Jókai Mór Szegény gazdagok Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
3013 6| Margarira tekint, kénytelen elnevetni magát, ami nagyon kellemes 3014 19| széles karimájú süvegét, elnevette magát rajta.~– Teringettét, 3015 10| vendégei hiányt ne szenvedjenek elnézése miatt; tudta a házinő szerepét 3016 5| legyetek irántam egy kis elnézéssel. Ha pedig alkalmatlannak 3017 16| megszabaduljon; mert hiszen éppen élnie és gondolkoznia kell, hogy 3018 14| Dáthám és Abirám hadait elnyelé, esküszöm a fenevadak körmeire, 3019 18| elveszett a szeme elől, bár elnyelné valamerre valami cethal! 3020 6| ismerőjéhez, s reggelre elnyerje annak lába alól a földet 3021 25| szerelmi jelszó; – ez a kártyán elnyert kastély; – ez a fekete ékszer; – 3022 6| kártyázván, fixundfertig elnyerte tőle az egész Kengyelesy-uradalmat.~ 3023 23| éjszakát. Ennél a gondolatnál elnyomta az álom, – a kín. –~Mintegy 3024 16| bizonyosnak tartá, hogy a grófné előadása uzsorásokról s más affélékről 3025 17| kezdett belevegyülni az előadási zajba, végre egy becsületes 3026 12| kegyetlenséggel fogok én előállani, hogy bebizonyítsam, miszerint 3027 4| ember könnyűszerével önmaga előállítani. Úgy bölcselkedett, mint 3028 6| volna rajta. Mikor aztán előállt a szekér, mondták neki, 3029 4| segítsen. Kinek a parancsa előbbvaló a háznál?~Illik? Nem illik? 3030 13| még nem járt elő, s míg az előcsarnokban arra várt, Szilárdnak nem 3031 16| gondolhat az ember, hogy magát elölje, s megszabaduljon; mert 3032 5| utána néznek, sem magamat elölni sem kísértem meg többé.~– 3033 11| végiggondolta a rémjeleneteket, majd elölről utóig, majd a végjelenetről 3034 8| házamnál és házamon kívül, ahol elöltalál; aki néha megteszi, hogy 3035 7| percben sápadt fény kezde elömleni a szobán; az arany csurgott 3036 23| maradt.~Az inasok nemsokára előérkeztek a parkba a terítékkel; a 3037 6| felrakta azokat egy-egy élőfa tetejébe, mint valami madárfészket.~ 3038 21| szekereket várták, hogy azoknak előfogatait lődözzék el.~– Hagyjátok 3039 19| beküldte a kocsist a városba előfogatért, s tégedet ott hagyva az 3040 25| meglátogatni. Akkor aztán majd előfogjuk őt, hogy világosítsa fel 3041 17| Díszleteiket? Ruhatárukat? Az előfüggönyük az én nagy rostáltató ponyvámból 3042 14| térdig hajolva lehetett csak előhaladniok. A leány biztatta az üldözőket, 3043 16| felvette a lámpást, kiment az előházba, s nagy megnyugtatására 3044 14| Eliézer a fecsegő kölykekre előhívott; esküszöm a lélekre, aki 3045 7| nem merte még ezt az egyet előhozni.~Anica pedig hálateljesen 3046 25| midőn Kengyelesyné komolyan előhozta, hogy miért nem közelít 3047 7| szerelme nyilatkozott, s rögtön előhúzva kis török kését, lyukat 3048 7| Fatia Negra ismerős, őket előidézi, s velük parancsol.~– Domne 3049 17| történtek. Remélem, ön nincs előítélettel a művészeti pálya iránt.~– 3050 7| Ekkorra az öreg Onuc is előjön ki zsákját odakinn a tisztító 3051 6| azzal, hogy kényszeríti előjönni. Még majd a zsiványok azt 3052 6| várták szépen, míg a borral előjöttek, azt felhajtotta; két-két 3053 10| örülni, mert útközben megint előkaphatja az átkozott Fatia Negra, 3054 16| Kengyelesy, ha Vámhidyt előkaphatta –, én már ismerem ezt az 3055 22| tétovázásra nincs idő, hirtelen előkeresé a malomból a pányvákat, 3056 5| egyet fordulva fekhelyén, s előkeresve vánkosa alól öblös burnótszelencéjét. – 3057 7| semmi lisztféle sem látszott előkerülni.~Arra kiakasztá a középkorongot, 3058 10| öltözni, mint egy leány.~Ez előkészületek közepett kap a postáról, 3059 23| Mindenkit főbe lő, akit elől-utol talál a kastélyban. Utána 3060 4| Lénárd báró apjának egy eloláhosult magyar köznemes leánya volt 3061 16| nehezítse magára, mintha egy kis előlegezett foglalóra várna.~Az a kézszorítás, 3062 17| s azt mondom: „térj ki előlem, mert nem talállak meglátni, 3063 11| egy gerendával, a tüzet eloltottuk a kandallóban, a kisgyermek 3064 4| úrfinak?~Hát amint öt-hat sort elolvas belőle, ott egyszerre vége 3065 19| Henriette-et!”~E levél elolvasása után Gerzson úrnak legelső 3066 4| méltó tárgyak.~De mármost elolvasta a penzumokat mind, végtül 3067 12| májamat metszi a nézése. Előmbe ne bocsásd!~– Pedig ő mindennap 3068 5| bódult reményeidet akarom előmozdítani, hogy viszonyaikat ismerve, 3069 16| gyeplűt tartani.~– Magam előnyeért teszem, nagysád; tudja, 3070 21| Negra ereje és ügyessége előnyét nem akarta felhasználni; 3071 10| mindezeknél kegyednek sokkal több előöröme van arra a falusi batyubálra, 3072 22| később fog meghatározódni.~Az előrehaladó bandériumokkal együtt jár 3073 6| hétig lehetett utazni, még előreküldött váltott fogatokon is. Esküvő 3074 6| bennünket; a lovászát idáig előreküldte.~Henriette-nek jólesett, 3075 22| lélek menekülni, éppen olyan előrelátható volt, hogy azokat a Geinai-szorosban 3076 22| képező nemesi fölkelőkkel előrenyomulnak, kiknek egyes csapatjai 3077 12| hangzott utána.~A csengetésre előrohanó pitvarnok az előszobában 3078 22| Fatia Negra vészhangját, s előrohant rejtekéből.~A lefegyverzett 3079 23| tolvaj, aki onnan valamit elorozzon, sem az a kétségbeesett 3080 22| adja, de megmaradt még az előszeretet az emlékezet gyöngéd virága 3081 18| állapotban természetesen eloszlik ide, amoda, lábszárba, hova?~– 3082 15| bal csövét.~A lőporfüst eloszlott; a Fatia Negra sértetlenül 3083 1| mi az illendő. Megyek az előszobájába; ott áll egy inas. Azt mondja, 3084 1| hogy várjak. Én várjak? Én előszobázzak? Egy Lapussa János! És kinél? 3085 10| neki, mert olvasni nem tud. Élőszóval rá nem bízhatjuk a titkot 3086 14| az özönvízre, mely minden élőt e földön megölt, esküszöm 3087 19| fogd ezt, és majd ott, ahol előtalálod, add át az uradnak. Szóval 3088 12| Hirtelen két hosszú lépéssel előtámadt a kandalló mellől, s nekiment 3089 10| papné és az oláh papné; előtáncos a *pataki rektor; jelen 3090 17| formára volt megfestve, az előtérben látható volt egy fehérrel 3091 13| voltaképpen azonban messzire előtervezett okokból, kém gyanánt tartott 3092 12| hozzon azután öt tanút, akik előttemezzék.~Most Lángainé bátorságot 3093 25| korában felhagyott vele, hogy előtünedező ősz hajszálait kitépesse, 3094 17| gerendákhoz kunkorodott fel, s előtűnt a színpad.~Egy összerakható 3095 22| parírozott). Szilárd kardja egy „elővágással” keresztülmetszé ellenfele 3096 6| haza vele; de akkor megint elővett az a nyomás, mintha valami 3097 22| vagyok, látok! Hanem hát elővettem kusztorámat, s bal karomba 3098 14| kettő, mely szempillái alól elővillámlott.~Termetet nem lehetne tökéletesebbet 3099 18| hidegvérrel kigombolá atilláját, s elővoná zsebéből a nagy pecsétes 3100 5| amit az öreg parancsolt, s elővonta a sajátságos raktárból, 3101 6| egyébiránt igen udvarias és előzékeny volt hozzá; nem volt terhére.~ 3102 19| futtat saját lova is, mint előzi meg lassankint a többieket 3103 7| látatlanul meg tudta őket előzni! (Vagy pedig más bejárását 3104 23| meg kellene szólalni, hogy elpanaszolja, miért szenved, és ő nagyon 3105 13| valakit, hogy levegővé váljék, elpárologjon, a semmibe tűnjön.~Az első 3106 10| városban, tudakozódása az elpárolt kedves felől, nyilatkozatai, 3107 14| bengáli tűzhegyek és az elpattogó röppentyűk, forgásnak indult 3108 22| sikerült, hogy a gyutacsok elpattogtak, de maga a töltés ki nem 3109 19| mit a nép megrontására elpazarolt, annak boldogságára fordította 3110 14| volt, hogy minden vagyonunk elpusztult; én koldulni mentem rongyosan, 3111 10| beérte azzal, hogy megkapta elrablott jószágát.~Annyi eredménye 3112 10| embernek egyetlen kincsét elrabolják: – a feleségét.~– Hogyan?~– 3113 10| mindenki, akinek valamijét elrabolta, úgy főzné magában a terveket 3114 20| vadállat, akinek kölykét elrabolták, megtámad mindenkit, és 3115 24| Úgy történt, hogy paripája elragadta, a zablája kettétörött, 3116 16| tarisznyából az elővigyázat szerint elrakott holmiket, s megteríté vele 3117 6| kénytelen vagyok a jobb kezemmel elrántani a fegyver ravaszát, ami 3118 7| odaugrott Anicához, és haragosan elrántotta onnan:~– Eredj innen, bolond! 3119 5| fölvedd, ami a világtól örökre elrejt; – hogy testvéredet fegyintézetbe 3120 5| apácakolostorba, s örök időkre elrejtene a világ elől.~Henriette 3121 4| ajtót; a csomagot elébb elrejtette a zsebébe.~A komornyik jött 3122 6| hegyei még a kilátást is elrejtik szemei elől azon táj felől, 3123 9| esetben a sok asszonynép elrémíti még a legjobb férfit is, 3124 2| idestova egyet gondol, s elrepül, akkor aztán ha az ember 3125 7| bekerítették, ő pedig sutty, elrepült vagy elsüllyedt. Hanem azért 3126 11| amint az ajtó közepett volt elreteszelve a keresztgerendával, egész 3127 10| akiket köreikből nem akarnak elriasztani, de mint egy ember, helytállnak 3128 10| ráparancsolnak, óraszámra elringatja a kisgyermeket; s csak úgy 3129 14| lőporral, a vízvezetőket elromboljuk, s a barlang szádát betemetjük. 3130 4| nagyon rosszak a szemeim, elromlottak a sok varrásban.~– Talán 3131 16| csárdában történtek nagyon elronták Hátszegi kedélyét. Igen 3132 15| mihelyt megárad, mindjárt elrontja.~– Ez nekem nem vigasztalás. 3133 7| Eredj innen, bolond! Még elrontod a gépet; nem a te kezedbe 3134 22| világtalanok olyan helyeken elsajátítanak, ahol gyakran szoktak járni.~ 3135 3| nagyon sokba kerülhet.~János elsárgult a méregtől; alig találta 3136 11| körmei segélyével ott is úgy elsétál, mint a légy a falon. Lénárd 3137 8| hagyva, néha késő estig elsétált egyedül a várkert alatti 3138 6| tömi; szétborzolt haját elsimítja homlokáról: „így nem áll 3139 17| tudom, hogy még Pesten sok elsőbb fizetésű színésznő is megtesz.~– 3140 13| önbe. Én nem fogom hinni az elsőbbit, ön nem fogja hinni a másodikat. 3141 11| levesse magát a földre az elsodró roham előtt, azután egy 3142 19| üterén a perceket, mik az elsötétülés közeit kitölték; tizenhat 3143 19| Néhány percre a pillanatnyi elsötétülése az ablakon áttörő holdfénynek 3144 10| reszkető asszony is, s azután elsötétült szemei előtt minden; ájultan 3145 19| kivilágított ablakok egyenkint elsötétültek; úgy látszott, hogy a lelkész 3146 19| faluszerte akkor kukoríkoltak elsőt: nem lehetett több tizenegy 3147 15| visszajövök; majd meglátom, elsózza-e a szakácsné a levest.~És 3148 15| tüzes szemeiddel, mert akkor elsül, ugye, öregapja?~– No, csak 3149 15| várná, hogy az mégegyszer elsüljön, mintha álmodta volna csak 3150 19| beszéltünk együtt népünk mély elsüllyedéséről s a magas hivatásról: őt 3151 7| pedig sutty, elrepült vagy elsüllyedt. Hanem azért én, ha asszony 3152 15| ha ezen a szűk folyosón elsütöd, bizonyos lehetsz felőle, 3153 22| hanem úgy próbálta meg, hogy elsütögeté a levegőbe; mely kísérlet 3154 14| megérkeztét, hogy pisztolyait elsütögeti a visszhangos barlang nyílásánál.~ 3155 7| a veszedelmet, amelyben élsz, az éjszakai zivatart, melyben 3156 18| bútorai miatt pörlekedőt –, ha elszakad, veszek mást. Ád nekem a 3157 5| bennünket összetart vagy elszakaszt?~– Arról is megemlékeztem. 3158 20| csúszkálva, s mérföldekig elszalad a hintaik után, hogy instanziáját 3159 6| leüljön-e mármost, vagy elszaladjon? Csakugyan fatális dolog 3160 15| sok kincset ott kapták, de elszalasztották a banda fejét, a Fatia Negrát; 3161 7| megrontják a boszorkányok, elszárad, felpuffad, a béle összezsugorodik?~– 3162 14| kecskenyáj pásztor nélkül elszéledezett, farkasoktól szétzüllesztve; 3163 2| akkor aztán egy kis időre elszenderül; de amint csendesség támad, 3164 19| mikor az egész kastélyban elszenderült minden. Tizenhat lépés jobbra, 3165 9| s a kecskéket őrzi, nem elszökéstől, hanem más fenevadaktól.~ 3166 17| forintra volna szükségem, hogy elszökhessem, ő ígérte, hogy szerez egy 3167 18| mindenáron azt kívánta, hogy őt elszöktessék, mégpedig éjszaka és az 3168 6| meglátott, megszeretett és elszöktetett, mert a hölgy atyja, egy 3169 18| ráfogják, hogy ő akarta elszöktetni Margarit! A szolgabíró még 3170 2| nem akar hozzáadni, hát elszöktetünk!~Azzal nevetve, mint aki 3171 5| csillámló reményt.~Sipos úr elszörnyűködött. Hisz ez rettenetes ember! 3172 17| volna; – szemtelenkedem: – elszoktam a pirulástól, nem tartom 3173 19| látva, hogy vendégét egészen elszomoritá, nehogy az szavait félig-meddig 3174 16| cinikus válaszait, s úgy elszomorodott rajtuk. Hogy a vidám, piros 3175 11| a mellén, ami lélegzetét elszorította; a kürt igen gyönge és szakadozott 3176 6| grófné észrevette Henriette elszórtságát, s amint a férfiak eltávoztak, 3177 6| ezektől a meséktől. A lelke elszorult ezen emberek közelében, 3178 5| elterhelő tanú előtt. Az eltagadhatatlan, elesküdhetetlen bizonyítékokkal 3179 18| gondolat! Legjobb lenne eltagadni minden összeköttetést vele; 3180 4| sírból jő vissza titkát eltakarni? Ah, az csak beszéd! Sőt 3181 23| még a holdvilág elől is eltakarták.~Az éj nesztelen volt, az 3182 11| szépen; bizonyos volt, hogy eltalálom. Aztán elgondoltam, hogy 3183 7| csókkal felelt e mondásra. Eltalálta: éppen tíz kettős aranyat 3184 19| puliszkafőzés mesterségét eltanulja.~Azután nagyot húztak egymás 3185 15| azok, akiknek ilyen sokáig eltart az emlékezetük.~Milyen nagy 3186 6| lett, azt a másik tartozik eltartani úri módon, holta napjáig!” 3187 16| nem tudnám elfelejteni, eltaszítani, én védelmezném, én rejtegetném, 3188 12| s te az Isten rajta. Te eltaszítottál onnan, te átkot mondtál 3189 10| válaszfalak egyike, amik férjétől eltávolíták. Tehát ez is elmúlt.~Clementine 3190 18| kellett a két pandúrnak eltávolítani a paradicsomból, s a bérkocsihoz 3191 12| már azon lett volna, hogy eltávolítsa őt onnan; azonban Demeter 3192 6| mégis elég ideje maradt eltávozása közben meghallani, amit 3193 11| tehát felzavarni, s minthogy eltávozásával a férfivendégek igen derülten 3194 23| nehogy ott esteledjék, s csak eltávozáskor vette figyelembe azt a különös 3195 16| bárótól, hogy egy percre eltávozhassék, s azzal bevezeti Vámhidyt 3196 20| leány le van borulva, s eltávozó lépteinek nyomát csókolja 3197 1| elkövetett bűnét; ez pedig egy élte delén túl járó kisasszony, 3198 4| hogy kaputja mély zsebébe eltegye a csomagot, mert Clementine 3199 14| barlangokon át a kalandor. Ezalatt eltelt egy óranegyed. Több, mint 3200 5| alatt oly csekély összegből éltem, hogy egy koldus nem vállalkoznék 3201 25| ők nem keresték tovább az eltemetettnek véltet. Az pedig, ki tudja 3202 17| menedéke, ahová búbánatát eltemeti.~– A’ biz a vándorszínészkedéssel 3203 11| erősen nyögni kényszerítené, eltemette fejét a feltúrt földbe, 3204 5| tud sírni, mióta anyját eltemették, nem látta könnyezni senki, 3205 10| melyet szeretne útjából eltenni; érthetem a többit. Miféle 3206 5| hatalom, mely őt szívemtől eltépje, tudni fogom, hogy ő hű 3207 12| harminckét darabra volt eltépve, akkor az egész laskává 3208 20| nap imádkozik. Óraszámra eltérdepel a várkápolna oltára előtt, 3209 5| halálra vádlott állt az elterhelő tanú előtt. Az eltagadhatatlan, 3210 1| a divattól csak annyiban eltérő, hogy minden öltönye igen 3211 11| egyik alakot mozdulatlanul elterülve láttuk a patak sziklái között, 3212 10| különösen emlékében maradt egy éltes asszonyság, kinek kezei 3213 6| kapcatolvajt, s a tarisznyaszögét eltestálta a Fekete Jancsinak; az legjobb 3214 16| a nyugot lilaszín ködei eltisztulnak róla a kelő napfény elől, 3215 13| nem iparkodik neje előtt eltitkolni. Henriette-nek voltak jótékonysági 3216 22| Szilárd, és fél délutánt eltöltötte ott hiába; csak akkor ült 3217 19| állomást talál, vagy a kerekét eltöri, ami sokkal is valószínűbb.~– 3218 21| legfeljebb, ha a tengelye eltörik. Gerzson urat mindenütt 3219 6| jégen, s akkor három helyen eltörött; hanem ezen könnyű segíteni, 3220 1| nem a praefectus. – Ezzel eltolja maga elől a kerekeken görgülő 3221 18| feszítve, azt olyan messzire eltolni magától, hogy a gallérjába 3222 9| egy csókot kapni.~A leány eltolta őt magától:~– Nem vagyok 3223 14| mint az övé. Az úri divat eltorzító mellékletei nem zavarják 3224 17| látta volna, s ez a hang eltorzítva is ismerős volna előtte; 3225 17| s ha nincs mit ennünk, eltréfálja az éhséget. Az utolsó férfi 3226 6| eleségünk elfogyott, nem éltünk egyébbel, mint áfonyabogyával 3227 13| Kálmán, Pestről hirtelen eltünt, s azóta nem tudni, hová 3228 16| azt a fickót most miattam eltünteti, ahogy szokás a szoba falán 3229 17| Szilárd sietett a színpadról eltüntetni a meglelt „tékozló fiút”, 3230 22| hanem amint szemünk elől eltűn, visszafordul, és fellármázza 3231 19| vélni ura és házigazdája eltűnését; az jobbra-balra kérdezősködni 3232 17| Pestre, rokonainak, kiknek eltűnésével annyi bajt és szomorúságot 3233 2| vagy egy búvóhely, ahova eltűnhessen? – Gyere ide! Mi kell neked 3234 14| gondja volt rájuk a világnak: eltűnhettek, elveszhettek; ahogy elegen 3235 14| egy része a nyert aranynak eltűnik. Szaglálóznak. Még most 3236 18| díszítménybokrok között eltűnnek a balett-ördögök.~Ekkor 3237 6| lefekvés után is sokáig eltűnődött rajta, hogyan lehet az, 3238 13| titkolják előtte testvére eltűntének okait. És most jövök már 3239 16| rágyújtsak? S nagysád megengedné? Eltűri a dohányfüstöt? Óh, be áldott 3240 13| nincs fiatalember, akitől eltűrné, hogy belé ne szeressen; 3241 19| valami semmi veszedelem elül futott volna ilyen nagyot! 3242 5| örökzöld levél, azt ő otthon elülteté cserépbe, a növény megeredt, 3243 6| azt nekem adta, én azt elültettem cserépbe, ablakba tettem, 3244 19| tarisznyájából, hogy éhét elüsse, s ivott rá a langyos Maros-vízből 3245 17| söntésében a kakukkos óra elütötte a hetet, hangzott a függöny 3246 20| sebhelyekkel és forradásokkal volt elundokítva, mint akinek valaha lángok 3247 2| miatta.~Esti hét óráig eléggé eluntatta családját, akkor Lángainé 3248 13| szükséges, s ha már a férj elutasítá magától e nemes feladatot, 3249 25| modorban szokta rendesen elűzni; hanem egyszer, midőn Kengyelesyné 3250 19| befutottam a félszerbe, elvagdaltam a lovak kötőfékjeit, a nyerges 3251 11| akarod-e kisgyermekem kezét elvágni, amire szükségük van a rablóknak, 3252 18| égő szíveket erőszakkal elválassza, ha tisztességesen kéri 3253 21| porfelleget hátuk mögött, az elválasztó tér a két csapat között 3254 11| összebonyolult tagokkal, mint egy elválhatatlan vonagló tömeg.~– Hadd lássam 3255 8| aztán mentül közelebb jut az elválhatlan tárgyhoz, csodálatos természeti 3256 4| komisz funkciót sem szeretett elvállalni; holmi tönkrejutott szegény 3257 8| kezének egy csavarintására elválnak a sziklarepedéstől. Mit 3258 13| megjárja velem; mert én elválok tőle, s kényszeríteni fogom 3259 5| a titok, vagy nincs. Mi elválunk; – eddig sem volt közöttünk 3260 11| barátunknak azonban nem volt kedve elvárni, míg útitársa felocsúdik, 3261 13| kifőzzük ezt. Egy órakor elvárom – súgá a grófné Szilárdnak. – 3262 7| amit most egy óra alatt elvégez ez a csoda. S mennyi emberkéz 3263 13| látogatójegy hátrahagyásával elvégezheti a látogatás kötelességét. 3264 19| ott megmondom, s aztán elvégezhetjük egymással a többit.~Satrakovics 3265 16| utazását, egy levél mindazt elvégezte volna; de ellenzeni semmit 3266 13| kényszeríteni fogom önt, hogy elvegye! Mi?~A többi úr nevetett 3267 5| Sipos úr ezek után rendén elvégzé a törvényes teendőket az 3268 7| vízmeder hosszában, s ahol az elvégződik, keskeny, kőbe vágott ösvény 3269 2| atyjának drága nevelési elvei. Éppen olyan, mint az apja.~ 3270 1| elveimet. Az én nevelési elveim pedig jók, missz, mondhatom, 3271 1| kivel megértetnem nevelési elveimet. Az én nevelési elveim pedig 3272 5| el. Ha ezt tudnák, azt is elvennék tőle, talán kitépnék gyökerestül, 3273 10| meg; mit is akarnának tőle elvenni? Mariára jó helyen van, 3274 10| melytől a legerősebb állat is elvesz, s mézes málépogácsákat 3275 11| bebocsátlak, az enyimmel együtt elveszed.~– Esküszöm neked.~– Nem, 3276 8| engedni fog terhe alatt; az elveszés bizonyos.~Azonban ha az 3277 18| tiszttársamnak sikerült az elveszettnek hitt Lapussa Kálmánt feltalálni.~ 3278 14| a világnak: eltűnhettek, elveszhettek; ahogy elegen elmúlnak, 3279 13| ebéd után. Tudja ön; ez elveszi az ember szájának azt a 3280 19| akarja, hogy eszemet végképp elveszítsem, ne késsék itt tovább. – 3281 20| írva kell lenni. Ne hagyjon elvesznem. Az Isten nem fog azért 3282 12| leend a kérdés, hogy eszedet elvesztéd életedben; elő fognak állni 3283 25| ember!~János úrra e pör elvesztése rettenetes csapás volt. 3284 21| vagy visszavenni tőlük elvesztett kincsét.~– Ezt most elfogjuk – 3285 16| nemcsak hogy minden pénzemet elvesztettem, hanem ezer forinttal is 3286 7| legyen neked. Mindnyájunkat elveszthetsz vele.~– Hiszen nem fogja 3287 11| játék sem bevégezve, sem elvesztve.~– Megjelent a Fatia Negra 3288 5| előtte.~– Másodszor azt az elvetemült fiút, ki nem átallott oly 3289 4| erőszakkal akarja tőlem elvetetni az írásokat, ott a kandallóban 3290 14| mihelyt az álarcot magamtól elvetettem, őt igazi alakomban magammal 3291 25| Én nem vagyok az, akit ma elvetnek, és holnap fölvehetnek.~ 3292 20| egyetlen gyermeke. Azt is elvették: házát, bányáit, érctörőit 3293 6| az a gyönyörűség, az az élvezet; ahol más embernek a haja 3294 10| hogy mindenkinek saját élvezetei vannak, amiket a másik jelenléte 3295 14| színbor csorgott alá, szabad élvezetére mindenkinek, aki megkívánta. 3296 17| könyvtárukat illeti, azt akárki elviheti szépen a hóna alatt; mindössze 3297 5| virágaimat szabad legyen elvinnem oda, ahová mennem kell.~– 3298 17| maga Babérossy Leánder; Elvira – Palmira kisasszony; a 3299 5| érintkezés. Meglehet, hogy messze elviszik őt innen. De őrizzék azután, 3300 11| engemet?~– Megvédelmezlek én. Elviszlek innen magammal; szép tornyos 3301 6| Mindannyiszor kitört. Egypár golyót elvitt a bőre alatt, az neki annyi, 3302 9| ismét megcsókolá, s azután elvitte magával szabad erdejébe, 3303 17| tányérjára, s egész arca elvörösödött. Alig hallhatólag kérdezé:~– 3304 19| Gerzson úr, egész arcában elvörösödve.~– Mi nem igaz?~– Hol van 3305 6| azt a mezőt is, mely így elvonja a férfiak figyelmét az asszonyokról. 3306 19| anélkül, hogy mind e látvány elvonná figyelmét arról, amit nem 3307 17| iparkodott Szilárd figyelmét elvonni a színpadon játszókról, 3308 1| rendes napi parancsot, s jól elzár minden étket; tudva, hogy 3309 12| felől, Makszikát pedig éppen elzárták előle, nehogy a kis bolond 3310 12| amit én hónapok alatt jól elzártam, s amit én föltettem magamban, 3311 11| neki tanácsot. Az ajtót elzártuk egy gerendával, a tüzet 3312 8| honoráriumért; és mind ez a nemes emberbaráti szenvedély Hátszeginek roppant 3313 7| vagy. Szerelmes vagy egy emberbe, akinek még csak a képét 3314 21| pénzt verte ki az eleven emberből?~– Igen, én azt hiszem.~– 3315 8| használva. Valami szegény emberé lehetett.~Ez a szegény ember 3316 14| előtte és utána meghitt emberei járnak, akik őrt állnak 3317 22| körülnézz, mit csinálnak embereid. És végre senkit ne kímélj, 3318 15| Ez nekem nem vigasztalás. Embereim ott vesződnek a hintóval, 3319 5| tesznek mást; én ismerem embereimet jól. A leányt fogják azzal 3320 12| csodakúrákat visz véghez az embereken; jelesül kaucsukkal egészen 3321 17| tűrnek, szenvednek, gazdag emberekké fogja tenni.~Vámhidy azalatt 3322 22| amit felleltem. Nem olyan embereknél leltem azt, akik maguk is 3323 21| fölött ég a tető!~Ami az emberéletet illeti, arról itt nem volt 3324 21| dzsidaszúrás, csákányütés emberére talált, a kalandorok már 3325 11| Óh, mennyit áldoztam ez emberért, ez ördögért, és mennyire 3326 5| azt, amit érez; – és amit emberész be nem ér.~– Teremtő isten! – 3327 17| amik önt könnyen a „más emberévé” teszik.~Kálmán vállat vonított.~– 3328 15| oszlop árnyéka mellett egy emberfő árnyékát látná megmozdulni…~ 3329 11| ott magát leinná, mindig emberhalállal végződnék a mulatság. Annál 3330 19| az őrültek.~– De én zajos emberhangokat is hallok, mintha vendégség 3331 10| sem hall a pásztor egyéb emberhangot, mint melyet a visszhang 3332 21| árthat? A bandáját az utolsó emberig elfogták, el is ítélték, 3333 1| hunyorogva le onnan a magasból az emberiségre, mint akinek a szeme fáj, 3334 1| ajánlott hímzést. Óh, be rossz emberismerete van Clementine kisasszonynak.~ 3335 8| a hely távol van minden emberjárástól; éjszaka következik; a bokor 3336 2| magányosan végigbotorkálni az emberjáratlan utcákon, hallgatni saját 3337 4| holmi tönkrejutott szegény emberkéket egzekválni, azok alul erővel 3338 7| elvégez ez a csoda. S mennyi emberkéz kellett hozzá! Hogy féltem, 3339 8| kőszeglet volt, melyen egy egész emberláb bízvást elférhetett. Henriette 3340 14| amidőn őt látogatni jő ily emberlakta helyre, előtte és utána 3341 18| valami cethal! Hisz hány emberről olvashatni naponkint az „ 3342 6| köszönj szépen, ha tudsz emberséget!~A vén betyár ravasz alázattal 3343 22| hogy sokáig nem hallottam emberszót magam körül, és hogy erősen 3344 5| Ott sokat használhatsz embertársaidnak és hazádnak is. Egy derék 3345 21| kardot, sem kopját, sem embertestet nem érnek csapásai. A tiszt 3346 2| beszéd még a leggazdagabb embertől is, egy második küldetésre 3347 14| venni a hasznát; igen sok emberünk van, aki sokat vár tőlünk; 3348 16| a tudatát csak mérgesíté eme másik nő ártatlan és őszinte 3349 7| hogy azon általvető zsák emeléséhez még segítségre is legyen 3350 15| kőből évítve, s az alacsony emelet kemény fából, szép simára 3351 3| hogy földszint és a második emeletben is meghallják, mit beszélünk. 3352 19| kívüle senki, ő maga az emeletet foglalta el, cselédjei, 3353 10| csinos emeletes háza, melynek emeletét egy bányatiszt családja 3354 19| népfajokkal egy sorba fogjuk emelhetni. Nem kívánjuk mi, hogy a 3355 7| belőle.~A festői viselet még emeli az alak szépségét: kettős 3356 16| életében, s éppen ezzel emelik ki azt a nagy különbséget, 3357 12| És most hallgass. Szót ne emelj többet azok mellett, akikre 3358 2| most egyszerre könyökére emelkedett, hogy János arcára lásson, 3359 5| arról, aki soha nem fog emelkedhetni, lemondj, és őt elfelejtsd; 3360 14| hajzatának egyes szállai hogy emelkednek lassan fölfelé, egyenesen 3361 3| aki által egész családunk emelkedni fog, hogy neked ez ellen 3362 19| nem állhatá meg, hogy az emelkedő domboldalról még egy pillantást 3363 14| ezalatt körös-körül sűrűen emelkedtek föl egyes hajszálak, mintha 3364 14| kenegettek; mellette magasra emelt kádból színbor csorgott 3365 11| kétcsövű fegyverét, s arcomhoz emeltem azt. Előttem a fehér sziklán, 3366 25| keresztfácskája helyébe sírkövet nem emeltetett. Rossz fiú volt, nem érdemelte 3367 15| valami dáciai prokonzul emeltette meghalt felesége tiszteletére, 3368 5| orvosság rendesen kesernyés, émelygős; de annál használátosb. 3369 6| olyan szép kastély; aztán emezt is visszaválthatja harminckét 3370 7| felejtettem magamat, meg emitt egy barna ölébe hajtottam 3371 19| megszolgálom. Fizetést ne emlegess előtte, mert azzal megbántanád. 3372 5| még az inasok is csúfra emlegetik a háznál, tudd meg azt.~ 3373 7| dobbantott mérgében, s nagyon emlegette a „dráku”-t, aki pedig oláhul 3374 23| lelkében a kis erdei lak emléke. Lelkének rettentő hánykódásai 3375 16| hűlt el aztán, mikor a nő emlékébe hozá, hogy arról a negyvenezer 3376 10| egészen magára maradt, régi emlékek kezdtek föltámadni sírjaikból. 3377 5| többé; tán hogy rejtegetett emlékemet küldje vissza, hogy jegyezze 3378 6| kegyelet az ilyen balesetek emlékét így szokta örökíteni; azoknak 3379 4| csak még jobban égtek.~– Emlékezel-e erre a szóra, édes öcsém?~– 3380 4| kisasszony hozzám mindig. Ha rám emlékezem hogy engemet ennél a háznál 3381 22| megmaradt még az előszeretet az emlékezet gyöngéd virága iránt és 3382 25| kínzott képzeletnek rettentő emlékezete van visszavezetni a lelket 3383 25| s halála után még békés emlékezetének sem hagynak békét, bebizonyítják, 3384 2| ötvenen túl levő vén diák, aki emlékezetét haladó idők óta mindig kéziratok 3385 15| akiknek ilyen sokáig eltart az emlékezetük.~Milyen nagy vitézek voltak 3386 15| Makkabeusok, arra már tisztán nem emlékezik, de annyi bizonyos, hogy 3387 7| kérdé a főnöktől. – Vajon emlékeznél rá, ha szépen kérnélek, 3388 16| Szilárdot és a bárónét egymásra emlékezteti; akkor aztán megbánta, amit 3389 7| a régi római thoraxokra emlékeztető; gazdag ősz fürtei vastag 3390 16| Henriette.~Lénárd közbeszólt:~– Emlékezzék, kedves Henriette, a *bányai 3391 14| senkit sem fogsz szeretni? Emlékezzél a jeges völgyi éjszakára; 3392 15| most az a cifra fő azon az emlékkövön volna az ellenség, a haramia, 3393 19| elolvassa nála.~A levél emléklapból kiszakított papírra volt 3394 6| a homlokára írja fel az emlékmondatot, mint neked – szólt tréfálózva 3395 15| éppen a befalazott római emlékre látni. Az alkonyodó nap 3396 25| csak te vagy az enyim, emlékszel-e rá, milyen kicsiny voltál 3397 17| elkövettem, de olyanra nem emlékszem, amit be nem mernék vallani.~ 3398 3| arra bizony már senki sem emlékszik; mindenféle hiábavalóság: 3399 11| s viszont egy szóval sem említé, hogy hát ő mit tud, pedig 3400 16| tehetjük.~Henriette a váltó említésére szédelegni érzé fejét; a 3401 10| oldalpamlagon ülve azt az említett öreg asszonyságot, akinek 3402 13| harmadik szobában, aki csak úgy en passant vetődött most ide 3403 13| beszélni, hogy ön szerelmes énbelém, én pedig önbe. Én nem fogom 3404 13| Egyszer magához vonta őket, enchantírozta, elbűvölte; s mikor már 3405 13| partit kezdeni. Ez valóságos endiablée asszony! Mindenkivel kiköt; 3406 17| személyzethez?~– Én csak az énekben veszek részt, s felvonások 3407 17| felkiabált hozzájuk, hogy énekeljenek inkább valamit, ők aztán 3408 16| reggelig, mintha angyalok énekelnének a fülembe.~Henriette elkezdett 3409 17| inkább valamit, ők aztán énekeltek magyar és rác népdalokat; 3410 21| beszélgetett, ha megunta az éneket; a csendes egyformaságot 3411 11| nekem az éjszaka? Nem jöhet énelém olyan kísértet sehonnan, 3412 17| ha rokonaival kibékülne. Énértem tegye, ne magáért. Testvéréért, 3413 5| rokonai? Mit bánod te azt? Engeded szenvedni a nőt, a gyermeket, 3414 2| lesz a dologból, azonban engedelmeskedés az első erény egy jól rendezett 3415 1| ahogy kívánja.~Egy hónapig engedelmeskedett a nő szótlanul; akkor egyszer 3416 16| szokták temetni.~Henriette engedelmességből szájához érteté a kulacsot, 3417 4| kóreset egyszerre. Óh, ezt nem engedhetem másnak.~– No, jól van, doktor 3418 12| közbeszólani.~– Kérlek, atyám, engedj még egy szót; – nem akarok 3419 18| kitörni.~– De hát minek engedjem én magamat saját házamnál 3420 12| hogy ne haragudjék rád; engedjen itt maradnod. Gondold meg, 3421 24| legyen meg. És azután?~– Az engedménylevelet alá fogja írni kegyed, melynél 3422 6| önnek leánya volnék, mégsem engedném, hogy azt tegye.~A víg embert 3423 10| Valóban, azt meg kellett engednie a szemrehányó virágnak, 3424 16| ezt a szép alkalmat neked engedtem át.~Gerzson úr köhintett 3425 3| kimért fél másodpercnyi időt engedve –, hanem annyit mégis megvárok 3426 7| a Fatia Negra csókkal, engeszteléssel alig bírta elcsillapítani, 3427 4| legénykedő, mint egy magyar, s engesztelhetetlen, mint egy oláh. Íme, jellemének 3428 18| iskolásgyerek; mentül jobban engesztelték, annál jobban bömbölt.~– 3429 1| jól, hogy unalmas dolog énkörülöttem lenni. Átlátom én azt, hogy 3430 1| is azért vagytok ti itt énmellettem, mintha valami nagyon szeretnétek 3431 17| is velünk, s ha nincs mit ennünk, eltréfálja az éhséget. 3432 16| Őrzi a vakandokokat.~Ez ennyit tesz pusztai virágnyelven, 3433 12| ismerem a rossz szívét. Nem! Énrajtam nem fognak kacagni halálom 3434 16| az ő rovására nevetünk. Entre autres, én most szeretem, 3435 2| félbeszakítá e kedélyes családi enyelgést, jelentve, hogy őnagysága 3436 6| felőlem? – kérdé a grófot enyelgő neje.~– Óh, igen, kedvesem. 3437 13| ékszerei zár alatt vannak, az enyimeket nem őrzi senki.~Szilárd 3438 14| miatt, úgy nyalják fel az enyimet kósza kutyák a földről, 3439 6| olyankor, midőn a medve feje az enyimhez éppen a csókolódásig közel 3440 11| ideadod, s ha bebocsátlak, az enyimmel együtt elveszed.~– Esküszöm 3441 15| pénzzel ebben a házban.~– Enyje, boldogtalan ember – szólt 3442 10| körül. A méla, szenvedő epedés holdsugára lehetett az.~ 3443 22| vak koldus, s oly szomjú epedéssel emelé arcát az ég felé, 3444 25| csillagban lakóknak egymás utáni epesztő vágya, akik között semmi 3445 23| félelmében; nagyon sokat mert építeni arra a rémnimbuszra, mely 3446 8| rajtuk, pénzt adott iskolák építésére, szent könyveket osztogatott 3447 7| a molnárja, aki ezt ide építette; először azért, hogy úgy 3448 22| van egy kőhíd, a vármegye építtette; reggel a fiacskám idáig 3449 13| érzelmeivel felém forduljon, éppolyan kevéssé van nekem szándékom 3450 22| valaki” szemeivel, akit éppúgy kerül az álom és boldogság, 3451 19| hogy már akkor a tanú lelki épségét holmi spirituózus befolyások 3452 2| mert olvasnia nem a saját épülése végett kellett.~Ez a jámbor 3453 7| lyánt, bevitte magával az épületbe; míg az öreg Onucnak elébb 3454 14| aki megkívánta. A kohó épülete előtt pedig éppen egy egész 3455 22| meg.~E havasi falvak egész épületei oly távolba vannak egymástól 3456 18| Hanem hogy gazdasági épületek is legyenek rajta – figyelmezteté 3457 21| rablók lőtávolba jöendnek az épületekhez, s akkor nehány puskavesszőt 3458 14| kezével a menyasszony. Ez épületen keresztül menekült meg. 3459 7| karátos aranyból, több idegen érc hozzávegyítése nélkül: úgyhogy 3460 7| mind viselős azzal a nemes érccel, amit valami bohó „csak 3461 4| meg fogok vizsgálni minden ércedényt a háznál. Az ilyen gondatlanság 3462 7| halomra azt a szemfényvesztő ércet, amibe mindenki szerelmes 3463 14| összeköttetésbe, melybe az ércfeszület volt illesztve.~A fekete 3464 7| aranybeváltónak átadott érckészlet. Legalább hat eltűnt, de 3465 14| kezdték fölforgatni, s az érclapító alatt megtalálták a csapóajtót, 3466 14| vezető sodronyok által az ércnyílással összeköttetésbe, melybe 3467 14| míg a katonai parancsnok ércszava idegen hangzattal vegyült 3468 16| egy hatalmas, gazdag ember ércszívvel tudja megtagadni nejétől 3469 20| elvették: házát, bányáit, érctörőit mind. Engemet odahívattak. 3470 7| egész sorozatait látni az érctörőknek; egyik csinosabb, a másik 3471 7| munkát; belőlük telt ki ércvésnök, gépkovács, olvasztó: gazdag 3472 23| vadorzással, miután saját erdeje nagyon kevés, s többnyire 3473 9| azután elvitte magával szabad erdejébe, semmi aranyat, semmi drágaságot 3474 19| volt foglalva a pillanat érdekeivel. Ilyenkor nem látják meg 3475 17| is kívánom senkitől, hogy érdekelje magát értem. Rokonaim úgyis, 3476 7| semmit, mint aki maga is érdekelkve volt – nagy haszon reménye 3477 23| nagyon látszott ez az egész érdekelni. Lénárd vette azt észre.~– 3478 24| ajánlott uradalmakat; mit érdekelte őt, hogy melyik mit jövedelmez, 3479 2| szegény Margarit sem. Egy-egy érdekesebb hely megragadta az öreg 3480 4| Henriette ellenben nagyon érdekesnek találta; missz Kleerri végre 3481 19| ráakadni nem lehet, legközelebb érdeklé Hátszegit. Rettenetes lesz 3482 7| ezer pengő forint.~Maguk az érdeklett felek végezték a műtét körüli 3483 22| észrevétlenül jusson be Erdélybe, azt ezen az úton legkönnyebben 3484 10| vagy ha kalandokra jár Erdélyből Oláh- és Magyarországra, 3485 22| gyors készenlevésben nagy érdeme volt Satrakovics örökös 3486 15| előtt természetesen ősei érdemeit sorozzák fel; de amikből 3487 16| felejtkeztem róla. Szót sem érdemel. Úgy tett, mintha csupa 3488 4| jobban aggódik értem, mint érdemelném.~– Kötelességem az, édes 3489 25| Kálmán úrfi csakugyan nem érdemelt nagynénjétől egy jó szót 3490 25| emeltetett. Rossz fiú volt, nem érdemelte meg.~És ezúttal tökéletes 3491 18| a két szememmel. Sohasem érdemeltem ezt. Én nem vagyok a nagyságos 3492 13| szegény Henriette-nek.~– S érdemesít rá, hogy ezt megtudjam?~– 3493 19| mind; pedig nem mindegyik érdemli.~– Mit?~– Azt, hogy él.~– 3494 6| vetéseivel; itt-ott kerek erdőcskék közepéből kifehérlett egy-egy 3495 23| akiket most üldözőik az erdőkbe menekülni késztettek? Azért 3496 22| katonája hogy járja utána az erdőket, hogy kopogtatja az odvas 3497 23| X-bányáról, kinek itt némi erdőségei vannak, s aki amellett szenvedélyes 3498 23| többnyire Lénárd körülfekvő erdőségeiből lövöldözi el a vadakat. 3499 6| hajtsuk meg még egyszer az erdőt, én bizonyosan tudom, hogy 3500 22| Vámhidynak pedig minden erében elterjedt a keserű méreg, 3501 19| megállj! Ne szaladj; utol nem éred, mert hajnalban visszautazott 3502 16| vallhatja neki, hogy annak eredése felől csalódásban van: ez 3503 4| sub litera A bizonyítja, eredetére nézve ruméliai muzulmán. 3504 7| működését látta, amiknek eredetét felfogni nem bírja, s amikkel 3505 18| hogy az általa aláírt váltó eredetileg negyven forintról szólt, 3506 4| aranybányákhoz, miket roppant eredménnyel tudott kizsákmányolni, s 3507 16| közelről, és mégis semmi eredmény; az egy kicsit mesésen hangzik.~– 3508 24| rövid idő alatt, s annak az eredményeit meg nem vásárolja ön valamennyi 3509 19| maradt várakozni a csengetés eredményére. Sokáig volt ideje várakozni. 3510 7| nevetve mutatá Anicának az eredményt.~– Nézd, most már kettős 3511 22| kövekkel hajigálás nagyon eredménytelen harc, ahol az egyiknek csak 3512 19| környéknek. Hatalma, pénzből eredő népszerűsége oly erőssé