Jókai Mór Szegény gazdagok Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
1502 6| különben, beéri mézzel, bogyóval és gyökerekkel, de ha egyszer 1503 5| annyi legyen. Itt vannak bohókás irataitok; ezeknek kiadatása 1504 18| aligha nagyon meg nem ütik a bokájukat.~János úrnak most már nem 1505 13| kérdés, kik egyik ügyetlen bókbul a másikba botlottak volna 1506 8| néha a földre. Ne vegye ezt bóknak, nagyságos asszonyom, avval 1507 10| ékszereket, megnézte, s azt a bókot mondta rá, hogy azok igen 1508 8| történhetik, s azzal a kitépett bokrot, mint egy paripát maga alá 1509 4| találhatja őt, aki bármely nőt boldoggá tenni képes; hanem:~megfontolván 1510 4| forgó Henriette kisasszony, boldogítani nem képes, s én részemről, 1511 17| ábránd csábítá őt e nem boldogító pályára, s reménylé őt ebből 1512 23| embereket találjon, és azokat boldogítsa, gyakran haladt el egy kis 1513 22| éppúgy kerül az álom és boldogság, mint őtet.~A véletlen milyen 1514 6| menyegzője után. – Legalább az a boldogsága megvolt, hogy férjét nem 1515 19| megrontására elpazarolt, annak boldogságára fordította volna; Erdélyben 1516 12| lelked üdvére, mennybéli boldogságodra; légy kegyelmes szívű ez 1517 7| aranyat, az egyik minta volt a boldogságos Szűzanya képe, a másik a 1518 10| esketve, ebből állt egész boldogságuk.~Egy időben Déván járt a 1519 16| lelkének; ez, aki annyi embert boldogtalanná tett, ki férjét megrabolta, 1520 10| agglegényt, annyi világtól boldogtalannak hagyott férfit, mint Erdélyben, 1521 10| midőn az, szép szóval nem boldogulván, erővel kívánt célhoz jutni, 1522 2| ajkait, s fejével nagyokat bólingatott. Senki sem tett rá semmi 1523 16| le-leragadnak, fejével nagyokat bólint.~– De ugyan gyújtson rá, 1524 2| panaszos negyedórácskát bólintgatni; – biz ez nem valami mulatságos 1525 14| minden mondásnál hamisan bólintott fejével, mintha szeretője 1526 23| holdkóros, már két óra óta, s bolondítja az embert?~– A nagyságos 1527 16| fiatalemberekkel megjáratni a bolondját. No, de vigasztalja magát; 1528 7| Negra adott. Az én fejemmel bolondok ne játsszanak.~A leány rosszabbat 1529 7| Miért másnak?~– Miért? Bolondos! Azért, mert leány vagy.~– 1530 13| tréfálok; énvelem nem lehet bolondozni; ha ön igazán magába szeretteti 1531 21| előttem a rabló.~– Eredj. Ne bolondozzál. Biz az megmarad. Hiszen 1532 17| vonított.~– Igaz, hogy sok bolondságot elkövettem, de olyanra nem 1533 15| közelében nincsen zsidó, minden bolt és csárda örmények és oláhok 1534 2| kapumélyedésekben meghúzni magát, boltküszöbökön, kemény kőlócákon panaszos 1535 7| pokolbeli visszsugárral, a sötét boltozatra emelve, ott, az ég nélküli 1536 7| alkotva, állt az alacsony boltozatú terem közepén; a csavar 1537 4| osztentációval rágott diós bonbonokat. Sipos úr folytathatá nyugodtan 1538 19| mindjárt a cím alá:~„Ha fel nem bontanád a levelet, én hasonló tartalmút 1539 2| el lehetett volna körüle bontani, arra sem ébredt volna fel.~ 1540 8| Majd a templom tetejét bontja meg a szél, majd a harangláb 1541 19| eszébe, hogy de hátha fel sem bontják azt, csak olvasatlanul a 1542 7| huszonhárom karát, hat grán.~Ezen bonyolódott számtani feladványt szépen 1543 12| amiket kívülről kellett a bőrére kenni.~Engedte magának igen 1544 6| be kellett vonni a hintók bőrernyőit; nem látott semmit a városból, 1545 9| legyen, elhajítá a hosszú bőrerszényt, a sok arannyal. Juon pedig 1546 6| ide a szomszédba egy ital borért; lehetetlen, hogy le ne 1547 10| embernek a ruháját és a bőrét össze lehet tépetni.~Clementine 1548 10| falusi batyubálra, amit a borfalvi özvegy papné rendez a házánál; 1549 14| oldalszökéssel elérte a borléllel töltött kádat, ott lehajítá 1550 19| hogy nem állhat ellent a bornak?~Gerzson úr pedig ment addig, 1551 13| ebéd után, kivált egy kis borocska után, önkénytelenül visszasugárzik.~– 1552 16| azalatt a megmaradt kis borocskát megiszogasd.~– Úgy segéljen, 1553 7| is a hideg fut át minden bőrömön, mikor azt el kell mondanom, 1554 10| karika mély nyomot hagyott a bőrön, s azzal fenyegetett, hogy 1555 16| aludjanak már a háznál. Egy kis bőrönd volt ferde karjára akasztva; 1556 5| az élettelen ifjút; vizet borogatott a fejére, nem hitt segítségül 1557 8| nem soká tart, mert csak boróka; gyönge a gyökere.~Henriette 1558 6| feltartott bennünket a sűrű borókabozót, vettem észre, hogy az én 1559 9| medve és Juon kiugrottak a borókaerdőből, már akkor senki sem volt 1560 9| felváltja a mostohább rokon, a borókafenyő, mentül feljebb, ez is annál 1561 17| ivadéka, ki álnév alatt borostyánokat keres, s egykor mindazokat, 1562 8| széles, magas süvegét, borotválatlan arcát, mikről a havasi kecskepásztorra 1563 17| színészkedés, a nyomor és a korai borotválkozás gyorsan vénít.~Azután egész 1564 1| szájszegleteinél is ki van borotválva, s éppen csak egy egérfarknyi 1565 18| tarka virágos hálókabátban a bőrpamlagon, s hosszú szárú csibukból 1566 6| is várták szépen, míg a borral előjöttek, azt felhajtotta; 1567 7| munkásnak adott egy-egy aranyat borravalóul, s azon az úton, amelyen 1568 4| változtatását, hogy a szokott bőrszék helyett, mely expressz az 1569 14| színültig töltve a legfinomabb borszesszel. Ha az ember meggondolja, 1570 14| merészen átgázolt az égő borszeszlángon; jól tudva azt, hogy ez 1571 14| kőből volt, a szétfolyó borszeszt be nem ihatta, az lángra 1572 4| spárgával átkötve, nem pedig bőrtárcában, mint az újabb prókátorok, 1573 16| keres most itt, a nő nyakába borul, s érzékenyen rebegve beszél 1574 12| ezután jó fogsz lenni; borulj oda eléje, és csókold meg 1575 7| rejtélyes szeretőhöz, nyakába borulni, s elhalmozni csókokkal 1576 22| meredekben alant egymásra boruló sűrű erdők, mik fölött a 1577 19| és cseléd egymás nyakába borultak, és összecsókolták egymást, 1578 20| látta, hogy a leány le van borulva, s eltávozó lépteinek nyomát 1579 16| cipót, van egy kulacs finom borunk, nem ijedünk meg az éhségtől.~ 1580 6| ahol más embernek a haja borzad, ott vágtatva nyargalni 1581 5| testén végigfut a hideg borzadás: „megyek már!” és egy perc 1582 22| közeledett.~Az ifjú önkénytelen borzadást érzett végigfutni testén, 1583 17| velük találkozni, de igazán borzadok az egész légkörtől, amiben 1584 8| kelle mennie.~Henriette borzadozva néze le az alatta tátongó 1585 6| kezével ülésébe; Henriette úgy borzadt most is attól az összetört 1586 6| megcsonkítva, a bal keze pedig a borzalomig ki van hozva természeti 1587 14| körülötte állók oly mély borzalommal tekintének reá. Mindenki 1588 2| benyitotta az ajtót, s egy borzas fő bekukkantott rajta, s 1589 2| ágyból ugrott fel, folyvást borzasabb fővel, durcásabb képpel 1590 11| végződnék a mulatság. Annál borzasztóbb volt őt e percben a legdühösebb 1591 8| fogják ismerni, hogy az borzasztóságban fölülmúl minden emberi rémordítást.~ 1592 6| állás.~Henriette-en hideg borzongás futott végig ez elbeszélésre, 1593 17| fiút”, s az ingyenpublikum bőséges kárpótlást talált kíváncsisága 1594 4| odarohanva Lángainé, s nagyon bosszankodott, mikor a felmarkolt iratokban 1595 22| E másodszori ajánlat már bosszantá Szilárdot. Röviden végét 1596 12| ágyán kíván a közelállók bosszantására, a távolállóknak pedig különös 1597 16| embert, ha nem felettébb bosszantó-e ez?~A váltót pedig vissza 1598 1| válogatott, míg János, kit bosszantott a közöny, egyenesen őt nem 1599 10| megszégyenítés kicsinált bosszú volt? Kinek a bosszúja? … 1600 7| nagy haszon reménye és nagy bosszúállás félelme által.~Abrudbányától 1601 18| Margari úr, Monori csak bosszúállásból beszél, amiért pofon ütöttem.~ 1602 15| a Fatia Negrát; most ez bosszúból és elveszett kincsei miatt 1603 10| kicsinált bosszú volt? Kinek a bosszúja? … Egyenesen magáé a megcsalt 1604 21| diadalordítás a megcsalatás bosszúordításába tör át, a Fatia Negra csapatja 1605 16| az öregúr zavarát, ki a bosszúság és aggodalom miatt nem tudta 1606 4| iratoknak.~De mekkora lőn bosszúsága, midőn kívánt titkok helyett 1607 11| állomást; ott pedig nagy bosszúságára tapasztalá, hogy Henriette 1608 10| nem is védhette magát. Az bosszútól égve távozott el a kunyhóból 1609 2| szobájában, s hallgatták annak boszontásait, midőn hírül jött János 1610 1| hátam mögött? – kérdi újra boszontólag az orrán keresztül hangoztatva 1611 1| itt, tűrhetlen rigolyáival boszontson; azok pedig azzal szokták 1612 9| azt híresztelték el, hogy boszorkánymester. Persze Misule felesége 1613 10| segélykiáltására Fatia Negra a bőszült ursu talpait érzé vállain, 1614 7| korongot, s ismét elkezde az bőszülten pörögni, hogy csak úgy szikrázott 1615 9| naphosszant eláll ott a hegytetőn, botjára támaszkodva, míg medvéje 1616 13| ügyetlen bókbul a másikba botlottak volna egy ilyen „banditadöfés” 1617 17| összedugása és csóválása, majd botoknak nyugtalan kopogása, asszonyi 1618 10| tanulta megismerni.~Egy órai botorkázás után kijutottak a tört útra; 1619 22| és nem hallott semmit.~Botorkázva elment odáig, ahol a küzdelem 1620 18| gazember vagyok.~– Adjatok egy botot, hadd ütöm agyon.~– Én meg 1621 24| férfiút az, hogy a legtöbb botrány a meghalt Lapussa Demeter 1622 17| helyet; a személyzetről bővebb felvilágosítást fog adhatni.~– 1623 13| minden asszony el tudja azt bőven költeni, amit magával hozott.~ 1624 4| vidám regényeket, például Boz Pickwick klubját; vagy Maryattól 1625 6| szalasztottak ki a kutyák a bozótbul. Uccu, hiúz! Ez ritka állat 1626 23| sikerült neki a hibiszkusz bozótokon keresztül a dalolóra akadni, 1627 19| töltöttem el Szebenben, Brassóban és Kolozsvárott; ez utóbbi 1628 13| csipkefőkötő.~– Áh, ha há, bravó – kiálta Kengyelesy. – Még 1629 11| szándékot, egyikéhez azon bravúr fogásainak folyamodott, 1630 6| félig ittas betyárok előtt bravúráriákat hegedüljön? Mi gyönyörűsége 1631 1| posztóharisnyák, kezein briliántos, türkizes, rubinos gyűrűk; 1632 20| szavára hallgattak. És most Brinko és társai, az átkozott hamis 1633 1| ő készült a színházba, brossai között válogatott, míg János, 1634 17| megzavart Moor Ferenc e brüszk támadásra egyszerre elfelejtkezék 1635 15| bánni, valami sajátságos bűbáj van egy véletlenül kézbe 1636 20| arcon a tegnapi ideálszépség bűbáját, s azt kezdé hinni, hogy 1637 13| fehér pontocskákkal, annyi bűbájt szaporítanak minden hölgy 1638 17| embernek egy menedéke, ahová búbánatát eltemeti.~– A’ biz a vándorszínészkedéssel 1639 6| helybe találni. Az egyforma buckákat, mik a láthatárig mint egy 1640 1| Cornelius Neposból és Virgil Bucolicáiból.~Ezért pedig a missz nagyon 1641 17| is: mikor vásár van, vagy búcsújárás; akkor sokat bevesznek; 1642 9| asszonyoknak már aztán szabad a búcsúkra is eljárni, de a leány otthon 1643 7| Abrudbányától felfelé indulva Bucsumnak, a sötét égerfákkal benőtt 1644 9| alkalmat, hogy a geinai búcsún az ő lyányát kiáltsák ki 1645 11| még atyjánál volt odahaza. Búcsúra náluk szálltunk sokszor; 1646 17| az igazgató úr az éjjel búcsúvétel nélkül távozott, csekély 1647 6| ablakok nem szomorították búcsúvételeikkel; csak a kerekek más forma 1648 16| a kézszorítás, amivel a búcsúvételkor a grófné elvált tőle, biztosítá, 1649 5| vagy talán bocsánatot, búcsúvételt?~Annyi bizonyos, hogy midőn 1650 18| lerohant a lépcsőn, egy budaörsi sváb asszonyt kitaszigált 1651 9| a hegyoldalak rengeteg bükkerdőkkel vannak terítve, feljebb 1652 6| kétfelé nyílik, a két sötét bükkerdővel ruházott hegyhát között, 1653 23| rózsabokroktól rejtik azt magas bükkfák.~Néhány perc múlva ajtaja 1654 11| vizéből, addig én levevém a bükkfáról a Fatia Negra odaakasztott 1655 10| fejszéjével ledönt egy-egy felnőtt bükkfát, arra a kecskék rámennek, 1656 12| Azért jöttem, hogy ne büntesd miattam Henriette-et.~– 1657 12| állani, hogy őket meg ne büntessem, te is abban a sorsban fogsz 1658 20| bűnösök megszabaduljanak büntetés nélkül, de ami igazság, 1659 2| iskolában úgyis eleget koplalok büntetésből, mikor a leckém nem tudom. 1660 7| Nem.~– Mi lesz hát a büntetése, ha olyan esküt szeg meg, 1661 24| bennünket ilyen nagy mértékben büntetni; – no, tudja: ilyesfélét, 1662 18| ezennel átadom a törvény büntető kezeinek.~S azzal olyat 1663 22| átvette. Az egész egy kis bürokratikus aprólékoskodás dolga; de 1664 9| parasztok között is vannak, akik büszkék arra, hogy ők gazdagabbak, 1665 17| lakjanak jól, mikor én éhezem, büszkélkedjenek a névben, amihez én sáros 1666 16| nábobok, akik körülöttünk büszkélkednek; de akik azután, ha valamelyikünket 1667 9| hozza magával a gazdagság büszkesége. A parasztok között is vannak, 1668 24| tiszteletdíjával adós maradt, büszkeségével sértegette, háta mögött 1669 4| ömlengései közt a megsértett büszkeségnek s a mindig éhes ajándékvágynak, 1670 20| valami bolond operából egy buffoáriát dúdolni, s kikiabált az 1671 16| magát szeretője után való bújában!~– Hát aztán mármost, hogy 1672 22| arra való hely, hogy egy bujdokló harámbanda itt víjon élet-halál 1673 7| éjszakai zivatart, melyben bujdokolsz, a sziklai odút, ahol leskelődve 1674 17| Micsoda? – ordíta fel a fiatal bujdosó, s azzal kirúgta maga alól 1675 21| Negra nem halt meg, nem is bújdosott a világba, a harámbandája 1676 10| Marióra szavára hunyászkodva bújik az ágy alá, s ha ráparancsolnak, 1677 22| azt mondták, hogy ki-ki bújni fog, ahová tud. „Akkor hát 1678 14| világon; együtt elmegyünk Bukarestbe, igazi román városba, ahol 1679 10| hegyek között, a múltkori bukás óta nem merek e veszélyes 1680 6| változatlanságban fogja közbe a bukdácsoló utat; nem látni tőle sem 1681 6| levegőbe két ölnyire, onnan meg bukfencet vetve fejtetőre le; szerencse, 1682 11| átkozott gonosz manőver. A bukfencező fenevad, akár meglövi az 1683 19| többieket egymás után; hogy bukik fel lovászával együtt a 1684 13| este egy pillanatra sem bukkan be a táncterembe, hanem 1685 18| legvégső szükség esetére bukkanni elő.~Szegény gazdag ember! 1686 8| magában: ha ide le találnánk bukni!~Alig gondolta ezt ki, amidőn 1687 23| gyönge nő kétségbeesése buktatott sírba? Mert-e így játszani 1688 8| jött volna ide.~– Norok bun, domna! (Jó estét, asszonyom.)~( 1689 22| hogy az a más is tudatlan a bűnben, de így nyomrul nyomra mégis 1690 11| gyöngébbek, olyan vastag bundája nincs, mint neki, az menthetetlenül 1691 19| szeretek hárságyon alunni, bundámmal betakarózva; én magam fogok 1692 6| mellett, s betakaróztunk bundánkkal. Óh, az pompás mulatság 1693 9| hordta utána a gúnyáját, egy bundával több vagy kevesebb, nem 1694 1| elküldetett, hogy az egész család bűneiért kiszenvedjen, egy harmadik 1695 11| Negrát (Isten legyen irgalmas bűneimért), tudom, hogy kell ellene 1696 20| Minket megvert az Isten bűneinkért mindnyájunkat, azt tudja 1697 7| ólomgomb volt alkalmazva. E bunkók végeit kétfelől izmos legények 1698 18| ingem, sem gallérom. Ha bűnös, lakoljon érte.~Most Margarin 1699 16| rettenetes lehet, egy olyan bűnösnek rokona lenni. Én nem tudnám 1700 20| lehetetlent; nem akarhatom, hogy a bűnösök megszabaduljanak büntetés 1701 21| Gyulafehérvárott van. Mint bűntanújelt ott kelle eddig tartani. 1702 5| fegyintézetbe küldjem, s bűntársad ellen mengindítsam a bűnvádi 1703 17| hoznak szakajtóval kukoricát, burgonyát, kolbászt és sonkát, s a 1704 4| Előtte is el kellett azt burkolni. A leány egy természettudományi 1705 5| ördöngös fűtőszert, amit burnótnak neveznek. – Ne haragudjál 1706 5| előkeresve vánkosa alól öblös burnótszelencéjét. – Kérlek szépen, ne haragudjál 1707 4| Lapussa meg nem adja az árát – busásan, ő lássa! Akkor nem kapja 1708 17| Testvéréért, kinek annyi bút okozott.~– Majd meglátom.~– 1709 10| arcát, milyen halavány a bútól, s milyen ragyogó az őt 1710 18| asszony – vigasztalja a bútorai miatt pörlekedőt –, ha elszakad, 1711 5| kérem, hogy megszokott bútoraimat, virágaimat szabad legyen 1712 6| ritka virágait, párizsi bútorait, japáni furcsaságait, zongorázott 1713 16| sikerül neki más, mint a bútorokat pattogtatni, s a mécs lángját 1714 11| néhány háromlábú szék egész bútorzata, meg egy szépen kifaragott 1715 10| miután e névnek már olyan bűvereje van a közönség előtt, többen 1716 21| kezdve a havasok tetejéig bűverővel összetart, megmozgatott 1717 23| ingerelte a titokteljes bűvköd, mely e házat lakatlanná 1718 2| melyen kiröpüljön, vagy egy búvóhely, ahova eltűnhessen? – Gyere 1719 21| a havasokat, hogy semmi búvóhelyen sem marad meg előttem a 1720 16| gyermekemre.~Gerzson úr atyai buzgalommal szorítá meg Lénárd kezét; 1721 12| gondolod, beszámítom azt a buzgó ápolást, amivel hetek óta 1722 19| ahogy téged elnyomott a buzgóság, beküldte a kocsist a városba 1723 22| mennyei pipás elhajított. Good bye! …~Azzal vállára kapta fegyverét, 1724 4| választa.~Mindez adatokat a B, C és D alatti hiteles okiratok 1725 13| egy pár szemecskét ebből a cachou aromatique-ból. Ezt mindig 1726 17| húszasokat is kaptak. Don Caesárt kellett volna nekik előadni, 1727 5| ezt a véleményt meg akarom cáfolni; – ezt pedig te nem érted. 1728 16| három sánta lovat egyszerre. Cammoghatunk most.~Valóban, most már 1729 16| Valóban, most már csak cammogni lehetett. Az az orosházi 1730 11| egy órányira innen: a Vále Caprán.~– Hm, oda nem lehet lovon 1731 25| gazdag embert meg nem óvta a carrarai márvány, mellyel hamvait 1732 4| midőn a nagyvezér Péter cárt csaknem elfogá, s azután 1733 16| Ötven ló van beírva; a Cassandra, a Vezúv, a Missz Fanny; 1734 13| elkéstek a figurából a nagy causerie miatt. Én mondtam előre 1735 16| grófné hirtelen felugrik a causeuse-ről, engedelmet kér a bárótól, 1736 17| asszonyság és kisasszony, még a cédulahordozó és a súgó is.~– S micsoda 1737 17| érte a szobából, hogy hát cédulahordozónak nézem-e én őtet, még jutalomjátékára 1738 17| hordja el házról házra a cédulákat, amit pedig úgy tudom, hogy 1739 17| téríteni. Magasztos, nemes cél; a hazai nyelv és szellem 1740 22| jelöltek meg; ami abból a célból történt, hogy az illető 1741 23| hallotta soha hírét ünnepelt, celebrált úrnőknek, a legmíveltebb 1742 6| fatális dolog azon az úton celebritássá válni jámbor embernek, hogy 1743 10| boldogulván, erővel kívánt célhoz jutni, a nőnek egy segélykiáltására 1744 7| kis asztal volt, melynek célkerekei az aranyakat elébb megrovátkolák, 1745 15| s a másikkal irányozta a céllegyet. Ha most az a cifra fő azon 1746 10| ki, hogy Henriette hova céloz: pedig hiszen ő maga beszélte 1747 6| annyi, mint semmi, a rosszul célozó vadászokat megpofozta, utoljára 1748 11| hold reá sütött, olyan jó célpont volt egy nehézkesen kapaszkodó 1749 10| felelősséget; abban a percben célszerűbbet nem tehettem. Mármost csak 1750 21| vevé át a vezényletet, s az célszerűbbnek találta nem várni be az 1751 5| semmi reményed sincs vele célt érhetni: azt én nem értem. 1752 5| szeszélyes nagyapának; piruló céltáblája a többi rokonok szavainak, 1753 10| lehetett semmiféle jótékony célú dalidóhoz kedvet csinálni 1754 8| mélyen elpirult, nem tudta, célzás volt-e ez, tud-e Hátszegi 1755 5| Henriette értette az epés célzásokat; megszokott valami volt 1756 10| Henriette magára vette a célzást, s kezdett rá hiú lenni.~ 1757 13| alá vonta Szilárd kezét, cepelte a grófnéhoz:~– Itt van, 1758 19| indítványtáblára.”~– No, te ajtónálló cerberus, fogd ezt, és majd ott, 1759 25| kísérlete dugába dőlt, mert a cerberusok éjjel-nappal rálesettek: 1760 2| barátom uram, minek ez a ceremónia miközöttünk, csak tessék 1761 1| esett egy csomóra fulladt cérnaszálat téphetni fogaival.~Az öregúr 1762 1| szörnyen iparkodott egy szál cérnával a tű fokába éppen beletalálni; 1763 21| nagyon sokat olvashatta Cervantest, tudniillik azokat a köteteit, 1764 18| elnyelné valamerre valami cethal! Hisz hány emberről olvashatni 1765 2| famózus egy fickó! Derék, charmant gavallér. Valóságos eredeti 1766 4| tört el egyebet, csak a chatouille tükrét a kinyitás közben; 1767 4| vonva elő kebeléből. – Ez a chatouille-om kulcsa. Nyissa ki azt; talál 1768 13| alatta azt a túlságosan chevaleresque hajlamot, mely a női szépség 1769 7| amit valami bohó „csak chimérának” nevez.~A bányákat magányosok 1770 7| tarka virágokkal s arany cifrákkal van kivarrva, melynek tapadó 1771 15| nyolc oszlop az elején, cifrára kifaragva, képez egy hosszú 1772 10| egyszerűen, minden feltűnő cifraságot kerülve; hajába semmi díszítményt, 1773 4| ajándékozzon meg egy szép cilinder-órával.~Ilyen ömlengései közt a 1774 19| ilyenformát, mindjárt a cím alá:~„Ha fel nem bontanád 1775 14| volt megrakva; valamelyik cimbora észrevette, hogy a sisak 1776 22| Negrának mindenütt vannak cimborái, és melyik gyanúsan viseli 1777 21| a Fatia Negra megérkező cimboráinak, mire azok mind leugráltak 1778 14| borzadály rabszolgáivá tette cimboráit; ezektől nem tarthatott 1779 22| huszonnégy férfi esküdt cimborája volt mind. Titkos összejövetelük 1780 16| Fatia Negra, még két álarcos cimborájával.~E pillanatban visszanyerte 1781 16| most, mint társa?~Egyike a cimboráknak az alvóhoz lépve, pisztolya 1782 14| azt hiszik, ördögökkel cimborál a főnök, a föld alól jött 1783 7| csakugyan ördögökkel kell cimborálnia, ha látatlanul meg tudta 1784 16| gut deutsch” ilyenforma címeket adogatván magának: „O du 1785 20| kereste a találkozást. A nagy címerteremben jöttek össze. Lénárd, amint 1786 17| Nagy úrnak kelle játszani a címszerepet. Nagy közönségünk volt, 1787 2| János először megijedt e címtől, másodszor haragudni akart 1788 10| lepecsételt csomagot, mely a címzet szerint Lippán volt föladva.~ 1789 4| minden konyhaedényt újra kell cinezni.~– El kell minden rézedényt 1790 17| a gyermeket. Egy neme a cinizmusnak az.~– Tisztelt uram, vagy 1791 19| csak egy hónuk alá vett cipóra tennék le a hitet.~– De 1792 16| marhapecsenyét meg fehér cipót, van egy kulacs finom borunk, 1793 22| óráiban felváltva szüntelen cirkáltatá az erdőben, s maga is csak 1794 16| hogy az keresve keresi a civakodást, s minden ürügyet megragad, 1795 6| mikor szobájába vitték, s Clementine-nel maradhatott.~Amint úti köntöséből 1796 6| Csak nem ez az egyik? (Itt Clementine-re mutatott) Ez már öregecske 1797 6| föld.~– Honnan tudja azt, Clemmy?~– Margari mondta. Ő tette 1798 19| nem tartja azt, hogy „malo Cocam, quam Uri”.~Egy kicsit nevettek 1799 22| volt, s mely fölött három cölöpön álló egy szál vastag deszka 1800 13| gróf –, ez a ruha meg ez a coiffure sehogy sem áll a grófné 1801 4| penzumokat, iszonyú locus communisok felől írt szónoklati gyakorlatokat, 1802 21| emberek.~– Úgy? Brinkó et compagnie. Ismerem.~– De ha azok nem 1803 19| levő tóga zsebébe, mivel a condrának, mit ő felveszen nincsenek 1804 6| érzé magát, mint akit a boa constrictor ölelése fog körül, s nem 1805 18| szolgálataiért.~A Lángainé contra Lapussa János örökösödési 1806 3| olyankor sokat mond.~– Au contraire! – igyekezett János magát 1807 19| tovább. Isten veled.~– Te, a Cornblue lába kitörött.~Gerzson úr 1808 1| fordította le neki a penzumokat Cornelius Neposból és Virgil Bucolicáiból.~ 1809 13| Szilárdnak. – Most mennem kell, a cotillon kezdődik.~– Hát ön nem táncol? – 1810 6| előtt, mely ellenállhatlanul csábít, hódít, megveszteget.~Csak 1811 17| felőle, hogy ifjúkori ábránd csábítá őt e nem boldogító pályára, 1812 10| Talán bizony el akarja csábítani? Henriette azért is feltevé 1813 11| rabló. – Az a kétszáz arany csábított-e el, ami fejemre van téve, 1814 10| szentségtörést. A fiatal nő csábnak van kitéve.~– Az erdők közepén!~– 1815 21| és mind ellátva karddal, csákánnyal és lőfegyverrel. Maga a 1816 21| siettek, a fekete álarcosok csákányaikkal vertek közbe, s már innen 1817 21| is egy-egy dzsidaszúrás, csákányütés emberére talált, a kalandorok 1818 19| megőszült rémületében, s csakhamar, ahogy téged elnyomott a 1819 21| keresztül, s a kettévágott csákóból szétömlött az útra az ezernyi 1820 21| közvitéz feje drága, tele levén csákója arannyal.~Alig múlt el egy 1821 21| halva van; így a kard csak csákóját szelte keresztül, s a kettévágott 1822 21| katonaság között. Tölténytartók, csákók, általvetők megteltek a 1823 6| az életét, mert az őneki csakolyan drága, mint akármelyik méltóságos 1824 12| akit még halálos ágyán sem csal meg senki! És most hallgass. 1825 10| megismerkedett Erdély főúri családaival; látta színről színre, tapasztalá 1826 5| te nem akartál egy gazdag családba feltolakodni; hanem gondoltad 1827 4| kisasszonynak, a miket félt, ha a családbeliek meg találnának látni? Hm, 1828 4| ezelőtt egy órával az öreg családfő maga nyújtá azokat kezembe, 1829 4| szóla hozzá Sipos úr családias bizalom hangzatán. – Nem 1830 5| azt a nyugalmat, amivel családjához beszélt, forma szerinti 1831 17| rekvizitumok kölcsönadói és azoknak családjaik, a színészek kvártélyadói 1832 1| megromlanak, csak akkor adja ki.~Családjával már tíz év óta nem evett 1833 23| láthatlan házigazdák és véres családjuk lesznek egyedüli társalkodói 1834 5| férfiúhoz, ki kezedet kéri, kit családod nagyra becsül, ki gazdag 1835 5| Te légy-e eszemben, ki családodat meg akarod gyalázni; vagy 1836 10| utána a férjével ismerős úri családok, hogy viszontlátogatásokra 1837 10| velem a velünk egyrangú családokhoz, hogy azoknak bemutassam; 1838 20| aki magam okoztam egész családom, barátaim, ismerőseim romlását. 1839 5| lett vénebb, úgy beszélt a családtagokkal, mint egy meglett ember.~– 1840 4| hogy maradjon, otthagyja a családtanácsot. Annál mohóbban kapott Lángainé 1841 5| értem. Én pedig amaz úri családtól felszólíttatva, hogy adnék 1842 3| lesznek irányodban. Egy családunkba jött ruinált báró neked 1843 4| munkálható legyen. Ez nem csalás. Azért híják 16 próbásnak, 1844 19| önkényt halad azután előre. Csalatkozánk; és éppen azért esik keserűen 1845 19| éppen azért esik keserűen a csalatkozás, mert saját vérünktől ered 1846 3| az, mert János barátunk csalatkozhatik, amidőn azt hiszi, hogy 1847 14| főnökük kezét, míg Anica csalfa hízelkedéssel közelíte felé, 1848 6| Hanem nagy volt benne a csalfaság. Tudja, nagyságos asszonyom, 1849 11| be azzal, hogy egész nap csalitokon keresztül üldözze a vadat, 1850 21| a lovasokat mind a hídra csalja, s akkor a dulakodásban 1851 16| hogy annak eredése felől csalódásban van: ez olyan piszkosság 1852 5| Látod, ebben fekszik a te csalódásod. Ha egy szegény lányba volnál 1853 19| oly fájdalmasan nem esett csalódnom, mint Hátszegiben. A sors 1854 17| nem a dicsvágy fellegvárai csalogatják, hanem a szabad lét szomjának 1855 11| állította volna.~– A medve csalogatta maga után Lénárdot. Leült 1856 11| rabló esküdni kezde, hogy én csaltam őt meg elébb. Rágalmazott; 1857 7| számláljátok ti ketten; nem csaltok ti meg engem.~– De uram – 1858 11| előttem, hogy meg vagyok csalva; ezt én önnek meg fogom 1859 21| szorítá őket, s míg karjával csapásokat oszta, bal kezével pisztolyait 1860 14| esküszöm az egyiptomi tizenkét csapásra, mikkel Mózes a fáraók országát 1861 21| benne. A Fatia Negra minden csapást felfogott, és rögtön visszaadott; 1862 21| ugorjék.~A Fatia Negra és csapata a híd közepette megállt, 1863 21| bosszúordításába tör át, a Fatia Negra csapatja utánuk fog rohanni, s ezúttal 1864 22| a korán reggel megindult csapatnak délig tartott a hegy gerincére 1865 7| szólt:~– Végy fel engem is a csapatodba!~A Fatia Negra megdöbbent.~– 1866 21| tíz-tizenkét szekérből álló fuvaros csapatok jöttek szemközt, mindegyiken 1867 10| idomárok és társzekeresek csapatostul elhagyták a kastélyt, hogy 1868 23| meg a szolgabírót, ki a csapatot vezeti, hogy fogadja el 1869 7| vasfogóval félrefordítá a tégely csapját, s azon percben sápadt fény 1870 6| ágyat – szólt Hátszegi a csaplárnéhoz.~– Lesz elég! Van tollam 1871 15| kezével tarkójához kapva a csapláros, mintha attól félne, hogy 1872 6| Henriette-et és Clementine-t a csaplárosné. Innen a hosszú ivószobán 1873 1| fenyegetőzik, hogy el fogja csapni a szakácsot, ez nagyon sós, 1874 22| szabadulni, hogy össze kell csapnotok; ne védd magadat, hanem 1875 14| érclapító alatt megtalálták a csapóajtót, melyen keresztül szokott 1876 6| Minden bizonnyal, szép csapodárom, a fürdőidény után egyenesen 1877 7| felülről is befedve, s oldalán csappal ellátva.~– Itt olvasztják 1878 7| Azzal egymás tenyerébe csaptak, az alku rendében volt. – 1879 16| értekezett velük; azzal e három a csárdaajtónak tartott, s azt nyitogatni 1880 16| kell esni az úttól Lénárd csárdájának, odáig mi Gerzson bácsival 1881 15| Pável keresztnevet hord.~A csárdás egy percig sem hagyta a 1882 6| kérdezé a báró odavetőleg a csárdásnétól.~– Igenis. Három legény 1883 21| szembe megostromolja a csárdát, s azon esetben igen erélyesen 1884 15| felesége tiszteletére, s a császárfő az asszony képe rajta; hanem 1885 15| rabolta ki erőszakkal a császári postaszekeret.~– No, no, 1886 7| aranyaink, hogy nem lehet a császáriaktól megkülönböztetni.~A leány 1887 15| Makkabeusok után. Ez még a római császárok idejéből eredt. Hogy tulajdonképpen 1888 4| klubra esett a választás.~A csaszlaui angol kisasszony nem nagy 1889 19| Hát aki ellenséget kerget csata idején, az is megáll etetni, 1890 9| forgatá feje körül, mint egy csatacsillagot, s lekiabált az erdőbe:~– 1891 6| falán függött egy szép nagy csatakép; bécsi mester remek olajfestménye.~– 1892 6| megtudnának mindent, hanem egy csataképet festettem hozzá, s senki 1893 9| farkassá, medvekirállyá, s úgy csatangolja be a havasok rengetegeit.~ 1894 10| A fekete ékszerek miatti csatány lassankint elaludt magában. 1895 12| Én is készültem arra a csatára, amire te! – szólt büszke 1896 22| király fegyvereseivel rendes csatát vívjon, s azokat kényszerítse 1897 25| a legvalószínűbb pontban csatlakozott. Kálmán úrfi nem tűnt elő 1898 16| vele, ugyebár? Ugye, hogy csatlatkozik a sors, amikor azt hiszi, 1899 23| kastélyba inasok, vadászok, csatlósok; mindenki azzal a reménnyel, 1900 8| társaságában, máskor csak egy csatlóstul kísérve; akárhányszor pedig 1901 6| csak az egyik kengyelszárat csatoljuk feljebb; mindjárt megvan. 1902 7| lehúzva, derekát széles, csatos tüsző köríti pongyolán, 1903 15| férjhez? – szólt a piros csattanó orcát megcsípve ujjaival 1904 10| legyek után kapkod. Egy ilyen csattintás elég volna egy embert karjától 1905 10| kisgyermeket; s csak úgy csattog az agyara, amint a gyermeket 1906 7| épület belsejéből nehéz csattogás, őrlés hangjai neszeztek 1907 18| vallott. Margari belekerült a csávába. Ez idáig nem baj. Margarit 1908 7| mentek át, ott egy roppant csavargép működött, melynek hengerei 1909 8| szakadtak, a férfi kezének egy csavarintására elválnak a sziklarepedéstől. 1910 16| tengelyforgó, el van-e téve a csavarkulcs, van-e a ládában balta, 1911 6| négy betyárocskát gúzsba csavarni ha megtámadják; míg a csaplárné 1912 4| bizonyosan most is a kávéházban csavarog – a gézengúz, ahova nem 1913 17| helyrehozására. Én megyek csavarogni megint. A ponyvasátor az 1914 7| pénzverdébe.~Egy roppant csavarsajtó, Gengembre mintája szerint 1915 7| messziről megszólítá őt:~– Cse timpu e? (Milyen az idő?)~– 1916 22| Szegény embernek minden csekélység kincs; még egy szerető szív 1917 12| elő fognak állni orvosaid, cselédeid, akiket én megnevezek, s 1918 18| Mi közöm nekem inasaim, cselédeim karakteréhez?~– De ez megbízott, 1919 10| maradt a kastélyban vele a cselédeken kívül egyéb, mint Clementine 1920 18| promontori szőlejébe; a cselédeknek azt mondani, hogy ott fog 1921 6| Azt hagyja kend, az csak cselédféle.~Azzal bevezeté a hölgyeket 1922 15| meg nem mozdult.~– Eredj a cselédházba, Flóre; a kocsis meg a bivalyos 1923 1| tudja jól, hogy nincs olyan cselédje, akit valami jutalommal 1924 19| az emeletet foglalta el, cselédjei, lovai a földszint. Mikor 1925 1| ember a városban, akit a cselédjétől kezdve, a kávéházi ismerőseig 1926 5| szavainak, csúfsága minden cselédnek; mert a szegény vőt még 1927 4| bizonyos volt felőle, hogy ha a cselédre bízza, az, amíg a lépcsőkön 1928 22| jövőmenőtől: házigazdától, cselédtől összevissza kérdezé, hogy 1929 5| az ilyen eset után nem cselekednék mást, mint legelőször is 1930 16| kérni; amit igen rosszul cselekedtem. Kaptam aztán valami átkozott 1931 14| után, ha ez ellen valaha cselekszem. Hallják meg ez esküvésemet 1932 6| mások is, akik hasonlóan cselekszenek? Úri mulatság-e ez, vagy 1933 18| csak meg János úr, hogy mit cselekvék. Azon ijedt meg, hogy neki 1934 24| ténybe mily ármánnyal, milyen cselszövénnyel vonatott bele, azt uraságod 1935 10| minden szálát a sors intézte cselszövénynek. Az igen szép, hogy a jövendő 1936 21| készített számukra.~Akár cselvetés volt, akár mentő árulás, 1937 10| tudva van, a medve ezt a csemegét nagyon szereti. A Fatia 1938 7| rablóvezér vagy, havasi csempész vagy harámbasa?~– Valami 1939 5| rokonomat akarom helyébe csempészni. Én ezt a véleményt meg 1940 6| egyhangú kongása veri fel a csendet, mely tovább ismét a rohanó 1941 22| kétszeresen „holt” természet síri csendjét félbeszakítja.~Ismét hosszú 1942 21| szükségük van a mostani csendre és álmos biztosságra. Ők 1943 9| lapul, utóbb csak az áfonya csenevész még az ormokon, végre az 1944 4| Akarja, hogy a komornyiknak csengessek?~– Ne tessék fárasztani 1945 1| álli az ajtó mellett, míg a csengetőnek méltóztatik hozzá szólani.~ 1946 19| végtére kezében maradt a csengettyű húzó; azt azután zsebébe 1947 10| játszó színezettel; a függők csengője egy-egy kis halat ábrázolt, 1948 6| Clementine azt állítá, hogy csepeg a zsírtól, okvetlen kilel 1949 21| nehány puskavesszőt szurkos csepűbe takargatva a házfödélre 1950 25| ő jogait is, s ő szépen cserben hagy, mikor még János bátyánk 1951 6| nézve is jobb lett volna a csere, mert az most is megvolna, 1952 9| ne kóstoljon; ő meg aztán cserébe vadmézet kutatott az erdőben, 1953 16| Vámhidy nevét az önével cserélik fel ama mendemondák?~– Én 1954 16| gyanúsított váltóját sajátjával cserélje ki, s így nejét képessé 1955 18| egy házfödélről leesett cserép agyonütötte, szekér keresztülment 1956 18| miért nem takarítja fel a cserepet a pallórul? Azután mérgesen 1957 23| ismét friss vízzel tele a cserépkancsó; a második szobában az ágy 1958 23| tányérokkal, az asztalon egy cserépkupa friss tiszta vízzel. Az 1959 16| szívesen rááll uzsorása, s a cserét elfogadja.~– Óh, köszönöm, 1960 11| mint ő; karjai, mint egy cserfaág, oly izmosak; ő pedig sokkal 1961 1| atlasz ottománon, arca olyan cserfakó, mint a múmiáké, egyik ránc 1962 6| elhúznak mások előtt; Bihari, Csermák, Lavotta, Fáy andalgó szerzeményei 1963 22| nefelejcset szakított le a csermelypartról, s azt a gomblyukába tűzé. 1964 7| lábainál heverő démonok csészéibe, akik oly kíváncsian vigyorognak 1965 10| bazalt Detonatát, a bámulatos Csetátye Márét, arra azt felelte 1966 6| elhallgattassa a hívatlan csevegőt, s maga fűzhesse tovább 1967 18| bőrpamlagon, s hosszú szárú csibukból fújja a törökdohány füstjét 1968 18| igenis mondom. Keresse elő a csibukom szárát; nem pipázok, no; 1969 18| via facti elfoglalva a csibukszárat.~– Megálljon, no; ne füstöljön 1970 11| volt az egész: katonadolog; csigavér! Estem én már nagyobbakat 1971 16| szólt Lénárd egy szép csikóbőrös kulacsot emelve ki szekrényéből.~– 1972 7| valami sötét üregbe; a lánc csikorogva tekeredett még egy darabig 1973 6| vendégasztal mellett ült három csikóslegény, meg egy vén, ripacsos képű, 1974 7| nyeregben) az eleven színekkel csíkozott katrinca feltüremlik, látni 1975 14| essék le az égről születésem csillaga, mikor legjobban óhajtanék 1976 25| teljesülhetlen remény, két külön csillagban lakóknak egymás utáni epesztő 1977 16| elemében volt, amíg a korai csillagfénynél folyt az utazás; elég mulatsága 1978 22| lett, és tele lett az ég csillaggal, s Szilárd elkezdé nézni 1979 5| hangzású nevét egy szép fényes csillagnak: „Mesarthim”, azzal letette 1980 16| kezdett az ég; az apróbb csillagocskák seregestől múltak el a derűben; 1981 22| Szilárd elkezdé nézni a csillagokat, és elfeledé amellett, hogy 1982 22| szemei találkoznak azokban a csillagokban „egy más valaki” szemeivel, 1983 14| vakságára; esküszöm a kettős csillagokra, akik az égen egymástól 1984 16| szokás –, az ég egészen csillagos, kívánni sem lehet szebb 1985 14| országát megveré, esküszöm a csillagra, mely alatt születtem: hogy 1986 11| rabló utált keze s az ő csillagtávolban élő első és utolsó szerelmének 1987 10| fordulni, s a nyíló fürtök csillagvirágai, mint mozdulatlan vigyázó 1988 5| jutalmat, mint egy távol csillámló reményt.~Sipos úr elszörnyűködött. 1989 14| zeneműszerek kezelői, a csimpolyások, hegedűsök még a gépen alászálltukban 1990 9| azután szép furulya- és csimpolyaszóval lekísérik a legközelebbi 1991 14| hegedűvel, tilinkóval és csimpolyával az ünnepély felvidítására 1992 4| mondani, mikor olyan jó partit csinálhatna).~– Igen könnyen meghalhatna 1993 4| Tudja mit a nagyságos úr! Csinálja be engemet valami kis hivatalba 1994 4| nem kap a nálánál.~– Én csináljam önt be hivatalba Hátszegihez? 1995 6| gavallér; az még mulatságot is csinálna az asszonyságoknak. Tudja 1996 22| többször körülnézz, mit csinálnak embereid. És végre senkit 1997 6| gondolkoztam rajta, hogyan csinálnám, ha ott lennék. Utolsó szava 1998 16| S még jó képet kellett csinálnia hozzá, és elfogadnia azt 1999 17| a másikba vándorlásban; csinálok magamból bolondot a csőcselék 2000 12| Az orvosok komoly képet csináltak hozzá, s nem győzték eléggé 2001 5| most ezzel igen sok galibát csináltál mind saját magadnak, mind 2002 15| tengelye. Mindig mondtam, hogy csináltassátok meg azt a rossz helyet, 2003 6| bámulva.~– De éjszakára csináltunk némelykor gunyhókat fenyőgallyakból; 2004 14| zenészek számára van hely csinálva. Maguk a részvényes urak