Fezejet

1       6|       ott a hegyek között. – „Ejnye – mondék –, ha az én medvém
2       7|       malmot, azt mondaná rá, ejnye, de bolond ember lehet ennek
3      12|       hogy majd felpofozza.~– Ejnye, te semmirevaló gaz suhanc,
4      16|     be, mit kiabál odakinn?~– Ejnye, szedtevette! Majd kijössz
5      18|       nem maga parancsolta?~– Ejnye, gazember; még azt mondja,
6      19|     Ki van itthon?~– Senki.~– Ejnye, te lópofájú fakutya! Senki
7      19| mondják; hogy megbolondult.~– Ejnye, hogy bolondulj meg magad,
8      19|    jött az a gondolatja, hogy ejnye be furcsa eset volna, ha
9      19|       a korneuburgi marhapor.~Ejnye, be kár volt erre az egyre