Jókai Mór Szegény gazdagok Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
2508 12| talált szót, mit e rövid egytagú igéhez kössön, olyan rettenetes, 2509 24| melynek védvei és ellenvédvei együl egyig abban álltak, hogy 2510 2| Adja vissza Kálmánnak az egzercíciumot. Aztán ide hallgasson: ha 2511 6| egyszerű virágát, mint ő az egzotikus asclepiast …~– A nagyságos 2512 16| mulatságomról, te pedig nem” – ehelyett azonban nagy jámborul azt 2513 19| zsemlyét tarisznyájából, hogy éhét elüsse, s ivott rá a langyos 2514 5| törődni? Minthogy ők nem éheznek és nem fáznak, unalmukban 2515 6| hagyni a hajtást, ki voltunk éhezve kegyetlenül; ruhánk lemállott 2516 2| ember valakit korán reggel éhomra megölt, vagy pedig mikor 2517 16| ez aztán elég volt neki éhség és szomjúság ellen.~Hanem 2518 17| mit ennünk, eltréfálja az éhséget. Az utolsó férfi volt nálunk 2519 16| borunk, nem ijedünk meg az éhségtől.~A jó öregúr azzal kiszedte 2520 23| dúvadak csapása; egy-egy zúgó éjbogár körüldongva kísérte makacsul 2521 10| min gondolkozni napokon, éjeken keresztül. Tehát Szilárd 2522 12| gondoltam arra, mikor éjekről éjekre álmatlanul virrasztottam 2523 12| is gondoltam arra, mikor éjekről éjekre álmatlanul virrasztottam 2524 12| rendre fellármáztatja ugyan, éjfélben és hajnali álmukban; ki 2525 16| hogy mennyi már az idő.~Éjfélen túl volt.~Számítgatni kezdé 2526 16| s ma nem akarnék aludni. Éjfélre be kell érkezni a kocsisnak 2527 23| csak egy óra volt hátra éjféltől, s a dal mégsem akart helyet 2528 7| asszony szájába való.~– Ejh! Félek is én az esküvéstől! – 2529 2| akkor következik azután az éjjeliőr hivatása.~Az éjjeliőrök 2530 2| az éjjeliőr hivatása.~Az éjjeliőrök sorát sohasem irigyeltem; 2531 2| jámbor ember tehát éjről éjre abban őszült, hogy Lampel 2532 2| Ez a jámbor ember tehát éjről éjre abban őszült, hogy 2533 12| kiengeszteltél azokkal az itt töltött éjszakákkal, mikben az álmot megtagadva 2534 10| el, hogy a legközelebbi éjszakákon, midőn az urak kártyánál 2535 11| meséket is tudott a múlt éjszakáról, mint Clementine kisasszony.~ 2536 19| vagyok a szabad ég alatti éjszakázáshoz; kegyed pedig öreg ember ( 2537 6| sem azt, hogy hol fognak éjszakázni, sem azt, hogy itt kell-e 2538 19| kényszerítéd azt a szegény asszonyt éjszkára egy pusztai csárdába betérni, 2539 21| gúnyhahotája, ki egy angyalt ejte el gánccsal, úgy hangzott 2540 17| egyszer látni.~A művészetében ekképp megzavart Moor Ferenc e 2541 10| kegyed birtokába, s tömérdek ékszere közül miért választá kegyed 2542 13| fatális. No, de semmi. Ha az ő ékszerei zár alatt vannak, az enyimeket 2543 16| Itt van tárcám; itt vannak ékszereim, órámat is odaadom. Lehúzom 2544 13| emberek között, akkor az ékszerét sem restelli zálogba tenni, 2545 10| tetjét. Egy kis maroken ékszertok volt benne.~Remegő kézzel 2546 21| ülő hivatalnokok, kalauzok el-elszunnyadtak a nagy melegben, a vezető 2547 19| nézte közelebb az ablakon el-eltűnő árnyék szabályszerű jelenését.~ 2548 4| átvett részvényeket megint eladhatja. De Hátszeginél ez nem sikerült; – 2549 7| s amiért olyan sok ember eladja azt, amije van odafenn az 2550 10| utasítá, hol járjon utána az eladónak – Párizsban. Képzelhetni, 2551 25| történt? Miután annyira eladósodott ott helyben, hogy minden 2552 4| egyenlíteni ki, s a vett és eladott részvényeket egyik fél sem 2553 1| hogy az új ruháit rendesen eladta. De hát az ő hibája volt-e 2554 2| járok télen.~– Igen, mert eladtad a télit, semmirevaló! Szép 2555 7| neked mindent szabad itt elajándékoznod tetszésed szerint?” Az öreg 2556 9| Juonnal. Ő maga naphosszant eláll ott a hegytetőn, botjára 2557 19| kell körülkeríteni, útját elállani, lyukait befojtogatni, odvából 2558 22| falusi bíró, hogy rögtön elállatta az utakat vasvillás népekkel, 2559 21| mehetett egypár százra, azok elálltak minden utat, s azonfelül 2560 16| nem iszom már többet, mert elálmosodom, s ma nem akarnék aludni. 2561 16| mert ő odabenn mindjárt elalszik, s csak alkalmatlanságul 2562 11| sírt, Marióra ölébe vette s elaltatá, a szögletben egy mély, 2563 2| diákot, hogy mégsem tudja elaltatni azt a vén embert, ez pedig 2564 19| megitattam, s aztán lefeküdtem, elaludtam. Egyszer felébredek a nagy 2565 4| rázd meg a fejedet; de elámítani ne akarj, mert az nem illik 2566 6| tőle Henriette, egészen elámulva e sajátságos felfogású meséjén 2567 5| Szilárd”-nak nevezte, órákig elandalgott mellette, lesve levelei 2568 12| állát, annak könnyektől eláradt szemeibe tekinte.~– De bizony, 2569 13| nevezetesen nagyon nyíltan elárulá, hogy szeretné már, ha nem 2570 6| Hanem ez titok! Nehogy eláruld valakinek.~Henriett elcsendesült. 2571 23| világítnak utána, megláthatná s elárulhatná, sietve igyekezett le a 2572 3| mint ő.~Az első pillanat elárulná neki, hogy Henriette hamarább 2573 4| hátha a nyelvét kitépnék, elárulná-e neki? Aztán az a mondás 2574 14| égből szállottam alá, rég elárultak, kötve vittek volna Gyulafehérvárra; 2575 14| már, szagolva véredet; én elárultalak! Tekints oda hátad megé!~ 2576 20| által a Fatia Negrához, én elárultam őt átkos szerelemféltésből 2577 13| mosolyogva. – Nincsenek elásott titkaim. Fiatalember voltam 2578 14| végigborsódzik a háta. Egypár elázott fickó már fekszik mellette, 2579 16| hintót; a gyeplűs majd csak elbaktat mellettük. Csongrádon mást 2580 18| érte.~Most Margarin volt az elbámulás sora.~– Mit vétettem én? 2581 11| hanem szobájába sietett.~Elbámult, midőn ott Clementine-t 2582 17| Színészik vagynak? – kérdé elbámulva Szilárd. – Ebben a faluban? 2583 11| táncolunk.~Henriette ez elbeszélés alatt meg nem szűnt férje 2584 10| én nevemet hagyja ki az elbeszélésből; különben egy reggel azt 2585 6| borzongás futott végig ez elbeszélésre, amin a férfiak olyan hangos 2586 16| tartoznék rá mindaz, amit elbeszélt.~– Csak most ne történt 2587 8| ott hagyni veszni.~– Te elbírtad azt a válladon? – kérdé 2588 11| lovamat békóba tettem, s elbocsátottam a gyepre, azzal bezörgettem 2589 4| egypár cselédet hagyott elbocsáttatni, akiket közvetlen hanyagsági 2590 22| erdőn, hogy egy pillanatra elbódítsa, mint a futó róka szokott 2591 16| alszom, csak egy kicsit elbólintottam.~– Gyújtson szivarra.~– 2592 14| s leányomat megint csak elbolondítanád; azért csak hát nem is mozdulok.~– 2593 23| hegyek, erdők között úgy elbolyonghatott, hogy nyomába sem találnak. 2594 4| hajsátornak nem is szükséges úgy elborítani azt a szép homlokot, elég 2595 14| hozzám.~A leány, sötéten elborult tekintetét rávetve, felelé:~– 2596 4| meg lelkét.~Margari nagyon elborzadt e szókra: „egy halott, ki 2597 14| mialatt a közelebb állók elborzadva látták, hogy hosszú hajzatának 2598 4| meglátogatni, s talán végképpen elbúcsúzni tőlük. Különben, ha mindjárt 2599 13| Bizonyosan mérget vett be, s elbujdosott vele valami erdőbe, s majd 2600 22| az a veszedelem hírére elbújik. Még egyszer mondom, hogy 2601 13| vonta őket, enchantírozta, elbűvölte; s mikor már egészen sakk 2602 18| lelkem alhatnék.~E rossz élc után Margari úr menten le 2603 4| társalgó; mindig vidám, eleven, élces és bátor; az öregurat sokszor 2604 16| regényesség után, hamar elcsábítja. Volt már rá eset, hogy 2605 3| azért jött ide, hogy téged elcsábítson.~– Akkor hát a te űzményed 2606 12| vinni, hogy nagyapja házához elcsalja a nevelőintézetből.~– Tehát 2607 2| föltette magában, hogy rögtön elcsapja, arra azután fényes reggel 2608 11| szárnyuk hegye, amint mellette elcsapkodnak.~– Nem fél ön a vadaktól?~– 2609 19| megátkozta azt. Azután hirtelen elcsapott kezével szája előtt, s keresztet 2610 17| apródonkint, vagy megszöktek, vagy elcsapta őket az igazgató. Persze, 2611 6| eláruld valakinek.~Henriett elcsendesült. Neki is volt ilyen titka; 2612 10| elmúlt, a kastély szobái elcsendesültek, akkor kezdett ismét valami 2613 25| volt, a nagy kényeztetéstől elcsenevészült, nyomorék lett belőle, a 2614 6| ezer aranyat Dévánál szépen elcsikarta tőlem az a fránya Fatia 2615 7| engeszteléssel alig bírta elcsillapítani, midőn az öreg Onuc bedugta 2616 18| pandúr odabenn nem bírta elcsitítani.~János úr egészen ki volt 2617 6| idebenn.~– Nem-e? – kérdé elcsodálkozva a pusztai némber. – Hát 2618 6| Hogyan? – kérdé Henriette elcsudálkozva, mialatt egy vékony molnárostyát ( 2619 15| ordíta rá ijedtségtől elcsukló hangon.~Abban a pillanatban 2620 6| abbahagyta a hegedülést; elcsukta a hangszert ismét hosszú 2621 2| bántotta. (De azért csak mégis eldicsekedett vele adandó alkalommal mindenkinek, 2622 11| ez álarc esküdött meg, de eldobom, s nem tudja többet, ki 2623 10| dajkadúdolásra is van szüksége, úgy eldörmög, morog mellette, míg el 2624 13| élvezni, Arad valóságos Eldorádó.~Kengyelesy grófnőnek nem 2625 4| abban a csomagban? Miféle eldugni való levelei lehetnek Henriette 2626 18| per. Hátha ez meg azalatt eldűl, és az ő kárára talál dűlni? 2627 11| marcangolás, a küzdők messzire eldulakodtak már a kunyhótól; hörgésük, 2628 14| ellenem tulajdon fegyveremnek éle gonosz órámban; úgy rettegtessen 2629 18| megye ügyeit saját ügyeiknél elébbre tették; akik, ha kellett, 2630 7| egy-egy duplacsövű pisztoly elefántcsont agya mosolyog elő.~Amint 2631 16| végigfuttatva a zongora elefántcsontjain. – Én azt az egész esetet 2632 11| ismétlé utána Henriette elégedetlenül.~– De még nincs a játék 2633 19| szabályszerű jelenését.~Ezzel nem elégedett be; hanem a régi kőragaszból 2634 21| nem tudomány az, hogy ha elégeted a könyvét, többé senki se 2635 5| lépésre van a kandalló; ha elégetné hirtelen, ki tanúskodnék? 2636 14| sokat vár tőlünk; ha ki nem elégítjük, örökké fenyegető terhünkre 2637 17| egyenes felelettől.~– Nem elégséges-e önnek tett vallomásom?~– 2638 12| van miatta.~A pestiek nem elégségesek neki: azokat is rendre fellármáztatja 2639 19| ragasztá hozzá:~„Ha nekem illő elégtételt nem adsz, én rád várok a 2640 12| száraz ujjaival, s nagy elégtételvevéssel elhasítá kétfelé, és azután 2641 1| kisasszonynak.~János úr most nagyon elégületlen. Láthatni az arcán. Odatekint, 2642 12| béküljek ki? – szólt kegyetlen elégültséggel Demeter. – No, lám, a kis 2643 15| nemesi címer, s örömest elegyedik beszédbe a legközelebbi 2644 10| málépogácsákat gyúrva, azok közé elegyíti azt; mint tudva van, a medve 2645 4| neki másik penzumot, aminek eleje, vége, szinte együgyű chria 2646 4| találná meg valaminek az elejét, aminek szeretne már a végin 2647 22| Elmondok, domnule, mindent, elejétől fogva. Látod, hogy vak vagyok, 2648 22| inakat, s az abban a percben elejté a kardot.~A Fatia Negra 2649 16| sehol található.~Csak egy elejtett tárgy, egy útmutató jegy 2650 17| és sonkát, s a társaság eléldegél belőle úgy-ahogy; imide-amoda 2651 4| is, hogy seregét rosszul élelmezék. Ez különben rendes dolog 2652 4| török hadjáratoknál; az élelmezésre kiadott erszények fele a 2653 13| egyesül minden arisztokratikus elem, sőt Pest fölött még az 2654 16| kátyút, zökkenőt.~Az öregúr elemében volt, amíg a korai csillagfénynél 2655 17| van magyar, szerb és oláh elemekből.~Későn érkezvén oda, sokáig 2656 22| keresztülvezető híd alól elemeltem az innenső gerendát. – Nehéz 2657 9| napján az esztendőnek nagyon élénk szokott lenni a Geina. Szent 2658 6| könyörgott a családnak, míg eleresztették kisasszonyával; szegény, 2659 22| ezen az úton legkönnyebben elérheti.~Már Rézbánya tövében elkezdődik 2660 19| viszonyok, de annyit hittünk elérhetni, hogy népünket a mívelt 2661 17| embere; és az nem is nehezen elérhető, csupán szilárd, mindig 2662 5| számítottál volna. Ezt még ha elérhetted volna is, micsoda állás 2663 8| fölött látszó sziklarepedést elérjen, melyet alig bírt ujjai 2664 16| nem hiszem, hogy éjfélig elérjük.~Henriette látva az öregúr 2665 22| végigfutni testén, midőn elérkezettnek látta a percet, melyben 2666 22| hegytetőnek. A vén pandúrőrmester elérté a szándékot, de nem helyeselte.~– 2667 4| végignézett rajta, s még élesebb orrhangon, mint máskor, 2668 6| mulatság volt. Két nap, hogy az eleségünk elfogyott, nem éltünk egyébbel, 2669 21| hogy megküzdhetett vagy eleshetett volna érte.~Amazok nem álltak 2670 22| akinek utolsó embere is elesik, sohasem fogja itt megtalálni 2671 5| előtt. Az eltagadhatatlan, elesküdhetetlen bizonyítékokkal szemtül 2672 1| ezen kozma érzik, amazon az élesztőszag; az embernek már az ételére 2673 22| bujdokló harámbanda itt víjon élet-halál tusát üldözői ellen; ahol 2674 17| mesélve neki a színészi életből, s ha néha vette észre, 2675 12| hogy eszedet elvesztéd életedben; elő fognak állni orvosaid, 2676 7| hogy e hibásveretű pénz életedet kezembe adja. Tudod-e, Fatia 2677 5| adnak neki, imádkozzanak az életeért, mert nem tudják, minő végzetes 2678 5| a szenvedély lesz egész életem szerencsétlensége. De mindegy: 2679 23| úrnőjét felkeresni, s komolyan eléterjeszteni, hogy az estebéd régen vár 2680 18| ellátott a más rovására életfogytig tartó hivatallal. Egy ilyen 2681 22| kellett e fekete arccal, élethalál tusára.~Azonban Szilárd 2682 21| húsz esztendőre, az ifjakat élethosszig tartó fogságra.~– Igen, 2683 4| előtt kézbesítsék vőlegénye életírását!~Sipos urat ezúttal sáros 2684 11| avatkozni kényszerítené. Életkérdés rá nézve az: ki külde neki 2685 7| belenevelték a fiaikat; egész életmód volt az, amin az ember pályáját 2686 9| a havasok lakói pásztori életmódjuk mellett oly távol laknak 2687 16| tekintetben sem volt erre az életmódra szorulva; hallhatta nagysád 2688 4| Ő jól ismerte az emberi életműszerek rendezetét, a véredények 2689 12| mert hiszen minden hosszú életnek halál a vége, mint inkább 2690 17| amik gátlólag hatnak az életpályák küzdelmeire.~Szilárd vevé 2691 7| a villogó szemek, az az életpiros szín, azok a szénfekete 2692 6| szíve, a másik abban egy életre elég örömöt találjon?~Másnap 2693 11| férfi küzd puszta kézzel életre-halálra.~Juon Táre borzasztó ereje 2694 5| szerelmi tréfát, felemelte az élettelen ifjút; vizet borogatott 2695 23| fegyver, s a Fatia Negra – élettelenül hanyatlott a szőnyegekre 2696 19| boldog álmot, aminek mi életünket odaáldozánk. Csak egy iskolamestert 2697 6| járunk, ami küzdelemmel, életveszéllyel jár; ahol a férfinak minden 2698 4| biztatása szerint már minden életveszélyen kívül; amikor a betegnek 2699 14| semmi baja nem volt; az életveszélyes küzdelem nyomait hamar kiheverte. 2700 11| jelentékeny sérülése mellett is, életveszélytől nem kell tartania, sőt szivaroznia 2701 14| és e mai napra különösen elevenek; szemei, arca tündökölnek 2702 20| járkálni, járkálni! S ha elfárad, ismét letérdepel és imádkozik. 2703 1| Henriette sokszor órákig elfáradt vele, hogy öccse asztalához 2704 8| az önzés körömfeketéjét elfeledjük tisztogatni. Észrevétlenül, 2705 19| szobában, s számtalanszor elfeledkezék magáról, hogy sérült karját 2706 23| körútjai is elmaradtak, elfeledkezett róla egész e kétségbeejtő 2707 5| Hóna alatt vitte azokat az elfeledni való iratokat. Azt egy cseppet 2708 17| vagyok, azt tudva, hogy elfeledtek.~– El nem feledték önt, 2709 17| határozott, merész kifejezés, ami elfeledteti a gyermeket. Egy neme a 2710 17| színésszé lenni. Hanem egészen elfeledtük, hogy ön igazgató is, aki 2711 3| zongoraleckéhez: Henriette mindent elfelejt, amit tudott.~A missz és 2712 14| mentem volna, s tégedet elfelejtélek. Szeretnél engemet akkor 2713 16| rokona lenni. Én nem tudnám elfelejteni, eltaszítani, én védelmezném, 2714 10| betölteni.~Ezalatt sok mindent elfelejtett a régi ábrándokból. Csak 2715 16| nagy beszéd közben egészen elfelejtettem. Hanem az út most nagyon 2716 18| ólban. Ez a fő dolog, s ezt elfelejtettük.~S ezzel Margari úr, mint 2717 18| kapok. – De, hohó! Egyet elfelejtettünk.~– No, mit?~– Még malac 2718 5| itt maradsz, egy év múlva elfelejtitek egymást.~Szilárd hidegen 2719 17| brüszk támadásra egyszerre elfelejtkezék magáról, kiesett szerepéből, 2720 25| tudja, mit beszél. De egyről elfelejtkeztek! Hát Kálmán vallomása micsoda? 2721 5| emelkedhetni, lemondj, és őt elfelejtsd; vagy pedig inkább akarod, 2722 6| határnap előtti estén, nehogy elfelejtsem a dolgot, mondám a hajdúmnak, 2723 8| egy egész emberláb bízvást elférhetett. Henriette egy perc múlva 2724 4| benne.~– Mi-it? – szólt elförmedve a nagyúr. – Ön csak nem 2725 4| nagyvezér Péter cárt csaknem elfogá, s azután ismét szabadon 2726 4| mesterségüket.~Jelen voltak az elfogadási szobában az öregen kívül 2727 23| szépen, tegyen készületeket elfogadásukra.~Henriette fejét meghajtva 2728 10| vették, hogy a bárót és nejét elfogadhatták; legszebb szobáikat az utcára 2729 16| rááll uzsorása, s a cserét elfogadja.~– Óh, köszönöm, köszönöm; 2730 23| meghaltak, s akik a vendéget elfogadják, akik tán kocogtatására 2731 16| kellett csinálnia hozzá, és elfogadnia azt a nemes lelkű atyai 2732 17| én fedetlen fővel vagyok, elfogadok ajándékba egy jó kalapot 2733 5| te is helybenhagytad és elfogadtad a kifőzött tervet; hanem 2734 25| elmeháborultsága ténynek van elfogadva, s az általa tett későbbi 2735 21| hogy senki sem indult ki elfogását megkísérteni; a polgárőrség 2736 16| ostor kieresztése- és újra elfogásával, meg mikor néha a sudar 2737 18| végzés által Margari János elfogatására vagyok kiküldve, s megtudva 2738 16| Lúcsiabarlangról, a pénzverők elfogatásáról, s azonközben vevé észre, 2739 8| elébb annak lábait egyenkint elfogdosá, azután gúzzsal mind a négy 2740 17| hogy a futót az ajtón innen elfoghassa, s meggátolja abban, hogy 2741 9| feljebb szálfenyők kezdik elfoglalni a tért, utóbb ezeket is 2742 20| Apámnak minden vagyonát elfoglalták; tudja isten, mennyi volt, 2743 16| mert mind a négy sánta, elfognak rajta. Mi addig itt maradunk, 2744 23| a holdvilágot egy percre elfogta.~Az alak keresztülugrott 2745 2| nem ismered.~– Ahám! Ugye, elfogtalak? Tehát mégsem a tied, mert 2746 4| szólt a becsületes férfi, elfogult, bánatnyomta hangon. – Én 2747 13| belépő Szilárdot rögtön elfogva. – Ott van, ni. Tetőtül 2748 6| ostyalemezkét sem volt képes elfogyasztani.~Férje ezúttal rendén látta 2749 19| bundáját, pipája kupakjával elfojtá a benne levő tüzet, s nesztelenül 2750 12| magán, letörlé könnyeit, s elfojtott hangját szóra erőtetve. 2751 6| számára, mint maga? – Végre elfordul tőle, s Hátszegihez dörmög 2752 5| Annyi bizonyos, hogy midőn elfordult tőle, kétségbe volt esve, 2753 17| nedvesedni, akkor aztán elfordultak mind a ketten, hogy könnyeiket 2754 7| keresztet vetettem magamra, és elfordultam? Vagy azt kellene hogy elmondjam: 2755 17| darabnak, a személyek neveit elforgatják, s úgy adják megint elő; 2756 6| művészi mentegetőzés nélkül elfújta a nagyon szomorú nótát.~ 2757 1| zúgolódás így aztán lassankint elfúl magába; az öregúr ismét 2758 2| bemutatva őt örömtől egészen elfulladt hangon.~– Méltóságos báró 2759 19| Hátszegi szállásához, szinte elfúlt a lélegzete, amint az utcaajtó 2760 19| báróné üzenetével.~– Hogy én elfussak valaki elől, akit magam 2761 23| Henriette látta őt ágya előtt elfutni, hallotta fáradt lihegését; – 2762 17| kellett, azt ölelte karjára, s elfutott vele – a világtalan világba.~ 2763 22| nem támadtak fel. Messze elfutottak azok más völgyek rejtekeibe. 2764 18| hogy komornyikját rögtön elfuttatá Margarihoz azon izenettel, 2765 22| dűlök el, valami szekér elgázol. Azt gondoltam hát ki magamban, 2766 12| fel akarták tartóztatni, elgázolt; egy lovas pandúr utána 2767 1| összehúzva szemeit; száját elgörbíti nagyon.~– Nem ér ez semmit. 2768 13| vetődnék soha.)~– Ön nagyon elgondolkozik azon, amit beszélek, édes 2769 16| tartozom.~Hátszegi hosszan elgondolkozott. Ajkait harapdálta. A grófné 2770 12| elhatároztam. Kacagnom kell, ha elgondolom, milyen szemekkel fognak 2771 6| csaplárné utána nem mondá az elgondolt mondás végit: –, tud ő azoknak 2772 23| meglephessék; de azután elgondolta, hogy az nem volna illendő, 2773 11| volt, hogy eltalálom. Aztán elgondoltam, hogy milyen nagyon szerettem 2774 12| mulattatására szolgálni.~Általános elgyengülés a baja; amin bizony senki 2775 13| amiért Pesten levő rokonait elhagyá, és sem Lángainéhoz, aki 2776 19| vendége a kerten keresztül elhagyák a kis csendes házat; a lelkész 2777 8| védangyala, megmentője legyen egy elhagyatott népnek; s azontúl nem talált 2778 17| ha társaim megcsalnak, elhagynak, rászednek; nagyot nyújtózom 2779 13| Szilárdnak nem lehetett őt elhagyni.~– Óh, az nem megy ám, tisztelt 2780 18| belátott, hogy most már Pestet elhagynia lehetetlen.~– – – Ilyen 2781 5| beszélni. Legjobb lesz neked elhagynod Pestet. Különben sem neked 2782 17| bírám. Mikor nagyapám házát elhagytam, ez a sátán fölkeresett, 2783 19| levő tüzet, s nesztelenül elhagyván a méhest, végigment a kerten, 2784 22| zodiakusi sportsman, untából elhajigál.~Az éj egészen csöndes volt, 2785 9| azzal is könnyebb legyen, elhajítá a hosszú bőrerszényt, a 2786 17| szeméten egy rosszat, amit már elhajítottak, azt teszem fel. Idáig vagyok 2787 11| lebocsátám a fegyvert, és elhajítottam magamtól.~A leány elhallgatott, 2788 20| elátkozott teremtés, kit mindenki elhajt küszöbéről, nem éhezem én 2789 18| odabenn. Sőt, ahogy már elhajtott a bérkocsis, kidugta fejét 2790 2| elmondja-e, amit gondolt, vagy elhallgasson vele?~– János vissza akarja 2791 16| mesélek Gerzson bácsinak.~– Elhallgatom reggelig, mintha angyalok 2792 6| szólt Henriette, hogy elhallgattassa a hívatlan csevegőt, s maga 2793 11| tudja fúni, mérföldnyire elhallik a szava. Marióra gyenge 2794 7| szeretőhöz, nyakába borulni, s elhalmozni csókokkal ajkát és szemeit, 2795 6| regényesebb volt így.~A grófné elhalmozó szívességgel fogadá vendégnőjét; 2796 1| delnő például, amióta férje elhalt, ki nyolc évig volt fekvő 2797 10| egyik hegytetőről a másikig elhangzanak. Hetenkint csak egyszer 2798 22| szolgáltassanak pusztában elhangzott szavaiért, őt nevezte ki 2799 22| balra sietett; a lépések elhangzottak fejem fölött. De te hidd 2800 12| s nagy elégtételvevéssel elhasítá kétfelé, és azután minden 2801 22| gyökerén ragadják meg az elhatalmasodott bajt, s amennyire lehet, 2802 23| őt itt találja Hídvárott.~Elhatározá magában, hogy el fog szökni; 2803 22| fegyveres mezei hadnagyait, elhatározák, hogy közös egyetértéssel 2804 25| panasztalan keserv, öngyilkos elhatározás, leverő hírek; minden, minden, 2805 12| hanem végső kétségbeesés elhatározásával lépett atyja ágyához, és 2806 7| csakugyan nem lehetett magát elhatároznia. Lábával dobbantott mérgében, 2807 12| azt tegyem, amit régóta elhatároztam. Kacagnom kell, ha elgondolom, 2808 7| ahhoz – felelt neki az öreg, elhelyezve magát a garadban. – Ereszd 2809 2| ördög, mint én örül, ha élhet – viszonza Margari, mely 2810 15| keresetből, abból ugyan nem is élhetne meg, hanem félig szívességből 2811 10| rangosztályok jó egyetértésben élhetnek egymás mellett, de együtt 2812 14| hazudik, azt legyen, aki elhiggye”.~Anica pedig oláh leány 2813 24| szívem hasad meg érte, tessék elhinni, fiskális úr; – ha meggondolom, 2814 11| orvosért küldtetek, még elhíresztel vele az egész országban, 2815 19| világot ura keresésében, s elhíreszteli úgy, mint akármelyik újságíró; 2816 19| e levélben?~– Nem akarom elhíresztelni, amit neki írtam.~– Jól 2817 19| abból kiemelni. Ifjúi hevünk elhiteté velünk, hogy az könnyű munka 2818 16| világgal, mint új dolgot akar elhitetni.~– Kíméletlenül bánik velem 2819 16| aki pénzt kerít, azt már elhitte, s kezdett rá nem lenni 2820 22| is, valami keveset mindig elhittek azokból a csodákból, amikkel 2821 3| Matildnak igaza van. Majd elhívatjuk Sipos urat, a fiskálist; 2822 16| Ezt tudta Hátszegi előre. Elhívta magához teára a roncsolt 2823 23| ablaktábla valami kerek folton elhomályosul, akkor otthontalan lélek 2824 10| nyughatott a lelkétől, másnap elhozá hozzám az aranyakat, azt 2825 16| magában. – Hiszen két ember is elhozhatta volna az előfogatot.~A négy 2826 23| a félelem, mit Hídvárról elhozott, s százszorta nyugalmasabb 2827 4| határnapon mind az ezer részvényt elhozta Hátszeginek, hogy fizesse 2828 4| amint a részvényeket elhozták neki, rögtön kifizette az 2829 15| nem menne el kegyelmed. Elhozzák azt a hintót a cselédek 2830 9| ónnal vérző belsejében idáig elhurcolta még magát. A vén medve mellett 2831 6| ismernek még, s nagyon ritkán elhúznak mások előtt; Bihari, Csermák, 2832 10| terem közepén, mindenki elhúzódott tőle, még kísérőnéje is; 2833 2| mankóját veszi, úgy szalad elibe (az öreg közbeordított valamit, 2834 24| hogy egymástól ennyire elidegenedtünk; de nem én vagyok az oka; – 2835 14| fenevadak körmeire, kiket Eliézer a fecsegő kölykekre előhívott; 2836 1| csizmasarkkal, hogy mind elijednek rá.~Ah, ez a kis férfiunoka, 2837 16| báróné: én nem szeretem elijeszteni de az a csárda nagyon a 2838 14| azt senkinek. Nem szabad elijesztenünk a magunk embereit. Minden 2839 16| cselédek a temetés után mind elillantak, hogy tanúbizonyságul ne 2840 11| társaságot, s éjnek idején elindul a nyomon, egy kettős puskával 2841 6| elértette kívánságát, mert elindulások órájában úgy szakadt az 2842 19| keresztül láttam, mikor elindultak.~– Le volt fátyolozva?~– 2843 10| tőlem kapta azt, én majd elintézem az egész dolgot, hogy nem 2844 17| köztük a dolgot, s ha mindent elintézett; legyen az én vendégem ez 2845 6| amit nekem kellett volna elintézni. Csak este, mikor az új 2846 24| váltót, miután aláírását elismeré?~– Én mindenre tartozom 2847 16| légyottot kapnia, hála és elismerés fejében, amidőn nagy robajjal 2848 16| történni azután? Az aláírás elismerésének következményei vannak; mi 2849 24| váltani, ha egyszer aláírását elismeri rajta.~– De hisz azt mi 2850 25| Kálmán vallomása micsoda? Nem elismerte-e a fiú bíró előtt, hogy Margari 2851 8| urak tanító nélkül is, de elismertem az áldást hozó jóakaratot, 2852 5| tiltva van. Azt bizonyosan elítélnék öt-hat évi sáncfogságra, 2853 25| ez a Fatia Negra; – ez az elítélt nő; – ez a vadászlaki találkozás; – 2854 14| dologért tömlöcbe zártak, elítéltek sok esztendei fogságra, 2855 21| Lúcsia-barlangi pénzverőket.~– Elítélték őket; én magától Hátszegitől 2856 21| pénzverők személyében ezeknek elítéltetése után az az egész szabad 2857 10| ideje; illenék is, hogy eljárjon velem a velünk egyrangú 2858 16| szegény nő néha naphosszant eljárkált a hídvári kastély szobáiban, 2859 9| aztán szabad a búcsúkra is eljárni, de a leány otthon marad.~ 2860 17| előadást neki magának fogja eljátszani.~Szilárd nagyot nevetett 2861 6| dallamot, melyre már a harmadik eljátszáskor annyi gyönyörű változatot 2862 9| este, unalmas napokon át eljátszódott vele, bukfenceket hányt 2863 5| azt fogja szemébe mondani, eljegyzése napján: én nem szeretem 2864 16| az elárvult virágot, hadd éljen még egy héttel tovább.~Gerzson 2865 17| Hát a parasztok csak eljönnnek, ha valami röhögnivaló van; 2866 10| hamis azt állította férje eljövetelekor, hogy beteg, s hátramaradt. 2867 18| nyugtatványozva –, majd holnap ismét eljövök.~– Minek?~– Ismét felszólítom 2868 9| Iván-napra következő szombat este eljőnek Rézbányáról, Topánfalváról 2869 11| Hm, oda nem lehet lovon eljutni. Gyalog is elmehetek érte. 2870 16| odáig mi Gerzson bácsival eljutunk lovainkkal, a kocsis pedig 2871 2| valami felolvasás nagyon elkábította a fejét, akkor aztán egy 2872 15| még mindig a földön hevert elkábultan; felesége a bezárt ajtón 2873 2| nincs-e egy macska, mely őt elkapja, vagy egy nyilás, melyen 2874 16| hatalmasat a levegőben, s megint elkapni az ostor végét, sebesen 2875 2| nézi, merre van itt valami elkapnivaló, vagy nincs-e egy macska, 2876 11| rájuk. Ez ő volt! Ő, akiért elkárhozám.~Egy miatyánkmondás alatt 2877 4| sírban nem nyughatik, amitől elkárhozik, azon gondolattól szabadítsa 2878 7| sebet kapsz, s veled együtt elkárhozni, ha te pokolra mégy.~– Az 2879 21| képes a köznapi szó. Mint az elkárhozott kacagása, mint a halálra 2880 14| pokoli lobogás közepett elkárhozottak sötét alakjai futottak, 2881 12| térdeiről e szóra; ajka elkékült, és arca elsápadt. Nem látott 2882 6| szép nóta, nem lehetett azt elképzelni, hogy hol veszi. Ezelőtt 2883 18| nem tehetek; azért majd elkergetem a kocsisomat; azért pofon 2884 1| étket; tudva, hogy rögtön elkergetnék, ha valamit elő nem tudna 2885 10| befogatott, s minden gyanú elkerülése végett Clementine-t is magával 2886 23| nyitva hagyja ajtaját, félve elkerüli minden. Hogy Henriette egyszer 2887 22| a római kapun keresztül elkerülted, s holnap éjjel bizton várhatsz 2888 14| s a gyűlölet és utálat elkeseredésével szép arcán, szólt, gyöngyfogsorait 2889 22| hogy induljanak már, mert elkésnek.~– Még jókor van! – felelé 2890 13| táncolta a kvadrillt, mindig elkéstek a figurából a nagy causerie 2891 6| a porkoláb konyhájába, s elkészítenem a jó gulyáshúst, ahogy ismertem 2892 1| vele. Azalatt a komornyik elkészítette az asztalt; egy hattyúnyakú 2893 12| az a derék fiatalember? Elkészítetted előre, hogyan viselje magát, 2894 1| magasabbra emelve fejét.~– Elkészítettem az ingre való hímzést, ahogy 2895 10| rak alá, s a főtt hóvízben elkészíti a puliszkát; mikor hóförgeteg 2896 4| kell nappallá tenniök, hogy elkészüljenek mindennel, mert szükség 2897 16| Én meg, ha önnek volnék, elkezdenék Hátszegi feleségének udvarolni. 2898 17| megjelenni hét órakor, mert ez elkezdeti, ha senki sincs is még a 2899 1| erősebb jogai vannak, aki most elkezdi a szobaajtót döngetni ököllel, 2900 22| elérheti.~Már Rézbánya tövében elkezdődik a bihari meredek, s a korán 2901 19| úgy leittad magadat, hogy elkezdtél garázdálkodni; utoljára 2902 19| a szomszéd leég: én hát elkezdtem ordítani segítségért; s 2903 16| fölkelő nap, olyan messzire elkíséri azt a dicsfény; aki ezt 2904 16| látszott, egész a teremajtóig elkísérte Szilárdot, ott kezet szorított 2905 22| az egész eset. Mielőtt az elkobzott aranyakat felküldték volna 2906 17| gazdagságot, mielőtt vagyonomat elköltöttem volna; – szemtelenkedem: – 2907 16| mindig azt hiszi, hogy az elköltözött valami munkáját félben hagyta, 2908 18| Kálmánt, hogy ama hibás lépést elkövesse, s azután maga hamisította 2909 23| ha vendégünkkel mindent elkövet, hogy az magát házunknál 2910 17| legóriásibb bolondság, amit ön elkövethetne. Önnek jóvá kell tennie 2911 17| könnyelmű gyermek e vétket elkövette.~– Kedves Kálmán (most már 2912 17| Igaz, hogy sok bolondságot elkövettem, de olyanra nem emlékszem, 2913 6| tegye.~A víg embert ez a szó elkomorítá: ha ez őneki leánya volna! 2914 17| meglátni, s rád lépek!”~Szilárd elkomorodva nézett a korán vénült gyermekre. 2915 15| öklelő bakkecskék, körülírva elkopott betűkkel, mik a nemes úr 2916 5| gyertya hamvát sem tudja elkoppantani, hogy legyen abból gazdasszony, 2917 2| akkor sem jött haza. Erre elküldé a pitvarnokot a kapitányi 2918 5| mint legelőször is tégedett elküldene egy apácakolostorba, s örök 2919 1| az idetévedt angyal, aki elküldetett, hogy az egész család bűneiért 2920 16| majd postára teszem, és elküldöm ügyvédének, Siposnak.~Vajon 2921 22| amilyen messze a havasi hátról ellátni, olyan messze semmi egyéb, 2922 18| kötelezettségei vannak, ilyen szépen ellátott a más rovására életfogytig 2923 16| a lovaimat új patkókkal elláttatnom.~– Még most csak tíz óra. 2924 14| letegye a fegyvert! Semmi ellenállás!~Onuc ordítva rohant aranytelt 2925 4| meglepetést, mely az ügyész arcán ellenállhatatlanul visszatükröződött, mialatt 2926 6| fénykörben látá maga előtt, mely ellenállhatlanul csábít, hódít, megveszteget.~ 2927 4| terjedőket; aztán hatalmasan ellenálló ellenfeleken vármegyei karhatalommal 2928 4| nagyon unalmas. Henriette ellenben nagyon érdekesnek találta; 2929 6| a többiek is –, tehetnél ellenébe akár tízezret”. A fogadás 2930 21| rohant a magányos lovag ellenei után egész Szászváros aljáig, 2931 3| harcolhasson. – Mi oka lehet ezt ellenezni?~– Én nem ellenzem. Csupán 2932 5| illetőleg, azt határozottan elleneztem. Midőn az iratokat kezembe 2933 11| hányta-vetette őt az óriási ellenfél, mindenütt talpra esett, 2934 5| vagyok: ebben ez ügyben ellenfeled védelmezője. A leány az 2935 21| mindjárt tudják, azt, ha ellenfeleiket letörhetik-e, vagy sem.~ 2936 21| kiáltásokat rikoltott messziről ellenfeleire. Dühös mozdulataihoz, ádáz 2937 21| tanácsot szívének. Képes volt ellenfeleit egyedül megtámadni, soraik 2938 4| aztán hatalmasan ellenálló ellenfeleken vármegyei karhatalommal 2939 24| Kénytelen vagyok önhöz mint ellenfelemhez folyamodni. A váltó ügye 2940 11| pillanatban Juon egyet csóvált ellenfelén, s azzal egyszerre mind 2941 23| meg a két halálra küzdő ellenfelet, a mellékszobában egy fehér 2942 22| bámulni, ki soha legyőző ellenfélt még nem talált; a másik 2943 11| úriasszony. Ha még egy percig ellenkezel, ajtódat berontom, porontyodat 2944 6| Hátszegi úrral mindenben ellenkeznek, hanem azért egymásra soha 2945 15| Aztán hiába való dolog ővele ellenkezni. Juon Táre is kezében fogta 2946 19| míg a tál közepén mindkét ellenkező pontról kiindult tunnelásó 2947 11| képpel, mintha valaki az ellenkezőt állította volna.~– A medve 2948 10| szépen illenek a hófehér nyak ellenmondó alabástromához.~Tehát ezzel 2949 21| postaszekerekkel egy számvevő és egy ellenőr; mindegyik postakocsis pisztolyokkal 2950 4| fűződött odább. Kevés és nagyon ellenőrzött alkalmatok volt egymással 2951 21| közepén várt reá.~Félelmes ellenre talált benne. A Fatia Negra 2952 19| mint lesz? Megy, amíg az ellenségét le nem vágta; arra való 2953 22| percet, melyben az üldözött ellenséggel találkoznia kell. A bűbájos 2954 18| parancslevél, aki ennek ellenszegül, büntetést von magára.~– 2955 21| rablókra.~A postaszámvevő ellenszegült a parancsnak: azt állítva, 2956 4| azért viseltetett különös ellenszenvvel Sipos iránt, mert mindig 2957 4| nőttön növése igen mulatságos ellentét volt egy harmadik nézőre 2958 8| ösztön sugallta szívébe az ellentétes lemondást.~Azon hosszú napokban, 2959 14| fekete füstjével kísértetes ellentétet képezett.~A nagy pénzverő 2960 4| amiből érthetett annyit, hogy ellentmondásról szó sincs.~Már ki is volt 2961 24| per óta, melynek védvei és ellenvédvei együl egyig abban álltak, 2962 18| előtt van. A bizonyítékok és ellenvédvek felhordásában mindkét fél 2963 6| fekvőhelyet a háznál.~A betyárok ellenvetés nélkül megitták a maradék 2964 7| szó, akkor nem szeretett ellenvetéseket tenni. – Mikor akarja, láthatatlanná 2965 3| ezt ellenezni?~– Én nem ellenzem. Csupán bámulok rajtatok, 2966 16| mindazt elvégezte volna; de ellenzeni semmit sem szoktam, amit 2967 6| hogy erre minden embert ellepett a nevetés, csak Margarit 2968 23| a rossz emberek akármit ellophatnának belőle.~Útközben találkozott 2969 6| köpönyegje, az bizonyos, hogy azt ellopná a betyár. Inkább megkeresi 2970 16| hogy egy halott hagyatékát ellopta.~– Ez csudálatos.~– Sok 2971 17| közönséget, és nem illenék, hogy elmaradjon.~Amint hazaérkezett a vendéglőbe, 2972 6| milyen jó volna abban ottan elmaradni! Néha egy-egy népes helységen 2973 21| egymástól tíz-húsz ölnyire elmaradozva.~Legelől több ezer lépésnyire 2974 23| él. Kalandozó körútjai is elmaradtak, elfeledkezett róla egész 2975 6| Hiszen akartam én egyszer, de elmaradtam belőle. Volt már mátkám, 2976 1| menni ilyen állapotban? Elmégy komédiát nézni?~Lángainé 2977 14| Negra a világon; együtt elmegyünk Bukarestbe, igazi román 2978 25| békét, bebizonyítják, hogy elmeháborodott volt, s ítéletet mondatnak 2979 25| melyben Lapussa Demeter elmeháborultsága ténynek van elfogadva, s 2980 11| lovon eljutni. Gyalog is elmehetek érte. Addig zárkózzál be. 2981 13| öreg Lapussa nem volt ép elméje használatában, midőn családja 2982 20| hogy a fiatal Hátszeginé elméjében megháborodott.~Egy reggel, 2983 14| ellenkezőleg Anica mélyen elmélázott, mint aki valami hálózatos 2984 15| Fejét csóválja, magában elmélkedve. Az nem jól járna, aki most 2985 22| rejtekeibe. A cimborák siettek elmenekülni.~Az üldöző ismét utolérte. 2986 15| homloka összehúzódott e szóra, elmeneteli kedve láthatólag megcsökkent.~– 2987 3| akar disputálni, csak hogy elmenjek a háztól, míg az öreg él. 2988 12| hát színházba? Máskor is elmentél, máskor is itt hagytál. 2989 14| mint egy megfogott ördög, s elmeredve nézett a leány lángoló arcára.~ 2990 2| több ízben volt alkalmam elmerengeni páholyában látott méltóságteljes 2991 13| még szebb lett, mert igen elmésen tudott beszélni. A veszedelem 2992 19| velem tesztek, az igen rossz elmésség, és azt kikérem magamnak.~ 2993 2| Azonban csak egy oldal volt. Elmondá a tartalmát híven. Valami 2994 11| egészen kifáradott e jelenet elmondásában; néhány percig elhallgatott, 2995 11| egyedül vagy és védtelen.~Elmondék neki mindent, amit nagyságodtól 2996 4| azért, hogy kedveltjének elmondhassa: „ego te in aeternum amabo”. 2997 5| most én is föltételeimet elmondhatni, miket e határozathoz kötök.~– 2998 19| Amennyit tudok, annyit elmondhatok. Én a lovakat megitattam, 2999 14| világról, mielőtt titkát elmondhatta másnak.~A jeges völgyi kunyhó 3000 2| Lángainé tetszésére bízta, hogy elmondja-e, amit gondolt, vagy elhallgasson 3001 7| elfordultam? Vagy azt kellene hogy elmondjam: hogy itt egy szép szőke 3002 11| nagyon szépen meglepett az elmondottakkal. Mi, nála nélkül, természetesen, 3003 8| hogy azokat nagyon sokszor elmondták már.~Igen ritkán is volt 3004 13| önnek ezt a sok szóbeszédet elmondtam. Henriette azt hiszi, s 3005 5| szeretsz?~Szilárd szomorúan elmosolyodott:~– Volt-e szánalomról szó, 3006 16| gyönyörű társaságok; azt mind elmulasztani. Csak legalább az első napot, 3007 16| vacsora kárpótolni fogja az elmulasztott ebédet. Hiszen nem messze 3008 6| kissé.~Még azután sokáig elmulattatá a kedélyes kis grófné fecsegéseivel. 3009 14| akinek fekete arcától úgy elmúlik egyszerre mindenkinek a 3010 14| elveszhettek; ahogy elegen elmúlnak, kik ez igénytelen életet 3011 18| amint Margarit a lugasban elmúlni látta, utánarohant; előkereste, 3012 14| kék pokolvilágot, melynek elmulta után nem maradt az alvilágban