Fezejet

1       4|       sáros csizmákban jött fel hozzájuk. Történetesen olyankor mindig
2       6|        ő el fogja tagadni, hogy hozzájuk tartozik; azt mondja: szegény
3      11|        mulatni, nem tért vissza hozzájuk többé, hanem szobájába sietett.~
4      17| végigjátszani, hanem felkiabált hozzájuk, hogy énekeljenek inkább
5      18|    kérek – szólt közelebb lépve hozzájuk –, én felsőbb végzés által
6      20|    utána az ételeket: alig nyúl hozzájuk; meg nem foghatni, mivel
7      20|     kell ölni, vagy oda bezárni hozzájuk. Kérem önt, nagyságos asszonyom:
8      21|         harsány hangon felkiált hozzájuk az ablakon kinéző molnár:~–
9      22|         Ez volt az utolsó szava hozzájuk, azzal ki jobbra, ki balra