Fezejet

1       4|             sóhajta fel a delnő.~– Kár, hogy nem áldozhatod fel
2       7|      aranyat”; a leány rámosolyog; kár, hogy az a fekete álarc
3       8| Henriette-nek:~– Derék egy úri ló! Kár lett volna ott hagyni veszni.~–
4      11|            s holnapra semmi bajom. Kár volt érte félbeszakítani
5      15|          eszkortíroztatni.~– Pedig kár, domnule; a mi vidékünk
6      16|      ízében becsületes ember volt. Kár azért az egynéhány elveszett
7      19|    korneuburgi marhapor.~Ejnye, be kár volt erre az egyre nem gondolni!~
8      21|           veszve. Ezzel a sátánnal kár volt kikötni. Hisz azt tudja
9      22|       vállakkal és öles termettel; kár volt érte, hogy vak.~– Domnule,