Jókai Mór Szegény gazdagok Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
1001 4| beszélnek vele, mint egy leendő baronesse-szel. Aztán Clementine is annyit 1002 16| ostromhoz:~– Meddig lesz a bárónőhöz szerencsénk? Hogyan? Olyan 1003 19| állították, hogy igenis látták a bárónőt.~– De, kedves barátom – 1004 19| hallottad?~– Hát magától…~– A bárónőtől?~– Nem. – Hátszegitől.~Gerzson 1005 16| causeuse-ről, engedelmet kér a bárótól, hogy egy percre eltávozhassék, 1006 5| el magát; beleegyezett a báróvali házasságába, az eljegyzés 1007 6| képe, hanem mindig fekete bársonnyal van betakarva, csak a szeme 1008 10| lepke a nyak körül fűzött bársonyszalagon. A bányásztisztné nem győzött 1009 10| nyaklánc helyett egy fekete bársonyszalagot.~Talán mikor ezt így kifőzte, 1010 17| az őrjöngő neme, mely a bársonyvánkosok pézsmaszagától halálra undorodva 1011 6| kifestve tulipánokkal és basarózsákkal; az ablakokban terebélyes 1012 17| szerb látta, hogy nincs basszista közöttük, kisegítette őket, 1013 19| előtte állt a holdnak, mely bástyái mögött volt már, s amint 1014 6| feste mindent, tornyot, bástyát, patakot és völgyet – csak 1015 22| atlétai testalkattal, kinek bátorságában a hőst lehetett bámulni, 1016 19| nekem is lábamba szállott a bátorságom, befutottam a félszerbe, 1017 4| lángoló fekete szemek, mik bátorságról, hő indulatokról beszélnek, 1018 3| fekhelyén felülve, hogy bátrabban harcolhasson. – Mi oka lehet 1019 17| jobb akusztikája van, vagy bátrabbnak érezte magát nagyobb távolságból, 1020 25| cserben hagy, mikor még János bátyánk kényrekegyre megadni kénytelen 1021 1| csinos tanújele.~Lángainé bátyja, János, notorie a legunalmasabb 1022 19| hogy Henriette őt kedves bátyjának nevezi. Tehát nem neheztel 1023 10| előöröme van arra a falusi batyubálra, amit a borfalvi özvegy 1024 19| Muntya, Harastary, Brinkó, Baudán, Kirakoricz …~– Hüh! – kiálta 1025 10| óriási sziklaorgonát, a bazalt Detonatát, a bámulatos Csetátye 1026 16| kellene, hogy a nyerges ló is beadja a kulcsot.~Ha csak ez az 1027 5| korabűnös ifjoncokat szokás beadni. Ő azt nagyon megérdemelné.~„ 1028 2| volt arról a témáról, hogy „beatus ille, qui procul negotiis” 1029 22| ki országukból.~A katonai beavatkozásra mindig féltékenyek voltak. 1030 16| lovainkkal, a kocsis pedig gyalog beballaghat Orosházára, s reggelre előfogattal 1031 22| foglalt magában.~Gerzson úr bebizonyítá ez alkalommal, hogy ha nem 1032 18| ösztönözte hű ragaszkodása bebizonyítására. Ő szaladt előre a kocsiajtót 1033 25| emlékezetének sem hagynak békét, bebizonyítják, hogy elmeháborodott volt, 1034 5| mindezekről gondolkoztam, azt bebizonyítom azzal, hogy egy év alatt 1035 21| nevez, hogy „Fatia Negra”.~Bebizonyította a világos összeköttetést, 1036 11| Marióra –, most ideadod, s ha bebocsátlak, az enyimmel együtt elveszed.~– 1037 1| aztán a kis családi princ bebukott az ajtón; egy kis sápadt 1038 14| zugában meghúzni magamat, beburkolva koldusi rongyokba, s onnan 1039 21| képviselhetett nyersen is.~E becses küldemény mellé fegyveres 1040 4| utasításba adott neki valami becsinált levet, valami beteges furfanggal 1041 5| kéri, kit családod nagyra becsül, ki gazdag és előkelő ember; 1042 22| mértékét fejezé ki irántai becsülésének.~Ezért meg is rótták, hogy 1043 16| a harmadikkal pedig csak becsületből futtatok; jobb, ha nem látom.~ 1044 22| Hátszegi nagyot kacagott.~– Becsületemre, ez igen jó ötlet! Én magam 1045 21| ügyessége, s csak a katonai becsületérzés készteté, hogy támadását 1046 16| annak boldogságát, testvére becsületét adná vissza, s ugyanazt 1047 21| valódi katona, ki a sebet becsületnek tartja, nem törődött azzal, 1048 17| Az ajtót nem zárom be; de becsületszavát veszem, hogy tudtomon kívül 1049 1| Képzelheti, milyen nagyra becsülik. Szeretné, ha úrnak tartanák, 1050 18| kisasszony összebeszélt a nagyra becsült ifjúval, hogy őt szöktesse 1051 17| minden időben igen nagyra becsülte.~Dacára a rögtönzött abonnement 1052 3| karakterének is kell lenni, annak becsültetni is kell a világ előtt, hogy 1053 18| megvesztegetni, hogy engedje magát becsukatni öt-hat esztendőre, és ne 1054 18| azt, amit én tudok, akkor becsuknak engem hat esztendőre, a 1055 5| kihajítanák az udvarra; vagy becsuknák sötét pincébe a helyett, 1056 18| úrnak, mikor a hintóajtót becsukta, hogy nem látja Margarit 1057 17| kigyógyíthatni azáltal, ha becsvágyát fölébresztve, e pálya nehézségeit 1058 6| az ajtó alatt legjobban bedúdol a szél. (Hiába raktuk ám 1059 6| ám be kövekkel, mégiscsak bedúdolt! Igaz a!) Eljött azután 1060 7| elcsillapítani, midőn az öreg Onuc bedugta az ajtón ősz, bozontos fejét, 1061 10| tudakozódni Párizsba, hanem beérte azzal, hogy megkapta elrablott 1062 16| ellen.~– Mihelyt Orosházára beérünk, mindjárt veszek két új 1063 15| karszék, ahonnan éppen a befalazott római emlékre látni. Az 1064 7| grafittégely, felülről is befedve, s oldalán csappal ellátva.~– 1065 14| biztatsz.~– Nem lehet még befejeznünk a munkát. A pénzverdére 1066 14| utána mondtak. A komédiát befejezte egy erős villanyütés, mely 1067 22| gondoltam hát ki magamban, hogy befekszem az ismeretes hídbolt alá; 1068 16| egyik freskót a másikkal befesteni. Hanem hogy ezúttal én is 1069 17| visszaveheti a pénztárnál, amit befizetett.~Amint azonban ezt kimondta, 1070 18| odatartott, s visszafordult, hogy befogasson; a Váci utca szegletén megint 1071 18| hogy legjobb lesz rögtön befogatni, áthajtatni promontori szőlejébe; 1072 10| pópa a kastélyt, Henriette befogatott, s minden gyanú elkerülése 1073 10| hatóság méregkeverésért befogatta, s több évig ült a tömlöcben. 1074 18| parancsot adott a lovakat befogni.~Sietve felhörpenté a csokoládét; 1075 19| utasítást nem kapsz, akkor befogod ismét a lovakat a hintóba, 1076 23| elkezdett sírni, s ajkait befogta két kezével, s fejét elrejté 1077 19| útját elállani, lyukait befojtogatni, odvából kiriasztani, s 1078 19| zsúptetőt, azt zöld venyigével befoldozta amaz.~Az ősz pópa kapujában 1079 19| épségét holmi spirituózus befolyások megtámadhatták; hanem arról 1080 6| mélyen levágnak; ahogy a szél befújja a röpülő homokkal a tekervényes 1081 21| jegenyefákból már előre befűrészeltek, s azokat az ő hátuk mögött 1082 19| lábamba szállott a bátorságom, befutottam a félszerbe, elvagdaltam 1083 5| fiatal szíven ejtett seb begyógyul. Te még boldog ember fogsz 1084 11| már az ajtófél között, úgy behajlott az ajtó a nyomástól. Ezen 1085 18| mindennapi nyolcvan forintot behajtani; pedig annál sokkal rosszabb 1086 22| megdöbbenve látta rajta az alig behegedt kereszt mélyen bekarcolt 1087 14| fehér kőporral volt újonnan behintve, körös-körül sátorok fölállítva, 1088 4| Mindjárt felkeresem, csak behívom elébb az ápolónét, hogy 1089 10| ellen; de ki óvja meg a behízelkedőtől? Fatia Negra régi vendége 1090 16| húszast, kifogta a lovakat, behordott egyet-mást a hintóból, s 1091 16| megteríté vele az asztalt; behozta a hintórul az úti lámpást, 1092 2| szemeit csak akkor tudja behunyni, mikor már valami felolvasás 1093 19| Azután felölté a szűrét, s behúzta magát a kocsi hátuljába; 1094 7| előzni! (Vagy pedig más bejárását kell ismernie a barlangnak, 1095 21| a polgárőrség az utcák bejáratait őrzé csoportosan, s egész 1096 14| melyen keresztül szokott ki s bejárni a barlangokon át a kalandor. 1097 23| környék legrejtettebb zugait bejárta, azzal az ábránddal, hogy 1098 19| nem látom a partját. Én bejártam életemben sok országot, 1099 22| se szóljon; ha való, amit bejelentett, jutalmát megkapja érte.~– 1100 5| hozatala kínos érzelmeknek. Bejöhet már a vőlegény!~… Vajon 1101 4| ismét fel fogja kérni, hogy bejöjjön.~Margari ezer örömmel ígérte, 1102 2| hogy a tükörből minden bejövőt meglátott.~– Ahán, Kálmán? 1103 2| mindenféle hivatalba próbált már bejutni, folyamodott városhoz, vármegyéhez, 1104 22| behegedt kereszt mélyen bekarcolt sebét.~– Látom: itt van.~– 1105 19| csodálatoskodást; egy bő bekecs volt rajta, nagy oldalzsebekkel: 1106 19| Gerzsontól, ő pedig ismét felölté bekecsét.~– Itt már nincs mitől tartanunk – 1107 5| beszélt, forma szerinti békepontokat diktálva nekik, mint valami 1108 6| sincs híre sehol, csak egyes bekerített szérűket látni, mikbe az 1109 7| hogy fogják. Körülfogták, bekerítették, ő pedig sutty, elrepült 1110 8| kis tisztás hely, karókkal bekerítve, ami káposztáskertnek volt 1111 6| háborúra nem volt kilátás, békességben katonáskodni pedig nem volt 1112 21| állomásozó ezredből. Untig elég békességes időkben akárminő kincs biztosítására. 1113 15| erényei közé a vitézséget. Ő békeszerető, verekedést kerülő ember 1114 12| itt könyörög nálam, hogy békítselek ki iránta.~Ez ugyan csupán 1115 11| Odaérve kunyhójához, lovamat békóba tettem, s elbocsátottam 1116 22| egyszer minden ostrom nélkül bekocogtatnak hozzá, és azt mondják, hogy „ 1117 22| fatörzsre, hogy sebesült kezét bekösse; legalább ne folyjon oly 1118 11| nem is igen engedte sebeit bekötözni, s ahol éppen csont nem 1119 5| testvérének ravasz kerítője lenni, beküldené valami katonanevelő intézetbe; 1120 19| téged elnyomott a buzgóság, beküldte a kocsist a városba előfogatért, 1121 12| Tehát könyörög, hogy béküljek ki? – szólt kegyetlen elégültséggel 1122 4| tudta jól, hogy ezek sohasem békülnek ki többet.~ ~ 1123 24| Arra haragszom. Azzal nem békülök ki. Az nagyon bántott engemet 1124 2| az ajtót, s egy borzas fő bekukkantott rajta, s hirtelen széttekintve, 1125 19| fog, az kétségbeesik, az belármázza a fél világot ura keresésében, 1126 22| mozgó csapat, saját vezetője belátására bízva, keresztül-kasul szeldeli 1127 15| Makkabesku szemeivel kíséré, míg beláthatá, s gondolá magában, hogy 1128 7| melynek magas boltozata beláthatatlan sötétségben veszett el.~ 1129 21| rablók igen okosak voltak azt belátni, hogy ha ők itt hagyják 1130 18| hajtatott.~János annyit belátott, hogy most már Pestet elhagynia 1131 7| elszárad, felpuffad, a béle összezsugorodik?~– Nem.~– 1132 6| lelkesedésbe jött rá, s bele-beledanolt elbúsultan, pedig kevés 1133 16| meg mikor néha a sudar beleakadt az istrángba, amíg azt kiráncigálhatta. 1134 7| gerendely körül volt csavarva, beleakasztott a malomkő karikáiba, s mikor 1135 3| sem szólították, János úr belebeszélt mindenbe, nem hallgatott 1136 10| igen fáj kimondani. Annyira belebeszélte magába azt a gondolatot, 1137 18| felhörpenté a csokoládét; belecsavarta magát köpenyébe, s azt hivé, 1138 19| mondd meg neki. – Üssön beléd a … …~Több szót nem is vesztegetett 1139 21| hogy a két postaszekeret beledöntsék az út melletti árokba.~A 1140 19| oldalzsebekkel: az egyik oldalzsebbe beledugta két pisztolyát, a másikba 1141 24| azt mondtam, hogy mindenbe beleegyezem, és nem vonom vissza; Henriette-nek 1142 10| udvariasan meghajtá magát, és beléegyezett.~– Az kedvesem, igen csinos 1143 17| tanácsosnak látta óvatosan beleegyezni az ifjú eszmejárásába, hogy 1144 19| málé vagy haricskalisztet beleereszti, hogyan kell azt forgatni 1145 6| lelket, mely nézésébe hamar belefárad, s aztán vissza van űzve 1146 25| ki, egy festett koporsóba belefeküdt, s mielőtt a koporsó fedelét 1147 2| később a szabad ásítás is belefoglaltatott a szerződésbe.~Azon az éjszakán, 1148 19| valakit a vízből kirántanak, a belefulladás előtt egy perccel. Ilyenformán 1149 4| elállt erre a szóra. Majd belefulladt a mohó feleletbe:~– Méltóztatik 1150 4| komornyik bejön, akkorra én azt belehajítom, s elég. És azután nem fogja 1151 15| kővé változtatva; még a beléhajló fák gallyai is odáig szép 1152 5| nevetni: legjobban azt, aki belehal. Ez már a világ sorja. Gazdag 1153 11| Meglehet, hogy én magam is belehalok; de az mindegy. Most isten 1154 11| fogaival, mint egy fenevad, beleharapott; nem szóltak a küzdés alatt, 1155 7| fiakra szállt a tudomány, beleházasodtak, beleszülettek az emberek, 1156 6| föl, azalatt a beszédbe belehozott kocsis annyi mindenféle 1157 22| mint az egér a fazékba, belehull a vízbe.~– Mit érsz vele? 1158 15| el háza mellett, minden belehullott gallyat és falevelet hetek 1159 2| menten a sor közepén megállt, belehúzott a körmével, hogy ráismerjen: 1160 19| mulat.~– Olyan dolgok vannak beleírva, amikre nem szokott az ember 1161 4| átolvassa; János úr ugyan beléjök sem tekint. Sipos úr jónak 1162 16| mikor Bécsben laktunk, igen belejöttem a kártyázásba. Ott igen 1163 8| orvos gyógyrendszerébe mások belekontárkodnak; segíteni ugyan nem tudott 1164 1| az öregember mindegyikbe belekóstol az ujjaival: egyik sem ízlik 1165 6| gyökerekkel, de ha egyszer belekóstolt a vérbe, akkor aztán pusztít, 1166 12| ilyen világos kelepcébe belelépjek. Tán nem világos előttem, 1167 6| puskám csövét, s egymásután belelőttem mind a kettőt. Erre irtózatos 1168 12| miféle orgánumba kell annak belémenni, s aztán beleokoskodik a 1169 11| amit beszélsz.~A rabló belement a tőrbe. Hogy megcsaljon 1170 7| hagyományon; gondos szülék belenevelték a fiaikat; egész életmód 1171 2| öreg szemüvegét vette s belenézett:~– Ez nem a te írásod!~– 1172 4| segéljennel fogadá, hogy nem fog belenézni az iratokba, s átadja azokat 1173 12| annak belémenni, s aztán beleokoskodik a dologba, észrevételeket 1174 9| ködös rónáival mintegy beleolvadva az égbe.~– Mit nézesz itten 1175 7| kellett hajtani a fejét belépéskor, a szomszéd szobába mentek 1176 23| hogy valakinek a házába belépjen, aki férjével nem jó barátságban 1177 23| most nem lehetne e házba belépni?~Csak el kellett fordítani 1178 13| szólt a gróf az ajtón belépő Szilárdot rögtön elfogva. – 1179 21| az arcára kötve, ruháik bélésükkel kifelé fordítva és mind 1180 12| Ej, hát már az elején belesültél? Nos, segítsd ki, nénje; 1181 18| annyiba még a teste sem kerül beleszámítva fodrászt és pezsgőt.~Ez 1182 3| öreg él. Jólesnék neki, ha beleszeretnék; de azt nem éri meg János 1183 4| hogy ilyen fontos ügybe beleszóljon, mint saját férjhezmenése. 1184 12| megtudják.~Még János is beleszólt:~– Hátszegi is megérdemli 1185 7| tudomány, beleházasodtak, beleszülettek az emberek, örököltek benne, 1186 12| az első szót, talán majd beletalál aztán.~– Ugyan, atyám, hogy 1187 1| cérnával a tű fokába éppen beletalálni; mintha senki egy szót sem 1188 6| valami pajkos kisfiúcska, beletartanám a puskám csövét, s egymásután 1189 15| postaszekeret.~– No, no, abba beletörhetik a foga. Különben engemet 1190 1| mikor már valamennyibe beleturkáltál a kezeiddel.~– Óh, te nagy 1191 10| báró hintaja, s két hölgy beleült; a báró természetesen hátramaradt; 1192 16| esetek, amidőn valaki inkább beleugrik a kútba, mint hogy a világ 1193 16| nem érte a kút fenekét.~– Beleugrott?~– Bizony aligha bele nem 1194 16| kivágják, olyan könnyen belevágnak az eleven húsába, az pedig 1195 6| még csupa gyerek.~A báró belevágott a hívatlan beszédbe.~– Lelkem, 1196 5| végigesett a padlón, fejét belevágta az íróasztal szegletébe, 1197 22| túlsó partjára, út nélkül belevágtatott az erdőbe, parancsot adva, 1198 17| vihogással vegyest, kezdett belevegyülni az előadási zajba, végre 1199 25| sem volt közöttük. Abba belevénültek. Lángainé annyit költött 1200 24| rossz emberrel, aki őt ebbe belevitte?~– Az a rossz ember önnek 1201 20| megátkoz: az ott az apám. Én belevittem őt a vészbe, vétkes szerelmem 1202 2| arcához, az angol misszt is belevonta a diskurzusba, megtudakolva 1203 11| megénekel, s huszonnégy belföldi hírlapban nem olvasok egy 1204 6| a hiúzt; a kutyák mindig beljebb vezetnek az erdőbe, én mindig 1205 14| fiataltságomat a vasrostélyos ablakon belöl, s csak akkor szabaduljak 1206 9| sebzettek, s mely az ónnal vérző belsejében idáig elhurcolta még magát. 1207 7| alatti éjszakába.~Az épület belsejéből nehéz csattogás, őrlés hangjai 1208 6| hazában. Pesttől Erdély belsejéig jó egy hétig lehetett utazni, 1209 14| világította meg a Lúcsia barlang belsejét: azonkívül koronkint bengáli 1210 4| voltáról teljesen meg nincsen belsőleg győződve, mert ő nem szereti 1211 7| az utolsó kapcáig, mikor bemegy, s le kell vetkőzni, mikor 1212 22| zivatar ér odakünn, akkor bemenekülök a híd első boltozata alá, 1213 9| hallott: volt bátorsága bemenni, hogy megnézze mi az, s 1214 23| azilum kezdett feltünedezni a bemohosult tetejű házikó, éjjel-nappal 1215 2| felé fordult, hogy azt is bemutassa neki, de már az akkor olyan 1216 10| családokhoz, hogy azoknak bemutassam; itt körülöttünk minden 1217 12| mindeniket megállítá, s bemutatá nekik a kergetett gyilkost, 1218 9| egyúttal minden hozományokat is bemutatják; felfűzött arany, ezüst 1219 2| be családi szentélyükbe, bemutatva őt örömtől egészen elfulladt 1220 6| összeborzad, midőn annak béna ujjait érinti.~– Nőm! Gerzson 1221 5| Eredj vissza Arad megyébe, Bence sógoromhoz, ki ott most 1222 24| beszéljen: De mortuis aut bene, aut nihil.~Hanem fennmaradt 1223 17| elkezdé annak módja szerint benevolizálni: „mi neve önnek? hány éves? 1224 4| kettőt megszabadítandom; most benézek hozzá, azután visszafutok 1225 10| báró megállítá a hintót, s benézett annak ablakán.~Látva, hogy 1226 7| Bucsumnak, a sötét égerfákkal benőtt patak mentén, amik úgy szeretik 1227 8| alja eleven pázsittal volt benőve; oda leülteté őt.~– Így, 1228 8| között.~Hátszegi minden bensőség nélküli ember volt; udvariassága 1229 19| Hát az urad hol van?~– Benyargalt Kolozsvárra, a tudós doktorért.~– 1230 6| Azzal bevezeté a hölgyeket a benyílóba, hol magas nyoszolyák a 1231 23| lovát megköté a sövényhez, s benyitott az ajtón.~Ugyanabban a rendben 1232 2| pillanatban valaki félig benyitotta az ajtót, s egy borzas fő 1233 6| állomásokat: a kültárgyak benyomásai sohasem oly erősek, mint 1234 18| per útján kapott volna, ha bepanaszolna. Egyéb dolgunk nincs egymással. 1235 24| megérkezett afelől, hogy a beperelt váltón az ő saját aláírása 1236 13| Vagy kifizetni, vagy bepereltetni magát miatta.~– Hm. Szegény 1237 17| nyomtattuk a búzát; azt beragasztották háromszínű papirossal, címert 1238 16| engemet most egy kicsit berántott; igaz ugyan, hogy azt a 1239 10| bányatiszt családja bírta bérben, akik mind igen nagy kitüntetésnek 1240 22| adott, melyet a legtávolabbi bércek visszhangjai is visszazengtek. 1241 19| tevék őt a természet alkotta bércerősség közepette, hogy sem a kormányszék, 1242 15| patak zuhatagja mellett; a bérci csermely ott foly el háza 1243 22| helyett oroszlánt talált a berekben, riadt vissza, s elkezdett 1244 2| ilyen felolvasót kerestet, s berekommendálta szegényt.~Nem értett ugyan 1245 1| A színházba?~– Páholyt béreltem magamnak.~– Úgy? Jó mulatást.~ 1246 19| utánuk valaki. Ott benn pedig bereteszelte szorgalmatosan a pitvarajtót; 1247 6| sokat jártam én már erdőn, berken keresztül, nappal is, éjjel 1248 18| eltávolítani a paradicsomból, s a bérkocsihoz vezetni, és abba beültetni, 1249 18| beszennyezi velük.~Azzal a másik bérkocsira ült, s az előre haladott 1250 18| Sőt, ahogy már elhajtott a bérkocsis, kidugta fejét az ablakon, 1251 18| kaszárnya előtti hosszú sor bérkocsit végigjárta, végig gazemberezte 1252 19| Hahahá! No, ilyen kaland még berlini diák koromban sem történt 1253 11| percig ellenkezel, ajtódat berontom, porontyodat a falhoz vágom, 1254 18| annak két ablaktábláját berúgta, mert nem akart kifelé nyílni, 1255 8| százezreket fáradság nélkül beseper, és könnyelműen ismét szétszór, 1256 14| futott, azoknak fenekeit beszaggatá; a neutrális nedv zuhatagban 1257 18| örvendetes újságot! A fejem beszakadt három helyen! Kiesett a 1258 18| itthon felejteni, majd én beszaladok érte.~– Nem kell, nem kell. 1259 18| földhöz vágá; a csörömpölésre beszaladt a komornyik, azt kérdve, 1260 6| egymást. Hogy egy ember beszálljon este vendégszerető ismerőjéhez, 1261 18| nehezülni; ő mint kiskorú, beszámítás alá kevésbé vehető, diákos 1262 12| előtt ültél? – Azt gondolod, beszámítom azt a buzgó ápolást, amivel 1263 9| kecskenyájaival minden tavasszal beszámol, ami szaporodás van benne, 1264 22| nézhetnénk egymás szemébe, s beszámolnánk azzal, amivel oly régen 1265 6| iszogatott, s tartotta őket beszéddel.~– No! Ripa! Pattanj hát! – 1266 12| alázattal; csak akkor szólt néha beszédébe, mikor a beteg az orvosok 1267 19| várta Gerzson urat; a kocsis beszédéből annyit kivehetett, hogy 1268 13| ő megyegyűlésen tartott beszédeinél a felőle elterjedt hír ama 1269 4| Lángainé előveszi, s komoly beszédeket tart neki, hogy mi egy nőnek 1270 22| végét akarta szakítani a beszédnek.~– Remélem, hogy nem leszek 1271 15| felocsúdott Makkabesku reszketve beszélé el Hátszeginek a kettős 1272 8| vagyok, még csak le sem beszélem e kívánságáról, azt sem 1273 18| no; ne füstöljön most; beszélgessünk még egy kicsinyt. Gondolja 1274 7| esküszöm, hogy halandó lesz.~E beszélgetés alatt egészen leértek a 1275 19| töltötte, s untatom hosszas beszélgetésekkel, amik tulajdonképpen senkit 1276 18| dolgával oly nagyon?)~– Reggeli beszélgetésünk óta az a körülmény jött 1277 10| ki amellett igen vidám beszélgető volt, csakhogy mindig reszketett, 1278 5| e virág előtt: vajon mit beszélhetett vele? Felelt az neki? Kérdezett 1279 2| vannak jelen; azok előtt nem beszélhetsz: Clementine, missz Kleerri, 1280 6| cselédek már egymás közt beszélik.~Henriette-nek pedig igen 1281 18| fizette nekem a nagysága, hogy beszéljek, majd ezután azért fogja 1282 5| meg többé.~– Jól van, ne beszéljünk rólad. Te makacs, agyafúrt 1283 9| Juonnak nem volt más, akivel beszélne, mint a medve, s ha az ember 1284 2| tudsz.~– Mit? Így kell velem beszélned, te semmirekellő? Nem félsz 1285 5| kételkedjem benne; hallgat, mert beszélnie nem szabad, vagy beszél, 1286 5| magad sem fogsz hinni, hogy beszélted.~– Kedves bátyám! Én magam 1287 11| átkozott! Ki még álmomban sem beszéltem mással, mint ővele; ki még 1288 4| azon tépelődtem, hogy nem beszéltem-e ki hagymázom alatt valamit 1289 12| most akar még csak sokat beszéltetni rigolyáiról, s haldokló 1290 6| furcsaságait, zongorázott előtte, beszéltette a papagáját, s örök emlékül 1291 18| használni, mert saját kezét is beszennyezi velük.~Azzal a másik bérkocsira 1292 22| megfenyegeté öklével, s beszökött a nyitott ablakon.~A lakás 1293 18| a csizmájába egy hangya beszorul, s az ember társaságban 1294 17| fölkelek; de ez a gondolat betakar és jól tart. Örömem telik 1295 6| tanyáztunk az őrtűz mellett, s betakaróztunk bundánkkal. Óh, az pompás 1296 19| hárságyon alunni, bundámmal betakarózva; én magam fogok odamenni 1297 6| mindig fekete bársonnyal van betakarva, csak a szeme meg a szája 1298 12| természetesen semmi sem volt betanítva, nem is tudott volna felelni 1299 4| most pihent, mert hisz a betegápolás nem zongoralecke.~Az meg 1300 14| beteljesülnek. Meg fogok betegedni, és megrútulok; el fogok 1301 4| örömest tenném, ha több betegeim nem volnának a városban, 1302 4| alássan; köztük veszélyes betegek vannak, különösen az a fiatal 1303 11| könnyeit; s azt felelé: „betegem van”.~Talán gyermeked?~– 1304 4| hideget visz be, meghűti a beteget, másodszor, mert ostobaságokat 1305 4| tejet meg olajat itatott a beteggel: kergette a cselédeket gyorsan 1306 4| valami függöny mellé, hogy a betegre ne lásson, mert az talán 1307 12| mint az öregapját, mert betegségében inkább nála marad.~– Én 1308 4| öcsém, mert most üdültél föl betegségedből, fejed még gyönge; – azok 1309 25| soha sem a maga, sem a fia betegségéről nem panaszkodott. Ha valami 1310 20| vonaglott, mint egy halálos betegséggel küzdő, és ismét felugrott, 1311 14| mert az én álmaim mindig beteljesülnek. Meg fogok betegedni, és 1312 10| bányásztisztné nem győzött betelni a bámulatával.~Csak egy 1313 14| elromboljuk, s a barlang szádát betemetjük. Azontúl csináljon, ki mit 1314 23| kívánságának, hogy abba betérjen.~A házikó ajtaját nyitva 1315 8| adtam rá, hogy ha udvaromra beteszi a lábát, az ablakon vettetem 1316 23| idehaza?~Semmi válasz.~Ekkor betette az ajtót maga mögött, s 1317 2| fület csinált a lapnak, s betevé a könyvet.~– No! Hát a vége! – 1318 23| csupán kilinccsel volt az betéve. Belépett; odabenn senkit 1319 7| órájára nézett; a percek betöltek; egyszeri sípolásra két 1320 19| fejszét keresve, hogy az ajtót betörjem, egyszer csak burum, burum! 1321 10| édesen volt meglepetve.~Egy betű írás sem volt mellékelve 1322 15| megaranyozza az emlék alakjait és betűit, és olyankor úgy tetszik 1323 19| megérkezhetik a kastélyba, a törvény betűjének elég tétetik, s Drahhowecz, 1324 6| pusztai csárdában, egy pusztai betyárért, egy pusztai árvaleány ugyanazon 1325 6| A hintóhoz közel jönni a betyárnak! Hogy ott valamit megkeressen! 1326 6| képes egymaga olyan négy betyárocskát gúzsba csavarni ha megtámadják; 1327 4| csodálatos hajlama van a betyáros kalandkereséshez, mely éppen 1328 6| le a homlokára; így ni, betyárosan; maga kis betyár!”~Kengyelesy 1329 6| vitte a beszélgetést a vén betyárral.~– Nem maradt-e valami új 1330 18| bérkocsihoz vezetni, és abba beültetni, de még annak az ablakán 1331 15| hogy a fejét két helyen beütötték. Azóta nem keresi az alkalmat.~ 1332 23| lépésnyire történt.~A Fatia Negra beugrott a fegyverterembe, s lekapott 1333 16| azalatt elfogják, magát bevádolja? Hátha azalatt megöli magát?~ 1334 12| kiiramodott az ajtón, s azt bevágta maga után. Az elhagyott 1335 4| rosszat tettél, s szégyenled bevallani, hallgass, szorítsd össze 1336 17| Henriette megtagadta volna annak beváltását?~Vámhidy nagyot sóhajtott. 1337 14| s a folytonos apadása a beváltott aranymennyiségnek kezd feltűnni 1338 14| egyéniség iránt –, melyben te is beváltsd szavadat; azután majd én 1339 16| az a csárda.~Nagy sokára bevánszorogtak a csárda udvarára. Egész 1340 16| legalább az első versenyt bevárná nagysád.~Henriette mindenrre 1341 21| pénzzé vert aranyat a per bevégezte után fel kelle küldeni Magyarországra, 1342 20| után, hogy instanziáját bevegyék a kocsiba. Pedig hát ez 1343 4| nézve.~Mikor minden papiros bevégzé hatását; akkor csendes, 1344 16| útikészületekről, hogy idején bevergődhessetek valami állomásra; merre 1345 16| szerencse, ha éjszakára bevergődünk Orosházára. Tyhűj, lánchordta 1346 21| érni, s amiért még majd bevert fejeket is lehet kapni, 1347 9| kicsit verekedtek is. Tóbica beverte egypár kötekedőnek a fejét, 1348 17| búcsújárás; akkor sokat bevesznek; másnap aztán fizetnek mindenfelé, 1349 17| tele a színház; roppant a bevétel.” – „Bizonyára – nem tehetek 1350 16| Szilárd, s amint Aradra bevetődött, csakugyan vette észre, 1351 14| csakugyan minden csepp vérébe bevette magát.~Csak Anica nem közeledett 1352 6| az csak cselédféle.~Azzal bevezeté a hölgyeket a benyílóba, 1353 13| nevezetességei voltak, azoknak bevezetéséről az ismerősök gondoskodtak; 1354 16| percre eltávozhassék, s azzal bevezeti Vámhidyt magányszobájába, 1355 8| ott termett a hívatásra; bevezették az úrnőhöz. Derült, őszinte 1356 22| tudhat egy vak ember?~Szilárd bevezetteté magához a koldust, ki izmos, 1357 12| azzal engedte magát nénjétől bevezettetni.~Lángainé egy cseppet sem 1358 23| felőli ablakon, honnan a hold bevilágított, egy sötét alak jelent meg, 1359 19| átnyújtva neki, s a lámpával bevilágítva.~– Ez a bárónő írása – szólt 1360 7| átkarolva tartotta a lyánt, bevitte magával az épületbe; míg 1361 13| kiket így messziről kellett bevonni a társaságba, tartozott 1362 11| Megragadtam a kezét, s bevontam magammal a kunyhóba, fülébe 1363 22| a malmom ajtaját pedig bezárja előttem.~– Valóban úgy van.~– 1364 25| legtöbbször otthon ült bezárkózva abba a félreeső szobába, 1365 6| akármilyen fekete éjszakán bezörgetni az ajtaján éjjeli szállásért. 1366 11| elbocsátottam a gyepre, azzal bezörgettem ablakán, melyen keresztül 1367 22| ugrik előle, a pisztoly bezúzza agyát.~Ekkor újra felugrott 1368 4| legyen; talán ispánnak vagy bibliotékárusnak, vagy szekretáriusnak. Nagyságodnak 1369 14| minő pompával jött elő! A bíbor ruha, amit viselt, nem látszott 1370 15| visszasugárzott, lassankint bíborpirossá, egyik oszlopnak az árnyéka 1371 17| hogy az asszonyság kissé biccent, bár ő ezt mindenképp törekedett 1372 16| senki sem látja ezt a négy bicegő lovat; – dörmögé Gerzson 1373 20| Hogy tetszett önnek abban a Bicêtre leírása?~– Ugye, az borzasztó 1374 21| puskát, s sorba járta Arad, Bihar és Temes megyék közgyűléseit, 1375 23| pisztoly szája előtt, egy billentése ujjamnak, s fejed szét van 1376 16| hajnalfény visszavert sugára az, billió harmatcsepptől visszaverve, 1377 17| és legyen szigorú ítélő bírám. Mikor nagyapám házát elhagytam, 1378 18| nagy svájcerája van.~– De birka is fog kelleni, az adja 1379 21| vaskezű ember nem az a birkaszívű állat, aki magától egy fél 1380 11| hogy közelednek egyre a birkózás közben egy meredek örvény 1381 24| rágalmazta; de ő azért sohasem bírná magára venni, hogy egy halottrul 1382 4| kivívott ítéletet: ez már az ő birodalma volt; egyéb alávaló provinciák 1383 25| nyomorék lett belőle, a birodalom minden orvosi fakultása 1384 13| én láttam a váltót, mert bíróilag le van foglalva. Egészen 1385 19| törvényes szokás nem engedi a bírónak, hogy délután esküt tétessen 1386 24| feléje sem jött. Egyszer a bírósághoz ment tudakozódni, s bámulva 1387 20| bíróság fog ítélni, és annak a bíróságnak a nagyságos báró úr az elnöke. 1388 19| várják Hátszegre a vallató bíróságot, mely a helyszínek látása 1389 22| Küzdöttem vele, de nem bírtam ellenállni. Attul tartottam, 1390 4| Hátszegi pedig roppant birtokaiból amit összegyűjtött, engedi 1391 10| ember néha igen szerény birtokocska mellett valódi gavallér; 1392 4| zálogvétel útján roppant birtokokat szerzett Hátszegen, Hunyad 1393 22| egészségemért, miután az én birtokomba jöttek?~– Pandúrjaimnak 1394 22| mind kastélyom, mind egyéb birtokomban levő úri lakaim és tanyáim 1395 10| tehetős asszony, több bánya birtokosa, ki ez ideges reszketőzést 1396 10| történt, s hogy az egykori birtokosné oly túlságosan ideges. Nem 1397 25| egy lény, akihez a milliók birtokosnéja így szólhat:~– Semmim sincsen, 1398 23| potom áron megvásárolja a birtokostól az erdei lakot, és gyakori 1399 10| tudják, hogy sok szerény birtokú nemes van közöttük, akiket 1400 8| medvét: hanem egymással nem bírunk. Sokat verekedtünk: Tudod, 1401 15| cselédházba, Flóre; a kocsis meg a bivalyos siessenek mindjárt a nagyságos 1402 8| ököllel le tudja ütni a bivalyt, de én meg agyon tudom fojtani 1403 22| meg is rótták, hogy minek bíz ilyen fontos feladatot oly 1404 6| nótája a Marcinak?~– Maradt biza, amit a tömlöcben csinált; 1405 4| önnek. Micsoda szemtelen bizakodottság az? Másnak a leveleit elolvasni.~– 1406 4| Könyörgök szépen: ezt nem bizakottság, csak akartam tudni, hogy 1407 1| de akinek azért még annyi bizalmasság sincs megengedve, hogy mikor 1408 13| Szilárd megköszönte a grófné bizalmát iránta, és távozott. Estig 1409 13| bizalmas, s vissza akarnék élni bizalmával. Higgye el, én nagyon szeretem 1410 4| hozzá Sipos úr családias bizalom hangzatán. – Nem volt ma 1411 7| aranyért, hanem a határtalan bizalomért, amiben annak szerelme nyilatkozott, 1412 7| aranyok, a felső sorban apró bizánciak.~Amint lovaglás közben ( 1413 4| nemcsak állhatatlan, de néha a bizarrságig szeszélyes, hogy tivornyakedvelő 1414 7| az új gépekért, ezt nem bízhatja az ember másra.~– Vannak-e 1415 4| fiatal ügyvéd.~– Hisz azt bízhatná valamelyik segédjére vagy 1416 23| Senkije sem volt, akire bízhatta volna magát; cselédei mind 1417 4| attól. Egyedül önben van bizodalmam. Hisz ön is éppen úgy szenved 1418 14| áruljon el, kiben legjobban bízol, víz üldözzön, tűz fogadjon, 1419 14| áruljon el, kiben legjobban bízom, tanúságot tegyen ellenem 1420 6| Hátszegiék jöveteléről, azt bizonyítá az is, hogy az ebéddel megvárták 1421 25| legvégül a sírásó is ezt bizonyíták: nekik is adós maradt utolsó 1422 24| tett uraságod, azok nemigen bizonyítanak rokonai iránti jóindulata 1423 24| Tudom. Csakhogy a mi bizonyítékaink erősebbek az ön tagadásánál.~– 1424 18| első bíróság előtt van. A bizonyítékok és ellenvédvek felhordásában 1425 5| eltagadhatatlan, elesküdhetetlen bizonyítékokkal szemtül szemben, amiket 1426 13| kirekeszté, s ezt egyéb bizonyítékokon kívül, miket bámulatos női 1427 24| Sipos úr köhögött, és nem bizonyított semmit.~– Hiszen, ha énhozzám 1428 21| Ismerem.~– De ha azok nem bizonyították volna is, élő bizonyság 1429 4| ember, azt az I és K alatti bizonyítványok igazolják; egyik orvosától, 1430 15| néha nálad?~– Nem uram, bizonyomra mondhatom, hogy itt még 1431 10| hogy megtudná, s arról még bizonyosabb, hogy napjaim meg volnának 1432 15| akarta bevárni a rablót, még bizonyosabban találni.~Most már nem szólt 1433 15| történt.~A történet nagyobb bizonyosságára, most is oda van a folyosó 1434 5| méregkeverés részesét.~– Azt bizonyossan megérdemelnéd, mert te is 1435 14| válogatott átkokkal és bizonyozásokkal megterhelve, s kijelenti, 1436 7| hogy nincs itt! – monda bizonyozva a leány.~– Azért mégis itt 1437 18| vonzerőt gyakorol, annak a. bizonyságára, hogy nemcsak a vas fogékony 1438 5| csak egy ember tud; annak bizonyságaul, hogy a lemondás őszinte 1439 4| végigolvastam.~– Azt én nem bíztam önre.~– De nem is méltóztatott 1440 2| te vén szamár! Csak te biztasd. Az én akaratommal, Lapussa 1441 25| bíró előtt, hogy Margari biztatására váltót hamisított? Csak 1442 6| ne ismerjék.~Ilyen szép biztatásokkal végigvezeté a szűk folyosón 1443 4| megszorítá kezét, mintha biztatná vele, hogy „én most tégedet 1444 20| Anica azt várta, hogy valami biztató választ halljon tőle; Henriette 1445 4| akarata ellen nőddé legyen. Bíztatok a nagynéne jóindulatában; 1446 16| izzadó fején tűrni a kalapot, biztatólag szóla hozzá:~– Nem baj az, 1447 17| már férjnél van. Margari biztatott, hogy azt biz aláírhatom 1448 14| hamar! De mikor olyan régen biztatsz.~– Nem lehet még befejeznünk 1449 7| rajta, most még aztán ők biztatták:~– No, ha van hozzá kedved, 1450 14| a kalandor, s hogy annál biztosabban szót fogadjon a nő, egy 1451 12| bajából, ötszázezer forintot biztosít számára.~Nem lehetett vele 1452 12| itt van; hanem előre is biztosítalak róla, hogy én kemény és 1453 21| békességes időkben akárminő kincs biztosítására. A lovas katona különben 1454 10| minek reszket; hiszen én biztosítom, hogy ebből önre nem fog 1455 16| hitelezőmet; elég az hozzá, hogy biztosított, miszerint nem kell egyebet 1456 21| is, élő bizonyság rá az a biztosság, aminek azóta, hogy ezek 1457 21| mostani csendre és álmos biztosságra. Ők most úgy tesznek, mint 1458 7| maradt a pénzt számlálni a biztossal, mialatt Anica és a Fatia 1459 8| melyen egy egész emberláb bízvást elférhetett. Henriette egy 1460 16| báró talált tárcájában egy blankettát, ami nélkül gavallér nem 1461 6| érzé magát, mint akit a boa constrictor ölelése fog 1462 18| szolgabíró is felállt.~– Bocsánat. Én nem látogatóképpen vagyok 1463 12| metszi a nézése. Előmbe ne bocsásd!~– Pedig ő mindennap itt 1464 11| gyújtanod, sötétben nem bocsáthatod be – ezt súgám a nőnek.~ 1465 20| asszonyom – szól a nő térdre bocsátkozva előtte, s megfogva Henriette 1466 11| ötöt, bocsáss el.~– De nem bocsátlak el; nem kell nekem sem a 1467 4| egyszer én voltam ott, nem bocsátok mást az ágyához. Majd, hogy 1468 4| hat lépésnél közelebb ne bocsáttassék testvére ágyához; először, 1469 11| elárult!~A pórleány ölébe bocsátva összekulcsolt kezeit, csüggedt 1470 10| ilyenkor csizmát is húznak bocskor helyett, aztán a bányatisztek, 1471 9| Juon pártul fogta a kis bocsot, s ölébe véve, egy szelíd 1472 7| megkülönböztetni.~A leány maga is bódulni érzé fejét e helyen, ahol 1473 6| előkereste dolmánya ujjából a kis bodzafa sípot, mely hat lyukával 1474 4| önmaga előállítani. Úgy bölcselkedett, mint egy természetbúvár. 1475 16| szekrényéből.~– Azt ugyan bölcsen tetted.~– Az egész Tiszán 1476 11| és kifestett helyes kis bölcső, amiben a kisgyermek feküdt, 1477 6| paripa, medve megtépett, bölény összegázolt; nem képzelhettem 1478 22| nagyvadra, uram, medvére vagy bölényre, tudhatod azt a rendet, 1479 1| és amellett keservesen bömböl.~Szép kis alak! Egy síró 1480 6| a kettőt. Erre irtózatos bömbölés támad az üregben: a fenevad 1481 1| Ki nyúlt a Makszihoz?~A bömbölésből aztán annyit megtud a nagypapa 1482 6| messziről hallatszik már a bömbölése, amint hajtja maga előtt 1483 18| egy kicsit alábbhagyott a bömböléssel, hanem szerette volna azt 1484 18| engesztelték, annál jobban bömbölt.~– A nagyságos úr! A nagyságos 1485 20| odakünn ülök álmatlanul a börtön ablaka alatt, s irigylem 1486 4| ha egyedül lennénk is egy börtönbe bezárva.~– Tehát azért is 1487 21| szomorú nevezetességű ember a börtönök fenekétől kezdve a havasok 1488 23| férjétől fizetett kémek és börtönőrök. A pópa is eltűnt Hídvárról 1489 6| körül, amivel egy hosszú börtönre ítélt rab, kit messze várfogságra 1490 4| megjelennek a szorongatott börzejátékosnál, s kínálnak neki pénzt rettentő 1491 4| is tréfából megkísérté a börzén a promessz játékot, s valami 1492 14| aki valami hálózatos terv bogait szedegeti össze; magának 1493 8| azóta a falait benőtte a bogáncs, a dászkál is odábbállt, 1494 17| soha nem látott csodálatos bogarat, furcsa lepkét, kacskaringós 1495 8| hallatá azt a rémületes bőgést, melyet a kevésszavú nemes 1496 10| fülönfüggők, mint szinte a boglár, oxidált ezüstből voltak, 1497 6| takarítá be, póznát dugva a boglya közepébe, hogy el ne vigye 1498 17| közönségünk volt, még a boglyakemence tetején meg a söntésen is 1499 19| társaság: hiszen ide hallik a bőgőhegedű szava.~– S miféle emberek 1500 9| Azt is megtette, hogy a bogrács alá fát is hordott a tűzre, 1501 10| tereli kecskéit, előveszi bográcsát, teletömi hóval, tüzet rak