Jókai Mór Szegény gazdagok Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
1 18| izenettel, hogy holnap reggel 11 órakor látogasson el hozzá, 2 13| lesz, tehát holnap reggel 12 órakor el fog menni.~El 3 4| Azért híják 16 próbásnak, 13 próbásnak és így tovább 4 7| jó időben, rossz időben 150-200 ezer pengő forint.~Maguk 5 4| nem csalás. Azért híják 16 próbásnak, 13 próbásnak 6 7| időben, rossz időben 150-200 ezer pengő forint.~Maguk 7 22| főúrhoz, hogy lenne szíves abbahagyni mulatságát, mert most más 8 14| mely az áruló Dáthám és Abirám hadait elnyelé, esküszöm 9 14| barlang közepén levő kőépület ablakaiból most nem tör elő az olvasztó 10 6| jégmogyorók koppannak meg a hintók ablakain.~– Gyorsan, gyorsan, be 11 19| óvszer volt neki a kastély ablakaira nézni. A méhesből éppen 12 6| azt elültettem cserépbe, ablakba tettem, megöntöztem, meg 13 1| pasziánszot játszik.~Az egyik ablakban egy fiatal, tizenhat éves 14 19| árny a holdvilág előtt, az ablakfiók nagy csendesen, alig rezzenve, 15 20| vannak. Néha megjelen ez ablaknál egy ősz, bozontos szakállú 16 11| íme, fogjad; azzal a kis ablaknyíláson az ajtó fölött egy nehéz 17 6| tulipánokkal és basarózsákkal; az ablakokban terebélyes muskátlik és 18 6| redőnyökkel, viráglepte ablakokkal: Henriette mindig arra gondolt, 19 23| tartana, hogy valamelyike azon ablakoknak, mik a hídvári kastélyból, 20 23| között azt, hogy mikor egy ablaktábla valami kerek folton elhomályosul, 21 18| szárnyasajtónak, annak két ablaktábláját berúgta, mert nem akart 22 19| annak, hogy itt volt. Az ablaktáblák mind be voltak téve a háznál, 23 17| becsülte.~Dacára a rögtönzött abonnement suspendunak, a terem mégsem 24 7| másik a fejedelem páncélos ábrája. A nyomás után a két acélminta 25 23| zugait bejárta, azzal az ábránddal, hogy szerencsétlen embereket 26 10| időtől fogva sajátszerű ábrándja támadt. Azt hitette el magával, 27 10| Tegyen mindent kedve és ábrándjai szerint. Csak egyre kérem 28 13| voltam mint más; voltak bohó ábrándjaim, mint másnak; s kigyógyultam 29 19| sokat, nem voltak túlságos ábrándjaink. Nem álmodoztunk mi arról, 30 10| Mindent, még legtitkosabb ábrándját is. Még azt is, amit csak 31 6| pusztai árvaleány ugyanazon ábrándos eszmét táplálgatja, mely 32 16| szóval ki nem mondható ábrándot, melyben a lélek az éggel 33 22| lefutott, az mindig felzavarta ábrándozásiból; ki nem tudta verni fejéből 34 5| választ, szegény legényről ábrándozik talán, együtt táncolnak, 35 1| látogathatnák, azokrul nincs kedve ábrándozni. A színházban sokszor végigjártatja 36 6| azzal nem lesz szebb az ábrázatja.~Clementine aggódva figyelmezteté 37 6| fiatal koromba megverte ábrázatomat a ragya, két első fogamat 38 6| megterítve az asztalt szép csíkos abrosszal. Clementine azt súgá Henriette-nek, 39 7| tartoznak a kilúgzott aranyat az abrudbányai vagy gyulafehérvári pénzváltóknál 40 7| bosszúállás félelme által.~Abrudbányától felfelé indulva Bucsumnak, 41 5| egyéb, mint képzelődés, abszurdusz, képtelen, hihetetlen valami. 42 11| minden izma olyan, mintha acélból volna; akárhová hányta-vetette 43 7| végét egymásba csavarva acélerejű ujjaival. – Ne felejtsd 44 7| taszított ismét rajta. Egy kis acélgyűrű rögtön kilökte helyéből 45 16| vegye ki vállfűzőjéből az acéllemezt, és adja át.~E szóra Henriette-nek 46 20| írása, ami vetélkedett az acélmetszéssel? A reszkető kéz alól alig 47 11| rabló pedig ügyes volt, és acélruganyossággal hányt ellent a pásztor tömör 48 7| lett a következése, hogy az acélrugó nem lökte ki a mintában 49 19| sokáig tart. Te addig ne ácsorogj itt a lovakkal, hanem eredj 50 2| mégis eldicsekedett vele adandó alkalommal mindenkinek, 51 4| lakhelyéül választa.~Mindez adatokat a B, C és D alatti hiteles 52 22| meg.~– No, én igen sok jó adattal tudnék önnek szolgálni az 53 18| neki, hanem ahogy illendő. Adhatna egyszerre egy kis falusi 54 18| párbeszédet semmi gyorsíró sem adhatná vissza, mert mind a két 55 17| is.~– S micsoda darabot adhatnak elő ilyen személyzettel?~– 56 17| bővebb felvilágosítást fog adhatni.~– Ezer örömmel.~Az asszonyság 57 18| majd jöjjön máskor, itt nem adhatok semmit.~– Méltóztatta valami 58 22| sajtoltatni; aki különben úgy adhatta volna azt vissza, ahogy 59 2| fog tetszeni. Hanem most adieu; alunni kell mennem; mert 60 14| fejedet – a bakó kezébe adjam.~A Fatia Negra olyan gyanútlanul 61 21| annyira azért, hogy neki lovat adjanak, mint hogy az úton szanaszét 62 21| Fényes nappal jövök rátok; adjátok ide aranyamat, vagy egyétek 63 4| Henriette-et Hátszegi báróhoz adjuk nőül. No: – jól van –; amíg 64 4| az a fiatalember, az az adjunktus vagy izé szinte veszedelmen 65 7| én, öreg, ha felét nekem adod is a pénzednek, én nem hallgatom 66 18| hogy ne csippel-csuppal adogasson a nagyságos úr magának, 67 16| deutsch” ilyenforma címeket adogatván magának: „O du grossmächtiger 68 17| játszókról, mindenféle furcsa adomákat mesélve neki a színészi 69 6| társaság vígan kacagott ez adomára; az öregúrról el lehetett 70 19| áldozatáért nem maradok adósa.~– Azt remélem, uram. Arról 71 12| Igen, egy csomó fizetetlen adósság. Apád éppen olyan haszontalan 72 17| nélkül távozott, csekély adóssága fejében hátrahagyva készleteit 73 25| egyéb oka nem volt aprólékos adósságainál; mert, ha rokonait akarta 74 25| tényben nyugodnia: Kálmán adósságait egyébiránt nem fizette ki, 75 17| mikor nagyon sok lesz az adósságuk, akkor egy szép éjszaka 76 19| nekem illő elégtételt nem adsz, én rád várok a kastélyod 77 12| szegény lánynak, akit férjhez adtál erővel egy emberhez, akit 78 3| beteges voltál, mikor férjhez adtunk.~– S milyen boldog voltam 79 4| elmondhassa: „ego te in aeternum amabo”. Meg kell vallani, 80 16| az egyetértő vitatkozás afelett, hogy milyen ügyetlenek 81 4| ragadtatva; csak Lángainé affektál egy kissé azzal, hogy ő 82 18| utazást, jó mulatást, s egyéb afféle hiábavaló óhajtásokat, amivel 83 16| előadása uzsorásokról s más affélékről egészen mese; de hogy Vámhidy 84 2| éntőlem megtudni?~– Hát az az affér: az a rencontre Hátszegivel? 85 9| földhöz lapul, utóbb csak az áfonya csenevész még az ormokon, 86 6| nem éltünk egyébbel, mint áfonyabogyával és sült medvehússal.~– Az 87 6| ügyelt többé sem a grófné agacériáira, sem a gróf szarkazmusaira; 88 6| hagynék belőle csak egy ágacskát is letörni, ha mindjárt 89 5| magányos levél gyökeret ver, ágakat hajt, egész felfutó indás 90 6| mulatni; egypár helyet kedvenc agarak foglaltak el; most azonban 91 21| Felhagyott kopókkal és agarakkal, nem bánta, akármikor indulnak 92 6| házernyő alá, mely görbe ágasokon előre kinyúlik a konyhaajtó 93 4| Hátszegihez? Miféle hivatalba? Nem ágens az, se nem gőzhajótársaság.~– 94 10| nőnek, miket az gyanútlanul aggatott magára. Mit tudta ő, hogy 95 23| és keresztben, szögekre aggatva és szögletekbe helyezve; 96 6| asszony a háznál; az ilyen agglegény csak úgy szolgál, ahogy 97 10| mutogatnak annyi ősz, kopasz agglegényt, annyi világtól boldogtalannak 98 4| nyűgösködött az ápolásában aggó Clementine előtt, hogy milyen 99 6| ismét? – kérdé gyermekes aggódalammal a tépett embert. (Azt hitte, 100 16| határozódott, mihelyt e halálos aggodalmamból kiszabadulni más utat találok, 101 10| volna – szólt Henriette aggodalmasan.~– Én nem tartok tőle – 102 6| erősek, mint mikor belső aggodalmat visz magával a lélek.~Nagy, 103 6| annak fáj.~A háziúr kacag ez aggodalmon:~– Csak támaszkodjék rá, 104 12| nagyon nagy ára lesz téve. Aggódjál te saját magad miatt! Azt 105 12| végrendeletet akarsz tenni?~– Aggódol magad miatt, ugye? – szólt 106 23| vadászszobákat, huszonnégy ággyal.~Erre az intézkedésre mégis 107 12| restelli egy hipochondriákus agónia minden képtelen tüneményét 108 4| többé a nyár kellemei s az agrikultúra szépségei közé; nagyon érdekes 109 12| Demeter úr félig fenn ült az ágyában, a hálósipkája félre volt 110 16| róna, ahogy menyasszonyi ágyából fölkel, szerető urát, a 111 7| Tesz egypár fontot az agyag, ami közé volt keverve.~– 112 16| Isten, nem olyan komisz agyagból, mint más embert. – De nem 113 6| voltak vetve tarka dunnákkal; ágyak, ládák és szekrények szépen 114 10| kisgyermeket; s csak úgy csattog az agyara, amint a gyermeket háborgató 115 6| két fejjel magasabb, olyan agyarai voltak, mint egy vadkannak. 116 23| kötve, egy pár vadkanfő erős agyarakkal az ablakok fölött; de semmi 117 14| mondogatták a katonák, puskáik agyával kopogatva a falakat.~– Megmenekült! – 118 2| pitvarnok mindannyiszor az ágyból ugrott fel, folyvást borzasabb 119 5| akár agyonlőtték, akár agyonbúsulták magukat, mért itt mindenkire 120 11| Nem kell az asszonyokat agyonijesztgetni – monda Lénárd –, egy kis 121 5| a mienk, megvetik, akár agyonlőtték, akár agyonbúsulták magukat, 122 10| jól van, inkább legyek agyonlőve, mint felakasztva. Ekkor, 123 18| házfödélről leesett cserép agyonütötte, szekér keresztülment rajta, 124 8| mert ha még alább esik, agyonzúzza magát.~Henriette még mindig 125 17| két szőnyeggel (nyilván ágyterítők lehettek) volt lefüggönyözve. 126 21| ágyúkkal Szászvárosba, – s az ágyú névre úgy szétrepült az 127 19| nyeregben ül, s hallgatja az ágyúgolyók fütyülésit, aprítja az ellenséget, 128 21| század gyalogság érkezett meg ágyúkkal Szászvárosba, – s az ágyú 129 23| kezével, s fejét elrejté ágyvánkosai közé, hogy valaki meg ne 130 2| Biz azt nem ismered.~– Ahám! Ugye, elfogtalak? Tehát 131 21| tudtak célozni. Különben ahányat lelőnek közülük, az annyi 132 16| tenyerébe fektetve hallgatott áhítatosan, s nagyokat ütött a szájára, 133 21| mint a vérszomj hörgése az áhított vér láttára, mint egy diadalmaskodó 134 1| áll s az összeszorított ajak; bajusza középett is meg 135 8| felcserélni, hanem nagyságod ajándékát fordítom arra, ami Istené 136 2| Máriás aranyát neki nem ajándékozá, hogy csak hallgasson el, 137 7| csak készítetlen aranyat ne ajándékoznál valakinek, inkább marékkal 138 4| ezen firkákat önnek fogom ajándékozni. Addig nekem kellenek! … 139 17| azzal a föltétellel, hogy az ajándékozó előtt megemeljem? Nem! Keresek 140 11| volt, s nekem száz aranyat ajándékozott, hogy kezdjek vele gazdaságot, 141 18| hogy fog majd nevetni, hogy ajándékozza meg majd Margarit! Vajon 142 4| tudjam, hány az óra, hát ajándékozzon meg egy szép cilinder-órával.~ 143 4| büszkeségnek s a mindig éhes ajándékvágynak, leballagott a komornyikkal 144 22| koldus nem fogadta el az ajándokot.~– Köszönöm, domnule, mulczám; 145 16| teáját, s hazasietett; Lénárd ajánlá Henriette-nek, hogy menjen 146 8| maradt imádkozni, Istennek ajánlani lelkét, s azután nyugodtan 147 8| szereztek, Margari barátunk ajánlatát erélyesen visszautasítva, 148 23| jául, s nem volna esze, ha ajánlatomat igénybe nem venné.~E beszéd 149 22| nem teszek le arról az ajánlatomról, hogy mind kastélyom, mind 150 1| könnyűvérű úri rend előtt nem ajánlatos tulajdon.~A Lapussák nem 151 13| grófnőnek nem kellett az ilyen ajánlatot kétszer mondani; másnap 152 16| gyanútlan lelkére, azt felelé az ajánlatra, hogy:~– Köszönöm, magam 153 24| egész pert. Én egyezséget ajánlok. Megvallom igazán, hogy 154 18| kegyed meg nem esküszik; most ajánlom magamat.~A szolgabíró eltávozta 155 13| Az a kenyér, amit én ajánlottam neki, az csak száraz volt.)~ 156 10| megannyi szemrehányásra nyíló ajk, látszottak felé fordulni, 157 12| szökött fel térdeiről e szóra; ajka elkékült, és arca elsápadt. 158 2| azokat az öreg ne lássa, s ajkába harapott, hogy sírva ne 159 10| erőszakoskodott, míg annak pici kezét ajkaihoz bírta vonni.~Hátszegi is 160 15| megmozdulni…~A lélegzett elállt ajkain … Valaki leskelődik ott …~– 161 7| szépségeknek; arcvonásai, ajkainak metszése, telt álla, az 162 12| voltál háborodva!~Demeter ajkán megszakadt a lélegzet erre 163 6| volt, csak úgy folyt az ajkáról a szép nóta, nem lehetett 164 7| s elhalmozni csókokkal ajkát és szemeit, amiket az álarc 165 5| levelek egy csukott emberi ajkhoz. Már kopogtatnak is ajtaján; 166 1| tetszett.~A nagyságos úr büszke ajkpittyesztéssel ereszkedik le, megtekinteni 167 20| s sietve tért szobájába. Ajtajából még egyszer visszatekinte, 168 14| sietve közelít az ércolvasztó ajtajához; s hogy az út a menekülésre 169 7| vágott ösvény kanyarog le az ajtajáig, lóval nem járható; mindent 170 21| süté, a golyók a vámház ajtajait és ablakait fúrták keresztül, 171 14| szétfutottak az olvasztó ajtajától, merészen átgázolt az égő 172 23| éjjel-nappal nyitva álló ajtajával, laktalan szobáival és kísérteteivel.~ 173 9| állítja ki az asszonyainak az ajtóba, hogy mentül hamarább menjenek 174 11| még egy percig ellenkezel, ajtódat berontom, porontyodat a 175 7| közönséges fekete gubában, az ajtóféltől félig eltakarva: egyik kezében 176 14| fegyvertelen volt.~De nem az ajtóhoz sietett, hanem egy oldalszökéssel 177 12| lépek bele.~Azzal büszkén az ajtóig haladt; ott mégegyszer fejét 178 23| kellene maga után zárni az ajtókat, nehogy el találván aludni 179 19| indítványtáblára.”~– No, te ajtónálló cerberus, fogd ezt, és majd 180 16| lesz, ha korán indulunk.~– Ajtónyitogatást hallok szobájában; bizonyosan 181 7| ördög.~Az öreg Onuc meg az ajtóőr nagyon nevettek rajta, most 182 11| S öklével olyat ütött az ajtóra, hogy az végig repedt.~– 183 16| itatóvályúval, s ami az akácfák mögött fehérlik, az a csárda.~ 184 25| volna-e közöttük olyan szent akadálya a sorsnak, ami alól semmi 185 4| hozzámegy; én fedezem fel az akadályokat; bizony isten; olyan hűséges 186 6| nyeregben. Ez engem nem akadályoz; azért a bal kezemmel igen 187 10| bárónő határozottan.~– Aligha akadályozhatjuk meg, nagyságos asszonyom, 188 1| semmire. Valahogy meg kellene akadályozni ezt a párbajt. Mit gondolsz? 189 2| és mikor, és mindenáron akadályozza meg. A feljelentésre egy 190 21| több, mint elég.~A kíséret akadálytalanul haladt egész Piskiig előre, 191 7| No, ennek kevés őrletője akadhat itt!~A két lovag ideérve, 192 2| mellett, nem is hiszem, hogy akadjon rá több annál az egy embernél, 193 25| holnap Fellegváry Ákos. Ki akadna fel rajta?~Következtek a 194 23| bozótokon keresztül a dalolóra akadni, ki egy vén platánfának 195 6| megyek a pagonyba; nyomra akadok, üldözöm a hiúzt; a kutyák 196 23| talán napokig, amíg rájuk akadtak, temetetlen, halotti szentségek 197 22| Azonkívül is bizonyos nyomra akadtam, melyet üldözni fogok, s 198 22| volt határozva; az erős akarat, mely jellemes férfiak sajátja, 199 2| akaratommal, Lapussa Demeter akaratával, öt esztendeig, értsd: ötig 200 16| téríték eszére a grófot akaratlan fecsegéseiből; ekkor jutott 201 8| tisztogatni. Észrevétlenül, akaratlanul úgy intézzük teendőnk, mulatságaink 202 2| Csak te biztasd. Az én akaratommal, Lapussa Demeter akaratával, 203 4| egyszerre, egy napon, egy akarattal. Több napon keresztül tanakodtatok 204 18| biz igaz. Úgyis van neki akárhány olyan darab földe, ahonnan 205 15| tágas is, megférnek benne, akárhányan vannak.~A nemes úr a kocsmárosságot 206 20| kívánok lehetetlent; nem akarhatom, hogy a bűnösök megszabaduljanak 207 19| magát illetlenül viselte, akárhogy erőltette eszét, hogy visszaemlékezzék 208 16| mindjárt veszek két új lovat, akárhol keríteni kell.~Azonban Orosházának 209 22| Negra és kalandor társai, akárhonnan jöttek ide, többé – hacsak 210 10| fiatalember, hogy a kerek világon akárhova, csak ide nem fog tévedni 211 11| olyan, mintha acélból volna; akárhová hányta-vetette őt az óriási 212 17| hogy önt valamiképp le akarjam e pályáról téríteni. Magasztos, 213 14| felelni, hogy „bár mennél akárkihez, csak mennél igazán”, de 214 10| zaj. Ilyesmi megeshetik akárkin is; a baj csak az, hogy 215 15| legalább ötöt, s az elég akárkinek; a második cső, ez a jobbik, 216 4| valamelyik segédjére vagy akárkire, hisz annyi nevezetes orvos 217 6| kiálték; „Pajtás, lőj közénk, akármelyikünket találsz!” Inkább akartam 218 4| gőzhajótársaság.~– Nem bánom én, akárminek: csak hogy már egyszer holtig 219 21| elég békességes időkben akárminő kincs biztosítására. A lovas 220 7| jár vele. Aztán már mit akarnál felőlem megtudni? Azt akarnád 221 18| Méltóztatta valami örvendetes hírt akarni mondani.~(No, hisz azt majd 222 4| ő szerette unokahúgát. Akartatok várni, tűrni és hívek maradni. 223 17| mindjárt a Szökött katonával akartuk kezdeni a sorozatot, s abban 224 16| megsántul, azután meg ahová be akarunk szállni, annak a háznak 225 19| ki ebben a helyzetben sem akarva kiesni nyers humorából, 226 11| magam ellened. Eredj, és akaszd fel puskádat, pisztolyaidat 227 7| malmot, a láncot más karikába akasztá, s az ismét megindított 228 6| olyankor, mikor valakit akasztani visznek, mindig zivatar 229 6| Szép virágos kifejezés az akasztásra.)~– Csak a Csendes Marcit 230 7| viselni, hanem zsinegre akasztja, s szíve fölött fogja viselni, 231 19| majd hajtom én a lovakat, akasztófáravaló.~Az öreg cseléd, ki húsz 232 21| meg a szalonkák, szegre akasztotta a puskát, s sorba járta 233 10| már el is fogták, fel is akasztották a Fatia Negrát, mégis él. 234 13| Hogyne? Azt az ideált, akibe Henriette szerelmes volt, 235 10| hogy annak alkalmatlan; és akiben most egyedüli védelmezőjét 236 24| követeltek osztályrészt, és akik-engedje ön ezt nyíltan kimondanom – 237 8| társaságot hozott magával, akikben Henriette éppen semmi mulatságát 238 3| egyike azon járdataposóknak, akikhez az én János bátyám engem 239 8| lények egyikének hiszik, akiknél a pompa minden vágyat kielégít. 240 19| nem szeretem az embereket, akikről beszélek, magát a házigazdát 241 1| mindennap együtt vannak vele, de akiktül se télen, se nyáron egyéb 242 7| olyan szenes tuskó vagyok, akin rajtad kívül senkinek sem 243 16| tégedet is vele együtt, akkkasztófára való! – S jó, hogy a lovak 244 5| úgy hiszem, le is írták akkoriban a divatlapok.~ ~ 245 15| áll, távolabb vannak az aklok és félszerek; földszint 246 16| Vállfűzőmnek van egy acél lemeze, akörül fogom hajtogatni a váltót, 247 5| először szóltak egymással, aközött volt egy ilyen örökzöld 248 14| pedig éppen egy egész ötven akós kád volt kitéve, színültig 249 25| Leánder, holnap Fellegváry Ákos. Ki akadna fel rajta?~Következtek 250 4| asztal mellett, szétbontaná akta formára lapított iratait, 251 17| hogy ott a teremnek jobb akusztikája van, vagy bátrabbnak érezte 252 2| lépteinek visszhangját meg az alabárd kopogását, várni egyik órát 253 10| hófehér nyak ellenmondó alabástromához.~Tehát ezzel sem történt 254 18| szóra Margari egy kicsit alábbhagyott a bömböléssel, hanem szerette 255 4| részvények pár forinttal alábbszálltak, és így tulajdonképpen a 256 9| mentül feljebb, ez is annál alacsonyabb, mindjobban a földhöz lapul, 257 4| bízza, az, amíg a lépcsőkön aláér, felét elfelejti.~Alig tette 258 11| megtalálnom. A Göncöl már aláfelé volt fordulva; midőn a völgy 259 22| előttük, melyen, mint egy alagúton keresztül, a túlsó völgybe 260 23| meleg véresőt érzett magára aláhullani.~A Fatia Negra csakugyan 261 24| beperelt váltón az ő saját aláírása van.~János úr tudniillik 262 24| hamisított, hanem az ő valódi aláírásával van ellátva, azt kifizetné, 263 17| az uzsorás nem ád az én aláírásomra semmit, mert még kiskorú 264 16| ki az ablakon.~Amint az aláírással készen volt Lénárd, egy 265 16| uzsorás kielégítésére kell az aláíratott váltó, hanem azt álmában 266 17| biztatott, hogy azt biz aláírhatom helyette, hiszen negyven 267 24| szerint, én látatlanban aláírom.~– Tehát önt megmenteni 268 15| végén a – Fatia Negra.~Azon alakban, ahogy őt leírták előtte; 269 14| ivóasztalát, mulatságát, s kört alakított a fekete álarcos körül.~– 270 12| külön, majd kollektív nóták alakjában, azokat felolvastatja magának, 271 14| közepett elkárhozottak sötét alakjai futottak, ordítottak, sikoltoztak, 272 15| olyankor megaranyozza az emlék alakjait és betűit, és olyankor úgy 273 13| szaporítanak minden hölgy alakján, s mellé egy ősi csipkefőkötő.~– 274 21| kivehetők voltak az egyes alakok.~A lovas rablók rendetlen 275 14| magamtól elvetettem, őt igazi alakomban magammal vinni sietek, s 276 14| tőlem? – kérdezé tőle az alakos.~– Nem félek.~– Jer hát, 277 14| amit másnak nem hitt, s az alakoskodó biztatá a közeledőket, hogy 278 6| hullámokat hányó homokóceán alakulnak, benőtte az árvafenyő; ez 279 10| barátságos társaskörök szoktak alakulni: azokban önt mind várják; 280 14| feje fölött el a sötétben alakuló csoportokra.~Az eskü végével 281 22| sokkal nagyobbszerű mérvekben alakult, mint ahogy a természeten 282 7| előre; a lóduló gömb súlya alányomta a csavart, s az egy perc 283 21| külön szerzetnek lett volna alapítója, melyek közül egyik pénzt 284 8| részesíté; egész kisdedóvót alapított a vidék apróságai számára 285 24| ellen minden vádkereset alapja.~– Fölösleges gondolat! – 286 14| sustorogtak bele e rémséges alapszínbe; s e pokoli lobogás közepett 287 17| kezdte hinni, hogy gyanúja alaptalan.~– Bizonyos váltóról beszélnek, 288 11| semmije sem enyim, csak az álarca! – De nem sírtam.~– Engem 289 14| volt látni, amint fekete álarcából a felemelt szemek fehére 290 21| volt mozdulatlan fekete álarcának egyformasága, körülrepkedve 291 16| hirtelen odakapott a fekete álarchoz, és leszakította azt a rabló 292 21| segítségére siettek, a fekete álarcosok csákányaikkal vertek közbe, 293 10| szavára bocsátá el a fekete álarcost, ki hátulról levén megtámadva, 294 8| ölnyi mélységű sima falon alárohanni!~Onnan már könnyű volt az 295 17| kielégítése az Olympról alászállt múzsaleányok mendemondáiban, 296 14| csimpolyások, hegedűsök még a gépen alászálltukban elkezdik dalaikat hangoztatni, 297 7| géphez vezeté őket, mely az alátolt zainokból kerek, pénz nagyságú 298 21| dulakodásban a hidat leszakíttassa alattuk? Vagy a molnár is szövetségesük 299 22| mely úgy látszott, csupa alattvalóiból állt, s könnyedén osztá 300 8| félöles rovátkokon kell aláugratni; Henriette vette észre paripáján, 301 4| ő birodalma volt; egyéb alávaló provinciák végett egy másik 302 12| túljárok rajtok. Kétheti alázat nem vásárol meg tízesztendei 303 12| azok iránt türelmesnek, alázatosnak kell lenni. Ne mondj neki, 304 8| csókoljon neki.~– Nem a szolga alázatossága ez úrnőjéhez – monda a lelkész –, 305 6| reggelitől felkeltek, szelíd alázatossággal kéré ki magának azt a szerencsét, 306 20| magától, én nagyon meg vagyok alázva; nem vagyok olyan kevély 307 12| csak a haldokló nagyapja áldása sem kell. Szégyen volna 308 10| gyönyörködhetik a bozontos emberek áldásaiban; az oláh a hálálkodásokkal 309 25| szerinti utánajárás nagyon áldatlan munka volt; a színpadon 310 22| zárt foglyokat őrizte.~– Áldjászketye domnye Zeu! – hangzék egyszer 311 6| indulnak útra. – Henriette áldotta magában azt a rókát, azt 312 22| megérdemelte, amiért szeme világát áldozá olyan vállalatnak, amihez 313 19| bajba jött; de hiszem, hogy áldozatáért nem maradok adósa.~– Azt 314 16| gyakran sokkal készebbek az áldozatokra, mint azok a nagyralátó 315 10| gyakorolhat vendégszeretetet, áldozhat közügyekre, úri díszt tarthat 316 4| a delnő.~– Kár, hogy nem áldozhatod fel magadat érette! – szólt 317 11| ébren tart. Óh, mennyit áldoztam ez emberért, ez ördögért, 318 14| védelme, hogy úgy legyek áldva és meg nem átkozva, földön 319 11| elkábult férjéhez, annak alélt tetemét vonszolva ki ölében 320 2| délután mindjárt magának Alexander Dumas úrnak, hogy fedezze 321 6| a tudományt, aminek ő az alfabetjét sem fogja megtanulni soha.~ 322 16| nincs az a kocsis széles alföldön, aki úgy ki tudja ereszteni 323 17| szakállát, leveté veres álhaját, letörlé arcáról a durván 324 19| pimasz vagy. Reggelig aztán alhatol. Ha reggel tőlem semmi újabb 325 23| kín. –~Mintegy félóráig alhatott, nyugtalan, látványokkal 326 18| alios iam vidi ego ventos, aliasque procellas”. Csakhogy egyszer 327 18| mikor őt pörlekedni hallja: „alios iam vidi ego ventos, aliasque 328 13| ismerkednie. Ez könnyen ment; az alispán mindkettőjüknek jó ismerősük 329 22| többé megyegyűléseket; az alispánok kihirdették a statáriumot, 330 15| legközelebbi tisztújításról, amikor alispánt és szolgabírákat választani 331 8| levinni az úrnőt, a mélység alja eleven pázsittal volt benőve; 332 11| mélyen süllyed alá, ennek aljában ered a kis hegyi patak.~– 333 21| ellenei után egész Szászváros aljáig, s csak akkor maradt el 334 8| már könnyű volt az örvény aljára levinni az úrnőt, a mélység 335 22| rengeteg ki van száradva, alját fű helyett korom fedi, s 336 16| megszabadítson.~Henriette-nek nagy alkalma volt a hídvári kongó termeken 337 1| pénzszerzésről van szó, olyan alkalmakat is megragad, miket jóravaló 338 2| tisztelhetni; több ízben volt alkalmam elmerengeni páholyában látott 339 1| kéréssel, se panasszal nem alkalmatlankodnak előtte, akik ha valamin 340 16| utánunk érkezik. Ha valaki alkalmatlankodnék, mondd meg neki, hogy odabenn 341 25| meghalnak így, akik sohasem alkalmatlankodtak a világnak vágyaik kifejezésével. 342 5| kis elnézéssel. Ha pedig alkalmatlannak találod közellétemet, annál 343 19| akartam nekik is, magamnak is alkalmatlanságot szerezni odaszállásommal; 344 16| mindjárt elalszik, s csak alkalmatlanságul szolgál.~Jól is illett kezébe 345 4| Kevés és nagyon ellenőrzött alkalmatok volt egymással találkozhatni; 346 6| megvárnak addig ezek az urak az alkalmatossággal, nem hagynak engem itten!” 347 19| Igen, uram, mégpedig saját alkalmatosságomon, gyalog. Szegény szülőim 348 7| két nehéz ólomgomb volt alkalmazva. E bunkók végeit kétfelől 349 5| okod leend rá, kapni az alkalmon, hogy tőlem megszabadulhass.~ 350 14| utánuk csorgott a lobogó alkohol, mint egy égő zuhatag. Veszni 351 6| kocsiba ülve, utaztak tovább: alkonyatkor egy faluban megálltak itatni, 352 15| római emlékre látni. Az alkonyodó nap egyenesen rá szokott 353 4| rendezetét, a véredények alkotását, a mérgek hatását és küljeleit; 354 7| szemöldökök valódi ideált alkotnak belőle.~A festői viselet 355 19| erőssé tevék őt a természet alkotta bércerősség közepette, hogy 356 11| hallgattatni, ő pedig leereszti az alkóven nehéz damasztfüggönyeit, 357 7| egymás tenyerébe csaptak, az alku rendében volt. – Mármost 358 23| megölhetem, ha akarom. Alkudjunk meg: én nem ölöm meg önt, 359 25| pert folytatni János ellen. Alkuról szó sem volt közöttük. Abba 360 4| akkor aztán ugyanazon kalmár alkuszai megjelennek a szorongatott 361 16| hogy Vámhidy valami olyan alkuszféle, aki pénzt kerít, azt már 362 3| embernek eladó háza van, amire alkuszik?~– Azért sem üzér! Hát azért 363 9| szóba ereszkednek vele, alkusznak és odább mennek, ha nem 364 23| én nem alkuszom.~– Nem alkuszol? Te nyomorult féreg! Homlokod 365 23| Add meg magad, én nem alkuszom.~– Nem alkuszol? Te nyomorult 366 24| nélkül?~– Azon alul nem alkuszunk.~– Jó, azt mondtam, hogy 367 1| körül, egy kicsit szakállas állal és rendkívül sovány termettel; 368 21| fegyelmezett, organizált állam határain belül, egy csoport 369 4| megtudni.~– Összefüggésben állanak ezek Henriette férjhezmenetelével?~– 370 25| nyugalmaztatta magát, s állandóul Aradon vette lakását. A 371 10| idejövetelük okát, s abban állapodott meg vele együtt, hogy bizonyosan 372 4| s ez aztán méreg. Ebben állapodtatok meg; a lyánka készített 373 15| bátorság és kötekedés lázas állapotában tartja őket. Különös inger 374 5| holnap pedig szedd rendbe állapotaidat, hogy még e héten indulhass 375 2| pedig irigyelte a szolga állapotját, akinek legalább szakaszonkint 376 1| motiok és más ördöngös állapotok fáradalmait keresztülküzdeni 377 5| kisasszony meggondolta az állapotokat, s jobbra határozta el magát; 378 14| gyönyörű összhangzatát; minden állása mint egy antik szoboré, 379 6| ki van hozva természeti állásából, könyökkel befelé, s csuklóinál 380 16| mint hogy a világ előtti állását kockáztassa azáltal, hogy 381 5| akinek még nincs biztos állásod; nincs kenyered, amit valakivel 382 6| hegyszakadékban foglaltunk állást, s vártuk türelmetlenül, 383 10| őrizője, hanem táplálója is állatainak; ő maga egyetlen málélisztjét 384 4| van, hogy az ételt sokáig állatja, és szeret mindenféle aranyos, 385 6| van! Mi egy ilyen pompás állatnak egy olyan nyomorult figurát 386 9| medve, s ha az ember az állatokkal egész komolyan beszél, azok 387 16| kovácsot, aki így vigyáz az állatra! Itt van, ni. Jó szerencse, 388 8| melyet a kevésszavú nemes állattól olyan ritkán hallani, csak 389 20| hogy egy emberen bosszút állhassak, aki megcsalt: és ők elfogták 390 4| szerelem dolgában nemcsak állhatatlan, de néha a bizarrságig szeszélyes, 391 5| olyan szépen képviselik az állhatatosságot.~Ezen szép növénynek az 392 7| ha asszony volnék, mégsem állhatnám meg, hogy a képét meg ne 393 1| parancsolnak, hanem ott kell neki álli az ajtó mellett, míg a csengetőnek 394 7| bármelyikének mintaképeül állíthatnák oda; s hozzá azok a villogó 395 3| mondjon ellene.~– De hogy állíthatsz te ilyet valakiről, akit 396 19| kell lenni, mert komolyan állítják visszatértét, mert Gerzson 397 7| éppen esküdt társa, ahogy te állítod, hogy megesküdtél vele ( 398 19| visszatérni, mint az az állítólagos garázdaság, amit Hátszegi 399 19| láttuk. No, ugyebár?~Többen állították, hogy igenis látták a bárónőt.~– 400 25| halottan a törvény elé ne állítsák, és árnyékára sáros lábakkal 401 7| font.~(Ez nem törökbúza.)~– Állítsd el a kereket!~A megszólított 402 21| ellenszegült a parancsnak: azt állítva, hogy első feladat a rájuk 403 15| puskámat; fogd a kezedbe, s állj ide az ajtó elé; hozz magadnak 404 1| szereznek neki azáltal, hogy állkapcái rángatásával azokat igazgassa, 405 19| egy impertinens csontos állkapcájú öles fickóval, akit soha 406 6| között itt-ott meg kellett állniok, akik olyan nyelven beszélnek, 407 21| vagy? Mit akarsz? Miért állod el a hidat?~Egy mély, dörgő 408 13| gondoskodtak; a távolabb állókat, kiket még senki sem ismert, 409 16| idő, közben pedig nem esik állomás, ahol lovat lehetne váltani.~ 410 10| ilyen magános tanyák pihenő állomásai; azért a legtöbb havasi 411 2| szerencse, hogy e biztos állomáshoz jusson, melybe azáltal keveredett, 412 6| visznek, szokta vizsgálni az állomásokat: a kültárgyak benyomásai 413 21| rendelve, egy, ott a környéken állomásozó ezredből. Untig elég békességes 414 16| bevergődhessetek valami állomásra; merre szeretsz inkább járni? 415 16| negyedfélre a mögöttünki állomástól, kilátás nélkül az odábbmehetésre. 416 15| faliszekrénybe, mely hasonlatos az állóórák tokjaihoz, abban állnak 417 15| volt szakítva, s a családi állószekrény feltörve. A kocsmáros ereklyéi 418 2| tátongani, de miután ezt ki nem állotta, inkább felmondott; – hát 419 4| ágyánál bízott a lelkemre; ott álltál, hallottad, mikor mondta: – 420 6| magunk a vadjárta réseket álltuk el; mi ketten Lénárddal 421 6| mi csak ötven lépésnyire álltunk egymástól Lénárddal, s kezdtünk 422 19| tréfának, a halál küszöbén állunk mind a ketten.~Gerzson nem 423 14| Onuc leányát, egy magas állványra tett feszület előtt vele 424 10| Aki annyi ideig megszokta álmaiban értekezni eszményképével, 425 14| amit én mondtam; mert az én álmaim mindig beteljesülnek. Meg 426 6| teljesülni.~Henriette nem szeret álmairól beszélni. Bele vannak azok 427 20| okot.~A legnagyobbat, mely álmait darabolja, csak ketten tudják 428 24| semmi közöm. Vajon őnagysága almásszürke fogaton jár-e, vagy rézderesen, 429 16| is evett semmit, csak egy almát fogyaszta el, ez aztán elég 430 6| nem aludt olyan csendes álmat, mint itt a pusztai csárda 431 20| óra kondulása nem hozza el álmát.~Az étteremben sohasem szokott 432 12| büszkén a két férfi előtt, kik álmélkodva bámultak reá; Demeter úr 433 19| édes papom, sajnálom, hogy álmodból felköltelek, de nincs mit 434 9| gondolkozik tenger időkön át, álmodik-e valamiről éjjel, vagy talán 435 23| összeköttetés, s amint az álmodó átjár innen oda, akként 436 23| mondott valamit, ahogy mélyen álmodók szokták képzelni azt; s 437 15| kísértetet megölje, ami az álmodónak mindig olyan rosszul sikerül; – 438 6| Hát maga, nagy korhely, álmodott-e valamit felőlem? – kérdé 439 16| tovább.~Gerzson úr felzavarta álmodozásaiból.~– Kedves nagyságos asszonyom, 440 19| túlságos ábrándjaink. Nem álmodoztunk mi arról, hogy mienk legyen 441 22| bizonyos vagy afelől, hogy nem álmodtad azt, amit nekem elmondtál?~– 442 10| onnan, nem is sejtve, nem is álmodva, hogy őróla most gondolkozik 443 14| felidézték; esküszöm az álmok szörnyetegeire, akik ellen 444 19| füle mellett olyan édes álmokat szokott hozni, hogy egy 445 11| Óh, az átkozott! Ki még álmomban sem beszéltem mással, mint 446 2| szempillái, de az öregúr mégsem álmosodott el; egyszer ismét becsengeté 447 17| mágnáscsalád megszökött ivadéka, ki álnév alatt borostyánokat keres, 448 16| kezével, mint akit mély álomból ébresztenek fel, s még nem 449 6| gondolat támad, hogy ő talán álomjáró állapotban verseket vagy 450 5| kiáltani, és mellén ül a nehéz álomlidérc. Most kezdé még csak sejteni 451 20| senkinek. Talán maga is csak álomnak vélte az egészet.~Hogy nagyon 452 15| Hátszeginek a kettős lövés álomszerű esetét, s esküdött az egekre, 453 10| Ez is egyike volt lelke álpeseinek, amik lidércnyomással nehezültek 454 22| nincsenek korommá égve, hanem az alsó bozót gyulladván meg, emiatt 455 10| tennivalójában. Szüntelen az alsóbb köröket kereste; azokban 456 11| ismerős hangját:~– Marióra, alszol-e?~– Ébren vagyok, mit akarsz? – 457 4| mi egy nőnek a hivatása általában, és mi különösen egy rangbeli 458 17| gyakorolható annak egy személy általi képviseltetése, s emiatt 459 23| nappal annak a küszöbét általlépje. Egy öreg földbirtokos X-bányáról, 460 11| asszonyt, meg hagyta csalni általuk magát.~– Itt vagyok mármost 461 7| hinné az ember, hogy azon általvető zsák emeléséhez még segítségre 462 21| Tölténytartók, csákók, általvetők megteltek a kinccsel; a 463 12| feledékeny eszű vagyok? – Ne áltasd magadat azzal; rovásra van 464 10| morog mellette, míg el tudja altatni, mikor anyja kinn a patak 465 21| elfogjuk – szólt a főhadnagy altiszteinek intve. – Mire társai ideérnének, 466 16| aki azt akarja, hogy ne aludjanak már a háznál. Egy kis bőrönd 467 22| tetteti magát közöttük, mintha aludnék, pedig csak azt lesi, hogy 468 22| künn volt, s az emberek aludtak. Akárki tette, gyors keze 469 5| átkozott köszvény, az éjjel sem aludtam miatta, mindig terólad gondolkoztam.~ 470 11| szerencsére célba vette onnan alulról. A tapasztalt öreg azonban, 471 22| megrettenve.~– Ugye ahogy alusznak mind, s nem ébred föl egy 472 19| percben. – Menjen gyalog, álutakon innen. – A pópa majd vezetni 473 9| hogy mi az a födél alatt alvás, akik nem ismerik a vetett 474 14| elmulta után nem maradt az alvilágban egyéb fény, mint a végig 475 21| emlékezett némely babonás mesékre alvilági szörnyekről.~Így rohant 476 16| Egyike a cimboráknak az alvóhoz lépve, pisztolya agyát annak 477 22| ébredt föl rá; felrántotta az alvókat fektükből, észre sem vették; 478 22| aki érezte, jónak találta alvónak tettetni magát, mert ha 479 22| marok egy szorítással örökre alvót csinál belőle.~Vámhidy tehát 480 4| elmondhassa: „ego te in aeternum amabo”. Meg kell vallani, hogy 481 17| arcot és hangot változtatni; amannak nagy tejszakálla volt, hosszú 482 22| jól visz-e az út erre meg amarra; az unalomig sok időt eltöltött 483 20| nehezebb volt az ő lelkén, mint amazén. Nem tudott szólni, de kezét 484 21| vagy eleshetett volna érte.~Amazok nem álltak meg többé, hogy 485 21| között mindegyre rövidült; amazoknak „válogatott” jó lovaik voltak.~ 486 6| zsidóra, a zsidó maga is amazokra vallott, de ő csak esküdött, 487 1| édes; ezen kozma érzik, amazon az élesztőszag; az embernek 488 3| egészen meg volt tőle igézve, ámbár Hátszegi ővele nagyon kevés 489 6| most leülnek kártyázni, s amelyik szerencsétlenebb lesz a 490 16| nincs az a négyezer arany, amelyikért odatartanám neki a fejemet.~ 491 23| nyittassa fel, kedvesem, amelynek ablakai a parkra nyílnak; 492 7| hogy ez a feszület az, amelyre megesküdtem, hogy ha engem 493 19| lélek dicséri az Urat.~– Amen. Én vagyok az ajtón; bocsásson 494 5| takarítottam meg annyi összeget, amennyiből egy másik évig meg lehet 495 18| lett volna a közönségesnél, amennyivel kevesebb volt a szíve, azt 496 21| maga megugrott, s ezóta Amerikában van. Ott már újra etablírozta 497 7| olyan sok ember eladja azt, amije van odafenn az égben.~Egy 498 15| érdemeit sorozzák fel; de amikből az archeológok azt olvasták 499 5| hullatják el leveleiket soha; amiken az évszak nem változtat, 500 22| is nem volt valami jel, amikről rájok ismerhetnék; ezentúl