Jókai Mór Szegény gazdagok Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
3513 14| egyenkint és párosával eregeti őket alá a malomgép; a férfiakkal 3514 14| a pokol külön kis kapun eregetné be, különös ördögök protekciója 3515 11| szereted férjedet, s most erejében bízik ott, ahol a szép szó 3516 11| erős ember; szerencsére, erejéhez igen csendes, félrevonuló 3517 11| hányt ellent a pásztor tömör erejének.~Majd az egyik, majd a másik 3518 6| hidegvérére, ügyességére, néha erejére is van szüksége; egy olyan 3519 14| ilyen önelátkozások, s kötő erejük százszorta erősebb, mint 3520 21| feldühödt vértől lüktető erek adtak tanácsot szívének. 3521 15| állószekrény feltörve. A kocsmáros ereklyéi közül ugyan, csodára, egy 3522 18| ebből a zsákutcából egy kis erélyes gorombasággal legcélszerűbben 3523 22| kardjával együtt elveszté lelke erélyét. Jobb keze egyszerre zsibbadtan 3524 2| engedelmeskedés az első erény egy jól rendezett státusban.~– 3525 15| Pável gazda nem számítá erényei közé a vitézséget. Ő békeszerető, 3526 10| nevetségesnek.~Mindezek úri erények. Henriette tanulta ismerni 3527 10| kezdett magában félreismert erényeket fedezni fel benne.~Elkezdte 3528 20| ajtón a pecéreknek, hogy eresszék ki az udvarra a kopókat.~ 3529 12| postillon d’amourt, azt eresszem én magam elé? Nem iszom 3530 6| megmondta, hogy a helyére ne eresszünk holmi kapcatolvajt, s a 3531 5| megválni nagyatyja vértől eresült szemeitől, azt hitte, hogy 3532 9| nézegetik a portékát, szóba ereszkednek vele, alkusznak és odább 3533 14| ki-ki jókedvének gyeplűt ereszt, amíg el nem jött az a főnök, 3534 12| kapussal együtt. Kálmán úrfit ereszték szélnek.~A pitvarnok aztán 3535 13| egész egyig; senkit sem eresztettek be; a grófné el van ön által 3536 1| még a kilincset? Miért nem eresztik hozzám, ha ő akar?~A komornyik 3537 6| mint a bárány. Addig nem eresztjük tovább nagysádat, míg azt 3538 16| gyeplűk egyenlőre vannak e eresztve, tartanak-e a hevederek 3539 18| Margarit többé.~Margari pedig érett eszével így magyarázá magának 3540 5| Nem vádolom őt. Ha lemond éretted azért, hogy tégedet fölmentsen 3541 5| szenvedésekben gyönyörét, miket érettem magára idézett, mindig csak 3542 17| mozdulatában volt valami korai érettség, valami határozott, merész 3543 8| bokor gyökerébe kapaszkodva érezé, hogy ereje nem soká fogná 3544 13| még csak barátságot sem érezhet, nagyapja új végrendeletet 3545 18| ilyen nagy úr azt meg sem érezné. Aztán érzi vagy nem érzi, 3546 14| Összeborzadt utána.~– Nos? Mit éreztél?~– Szád megégette számat – 3547 11| nyárfalevél. Óh, én pedig úgy éreztem, mint akinek saját szívét 3548 22| hogy neje is otthon lesz: éreztetni akarja vele, mennyire nem 3549 23| házunknál kényelmetlenül ne érezze. Egyébiránt ön okos nő, 3550 12| ez az én nehéz kezem, s érezzék annak ütését akkor is, mikor 3551 16| Orosházára, mennyi idő alatt érhet ide. Ha mindjárt kapott 3552 5| reményed sincs vele célt érhetni: azt én nem értem. Én pedig 3553 21| telivér futó volt alatta, nem érhette elveszett kincsét többé 3554 14| mely az osztályra várt, érintetlenül hevert pirámid alakú halomba 3555 5| sem volt közöttünk semmi érintkezés. Meglehet, hogy messze elviszik 3556 11| pénzkölcsönvételi ügy hozza őket érintkezésbe, amiről úrnak és cselédségnek 3557 9| vitték, hogy Juon utol ne érje, s azzal is könnyebb legyen, 3558 14| közeledőket, hogy bárhol érjenek hozzá, tűz jön ki testéből; 3559 9| nagyságod hallhatja innen erkélyéről búskomor furulyáik dalát, 3560 4| órában jövök tőle. Ha későn érkezem hozzá, a fiatalember odavan, 3561 2| pitvarnokot, ha János úr nem érkezett-e szinte haza. Nem; volt rá 3562 16| aludni. Éjfélre be kell érkezni a kocsisnak az előfogattal. 3563 13| neki, hogy maradjon.~– Most érkeztem Pestről – monda Szilárd.~– 3564 11| ajtót, míg mi vissza nem érkezünk.~– Nem úgy – szólt Marióra –, 3565 20| porban!~Henriette szobájába érkezve, kezeit fejére kulcsolva 3566 17| és oláh elemekből.~Későn érkezvén oda, sokáig el talált aludni, 3567 23| várt sok ideig, hogy valaki érkezzék a ház lakói közül, és ismét 3568 12| azalatt valami, amíg te érlelted a végcsapást fejünkre. Én 3569 10| tudta ő, hogy azok ezreket érnek-e aranypénzben, vagy pedig 3570 16| kocsilámpát az asztalra helyezé, ernyővel az alvó öregúr felé fordítva, 3571 6| völgyön, néha tengelyig érő vizeken keresztül, hogy 3572 11| erős ember; csak még egy erőfeszítés kellett volna neki, hogy – 3573 14| kádnak, egy kétségbeesett erőfeszítéssel annak tartalmát végigönté 3574 7| is csak azon föld feletti erők működését látta, amiknek 3575 10| természet által füvekbe rejtett erőket tudatlanul emberek megrontására 3576 24| lábbal felfelé, hasztalanul erőködött magán segíteni; a megbőszült 3577 22| az alvó karját; de semmi erőlködéssel sem bírt lelket verni belé. 3578 19| illetlenül viselte, akárhogy erőltette eszét, hogy visszaemlékezzék 3579 4| öreg Lapussa, hidegvért erőltetve. – No, majd holnap adja 3580 22| Minthogy mi, a túlnyomó erőnek meghajolva, kapitulálunk, 3581 21| azzal, hogy ellenfele mind erőre, mind ügyességre túlnyomó 3582 19| imádkozni szokott.~Meglássuk, ha erősebb-e az imádság, mint az átok. 3583 24| Csakhogy a mi bizonyítékaink erősebbek az ön tagadásánál.~– Egyet 3584 17| egymással hol lassabban, hol erősebben; az egészben az volt a legkülönösebb, 3585 3| nem foghatom.~– Úgy van! – erősíté Demetes úr is, fekhelyén 3586 7| ti meg engem.~– De uram – erősködék az öreg –, pénz olvasva, 3587 6| egymással, mindegyik azon erősködik a másik ellen, hogy azt 3588 6| ellenem voltak; Lénárd barátom erősködött, hogy azt már meg nem kapjuk, 3589 19| pénzből eredő népszerűsége oly erőssé tevék őt a természet alkotta 3590 23| végigborzadt ott fekve, s olyankor erősséget keresett szívének abban 3591 13| akkor pedig Hátszegire erőszakolt titkárul; voltaképpen azonban 3592 6| sziklamászás miatt, de én erőszakoltam őket, hogy még holnap tegyünk 3593 21| is, amott is elkövetett erőszakoskodásoknak; azokat ő mind összefüggésbe 3594 10| reszkető kezeivel addig erőszakoskodott, míg annak pici kezét ajkaihoz 3595 3| szép, férfias, büszke arca, erőteljes alakja, szabadon mozog, 3596 1| szeretnétek itt lenni. Ki erőtet rá? Hiszen én senkinek sem 3597 10| játszótársakat; hanem én nem erőtetem rá, megjön annak is az ideje. 3598 4| leányhoz illett. A családtagok erőtették ez összeköttetés létrejöttét. 3599 12| elfojtott hangját szóra erőtetve. ezt mondá:~– Azért jöttem, 3600 22| belehull a vízbe.~– Mit érsz vele? Ki fog úszni belőle.~– 3601 4| az élelmezésre kiadott erszények fele a megbízottak kezében 3602 7| falapáttal kisded vászon erszényekbe töltögeti a pénzt, melynek 3603 14| alakú halomba rakva kisded erszényekben; – de a Fatia Negra maga 3604 14| rángatott komáinak a széthullott erszényeket:~Lám, mégsem a pénz után 3605 11| az ajtó fölött egy nehéz erszényt vetett be, mely csörömpölve 3606 22| hadjárataikban.~A pandúrok most érték már ifjú vezetőjök tervét; 3607 3| derék ember-e ő intenzív értékben is, amilyennek kívülről 3608 16| kötelezvényemmel a grófnéét, teljes értéke szerint; erre, úgy hiszem, 3609 21| körülbelül másfél millió értéket képviselhetett nyersen is.~ 3610 16| az istállóból, s röviden értekezett velük; azzal e három a csárdaajtónak 3611 15| kérdezősködnek annak titkos értelme felől, amikor azután ő is 3612 19| Roppant tömeget képezünk, mely értelmiségéhez oly arányban áll, mint millió 3613 16| felszólítok minden józan értelmű embert, ha nem felettébb 3614 22| lőni, mint a zsivány, s értenek ehhez a vadászathoz nagyon. 3615 6| oldalpillantással még inkább értésére adott.~Azonban Henriette-nek 3616 4| Demeter urat időről időre értesíteni fogja mindazokról, amiket 3617 4| fiskális úrnak a hivatalos értesítést átadni a Hátszegi iránt 3618 10| pásztorkürt távoli hangjai értesítik, mik a nagy csendben egyik 3619 4| betegsége alatt órárul órára értesítteté magát unokája hogyléte felől. 3620 17| fiatalember, ki nagyapja haláláról értesül, csak ennyi sajnálkozást 3621 13| folytatá beszédét.~– Biztosan értesültem felőle, hogy a báró magaviselete 3622 6| félénken suttogá:~– Mit értettek ők az alatt, hogy „majd 3623 6| a grófné. – Ez alatt azt értették, hogy most leülnek kártyázni, 3624 16| rebegve beszél összevissza érthetetlen dolgokat, háláról, gyöngédségről, 3625 4| viszonozni e jóakaratot; amiből érthetett annyit, hogy ellentmondásról 3626 6| Hídvárott; pedig Hátszegi érthetően hívá meg Gerzson urat az 3627 4| család vénei és asszonyai nem értik az orátorok klasszikus nyelvét, 3628 4| Csak tessék folytatni, mi értjük – monda Lángainé, gyöngyházas 3629 5| lemondana rólad? Félre ne érts. Nem vádolom őt. Ha lemond 3630 10| hogy beteg, s hátramaradt. Értse, aki érti.~Henriett-nek 3631 5| neveltek, hogy maga semmihez ne értsen, aki még csak a gyertya 3632 7| pénzváltóknál átadni; ott kapnak értük pengő arany- és ezüst pénzt.~ 3633 16| előfogattal visszajöhet értünk a csárdához; a mi lovainkat 3634 1| később megtudunk, de most nem érünk rá náluk megállapodni, mert 3635 16| nagysádnak ebben a percben lépjen érvénybe. – Szabad íróasztalát igénybe 3636 25| számadás. Ő elismerte a váltó érvényességét, s ki is fizette azt; a 3637 25| tett későbbi végrendelet érvényteleníttetik, fennhagyva az elébbi rendelkezéseit.~ 3638 5| hogy zsibbadtan áll meg az érverés szívében, hogy a világ elsötétül 3639 7| fekete arc, fekete szem; érzed, hogyan ver ez a szív itt 3640 17| kedvéért mártírkodni, úgy nem érzek semmit, ami fáj; sokszor 3641 10| rajta, nagyon megtisztelve érzék magukat, hogy megalázta 3642 13| nagyobb csapás érte, ami annál érzékenyebb, mert folytonos sajgásban 3643 13| több kell, mint ész; ide érzelem, lovagiasság, szükséges, 3644 8| azért hagyta megfagyni érzelmeit, azért küldte őt ide, ahol 3645 13| keveset gondol ön arra, hogy érzelmeivel felém forduljon, éppolyan 3646 5| színpadra hozatala kínos érzelmeknek. Bejöhet már a vőlegény!~… 3647 24| Legjobban bántotta a puritán érzelmű férfiút az, hogy a legtöbb 3648 5| hogy nyilatkozzék szívének érzései ellen; tán hogy írja meg 3649 18| óhajtásokat, amivel olyan kedves érzést szerzett János úrnak, mint 3650 4| nincs, egy olyan gyöngéd, érzésteljes hajadont, minő a kérdésben 3651 13| a könnyelmű nőknek annyi érzésük legyen barátnéik iránt?~ 3652 1| nagyon édes; ezen kozma érzik, amazon az élesztőszag; 3653 12| rebellis. A lázadók kegyelemért esdekelnek. Mit gondolsz, vajon kapnak 3654 19| kis éjszakai szállásért esedezem, tisztelendő atyám – szólt 3655 12| könyörögni; ő csak másokért esedezik. Tudtam én, hogy az én Kálmán 3656 25| pályakört tett, de melynek esélyei más időszakba vágnak át 3657 19| visszamenni Aradra; a csodálatos esemény, melynek kezdő fonalára 3658 10| első táncvigalomba jutás eseménye vár; még férje jelenlétében 3659 8| gondolkozott az elmúlt óra eseményeiről: halálveszélyes helyzete, 3660 4| nála az évben, rejtélyes események, miknek kezdetét és végét 3661 12| onnan várta be a további eseményeket.~A pitvarnok fütyörészve 3662 11| bárónő rémülettel hallgatá az eseményt, miután férje ágyánál ülve, 3663 11| Nem; csak elkábult az eséstől; ő esett alul, amaz fejül; 3664 18| fogja nyerni. Ez egyike azon eseteknek, miknél a bíró lelkiismerete 3665 6| minő gondolatokat! Ilyen esetekről neki fogalma sem volt. Hogy 3666 22| választa ki, hogy szükség esetén védnie is lehessen. Nagy 3667 18| s csak legvégső szükség esetére bukkanni elő.~Szegény gazdag 3668 15| a kettős lövés álomszerű esetét, s esküdött az egekre, hogy 3669 8| volna. Nem szólt az egész esetről senkinek. Hanem alig várta, 3670 13| ismerte igen jól!~– Összeüt ez esettel a fiúnak rögtöni eltűnése, 3671 17| tegnapot a hátam mögött. Jég eshetik, árvíz omolhat, nekem nem 3672 18| mindjárt a szohodoli kovács eskesse őt Margarival össze, de 3673 18| van; akkor persze meg nem esketik, de maga jön gyanúba; vagy 3674 18| összeköttetést vele; de hát az eskető parancs? Vagy meg kell vallani, 3675 10| négyszemközt egymással: meg voltak esketve, ebből állt egész boldogságuk.~ 3676 16| férjétől; azt adja ki, és esküdjék meg, hogy három napig senkinek 3677 14| elfelejtette volna. Erre esküdjetek meg velem ez órában.~– Én 3678 14| meg, amit te beszélsz, s esküdtessük meg egymást, hogy soha egy 3679 10| fiatalemberről, aki Lippán esküdti hivatalt visel, valami Szilárd; 3680 10| tisztújításon megválaszták esküdtnek, hogy pedig Hídvárhoz nem 3681 14| alatt laknak.~E drasztikus esküforma mindenkit kielégíte; azon 3682 10| nyugodni; hátha a Fatia Negra esküje ellenére mégis emberek ellen 3683 11| Nem, nem hiszek rabló esküjének. Fegyvereid vannak, nem 3684 14| kutyák a földről, ha ez eskümhöz valaha hű nem leszek, és 3685 14| ünnepélyes hangon kezdé az eskümondást. – Olyan rémséges volt látni, 3686 18| vagyok, metodista, azok nem esküsznek.~– Ez, uram, fejedelmi parancslevél, 3687 14| cselekszem. Hallják meg ez esküvésemet mindazok, akik a föld felett 3688 7| Hát mármost aztán, ha az esküvését megszegi, elviszi az ördög?~– 3689 14| előtt vele megesküszik; az esküvési formát aszerint mondva, 3690 7| garast fog az ember a markába esküvéskor, azt tartja fel, aztán arra 3691 7| való.~– Ejh! Félek is én az esküvéstől! – kiálta dacosan a leány. – 3692 6| előreküldött váltott fogatokon is. Esküvő utáni nap mindjárt útra 3693 6| menti, hogy nagy beteg volt esküvőjök előtt.~– Ez nem nagy bók 3694 20| társai, az átkozott hamis esküvők, tanúságot tesznek le afelől, 3695 6| hogy hisz énnekem ma az esküvőmön kellett volna jelen lennem. 3696 6| össze, mintha nagyon jól esnék neki valami, amit ő még 3697 6| Henriette; menjen be az esőrül.~A csárdásné nagy familiáritással 3698 15| legjobb időjárás mellett, esős időben a hegyi utak még 3699 10| férjet vagy a deli udvarlót esőtül lemállott, sártól láthatatlan, 3700 8| lelkészeket, mint valami esperes; kikérdezte bajaikat, segített 3701 4| János hetvenkedő hangon. – Essünk át rajta minél elébb.~– 3702 5| nem érteni azt meg józan ésszel …~– Kedves öcsém, én csak 3703 23| eléterjeszteni, hogy az estebéd régen vár reá.~A dal nyomán 3704 19| kívánj? Mintha én a te jó estéd kedveért jöttem volna ide 3705 23| róla egész e kétségbeejtő estéig.~Most újra feltámadt lelkében 3706 10| szereti.~Eljött a vigalom estéje; Henriette felvette egyszerű 3707 16| melyhez tartozott.~– Nemigen estek biz azok rajta kétségbe; 3708 23| volt kénytelen, nehogy ott esteledjék, s csak eltávozáskor vette 3709 5| lótófutója légy, kézcsókolója, esteli felolvasója a szeszélyes 3710 17| visszatérőt a felhozott estelivel fogadá, mint az minden tartózkodás 3711 13| semmibe tűnjön.~Az első estély után tíz napra volt rendezve 3712 23| találkozott vele néha a kolozsvári estélyeken. Lénárd egyébiránt figyelmezteté, 3713 6| menyasszonyom. A határnap előtti estén, nehogy elfelejtsem a dolgot, 3714 9| furulyáik dalát, kivált esténkint, mikor a kecskenyájak a 3715 16| esett előlünk. De azon sem esünk kétségbe. Hoztunk a tarisznyában, 3716 18| kulcsa őnála állt, s távol esvén a Gretna Green-i kovács, 3717 5| tudod, hogy kötelesség. Észed, szíved, karod, tudod hogy 3718 12| arról leend a kérdés, hogy eszedet elvesztéd életedben; elő 3719 5| nem tördeli kezeit; józan eszéhez tért. Egyenkint összecsókolja 3720 22| hagyd. Megnézd, hogy mit eszel és iszol. Senkihez ne legyen 3721 16| nem félek én senkitől.~– Eszem a lelkit! – De drága jó 3722 16| rejtegetném, és megőrülnék bele.~– Észem a drága jó szívét; de minden 3723 2| furcsának, amit János mondott?~– Észemben sincs, hogy törjem rajta 3724 19| fogja. – Ha nem akarja, hogy eszemet végképp elveszítsem, ne 3725 12| zár alatt olyan gyilkoló eszenciát, mint amilyent ez a kölyök 3726 16| összevont szemöldei téríték eszére a grófot akaratlan fecsegéseiből; 3727 14| nő féltékeny, bosszúálló, eszes.~* * * ~Hétszáz fáklya világította 3728 6| úr tisztán búcsút vett az eszétől. A hintóban van Margarinak 3729 18| többé.~Margari pedig érett eszével így magyarázá magának a 3730 21| osztani látszott gazdája vak, eszeveszett dühét, ki feje fölött villogtatta 3731 4| szörnyű, hiábavaló bolondság eszközéül választották ki, amidőn 3732 18| nem jó az embernek piszkos eszközöket használni, mert saját kezét 3733 5| kényszeríteni fogják, olyan eszközökkel, amik ellen egy gyönge gyermeknek 3734 13| Hátszegiék ellen, János úr által eszközül visszahívatva onnan. A másikra, 3735 15| Nem szoktam én magamat eszkortíroztatni.~– Pedig kár, domnule; a 3736 18| hitletételre.~– S ha én nem eszküszöm?~– Fizetni fogja a bírságot 3737 21| följegyezve, ha egy szent eszméért vívó lovag hősmerénye volna, 3738 17| óvatosan beleegyezni az ifjú eszmejárásába, hogy őt egyelőre el ne 3739 6| Egész nap folyvást azon az eszmelankasztó síkon utaztak végig, melynek 3740 5| ápolta, locsolgatá, míg eszméletéhez tért, akkor szépen, szelíden 3741 23| És e rémlátásra sem bírta eszméletét veszteni, ami olyan jó lett 3742 16| végigfutott agyában ilyenforma eszmélkedés:~„Ez a furfangos asszony 3743 10| között valami összekötő eszmének kell létezni.~A legkedvesebb 3744 10| megszokta álmaiban értekezni eszményképével, kell-e annak leírt magyarázat: 3745 4| maga elé az asztalra, s eszmétlenül rámeredt, mint akinek e 3746 5| panaszkodnék, de te látnád, észrevennéd, hogy nélkülöz; ő nem kérne 3747 15| jólesik neki, ha vendégei észreveszik a vendégszobában felakasztott 3748 13| között, s háborgatta őket észrevételeivel.~– Ahol van, ni. Már megfogta. 3749 12| beleokoskodik a dologba, észrevételeket tesz rá; kívánja ezt vagy 3750 6| veti oda Kengyelesy tréfás észrevételét.~– Maga mókus, maga hallgasson – 3751 22| tettetni magát, mert ha észreveteti, hogy ébren van, az az irtózatos 3752 17| tehetsége korlátoltságát észrevéteti vele; sok ember kigyógyult 3753 1| téphetni fogaival.~Az öregúr észrevett, vagy csak gyanított valamit.~– 3754 23| milyen messze lehet már. Észrevették e már, hogy eltűnt? Jőnek-e 3755 8| nyelvén; míg egyszer a pópa, észrevéve az úrnőt a kerítésen át, 3756 12| semmisíttetni a te végakaratodat.~– Esztelen! – kiálta dühtől reszketve 3757 14| tömlöcbe zártak, elítéltek sok esztendei fogságra, hogy ott töltsem 3758 8| harangláb törik ki; egy esztendeje már, hogy az iskola leégett, 3759 5| most lépte át a huszadik esztendejét? Egy évig naponkint egy 3760 14| Az egypár nehezék azonban esztendőn át száz ember után fontokra 3761 9| rónán lakik.~Egy napján az esztendőnek nagyon élénk szokott lenni 3762 2| végre ötven és egynéhány esztendős korára utolérte az a szerencse, 3763 6| hogy hol veszi. Ezelőtt tíz esztendővel még én is fiatalabb voltam, 3764 25| gyűlölet, kínzó emlék, észvesztő töprengés, elrejtett sírás, 3765 21| Amerikában van. Ott már újra etablírozta is magát.~– Az csak hírlapi 3766 4| ezüst kanalat nem kell semmi ételben felejteni, mert abban is 3767 1| nyájasan megkínálja a fitymált ételekkel.~– Egyél velem, Makszikám, 3768 1| élesztőszag; az embernek már az ételére sem ügyelnek: milyen régen 3769 14| nyavalyatörés; undorodjam ételtől, italtól és asszonyi arctól; 3770 19| egy-egy órai időt lovainak az etetésére. – Azután ismét árkon-bokron 3771 19| csata idején, az is megáll etetni, itatni? Tán a huszár panaszkodik 3772 1| tizenkétféle étel: mind hideg étkek, mert a meleget orvosi rendelet 3773 22| Hátszegi mellé, hogy vele egy étkes tarisznyából falatozzon?~– 3774 1| parancsot, s jól elzár minden étket; tudva, hogy rögtön elkergetnék, 3775 6| Henriette-et karjára véve tér az étterembe, hol az urak már várják.~ 3776 20| kondulása nem hozza el álmát.~Az étteremben sohasem szokott megjelenni, 3777 6| helyreállt, a férfiak hatalmas étvággyal láttak a patriarkális vacsorához, 3778 4| Elég lesz háromszáz forint évdíj, tartáson, szálláson kívül?~ 3779 4| fizetni; tőlem kapja rendes évdíját, amit azonkívül őtőle kap, 3780 4| Lapussa-családnál, hol rendes évdíjban állt, nem töltött be minden 3781 4| Margari úr háromszáz forint évdíjért, mi évnegyed elején pontosan 3782 23| vajon csakugyan lakatlan-e?~Evégett, midőn harmadszorra betért 3783 9| kivált fiatal, gondtalan éveiben, mikor még elég megtudnia 3784 12| büszke mondás, amivel engem évek óta keseríteni akartál; 3785 19| volna más utat, mint aki sok éven át járva ezt a tájat, ismerte 3786 17| nézni.~Kálmán legalább húsz évesnek látszott, pedig alig lehetett 3787 18| tisztviselőket minden harmadik évfordulónál, és hogy akkor a köztisztviselőket 3788 15| félszerek; földszint kőből évítve, s az alacsony emelet kemény 3789 4| háromszáz forint évdíjért, mi évnegyed elején pontosan helyébe 3790 25| a hozzá hasonlók gyakran évődtek vele, hogy most már özveggyé 3791 9| vetett ágyat, nem ismerik az evőeszközöket, de még a kenyeret sem, 3792 5| a nyári mulatókat, villa evőeszközt jelent), mint mondák, virágokat 3793 16| adtam, s ilyenformán az évről évre szaporodván, mint a 3794 5| leveleiket soha; amiken az évszak nem változtat, amik olyan 3795 5| gyermek két óra alatt két évtizeddel lett vénebb, úgy beszélt 3796 10| férfit, mint Erdélyben, kik évtizedeken keresztül közbeszéddé vált 3797 2| kancellistának, porkolábnak, expeditornak; szerkesztőkhöz korrektornak, 3798 12| hogy így annak hatását experimentálhassa elébb – in anima vili.~Sipos 3799 4| szokott bőrszék helyett, mely expressz az ő számára állt ott, egy 3800 19| eleinte csak azt hittem, hogy extemporizált tisztelendőséged az én felderítésemre.~– 3801 4| ígéretekkel rábírta Margarit ez extra áldozatra, nemsokára visszatért 3802 6| mérnöki térképe állt, hogy ez-e az?~– De, ugyan, Margari, 3803 18| folytatá Monori –, mert ezáltal a fiatalembert terhelő vád 3804 6| visszaverődött kóranyag között ezé a legmakacsabb szenvedés.~ 3805 10| kérem önt: majd ha egyszer ezekből az ártatlan, jóakaratú ábrándokból 3806 13| micsoda szerepre van szánva ezeken a pallókon …~… Hanem, hogy 3807 7| voltál?~– Külföldön voltam, ezekért az új gépekért, ezt nem 3808 18| megmondott; s azért én önt ezennel átadom a törvény büntető 3809 6| mackónkat.” – „Én pedig ezeret teszek rá, hogy nem! Semmi 3810 4| szívesen fogadták; a két férfi ezerféle semmiségről kezdett el vele 3811 13| nagyon megindították.~– Ezerfélét beszélnek róla, amit én 3812 21| csákóból szétömlött az útra az ezernyi ezer arany!~Valami pokoli 3813 21| ott a környéken állomásozó ezredből. Untig elég békességes időkben 3814 21| kardot.~A főhadnagy, ki ezredének egyik legjobb vívója s legmerészebb 3815 4| kiütött török háborúban mint ezredes kapitány vágta hajdani atyafiait 3816 10| Mit tudta ő, hogy azok ezreket érnek-e aranypénzben, vagy 3817 6| csak úgy repkedett a sok ezres bankjegy benne, kiválasztott 3818 14| hajdú ugrik le a bakról az ezüstfogantyús kocsiajtót kinyitni, s aranyruhás 3819 4| rezet kell vegyíteniük az ezüsthöz, hogy munkálható legyen. 3820 4| réz.~– Ugyebár? Azok az ezüstmívesek mind csalnak.~– Nem csalnak, 3821 4| padlásra vándorolni, az ezüstöket az ötvöshöz küldetni, újraaranyozás 3822 4| szeret mindenféle aranyos, ezüstös tálból, pohárból enni, inni, 3823 4| csupán a kész arany- és ezüstpénzt harminc társzekéren szállíták 3824 4| rézmozsárban sót nem kell törni; ezüstpohárból, ha csak belül jól meg nincs 3825 17| fogadnék egy falat kenyeret, ha ezüsttálcán hozná is utánam. A publikum 3826 7| bennük egy fél szemernyi ezüsttel sem többet.~Óh, ezek hát 3827 4| gazdag ember, azt az ide E, F, G alatt mellékelt hozzávetőleges 3828 8| nagyságos úr mélyebben tudja a fába vágni a fejszét, mint én, 3829 23| kerülve a park kígyóútjain, a fácányos kert ajtaján át kisietett 3830 7| mely a malmot hajtá, s oda facsöveken által volt vezetve, s itt 3831 18| Clementine most már naivul kezdte faggatni.~– Nem! Éntőlem addig el 3832 10| ott leskelődnek, vízben, fagyban; s mikor hazajönnek, a hölgyek 3833 5| meglehet – szólt Szilárd fagyosan.~– Kedves barátom. A leány 3834 23| álmukban beszélő óriás fáival, mint annak szőnyeges falai.~ 3835 5| elhiszem, hogy ez neki sok fájdalmába került.~– Óh, neki sok lélekereje 3836 11| mely e hozzá idegen lények fájdalmai- és szenvedéseibe avatkozni 3837 19| tengődni engedik. Senkiben oly fájdalmasan nem esett csalódnom, mint 3838 5| belőle, akarom élvezni ezt a fájdalmat. Nem engedték meg, hogy 3839 14| dugdosta: tán azok hűsítik fájdalmát.~Juon Tárének mindkét szemét 3840 5| egymást el nem hagyják, fájdalomban, kétségbeesésben találkoznak, 3841 5| Gondold meg, hogy az ilyen fájdalomért mindenkit ki szoktak nevetni: 3842 5| ragaszkodom hozzá; s ha fájdalomnál egyéb nem jön belőle, akarom 3843 16| áldott jó teremtés. S nem fájdul meg tőle a feje?~– Sőt, 3844 8| takargatja az apró bajokat, amik fájnak; de hát ahol az nincsen! 3845 10| nehezülni, mint egy régi fájó emlék súlya.~Nem maradt 3846 4| Demeter úr, s hálósipkáját fájós szemeire húzva –, nagyon 3847 18| megy oda.~Monori úr a régi fajta szolgabírók közé tartozik, 3848 2| harapott, hogy sírva ne fakadjon; az fájt neki nagyon, ha 3849 19| lekönyökölve gazdájával, egyik fakanalat ő fogja kezébe, másikat 3850 10| málélisztjét imitt-amott odvas fákba, kőüregekbe elrejtve, mikor 3851 13| akkor otthagyta őket a faképnél; mint ahogy szokás a matt 3852 20| a fejemet verem az erdei fákhoz és a kősziklák szegleteihez, 3853 14| meggondolja, hogy ennyi fáklyahordozó legény közül csak egynek 3854 14| szuronyok villantak meg a fáklyák fényénél.~– El vagyunk veszve! – 3855 23| Keresni kell minden úton! Fáklyákat gyújtani, lóra kapni, kérdezősködni 3856 14| Odabenn sötétség volt, a fáklyavilágnál összekeresték a föld alatti 3857 9| pompásan ért, vagy magas fákra kapaszkodott fel, leereszkedtében 3858 19| páros zsemlyét meg egy új fakulacsot; amint a Maros alá értek, 3859 25| birodalom minden orvosi fakultása gyakorolta rajta tudományát 3860 10| patak mellett áll egy kis fakunyhó, melynek oldala a mögötte 3861 19| Senki.~– Ejnye, te lópofájú fakutya! Senki sincs itthon, és 3862 23| fáival, mint annak szőnyeges falai.~Egyszerre egy nyílt völgy 3863 15| sem volt látható a folyosó falain.~ 3864 8| iskola leégett, azóta a falait benőtte a bogáncs, a dászkál 3865 14| puskáik agyával kopogatva a falakat.~– Megmenekült! – szólt, 3866 7| égben.~Egy harmadik néha falapáttal kisded vászon erszényekbe 3867 8| megteszi, hogy kastélyom falára veres krétával egész mondatokat 3868 25| félreeső szobába, melynek fél falát már befutotta a sokáig élő 3869 17| ember; megosztja az utolsó falatját is velünk, s ha nincs mit 3870 6| anya kisfiának: válogatott falatokat nyújt neki villájára szúrva: „ 3871 13| neked ékszereket, de két falatom közül a jobbik mindig a 3872 22| készítsetek el mindent a falatozáshoz, ma nem megyünk tovább.~ 3873 9| odatehette gazdája ölébe. Ha falatozásra került a dolog, leült Juon 3874 22| vele egy étkes tarisznyából falatozzon?~– Hát a legénységnek nem 3875 15| van a folyosó feljáratába falazva a régi római emlék; rajta 3876 15| minden belehullott gallyat és falevelet hetek alatt kővé változtatva; 3877 7| eltakarja utánuk rögtön falevéllel és görgeteg kövekkel a lópatkó 3878 2| nagyot sóhajtott, felnézett a faliórára; de soká üti azt a hatot! 3879 19| bástya kiálló kövezetén a falra, s onnan nézte közelebb 3880 17| tart. Örömem telik egyik faluból a másikba vándorlásban; 3881 8| mulatságot, mint faluról falura járni néha a pópa társaságában, 3882 8| kedvesebb mulatságot, mint faluról falura járni néha a pópa 3883 19| idejekorán volt még; a kakasok faluszerte akkor kukoríkoltak elsőt: 3884 19| franciául neveltetik, de azért falvaikban össze hagyják omlani az 3885 22| virradatkor érkeztek meg.~E havasi falvak egész épületei oly távolba 3886 6| esőrül.~A csárdásné nagy familiáritással csókolgatá meg Henriette 3887 2| Királynéban. Mondhatom, famózus egy fickó! Derék, charmant 3888 16| Cassandra, a Vezúv, a Missz Fanny; a gyönyörű társaságok; 3889 14| Aztán elmondta előttük a fantasztikus esküt, azok minden igét 3890 4| kisasszonynak rettenetes a fantáziája. Úgy segéljennel fogadá, 3891 1| magas és finom eszmejárás, s fantáziájának csinos tanújele.~Lángainé 3892 10| háborító következményei… A fantáziájától kormányzott lélek arra a 3893 17| mendemondáiban, kik saját fantáziájuk tetszése szerint magyarázták 3894 4| rögtön forrólázba esett, s fantáziálni kezd; különben hogy híhatná 3895 11| látni.~S meglepett kísértő a fára akasztott fegyvereiért akart 3896 12| ez nem gyilkoskergetésben fárad, Kálmán szépen előjött az 3897 1| és más ördöngös állapotok fáradalmait keresztülküzdeni segítse 3898 4| rajta minél elébb.~– Jó! Ne fáradj. Mondottnak veszem. Meghaltunk 3899 5| van, dalol, hogy bele ne fáradjon, s mikor vékony a vacsora, 3900 4| győzelemre segíték Lőrincz doktor fáradozásait a méreg hatása fölött; Henriette 3901 25| restellte a hosszas utazás fáradságát; azonban mennyire meg volt 3902 9| csodálatos hely, ahova nagy fáradsággal juthatni el, hogy azt felkeresse.~ 3903 22| nem sajnálná ön magától a fáradságot Hídvárt meglátogatni, ahol 3904 8| átizzadt, és reszketett a nehéz fáradságtól. Hegyi utakra nem ilyen 3905 8| nagy jövedelmű és kevés fáradságú hivatallal, mintha a kívánt 3906 2| idők óta mindig kéziratok fáradtságos lemásolása után élt, jámbor, 3907 4| küldeni, elvállalja azt a fáradtságot, hogy mint titkár, (vagy 3908 14| csapásra, mikkel Mózes a fáraók országát megveré, esküszöm 3909 4| csengessek?~– Ne tessék fárasztani magát. Ha erőszakkal akarja 3910 1| latin nyelvet (ritka nő fárasztja magát oly tárgy megtanulásával, 3911 18| viperát, de azért ne hágjon a farkára, ha már a fejére nem hághat.~ 3912 23| vadé, mint egy megsebesült farkasé.~Most már nem álmodott; 3913 9| erdők fenevadai, a medvék, farkasok ellen, szenved-e, s van-e, 3914 9| tőlük. Hogy sokszor látták farkasokkal, medvékkel beszélgetni a 3915 6| vízimadarakra, vidrákra és farkasokra, s hogy ezentúl már egész 3916 14| pásztor nélkül elszéledezett, farkasoktól szétzüllesztve; senki sem 3917 9| sokszor átváltozik szakállas farkassá, medvekirállyá, s úgy csatangolja 3918 5| meg, mik azok. Henriette fásult gondtalansággal tevé, amit 3919 17| hatást gyakorolt a fiatal fásultra.~– Most azonban képzelheti 3920 1| hattyúnyakú paliszander fatábla volt az, amit az ottomán 3921 14| vőfély rögtön futott egy nagy fatálért, arra fölállíták a menyasszonyt, 3922 7| tett pománával megkínálja a fátát, s azután lovaikat is megitatja 3923 22| Kénytelen volt leülni egy fatörzsre, hogy sebesült kezét bekösse; 3924 23| kapni, kérdezősködni fűtől, fától!~De biz az mind hiába volt 3925 16| történt volna velem az a fátum, hogy kiraboltak – szólalt 3926 11| szakad ki e szóra. Aki miatt fátyollal takartam le szobámban a 3927 19| mikor elindultak.~– Le volt fátyolozva?~– Nem, barátom, ő maga 3928 5| pedig inkább akarod, hogy a fátyolt fölvedd, ami a világtól 3929 6| Bihari, Csermák, Lavotta, Fáy andalgó szerzeményei egymástól 3930 22| vele, s ő, mint az egér a fazékba, belehull a vízbe.~– Mit 3931 12| betegsége felől; annak minden fázisait feljegyzé komolyan, figyelmesen, 3932 5| Minthogy ők nem éheznek és nem fáznak, unalmukban bajokat képzelnek 3933 6| csókolódásig közel volt.~Henriette fázni kezdett ezektől a meséktől. 3934 4| másodszor, mert ostobaságokat fecseg, könnyen indulatba hozhatja, 3935 16| eszére a grófot akaratlan fecsegéseiből; ekkor jutott eszébe, hogy 3936 6| elmulattatá a kedélyes kis grófné fecsegéseivel. Elmondott előtte sok olyat, 3937 4| Aztán Clementine is annyit fecsegi, hogy mennyi varrni, hímezni 3938 14| körmeire, kiket Eliézer a fecsegő kölykekre előhívott; esküszöm 3939 6| mintha vasból volna. Pfuj, Fecske! (Egy agár szörnyen iparkodott 3940 6| mókus, maga hallgasson – feddi őt ezért a grófné –, maga 3941 8| lehet az?~Laknál csak egy fedél alatt vele, aki ezt kérdezed, 3942 25| belefeküdt, s mielőtt a koporsó fedelét rászegezték volna, kiosontott 3943 17| régi barátom, hogy ha én fedetlen fővel vagyok, elfogadok 3944 17| lepkét, kacskaringós szalagot fedez fel a megbolygatott rejtekhelyek 3945 4| kisasszonya hozzámegy; én fedezem fel az akadályokat; bizony 3946 16| majdani tartozását ezzel fedezhesse.~Mindez sokkal bővebben 3947 10| magában félreismert erényeket fedezni fel benne.~Elkezdte szeretni 3948 22| már több itteni embernél fedeztem fel. Ezek, úgy hiszem, ártatlanok; 3949 2| Alexander Dumas úrnak, hogy fedezze fel a nagyságos úr előtt, 3950 7| óta felhordott kőhányások fedik, amikben mind arany volt 3951 22| atlaszköpenye fejétől sarkáig fedve tartá.~Szilárd látta őt 3952 21| országúton, egy tökéletesen fegyelmezett, organizált állam határain 3953 5| elrejt; – hogy testvéredet fegyintézetbe küldjem, s bűntársad ellen 3954 15| véletlenül kézbe kapott töltött fegyverben. Az a bátorság és kötekedés 3955 14| megejteni.~Ha pedig egyszer fegyvere kezében van, akkor még ha 3956 22| akarsz tenni, senkinek. Fegyveredet soha el ne hagyd. Megnézd, 3957 22| Még itt vannak a pandúrok fegyverei.~– Azokat is vizsgáld meg 3958 11| hiszek rabló esküjének. Fegyvereid vannak, nem védhetem magam 3959 11| kísértő a fára akasztott fegyvereiért akart rohanni, de Juon egy 3960 10| húzódnak fegyverszobáikba, fegyvereikről, vérebeikről beszélnek; 3961 16| hazamegyek az útitáskámért és a fegyvereimért; éjfél után két órára itt 3962 11| szólt a kísértő, miután fegyvereit, ahogy Marióra mondá neki, 3963 23| korsóba friss vizet hoz, s a fegyvereket használja.~Egyszer a tudnivágy 3964 23| abban sem volt senki. Az fegyverekkel volt körülaggatva, puskák, 3965 14| forduljon ellenem tulajdon fegyveremnek éle gonosz órámban; úgy 3966 22| postaszekereket megtámadjon; a király fegyvereseivel rendes csatát vívjon, s 3967 14| arcára.~Anica most hirtelen a fegyveresekhez fordulva, kiálta a zsivajt 3968 14| kezébe a fáklyát, ő kiálta a fegyvereseknek: „utánam!”, s első volt, 3969 22| összecsapásnál a Fatia Negra le volt fegyverezve.~Ez nem tartozik a csodák 3970 15| inger támad bennük annak a fegyvernek a hasznát venni. Pável gazda 3971 22| azt a rendet, hogy olyan fegyverre ne bízd magadat, amit frissből 3972 21| csapat az udvarról.~Sűrű fegyverropogás fogadta őket mindenfelől; 3973 10| a nőknek, külön húzódnak fegyverszobáikba, fegyvereikről, vérebeikről 3974 23| negyediket és ötödiket a fegyvertárban levő fegyverek csöveibe 3975 14| Juon Táre kezében, ő pedig fegyvertelen volt.~De nem az ajtóhoz 3976 23| A Fatia Negra beugrott a fegyverterembe, s lekapott egy pisztolyt 3977 14| álarcából a felemelt szemek fehére kivillant.~– Én, e fekete 3978 6| megsárgult csipkéket ismét fehérekké tenni. Értsd: megsárgult 3979 4| kisasszony számára, az a tömérdek fehérnemű, az a sok selyem és csipke; 3980 1| családnak. Valami szemrontó fehérneművarrással van elfoglalva, ami bizony 3981 13| Kengyelesy grófné olyan fehérpontos kék honi szövetbe volt ötözve, 3982 17| előtérben látható volt egy fehérrel feketére festett papirosablak, 3983 7| pofa senkitől. Nem fél az a fehérvári kommendánstól sem, sem a 3984 15| társzekeret? Be akarom váltani Fehérvárott, mert holnapután fizetésem 3985 8| már megint zálogba küldte Fehérvárra az ékszereit, hogy néhány 3986 22| ábrándozásiból; ki nem tudta verni fejéből azt a mondást, hogy az egy 3987 6| legremekebb változatokban. Fejedelmek nem hallanak ilyen hangversenyt, 3988 5| itthon, rakj vizes kendőt a fejedre, egyébre nincsen szükséged; 3989 10| a kimenetele, hogy saját fejeiket is otthagyták.~– Nem árulná 3990 7| elbúsultan –, mármost, ha a fejeinket odatettük a leány kezébe, 3991 17| bizonyos zúgás, mozgás, fejek összedugása és csóválása, 3992 6| bele vannak írva kalapok, fejékek, karmantyúk s más egyéb 3993 21| s amiért még majd bevert fejeket is lehet kapni, azalatt 3994 21| még rá a harcot.~– Le a fejekkel; le a süveggel! – ordítá 3995 7| semmi írottat, de majd a fejemben kiszámítom, csak mondd meg 3996 7| Fatia Negra adott. Az én fejemmel bolondok ne játsszanak.~ 3997 11| arany csábított-e el, ami fejemre van téve, azért akarsz elfogni? 3998 7| szentkép alatt, mely ágya fejénél függött, találta már felakasztva 3999 22| hosszú fekete atlaszköpenye fejétől sarkáig fedve tartá.~Szilárd 4000 18| valami tréfás kedélyállapotot fejez ki, amint hogy volt is János 4001 22| ebben a legnagyobb mértékét fejezé ki irántai becsülésének.~ 4002 4| ismert el, s biz az első fejezetnél nagyon sokat ásított rajta, 4003 25| biztosítva van azon kis fejfácska által, melyet fejéhez leásnak, 4004 5| mellette, lesve levelei fejlődését, indái hajlását, s beszélve 4005 21| csákó újra lerepült egy fejről, a széthulló aranyat a lovak 4006 14| eléje és egy hosszú nyelű fejsze Juon Táre kezében, ő pedig 4007 10| táplálja kecskenyáját, hogy fejszéjével ledönt egy-egy felnőtt bükkfát, 4008 2| Lángainé maradt ott. Rébuszokat fejtegetett.~– De mit akarsz te éntőlem 4009 10| elébb-utóbb, aki azt meg fogom fejteni.~A kalugyer fejét csóválta; 4010 6| onnan meg bukfencet vetve fejtetőre le; szerencse, hogy ezt 4011 11| foglalva, miket Juon Táre maga fejtett a hegyek közt.~Marióra megismeré 4012 7| az őr hirtelen lekapták fejükről süvegeiket; valóban a Fatia