Fezejet

1       7|     nagy tüszkölve.~– Ne is féljen senkitől sem – felelgetett
2       7| felelgetett rá a fáta –, ne féljen a nagy uraktól, ne féljen
3       7|   féljen a nagy uraktól, ne féljen az ördögöktől, de féljen
4       7|    féljen az ördögöktől, de féljen a leánytól, akit szerelmessé
5       8|     kérte a delnőt, hogy ne féljen semmit, mert hiszen semmi
6      10|     bizonyosan megbánta. Ne féljen: adja ide kezét, minek reszket;
7      11|    egész ország férfiáé. Ne féljen, asszonyom, amit megígértem,
8      16|    de vigasztalja magát; ne féljen semmit, fél esztendő múlva
9      18|   mindig pénzzel tartsa. Ne féljen, ha a pörének Lángainéval