Fezejet

  1       1|     megengedve, hogy mikor csengettek neki, és ő bejött az ajtón, azt
  2       1|          parancsolnak, hanem ott kell neki álli az ajtó mellett, míg
  3       1|               kisasszony még gyermek; neki nincs esze valamit megérteni
  4       1|               a háznál, azért fizetek neki úgy, mintha egy fejedelem
  5       1|               egészen piros. Tegyetek neki rá opodeldocot. Clementine!
  6       1|             ujjaival: egyik sem ízlik neki; fenyegetőzik, hogy el fogja
  7       1|       megrövidíteni?~Mondhatnák ugyan neki, hogy hiszen éppen maga
  8       1|            körszakállt visel, és hogy neki nagy gyanúja van az olyan
  9       1|              keresztülküzdeni segítse neki; de biz abból csak az lett,
 10       1|               s lopva ő fordította le neki a penzumokat Cornelius Neposból
 11       1|          volna, hogy miről beszélnek. Neki aztán magyarázhattak, amit
 12       1|               jó mulatságot szereznek neki azáltal, hogy állkapcái
 13       1|      töprenkedni, hogy nem jó lenne-e neki elmenni a szobából a gouvernante-tal
 14       1|             rodomontádjaira. Nem lesz neki semmi baja: ne féltsd.~Az
 15       2|              úr ágya mellett üljön, s neki mindenfélét felolvasson.~
 16       2|               tartott, mert hiszen ez neki csak orvosság volt, s ki
 17       2|          készpénzben; nappal nem volt neki szabad bejönni a szobába.
 18       2|               az ásítozás is meg volt neki tiltva, mert Demeter úr
 19       2|            egy pillanatra sem hagyott neki békét.~Monte-Cristo már
 20       2|             ébren.~– No, hát! – izent neki az álmából felvert doktor
 21       2|     előszobában, azután azt üzenje ki neki, hogy ma nem fogadhatja
 22       2|            sírva ne fakadjon; az fájt neki nagyon, ha azt mondták,
 23       2|              megrohanni és inhibeálni neki a nagyatyai parancsolatot,
 24       2|            kapott Szűz Máriás aranyát neki nem ajándékozá, hogy csak
 25       2|               szemeivel, s nem felelt neki semmit.~De felelt helyette
 26       2|                pártfogó arccal mondta neki:~– Ne félj, húgocskám, majd
 27       2|          lépett, de az előre megmondá neki, hogy „engem már ne csókoljon
 28       2|        fordult, hogy azt is bemutassa neki, de már az akkor olyan képet
 29       3|              míg az öreg él. Jólesnék neki, ha beleszeretnék; de azt
 30       3|    figyelmemet megnyerje; és nem elég neki a tavalyi bálokról tudni
 31       3|             Az első pillanat elárulná neki, hogy Henriette hamarább
 32       3|         gyermek, mert még iskola kell neki, nevelőház, nem férjhezmenés,
 33       3|              Hátszegihez, s megmondja neki, hogy többet soha be ne
 34       4|          kellemei által.~Azt meg kell neki adni, hogy igen kellemes
 35       4|      észrevegyék. Sőt már sikerült is neki egypárszor mindenféle mágnásokkal
 36       4|           börzejátékosnál, s kínálnak neki pénzt rettentő kamatra addig
 37       4|               a részvényeket elhozták neki, rögtön kifizette az egész
 38       4|          nyilván azért mond, mert nem neki udvarol.~Hát Henriette?
 39       4|              nemigen szokás kérdezni. Neki még sem esze, sem akarata,
 40       4|    tulajdonképpen még meg sem mondták neki, hogy férjhez fog menni,
 41       4|              s komoly beszédeket tart neki, hogy mi egy nőnek a hivatása
 42       4|                inni a kisasszony, azt neki mind elő kellett hordani,
 43       4|           kanál? Azt mind meg kellett neki látni.~– De az isten szerelmiért,
 44       4|             cselédek még ecetet adtak neki rá inni.~– Ez nagyon különös.~–
 45       4|                s ezért ecetet rendelt neki, az pedig jelen esetnél
 46       4|              meg találna kívánni, ami neki nem egészséges, még lopva
 47       4|        egészséges, még lopva odavinné neki; vagy hideg vizet adna neki,
 48       4|           neki; vagy hideg vizet adna neki, mikor annak nem szabad
 49       4|               azután utasításba adott neki valami becsinált levet,
 50       4|            ahova nem volna még szabad neki járni.~No, szen csak János
 51       4|          nyelvét kitépnék, elárulná-e neki? Aztán az a mondás arról
 52       4|            Arra aztán csak ki kellett neki nyitni az ajtót; a csomagot
 53       4|              a szememet kiszúrta vele neki.~– Ön kezd impertinens lenni.
 54       4|               hűséges szolgája leszek neki, hogy jobbat nem kap a nálánál.~–
 55       4|             be minden igényt. Ugyanis neki olyan fixa ideái voltak,
 56       4|            mindig esett az eső, mikor neki ott valami dolga volt személyesen.
 57       4|            gyöngélkedett, szabad volt neki azalatt a városligetbe kocsikázni,
 58       4|            kérdésekkel, de ő nem állt neki helyt, vette a kalapját,
 59       4|        rádbízott fiamnak? – mit fogok neki rá felelni? Nos, szólj,
 60       4|        felelni? Nos, szólj, mit fogok neki rá felelni?~Az ifjú érzékenyen
 61       4|               fiú, akkor te diktáltál neki másik penzumot, aminek eleje,
 62       4|              kért tőled. Te megküldéd neki. A leánygyermek kikereste
 63       5|             mindenesetre gavallér; ha neki egy nő azt fogja szemébe
 64       5|              ha önként kezét nyújtaná neki, ha lemondana rólad? Félre
 65       5|              őrzik, s ha férjet adnak neki, imádkozzanak az életeért,
 66       5|           nőtt; Henriette nevet adott neki: „Szilárd”-nak nevezte,
 67       5|          beszélhetett vele? Felelt az neki? Kérdezett tőle valamit?
 68       5|            pedig én elhiszem, hogy ez neki sok fájdalmába került.~–
 69       5|              fájdalmába került.~– Óh, neki sok lélekereje van.~– Kívánom,
 70       5|               válaszolt rá. Én mondám neki, hogy őszinte és igaz szót
 71       6|               elvitt a bőre alatt, az neki annyi, mint semmi, a rosszul
 72       6|             Clementine el nem kezdett neki könyörgeni, hogy oltsa el
 73       6|             körökben azzal hízelegtek neki, hogy tökéletes szatírarca
 74       6|             kastélyában, megmutogatta neki ritka virágait, párizsi
 75       6|                Henriett elcsendesült. Neki is volt ilyen titka; de
 76       6|                még halálos ágyán sem. Neki is van egy soha le nem törölhető
 77       6|            válogatott falatokat nyújt neki villájára szúrva: „no kis
 78       6|            szeret!”; gyümölcsöt hámoz neki, s azt erővel szájába tömi;
 79       6|       grófnétól. Valaki kezet csókolt neki, s dicsérte szép fehér kacsóját;
 80       6|               mintha nagyon jól esnék neki valami, amit ő még ezen
 81       6|          furcsa könyörgő hangon mondá neki:~– Hanem akkor, nagyon kérem:
 82       6|              erre a szóra. Nehéz volt neki a levegő itt ebben a szobában,
 83       6|               hogy valami nem tetszik neki az előadásban, mert azután
 84       6|         gondolatokat! Ilyen esetekről neki fogalma sem volt. Hogy az
 85       6|            utánam!” letér a töltésrül neki a mezőnek, merre semmi út
 86       6|               az úti ruhákat, csinált neki vánkosokból puha ülést egy
 87       6|           hogy mit szeret, mit főzzön neki? Szalonnás tarhonyát, jó
 88       6|               azt mondá, hogy jólesik neki az a parasztsütemény; pedig
 89       6|             porontyos emberek voltak, neki meg senkije sem volt; pedig
 90       6|              a tisztelendő is, mondta neki, hogy gyónjék meg, de a
 91       6|             előállt a szekér, mondták neki, hogy készüljön, odaadott
 92       6|          mindent, amit az mondogatott neki. Akik azután látták, a hajdúk,
 93       6|            támad!” A hóhér nem tudott neki rá mit mondani, mert furcsa
 94       6|             erre a süvegét, s kellett neki, hogy a kulacstól kérjen
 95       6|            sem igen ismer. Be is vitt neki első próbatételül mindjárt
 96       7|           hatalma, többé nem fogadnak neki szót sem az ördögök, sem
 97       7|           vállát, hogy még a kezét is neki feszítse a csipejének a
 98       7|               tudsz te ahhoz – felelt neki az öreg, elhelyezve magát
 99       7|              azt az aranyat kiadd. Ha neki nincs esze, legyen neked.
100       7|        százalékot költségül, mit kell neki kapni érte?~– Csak olvasd
101       7|        csendes, dörmögő hangon felelt neki:~– Ha még egyszer eszedbe
102       8|          magyarsággal jó napot kívánt neki, s azáltal tudatta, hogy
103       8|               mindig alkalmatlankodom neki.~– Mivel?~– Mindenféle koldulásokkal.
104       8|            van szíve, s e szív fölött neki hatalma.~Másnap reggel már
105       8|            lelkész kezet ne csókoljon neki.~– Nem a szolga alázatossága
106       8|              azt hivé Henriette, hogy neki magasabb hivatása van Hídvárott
107       8|       úton-útfélen, mind kezet csókol neki.~Ismét egyedül indult hazafelé.
108       8|        asszonyom.)~(Még eszébe jutott neki abban az állapotban jó estét
109       9|               szerelemről, hanem volt neki egy hatalmas komája, Külső
110       9|           vele és a nyájjal, segített neki a kecskéket összeterelni
111       9|             mellette, s könnyebb volt neki, ha az orrát odatehette
112       9|               főtt benne, s elég volt neki egyszer a száját megégetni,
113       9|          síkon is emberek – mondám én neki –, akik a szabad ég alatt
114       9|          jutott eszébe, hogy jó volna neki tán Mariórától egy csókot
115      10|               lenni a főfő tekintély: neki azok tetszettek a legjobban.~
116      10|               Vajon mi kifogása lehet neki e vidék ellen?~Ezen azután
117      10|             sehová sem ment, tetszett neki, ha kis apácának, kis remetenőnek
118      10|            összehozni az embereket, s neki nagy kedve volt azt hinni,
119      10|           hinni, hogy a sors tartozik neki ilyen színpadi véletlen
120      10|               kacérsága.~– És sikerül neki – tevé hozzá az öreg özvegy
121      10|               vallató szavára meg fog neki vallani mindent. Mindent,
122      10|          szívében.~Hátszegi nem adott neki erre alkalmat.~– Kedves
123      10|          nőtől?~– Kívánja, hogy írjak neki?~– Írjon ön – szólt Henriette,
124      10|               pillantata, úgy tetszék neki, hogy az elmúlt éjszaka
125      10|             kellett ez az ötlet, hogy neki ajándékba küldje azt az
126      10|            csakugyan vesztébe kellene neki rohanni.~Elébb férjétől
127      10|             dalidóhoz kedvet csinálni neki, s azontúl kerülte azokat
128      10|               zavar stb.~Igazat adott neki mindenekben, s átlátta,
129      10|              egy időre; most jólesett neki, hogy jön.~– Hírt hozok
130      10|               Negra tíz aranyat adott neki a méregért; a vénasszony
131      10|              férjének. Én azt felelém neki, hogy tartsa előtte titokban,
132      10|                Levelet nem küldhetünk neki, mert olvasni nem tud. Élőszóval
133      10|              Félnek tőle, és hódolnak neki, jobban, mint a legfőbb
134      11|            vastag bundája nincs, mint neki, az menthetetlenül összezúzza
135      11|            vagy és védtelen.~Elmondék neki mindent, amit nagyságodtól
136      11|               éjjel; akkor ébren kell neki lenni, és védelmezni a nyájat.~–
137      11|               Nem drágább vagyok-e én neki és gyermeke, mint minden
138      11|            gazdasága?~Nem vagyok-e én neki drágább, mint minden gazdasága!~
139      11|               erősebb leszek – mondám neki, pedig engemet is majd megölt
140      11|          lőfegyverei vannak.~Én adtam neki tanácsot. Az ajtót elzártuk
141      11|          vagyok, mit akarsz? – felelt neki vissza az asszony.~– Bocsáss
142      11|                nyiss ajtót.~Én súgtam neki, hogy mit mondjon.~– Nem
143      11|        Marióra, bár ezt nem én súgtam neki.~A rabló nevetett.~– Nem
144      11|             őt megcsaltad – válaszolt neki Marióra.~Ekkor a rabló esküdni
145      11|               mit mondjon, nem tudott neki megfelelni. Mondjad ezt:~–
146      11|       fegyvereit, ahogy Marióra mondá neki, felaggatá a bükkfára.~Nekünk
147      11|              időt nyerjünk.~– Mondjad neki, hogy elébb tüzet kell gyújtanod,
148      11|         értett, aztán hízelegve mondá neki román nyelven: – olyan szemeid
149      11|             erőfeszítés kellett volna neki, hogy – halva feküdjék lábaimnál.~…
150      11|              csontokkal kellett volna neki a földön, Juon térdei alatt
151      11|               alak; a cső legye éppen neki volt irányozva szépen; bizonyos
152      11|      Életkérdés rá nézve az: ki külde neki ama fekete ékszert, s mi
153      12|               pestiek nem elégségesek neki: azokat is rendre fellármáztatja
154      12|            nem volt mivel; azt mondta neki; hogy „sarlatán”. Ez a szó
155      12|              ötvenezer forintot fizet neki, ha elvállalja azt a hivatalt,
156      12|     gyógyítást. Valaki azt tanácsolta neki, hogy tiszta pezsgőben fürödjék;
157      12|             zúgolódott. Ő is segített neki azokat szidni.~Hanem ez
158      12|               tudod, hogy azt ígértem neki, hogy úgy fogok rájuk gondot
159      12|               ezt bizonyosan megírtad neki; de ő nem sietett ide; óh,
160      12|              hogy mit mondjon, vettél neki tisztességes ruhákat, hogy
161      12|          vadul öregatyádra; ne felelj neki, ha dorgál; tudod, hogy
162      12|      alázatosnak kell lenni. Ne mondj neki, bármit mond is, semmi egyebet,
163      12|            segítsd ki, nénje; kezd el neki az első szót, talán majd
164      12|              akarja, hogy bocsáss meg neki, hogy fogadd őt vissza a
165      12|               semmire sincs szüksége. Neki még csak a haldokló nagyapja
166      12|               sem kell. Szégyen volna neki érte megalázni magát.~Lángainé
167      12|          jobban félt, mint ahogy fájt neki e jelenet.~– Mert azt korántse
168      12|      ravaszkodva az öregúr. – Megjött neki a szava! Most beszél ez
169      12|           megosztja testvérével, amit neki hagytam; óh, mert ez nagyon
170      13|               felkeresni s bemutatni. Neki tetszett ez a mulatság.~
171      13|     boszontotta, és mindent elmondott neki, ami a nyelvére akadt.~–
172      13|               amilyet Szilárd mondott neki.~– Tessék, drága barátom! –
173      13| fiatalembernek, hogy így jár; mondtam neki, hogy vigyázzon magára;
174      13|               A világ beszéljen, amit neki tetszik. Amilyen keveset
175      13|            kenyér, amit én ajánlottam neki, az csak száraz volt.)~A
176      13|       megmutatni; sőt, megparancsolta neki, hogy többé előtte Kálmán
177      13|            ismerősére, aki nem tudott neki arra a kérdésére felelni,
178      13|      megszorítá Szilárd kezét, s inte neki, hogy maradjon.~– Most érkeztem
179      13|               Tökéletesen.~– De akkor neki kell fizetni azt az összeget.~–
180      13|               Hm. Szegény asszony; de neki most semmi pénze sincs.
181      14|                 csak a leány nem hitt neki már semmit.~Hogy a rémkedő
182      14|               az ördög!~Ezért kellett neki a Fatia Negrától megtudni,
183      15|           megy; szerencsés utat kíván neki, s nem kiabál utána, hogy
184      15|           szólítsák, s nagyon jólesik neki, ha vendégei észreveszik
185      15|          kificamította a kezét; küldj neki segítséget ízibe; mert különben
186      15|               Hát csak nem fogadhatok neki társzekeret? Be akarom váltani
187      15|     iparkodott vele célozni.~Sikerült neki a kísérlet; fél szemét behunyta,
188      15|            voltak, ezek nem árthattak neki, de majd az acélhegyű golyó!~
189      15|           találni.~Most már nem szólt neki semmit, most már kívánta,
190      16|     szorongattatásból. Szinte jólesik neki minden beszéd végét odafordítani,
191      16|          szerelmes.~Udvarolni kezdett neki – és szerencsés volt. Legalább
192      16|              és szükséges ember, s én neki sokkal tartozom.~Hátszegi
193      16|                amelyikért odatartanám neki a fejemet.~A grófnő egy
194      16|       barátságos módon, hogy sikerült neki Hátszegit rábeszélni, miszerint
195      16|            kimentésére a grófné által neki küldeni szíves volt.~– Vagy
196      16|             sem azt meg nem vallhatja neki, hogy annak eredése felől
197      16|              drámában neje osztott ki neki, holott vagy az első szerelmest,
198      16|             kétségbeesését, azt mondá neki:~– Jól van, báróné; én el
199      16|            kitalálgatni, hogy mi kell neki. Én restellem az egész utazását,
200      16|            egyszer forrón megköszönte neki, hogy ilyen jó volt hozzá,
201      16|            Henriette mellé a hintóba; neki okvetlenül kezébe kell lenni
202      16|          alkalmatlankodnék, mondd meg neki, hogy odabenn Hátszegi báró
203      16|   végrehajtani feljár; de nem sikerül neki más, mint a bútorokat pattogtatni,
204      16|               hogy valami nem tetszik neki, vagy hogy talán fél, vagy
205      16|      fogyaszta el, ez aztán elég volt neki éhség és szomjúság ellen.~
206      16|               azután megint elkezdett neki mesélni a Fatia Negra erdélyi
207      16|           különösen szája ízén. Pedig neki semmi bor a világon meg
208      16|               útmutató jegy sem adott neki kezdő pontot e világtalan
209      17|             volna, azt is tanácsoltam neki, hogy hozza át maga a cédulát
210      17|         klasszikusok. Pedig nincsenek neki nyomtatásban, csak ahogy
211      17|              csak ahogy eszébe jutnak neki, mint Pesten látta egymás
212      17|             van a legénynek; vigye át neki ezt a pénzt kérem.~Szilárd
213      17|             váltani.~– Hiszen egészen neki küldtem, mint belépti díjat.~–
214      17|              estére, s a mai előadást neki magának fogja eljátszani.~
215      17|               az előadásban, csakhogy neki görögtűz kell; addig el
216      17|               furcsa adomákat mesélve neki a színészi életből, s ha
217      17|               felrontott a színpadra, neki Moor Ferencnek; azt átölelte,
218      17|         bocsátá el magától, nem szólt neki semmit mindaddig, míg egyszerre
219      17|         kívánni, hogy kezet csókoljak neki. Csakhogy ezt nem tették!
220      17|      hajadonfővel, ahogy volt, rohant neki az ajtónak.~Szilárdnak egész
221      17|              mit akarok tenni. Mondám neki, hogy elmegyek színésznek;
222      18|               nagy szolgálatokat tett neki, hanem ahogy illendő. Adhatna
223      18|                A’ biz igaz. Úgyis van neki akárhány olyan darab földe,
224      18|              Én akarom, hogy adjon, s neki adnia kell; én választani
225      18|            mindannyian boldogok.~Nem! Neki mind a három millió kellett; –
226      18|          utánajöttem.~János úr kívánt neki valami helyet, hogy hova
227      18|               Szerette volna megsúgni neki, hogy mi baj vár reá, de
228      18|           felülni a kocsiba, ő kívánt neki legtöbb szerencsés utazást,
229      18|       cselekvék. Azon ijedt meg, hogy neki rendesen minden pofon egypár
230      18|           különösen Margarit nem volt neki szabad rossz kedélybe hozni;
231      18|               látta, hogy pénzt adott neki, s biztatta, hogy csak menjen
232      18|          ütöttem, és azért kifizettem neki a törvényes díjat, amit
233      18|        szolgabíró csak annyit mondott neki:~– Uram, nem jó az embernek
234      19|      asztalnál angyalszelíd arccal, s neki meséket mondott az erdélyi
235      19|          eredj le a pópához, mond meg neki, hogy tisztelem alázatosan:
236      19|            megbántanád. Kezet csókolj neki, mert az pap, te pedig korhely
237      19|              a kőlépcsőn, nem kellett neki hozzá íróasztal.~De hátha
238      19|             is köszöntetem: mondd meg neki. – Üssön beléd a … …~Több
239      19|             velük, kénytelenek voltak neki engedni. Mit tehetett volna
240      19|            akarom elhíresztelni, amit neki írtam.~– Jól van. Amiatt
241      19|        haragudni is akkor tud, amikor neki tetszik.~– Tehát várjunk
242      19|              arra legjobb óvszer volt neki a kastély ablakaira nézni.
243      19|            hitte, hogy nagyon jó lesz neki megvárni, hogy mi lesz ebből.~
244      19|              Tehát mégis más oka volt neki útjából visszatérni, mint
245      19|          Gerzson, a levelet átnyújtva neki, s a lámpával bevilágítva.~–
246      19|           aggódjék miattam. Nem vetek neki egy hónapot, hogy ismét
247      20|            rábámulnak, vagy köszönnek neki. Hangját nem hallotta senki
248      20|             hajdan.~Szegény teremtés! Neki oly távolnak tetszett az,
249      21|           hogy rossz néven sem veszem neki. De hát neked mi bajod van
250      21|              Negra harámbandája, mely neki a nyilvános hatalmaskodásokat
251      21|                dörgő férfihang felelt neki onnan túlról:~– Én vagyok
252      21|         egyszer egy üres döfést adott neki oldalába; a kard meghajlott,
253      21|              az egész rablócsoportot. Neki a pénzt megmenteni volt
254      21|            nem is annyira azért, hogy neki lovat adjanak, mint hogy
255      21|              hanem akkor hírül hozták neki fizetett kémei, hogy Szebenből
256      22|               ereszté, megparancsolva neki, hogy visszamenjen Skeritorára.~
257      22|              cimborák nem válaszoltak neki rá semmit. Összesúgtak,
258      22|                hogy azok felől, miket neki elmondott, senkinek se szóljon;
259      22|              hideg mosolygással monda neki:~– Kedves ifjú barátom.
260      22|          olyanokon töri a fejét, amik neki eszébe sem jutnának.~– De
261      23|              rejtélye felől, elmondva neki mindent, amit regeképpen
262      23|       holdvilág segítségével sikerült neki a hibiszkusz bozótokon keresztül
263      24|                hogy mit kellett volna neki már hallani.~– Látja ezt
264      25|            kis kelepce. Mert meg kell neki törni, ha mind a ketten
265      25|             keresztfát is én tétettem neki, akkor mondta meg, hogy
266      25|              hogy az úrfi meghalt, és neki is adós maradt. Végül a
267      25|             volt. Egy milliót kellett neki rögtön kifizetni testvérének.~
268      25|    testvérének.~Igaz, hogy maradt még neki több, mint ugyanannyi, de
269      25|           gazdag ember! Mennyire fájt neki az, hogy testvérének kellett
270      25|                Többet aztán nem hozta neki elő a grófné Henriette-et.~