Fezejet

  1       1|             izgágát. – Tudom én azt nagyon jól, hogy unalmas dolog
  2       1|          énmellettem, mintha valami nagyon szeretnétek itt lenni. Ki
  3       1|           óta. Biz az unalmas dolog nagyon. Hja, jah! Felkelni nincs
  4       1|      többiek arcait, vajon félnek e nagyon, hogy most a pitvarnokot
  5       1|        könyvvel, míg Clementine-nek nagyon jól esett egy csomóra fulladt
  6       1|              missz, mondhatom, hogy nagyon jók; azért tessék azok mellett
  7       1|        fogja csapni a szakácsot, ez nagyon sós, amaz nagyon édes; ezen
  8       1|      szakácsot, ez nagyon sós, amaz nagyon édes; ezen kozma érzik,
  9       1|           ez meg amaz, amit ő olyan nagyon szeret. Hát emez minek van
 10       1|       övéivel. A Lapussa-család még nagyon új nemes arra, hogy a magas
 11       1|        Minthogy pedig az instruktor nagyon el volt foglalva Makszikával,
 12       1|   Bucolicáiból.~Ezért pedig a missz nagyon haragudott, mert ő nem bírta
 13       1|        kisasszonynak.~János úr most nagyon elégületlen. Láthatni az
 14       1|           szemeit; száját elgörbíti nagyon.~– Nem ér ez semmit. Mondtam
 15       2|             felolvasson.~Demeter úr nagyon rossz alvó; egész éjjel
 16       2|         mikor már valami felolvasás nagyon elkábította a fejét, akkor
 17       2|        találta meg. Mikor már aztán nagyon megunta a keresést, azt
 18       2|            mennem; mert egész éjjel nagyon sokat pezsgőztünk együtt.
 19       2|     bizonyosan. Óh, János okos fiú, nagyon okos fiú! De én mindig kitalálom
 20       2|           ne fakadjon; az fájt neki nagyon, ha azt mondták, hogy az
 21       2|           jeles férfiúnak egyszerre nagyon gyorsak lettek a lábai;
 22       2|      ilyesmit fog tenni, mert János nagyon büszke ember.~János úr pedig
 23       3|        igézve, ámbár Hátszegi ővele nagyon kevés diskurzust kezdett;
 24       3|    hallgatott rá senki, hanem azért nagyon jól mulatta magát.~Mikor
 25       3|          nem megy férjhez senkihez; nagyon szereti az apját, nagyon
 26       3|            nagyon szereti az apját, nagyon jól érzi magát itthon.~–
 27       3|           volt a kisasszonnyal, aki nagyon hibásan játszott.~Mikor
 28       3|          azt látva, hogy az asszony nagyon szegletbe szorította már
 29       3|         ijed.~– Mit akarsz?~– Olyan nagyon kiabálni semmi esetre sem,
 30       3|             jött ruinált báró neked nagyon sokba kerülhet.~János elsárgult
 31       4|            hogy jöjjön. János úrnak nagyon tetszik, hogy parádézhat
 32       4|        Amint a kórjeleket meglátta, nagyon megütődött, hirtelen sok
 33       4|            adtak neki rá inni.~– Ez nagyon különös.~– Persze, hogy
 34       4|             fájós szemeire húzva –, nagyon lekötelez bennünket, doktor
 35       4|         kezdett csendesen kiépülni. Nagyon odavolt még, de az orvos
 36       4|             mélyen.”~– Unom magamat nagyon – szólt felsóhajtva. – Szeretnék
 37       4|            s biz az első fejezetnél nagyon sokat ásított rajta, a másodiknál
 38       4|             tovább folytassák, mert nagyon unalmas. Henriette ellenben
 39       4|         unalmas. Henriette ellenben nagyon érdekesnek találta; missz
 40       4|        szívesen olvasnám tovább, de nagyon rosszak a szemeim, elromlottak
 41       4|    hallgathatná Margariét, ha olyan nagyon kívánja, s miután holmi
 42       4|           nyűgösködni, hogy ő olyan nagyon szeretne valami jót enni.
 43       4|             csak parancsoljon.~– Én nagyon jó fogok önhöz lenni, egész
 44       4|             kérem alássan, eddig is nagyon jó volt a kisasszony hozzám
 45       4|      szabadítsa meg lelkét.~Margari nagyon elborzadt e szókra: „egy
 46       4|      találja!~Azalatt a kíváncsiság nagyon háborgatta: vajon mi lehet
 47       4|            mégiscsak szeretné tudni nagyon, hogy mi lehet az, amit
 48       4|         agrikultúra szépségei közé; nagyon érdekes és figyelemre méltó
 49       4|              Mennyit akarok? Sokat! Nagyon sokat! Nem is tudom még,
 50       4|      patrónusának kezeket csókolván nagyon.~Éjfélig tartott, míg azokat
 51       4|           úr meg volt vele elégedve nagyon; már tudniillik a fordítással,
 52       4|       kiálta odarohanva Lángainé, s nagyon bosszankodott, mikor a felmarkolt
 53       4|         vele, hogy „én most tégedet nagyon meg foglak dorgálni; de
 54       4|            fűződött odább. Kevés és nagyon ellenőrzött alkalmatok volt
 55       4|      megtanulni nem bírt; a gyermek nagyon megszeretett téged. Pedig
 56       4|          nyelvét, s a leány, ki oly nagyon szeretett, nem tartá erős
 57       4|             kivitel felett. Itt már nagyon óvatosaknak kellett lennetek
 58       5|            elébb szólani ismét azon nagyon haragos szívű urakkal. Azt
 59       5|     ifjoncokat szokás beadni. Ő azt nagyon megérdemelné.~„Szegény Kálmán!” –
 60       5|              gondolt reá a testvér. Nagyon szerették egymást.~– Harmadszor
 61       5|             Arról is megemlékeztem. Nagyon sokáig nézett a szemeim
 62       5|         beszélt vele.~– Ne vedd oly nagyon a szívedre, édes fiam, ezt
 63       5|           való az ügyvédi pálya; te nagyon kényes vagy ahhoz. Fogadd
 64       5|        indulhass le Aradra. Sógorom nagyon fog örülni, mert ő is igen
 65       6|            azt az egyet kérte, hogy nagyon korán induljanak (amikor
 66       6|        töltötték; ott mind a négyen nagyon keveset beszéltek: „nagy
 67       6|       egymásnak bemutatni. A háziúr nagyon örül a szerencsének, megszorítja
 68       6|          Henriette vállára ugrált.) Nagyon örülök, hogy szerencsém
 69       6|          háborgat valami, de a hiúz nagyon feldühített már, hol elbújt,
 70       6|         vacsorához, a bort sem igen nagyon kellett kínálni, Henriette
 71       6|        falatot sem evett; máskor is nagyon keveset fogyasztott, most
 72       6|     napszámos volnék is.~A társaság nagyon kacagott ez ötleten. Olyan
 73       6|             a fegyver ravaszát, ami nagyon nevetséges állás.~Henriette-en
 74       6|        nekem egyetlen szenvedélyem. Nagyon fiatal koromba megverte
 75       6|      tréfálózva Hátszegi.~– Jaj, az nagyon szép est volt, kedves nagysád,
 76       6|             szikár férfiúcska volt, nagyon világos szőke hajjal és
 77       6|      kecskeszakáll által. A grófnak nagyon tetszett, ha bizalmas körökben
 78       6|        sincs mit mulatni, mert azok nagyon unalmas emberek!”~Ez a jó
 79       6|   opálgyűrűt húzott az ujjára.~– Ön nagyon boldog – szólt fél-kérdezés
 80       6|         tetszik, mintha helyzetéhez nagyon mosolygós volna az arca.~
 81       6|          leleményesek nem volnának, nagyon szerencsétlenek lehetnének
 82       6|      kénytelen elnevetni magát, ami nagyon kellemes mulatság lehet
 83       6|          teámba.~– Hogyne, mikor ez nagyon kedves álom! Valóban, teljesülni
 84       6|  négyet-ötöt markolva össze, mintha nagyon jól esnék neki valami, amit
 85       6|          mondá neki:~– Hanem akkor, nagyon kérem: szeresse egy kicsit
 86       6|             sejté ő.~Clementine-nek nagyon tetszett a felvett pletykatárgy.~–
 87       6|         pénze.~– Kérem, Clementine, nagyon fáj a fejem! – szólt Henriette,
 88       6|           szólt Kardosné asszonyom, nagyon rángatva a vállait. – No,
 89       6|             nyomja egyéb, mint hogy nagyon szeretne egyszer még életében
 90       6|               felelt a menyecske –, nagyon is jól ismertem. Híres dalos
 91       6|             a paloták úrnőjének oly nagyon fájt, és oly jólesett. Hogy
 92       6|       mentegetőzés nélkül elfújta a nagyon szomorú nótát.~Lénárdnak
 93       6|         öröme lehetett a hangjában, nagyon rekedt volt az.~A báró,
 94       6|           virtuózok ismernek még, s nagyon ritkán elhúznak mások előtt;
 95       6|         Mikor már a szegénylegények nagyon bele kezdtek énekelni a
 96       6|     eltették a bankjegyeket, nem is nagyon köszönték meg, de szót fogadtak,
 97       6|           csárdához, hogy már olyan nagyon ismeri itt minden ember?
 98       6|             keresztek. Hanem azután nagyon megbánta, hogy kérdezte.
 99       7|            sok idővel Erdélyben egy nagyon elterjedt hamispénzverő
100       7|            sem többet.~Óh, ezek hát nagyon együgyű hamispénzverők voltak,
101       7|        alakját. – Aztán tudja ő azt nagyon jól, hogy én megölném őt,
102       7|            te, hogy az téged valami nagyon szeret? – kérdezé tőle az
103       7|     Bizonyosan valami csúf lehet.~– Nagyon szépek a szemei; úgy égnek,
104       7|      tériméjéről azt, hogy az olyan nagyon lenyomhassa a vállát, hogy
105       7|      Lábával dobbantott mérgében, s nagyon emlegette a „dráku”-t, aki
106       7|             öreg Onuc meg az ajtóőr nagyon nevettek rajta, most még
107       7|       tízezer forint volt az ára.~– Nagyon olcsó! – kiálta fel a vén,
108       7|         találja azt meg.~Onuc gazda nagyon szerette volna megmondani,
109       7|           baj; csak ne félnék olyan nagyon tőled!)~Azonban mégis jobban
110       7|           hallgat.~– Mert látod, én nagyon féltékeny vagyok – szólt,
111       8|              tudva azt, hogy azokat nagyon sokszor elmondták már.~Igen
112       8|      egyszerű fekete ruhájára, mely nagyon viseltes volt már.~Henriette
113       8|      asszonyom, avval én nem vagyok nagyon adakozó, de kénytelen vagyok
114       8|     öszvérnek és a poroszkának, azt nagyon válogatja a jóféle angol
115       9|            hallani, mert az ő élete nagyon regényes.~Csak egy esetet
116       9|           Egy napján az esztendőnek nagyon élénk szokott lenni a Geina.
117       9|           megegyezni. Némely leányt nagyon rátartanak, másikat az első
118       9|       szokás felett, itten pedig ez nagyon természetes magyarázattal
119       9|           valóban az övé: – most is nagyon boldog.~
120      10|             nő szemébe, hogy milyen nagyon szereti.~Látjuk ebből, hogy
121      10|           az oláh a hálálkodásokkal nagyon adakozó. Én nem fogom el
122      10|           kedves utáni szaladgálást nagyon hiábavaló fáradságnak tartja.~
123      10|           Hídvárról elcsalni. Pedig nagyon jártak utána a férjével
124      10|         mindjárt barátságot kötött; nagyon örült rajta, hogy lesz valakije,
125      10|           hölgyek olyankor szeretik nagyon a nőtárs közellétét, amidőn
126      10|          ijedés. Az öreg asszonyság nagyon örült, hogy Henriette-et
127      10|      győződve, hogy itt őt mindenki nagyon szereti.~Eljött a vigalom
128      10|        körül, igen örvendtek rajta, nagyon megtisztelve érzék magukat,
129      10| kuruzsolásoknak azonban egyszer már nagyon megadta az árát, mert a
130      10|              a medve ezt a csemegét nagyon szereti. A Fatia Negra tíz
131      10|     semmitől sem féltették egymást. Nagyon jó ott abban a magányban
132      10|            abban a magányban lenni: nagyon közel lakik ott az Isten.
133      10|              hogy ez drága ajándék; nagyon is drága; mert a fekete
134      10|  meggyőződésre jutott, hogy ez a nő nagyon jól meg van védve. A medve
135      10|            örök ég alatt; s ez a nő nagyon féltékeny és nagyon merész!~–
136      10|            a nő nagyon féltékeny és nagyon merész!~– Csupán arra kérem,
137      10|         betért hozzá; az oláh nábob nagyon örült a szerencsének: mondá,
138      11|         vadásztanyához, ahol minket nagyon szépen meglepett az elmondottakkal.
139      11|        talpon leszek.~Pedig valóban nagyon össze volt törve.~Henriette
140      11|      sietett kireteszelni az ajtót.~Nagyon örült és nagyon csodálkozott,
141      11|           az ajtót.~Nagyon örült és nagyon csodálkozott, hogy ez órában
142      11|            elgondoltam, hogy milyen nagyon szerettem én őt valaha,
143      12|             szorgalmatoskodik, mert nagyon jól tudja, hogy Demeter
144      12|         Eredj, kérlek, a színházba! Nagyon szép darabot adnak.~Lángainé
145      12|             akit vadászaton a medve nagyon összeroncsolt.~Az öreg valami
146      12|    Vadászaton? Medve? A hű feleség! Nagyon derék. Tehát megtépte a
147      12|             ő azt őrzi most otthon? Nagyon szereti a férjét ugyebár? –
148      12|          ugyebár? – No, hát felelj; nagyon szereti-e a férjét?~– Azt
149      12|     gondolom. Azt gondolom, amit te nagyon jól tudsz. Akarom, hogy
150      12|         fiút; majd meglátod, milyen nagyon fogunk örülni, ha látjuk
151      12|         öreg ember, és beteg; azért nagyon ingerült; az öreget és beteg
152      12|       oduból.~György fejét csóválta nagyon.~– Ej, ej, mit csinált már
153      12|             amin aztán valamennyien nagyon nevettek, a nagy szakállú
154      12|           neki hagytam; óh, mert ez nagyon gonosz szívű leány; ismerem
155      12|             azoknak, hidd el nekem, nagyon nagy ára lesz téve. Aggódjál
156      12|          Demeter úr.~János úr aztán nagyon meg volt akadva, mert pro
157      13|          ölni. Óh, az ilyen species nagyon ritka már a mai világon;
158      13|           bizalmával. Higgye el, én nagyon szeretem a tréfát léha,
159      13|           az énnekem barátném, s az nagyon, nagyon, de igen nagyon
160      13|      énnekem barátném, s az nagyon, nagyon, de igen nagyon szerencsétlen …~
161      13|             nagyon, nagyon, de igen nagyon szerencsétlen …~Szilárdnak
162      13|            gazdag – óh, ez a kenyér nagyon keserű.~(Ugye, keserű? –
163      13|            sem vetődnék soha.)~– Ön nagyon elgondolkozik azon, amit
164      13|            lett.~Szilárdot e szavak nagyon megindították.~– Ezerfélét
165      13|            ön.~– Szegény fiú; engem nagyon szeretett – sóhajta Szilárd.
166      13|             ügyvédre bízni, mert ez nagyon sok gyöngédséggel jár; ide
167      13|             többi úr nevetett rajta nagyon, maga Kengyelesy is.~Vámhidy
168      13|             szemeibe, akik maguk is nagyon hahotáztak.~Szilárd egyet
169      13|      Kengyelesy éles hangú kacagása nagyon verte a füleit, meglepetve
170      13| nyilatkoztak; az utóbbi nevezetesen nagyon nyíltan elárulá, hogy szeretné
171      13|              Én jól tudom. Hátszegi nagyon jól ismeri nejét. Igen jól
172      13|          sincs. Ez fatális helyzet, nagyon fatális. No, de semmi. Ha
173      13|          Már ennyire vagyunk? Szép, nagyon szép! Nono, fiatal barátom,
174      14|        mindig. A hírhedett kalandor nagyon óvatos volt; bizonyosan
175      14|             egyedül járni. Abban is nagyon vigyázó, hogy soha bort
176      14|             Anica saját beszédét is nagyon nevetni valónak találta.
177      14|      melyikhez menjek? Az öreg Onuc nagyon fintorgatta erre a kérdésre
178      14|             a munkát. A pénzverdére nagyon sokat költöttem az idén,
179      14|           Min gondolkoztál el olyan nagyon, Anica?~A leány felrezzent,
180      14|         halkan a leány; s e percben nagyon halvány volt.~– S te mégis
181      14|           kielégíte; azon a vidéken nagyon tetszenek az ilyen önelátkozások,
182      14|  jobbra-balra hullottak róla.~Ez is nagyon tetszett a társaságnak.
183      14|             Negrától mindenki előtt nagyon érthető volt. Öreg Onuc
184      14|         megcsaltál, de senkit olyan nagyon nem, mint engem. Esküdtél,
185      15|          barátságból; számadásai is nagyon egyszerűek: ha valaki gyalog
186      15|             domnulénak szólítsák, s nagyon jólesik neki, ha vendégei
187      15|         domnule; a mi vidékünk most nagyon bátorságtalan; amióta az
188      15|              amit különben magam is nagyon csodálok.~Nálam sok úr megfordul;
189      15|            én csak azt mondom, hogy nagyon szeretném, ha nem menne
190      16|         mikalai csárdában történtek nagyon elronták Hátszegi kedélyét.
191      16|    holdvilág feljöttéig; mert férje nagyon ritkán volt odahaza.~Lénárd
192      16|       kedves uraim, ne tessék olyan nagyon gúnyolódnotok: vannak emberek,
193      16|           annak a zongorának, úgyis nagyon el van hangolva. Szeretnék
194      16|      lóversenynek vége; tudja, hogy nagyon érdekelve vagyok bennük;
195      16|        miatt.~– Csakhogy ez út most nagyon veszedelmes magányosan járó
196      16|           Kedvesem, azok az emberek nagyon leleményesek.~– Óh, ott
197      16|          minthogy nem kísérheti el, nagyon szeretné, ha valaki lebeszélné
198      16|     elfelejtettem. Hanem az út most nagyon bátorságtalan. Nagysádnak
199      16|    sajnálkozva.~– Nem érdekel olyan nagyon; láttam én már furcsább
200      16|           menjen aludni, ki valóban nagyon álmos volt, s ő maga ment
201      16|        fáradtnak látszott, mint aki nagyon sokat szaladgált összevissza;
202      16|             mindjárt itt lesz, mert nagyon nyugtalan.~– Én azt természetesnek
203      16|         feldisputáljam rá a bort.~– Nagyon kérlek, hogy ügyelj rá,
204      16|             nem lesz, s ezúttal már nagyon zúgolódtak a kocsissal együtt
205      16|          elijeszteni de az a csárda nagyon a szegénylegényjárásba esik.~–
206      16|             ismerem a csaplárosnét; nagyon jó asszony, egész éjjel
207      16|         elém – szólt Henriette –, ő nagyon szeret engem, hogy fog örülni,
208      16|          tőle a feje?~– Sőt, inkább nagyon szeretem a dohányfüstöt.~
209      16|    mosolygott rajta. Szegény öregúr nagyon el van fáradva; aztán bizonyosan
210      16|           lovon ült egy ember.~– Ez nagyon különös – gondolá magában. –
211      17|           szolgabíró úrnak, mert az nagyon szép lesz.~– Színészik vagynak? –
212      17| kukoricafosztásra; aztán majd mikor nagyon sok lesz az adósságuk, akkor
213      17|          belőle. A gardróbjuk pedig nagyon egyszerűen telik ki; mikor
214      17|             nem vetemedik. Szegény, nagyon fiatal még, majd ha megvénül,
215      17|             a súgó csöngetése, mely nagyon gyanúba keverte magát, hogy
216      17|     pohárból származik; mire valami nagyon fortélyos masinéria megindítá
217      17|            vele maradtak, mert mind nagyon szeretik. Egyen kívül mindnyájunknak
218      17|          hanem az a baja volt, hogy nagyon ivott, s mikor sokat ivott,
219      17|           rongyos naplopókkal, s ha nagyon megszorulok, koldulok a
220      17|             úgyis, azt hiszem, hogy nagyon keveset mondják ki nevemet;
221      17|         Leánder, sőt inkább igen is nagyon keresik, s azon vannak,
222      18|       egyszer maga asszonyává lesz, nagyon kell igyekezni, hogy a harminc
223      18|           hallgassak. A nagyságának nagyon szüksége van arra, hogy
224      18|                De hát ha maga olyan nagyon kezében tartja a nagyságos
225      18|         fonta kezét.~– Igazán olyan nagyon kezedben tartod János urat
226      18|         mindennap magánál láthatja. Nagyon valószínű, hogy a perét
227      18|            magától János urat, hogy nagyon meg van elégedve a felvilágosítással.~
228      18|         látogasson el hozzá, valami nagyon kedves izenettel akarja
229      18|            semmi ember dolgával oly nagyon?)~– Reggeli beszélgetésünk
230      18|     negyvenezret csinálni.~János úr nagyon köhögött erre a szóra; bizonyosan
231      18|            torkán.~– Ez a körülmény nagyon kényes, megvallom – folytatá
232      18|            fiatalembert terhelő vád nagyon megkönnyebbül, s annak nagyobb
233      18|           nem tudom kicsoda, aligha nagyon meg nem ütik a bokájukat.~
234      18|           máskor, majd máskor, most nagyon sietek; most nem érek rá
235      18|          magához; nem akartam ilyen nagyon. Ne haragudjon, no. Hiszen
236      18|             csak ne kiabáljon olyan nagyon – csitítá őt János úr, kit
237      18|            csitítá őt János úr, kit nagyon nyugtalanított ez a jelenet.
238      18|            sohasem volt, dühe pedig nagyon megcsappant, hihetőleg a
239      19|              Ah! Ez már sok, ez már nagyon sok. Még azt kérdi, hogy
240      19|           solstitiuma a szellemnek, nagyon váratlan ijedelmek után,
241      19|        reggelig.~Gerzson úr utazása nagyon sajátságos volt; mikor egy
242      19|           patak, s a kalapkarimából nagyon ügyesen lehet inni.~Amit
243      19|        keltetek fel. Ne őrizd olyan nagyon az ajtót, én nem akarok
244      19|             kegyeddel. Hozta isten. Nagyon is szeretem, hogy kegyed
245      19|             Gerzson azt hitte, hogy nagyon jó lesz neki megvárni, hogy
246      19|             késsék itt tovább. – Én nagyon szerencsétlen vagyok, de
247      19|        ilyen pajkos lenni.~De mégis nagyon nyugtalanította egy dolog.
248      19|         egymást, különösen a kocsis nagyon Gerzson urat.~– Jaj, csakhogy
249      20|      álomnak vélte az egészet.~Hogy nagyon boldogtalan életet élt férje
250      20|            utasítson el magától, én nagyon meg vagyok alázva; nem vagyok
251      20|             a kocsiba. Pedig hát ez nagyon bolond gondolat; mert meglehet,
252      20|            kurrens. Nevetni való ez nagyon, nagyságos asszonyom.~A
253      21|         szemébe is mondogatni, hogy nagyon sokat olvashatta Cervantest,
254      21|           de egy sem halálost, vagy nagyon messziről lőttek azok, vagy
255      21|          rendes katonát megtámadni! Nagyon elvette az arany annak az
256      22|            Ez útnak azonkívül, hogy nagyon rossz, az az előnye van,
257      22|          akarom. Így az a baj, hogy nagyon is fektében marad.~Azzal
258      22|            félelmes rájuk nézve; de nagyon veszedelmes az a csapat,
259      22|            lesz. A pandúrtól félnek nagyon, meg a vármegye uraitól.
260      22|         értenek ehhez a vadászathoz nagyon. Hiába esett a Fatia Negrának
261      22|             van-e fenve.~– Jó kard, nagyon jó kard, domnule; ne félj
262      22|           hogy a kövekkel hajigálás nagyon eredménytelen harc, ahol
263      23|       azalatt érkeznek meg, amit én nagyon sajnálni fogok. Azonban
264      23|         őket.~Henriette-et mind nem nagyon látszott ez az egész érdekelni.
265      23|             mint a márvány.~– Engem nagyon le fog kötelezni, kedves
266      23|     Vámhidyt kastélyába. Ez a férfi nagyon bízott egy szegény lélekgyönge
267      23|          lélekgyönge nő félelmében; nagyon sokat mert építeni arra
268      23|   elpanaszolja, miért szenved, és ő nagyon fekete sorsnak nézne elébe.~
269      23|            nézne elébe.~Bizonyára ő nagyon jól ismerte nejét; Henriette-nek
270      23|      öregurat, s most már Henriette nagyon jól emlékezett rá, találkozott
271      23|    vadorzással, miután saját erdeje nagyon kevés, s többnyire Lénárd
272      23|          melynek rejtélyes érdeke a nagyon prózai felvilágosítás által
273      23|       azalatt ott fog vacsorálni, s nagyon szereti messziről hallgatni
274      24|            Azzal nem békülök ki. Az nagyon bántott engemet és édesatyámat.
275      24|         adjon nekik készpénzt.~– Az nagyon deranzsírozna.~– Tehát adjon
276      25|      Végszavak~Henriette kiegyezése nagyon megharagítá Lángainét. A
277      25|             név szerinti utánajárás nagyon áldatlan munka volt; a színpadon
278      25|       Lángainé egy levelet, melyben nagyon hibás asszonyírással ez
279      25|           kitépesse, mert már akkor nagyon sok volt a fehér!~Az emberek