Jókai Mór Szegény gazdagok Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
501 18| csodálatos úri szeszélyei lenni, amilyenek minden nagy úrnak mód nélkül 502 23| láthatatlan rossz lelkekben; amilyeneket ő ismert, azok mind frakkban, 503 11| olyan kísértet sehonnan, amilyennél szörnyűbb itt belül, szívem 504 12| gyilkoló eszenciát, mint amilyent ez a kölyök a két szemében 505 13| csipkefodros főkötővel fején, amilyet Szilárd mondott neki.~– 506 4| szónoklati gyakorlatokat, aminőket retorikát tanulók szoktak 507 19| olyan könnyű léptekkel, aminőkkel csak az oláh hegylakó tud 508 7| oly vékonnyá lapultak el, aminőnek éppen szükséges egy aranypénznek 509 22| otthon lenni Hídvárott, aminthogy holnap reggel Szebenbe rándulok, 510 16| hanem amivel az a „diák” ámítja nagyságodat, az a lehetetlen. 511 2| János úr, egy kissé olyan ámolygós állapotban, mint mikor az 512 12| gézengúzt, azt a postillon d’amourt, azt eresszem én magam elé? 513 7| Próbáltad vele megcsókoltatni az amulétot, amiben Szent György képe 514 7| senkinek; ismét elrejté a két amulettet keblébe, s most már büszke 515 6| a világ végén.~Henriette ámult, és bámulta azt a tudományt, 516 23| nagyságos asszony? – kérdé ámultan a komornyik.~– Ott vacsorál 517 4| nem tanult sem kémiát, sem anatómiát, hanem azért látta e kettős 518 1| az ablakon kinézegetni? Angliában ezt talán még nem tudják, 519 6| szél, egy helyett valami angyalhullás volt előttem. Tetszik tudni 520 6| tudni nagysád, mik azok az angyalhullások? Olyan mély gödrök a homoksíkon, 521 16| cselekedjék. Annak a hibáját az ő angyali önfeláldozásának kellett 522 19| naponkint azt láttam, hogy amit angyalnak hittem benne, az mind ördög 523 19| előtte ült az asztalnál angyalszelíd arccal, s neki meséket mondott 524 21| démon gúnyhahotája, ki egy angyalt ejte el gánccsal, úgy hangzott 525 13| szegényei őt tarták szabadító angyaluknak, most ezt a szerepet meg 526 7| alak.~A vén Onuc odaugrott Anicához, és haragosan elrántotta 527 7| szebb leányt az én bűbájos Anicámnál?~A leánynak nem volt módja 528 7| kérdezé a Fatia Negra Anicától.~A leánynak tetszett az 529 12| experimentálhassa elébb – in anima vili.~Sipos úrnak volt annyi 530 15| bátorságtalan; amióta az Anna elárulta a Lúcsia-barlangi 531 18| furakodni, s magát hozzá annektálni, megragadta frakkja szárnyát, 532 18| naponkint a lelkére! Hisz annyiba még a teste sem kerül beleszámítva 533 6| sípot, mely hat lyukával annyiféle változatot tud adni, mint 534 5| jutott, mit Szilárd apjától annyiszor hallott: „ez a fiú nem tud 535 16| én meg ugyan bizony még annyitól sem félek.~Azzal Gerzson 536 22| tapadt öltönyben, mint egy Antinous-szobor: valódi atlétai alak.~Övébe 537 13| ötletei.~A grófné habos moir antique ruhába volt öltözve, melyhez 538 12| korhely volt, mint te, ki anyádat akaratom ellen szökteté 539 14| jöjjön ehhez a lobbanékony anyaghoz, s akkor aztán egy pillanat 540 22| dugott körömvas valami lágy anyagot húzott ki magával, Juon 541 17| jegyszedőnői és hátramaradt kegyes anyai szerepvivő minőségek között, 542 9| közelről összejönnek a leányos anyák felcicomázott eladó lyányaikkal, 543 12| bántsd az én szegény apám, anyám becsületes nevét.~– Kálmán! 544 9| az, s talált ott egy nagy anyamedvét, mit valami távoli hajtóvadászaton 545 9| találta akkor is megdermedt anyjának hullája mellett kuporogva; 546 14| gidójával: a kis őzfiak anyjuk hátán ugráltak keresztül … 547 14| mikor már vén, töpörödött anyóka lett belőlem. Szeretnél-e 548 5| is tégedett elküldene egy apácakolostorba, s örök időkre elrejtene 549 10| ment, tetszett neki, ha kis apácának, kis remetenőnek csúfolták.~ 550 14| fontokra megy, s a folytonos apadása a beváltott aranymennyiségnek 551 12| talán azt gondolod, hogy az apádról maradt rád valamid? Igen, 552 7| hívatlan mesterségét. Eszerint apákról fiakra szállt a tudomány, 553 12| Rikácsoló hangon kiálta:~– Apámat ne bántsd, mert az nem bántott 554 20| küszöbéről, nem éhezem én soha. Apámnak minden vagyonát elfoglalták; 555 4| nem jártál utána, ahogy apának kellett volna, te könnyelműen 556 4| elsietett.~Lángainé azután apjához fordult; mi okozta e meglepő 557 5| eszébe jutott, mit Szilárd apjától annyiszor hallott: „ez a 558 10| szerepét estélyek alatt illő aplombbal betölteni.~Ezalatt sok mindent 559 9| szelíd állatok tején, emberi ápolás alatt nőve fel, egészen 560 4| folytonosan nyűgösködött az ápolásában aggó Clementine előtt, hogy 561 8| azokat hazavitte, oktatásban, ápolásban részesíté; egész kisdedóvót 562 12| beszámítom azt a buzgó ápolást, amivel hetek óta magadat 563 6| jólesett. Hogy ez éppen úgy ápolgatja, öntözgeti az örökzöld rozmaringbokrot, 564 18| menjen odább; látta, hogy ápolgatta, hogy cirógatta az érdemes 565 7| akarlak, ha megtámadnak; ápolni, ha sebet kapsz, s veled 566 4| felkeresem, csak behívom elébb az ápolónét, hogy a kisasszony magára 567 5| egész világnak? Maga addig ápolta, locsolgatá, míg eszméletéhez 568 1| közöny, egyenesen őt nem aposztrofálta.~– Meg kell ilyen bántalom 569 21| közé vetni magát, s ízekre apríttatni, vagy visszavenni tőlük 570 16| világosodni kezdett az ég; az apróbb csillagocskák seregestől 571 6| lövés van rajta, volt benne apróbb-nagyobb golyó, vasszeg, ólompityke, 572 22| egész egy kis bürokratikus aprólékoskodás dolga; de ami ezúttal javunkra 573 8| kisdedóvót alapított a vidék apróságai számára Hídvárott, s arról 574 25| mindenféle spirituosumok árában.~Ugyanezt a választ hallotta 575 6| használni a síkon? Az Abdelkader arabomon ültem; amint vágtatva nyargaltam, 576 13| számára megnyithatni.~Mert Aradnak igen elegáns közönsége van; 577 17| maguk azt mondják, hogy Aradrul jöttek, hanem az persze 578 24| ön valamennyi domíniuma árán.~Ilyesmit mondhattak már 579 14| csak nyers aranyat vert arannyá változni.~És valóban, a 580 6| Kezdem sajnálni a száz aranyadat” – szólt Lénárd. – „Jobban 581 7| pénzednek, én nem hallgatom aranyaid pengését, mikor leányod 582 22| azt sajnálom, hogy az én aranyaimon is nem volt valami jel, 583 7| jobban féltette utoljára aranyait, mint Anica két szemét, 584 22| szolgált. A visszarablott aranyak mind meg voltak keresztezve, 585 4| nem! –, valóságos körmöci aranyakban. Aki annyi aranyat tart 586 21| jövök rátok; adjátok ide aranyamat, vagy egyétek meg ezt a 587 2| névnapra kapott Szűz Máriás aranyát neki nem ajándékozá, hogy 588 14| csináljon, ki mit akar az aranyával; én semmibe nem avatkozom 589 1| többi fejének, míg kellő arányba növi magát. A kis kegyenc 590 19| mely értelmiségéhez oly arányban áll, mint millió a százhoz. 591 4| ravaszsággal jutott a verespataki aranybányákhoz, miket roppant eredménnyel 592 14| szombaton lesz az utolsó aranybeváltás a Lúcsiában. Amint az pénzzé 593 7| évenkint hat mázsára e két aranybeváltónak átadott érckészlet. Legalább 594 6| feldisputálta a fejére az aranybojtos hímzett sipkát, akkor igazgatni 595 25| kérdezé, hogy van, nem az aranyerit vádolta; nem mondta, hogy 596 6| medvebőrhöz állok, mint az ezer aranyhoz, s rám nézve is jobb lett 597 6| összetépetni a medvétől, ezer darab aranyja marad meg. Így elvesztette 598 7| álarcos felvett egyet a fényes aranylemezek közül.~– Tudod-e, kedvesem, 599 7| vesztettünk amiatt, hogy az aranylemezeket úgy metszettük ki, ahogy 600 7| kézcsuklója körül foná az aranylemezet, két végét egymásba csavarva 601 14| folytonos apadása a beváltott aranymennyiségnek kezd feltűnni a kormányszék 602 14| hogy egy része a nyert aranynak eltűnik. Szaglálóznak. Még 603 20| volt, több volt húszezer aranynál; az az enyim lett volna, 604 7| mikor a legelső tizenhat lat aranyocskámat a kohóba tették, hogy sohasem 605 7| tallérnyi nagyságú füles aranyok, a felső sorban apró bizánciak.~ 606 9| melynek feneke tömve volt aranyokkal, s azt forgatá feje körül, 607 7| kését, lyukat fúrt vele az aranyon, és felfűzte azt a vékony 608 14| is van összekötve. A nagy aranyosztály után következni fog az ünnepélyes 609 4| csak belül jól meg nincs aranyozva, nem kell inni, még vizet 610 10| hogy azok ezreket érnek-e aranypénzben, vagy pedig garasért árultatnak 611 7| vertek.~Igazi, teljes értékű aranypénzeket, valódi huszonhárom karátos 612 7| aminőnek éppen szükséges egy aranypénznek lenni.~– Látod, Onuc, eddig 613 7| Ne verjünk mi is egy-egy aranypénzt egymásnak emlékül? – kérdezé 614 9| agyon! Arannyal ütlek agyon! Aranypénzzel töröm be a fejedet! – Hogy 615 7| hengerei közé rakták az aranyrudacskákat, amik alatt azután ezek 616 14| ezüstfogantyús kocsiajtót kinyitni, s aranyruhás gavallér száll ki belőle, 617 17| gazdag rác asszonyoktul az aranysújtásos viganóikat, azokat felveszik 618 14| mindez ragyogott rajta az aranytól és drágakövektől, s hajtekercsei 619 23| amiért danolok.~Az persze aranytű volt.~– S hol van a nagyságos 620 7| készítettek saját termesztésű aranyukból igazi hamis pénzt, és volt 621 11| nem messzebb, mint egy arasznyira tőle. Ő igen erős ember; 622 5| virágfürtjei valami tündéri illatot árasztanak.~Három év előtt egy jogászbálban 623 2| lett volna így írni, hogy „arbitratus sum”.~– Jól van. Adja vissza 624 10| méltatlanság pírja szökött arcába, ha azon jelenetre gondolt. 625 11| ökleikkel törték egymás derekát, arcaik egymáshoz voltak szorítva 626 1| vizsgálgatta a többiek arcait, vajon félnek e nagyon, 627 14| az a főnök, akinek fekete arcától úgy elmúlik egyszerre mindenkinek 628 15| sorozzák fel; de amikből az archeológok azt olvasták ki, hogy azt 629 2| parancsolatot, hogy minden archívumát rögtön adja ki, mert abban 630 6| egy soha le nem törölhető arckép szívében, de kettőjük között 631 4| alatt mellékelt fotográf arcképéből meg lehet ítélni;~hogy a 632 6| fiatal huszártisztnek az arcképéről van lemásolva, aki nekem 633 6| nekem sokáig udvarolt; az arcképet úgy magában nem tarthatnám 634 14| kérdé a leány gondatlan arckifejezéssel.~– Ott, ha tudni akarod.~– 635 7| hogyan ver ez a szív itt arcodhoz közel? Ezen a szíven nem 636 4| Egyike volt azoknak az arcoknak, amiket a nők el nem tudnak 637 20| nagyságos asszonyom, mert arcom összeégett a Lúcsia-barlangban. 638 20| érte az Isten, hogy szép arcomért el hagytam lelkemet veszni. 639 11| odaakasztott kétcsövű fegyverét, s arcomhoz emeltem azt. Előttem a fehér 640 20| holdkóros szemeit, keresve az arcon a tegnapi ideálszépség bűbáját, 641 19| kérdező kifejezését minden arcról, amint őt meg fogják pillantani.~ 642 14| ételtől, italtól és asszonyi arctól; áruljon el, kiben legjobban 643 14| szájtátva bámult a fekete arcúra, mialatt ez a pokolbeli 644 2| páholyában látott méltóságteljes arcvonalmain.~– Tessék helyet foglalni…~ 645 7| hírhedett oláh szépségeknek; arcvonásai, ajkainak metszése, telt 646 2| mása volt Henriette-nek arcvonásaiban, csakhogy fekete szemei 647 11| alatt meg nem szűnt férje arcvonásaira figyelni; az láthatólag 648 18| ez szép kis üzlet lesz! Árendát fizetni az embernek a lelkiismeretétől; 649 13| után itt egyesül minden arisztokratikus elem, sőt Pest fölött még 650 22| voltál most?~– Itt a malom árkában dolgoztam.~– Éjszaka, mit 651 12| öregúr.~Majd meg mindenféle arkánumokat hordatott rakásra; amit 652 6| vezet, s azután hajtanak árkon, völgyön, néha tengelyig 653 19| etetésére. – Azután ismét árkon-bokron tovább.~Kocsisa, ki nem 654 6| keresztül, meredeken lefelé, árkos-bokros avarokon, hegypárkányon, 655 1| képes volna nekimenni egy ármádiának, ha megharagítják, olyankor 656 24| váltóhamisítási ténybe mily ármánnyal, milyen cselszövénnyel vonatott 657 4| kellett látni. Az egész ármányos csempészet ott folyt a családtagok, 658 25| törvény elé ne állítsák, és árnyékára sáros lábakkal ne tapodjanak. 659 17| fekszem majd valahol az árokban, ha megértem rá; és most 660 13| szemecskét ebből a cachou aromatique-ból. Ezt mindig velem hordom. 661 11| jeges völgy felé. Az út arrafelé igen rossz és veszedelmes. 662 10| véletlen találkozásokat arranzsálni.~Mintha a sors olyan együgyű 663 21| sok ideig nyugtalanította, ártalmatlanná van téve, hogy ezentúl nevetségnek 664 16| világon meg nem szokott ártani. Visszament a szobába, hogy 665 14| szelleme; esküszöm Uriás ártatlanul kiontott vérére; esküszöm 666 21| és ha itt van, hát kinek árthat? A bandáját az utolsó emberig 667 15| fickók voltak, ezek nem árthattak neki, de majd az acélhegyű 668 6| karmantyúk s más egyéb megrendelt áruk. A mókuska tízszer elolvassa 669 14| Árulás árulásért~Csodálatosnak fog előttünk 670 5| ki nem találhatja, el nem árulhatja. Amíg e szó egy harmadik 671 6| Mesarthim; a másik egy el nem árulható név, aminek neve: „női becsület!”~– 672 4| csupán az esze, vajon ki árulhatta el azokat.~– Rettentő dolgokat 673 10| megfoghatóvá, hogy soha el nem árulják. A hely, hol Juon Táre felesége 674 6| dezavuálni: tanúkat, cselédek árulkodásait, csak egy kézre került levél 675 8| Margari vagy Clementine árulkodtak előtte Henriette-re, hogy 676 10| fejeiket is otthagyták.~– Nem árulná el kedvese?~– Lehet-e egy 677 23| lakója, akitől segélyt kér, árulója lett, mert hisz ő szegény, 678 14| észrevenni karjain, de arca nem árult el semmit. Villanygép ütege 679 14| éjszakára; mily utálatosan árultál el ott engemet. Tudd meg 680 10| aranypénzben, vagy pedig garasért árultatnak a vásári ponyvasátorban? 681 6| homokóceán alakulnak, benőtte az árvafenyő; ez szomorú törpe erdő, 682 24| bosszút, hanem testvére árváin; aki önt és atyját nem bántották, 683 6| pusztai betyárért, egy pusztai árvaleány ugyanazon ábrándos eszmét 684 9| megszánta a kis gyámoltalan árvát, s midőn másnap már nem 685 17| hátam mögött. Jég eshetik, árvíz omolhat, nekem nem árt. 686 6| virágát, mint ő az egzotikus asclepiast …~– A nagyságos úr sokszor 687 1| Az unalom~– Te ásítottál oly nagyot, Clementine?~ 688 2| bejönni a szobába. Eleinte az ásítozás is meg volt neki tiltva, 689 14| esküszöm a gonosz lélek Asmodái kínzására, ki a házastársak 690 4| hogy a család vénei és asszonyai nem értik az orátorok klasszikus 691 9| a csúfját állítja ki az asszonyainak az ajtóba, hogy mentül hamarább 692 18| annak, ha egyszer maga asszonyává lesz, nagyon kell igyekezni, 693 7| mindent kifecsegnek; az asszonycseléd ilyen.~– De én nem!~– Aztán 694 6| nagyságos úré, az a nagyságos asszonyé; ez meg a leányasszonyé.~– 695 7| békét. Odabenn nincs az asszonyfélének semmi keresete; az asszonyok 696 10| fog esni, ha őt nem látja asszonyfővel; azért iparkodott úgy öltözni, 697 7| végig hét országon, ahol asszonyhangot hallottam, lesütöttem a 698 25| levelet, melyben nagyon hibás asszonyírással ez volt foglalva: „Méltóságos 699 6| mindenestől; – no, magát nem, szép asszonykám (ez feleségéhez volt intézve), 700 9| meg ilyen esetben a sok asszonynép elrémíti még a legjobb férfit 701 16| Felöltözött-e már az asszonyod?~– Úgy gondolom, hogy vetkőzetlenül 702 19| doktorért.~– S mi baja az asszonyodnak?~– Én nem tudom, azt mondják; 703 17| így össze magukat csupa asszonyokból?~– Voltak velünk férfiak 704 6| elvonja a férfiak figyelmét az asszonyokról. Már két napot jegyezhetett 705 17| összekéregetik a gazdag rác asszonyoktul az aranysújtásos viganóikat, 706 25| maradt, nemcsak Gyűriné asszonyomnál, hanem a korcsmában is mindenféle 707 17| nevetve mondá a jegyszedő asszonyságnak:~– Hisz ez nem a hirdetett 708 6| bántanak senkit; kiváltképpen asszonyságokat; biz a vén Ripa hozzájok 709 6| mulatságot is csinálna az asszonyságoknak. Tudja lelkem, nem fekete 710 10| ülve azt az említett öreg asszonyságot, akinek mindig úgy reszket 711 5| nem Dunába dobni való egy asszonyszemély miatt; mert azokat nemzet 712 12| kitelik ám az ettől a hóbortos asszonytól.~ 713 13| meglopni: nem kérdezem, hova ásta el kincseit, én csak azt 714 10| asztalt rögtön megrakta aszalt gyümölccsel, mézzel és friss 715 13| hogy „kegyelemkenyér”?~– Aszót ismerem, de a kenyeret nem 716 19| kegyednek szállást adtam.~Azzal asztala fiókját kihúzva, abból egy 717 1| elfáradt vele, hogy öccse asztalához ülve, a genusok, deklinációk, 718 19| legyek. Ifjúkoromat mint asztaloslegény töltöttem el Szebenben, 719 19| éjjel tanultam, nappal asztalosmunkát végeztem; úgy tettem le 720 6| rejtélyétől.~Gépileg fölkelt az asztaltól, mikor a többiek fölkeltek; 721 9| nincs más a tetőn, mint aszú fű, mely esztendőben csak 722 18| s azért én önt ezennel átadom a törvény büntető kezeinek.~ 723 19| iratcsomagot, amit megőrzésül átadtam most; senkivel ne tudassa, 724 17| padlásajtó iromba mázolással átalakítva gót palota kapujának. Ezen 725 4| hogy titkot elárulni, úgy átaljában véve, nem illik, de az is 726 8| a paripa megállt, mintha átallna e veszélyes ösvényre lépni; 727 5| elvetemült fiút, ki nem átallott oly fiatal létére testvérének 728 4| lépjen hozzá.~Henriette nem átallta két kezével megragadni a 729 2| legalább szakaszonkint lehet átaludni az éjt.~– Folytassa hát, 730 6| késő este, jól kifáradva, átázva, átizzadva; Henriette azalatt 731 6| Lénárddal, s kezdtünk bizton átbeszélgetni. „Kezdem sajnálni a száz 732 24| zöldhalmit és a ökörvárit átbocsátja.~– Köztünk mondva, ezek 733 18| mindenkire.~Margari egyszerre átcsapott e furcsa ötletre a siránkozásból 734 25| Kálmán úrfi nem tűnt elő az átengedett nagyapai örökség hírére, 735 1| kalmár a szenzálnak szokott átengedni; még uzsorára is ad pénzt 736 10| legszebb szobáikat az utcára átengedték vendégeiknek, s maguk a 737 10| félelmes pillanaton kellett még átesnie: amidőn férje meg fogja 738 23| lakából, ki tán hajnalban átfázva, fáradtan érkezik majd haza, 739 4| amíg mi a mellékleteket átfutjuk, legyen szíves kegyed viszont 740 14| keresztül, melyet a barlangon átfutó patak járása alkotott; sok 741 10| ékszereket. Ez a pillanat is átfutott minden veszedelem nélkül, 742 14| olvasztó ajtajától, merészen átgázolt az égő borszeszlángon; jól 743 18| legjobb lesz rögtön befogatni, áthajtatni promontori szőlejébe; a 744 10| Clementine-t is magával víve, áthajtott Tőkefalvára; ott a gazdag 745 21| tőlök, midőn azok a vámon áthaladva, a vámsorompót leereszték 746 10| felkiálta az öreg nő iszonyattól áthatott hangon, melytől dermedés 747 17| különb cinikus vagyok, mint athéni Timon, mert én megutáltam 748 13| komikus szigorral megfogá atillája gombját, s szeme közé nézve, 749 18| Azzal hidegvérrel kigombolá atilláját, s elővoná zsebéből a nagy 750 8| felért, mert paripája egészen átizzadt, és reszketett a nehéz fáradságtól. 751 6| jól kifáradva, átázva, átizzadva; Henriette azalatt egy elárvult 752 23| összeköttetés, s amint az álmodó átjár innen oda, akként a halott 753 18| a nemesküvés hídján való átjárásért mindennap! Ah, ez mégis 754 25| fekete ékszer; – ez a nagyapa átka; – ez a Kálmán szökése; – 755 22| megfordítá lovát Szilárd, s átkapatva a hegyi csermely túlsó partjára, 756 11| rabló szemközt fordult rá, s átkapta derékon a pásztort, s birokra 757 6| eltávoztak, jó éjt kívánva átkarolá, s megkérdezé:~– Miért lett 758 11| nyugalommal engedé derekát átkaroltatni, s csendesen dörmögé:~– 759 7| jöjjön ide.~Azzal, ahogy átkarolva tartotta a lyánt, bevitte 760 4| kincseivel együtt szépen átkelt az erdélyi határszélen. 761 14| maga kigondolta, válogatott átkokkal és bizonyozásokkal megterhelve, 762 20| Negrához, én elárultam őt átkos szerelemféltésből a Fatia 763 12| eltaszítottál onnan, te átkot mondtál gyermekeidre; most 764 7| kell mondani, borzasztó átkozódást, hogy semmit ki nem fog 765 23| keresse.~– Hüh, teringette! – átkozódék a komornyik, homlokon csapva 766 14| alatt nem a Fatia Negra átkozódó ajkaira nézett, hanem annak 767 16| ilyenformán nem ér rá kártyázni: átkozottul nyerne! No, mert tudja, 768 7| mindenkinek mondani kell; átkozza el ő is az eget és földet, 769 14| átokkal minden csepp vérem, átkozzanak meg maradékim; ébredjek 770 1| úgy fekszik hanyatt az atlasz ottománon, arca olyan cserfakó, 771 15| atlaszköpenybe burkolva, fekete atlaszálarc a képén, miket zsebében 772 15| őt leírták előtte; fekete atlaszköpenybe burkolva, fekete atlaszálarc 773 22| sziklán alá; hosszú fekete atlaszköpenye fejétől sarkáig fedve tartá.~ 774 1| dolog énkörülöttem lenni. Átlátom én azt, hogy én kiállhatatlan 775 21| hogy a vakmerő kalandor átlátva rászedetését, nyílt üldözésükhöz 776 4| S ha én ma vagy holnap átlépek ebből a világból abba a 777 23| küszöbét bármi kecsegtetésre átlépje, s nincs az a vakmerő tolvaj, 778 6| korán reggel volt még, midőn átlépték az erdélyi határt. A táj 779 15| van benne, ami a pléhajtót átlyukasztja. No, nem félsz már, ugye?~ 780 22| évben egyszer vetődik valami átmenő, s akkorra már farkas és 781 4| majd holnap adja át. Majd átnézem.~– Instálok alázatosan; 782 4| vagynak.~– No, vagy majd átnézetem valakivel.~– Könyörgök, 783 6| s rettenetes karjaival átnyalábolt, míg fogaival az arcomat 784 12| tompa hangon az ügyész, s átnyújtá a zsebéből kivont iratot.~ 785 19| szólt Gerzson, a levelet átnyújtva neki, s a lámpával bevilágítva.~– 786 11| hogy ez órában látott. Átölelt, megcsókolt és sírva fakadt, 787 7| jótállok érte, s felmentem az átöltözés alól, ami engem sem kötelez.~– 788 19| A lelkész is kész volt átöltözésével, egy fejszét vetett a vállára, 789 6| maradhatott.~Amint úti köntöséből átöltözött, nemsokára hítták vacsorára. 790 14| kísértetes hangon megkezdé az átok-esküt.~– Én, e fekete álarc viselője, 791 12| is részed lesz ebben az átokban. Tudjad, hogy akármit rendelkezel 792 14| asszonynak mondott; esküszöm az átokra, mellyel a legelső házaspár 793 21| mint a halálra kínzott átoksikoltása, mint a vérszomj hörgése 794 4| bővebben magyarázó okiratokat átolvassa; János úr ugyan beléjök 795 4| zsebkendőjével törölni, végre átolvasta az egészet, s akkor letette 796 25| között semmi más, mint egy átrepülhetlen ég fekszik!~Szegény gazdag 797 22| csak a malom zsilipjén átrohanó víz zuhogása adott hangot 798 14| többi iparkodott a barlangot átszelő vízvezetőbe menekülni, hová 799 21| egyik országból a másikba átszökhetni. Aztán kiket akarsz te még 800 4| végzetes latin irományokat áttekinté. Fejét meg-megcsóválta, 801 6| szüleményeit, az illető attestátumokkal együtt, amikben az ő sérvkötői 802 21| kiért a tüzelő tömeg közül, átugratott a torlaszokon, egy csoport 803 24| segíteni; a megbőszült paripa átúszott vele a túlpartra, szüntelen 804 9| uszítani; maga is sokszor átváltozik szakállas farkassá, medvekirállyá, 805 18| nincs egymással. Tessék őt átvenni, tessék őt vasra verni: 806 4| ekkor és ekkor a mai áron átvesz tőle ezer darab hitelrészvényt. 807 22| is kövesse a kalandort. Átveté magát az ablakon, s egy 808 4| addig a pár napig, míg az átvett részvényeket megint eladhatja. 809 7| lobogtak, ami a patakon átvezetett.~A barlang hátterében állt 810 4| ezredes kapitány vágta hajdani atyafiait a Dunánál vitézül. Ez szerzé 811 23| összejön vele, mert ez némileg atyafiságban áll a vadorzással, miután 812 12| nekiment Kálmánnak azon atyafiságos szándékkal, hogy majd felpofozza.~– 813 3| János barátom, mert amíg atyánk él, addig nem megyek másodszor 814 2| öreg –, ezek voltak a derék atyjának drága nevelési elvei. Éppen 815 11| ismertem Mariórát; mikor még atyjánál volt odahaza. Búcsúra náluk 816 1| beteg, hétszámra sem szokott atyjával egy szót is váltani.~Az 817 24| testvére gyermekeinek az atyjukról maradt uradalmakból a zöldhalmit 818 3| ember olyankor sokat mond.~– Au contraire! – igyekezett 819 16| homlokát ütni a tenyerével, „auf gut deutsch” ilyenforma 820 18| mindjárt meglátjuk, milyen auspiciumai lehetnek Margari úrnak ahhoz 821 1| szájjal, hanem a családi autentikus orr mellékletével; amihez 822 16| rovására nevetünk. Entre autres, én most szeretem, hogy 823 6| meredeken lefelé, árkos-bokros avarokon, hegypárkányon, hullott 824 11| megpillantja újból a fenevadat, az avaron felfelé kapaszkodva. Azt 825 10| nagyságos báróné, hogy akárkit avat a titokba, az én nevemet 826 22| a vizsgálat alatt, hogy avatatlanok ne legyenek a háznál. A 827 4| engedte meg Sipos úr az avatkozást.~A számára rendelt órában 828 11| fájdalmai- és szenvedéseibe avatkozni kényszerítené. Életkérdés 829 14| aranyával; én semmibe nem avatkozom többet.~– Helyesen mondod – 830 5| Sipos úr is. Ez ügyben ő is avatott már. Henriette azt természetesnek 831 13| Nos?~– Mindent megtudtam. Azaz, hogy mindent még nem; de 832 16| őt nőül, miért nem hagyta azénak, aki mellett szegény lehetett 833 23| lassankint, mint mentő azilum kezdett feltünedezni a bemohosult 834 1| szalonját látogathatnák, azokrul nincs kedve ábrándozni. 835 23| találkozott szénégetőkkel, – azoktul kérdezgeté, hogy miféle 836 15| odaadá a vendégnek.~Még azonfejül a szobát is bezárta, s annak 837 21| elálltak minden utat, s azonfelül észre lehete venni, hogy 838 16| pénzverők elfogatásáról, s azonközben vevé észre, hogy Gerzson 839 7| hétszázhúsz forintot, minden ázsió nélkül.~Tehát a bányászok 840 2| télit, semmirevaló! Szép azúr kabátod volt.~– Óh, persze! 841 6| ruhát kért, mert át volt ázva, azután megcsodálta Henriette-et, 842 19| holdkóros lesz bele. Pedig már azzá is lett.~Lassan leveté magáról 843 4| választa.~Mindez adatokat a B, C és D alatti hiteles okiratok 844 9| mézeskalácsosok, lóhátra rakott mézes bábjaikkal, méhseres és pálinkás csobolyóikkal, 845 23| Henriette sok sajátszerű babonát hallott e tájon; többek 846 9| a fenevadakat meg tudja babonázni, ért a nyelvükön, s tud 847 10| játsszék. Hadd szabdaljon bábruhákat ügyefogyottak számára. Ha 848 16| majd én mesélek Gerzson bácsinak.~– Elhallgatom reggelig, 849 16| csárdájának, odáig mi Gerzson bácsival eljutunk lovainkkal, a kocsis 850 1| csatolva, s kezében kivont bádogkarddal hadonáz, és amellett keservesen 851 6| mindjárt valami hosszúkás bádogtokot, amiben a kengyelesi jószág 852 6| csizmámat tegye az ágyhoz, ne a bagariát; – hát reggel, amint még 853 3| persze! Majd mindjárt, minden bagatell miatt! Aztán, ha volt is 854 11| most is világít. Az éjjeli baglyok majd kiverték szemeimet. 855 7| éjszaka ott találtam a három bagolytollat az ablakomban.~– Szél vitte 856 4| vágya?~A halavány gyermek bágyadtan lehunyta szemeit, mintha 857 12| szerencsésen kigyógyítja mostani bajából, ötszázezer forintot biztosít 858 5| mosolyogni fogsz mostani bajaidon. Óh, még a te feleségedet 859 8| valami esperes; kikérdezte bajaikat, segített rajtuk, pénzt 860 10| sűrűen látogatták mindenféle bajban levő emberek és – különösen 861 10| nem válthatom magamat a bajból, ha az urak kitudnak rám 862 12| Gondolj te csupán saját bajodra. Azt gondolod, teneked nincsen 863 19| mondhatom.~– De hát mi lelt? Mi bajotok? Mit nevettek?~– Halljátok? – 864 22| éppen hozzákészüle. Némileg bajtárs.~Hanem a koldus nem fogadta 865 19| ahol egy körben sportsman bajtársai csoportosultak, s várta 866 18| szóra; bizonyosan lerágott bajuszából akadhatott valami a torkán.~– 867 17| felöltöznek férfiaknak, bajuszt és szakállt ragasztanak 868 22| még nem talált; a másik bajvívó pedig egy íróasztal mellett 869 18| ott ült azalatt a hintó bakján, a háta mögött.~A promontori 870 15| régi thyrsusok és öklelő bakkecskék, körülírva elkopott betűkkel, 871 14| a te álarcos fejedet – a bakó kezébe adjam.~A Fatia Negra 872 6| szegénylegények. Zsiványok csak a Bakonyban vannak. Azok az igazi zsiványok. 873 18| mert Margari felül hátul a bakra az inas helyére; a nagyságos 874 11| hogy egy óriási vén medve baktat a jeges völgy felé, s azzal 875 6| jártak; őz, farkas elég baktatott el előttünk, mi nem lőttünk 876 2| s átkozva magában azt a bakter diákot, hogy mégsem tudja 877 10| Az kedvesem, igen csinos bál lesz; ott lesz a postamesterné 878 11| aminek oka egy nevezetes baleset volt.~Báró Hátszegit magát 879 6| babonás kegyelet az ilyen balesetek emlékét így szokta örökíteni; 880 18| díszítménybokrok között eltűnnek a balett-ördögök.~Ekkor ijedt csak meg János 881 11| lett az ellenkezésre.~– Balga némber, mit nekem a te száz 882 6| most”?~– Mi közöm nekem e balgasághoz?~– Hát azt értette, hogy 883 6| a grófné –, maga mindig balgaságokat mond. Maga neveletlen gyermek; 884 6| után. A grófnak e fölötti balkedvében az a szabadelvűségi raptusa 885 10| kétségtelenül, mint mindenütt, bálkirályné fog lenni.~A „mindenütt” 886 16| tíz forintot, hogy azzal ballagjon be Orosházára, fogadjon 887 25| végén nevetve és dúdolva ballagott ki a széles világba.~Meglehet, 888 6| hiányzik, kénytelen vagyok a ballal célozni; s ilyenkor a bal 889 3| mindenféle hiábavalóság: bálok, estélyek, lófuttatás.~Henriette-et 890 3| nem elég neki a tavalyi bálokról tudni beszélni, meg lovon 891 10| Bányára elmenni a jótékonysági bálra; amit valami leégett falu 892 10| Oka vagyok-e én a te balsorsodnak?~Miért kell teneked Szilárdot 893 16| csavarkulcs, van-e a ládában balta, szögek és kisebb-nagyobb 894 4| azonban nem várta be, míg a baltadzsik a selyemzsinórral érte jőnek, 895 9| akinek egy szűrén, egy baltáján kívül semmije sincsen.~A 896 9| vagy; de én Juon vagyok egy baltával a kezemben is.~Azzal odament 897 7| mikben a föld felettiek bálványa, az aranypénz készül.~Az 898 13| hajlamot, mely a női szépség bálványozását még a parasztnőkre is kiterjeszti.~( 899 23| utána a hölgy.~– Kegyed bámul azon, hogy micsoda vendégcsoport 900 14| jelenlevők mind elszörnyedve bámulának oda. Amint felemelte, és 901 2| vége! – szólt neheztelő bámulással Demeter úr.~– Instálok alázatosan – 902 19| csoportosultak, s várta a bámulat és rémület kérdező kifejezését 903 19| négy lóval.~Csak a kocsis bámulata volt nagyobb gazdájáénál 904 8| az erős Juon.~Henriette bámulatából azonban vevé észre, hogy 905 19| van?~Azzal a postakocsis bámulatára úr és cseléd egymás nyakába 906 16| rajta – Henriette, s mielőtt bámulatától azon kérdéshez jöhetne, 907 10| bányásztisztné nem győzött betelni a bámulatával.~Csak egy félelmes pillanaton 908 10| ebben a csendben, ebben a bámulatban felkiálta az öreg nő iszonyattól 909 6| tudott rácifrázni, hogy az bámulatra való volt!~Még a vén Ripa 910 3| Én nem ellenzem. Csupán bámulok rajtatok, kik, mint valami 911 6| végén.~Henriette ámult, és bámulta azt a tudományt, aminek 912 12| férfi előtt, kik álmélkodva bámultak reá; Demeter úr alig talált 913 18| olvashatni naponkint az „Ungar”-ban, hogy véletlenül egy házfödélről 914 23| férjétől válni akar, kinek bánásmódját nem tűrheti többé. Addig 915 19| Moldvában, de Erdélyben, a Bánátban, sőt Pesten is. Azok is 916 6| hölgy, nevető kék szemekkel, bánathoz nem szokott arccal, kit 917 4| becsületes férfi, elfogult, bánatnyomta hangon. – Én azt tanácsolom, 918 11| nagyságodat az én nyomorult bánatommal, amihez nagyságodnak semmi 919 16| adok rájuk. Kettőért úgyis bánatpénzt akartam fizetni, a harmadikkal 920 4| székre az ifjút, ki méla bánattal csüggeszté alá szép fejét; 921 15| kapták, de elszalasztották a banda fejét, a Fatia Negrát; most 922 16| nagyvárosok házfeltörő, zsebmetsző bandái között létezik. Ennek a 923 21| van, hát kinek árthat? A bandáját az utolsó emberig elfogták, 924 22| statáriumot, felültették a bandériumokat, s összegyűjtve a megyék 925 22| meghatározódni.~Az előrehaladó bandériumokkal együtt jár a rögtönítélő 926 16| hallhatta nagysád hírét Angyal Bandinak.~– Képzelem annak a családnak 927 13| botlottak volna egy ilyen „banditadöfés” kiparírozása közben; az 928 23| hegytömkelegből Kolozsvárig, Bánffyhunyadig vagy ami közelebb van, kivezetné. 929 16| elhitetni.~– Kíméletlenül bánik velem a grófné; – de kérem 930 4| pénztárának kell lenni. Egy bécsi bankár, Demeter úr ügyfele, beszélt 931 4| soha. Ezúttal azonban a bankárnak más spekulációja volt; a 932 6| úgy repkedett a sok ezres bankjegy benne, kiválasztott belőle 933 6| maradék bort, eltették a bankjegyeket, nem is nagyon köszönték 934 10| báró úr egy hajszálnyit sem bánkódott, sőt azt mondta, hogy ebből 935 4| roppant összeget – tán hamis bankókban? – óh, nem! –, valóságos 936 19| valahol? A lovak már nem bánnák, ha pihenhetnének.~– Mi 937 19| Jobb lesz lefekünni.~– Nem bánnám a lefekvést, de készakarva 938 5| mortifikálni rokonai? Mit bánod te azt? Engeded szenvedni 939 21| kopókkal és agarakkal, nem bánta, akármikor indulnak meg 940 10| is elértette Henriette a bántalmat, mintha ő azért keresné 941 1| aposztrofálta.~– Meg kell ilyen bántalom után verekednem: ugye, Matild? 942 6| igazi zsiványok. Ezek nem bántanak senkit; kiváltképpen asszonyságokat; 943 6| Hátszegi. – De mi az ördögöt bántanának rajtam!~– Hát azok nem rossz 944 10| Juon Táre erős ember, nem bánthatja ocsmány vad; rablótól sem 945 10| ismeretségben él; azokat nem bántja, sőt ajándékokat hord nekik 946 18| úr engem megverte. Én nem bántottam a nagyságos urat soha; én 947 23| kezű embereknek, hogy ne bántsák őket; itt feküdtek a véres 948 5| Igaz, hogy mi igen rosszul bántunk veled, különösen én kiállhatatlan, 949 10| mondák, tehetős asszony, több bánya birtokosa, ki ez ideges 950 20| Azt is elvették: házát, bányáit, érctörőit mind. Engemet 951 7| rabszolga vésűje és kalapácsa.~E bányákból nyert arany felmegy jelenleg 952 7| hallgathatom.~(Vinne el a bányarém! – dörmögé magában Onuc. – 953 9| pakulár, ki valami verespataki bányarészből valaha sok aranyat összetakarított, 954 10| pataki rektor; jelen vannak a bányarészesek: ilyenkor csizmát is húznak 955 7| font poraranyért fizet a bányásznak négyszáznegyvennégy forintot, 956 7| minden ázsió nélkül.~Tehát a bányászok azt gondolták ki, hogy ők 957 10| visszaforduló hintóval ő is és a bányásztiszt a hölgyek után fognak menni. 958 6| hámorok is férje tulajdonai. A bányásztisztek transzparentekkel fogadták 959 10| a hátulsókba vonultak. A bányásztisztnek fiatal felesége volt, akivel 960 10| háza, melynek emeletét egy bányatiszt családja bírta bérben, akik 961 10| bocskor helyett, aztán a bányatisztek, azok között van egy régi 962 6| havasok, estére egy kisded bányavárosban szálltak meg, melynek hámorai 963 6| szelíd paripám, olyan mint a bárány. Addig nem eresztjük tovább 964 20| okoztam egész családom, barátaim, ismerőseim romlását. Én 965 14| csakugyan volt vele valami baráti összeköttetésük.~A kalandor 966 18| szolgabírónál, akit kedves barátjának nevez, s mindig hív magához 967 3| visszahozza mint kedves barátját s unokahúga kérőjét; te, 968 6| két ember, aki egymást jó barátnak nevezi, ilyen hidegvérrel 969 13| nőknek annyi érzésük legyen barátnéik iránt?~Szilárd fölkelt, 970 6| hölgyek csak legbizalmasabb barátnéikkal szoktak közleni. Hogy a 971 10| kikből válogathatna magának barátnékat, játszótársakat; hanem én 972 10| védelmezőre talált, még egy barátnét is kell szerezni ebből a 973 4| ahol nem válnak el a jó barátok többé egymástól, s ha ott 974 6| egy kicsit jobban Lénárd barátomat, mint most.~Henriette egész 975 6| reggel megalkudtunk Lénárd barátommal a jószág felett, ő megvette 976 19| Azután nagyot húztak egymás barátságáért a méhseres kancsóból.~– 977 18| megharagítani. A Margari barátságára szüksége van a nagyságos 978 6| a grófi családnak szíves barátságát Hídvárott viszonozhassa.~– 979 11| nyújtózott végig a földön; Lénárd barátunknak azonban nem volt kedve elvárni, 980 25| nem támad-e abból János barátunkra nézve egy kis kelepce. Mert 981 5| megnyomva a tollat, odaírá ezt a barbár hangzású nevét egy szép 982 8| hogy te ki vagy. A dumnye barbatu, az urad sokat találkozott 983 19| utcaajtó kilincséhez nyúlt; bárcsak be volna zárva, hogy annál 984 14| biztatá a közeledőket, hogy bárhol érjenek hozzá, tűz jön ki 985 14| igét vagy egy gondolatot bárki előtt, legyen az pap, gyermek, 986 7| külső ablakon keresztül a barlangba világított, itt semmi sem 987 14| lassankint összegyűltek már a barlangban: a legutolsók között volt 988 9| hallatszott a fájdalmas nyögés a barlangból, bement érte: ott találta 989 14| lépcsőjére, s szemeit a sötét barlangboltozat felé forgatva ünnepélyes 990 7| bejárását kell ismernie a barlangnak, s jó tolvajkulcsokkal ellátva 991 14| keresztül szokott ki s bejárni a barlangokon át a kalandor. Ezalatt eltelt 992 14| folyosón keresztül, melyet a barlangon átfutó patak járása alkotott; 993 7| telt álla, az antik szobrok bármelyikének mintaképeül állíthatnák 994 5| csodás tulajdonsága van, hogy bármelyikét kövér, fényes leveleinek 995 22| nyugtalanításának; az emberek, bármennyire kinevették is, valami keveset 996 23| annak a háznak a küszöbét bármi kecsegtetésre átlépje, s 997 10| jutalmat tűznék ki a fejére, bármibe kerülne, annak, aki elfogja.~– 998 12| kell lenni. Ne mondj neki, bármit mond is, semmi egyebet, 999 4| a hídvári uradalmat és a bárói címet. Ennek a fia igen 1000 18| gyapjút, sokat.~– Aztán meg baromfi; nekem tyúk, liba.~– Minden!