Jókai Mór Szegény gazdagok Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
2005 6| azután leszállt, levetkőzött csinosan, ahogy kellett; odafordult 2006 4| uralkodott fölötte; mint a mester csínytetten kapott tanítványán. Azután 2007 12| Mikor az este közelget, csipdelőzve szól leányához:~– Nos, miért 2008 3| párbajra – folytatá Lángainé a csípdőzést.~– No, persze! Majd mindjárt, 2009 7| kezét is neki feszítse a csipejének a nagy tartásban.~A leány 2010 19| elébe nem jött, s két kezét csípejére téve, el nem kezdé dorgálni.~– 2011 11| ursu!~Engem mintha a vipera csípett volna meg.~– Az ursu beteg?~– 2012 7| egy szép szőke fehér állát csipkedtem meg jókedvemben; amott egy 2013 13| szövetbe volt ötözve, olyan csipkefodros főkötővel fején, amilyet 2014 13| alakján, s mellé egy ősi csipkefőkötő.~– Áh, ha há, bravó – kiálta 2015 6| hogy kell a megsárgult csipkéket ismét fehérekké tenni. Értsd: 2016 18| kellene dolgozni, hogy ne csippel-csuppal adogasson a nagyságos úr 2017 17| aranyos papiros, egy kis csiriz, egy kis kemény papiros 2018 16| özvegyasszony tojásaiból elébb csirke, aztán sertésnyáj, azután 2019 18| kiabáljon olyan nagyon – csitítá őt János úr, kit nagyon 2020 18| lármázott, mentül jobban csitították. – Én nem megyek sehova, 2021 17| zajba, végre egy becsületes csizmadiamester, ki három padot adott kölcsön, 2022 18| mint mikor az embernek a csizmájába egy hangya beszorul, s az 2023 1| ő akkorát üt ököllel és csizmasarkkal, hogy mind elijednek rá.~ 2024 1| telerakott suvickos kefével, meg csizmával. Én! Egy Lapussa János! 2025 22| tapasztalá, hogy az nem megy. A csőbe dugott körömvas valami lágy 2026 9| bábjaikkal, méhseres és pálinkás csobolyóikkal, és sátorokat vernek a tisztáson, 2027 21| is nagy ijedelme minden csőcseléknek; volt rá eset, hogy a kolerai 2028 10| sűrű náluk a párbajeset, és csodáig erősek hölgyeik iránti szerelmükben. 2029 4| meglepő változást, minő csodairatok azon látszólagos semmiségek, 2030 22| mindig elhittek azokból a csodákból, amikkel őket a dühös öregúr 2031 12| egy szerecseny orvos, aki csodakúrákat visz véghez az embereken; 2032 12| kenyérgalacsinokat árul drága pénzért csodalabdacsok gyanánt.~Rettenetes volt 2033 19| Gerzson úr folytatta a csodálatoskodást; egy bő bekecs volt rajta, 2034 14| Árulás árulásért~Csodálatosnak fog előttünk tetszeni, hogy 2035 18| nagyságos úr hogy fog majd csodálkozni, ha Promontorban Margari 2036 8| válladon? – kérdé Henriette csodálkozva.~– Nem nagy dolog! Aligha 2037 15| különben magam is nagyon csodálok.~Nálam sok úr megfordul; 2038 12| megértetni, hogy ez az egész csodaműtő nem egyéb, mint hírlapi 2039 15| kocsmáros ereklyéi közül ugyan, csodára, egy sem hiányzott, hanem 2040 14| személyesen akart meggyőződni a csodáról, amit másnak nem hitt, s 2041 9| Marióra szép szemeibe.~És ez a csodaszép leány nem szeretett mást, 2042 2| szólhatsz.~– De ugyan mi a csodát akarod, hogy szóljak!~– 2043 16| nagyrabecsülését irányomban csökkenteni, ha Vámhidy nevét az önével 2044 17| hangzott a függöny mögül a súgó csöngetése, mely nagyon gyanúba keverte 2045 16| szobájában; bizonyosan a te csöngetésed ébreszté fel. Akkor mindjárt 2046 16| Fél kettőre éjfél után csöngetett a kapun Gerzson úr; – nagy 2047 22| havas tetején van egy friss csörgedező patak, mely körül, mint 2048 18| megírta, azt földhöz vágá; a csörömpölésre beszaladt a komornyik, azt 2049 23| olyan messziről elkezdé a csörömpölést, hogy elég ideje volt magát 2050 11| erszényt vetett be, mely csörömpölve hullott lábainkhoz. Tele 2051 8| lábai alatt, s előtte, utána csörtet nagy robajjal, néhol félöles 2052 23| volt, az erdő sötét; robogó csörtetések hangzottak a targally között; 2053 15| mutatóujjadat a ravaszán. A bal csöve tíz fickóra van töltve: 2054 7| többet járok felvont puskák csövei előtt, mint szép leányok 2055 23| fegyvertárban levő fegyverek csöveibe dugta.~Mikor aztán negyedszer 2056 22| próbált keresztülfújni a csövön, s tapasztalá, hogy az nem 2057 7| ért az a karperec, aztán a csók is kettős.~Az öreg Onucnak 2058 14| mely Holofernes fejét egy csókért levágta; esküszöm Jezabel 2059 20| kezét, ruhája szegélyét csókjaival halmozá el, s sietve tért 2060 14| lezárta a száját.~De amint a csóknak vége volt, megint tovább 2061 7| nyakába borulni, s elhalmozni csókokkal ajkát és szemeit, amiket 2062 18| befogni.~Sietve felhörpenté a csokoládét; belecsavarta magát köpenyébe, 2063 12| lenni; borulj oda eléje, és csókold meg a kezét; kérjed, hogy 2064 6| csárdásné nagy familiáritással csókolgatá meg Henriette kezét, nagy 2065 12| szokta az az én kezemet csókolgatni: bizonyosan valami árva 2066 6| hogy csak ujjai hegyét csókolhassa meg; furcsa könyörgő hangon 2067 17| fogja kívánni, hogy kezet csókoljak neki. Csakhogy ezt nem tették! 2068 6| feje az enyimhez éppen a csókolódásig közel volt.~Henriette fázni 2069 12| Pestrül elvitték, csak egy „csókolom kezedet” a férje levelében? 2070 4| kegyelmű patrónusának kezeket csókolván nagyon.~Éjfélig tartott, 2071 4| hiszen éppen úgy, éppen olyan csokorra lehetne azt megint kötni, 2072 1| minden.~Lángainé a kapalja csokrát kötötte meg.~Az öregúr még 2073 4| vajon mi lehet abban a csomagban? Miféle eldugni való levelei 2074 10| többé, hogy tökéletesen csomóba lehet fogni minden szálát 2075 1| Clementine-nek nagyon jól esett egy csomóra fulladt cérnaszálat téphetni 2076 1| Margit-szigetre akartak átmenni csónakon, amint egy gőzös rájuk jött, 2077 1| egy gőzös rájuk jött, a csónakot felfordította, apa és anya 2078 15| föl a sárkányát mind a két csőnek, s tartsd a hüvelykujjadat 2079 16| csak elbaktat mellettük. Csongrádon mást veszünk helyette, s 2080 19| Gerzson úr nagyot ütött csonka öklével az asztalra.~– Csakugyan 2081 11| bekötözni, s ahol éppen csont nem törött, azt mondta, 2082 11| lábáról, s minthogy az ember csontjai gyöngébbek, olyan vastag 2083 14| sötétjével, nyelvem némasággal, csontjaim belső szaggatásokkal; úgy 2084 7| és földet, saját vérét és csontjait, koporsóját és a másvilági 2085 20| között egy sovány, száraz csontkéz és – megátkoz: az ott az 2086 22| keselyű rég széthordta a csontokat.~Azonban a harámbanda nem 2087 11| egy perc múlva üsszezúzott csontokkal kellett volna neki a földön, 2088 19| találkozott, egy impertinens csontos állkapcájú öles fickóval, 2089 14| titokban vétenék, verjen meg a csontszáradás és nyavalyatörés; undorodjam 2090 21| vívott egyszerre ellenfelei csoportja közepében. A fényes kard 2091 14| ijesztgeti az asszonyok csoportjait, amott a másik tűzbékákat 2092 20| bírája egy szerencsétlen csoportnak. Tegyen velök irgalmat. 2093 14| fölött el a sötétben alakuló csoportokra.~Az eskü végével ismét érinté 2094 21| az utcák bejáratait őrzé csoportosan, s egész éjjel biztosan 2095 19| körben sportsman bajtársai csoportosultak, s várta a bámulat és rémület 2096 16| vizet ivott.~– Hol?~– A csordakútban.~– Miért?~– Mert a lába 2097 17| mozgás, fejek összedugása és csóválása, majd botoknak nyugtalan 2098 15| ha helyébe jönne! Fejét csóválja, magában elmélkedve. Az 2099 18| látogatott el hozzá. Ez valóban a csudák közé tartozott, mert a szolgabíró 2100 24| hídvári családi sírboltba; csudálom, hogy kegyelmednek nem küldtek 2101 21| is, amott is annyi zöld csudát össze organizált harámbandákról, 2102 12| módon a kandallóba, még egy csücske se maradjon belőle.~– És 2103 11| bocsátva összekulcsolt kezeit, csüggedt tekintetét a földre süllyeszté. 2104 4| ifjút, ki méla bánattal csüggeszté alá szép fejét; lehetetlen 2105 7| hófehér bajusza, mint két csüllőszárny csüng alá ajkai felett. 2106 7| bajusza, mint két csüllőszárny csüng alá ajkai felett. A nyeregben 2107 5| erőszakosan meghalni mindnyájunk csúfjára, szégyenére, hogy vele együtt 2108 9| idegeneket lát az utcán, a csúfját állítja ki az asszonyainak 2109 10| apácának, kis remetenőnek csúfolták.~Tudnák csak, hogy miről 2110 4| magadat érette! – szólt közbe csúfondárosan János úr, kit a várt diadal 2111 5| szegény vőt még az inasok is csúfra emlegetik a háznál, tudd 2112 5| többi rokonok szavainak, csúfsága minden cselédnek; mert a 2113 6| állásából, könyökkel befelé, s csuklóinál mozdulatlan; amellett egyik 2114 22| keresztülmetszé ellenfele csuklóján az inakat, s az abban a 2115 2| is akarta egypárszor újra csukni, de nem ment a kilincsbe, 2116 16| hogy annak az ajtaján jól csukódó zár van. Azt bezárta. Félénk 2117 5| hasonlítanak is e levelek egy csukott emberi ajkhoz. Már kopogtatnak 2118 18| életemben semmit.~János úr csúnya kelepcében volt. Azt nem 2119 22| érkezett meg a csapat a csurgó alatti házhoz; itt pihenőt 2120 8| mélyen kimosva; a görgeteg kő csúszik, gurul a ló lábai alatt, 2121 20| s úgy megy eléjük térden csúszkálva, s mérföldekig elszalad 2122 8| szétterpesztve, alá hagyta magát csúszni a meredek falon.~Henriette 2123 8| örvény sziklafalához súrlódva csúszott alá; a sebes súrlódásban 2124 17| kezében volt a gazdagság; hogy csúsztak előtte, hogy gyűlölték egymást 2125 8| szinte fennakadt a bokor csutakjain, mik azt a paripa hátáról 2126 24| Megvallom igazán, hogy cudarul benne ülök a tintában. Kénytelen 2127 4| Cukros befőttet. Hol a cukor, hol a kanál? Azt mind meg 2128 4| Mit evett tegnap este? Cukros befőttet. Hol a cukor, hol 2129 6| Ugyan, ne tegyen annyi cukrot a teámba.~– Hogyne, mikor 2130 15| olvasták ki, hogy azt valami dáciai prokonzul emeltette meghalt 2131 19| dinaszták vele nem bírtak, s ha dacolt velük, kénytelenek voltak 2132 16| sors üldöz bennünket. De mi dacolunk vele, ugyebár? Ugye, hogy 2133 7| az esküvéstől! – kiálta dacosan a leány. – Elmondom én, 2134 1| Látom! Itt, ni. Fel van dagadva: egészen piros. Tegyetek 2135 10| hogy a síró gyermeknek dajkadúdolásra is van szüksége, úgy eldörmög, 2136 6| egy kicsi gyermek, kinek dajkája mesélget ágya mellett, hogy 2137 14| alászálltukban elkezdik dalaikat hangoztatni, míg némely 2138 9| erkélyéről búskomor furulyáik dalát, kivált esténkint, mikor 2139 21| legjobb vívója s legmerészebb daliája volt, nem gondolkozott sokat 2140 10| minek örül. A tervezett dalidó előtti napon átment nejével 2141 10| semmiféle jótékony célú dalidóhoz kedvet csinálni neki, s 2142 10| egyszerűen fog öltözni az égettek dalidójára, hogy senki sem fogja magát 2143 10| őket.~Azon napon, melyen a dalidónak kelle végbemenni, a város 2144 16| grossmächtiger Esel! O du dalketes Rindvieh! Du!” – Így az 2145 6| azok a búskomor hajdani dallamok, miket cigány nem is tud 2146 6| mélázva hallgatá e csodás dallamokat. Ha valami, úgy ez a pillanat 2147 23| asszony parancsolta, hogy daloljam folyvást azt a nótát, amíg 2148 23| álljon meg kedvenc nótáját dalolni, egyet kerülve a park kígyóútjain, 2149 7| mert mindig szerelemről dalolok; én nem is álmodom soha 2150 23| hibiszkusz bozótokon keresztül a dalolóra akadni, ki egy vén platánfának 2151 23| egyszer megszeretett. Sokszor dalolta ezt, mikor egyedül maradt.~ 2152 4| le volt írva a fordítás: dalolva írt.~Másnap kellett Sipos 2153 6| nagyon is jól ismertem. Híres dalos volt! Minden nyáron, meg 2154 11| leereszti az alkóven nehéz damasztfüggönyeit, s maga Anicával azokon 2155 8| a mezőn dolgozó leányok danáit.~A park végében volt a templom, 2156 23| réztűt a hajamba, amiért danolok.~Az persze aranytű volt.~– 2157 4| hogy egész reggelig mindig danolt tőle, ami pedig nem volt 2158 6| A nagyságos úr sokszor danolta őt maga előtt – folytatá 2159 7| csikorogva tekeredett még egy darabig utánuk. Egyszer aztán több 2160 17| alatt; mindössze tán öt-hat darabjuk van, s ha azt végigjátszották, 2161 17| hogy más nevet adnak a darabnak, a személyek neveit elforgatják, 2162 20| legnagyobbat, mely álmait darabolja, csak ketten tudják és az 2163 7| félrevonultak. Míg annyi aranyat darabonkint megolvasnak, azalatt sok 2164 14| meghasadó földre, mely az áruló Dáthám és Abirám hadait elnyelé, 2165 6| hogy a jegyzék keltén (dátum) micsoda nap van felírva. 2166 12| ölni, s utánuk vagdalja a decoctumos üvegeket; Lőrincz doktort, 2167 4| megtudni, megtalálhatja azt Decsy ozmanográfiájában.~– Kapható 2168 4| úr –, aki többet akar a defterdári hivatalról megtudni, megtalálhatja 2169 4| bűne legközelebb Musztafa defterdárt terhelé; ki azonban nem 2170 21| fogtok megérni akkor.~– Dehát miből tudod te ezt?~– Abból 2171 14| Csitt! Ne beszélj úgy.~– Óh, dehogynem; ezek az emberek, ha azt 2172 1| asztalához ülve, a genusok, deklinációk, konjugációk, motiok és 2173 1| bűnét; ez pedig egy élte delén túl járó kisasszony, hamis 2174 6| tanult ember mind kevély.~A delet vendéglőben töltötték; ott 2175 6| rossz lehet.~– A talpai delíciák, csakhogy nemigen lehetett 2176 10| tisztelegni a körükbe érkezett delnőnél, kinek jótékonysági híre 2177 3| foglalkozván a jelen levő özvegy delnővel.~Miről volt szó, arra bizony 2178 5| egyike azon csodás tenyészetű délszaki növényeknek, amik nem hullatják 2179 6| türelmetlenül, míg a köd felszakad. Déltájban tisztulni kezdett, már akkor 2180 8| törli az izzadtságot forró délutánokon homlokáról a pópa, hogy 2181 12| szobában. Jelen voltak ott Demeteren kívül fia, János, leánya, 2182 12| egymást.~Lángainé megköszönte Demeternek ezt a kegyet, s kiment saját 2183 3| nagyapától, mint Lapussa Demetertől, hogyha unokádnak kérője 2184 3| foghatom.~– Úgy van! – erősíté Demetes úr is, fekhelyén felülve, 2185 21| mint egy diadalmaskodó démon gúnyhahotája, ki egy angyalt 2186 7| aranyat, lábainál heverő démonok csészéibe, akik oly kíváncsian 2187 7| csendesen. Ha már egyszer démonokról volt a szó, akkor nem szeretett 2188 2| régen temetve: későn jött a denunciáció.~Szerencsére úgy délfelé 2189 11| nyáron át; most még friss dér is hullott rá jó sűrűn, 2190 24| nekik készpénzt.~– Az nagyon deranzsírozna.~– Tehát adjon nekik bécsi 2191 6| feje, pálmavirágossal a dereka átkötve; nem fiatal már, 2192 11| szemközt fordult rá, s átkapta derékon a pásztort, s birokra kelt 2193 14| napvilágot láttak a folyosó végén derengeni; s amint kiértek a patak 2194 10| áthatott hangon, melytől dermedés állt a szívekbe:~– Asszonyom! – 2195 16| csillagocskák seregestől múltak el a derűben; csak a fényesebbek ragyogtak 2196 19| lehet az? Ki kell még annak derülni elébb-utóbb.~Hogy az álom 2197 11| eltávozásával a férfivendégek igen derülten kezdtek mulatni, nem tért 2198 22| egyet lépett, akkor a híd deszkája lefordult vele, s a fekete 2199 11| erővel feszíté azt befelé; a deszkák recsegtek bele, s amint 2200 10| sziklaorgonát, a bazalt Detonatát, a bámulatos Csetátye Márét, 2201 16| ütni a tenyerével, „auf gut deutsch” ilyenforma címeket adogatván 2202 10| boldogságuk.~Egy időben Déván járt a kalugyer, mikor onnan 2203 6| megvolna, míg az ezer aranyat Dévánál szépen elcsikarta tőlem 2204 6| végig az egész országot, Dévától Pestig, hogy mindenütt otthon 2205 21| áhított vér láttára, mint egy diadalmaskodó démon gúnyhahotája, ki egy 2206 21| amint a hátuk mögött rivalgó diadalordítás a megcsalatás bosszúordításába 2207 4| kettős kóresetnek olyan diagnózisát, amit nem fürkésznek az 2208 18| beszámítás alá kevésbé vehető, diákos könnyelműségeért legfeljebb 2209 11| arcán nem látszott, mintha e dicsekedni való kalandnak örülne; pedig 2210 14| érthető volt. Öreg Onuc dicsekedve mutogatá hacukájuknál fogva 2211 7| paripán ül, mely szüntelen dicséretes törekvést árul el az előtte 2212 19| belülről.~– Minden jó lélek dicséri az Urat.~– Amen. Én vagyok 2213 13| kit míveltségeért igen dicsérnek, ki megyegyűléseken már 2214 6| Valaki kezet csókolt neki, s dicsérte szép fehér kacsóját; már 2215 19| a puliszkás tálat, addig dicsérték egymás előtt annak tartalmát, 2216 16| felhőket, meg az árnyék körüli dicsfényt a harmatos mezőn, meg a 2217 17| szellem terjesztése s a dicsőség mámoros útja hozzá! Úgy 2218 4| kalandkereséshez, mely éppen semmi dicsőségére nem válik;~és hogy végre 2219 17| annak szavai, hogy ezt nem a dicsvágy fellegvárai csalogatják, 2220 8| hitte, hogy ezt tán csak dietétikai mulatságból teszi, hanem 2221 17| kitéve a nevük. Belépti díj első hely tizenöt krajcár, 2222 15| még bort és pálinkát is diktál föl, azért mégis csak egy 2223 4| egymással. Iskola előtt a lányka diktált öccsének penzumokat, félig 2224 4| hozzád jött a fiú, akkor te diktáltál neki másik penzumot, aminek 2225 5| forma szerinti békepontokat diktálva nekik, mint valami kapituláló 2226 18| kárára talál dűlni? Fatális dilemma! – Itt maradni is veszedelem, 2227 1| szempilláit, a családi orr dimenzióit még feltűnőbbé teszi a szertelenül 2228 19| kormányszék, sem a magyar dinaszták vele nem bírtak, s ha dacolt 2229 6| neve: „női becsület!”~– Le dîner est servi! – jelenti a vállrojtos 2230 9| és süveg; volt is aztán dínomdánom. Ittak a pajtások, később 2231 4| nagy osztentációval rágott diós bonbonokat. Sipos úr folytathatá 2232 2| útja leend Kálmán úrfit direkte megrohanni és inhibeálni 2233 17| mondván:~– Hallja maga, direktor! Ebben politika van: ezt 2234 1| társalkodóné egy hétig kínlódott, diribről-darabra aprítja, s odaveti elé nagy 2235 2| angol misszt is belevonta a diskurzusba, megtudakolva tőle, hogy 2236 3| Hátszegi ővele nagyon kevés diskurzust kezdett; már csak illem 2237 3| akarna adni, akiket rám akar disputálni, csak hogy elmenjek a háztól, 2238 4| véghetetlen unalmas latin disszertációk közül végigolvasson: hadd 2239 5| illik lelkületedhez, aztán díszes hivatal is. Ott sokat használhatsz 2240 1| egyszer hét órakor felöltözött díszesen, s azt mondá, hogy a színházba 2241 18| színpadon süllyesztők és díszítménybokrok között eltűnnek a balett-ördögök.~ 2242 10| cifraságot kerülve; hajába semmi díszítményt, csupán egy szál rózsát, 2243 16| értem jönnek.~– Igen, vén disznó, hogy azalatt a megmaradt 2244 17| sem; a múltkor szerbiai disznóhajcsárok mentek itt keresztül, azoktól 2245 10| áldozhat közügyekre, úri díszt tarthat udvara körül. Ezek 2246 4| rajta indulnia, s minden diurnum nélkül elszánta magát, hogy 2247 2| nem kellene-e érte külön diurnumot kérni. Azonban csak egy 2248 14| képzelni, mint az övé. Az úri divat eltorzító mellékletei nem 2249 6| a mókuska maga elviszi a divatárusnőhez, az közli az illetővel, 2250 5| le is írták akkoriban a divatlapok.~ ~ 2251 14| fővárosban lakni; úri módon, divatos ruhával söpreni a földet, 2252 25| és viselte a negyedévi divatot; csak hogy perét folytathassa.~ 2253 13| feleségem meg azt mondta: a honi divatról, országgyűlésről, politikáról. 2254 1| Viselete elegáns és túlfinom, a divattól csak annyiban eltérő, hogy 2255 7| Ismerem a hangjáról, a szíve dobbanásáról.~Az öreg oláh kacagott erre 2256 14| ha csak egy lépését, egy dobbanását hallhatta volna annak, ami 2257 11| gyepen, s a földrengető dobbanások.~Nekem erővel kelle visszatartanom 2258 7| magát elhatároznia. Lábával dobbantott mérgében, s nagyon emlegette 2259 4| kisasszony, hogy Margari dobja ki ezt a szerencsét az ablakon, 2260 24| Siposnak:~– Tudja ön, mit? Dobjuk a tűzbe ezt az egész pert. 2261 5| karod, tudod hogy nem Dunába dobni való egy asszonyszemély 2262 22| veszik észre; majd meg úgy dobog, mintha az egész föld üres 2263 22| hallgatózott a sebesen futók kettős dobogása után, az mindig távolabb, 2264 22| ereje minden szívet sebesebb dobogásba hoztak volna abban a pillanatban, 2265 13| menni.~El is ment. Nemigen dobogott a szíve, mikor belépett 2266 4| papiros; de azt a tűzbe dobom mindjárt.~– Tehát pénz kell 2267 10| nőtt asclepias előtt, akkor döbbent vissza szívében. A rovátkolt 2268 23| csak az az egy gondolat döbbenté meg szívét: ha zárva találna 2269 6| jeles férfiú annyira meg van döbbenve, midőn azzal híják be, hogy 2270 10| az utazás; a hintó lassú döcögéséről veheté észre a nő, hogy 2271 16| jó az út, lassítani, ahol döcögős, s finomul kikerülgetni 2272 21| vette az, egyszer egy üres döfést adott neki oldalába; a kard 2273 21| krokodilus hanyatt fekszik, s dögnek tetteti magát. De majd meglátod, 2274 1| most elkezdi a szobaajtót döngetni ököllel, azt a szobaajtót, 2275 22| Csak a közeledő léptei döngtek.~A fekete alak már a hídra 2276 18| hatalmában az ítéletet jobb felé dönthetni; engedni kénytelen, hogy 2277 21| mögött az úton keresztül döntögették úgy, hogy még visszavonulásról 2278 6| következő pillanatban egy dördülés hangzott, s azzal én csak 2279 22| de maga a töltés ki nem dördült. Azok is mind gyalázatosan 2280 6| elfordul tőle, s Hátszegihez dörmög félhangon:~– Fatális dolog, 2281 7| meglepetve állt, azután csendes, dörmögő hangon felelt neki:~– Ha 2282 1| meg.~Az öregúr még egyre dörmögött.~– Én ismerem a tüzes vérét; 2283 15| felesége a bezárt ajtón dörömbözött, a vendégszoba ajtaja fel 2284 6| mely a falun kívül, gazdag dohány- és repceföldek közepett 2285 18| szétszórta a szobában a dohányhamut, hanem odasimult hozzá, 2286 16| végigheveredve az első pipa dohányt kiszívá, már akkor egész 2287 6| lőportartó, kupaktartó, dohányzacskó, acél, kova mind nálam van; 2288 12| pedig olyan szó, amitől egy doktorban minden csepp vér epévé válik. „ 2289 19| Benyargalt Kolozsvárra, a tudós doktorért.~– S mi baja az asszonyodnak?~– 2290 19| végeztem; úgy tettem le a doktori vizsgát, most itt vagyok 2291 4| ugyanezen férfi szerelem dolgában nemcsak állhatatlan, de 2292 17| felöltözve, látott hivatalos dolgai után, úgy sietve, hogy hét 2293 18| szolgabíró egy ilyen semmi ember dolgával oly nagyon?)~– Reggeli beszélgetésünk 2294 18| lerázta őt válláról.~– Eredj dolgodra, nem asszonynak való az 2295 15| illő könnyenvevésével a dolgoknak ment ismét a hídon keresztül 2296 4| kisasszony milyen rendkívüli dolgokon töri a fejét; hisz ha az 2297 4| felmarkolt iratokban csupa latin dolgokra akadt. Annyit látott, hogy 2298 10| könyveket írnak meg nem történt dolgokról. Henriette igen szépen kifőzte 2299 7| tán a mindennapi kenyérért dolgozik; hogy veri halomra azt a 2300 18| csinálni?~– Hát azon kellene dolgozni, hogy ne csippel-csuppal 2301 8| útjain, hallgatva a mezőn dolgozó leányok danáit.~A park végében 2302 4| Hiszen csak szórakozásbul dolgozom.~– Szórakozásbul keress 2303 4| jött-ment még otthon is dolgozószobájában, mintha nem találná meg 2304 22| most?~– Itt a malom árkában dolgoztam.~– Éjszaka, mit dolgoztál?~– 2305 5| is úgy akarja, vedd el; dolgozzatok, küzdjétek keresztül magatokat 2306 18| ha bepanaszolna. Egyéb dolgunk nincs egymással. Tessék 2307 6| fiatalabb legényeknek előkereste dolmánya ujjából a kis bodzafa sípot, 2308 24| mosni a nevét, az el fog dőlni igen rövid idő alatt, s 2309 12| s aztán beleokoskodik a dologba, észrevételeket tesz rá; 2310 14| álmodtam, hogy valami nagy dologért tömlöcbe zártak, elítéltek 2311 5| megossz? Gondolkoztál te a dolognak praktikus oldaláról? Azt 2312 7| leányzót ilyen hiába való dologra esketni meg, hisz ez csak 2313 18| tesz egyebet, mint pipázik. Dologról szó sincs többé. Nem másoltatnak 2314 25| megszökési kísérlete dugába dőlt, mert a cerberusok éjjel-nappal 2315 16| szólt bele Hátszegi. – Dombegyháza körül különösen jó feldűlni 2316 19| állhatá meg, hogy az emelkedő domboldalról még egy pillantást ne vessen 2317 15| csendesen húzódott előre, a domborművet félig eltakarva.~Egyszerre 2318 11| felfelé kapaszkodva. Azt a dombot száraz fű fedi egész nyáron 2319 23| fáradtnak sem érezte magát. Egy dombtetőről visszatekinte; a hídvári 2320 24| vásárolja ön valamennyi domíniuma árán.~Ilyesmit mondhattak 2321 18| úrnak ahhoz a kis falusi domíniumhoz hűséges szolgálataiért.~ 2322 24| végrendelete dacára is a kerekvári domíniumot átengedem Henriette húgomnak.~– 2323 15| nemességére. Megvárja, hogy őt domnulénak szólítsák, s nagyon jólesik 2324 25| munka volt; a színpadon nem donáció útján kapja az ember neveit, 2325 12| öregatyádra; ne felelj neki, ha dorgál; tudod, hogy ő öreg ember, 2326 5| Nem neked való az!~A dorgált ifjú mind e percig hallgatott, 2327 15| lupulujhoz; vigyenek magukkal dorongokat és istrángot eleget. Csak 2328 1| ing- és mellénygombjait drágakövek képezik, gyűrűi is azoktól 2329 14| ragyogott rajta az aranytól és drágakövektől, s hajtekercsei igazgyöngysorokkal 2330 6| pompás medvebőrt, mely valódi drágaság egy vadászra nézve; huszonhat 2331 9| erdejébe, semmi aranyat, semmi drágaságot az otthagyott martalékból 2332 16| atyai szerepet, amit ebben a drámában neje osztott ki neki, holott 2333 13| nem kellene az öregemberek drámájának ötödik felvonásaiban a függöny 2334 5| igazságtevő szobájában folyt le e drámának másik jelenete.~Henriette 2335 14| vagy a föld alatt laknak.~E drasztikus esküforma mindenkit kielégíte; 2336 14| vállára téve kezeiket, csendes dúdolással lejtenek egy helyben körülforogva; 2337 21| vezető tiszt operaáriákat dúdolt, s lovával beszélgetett, 2338 25| város másik végén nevetve és dúdolva ballagott ki a széles világba.~ 2339 6| azt a folytonos sajátszerű dübörgést hallatva, mely olyan, mintha 2340 19| hihetetlen, a szégyenleni való, a dühbehozó, hogy ki nem tudott belőle 2341 1| uszítottad, mikor úgyis dühben van. Pedig hát mit nyernél 2342 21| gazdája vak, eszeveszett dühét, ki feje fölött villogtatta 2343 15| kiáltá rá a fegyveres félelem dühével Makkabesku – mert keresztüllőlek! – 2344 16| megugatnák érte. – Óh, hogy dühödött mind a két asszonyra!~S 2345 21| vettél te be, hogy olyan dühödten szónokolsz az ellen a jámbor 2346 12| fogok enni.~Odabenn még dühösebben csengettek.~– Mindjárt jövök, 2347 14| esküdjél te is.~A leány erre dühösen rántá ki kezét a kalandoréból, 2348 12| végakaratodat.~– Esztelen! – kiálta dühtől reszketve Demeter, s kezeivel 2349 21| recsegő hangon, s oroszláni dühvel veté magát ellenfelére, 2350 22| több óra hosszat egymásra düledezett szikladarabokon keresztül 2351 5| szemeinek. Ezt nem lehet duellumra kihíni, mert nem megy ki, 2352 17| betűkkel: „néző hely”.~A duenna félbizalmas suttogással 2353 3| támadt rá mind a kettő, duettben kiáltva:~– De hát mit akarsz 2354 25| minden megszökési kísérlete dugába dőlt, mert a cerberusok 2355 4| Henriette kisasszony úgy dugdos szem elől, s amit az öreg 2356 14| Felrepedezett kezeit aranyai közé dugdosta: tán azok hűsítik fájdalmát.~ 2357 1| egymásra veti, kezeit zsebeibe dugja, azután megint felugrik, 2358 18| kliensét, s pipát szokott dugni a szájába, mikor látogatásra 2359 15| pénzét ott veszejtették, újra dúl-fúl a vidéken, senki sem biztos 2360 21| perc múlva általános lett a dulakodás a híd hosszában; a dzsidások 2361 21| hídra csalja, s akkor a dulakodásban a hidat leszakíttassa alattuk? 2362 18| eldűl, és az ő kárára talál dűlni? Fatális dilemma! – Itt 2363 22| hogy ha valahol az útban dűlök el, valami szekér elgázol. 2364 21| testén. Az összebonyolult dulongásban egyik lovas hátráltatta 2365 10| megy, segítve azt tartani dűlősebb helyeken.~Valami hang úgy 2366 19| kioltá mécsét, s hanyatt dűlve fekhelyére, kezébe fogá 2367 2| mindjárt magának Alexander Dumas úrnak, hogy fedezze fel 2368 8| tudom, hogy te ki vagy. A dumnye barbatu, az urad sokat találkozott 2369 4| vágta hajdani atyafiait a Dunánál vitézül. Ez szerzé a hídvári 2370 6| gerendáig voltak vetve tarka dunnákkal; ágyak, ládák és szekrények 2371 15| domnule?~– Van a zsebemben két dupla pisztoly.~Azzal Hátszegi 2372 7| mindkét oldalon egy-egy duplacsövű pisztoly elefántcsont agya 2373 16| Du!” – Így az embernek duplán jólesik a gorombaság.~A 2374 2| folyvást borzasabb fővel, durcásabb képpel jelenve meg a szobában, 2375 19| fokhagymafaló fogaid közé durrantani; hát azért mondom, hogy 2376 17| igazgató valószínűleg bizonyos dúsgazdag mágnáscsalád megszökött 2377 17| vándorcigány, kitagadom őket, a dúsgazdagokat, mit kívánhatják ők, hogy 2378 11| az egy zsákmányra rohanó dúvad ordítása volt.~Juon Táre 2379 23| targally között; éjjel járó dúvadak csapása; egy-egy zúgó éjbogár 2380 2| Az írás itt marad.~Kálmán duzzogva ment odább, nyitva hagyott 2381 21| felelt a tiszt, s azzal dzsidásait két sorban felállítá úgy, 2382 21| el.~– Hagyjátok futni a dzsidást, ha akar! – kiálta a Fatia 2383 21| innen is, túl is egy-egy dzsidaszúrás, csákányütés emberére talált, 2384 21| katonák hátravetették a dzsidát, s pipára kezdtek gyújtani, 2385 10| mérget a farkas és harapós eb megesznek, ahhoz hozzá sem 2386 6| bizonyítá az is, hogy az ebéddel megvárták őket. Kengyelesy 2387 13| három órakor délután van.~– Ebédelt már? – kérdé gróf Kengyelesy 2388 6| egy titkár egy asztalnál ebédeltek. Csak az a titkár olyan 2389 1| közeledett, ott megint megállt.~– Ebédemet!~A nagyszerű fenyegetésnek 2390 25| a szállásért, nyolcat az ebédért, hármat a mosásért, váltócédulában, 2391 16| kárpótolni fogja az elmulasztott ebédet. Hiszen nem messze járnak 2392 4| diák holmikat, s hogy annál éberebb maradjon, fogja ezt a tízpengőst, 2393 19| legjobban szükségük lett volna éberségükre, akkor ejté rajta két szeme 2394 11| Megmérgezte a gyáva a házőrző ebet, mint egy rongyos tolvaj, 2395 14| átkozzanak meg maradékim; ébredjek fel a sírban, s feljárjak 2396 11| körülnézett; tán azt nézte: nem ébredt-e föl a gyermek.~– Ez meg 2397 6| voltak az éjjel, nehezen ébredtek. A reggeliző teremben találkozának 2398 6| andalgó szerzeményei egymástól ébredve keltek nyirettyűje alól, 2399 6| Bele vannak azok szőve az ébrenlétbe.~– Hát maga, nagy korhely, 2400 22| Negra ellenfelének nem várt ébrenléte és bátorsága által, a másik 2401 16| bizonyosan a te csöngetésed ébreszté fel. Akkor mindjárt itt 2402 16| mint akit mély álomból ébresztenek fel, s még nem tudja, hogy 2403 10| sejti azt, minő ellenséget ébresztett fel maga ellen, midőn ilyen 2404 4| üvegszelencében jó erős sós ecet közé tesznek, az rézoldatot 2405 16| segíthetni a grófnén nagy éclat nélkül –; persze az ilyen 2406 4| mind a kettő gondatlanság, edények tisztán nem tartása miatt. 2407 4| öcsém. Tudod, hogy szegény édesapád halálos ágyánál bízott a 2408 4| szegény fiamat, légy helyettem édesapja.~A jó öregúrnak elborította 2409 24| nagyon bántott engemet és édesatyámat. Azt bizonyította ellene, 2410 2| szóval, hogyha nem jön, beteg édesatyja fogja magát odavitetni hozzá, 2411 13| miszerint igenis volt oka édesatyjának unokáit gyűlölni, mert először 2412 10| esetben, ha az ékszert nem édesatyjától kapta kegyed ajándékba, 2413 5| mert a halál nem játékszer, édesem, s méreggel tréfálni tiltva 2414 10| gyémántok közt.~Henriette igen édesen volt meglepetve.~Egy betű 2415 10| ábrázolt, szinte feketére edzett ezüstből, melynek szinte 2416 18| amivel meg akarja lepni?~Efölött egész Promontorig volt módja 2417 7| azt, amije van odafenn az égben.~Egy harmadik néha falapáttal 2418 18| rátólni. Felmagasztalta az egekig a derék, becsületes embert; 2419 22| lebillenik vele, s ő, mint az egér a fazékba, belehull a vízbe.~– 2420 9| kiismerni a haragoszöld égerfa pagonyokból, a hegyoldalak 2421 7| hogy úgy el van rejtve sűrű égerfák közé, hogy keresve is alig 2422 7| indulva Bucsumnak, a sötét égerfákkal benőtt patak mentén, amik 2423 1| borotválva, s éppen csak egy egérfarknyi van meghagyva kétfelől, 2424 12| Azzal Kálmán, használva az egérutat, hirtelen kiiramodott az 2425 14| minden tagja kapott sebet az égésben, néhány kínlódva fetrengett, 2426 5| úgy van.~– Rosszul van! – egészíté ki hevesen a mondást az 2427 12| kérdezősködött koronkint egészsége mintléte felől, Makszikát 2428 22| szabad egy pohár bort inni az egészségemért, miután az én birtokomba 2429 1| hagyod a haragot, az árt az egészségnek.~János találva érezte magát, 2430 10| szem felé van fordulva, égető tüzét véli érezni azoknak, 2431 10| egyszerűen fog öltözni az égettek dalidójára, hogy senki sem 2432 12| Amit felhoztál, az csak eggyel több ok arra, hogy azt tegyem, 2433 22| egy kiégett szivar, mit az égi képletek valamelyik mágnás 2434 7| alatt minden liszt agyon ne égjen, és harmadszor azért, hogy 2435 7| Nagyon szépek a szemei; úgy égnek, mint a parázs.~– Mint a 2436 12| Lángainé vette észre a gyermek égni kezdő szemeiből, hogy ez 2437 19| körrajzokban meredt föl az égre, s valami fohászt engedett 2438 4| könnyeztek, csak még jobban égtek.~– Emlékezel-e erre a szóra, 2439 23| megérteni, hogy miről van szó, s egyáltalában nem emlékezett semmi olyanforma 2440 10| oka annak e fortélyra? – S egyáltalán ki lehet az az ember? Ez 2441 16| melyben a lélek az éggel egybeolvad …~Gerzson úrra azonban nem 2442 16| nem látható távol az éggel egybeolvadni látszik, az maga is érez 2443 6| eleségünk elfogyott, nem éltünk egyébbel, mint áfonyabogyával és 2444 11| vége van; már elmúlt: most egyébben telik örömem.~– Hol tanyáz 2445 9| kinek férjén kívül nincs egyebe, de az valóban az övé: – 2446 14| esztendő óta nem járnak egyébért, mint pénzt csinálni; nem 2447 22| oda, s vágj a nyakához. Egyebütt ne vágd, mert vasinget visel 2448 10| rossz gondolatokat szül az egyedüllét.~Ezen a rémtöprengésen aludt 2449 17| s nem zavarni rengeteg egyedüllétével a játszó személyzetet, bár 2450 1| kedve ne legyen megkínálni: egyék, az isten áldja meg, valamit! 2451 1| a fitymált ételekkel.~– Egyél velem, Makszikám, lelkem.~– 2452 6| engem is váltig kínált, hogy egyem, de énnekem olyan szűk volt 2453 17| mert mind nagyon szeretik. Egyen kívül mindnyájunknak gyermeke 2454 14| nagy tisztelettel a bűbájos egyéniség iránt –, melyben te is beváltsd 2455 6| által kigyógyult tisztelt egyéniségek bizonyítják köszönettel, 2456 4| játéknál csupán a különbséget egyenlíteni ki, s a vett és eladott 2457 22| futott odább. Most már igen egyenlő erővel haladtak, ő és üldözője. 2458 12| mindenemmel; – ha tetszik, egyenlően felosztom; ha nem tetszik, 2459 16| nincs-e törés, a gyeplűk egyenlőre vannak e eresztve, tartanak-e 2460 4| gazdagsága Lapussáékéval egyenrangú.~Itt eddig meg vannak vele 2461 10| Ott lakik a szép Marióra egyes-egyedül. – De rosszul mondám: egyedül, 2462 22| között nem vagy-e te magad is egyesegyedül, mert őrödet, ki a pince 2463 10| mely a környék fiatalságát egyesíteni fogja, az is jelen lesz, 2464 13| közönsége van; Pest után itt egyesül minden arisztokratikus elem, 2465 21| abból álltak, hogy a megyék egyesült erővel fogjanak hozzá az 2466 16| kifogta a lovakat, behordott egyet-mást a hintóból, s azontúl igen 2467 21| adjátok ide aranyamat, vagy egyétek meg ezt a vasat.~Mutatta 2468 14| fénnyel e kék pokollánggal egyetemben, s a felhalmozott bengáli 2469 6| gondolatai közé; a kültárgyak egyetemessége nem ad menekülést. Azok 2470 11| nevezett meg, akikkel titkon egyetértek. Óh, az átkozott! Ki még 2471 10| különböző rangosztályok jó egyetértésben élhetnek egymás mellett, 2472 24| úr, hogy énnekem valami egyetértésem lett volna azzal a rossz 2473 21| Fehér és Zaránd megyék egyetértésével a vidéken hatalmaskodó haramiabandák 2474 22| elhatározák, hogy közös egyetértéssel gyorsan és rögtön gyökerén 2475 16| közte és a kocsis között az egyetértő vitatkozás afelett, hogy 2476 25| ki, hogy háziasszonyával egyetértve, magát halottnak hirdetteté 2477 10| hiszen hárman vannak; kis egyéves gyermeke és a szelíd medve. 2478 4| ez annyi a zsebében, mint egyezer forint, annyi, mint egy 2479 24| Az egyezkedés~Lapussa János úr már hetedszer 2480 24| tűzbe ezt az egész pert. Én egyezséget ajánlok. Megvallom igazán, 2481 7| pénzt.~Mintegy ötven évig egyfolytában alig ment évenkint hat mázsára 2482 7| kárunk lett; most ez a gép egyformára lapítja valamennyit. Csak 2483 21| mozdulatlan fekete álarcának egyformasága, körülrepkedve zilált fekete 2484 21| megunta az éneket; a csendes egyformaságot csak a postakocsis trombitája 2485 14| ebben a föld alatti pokol egyházában, ahova az emberek ötven 2486 11| észrevette a jó szándékot, egyikéhez azon bravúr fogásainak folyamodott, 2487 8| őt ama mindennapi lények egyikének hiszik, akiknél a pompa 2488 17| imide-amoda el is híják egyiket-másikat kukoricafosztásra; aztán 2489 25| leveledre tudom, mi van felírva: egyikre halavány örömek, másikra 2490 6| gróf a báró úrnak –, amíg egyikünkről vagy másikunkról az utolsó 2491 14| viseli kezében, esküszöm az egyiptomi tizenkét csapásra, mikkel 2492 8| még a lejtőn kezdődött, egyiránt fáradságos lóra és lovagra 2493 23| vendégünknek – folytatá Lénárd, egykedvű könnyelműséggel –, Vámhidy 2494 5| tenni a rokonok?~Szilárd egykedvűleg vállat vonított.~– Legelőször 2495 19| összehozott a sors néhány velem egykorú román ifjúval, kik ott a 2496 6| Hátszegi bizonyosan képes egymaga olyan négy betyárocskát 2497 18| volna tigrisanya, ki az egymásért égő szíveket erőszakkal 2498 22| két ember, akinek, még egymásról álmodni sem esik jól, összevetődik 2499 13| csak úgy messziről látta egynehányszor, hogy Kengyelesy már kezdett 2500 6| tűzzel megyek a vad után: – egynéhányszor ugyan érzem, hogy valami 2501 4| tudja, mire jó az embernek egynémely dolgot megtudni?~Bezárta 2502 10| eljárjon velem a velünk egyrangú családokhoz, hogy azoknak 2503 18| pamlag végére hozzá, tán egyrészt azért, hogy a csizmás lábait 2504 7| nézett; a percek betöltek; egyszeri sípolásra két munkás lépett 2505 14| ujjai hegyét megégették. Egyszernél többször egy sem mert felé 2506 15| barátságból; számadásai is nagyon egyszerűek: ha valaki gyalog jön és 2507 10| szegény emberektől kitelő egyszerűséggel; a takarékos függönyzetnél