Fezejet

  1       1|         többiek arcait, vajon félnek e nagyon, hogy most a pitvarnokot
  2       1|           otthagyta. Tudta jól, hogy e perctől fogva egy millióval
  3       1|         fogok számolni, pisztollyal.~E hetvenkedés a család öregét
  4       2|        utolérte az a szerencse, hogy e biztos állomáshoz jusson,
  5       2|            is mosolyodott az öregúr.~E pillanatban valaki félig
  6       2|            megy a professzorokhoz, s e gonosz szándékától nem is
  7       2|          jobban félt tőle, mint hogy e kérdésre elpirult volna,
  8       2|             érted!~János felkacagott e mérges fenyegetőzésre; tréfának
  9       2|            meg, köszönöm!”~Henriette e nagybátyai hízelgés után
 10       2|             A pitvarnok félbeszakítá e kedélyes családi enyelgést,
 11       2|               János először megijedt e címtől, másodszor haragudni
 12       3|             asszony egészséges lesz.~E masszív észrevételt Demeter
 13       3|           Jánost kergetni a szobából e szavakért…~A két férfi,
 14       4|             hálával fogja viszonozni e jóakaratot; amiből érthetett
 15       4|            meg kelle történni; hanem e napot megelőző éjszakán
 16       4|         anatómiát, hanem azért látta e kettős kóresetnek olyan
 17       4|       szemeivel annak szemeibe, hogy e tekintettől egy őrült meggyógyult
 18       4|             Margari nagyon elborzadt e szókra: „egy halott, ki
 19       4|   kisasszonytól az van rábízva, hogy e titkokat megőrizze; Demeter
 20       4|           Sőt inkább, ha nem sietnek e titkot felfedezni, akkor
 21       4|              amiket ott lát és hall, e kötelezettség Demeter úr
 22       4|             és itthon lett volna is, e felolvasásra nem kapott
 23       4|             gazdag ember, azt az ide E, F, G alatt mellékelt hozzávetőleges
 24       4|    eszmétlenül rámeredt, mint akinek e pillanatban az esze nem
 25       4|              tehát mi véleményed van e tárgyban, leányom? Lángainé
 26       4|                 Nem. Azok után, amik e másik iratokban vannak.~–
 27       4|           apjához fordult; mi okozta e meglepő változást, minő
 28       4|             többször mondád szemembe e rossz élcet, ha még egyszer
 29       4|             A fiatalember megrendült e szóra. Meg volt lepetve;
 30       5|              az!~A dorgált ifjú mind e percig hallgatott, most
 31       5|              azt.~Szilárd arca égett e szavak alatt, közbe akart
 32       5|               el nem árulhatja. Amíg e szó egy harmadik birtokába
 33       5|            Én magam is óhajtom, hogy e paroxizmusnak vége legyen.
 34       5|      igazságtevő szobájában folyt le e drámának másik jelenete.~
 35       5|     titkokkal.~Egy hosszú óráig állt e virág előtt: vajon mit beszélhetett
 36       5|        virágnak: Úgy hasonlítanak is e levelek egy csukott emberi
 37       5|     föltételeimet elmondhatni, miket e határozathoz kötök.~– Meghallgatjuk.~–
 38       5|           kezében van, legyen szíves e visszaadott iratok táblájára
 39       5|            szót várok. Erre ő ideírt e papírok hátuljára egy nevet;
 40       5|        rendbe állapotaidat, hogy még e héten indulhass le Aradra.
 41       6|         iparkodott összemarcangolni. E végső pillanatban Lénárdnak
 42       6|         nézik annak tündérragyogását e szellemjárás órájában, talán
 43       6|        rendezni ebéd után. A grófnak e fölötti balkedvében az a
 44       6|         férfi nevetett.~Henriett-nek e perctől fogva nem lehetett
 45       6|         végén ülő Margarira tévedtek e pillanatban, ki oly maliciózus
 46       6|              most”?~– Mi közöm nekem e balgasághoz?~– Hát azt értette,
 47       6|          Henriette, egészen elámulva e sajátságos felfogású meséjén
 48       6|              megtanítottalak már rá.~E szóra egyike a fiatalabb
 49       6|       felemelkedve, mélázva hallgatá e csodás dallamokat. Ha valami,
 50       6|             Henriette megtudta, hogy e hámorok is férje tulajdonai.
 51       6|         nehéz szorongást érze, midőn e haragos képű emberek között
 52       6|       történetet tud elmondani, amik e tájakhoz, e kövekhez, romokhoz
 53       6|          elmondani, amik e tájakhoz, e kövekhez, romokhoz vannak
 54       7|       rabszolga vésűje és kalapácsa.~E bányákból nyert arany felmegy
 55       7|            ment évenkint hat mázsára e két aranybeváltónak átadott
 56       7|    megmagyarázható, hogy maradhattak e veszedelmes üzletükkel annyi
 57       7|         esküszöm, hogy halandó lesz.~E beszélgetés alatt egészen
 58       7|           megszólítá őt:~– Cse timpu e? (Milyen az idő?)~– Luna
 59       7|          hozzá kedved, hát gyere be.~E pillanatban felnyílt az
 60       7|        Anicának sincs, őneki sem jut e percben eszébe más, mint
 61       7|              ezt megolvasszák, mióta e kis hengerkemencét idehoztam,
 62       7|           maga is bódulni érzé fejét e helyen, ahol nem beszélnek
 63       7|             Anica tíz csókkal felelt e mondásra. Eltalálta: éppen
 64       7|              Negra ölébe, kinek mind e néma csodák szót fogadnak
 65       7|            ólomgomb volt alkalmazva. E bunkók végeit kétfelől izmos
 66       7|            rontsd el. Add ezt nekem.~E kérésre már az öreg egészen
 67       7|         Negra! Apám azt mondta, hogy e hibásveretű pénz életedet
 68       8|              Henriette nagyot bámult e szónál az öregre.~– Úgy
 69       8|             még csak le sem beszélem e kívánságáról, azt sem mondom,
 70       8|              kezde gondolkozni, hogy e férfinak talán mégis van
 71       8|             talán mégis van szíve, s e szív fölött neki hatalma.~
 72       8|              de kénytelen vagyok önt e néven nevezni: én jól tudom,
 73       8|          minálunk a legszegényebbek.~E nap óta azt hivé Henriette,
 74       8|             félhetett: hisz amióta ő e vidéken él, azóta nincsen
 75       8|              megállt, mintha átallna e veszélyes ösvényre lépni;
 76       8|             nem soká fogná kitartani e feladatot; azonban bal lába
 77       8|             paripa hátáról letépték; e kínos helyzetben az jutott
 78       8|    verekednénk: az rettenetes volna.~E beszéd közben Juon ügyesen
 79       9|        természetesen tudni sem akart e szerelemről, hanem volt
 80       9|            frigyet.~Nagysád mosolyog e szokás felett, itten pedig
 81      10|         Vajon mi kifogása lehet neki e vidék ellen?~Ezen azután
 82      10|            pedig, amiért úgy vágyott e dalidón jelen lenni, valami
 83      10|          magában, hogyan fog öltözni e szegény emberek vigalmában;
 84      10|          háziasszonyra van bízva, ki e kis város tekintélyei közé
 85      10|        tisztelettől.~És valóban, aki e percben látta Henriette
 86      10|              Szilárd éppen nem látta e percben; messze volt ő onnan,
 87      10|            egypárszor körüljárta már e termet – éppen táncszünet
 88      10|     meglepetve állt meg, s nem tudta e különös mozdulatot mire
 89      10|              kék!~Henriette úgy érzé e pillanatban, mintha a föld
 90      10|              asszonyom, hol vette ön e rablott ékszert?”; és akinek
 91      10|                és akinek ő nem tudna e kérdésre mit felelni.~E
 92      10|              e kérdésre mit felelni.~E pillanatban egy ismerős
 93      10|            hunyászkodott el mindenki e parancsoló férfi haragos
 94      10|         miért választá kegyed ezt ki e mai napra. Én magamra vállaltam
 95      10|      irányában – nemesen érző lélek. E perctől fogva egészen más
 96      10|             oka sem lehet.~De mi hát e borzasztó rejtélynek a kulcsa?
 97      10|     Henriette-ébe? Mi volt oka annak e fortélyra? – S egyáltalán
 98      10|           ugyanazon ember; de miután e névnek már olyan bűvereje
 99      10|       mondaná: erős férfiak kidőltek e vállalatból; mit tehetnél
100      10|               Annyi eredménye maradt e rázkódásnak Henriette-re
101      10|             Hála istennek! – sóhajta e szomorú hírre Henriette.
102      10|    Clementine még azt is tudta, hogy e veszteségen a báró úr egy
103      10|             nyilatkozatai, hogy soha e tájra nem akar jönni, s
104      10| legrettentőbb két alak között!~Hátha e megszégyenítés kicsinált
105      10|         asclepias azzal állt bosszút e gondolatért, hogy oly erős
106      10|         szükség nagysádnak megtudni. E kuruzsolásoknak azonban
107      10|       kísértse meg ember leírni.~– S e tiszta örömet akarja egy
108      10|         múltkori bukás óta nem merek e veszélyes utakra vállalkozni;
109      11|           arcán nem látszott, mintha e dicsekedni való kalandnak
110      11|           Henriette nem foghatta meg e rendkívüli sztoikus türelmet.
111      11|          midőn nagyságod hozzám jött e szókkal: „Anica, te szeretsz
112      11|      Henriette-nek nem jutott eszébe e percben afelől tudakozódni,
113      11|        megétette.~Marióra reszketett e szóra; és még halaványabb
114      11|           hasítottak a kőlapon, mely e kunyhó hátulját képezi;
115      11|            melyikünk előtt ismerősek e léptek? Én ismertem rájuk.
116      11|           hittem, a szívem szakad ki e szóra. Aki miatt fátyollal
117      11|               A kísértő szenvedélyét e szó csak ingerelte.~– Ráérsz
118      11|             leány egészen kifáradott e jelenet elmondásában; néhány
119      11|            Annál borzasztóbb volt őt e percben a legdühösebb vadállati
120      11|        lemarcangolja.~A Fatia Negrát e szándék rettentő dühbe hozta;
121      11|             hogy mi jogon tépte szét e nyomorult leány boldogságát,
122      11|         érdekelve: önérdeke az, mely e hozzá idegen lények fájdalmai-
123      12|             a betegség teszi híressé e tényt, mert hiszen minden
124      12|             maga is sárgaságba esett e jelenet után, s többé azért
125      12|           Mit gondolsz, vajon kapnak e kegyelmet?~– Minthogy a
126      12|           félt, mint ahogy fájt neki e jelenet.~– Mert azt korántse
127      12|     kígyómarta szökött fel térdeiről e szóra; ajka elkékült, és
128      12|          hitte, hogy meg tud felelni e rakoncátlan kölyöknek. Hirtelen
129      12|      meghalsz.~János úr úgy megijedt e szóra, hogy azt sem tudta,
130      12|          helyzetet, amibe jönni kell e szegény lánynak, akit férjhez
131      12|        törülgetni.~De nem indult meg e szavakon a beteg ember,
132      12|             úr alig talált szót, mit e rövid egytagú igéhez kössön,
133      13|              mutatnia a feleségének. E végett elébb magának is
134      13|             Ezt mindig velem hordom. E nélkül nem lehet hölgyekkel
135      13|            találta volna magát, hogy e fenyegetésre azt felelje,
136      13|             ijessze hát meg a grófné e merénylettel a világot,
137      13|           nem fél éntőlem?~Szilárdot e váratlan fordulat kissé
138      13|           nőül menni, s most, miután e férfi nejévé lett, aki iránt
139      13|            Szilárd ajkai vonaglottak e szóra.~– Képzelheti ön azt,
140      13|          tudni, hová lett.~Szilárdot e szavak nagyon megindították.~–
141      13|             a férj elutasítá magától e nemes feladatot, úgy nincs
142      13|        röviden, hogy magára vállalja e feladatot.~A grófné kedvesen
143      13|      grófnétól: hová tette, nem volt e itt, az nevetett, és tréfával
144      13|              öregbíti. Aznap, amidőn e váltóról beszélni kezdtek,
145      13|      növeldéből, s úgy látszik, hogy e szökésre már régóta készült.~–
146      13|       Szilárd nem állhatta meg, hogy e legjobb szívből jött szavakért
147      14|             verte önelégült örömében e szavakra, csakhogy táncba
148      14|           kalandor magához ölelte őt e szóra.~– És hátha kitalálom?
149      14|          zsidókra van gyanújok, akik e felől éppen semmit sem tudnak;
150      14|             össze valamennyien, akik e társaságnak részesei vagyunk
151      14|            pazar ünnepélyt rendezett e föld alatti nagy teremben.
152      14|       megterhelve, s kijelenti, hogy e naptól fogva, bárha pópa
153      14|           hajlékonyak, rugalmasak és e mai napra különösen elevenek;
154      14|            titoktartást. De minthogy e fogadás nem Istenhez szól,
155      14|             oltár alá, az idézte elő e hatást.~– Nos? – kérdé a
156      14|               súgá halkan a leány; s e percben nagyon halvány volt.~–
157      14|            álarcos körül.~– Tudjátok e, mi annak a helynek a neve,
158      14|          mindnyájan a sírban vagytok e pillanatban, s ha akarom,
159      14|        semmit azokból, amik idelenn, e nagy föld alatti sírban
160      14|      szóljatok hozzá, ha meg vagytok e vele elégedve vagy sem.~
161      14|        megkezdé az átok-esküt.~– Én, e fekete álarc viselője, Fatia
162      14|        mindnyájan neveznek, esküszöm e föld alatti éjszakában:
163      14|          özönvízre, mely minden élőt e földön megölt, esküszöm
164      14|     fenyegető hóhér, azokból, amiket e helyen láttam, hallottam,
165      14|            vagy a föld alatt laknak.~E drasztikus esküforma mindenkit
166      14|          földöntúli csodák ereje van e szavakban; – csak a leány
167      14|              tetszett a társaságnak. E masszív gyöngédség a Fatia
168      14|              fehére kivillant.~– Én, e fekete álarc viselője, kit
169      14|           mellyel a legelső házaspár e földön a paradicsomból kiűzetett;
170      14|             föld alatt, amily igazán e nőt, kinek kezét kezemben
171      14|            vinni sietek, s ha valaha e fogadásom ellen nyilván
172      14|             a föld alól.~A kalandort e szó téríti magához; látta,
173      14|        menekülésre előtte zárva van.~E pillanatban egy ördögi gondolatja
174      14|  meggyulladva lobogott veres fénnyel e kék pokollánggal egyetemben,
175      14|           lobogtak, sustorogtak bele e rémséges alapszínbe; s e
176      14|             e rémséges alapszínbe; s e pokoli lobogás közepett
177      14|           Veszni kellett mindenkinek e pokolmenyegzőben.~Csak két
178      14|             midőn a tűz már elaludt. E valaki ismét a menyasszony
179      15|          melyhez kőlépcső vezet fel. E hosszú folyosó közepén nyílik
180      15|         csinos kis menyecske jött ki e szóra a konyhából, tűztől
181      15|      kocsmáros homloka összehúzódott e szóra, elmeneteli kedve
182      15|            különbséget; a síremléket e ház helyén találták, midőn
183      15|          pillanatban ott állt előtte e folyosó túlsó végén a –
184      16|              hogy férje kiszabadítsa e halálverejtékes szorongattatásból.
185      16|           hitette el magával, hogy ő e hölgybe szerelmes.~Udvarolni
186      16|          ebben határozódott, mihelyt e halálos aggodalmamból kiszabadulni
187      16|              összeköttetést.~– Akkor e határozata nagysádnak ebben
188      16|           ígéri, hogy oly híve leend e tett után, mint egy rabnő.~
189      16|              az egész dolgot.~Óh, ha e percben látta volna őt a
190      16|       kegyetlenül fel volt ingerelve e rászedett nagylelkűség miatt.~
191      16|        személyesen. Egy mellékindoka e határozatra az is volt,
192      16|       szeretné, ha valaki lebeszélné e szándékáról.~Gerzson úr
193      16|           kerekeknek, rendben vannak e a tengelycsavarok, meg van-e
194      16|             gyeplűk egyenlőre vannak e eresztve, tartanak-e a hevederek
195      16|             kelő napfény elől, amint e mérhetetlen, szemmel be
196      16|             s műértő arccal monda:~– E bizony meg van nyilalva.~–
197      16|          csendesen aludt a hintóban, e heves hangokra felébredt,
198      16|          hangjával, hogy mi baj van. E szóra megszelídült Gerzson
199      16|            várod, hogy én menjek be!~E kategorikus intésre kilépett
200      16|              értekezett velük; azzal e három a csárdaajtónak tartott,
201      16|     Henriette valami gyanúsat talált e dologban, s jónak tartá
202      16|               Gerzson nem ébredt fel e szóra.~Henriette odament
203      16|            két álarcos cimborájával.~E pillanatban visszanyerte
204      16|              acéllemezt, és adja át.~E szóra Henriette-nek minden
205      16|           sem volna szabad. Ki lehet e rettenetes ember? Ki lehet
206      16|              adott neki kezdő pontot e világtalan zavarban. Hogy
207      17|         elmenni – monda Szilárd, kit e sajátságos leírás kíváncsivá
208      17|              Szilárd nagyot nevetett e komikus szigorúságon, s
209      17|              Én nem tudom, hol vette e keserű nézeteket, mert még
210      17|              igazgató maga. Minthogy e két személy mindig külön
211      17|         ekképp megzavart Moor Ferenc e brüszk támadásra egyszerre
212      17|        publikum van:~– Aki már látta e darabot, s nem akarja újra
213      17|            önt valamiképp le akarjam e pályáról téríteni. Magasztos,
214      17|           ifjúkori ábránd csábítá őt e nem boldogító pályára, s
215      17|             becsvágyát fölébresztve, e pálya nehézségeit s tehetsége
216      17|           Önt egyedül sérthettem meg e szóval. Hanem hát ön is
217      17|          csak ennyi sajnálkozást tud e gyászeset fölött kifejezni.~–
218      17|              nevével adott volna ki.~E szóknál Kálmán lesüté szemeit
219      17|             hogy a könnyelmű gyermek e vétket elkövette.~– Kedves
220      17|           minden bizonnyal kész volt e váltó aláírását magáének
221      17|             Szilárd, hogy mit jelent e passzus: „vannak bizonyos
222      18|               de aki nem ajánlkozott e rá nézve szokatlan szertartás
223      18|           bizodalmad? Hát nem vagyok e én hitvestársad? Hát nem
224      18|         hitvestársad? Hát nem vagyok e én veled egy test, egy lélek?~–
225      18|           testem és lelkem alhatnék.~E rossz élc után Margari úr
226      18|          Lapussa Kálmánt feltalálni.~E szónál János úr elkezdte
227      18|          Margari egyszerre átcsapott e furcsa ötletre a siránkozásból
228      19|         sántítva; anélkül, hogy mind e látvány elvonná figyelmét
229      19|            pedig meg van bolondulva.~E pillanatban úgy tetszett
230      19|             vizsgát, most itt vagyok e rongyos lakban, hat nap
231      19|           Megsértette kegyed a bárót e levélben?~– Nem akarom elhíresztelni,
232      19|             hullott alá az ablakból.~E levélke leesett a bástya
233      19|              ez órában, – nem! – még e percben. – Menjen gyalog,
234      19|           fogadott, – Henriette-et!”~E levél elolvasása után Gerzson
235      19|             önnek rögtön sietni kell e helyről. Én egészen tisztában
236      19|        belőlem.~A lelkész haragudott e helytelén tréfáért, s gerjedten
237      19|          mert magam sem hiszem, hogy e házhoz visszatérjek többet.~(–
238      19|                szólt a pap –, kegyed e helyen postalovakat fogad,
239      19|             volt nagyobb gazdájáénál e találkozáson.~– Hát te itt
240      20|              leírni.~Mi történt vele e találkozás után, kire ismert
241      20|            élt férje házánál, az nem e naptól van keletkezve; az
242      20|         asszonyom – suttogá a nő, és e suttogásban Henriette rég
243      20|              leány szemeit törölgeté e szónál.~Azután ismét megragadá
244      21|         világos összeköttetést, amit e szomorú nevezetességű ember
245      21|       valószínűtlenség nem szólna is e véleményed ellen, ott vannak
246      21|           képviselhetett nyersen is.~E becses küldemény mellé fegyveres
247      21|           ugyan nem tarthattak, hogy e szedett-vedett rablócsapat,
248      22|            ne menekülhessenek innen.~E gyors készenlevésben nagy
249      22|               üde pázsit terül el; s e pázsit között, a kopár magasban,
250      22|            virradatkor érkeztek meg.~E havasi falvak egész épületei
251      22|            félórányi a tér közöttük. E körülmény és az éjjeli idő
252      22|          keresztül a hegyet; azonban e mesés mű sokkal nagyobbszerű
253      22|             Óh, én sokszor hallottam e lépteket messziről közeledni.~–
254      22|             nem telepedhetnek, bárha e malom a báró úr sajátja
255      22|            szívesen látandja önöket.~E másodszori ajánlat már bosszantá
256      22|        elterjedt a keserű méreg, ami e szókban volt kimondva: a
257      22|             óriási pipás elhajított; e cifra gúnyt csak ő értette,
258      22|            helyen találkozni kellett e fekete arccal, élethalál
259      22|            súgá Juon Szilárdnak; aki e percben azt hivé, hogy gyávaság
260      22|          percig sem tétovázott, hogy e helyre is kövesse a kalandort.
261      23|       ajánlatomat igénybe nem venné.~E beszéd alatt ismét hasonlított
262      23|             titokteljes bűvköd, mely e házat lakatlanná tevé. Föltette
263      23|             elfeledkezett róla egész e kétségbeejtő estéig.~Most
264      23|     természetes védőjét, ki őt innen e hegytömkelegből Kolozsvárig,
265      23|        messze lehet már. Észrevették e már, hogy eltűnt? Jőnek-e
266      23|      látszott őt üdvözölni.~Valóban, e vadrózsafák azok, mikről
267      23|   kivételesen éppen most nem lehetne e házba belépni?~Csak el kellett
268      23|       családot kiirtottak.~Talán, ha e medvebőrt felemelnék, még
269      23|        vérfolt a padlón?~Talán éppen e szobában rohanták meg őket?
270      23|            Hátha az lenne való, hogy e háznak csakugyan nincsen
271      23|           sajátszerű babonát hallott e tájon; többek között azt,
272      23|     felismerte Vámhidy Szilárdot.~És e rémlátásra sem bírta eszméletét
273      23|          fejet itt? No, hát nesze! …~E pillanatban egy átható sikoly
274      24|          ügyben: Kálmán védelmezése; e lakhely nélküli ifjúnak
275      24|     kinevezett védője, s János úrnak e minőségben sokkal sajgatóbb
276      24|           egy módot önt kisegíthetni e hínárból.~– Közölje velem,
277      24|     unokahúgával személyesen beszélt e tárgyról. A szegény nőnek
278      25|           hallotta mindenkitől, akit e tárgyban megkérdezett; már
279      25|              világba.~Meglehet, hogy e tréfára egyéb oka nem volt
280      25|             gazdag ember!~János úrra e pör elvesztése rettenetes