá a legjobban;
209      17|            egykor mindazokat, akik most vele tűrnek, szenvednek,
210      17|        árokban, ha megértem rá; és most egy szót se szóljunk azokról,
211      17|           hogy ön igazgató is, aki most közönségét és társaságát
212      17|            szánom szegényt. Óh, én most olyan boldog vagyok. Semmim
213      17|        elkövette.~– Kedves Kálmán (most már nem szólítá őt többé
214      17|           nézve micsoda áldozat ez most, midőn nagyatyja mindenből
215      17|     gyakorolt a fiatal fásultra.~– Most azonban képzelheti ön azt
216      17|          jóvá kell tennie hibáját. Most egy időre szűnjünk meg jóbarátoknak
217      18|      Margari úr felvitte a dolgát. Most már igazán úr; négyszobás
218      18|            hol tetszik.~Margari úr most már dölyfösen sétála alá
219      18|        Megálljon, no; ne füstöljön most; beszélgessünk még egy kicsinyt.
220      18|       össze.~Clementine nem ügyelt most arra, hogy Margari a gesztikulációval
221      18|         maradt szófára.~Clementine most már naivul kezdte faggatni.~–
222      18|           a bokájukat.~János úrnak most már nem volt elég a bajusza;
223      18|           kegyed meg nem esküszik; most ajánlom magamat.~A szolgabíró
224      18|               Jól van, jól van; de most nem érek rá; majd jöjjön
225      18|          Majd máskor, majd máskor, most nagyon sietek; most nem
226      18|        máskor, most nagyon sietek; most nem érek rá instanciákat
227      18|           a harag nem tart sokáig; most a nagyságos úr mérges, mert
228      18|      putarem Margarival? – Nincs-e most koleraidény vagy efféle?~
229      18|           az jutott eszébe, hogy ő most életében először megpróbál
230      18|          nem kap semmit; azért hát most már csak nyöszörgött, és
231      18|         majd többet is adok. Hanem most hagyjon magamra, menjen
232      18|          azt hitte felőle, hogy az most utána jött a mindennapi
233      18|         ördög hozta ezt a Margarit most őutána!~Legelső kötelessége
234      18|           Ha bűnös, lakoljon érte.~Most Margarin volt az elbámulás
235      18|           én csak szót fogadtam, s most nem akarja engemet ismerni.~–
236      18|        János annyit belátott, hogy most már Pestet elhagynia lehetetlen.~– – –
237      19|       szokott egyedül ott maradni. Most az sem volt fölfedezhető.~
238      19|        micsoda falu fog következni most, két állomást egymás után
239      19|           én öklöm itt a zsebemben most egy pisztolynak az agyát
240      19|        olvasatlanul a tűzbe vetik?~Most aztán a külső levéloldalra
241      19|           is szeretem, hogy kegyed most nem maradt a kastélyban;
242      19|       tettem le a doktori vizsgát, most itt vagyok e rongyos lakban,
243      19|            meg fogja érteni, hanem most nincs idő a tétovázásra.
244      19|            amit megőrzésül átadtam most; senkivel ne tudassa, amit
245      19|            furcsa eset volna, ha ő most a pappal együtt valami semmi
246      20|      mindig ilyen lett volna, mint most. Jól vagyok én ezzel így:
247      20|        csak szavára hallgattak. És most Brinko és társai, az átkozott
248      20|         Fatia Negra iránt, és íme, most az megmenekül, s ő szenved
249      20|           akar veszteni!~Henriette most még kevésbé tudott egy szónak
250      21|           Az csak hírlapi kacsa. Ő most is itt van.~– No, és ha
251      21|        heverni.~– Arra pedig, hogy most olyan nagy nyugalom van
252      21|           és álmos biztosságra. Ők most úgy tesznek, mint aki eltűnt;
253      21|             tőlem vettétek el. Azt most vissza akarom venni. Embert
254      21|            útfélen kellett hagyni. Most hasznát vette.~A postaszekerekből
255      21|          elvesztett kincsét.~– Ezt most elfogjuk – szólt a főhadnagy
256      21|     kiugrott kengyeléből a földre.~Most gyalog támadta meg ellenfelét.
257      22|          galambom, el ne felejts!” Most már nincs, akinek adja,
258      22|         hadjárataikban.~A pandúrok most érték már ifjú vezetőjök
259      22|       huszonnégyen voltak.~Szilárd most már érdekelten kezdett figyelni.~–
260      22|           medvére.~– No, azt ugyan most rosszkor teszi – dörmögé
261      22|        abbahagyni mulatságát, mert most más dolog van itten készülőben;
262      22|        báró úr sajátja is; mert én most „vérbíró” vagyok, akinek
263      22|          útban van.~– S hol voltál most?~– Itt a malom árkában dolgoztam.~–
264      22|           kevert társai italába, s most azok egy nap, egy éjjel
265      22|      egyedül legyen. Azt nem lehet most megtudnunk, hogy melyik
266      22|            puszta kézzel. Óh, csak most volna meg két szemem világa!~
267      22|             engemet vakká tett, és most mikor hallom közelítni,
268      22|      homályosítsa el az ő szemeit. Most hallod őt közelíteni?~Látni
269      22|     vérüket forrásba szokta hozni.~Most már nem félt tőle, most
270      22|            Most már nem félt tőle, most vágyott a találkozásra.~
271      22|    kiáltással lehullott a vízbe.~– Most, uram, rohanj rá! – súgá
272      22|       Fatia Negra, s futott odább. Most már igen egyenlő erővel
273      23|      Lénárd a kérdéses öregurat, s most már Henriette nagyon jól
274      23|       egész e kétségbeejtő estéig.~Most újra feltámadt lelkében
275      23|          áll. Az is meglehet, hogy most távol van hivatalos ügyekben,
276      23|    kacagott rá.~– Ahá, János, maga most ugyancsak felült; azt gondolta,
277      23|          kimerültnek érezte magát, most pedig kétórai sietség után
278      23|        rablók kezébe kerül, akiket most üldözőik az erdőkbe menekülni
279      23|        lenni! Ha kivételesen éppen most nem lehetne e házba belépni?~
280      23|      aggodalma megszűnjön. Az ajtó most is nyitva volt.~A küszöbön
281      23|          fel, hogy lecsillapuljon.~Most ezt sem folytathatta soká;
282      23|           egy megsebesült farkasé.~Most már nem álmodott; ezt már
283      23|           ön engem idáig üldözött. Most kezemben van az ön élete,
284      24|         gondolni, hogy mit akar ez most.~– Igazán, a szívem hasad
285      24|       annak örült legjobban.)~– És most halljam a kegyednek részéről
286      25|          tette az a gondolat, hogy most már csak felényire gazdag,
287      25|          könnyű kedélyét; férjének most sem lehet rá semmi panasza;
288      25|         gyakran évődtek vele, hogy most már özveggyé lett az egykori
289      25|          mondhatja, hogy Henriette most is sóhajtva gondol egykori