Fezejet

1       2| esztendős korára utolérte az a szerencse, hogy e biztos állomáshoz
2       3|        hogy ő legyen rám nézve szerencse, ne én őrá.~János tízszer
3       4|    felelni, hogy „nem”.~– Az a szerencse, hogy jókor híttak, reggelre
4       4|  akikre nézve nagy baj és nagy szerencse, hogy el vannak árulva.
5       6|  bukfencet vetve fejtetőre le; szerencse, hogy ezt a kezemet magam
6      10|       Hátszegi ellen fordult a szerencse; Kengyelesy gróf visszanyerte
7      12|    egyszer meg is akarta lőni; szerencse, hogy nem volt mivel; azt
8      16|       állatra! Itt van, ni. Jó szerencse, ha éjszakára bevergődünk
9      25|        még, aki el nem hagyta. Szerencse, hogy ennek oly szívós az