Fezejet

1       6|      pompás állatnak egy olyan nyomorult figurát ízről ízre széttépni,
2      11| terheljem én nagyságodat az én nyomorult bánatommal, amihez nagyságodnak
3      11|       rongyos tolvaj, mint egy nyomorult házfölverő.~– Óh, nagyságos
4      11|     hogy mi jogon tépte szét e nyomorult leány boldogságát, majd
5      12|      házra; de nem titőletek – nyomorult gazdagok!~Lángainé meg volt
6      14|      térdelő kalandorhoz:~– Te nyomorult komédiás! Te álarcos szemfényvesztő!
7      19|       írá:~< „Uram!~Én önt egy nyomorult gyáva embernek nyilatkoztatom:
8      23|   alkuszom.~– Nem alkuszol? Te nyomorult féreg! Homlokod a pisztoly
9      24|        meggondolom, hogy holmi nyomorult pénzviszonyok minket abba