Jókai Mór Szegény gazdagok Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
4013 11| eséstől; ő esett alul, amaz fejül; de az is megszenvedhetett, 4014 16| hogy nem vesztettük el a fejünket. Legnagyobb bajunk az, hogy 4015 12| te érlelted a végcsapást fejünkre. Én tűrtem, hallgattam, 4016 14| úgy legyen testem megverve fekéllyel, szemeim farkas sötétjével, 4017 10| ezüstből voltak, sötétkék, feketébe játszó színezettel; a függők 4018 1| kedvéből piros, és szemöldökei feketék, hanem vékony ajkai tökéletesen 4019 16| báróné – szólt Gerzson úr, feketekávéját kaláccsal mártogatva, ami 4020 24| zablája kettétörött, nem fékezhette meg; mikor Hátszegi látta, 4021 19| kegyed békével. Egyszerű fekhelyem nemigen kényelmes; de gondolja 4022 19| tehát én majd csak szokott fekhelyemen fogok alunni.~– Én pedig 4023 19| mécsét, s hanyatt dűlve fekhelyére, kezébe fogá az olvasót, 4024 6| télen, úgyis rossz helyen fekszel, ahol az ajtó alatt legjobban 4025 22| az a baj, hogy nagyon is fektében marad.~Azzal megparancsolá 4026 18| helytelenkedést, felugrott fektéből, nagyot ütött öklével a 4027 22| óriás egyenkint térdére fekteté a pandúrokat, s kezeiket 4028 22| felrántotta az alvókat fektükből, észre sem vették; mindegyik 4029 11| volna neki, hogy – halva feküdjék lábaimnál.~… A leány egészen 4030 5| hárítani többé, amik rajta feküsznek lelkén, minden idegén, hogy 4031 6| lássák, hogy hol találjanak fekvőhelyet a háznál.~A betyárok ellenvetés 4032 16| megkérdezte Henriette-től, ha nem fél-e, és nem akar-e valamit enni 4033 6| Ön nagyon boldog – szólt fél-kérdezés hangján Henriette.~– Mért 4034 4| megmagyaráztad a nehéz feladatokat, miket megtanulni nem bírt; 4035 4| s más efféle mulatságos feladatokról … Már egész bosszúsan újra 4036 7| Ezen bonyolódott számtani feladványt szépen megforgatta fejében 4037 21| harmadikra, mely szügybe találta, felágaskodott lovagjával a mén. A Fatia 4038 11| ahogy Marióra mondá neki, felaggatá a bükkfára.~Nekünk hosszúra 4039 17| fogja-e helyette fizetni.~– Én felakasztom magamat.~– Az volna a legóriásibb 4040 15| észreveszik a vendégszobában felakasztott nemesi címert, a fekete 4041 16| leányát. (Érté alatta, hogy felakasztották.)~Henriette zsibbatag kedéllyel 4042 13| kihez fordulni –, mint – a feláldozotthoz.~Szilárd ajkait harapta, 4043 19| miattam szokott kényelmét feláldozza.~A lelkész egy percre megállt, 4044 6| régen!~Margari alázatosan feláll megint a székről, ahova 4045 21| azzal dzsidásait két sorban felállítá úgy, hogy az utat széltében 4046 14| van a nagy mázsáló mérleg felállítva, ugyebár? Az egyik serpenyőre 4047 14| kalandoréból, s térdéről felállva, még egy lépcsőfokkal magasabbra 4048 16| fejemet.~A grófnő egy percre félbehagyta a trillákat.~– Ön látta? 4049 16| elköltözött valami munkáját félben hagyta, valami nagy fogadása 4050 4| Clementine, midőn Henriette félbeszakasztá Margari olvasását!~– Kérem 4051 4| mikor egy érdekes munkát félbeszakítanak, mikor az ember szeretné 4052 11| semmi bajom. Kár volt érte félbeszakítani a vadászatot. Úgy hiszem, 4053 22| természet síri csendjét félbeszakítja.~Ismét hosszú órákig haladt 4054 16| kiszabadulni más utat találok, félbeszakítok vele minden összeköttetést.~– 4055 16| kedves Lénárd, hogy miattam félbeszakíts akár dolgot, akár mulatságot; 4056 17| betűkkel: „néző hely”.~A duenna félbizalmas suttogással mondá Szilárdnak, 4057 2| összeszidta Jánost.~– Te félbolond! Te egész bolond! Miről 4058 4| Akkor aztán szép óvatosan felbontá a csomagot, mely sok réteg 4059 10| Lippán volt föladva.~Mielőtt felbontotta volna, bezárt magára minden 4060 8| füleit hegyezé, serényét felborzalta, s nyugtalanul prüszkölt 4061 7| mindent vállon kell le- és felcepelni. No, ennek kevés őrletője 4062 9| összejönnek a leányos anyák felcicomázott eladó lyányaikkal, akik 4063 14| gallyakkal s tarka vásznakkal van felcifrázva, s tömör kéménye tetején 4064 17| elszánta magát a legvégsőre, felcihelődött az első padból, s hátra 4065 18| amerre a zára volt. Kalapját felcsapta a fejére, lerohant a lépcsőn, 4066 2| a felébredő zsarnok újra felcsengette álmából, hogy olvasson tovább; 4067 8| málékenyeremet ízletesebbel felcserélni, hanem nagyságod ajándékát 4068 19| extemporizált tisztelendőséged az én felderítésemre.~– Ezek valóságos élő emberek 4069 16| Lesz rá gondom, hogy feldisputáljam rá a bort.~– Nagyon kérlek, 4070 6| csináltam”. Mikor aztán feldisputálta a fejére az aranybojtos 4071 9| pusztítást követett el a feldöntött mézes pogácsákban, egyéb 4072 6| valami, de a hiúz nagyon feldühített már, hol elbújt, hol megugrott; 4073 21| férfi ellenében. Csak a feldühödt vértől lüktető erek adtak 4074 15| jókedve van, még ha a szekere feldűl is; a nagyságos úr mindig 4075 16| Dombegyháza körül különösen jó feldűlni való utak vannak.~– Ne tarts 4076 15| bírták még állítani, úgy feldűlt. Jó, hogy magam a lovakat 4077 19| lefeküdtem, elaludtam. Egyszer felébredek a nagy nyerítésre: Nagy 4078 10| egy álom, melyből jólesett felébredni.~Midőn férje megcsókolá 4079 2| rögtön elaludt; míg aztán a felébredő zsarnok újra felcsengette 4080 12| rováson? Azt gondolod, hogy én feledékeny eszű vagyok? – Ne áltasd 4081 19| Én azonban szinte el is feledém, hogy kegyed a múlt éjjelt 4082 6| Menyasszonyom megharagudott rám a feledségért, s mindjárt hozzá ment valami 4083 17| hogy elfeledtek.~– El nem feledték önt, kedves Leánder, sőt 4084 17| kérdé Kálmán, nyitva felejtett szemekkel, s ijedtében a 4085 12| meghalok, és rólad el találok felejtkezni? Tudsz-e valami mesterséget, 4086 16| volt.~– Vagy úgy? Már el is felejtkeztem róla. Szót sem érdemel. 4087 20| az ég irgalmára kérem, ne felejtkezzék el rólam! Jussak eszébe, 4088 5| hogy írja meg nekem, hogy felejtsem el, hogy nem szeret többé; 4089 11| húszasom sincs.)~– Csak te feleld azt, amit súgok.~A kísértő 4090 17| saját hétköznapi hangján felele vissza az interpellálónak, 4091 10| megmondja-e ezt férjének. Én azt felelém neki, hogy tartsa előtte 4092 7| világon!~Anica pedig babonás félelemmel simult a Fatia Negra ölébe, 4093 2| szinte haza. Nem; volt rá felelet. Igaz, hisz ő a másik színházba 4094 4| Majd belefulladt a mohó feleletbe:~– Méltóztatik ezt nekem 4095 17| ifjú húzódozott az egyenes felelettől.~– Nem elégséges-e önnek 4096 16| kérdéseire „oui” és „non”-t felelgessen.~Mikor visszajött a szobából 4097 7| is féljen senkitől sem – felelgetett rá a fáta –, ne féljen a 4098 18| kelepcében volt. Azt nem felelhette Margarinak, hogy nem tudja, 4099 13| hogy e fenyegetésre azt felelje, hogy ijessze hát meg a 4100 7| reménye és nagy bosszúállás félelme által.~Abrudbányától felfelé 4101 23| egy szegény lélekgyönge nő félelmében; nagyon sokat mert építeni 4102 8| mennyire osztja az úrnője félelmét.~Végre egy gonosz helyre 4103 4| lehunyta szemeit, mintha azt felelné: „vágynám a sírban feküdni – 4104 10| magamra vállaltam érte a felelősséget; abban a percben célszerűbbet 4105 20| már.~– Én mindenkinek azt feleltem eddig, hogy nem igaz.~– 4106 11| vannak, mint a macskának? – feleltetém Mariórával.~– Együgyű bolond! – 4107 22| tapogatózni; meglelte a jatagánt, felemelé: „ez a Fatia Negra kardja!” 4108 14| aranyat rakok, amennyi őt felemeli. Annyi aranyat adok leányommal, 4109 10| meglátva Henriette-et, felemelkedett helyéből, s eléje akart 4110 6| csárda.~Henriette fekhelyén felemelkedve, mélázva hallgatá e csodás 4111 23| kiirtottak.~Talán, ha e medvebőrt felemelnék, még alatta látható volna 4112 14| fölállíták a menyasszonyt, azon felemelték, úgy vitték a mázsáló mérlegig; 4113 13| olyan tárgyakat ön előtt felemlegetni, amiknek gondolatja önnek 4114 7| szemekbe tekinteni, amik oly félemlítőn villognak ki a fekete álarc 4115 16| hamar; forduljon háttal felénk, s vegye ki vállfűzőjéből 4116 6| azzal a gondolattal. Nagy félénken suttogá:~– Mit értettek 4117 25| gondolat, hogy most már csak felényire gazdag, mint azelőtt volt.~ ~ 4118 14| és veres tűzcsillagokat feleregetni. A barlang boltozata oly 4119 8| mire a hegyi út tetejére felért, mert paripája egészen átizzadt, 4120 5| mostani bajaidon. Óh, még a te feleségedet most tanítják járni; akit 4121 6| nem, szép asszonykám (ez feleségéhez volt intézve), csak a paripákat 4122 10| ajándékokat hord nekik és feleségeiknek; gazdagon fizet minden falat 4123 13| áldja meg; hadd viszem a feleségemhez. Szegény fiú! Azt gondoltam, 4124 13| görbére kezd menni. Ön ma a feleségemnél volt délben tizenkét órakor, 4125 6| gróf Kengyelesyről és a feleségéről.~Délután öt-hat óra közt 4126 9| nagyszájú! Végy rajta magadnak feleséget; te pénz nélkül senki sem 4127 14| hogy engem hárman is kérnek feleségül? Fatia Negrától kérdem, 4128 2| fiút:~– Kálmán! Kálmán, ne feleselj öregatyáddal, az nem illik.~– 4129 16| józan értelmű embert, ha nem felettébb bosszantó-e ez?~A váltót 4130 7| Anica itt is csak azon föld feletti erők működését látta, amiknek 4131 7| rejtélyes szobáin, mikben a föld felettiek bálványa, az aranypénz készül.~ 4132 18| úr, mint aki a fő dolgot felfedezé, újra pipájához nyúlt, hogy 4133 16| embernek, olyan bizalmas felfedezés után, amilyennel a grófné 4134 4| örvendeni.~Éjfélkor vége levén a felfedezésnek, azt mondá Demeter úr Margarinak, 4135 7| tudhatni, közel félszázadig felfedezetlenül űzte hívatlan mesterségét. 4136 23| amint megérkezik, rögtön felfedezi előtte, hogy férjétől válni 4137 5| mondja meg ezt is, amit most felfedeztem, azon uraknak, ők majd rémítésekkel 4138 4| tenné, hogy kedvesével a felfedeztetés aggodalma nélkül levelezhessen. 4139 16| egész gerillaháborúra vagy felfegyverezve.~– Megérdemli a Fatia Negra! – 4140 1| s az egész napi munkáját felfejtette vele.~Itt úgy látszik, hogy 4141 6| fészert, annak a padlására felfeküdtek; Margarinak egész éjjel 4142 22| semmi gyanúsat sem lehetett felfödözni.~Reggelre kifáradtan érkezett 4143 6| egészen elámulva e sajátságos felfogású meséjén egy olyan történetnek, 4144 7| látta, amiknek eredetét felfogni nem bírja, s amikkel a Fatia 4145 21| Fatia Negra minden csapást felfogott, és rögtön visszaadott; 4146 16| kocsirázás azt mégjobban felfokozta: olyan szeleteket kanyarított 4147 1| gőzös rájuk jött, a csónakot felfordította, apa és anya ott veszett, 4148 9| lovak felé, ládát, hordót felforgatnak, asszony visít, férfi káromkodik; 4149 5| ver, ágakat hajt, egész felfutó indás bokor lesz belőle, 4150 9| hozományokat is bemutatják; felfűzött arany, ezüst pénz nyakukban, 4151 7| fúrt vele az aranyon, és felfűzte azt a vékony fekete zsinegre, 4152 22| fogni; aztán a szörnyeteg felgyújtotta az egész barlangot.~Szilárd 4153 22| uram, ottan van-e?~Juon felgyűrte bő ingujját herkulesi karjától, 4154 6| a borral előjöttek, azt felhajtotta; két-két hajdúnak, aki mindétig 4155 14| pokollánggal egyetemben, s a felhalmozott bengáli tűzhegyek és az 4156 14| voltak széles bükkfa tálakban felhalmozva a pompa okáért, és hogy 4157 6| tőle, s Hátszegihez dörmög félhangon:~– Fatális dolog, mikor 4158 4| konyhába, ott minden rézedényt felhányt, megvizsgált gyertyánál, 4159 18| alá s fel a szobában; s felhányta a fejét, mikor beszélt.~– 4160 21| ügyessége előnyét nem akarta felhasználni; kímélni látszott ellenfelét, 4161 23| amellett szenvedélyes vadász, felhasználta a népbabonát, hogy potom 4162 8| magával; különben is mitől félhetett: hisz amióta ő e vidéken 4163 23| Ott sem felelt senki a felhívására. A harmadik szoba szinte 4164 10| helytállnak minden közrészvétre felhívó ügyben, s kiüldözik maguk 4165 18| lovakat befogni.~Sietve felhörpenté a csokoládét; belecsavarta 4166 14| hogy amilyen magasan fel a felhőig, s amilyen mélyen le a föld 4167 16| napvilágnak; ő nem látta az arany felhőket, meg az árnyék körüli dicsfényt 4168 19| hajdankori rom, állt az éji félhomályban az úri kastély, ódon tornyaival, 4169 18| bizonyítékok és ellenvédvek felhordásában mindkét fél kifáradhatatlan. 4170 7| völgyek oldalait századok óta felhordott kőhányások fedik, amikben 4171 23| oláh dallam.~Az ételeket is felhordták már, s üvegharangokkal letakarták, 4172 16| eget, s hosszú, egyenes felhővonalak arany szalagjai úsztak a 4173 1| mégis jónak látta valamit felhozni védelmére.~– A Makszikát 4174 16| útikészületben; az inas felhozta a reggelit; az urak is hozzáültek, 4175 12| ellenem föl mert lázadni. Amit felhoztál, az csak eggyel több ok 4176 1| attul tart, hogy valaki felhozza ellene uzsoráskodásait, 4177 1| jellemzett keselyűorral, olyan felhúzott, magas szemöldökkel, minők 4178 8| következő pillanatban már felhúzta magát fél kézzel, s lába 4179 14| mik Achab ellen a halált felidézték; esküszöm az álmok szörnyetegeire, 4180 19| elszomoritá, nehogy az szavait félig-meddig hozzá is közel járó szemrehányásul 4181 25| az ajtót nyílni hallotta: felijedt. Már huszonnégy éves korában 4182 5| visszaadott iratok táblájára felírni egy bizonyos szót, azt a 4183 22| ezentúl minden pénzemre felírom a nevemet.~Azzal nevetve, 4184 10| is; a baj csak az, hogy a felismerés ilyen nyilvános helyen történt, 4185 13| testvérének aláírt nevében is felismerhető, melyet még csak nem is 4186 16| Az, aki a Fatia Negrát felismeri~A mikalai csárdában történtek 4187 23| ismerős ösvényen, melyet felismerni segített a barátságos holdvilág.~ 4188 10| visszaküldte az özvegy nőnek a felismert ékszereket, s utasítá, hol 4189 23| ennek az arcában pedig felismerte Vámhidy Szilárdot.~És e 4190 16| s most azt végrehajtani feljár; de nem sikerül neki más, 4191 15| most is oda van a folyosó feljáratába falazva a régi római emlék; 4192 14| ébredjek fel a sírban, s feljárjak onnan holtom után, ha ez 4193 23| sokszor kénytelen Kolozsvárra feljárni; s mikor itt van is, akkor 4194 12| felől; annak minden fázisait feljegyzé komolyan, figyelmesen, s 4195 17| után végződött a vallomások feljegyzése. Kálmán mindent megmondott, 4196 2| mindenáron akadályozza meg. A feljelentésre egy biztos rögtön bérkocsiba 4197 5| szerződést, vagy a bűnvádi feljelentést; terajtad függ. Most tedd 4198 14| biztatta az üldözőket, hogy ne féljenek; fél óra múlva napvilágot 4199 16| végig-végig, akár a késő holdvilág feljöttéig; mert férje nagyon ritkán 4200 2| Henriette végett, érted!~János felkacagott e mérges fenyegetőzésre; 4201 6| óra múlva”?~– Ah! – szólt felkacagva a grófné. – Ez alatt azt 4202 14| teendé, ha mind a kettővel felkap egyet azok közül a zacskók 4203 9| sok arannyal. Juon pedig felkapá azt, s megcsóválva a levegőben, 4204 11| terhesen tudott a partra felkapaszkodni.~Amíg ő a túlsó partra felmászott, 4205 19| kötőfékjeit, a nyerges hátára felkaptam, a többit előttem hajtottam, 4206 22| tartott a hegy gerincére felkaptatni.~Ott a keskeny hegyháton 4207 1| dolog nagyon. Hja, jah! Felkelni nincs már tehetsége az öreg 4208 16| a hatása volt a pusztán felkelő napvilágnak; ő nem látta 4209 1| mire aztán a missz durcásan felkelt helyéről, s hogy legyen 4210 9| hat cigány muzsikussal, felkendőzve, pántlikázva minden ló és 4211 11| senkinek sem szól, egyedül felkerekedik, otthagyja a társaságot, 4212 14| összeszedném a holmimat, felkerekednék, s odamennék mindenestül; 4213 13| tréfát, hogy világ rémületére felkérem önt, hogy jöjjön velem rögtön 4214 19| gazdádhoz felmenni; majd felkeres ő engem, azt fogadom; várj 4215 10| egynéhány bátor fickó a felkeresésre, de biz annak mindig az 4216 2| a rencontre Hátszegivel? Felkerested? Találkoztál vele?~– Óh! 4217 6| ivószobát. Odakinn aztán felkeresték a fészert, annak a padlására 4218 2| Óh! Úgy? Persze, hogy felkerestem, most is tőle jövök; egész 4219 18| s Margarihoz fordulva, felkérte őt, hogy szíveskedjék őt 4220 6| Hátszegi és hozzátartozói útra felkészülten.~A gróf megkérdezte ifjú 4221 17| azt végigjátszani, hanem felkiabált hozzájuk, hogy énekeljenek 4222 21| malomból harsány hangon felkiált hozzájuk az ablakon kinéző 4223 10| csendben, ebben a bámulatban felkiálta az öreg nő iszonyattól áthatott 4224 19| sajnálom, hogy álmodból felköltelek, de nincs mit tenni egyéb”, 4225 2| kincset a szigeten.~Ekkor felköltötte Margarit, hogy hozzon egy 4226 2| orvos is álmos volt, ahogy felköltötték, s kicsinyben múlt, hogy 4227 22| hozzá nagy bosszúsan, hogy felköltse, megfogta az alvó karját; 4228 19| futok az ajtónak, hogy felköltsem nagyságos uramat, hát az 4229 24| szólt János úr érzékenyen, a felkötött gyászra mutatva.~Sipos úr 4230 22| Mielőtt az elkobzott aranyakat felküldték volna Bécsbe, Gyulafehérvárott 4231 22| minden falut, minden tanyát felkutat, s ahol gyanút fog, ott 4232 12| elégségesek neki: azokat is rendre fellármáztatja ugyan, éjfélben és hajnali 4233 22| eltűn, visszafordul, és fellármázza előttünk az egész utunkba 4234 17| hogy ezt nem a dicsvágy fellegvárai csalogatják, hanem a szabad 4235 25| Babérossy Leánder, holnap Fellegváry Ákos. Ki akadna fel rajta?~ 4236 22| De ez valódi nyom, amit felleltem. Nem olyan embereknél leltem 4237 13| kirekesztve, törvényesen fellépett Lángainé, az özvegy. Ügyvédétől 4238 14| közül tölténytartójában fellobbant a lőpor. Juon Táre szeme 4239 18| és a vármegyére rátólni. Felmagasztalta az egekig a derék, becsületes 4240 4| nagyon bosszankodott, mikor a felmarkolt iratokban csupa latin dolgokra 4241 11| felkapaszkodni.~Amíg ő a túlsó partra felmászott, amíg Marióra zokogva és 4242 22| őt, akkor felkapott egy félmázsás követ, s felé hajítá; a 4243 7| E bányákból nyert arany felmegy jelenleg évenkint tizenkét 4244 6| Megadták néki. Nekem kellett felmennem a porkoláb konyhájába, s 4245 7| álarcos –, én jótállok érte, s felmentem az átöltözés alól, ami engem 4246 12| ha én Henriette-nek egy félmilliócskát hagyományozok, Kálmánt pedig 4247 2| ezt ki nem állotta, inkább felmondott; – hát később a szabad ásítás 4248 2| közelebb ért) egymás után felnevezte a vendég előtt, végre Matild 4249 2| Margari nagyot sóhajtott, felnézett a faliórára; de soká üti 4250 7| megforgatta fejében az öreg, felnézve a padlásra, s szemöldökét 4251 11| a „vérszopó”, akitől nem félni annyi bátorságot jelent 4252 16| egynehány száz millióra felnőne. Hanem hát az éhes sárkánynál 4253 8| gyerekeket tanítsa; aztán felnőnek zsiványoknak, tudatlanoknak; 4254 10| fejszéjével ledönt egy-egy felnőtt bükkfát, arra a kecskék 4255 14| vagyok; s ahogy Achab vérét felnyalták az ebek az utcán egy rossz 4256 8| nyeregszerszámot és kantárt; felnyergelé a paripát, mely még mindig 4257 11| nagyságod távozása után felnyergeltem lovamat, s megindultam a 4258 7| gyere be.~E pillanatban felnyílt az épület vasajtaja, s a 4259 21| hogy idő teljék majd a felnyitásukban.~És akkor kocsisokat, hivatalnokokat 4260 1| a szeme fáj, s nem bírja felnyitni a szempilláit, a családi 4261 3| akarsz?~Lángainé kerekre felnyitotta a szemeit, úgy nézett rájuk, 4262 10| melynek oldala a mögötte felnyúló sziklákhoz van ragasztva. 4263 8| szabadon maradt kezével felnyúlt az összetört bokor maradványáért, 4264 11| kedve elvárni, míg útitársa felocsúdik, a puskája valahol elmaradt, 4265 15| kiürítve.~A nagy sokára felocsúdott Makkabesku reszketve beszélé 4266 8| csörtet nagy robajjal, néhol félöles rovátkokon kell aláugratni; 4267 17| akiknek mélyebb hangjuk van, felöltöznek férfiaknak, bajuszt és szakállt 4268 1| akkor egyszer hét órakor felöltözött díszesen, s azt mondá, hogy 4269 16| komoly nyomatékkal Gerzson. – Felöltözött-e már az asszonyod?~– Úgy 4270 4| alkalomra, még az öreget is felöltöztették. Nagy, virágos selyem hálókabátot 4271 10| férjének mondani, ha annak felötlik az ékszer; honnan kapta, 4272 5| kínzott gyermek. Ez az utolsó feloldá hangját és könnyeit. Térdre 4273 8| mélységbe, mely felett, féloldalt ülve a lovon, egészen függni 4274 23| végiglátott.~Egyszerre a kert felőli ablakon, honnan a hold bevilágított, 4275 4| hallotta, amit most Margari úr felolvas, mire aztán Margari vagy 4276 4| itthon lett volna is, e felolvasásra nem kapott volna meghívó 4277 2| magának?~Ezért kapott a felolvasó szabad kosztot és kvártélyt 4278 5| légy, kézcsókolója, esteli felolvasója a szeszélyes nagyapának; 4279 13| az öreg Lapussa azelőtt felolvasójának tartott, midőn leányát férjhez 4280 2| Demeter ilyen meg ilyen felolvasót kerestet, s berekommendálta 4281 2| regény van, azt mind sorban felolvassa Demeter úr előtt anélkül, 4282 2| üljön, s neki mindenfélét felolvasson.~Demeter úr nagyon rossz 4283 12| nóták alakjában, azokat felolvastatja magának, megkérdi, melyik 4284 10| mézeshetekben a férj és nő soha egy félórát sem töltött négyszemközt 4285 14| osztály éjszakáján, mielőtt feloszolnék, pazar ünnepélyt rendezett 4286 14| Amint az pénzzé lesz verve; felosztjuk a nyereséget, buna noptét 4287 12| ha tetszik, egyenlően felosztom; ha nem tetszik, a legérdemesebbnek 4288 3| sem eladó ház! – kiálta felpattanva János úr. – Ha már akarod 4289 12| atyafiságos szándékkal, hogy majd felpofozza.~– Ejnye, te semmirevaló 4290 7| boszorkányok, elszárad, felpuffad, a béle összezsugorodik?~– 4291 17| kellett venni, dacára a felragasztott szőke, barna és ősz szakállaknak, 4292 13| kényszeríti nejét azokat felrakni magára. Tudja, hogy ez nagy 4293 6| el ne vigye a szél, vagy felrakta azokat egy-egy élőfa tetejébe, 4294 4| látták el, s minden ezüstöt felraktak az asztalra. Mintha Sipos 4295 6| ritka állat ezen a tájon; felrántom a fényes csizmákat, ragadom 4296 22| egy sem ébredt föl rá; felrántotta az alvókat fektükből, észre 4297 1| közbe-közbe nagyokat fútt, s félre-félre tekintgetve, vizsgálgatta 4298 7| az ajánlat.~A munkásokat félreállíták a gép mellől, s a két ólomgomb 4299 4| hitte, hogy a kisasszony félrebeszél. Ráhagyta, hogy mindent 4300 25| otthon ült bezárkózva abba a félreeső szobába, melynek fél falát 4301 19| a szeme közé nevetni, az félrefordult, úgy nevetett.~Azt hitte, 4302 6| csaplárné szemeit törülte, félrefordulva …~– Talán ismerte, akiről 4303 4| igen ügyesen tudta a nyakát félregörbíteni:~– Olvasni igenis fogunk; 4304 24| áldozatra voltam képes. Engemet félreismer a világ. Engemet fukarnak 4305 13| tudott beszélni. A veszedelem félreismerhetlen.~– Édes, jó Szilárd – szólt 4306 8| köszönni.)~– Egy kicsit félrelépett a ló, asszonyom, de már 4307 14| leány, s midőn a Fatia Negra félrenézett, titokban keresztet vetett 4308 14| félig szenesült zacskókból. Felrepedezett kezeit aranyai közé dugdosta: 4309 11| lábainkhoz. Tele volt arannyal. Félrerúgtam, úgy utáltam.~– Könnyen 4310 21| gyeplűkbe, hogy jó idején félretérjen az imperatu kocsija elől.~ 4311 19| maga kívánta, hogy az útból félretérjenek. S mégis ő panaszkodott 4312 9| vagy Krivádiát látogatni, félretértek Vlaskucára is, hogy az öreg 4313 7| ösvényen a haladást, hanem félretérve, a patak medrében léptettek 4314 5| másik évig meg lehet élni. Félretettem havi fizetésemet, a mellékjövedelmeket, 4315 19| rezzenve, néhány vonalnyira félretolódott, s akkor azon a nyíláson 4316 18| toporzékolva, kalapjaikat félrevágva, hangjaikkal egymást túlordítva.~– 4317 16| a függöny szárnyát kissé félrevoná, s kitekintett rajta.~Annyira 4318 17| Szilárdnak módjában volt félrevonni magát, s nem zavarni rengeteg 4319 11| erejéhez igen csendes, félrevonuló természete van, mert hiszen 4320 7| Negra egy kis mellékszobába félrevonultak. Míg annyi aranyat darabonkint 4321 14| olyan nagyon, Anica?~A leány felrezzent, s azután természetes kedélyességgel 4322 17| második peleskei nótárius, felrontott a színpadra, neki Moor Ferencnek; 4323 6| fiatal vendégnőjét, ismét felsegíté háromujjú kezével ülésébe; 4324 6| hogy Clementine sokszor felsikolt, azt hiszi, mindjárt ott 4325 18| közelebb lépve hozzájuk –, én felsőbb végzés által Margari János 4326 4| Unom magamat nagyon – szólt felsóhajtva. – Szeretnék valamit olvasni.~– 4327 23| tartá, akkor elkezdtek a felszabadult képzelem zsibbasztó rémlátásai 4328 6| türelmetlenül, míg a köd felszakad. Déltájban tisztulni kezdett, 4329 19| jön elő?~Ez az ötlet újra felszakíttatá vele a levelet; még ez utóiratot 4330 7| Bizony nem többel, s azóta felszaporodott egy mázsa és nyolcvan fontra!~ 4331 7| bizonyosan tudhatni, közel félszázadig felfedezetlenül űzte hívatlan 4332 21| konfráterek azt itt szépen felszedik a maguk táskájába; hát, 4333 4| nem tett egyebet, mint a félszemüvegével vesződött, s nagy osztentációval 4334 19| bátorságom, befutottam a félszerbe, elvagdaltam a lovak kötőfékjeit, 4335 15| távolabb vannak az aklok és félszerek; földszint kőből évítve, 4336 16| saját neje szeretetét. Már felszólítok minden józan értelmű embert, 4337 18| eljövök.~– Minek?~– Ismét felszólítom kegyedet a hitletételre.~– 4338 5| pedig amaz úri családtól felszólíttatva, hogy adnék tanácsot a kérőt 4339 23| kétségbeejtő estéig.~Most újra feltámadt lelkében a kis erdei lak 4340 20| imádkozni; azután ismét feltámolyogni és lézengeni szoba hosszat, 4341 21| hátrált meg előle, midőn a feltartani vélt kard viadori remekvágással 4342 18| fogja kényszeríteni ujjai feltartására. – Én nem akarok esküdni; 4343 6| vízmosás fenekére, ott, amint feltartott bennünket a sűrű borókabozót, 4344 16| ütközőjéből, az ajtó sebesen feltárult, s a nő előtt ott állt Fatia 4345 7| ruganyos lökése magától feltaszítá ismét a csavart, az izmos 4346 13| tőlem! Kérem, éntőlem való féltében valami kárt ne tegyen magában, 4347 18| kell esküdni az általam felteendő kérdőpontokra.~– Én? Én 4348 16| magammal; amit pedig legjobban féltek, a váltót, azt úgy el tudom 4349 22| katonai beavatkozásra mindig féltékenyek voltak. Hogy Gerzson úrnak 4350 7| szemekkel.~– Mert akkor én is féltenélek téged, s az aztán rossz 4351 15| ládikát; nem azért, mintha félteném, vagy mi, hanem négyezer 4352 13| kíváncsiság volna-e az?~– Nincs féltenivalóm, grófné – szólt mosolyogva. – 4353 6| megengeded? Azért nem akarja feltenni, mert én csináltam”. Mikor 4354 23| székeket és nádasztalt; felterítettek egy szép kerek téren, mit 4355 17| illetőket, azalatt Szilárd felteríttetett számukra, s a visszatérőt 4356 9| villát és poharat lásson felterítve, hogy vannak emberek a világon, 4357 5| amint határozni fogsz, ő felteszi vagy a házassági szerződést, 4358 5| kiadatása is egyik kitűzött feltétel volt. Mint hallám, Margari 4359 5| tekintetnél rögtön ráismert.~A féltett írások, amik egész betegsége 4360 7| karikáiba, s mikor ez megvolt, feltette a zsákot a garadba, mindenestül.~( 4361 7| tőled!)~Azonban mégis jobban féltette utoljára aranyait, mint 4362 10| neje eddigelé semmitől sem féltették egymást. Nagyon jó ott abban 4363 10| csábítani? Henriette azért is feltevé magában, hogy olyan egyszerűen 4364 17| természetesen vörös kondor haj volt feltéve, hegyes spanyol szakállal, 4365 14| kürtöt, melynek szavára a féltő férj az erdőből előjött, 4366 4| ugyan elég erős lakat és feltörhetetlen zár volna az a tudat, hogy 4367 23| bizonyos lehetne felőle, hogy feltörik, mikor ott nincs; de minthogy 4368 10| pecséteket, mielőtt egyet feltört volna közülök. Címer vagy 4369 15| s a családi állószekrény feltörve. A kocsmáros ereklyéi közül 4370 5| akartál egy gazdag családba feltolakodni; hanem gondoltad azt, hogy 4371 1| lesz neki semmi baja: ne féltsd.~Az inas jött jelenteni, 4372 23| mint mentő azilum kezdett feltünedezni a bemohosult tetejű házikó, 4373 7| színekkel csíkozott katrinca feltüremlik, látni a piros szattyán 4374 10| egészen egyszerűen, minden feltűnő cifraságot kerülve; hajába 4375 1| családi orr dimenzióit még feltűnőbbé teszi a szertelenül kicsiny 4376 16| Eddig nem jutott eszébe feltűnőnek találni, hogy a grófné milyen 4377 11| visszapattant; a pázsit feltúródott dobogó lábaik alatt, vállaikat 4378 11| kényszerítené, eltemette fejét a feltúrt földbe, s ha vége volt a 4379 18| családi fenyíték és gyámi felügyelet alá kerül; de Margari és 4380 18| fogja látni, mert Margari felül hátul a bakra az inas helyére; 4381 10| iparkodnak egymást pompával felülmúlni, mert tudják, hogy sok szerény 4382 18| ő segített János úrnak felülni a kocsiba, ő kívánt neki 4383 7| egy kerek grafittégely, felülről is befedve, s oldalán csappal 4384 7| égerfás szigetkében, s újra felültek rájuk. – Szép világos éjszaka 4385 22| kihirdették a statáriumot, felültették a bandériumokat, s összegyűjtve 4386 21| hivatalnokokat a puszta lovakra felültetve, a katonaság közrefogá őket, 4387 3| Demetes úr is, fekhelyén felülve, hogy bátrabban harcolhasson. – 4388 14| bizonyosan – amint a földet felütötte a fejével.~Semmi fegyver 4389 9| a tért, utóbb ezeket is felváltja a mostohább rokon, a borókafenyő, 4390 2| izent neki az álmából felvert doktor valamit, amit a pitvarnok 4391 19| mivel a condrának, mit ő felveszen nincsenek zsebei.~– Miért 4392 17| aranysújtásos viganóikat, azokat felveszik palástnak, s olyan spanyolok 4393 14| gépeket összetörjük, a kohókat felvettetjük lőporral, a vízvezetőket 4394 14| csimpolyával az ünnepély felvidítására közreműködni.~A vendégek 4395 23| rejtélyes érdeke a nagyon prózai felvilágosítás által egészen elveszett, 4396 18| nagyon meg van elégedve a felvilágosítással.~János úr szertelenül örült, 4397 10| vendégszeretetért megillető hála. De felvilágosult felőle, hogy ez drága ajándék; 4398 18| Margari úr~Margari úr felvitte a dolgát. Most már igazán 4399 13| öregemberek drámájának ötödik felvonásaiban a függöny legördültére olyan 4400 17| énekben veszek részt, s felvonások közt fuvolán játszom. A 4401 17| szobában? – kérdé Szilárd felzajdultan.~– Óh, kérem alássan – szólt 4402 11| elaludt. Nem akará tehát felzavarni, s minthogy eltávozásával 4403 9| elő tüszűjéből, melynek feneke tömve volt aranyokkal, s 4404 14| kádokhoz futott, azoknak fenekeit beszaggatá; a neutrális 4405 8| Henriette-nek, mintha a mélység fenekéről emberi kiáltás visszhangzanék 4406 16| Mert a lába nem érte a kút fenekét.~– Beleugrott?~– Bizony 4407 4| helyzetnek. De azonkívül is feneketlen mélységű pénztárának kell 4408 21| nevezetességű ember a börtönök fenekétől kezdve a havasok tetejéig 4409 19| nem alszik, amíg pipája fenékig ki nem ég. Ő tudott parancsolni 4410 9| ellen, s azután az erdők fenevadai, a medvék, farkasok ellen, 4411 9| azt is ráfogták, hogy a fenevadakat meg tudja babonázni, ért 4412 9| nem elszökéstől, hanem más fenevadaktól.~A kilátás valóban fölséges 4413 8| nyereg és kengyel szinte fennakadt a bokor csutakjain, mik 4414 25| végrendelet érvényteleníttetik, fennhagyva az elébbi rendelkezéseit.~ 4415 5| még valami hosszabb időkre fennmaradó baj legyen. A kisasszonyból 4416 24| aut bene, aut nihil.~Hanem fennmaradt számára mégis egy szerep 4417 8| percig valami kinyúló bokor fenntartá a rohamot, a másik percben 4418 22| élét, hogy eléggé ki van-e fenve.~– Jó kard, nagyon jó kard, 4419 11| kelt vele.~A hold teljes fényében sütött le a völgybe, tisztán 4420 5| Henriette nagyot sóhajtott. Ez a fenyegetés vigasztalásként hangzott 4421 13| már azt hittem, hogy az én fenyegetéseim riasztották el örökre. Jöjjön, 4422 1| Ebédemet!~A nagyszerű fenyegetésnek ez lett a vége.~A kártyavető 4423 13| találta volna magát, hogy e fenyegetésre azt felelje, hogy ijessze 4424 10| hagyott a bőrön, s azzal fenyegetett, hogy rögtön szétlövi a 4425 21| sokáig átkozódva s ökleivel fenyegetődzve a város alatt nyargalózni; 4426 2| odabenn. A János úr által tett fenyegetőzés egész éjjel nem hagyta Demeter 4427 2| János felkacagott e mérges fenyegetőzésre; tréfának vette az egészet, 4428 1| ujjaival: egyik sem ízlik neki; fenyegetőzik, hogy el fogja csapni a 4429 6| magát sztrengára fogni; fenyegette az ördöggel, hogy elviszi. 4430 18| melleiket ütögetve, egymást fenyegetve, lábaikkal toporzékolva, 4431 6| az egész társaság régen a fenyéren volt, kergette a rókát; 4432 14| gyémánt ragyogott, de annál is fényesebb volt az a másik kettő, mely 4433 16| múltak el a derűben; csak a fényesebbek ragyogtak még a hajnalon 4434 16| nap előtt, melynek közelgő fényét a sötét hegyormok széles 4435 7| meg-megvillanva két olajlámpa fényétől, melyek egy kis vashíd két 4436 16| öregúr felé fordítva, hogy fényével föl ne ébressze, s azzal 4437 18| legfeljebb szigorú családi fenyíték és gyámi felügyelet alá 4438 6| melyben férjét olyan delejes fénykörben látá maga előtt, mely ellenállhatlanul 4439 11| is, mert azok még szebben fénylenek a sötétben.~– Tehát olyan 4440 6| az ablakon keresztül úgy fénylett az égről egy csillag, úgy 4441 8| Szánkázásnak nevezte egy fenyőbokor segélyével öt ölnyi mélységű 4442 6| csináltunk némelykor gunyhókat fenyőgallyakból; ha pedig eső nem esett, 4443 16| panaszoltat; nem talált volna fényt, de szerelmet.~A félénk 4444 10| bányásztisztné toalettje valódi fényűzés volt. A fekete függők olyan 4445 17| úgy, hogy egy lélek sem fér be több.~– Kegyed nem tartozik 4446 6| akadhatott, pedig pompás kis ferblipartit lehetett volna rendezni 4447 16| háznál. Egy kis bőrönd volt ferde karjára akasztva; másik 4448 11| rettenetesebb, mint egy egész ország férfiáé. Ne féljen, asszonyom, amit 4449 6| külön lakosztályába, „a mi férfiainkkal úgy sincs mit mulatni, mert 4450 4| indulatokról beszélnek, míg a nemes férfiajk hallgat. Annak a sűrű fekete 4451 10| éppen hetekig nem látni a férfiakat; kimentek azok az erdőre, 4452 14| eregeti őket alá a malomgép; a férfiakkal együtt öregasszonyok és 4453 17| hangjuk van, felöltöznek férfiaknak, bajuszt és szakállt ragasztanak 4454 17| ön férfi; viselje magát férfiasan. Kit akar megölni? Miről 4455 5| könnyelműséggel, amiért férfiésszel pirulnod kell egykor!~– 4456 6| odabenn a csárdában zajos férfihangokat hall.~– Vannak itt most? – 4457 17| egymást ajtón keresztül, férfihangot utánozva; Moor Ferencnek 4458 4| kiállítva;~aki ezek szerint egy férfinál egyebet nem keres, az méltán 4459 22| éber lelkű, bátor és ügyes férfira van szükség.~Midőn ez utóbbi 4460 17| szereplők mind nőneműek férfiruhában.~– De hát hogy szedték így 4461 6| Hátszegivel együtt.~A férfitársaság még csak azután lett vígabban, 4462 7| Ezt nem szokták kérdeni férfitól.~– Miért nem?~– Azért, mert 4463 6| Kengyelesy alacsony, szikár férfiúcska volt, nagyon világos szőke 4464 2| ajándék” szóra a jeles férfiúnak egyszerre nagyon gyorsak 4465 1| elijednek rá.~Ah, ez a kis férfiunoka, az öregúr kényeztetett 4466 18| hallja? – kérdé az alázatos férfiútól, akitől félt.~– Méltóztatta 4467 5| hogy jegyezze el magát más férfival; de én ennek mind ne higgyek, 4468 11| minthogy eltávozásával a férfivendégek igen derülten kezdtek mulatni, 4469 1| megörökíteni, hogy a pesti férfivilág körszakállt visel, és hogy 4470 6| erős hangja kihallatszott a férfizajból: a gyermeknő olyan kíváncsian 4471 6| helyette haragos, villámlós fergeteg; messziről hallatszik már 4472 11| hallgattál rá; te szereted férjedet, s most erejében bízik ott, 4473 23| tanácsadó szenvedélynek, férjeiket a szerető kedveért megölték!? 4474 6| csipke alatt rosszkedvű férjeket.~A meghívást Kengyelesy 4475 16| teremtenem az ezer forintot. Férjemtől nem akartam kérni; amit 4476 9| nagysádnak, hogy ez a nő, kinek férjén kívül nincs egyebe, de az 4477 10| okosabbat, mintha egészen férjére bízza magát.~Ezentúl megfordult 4478 25| költött már a perre, hogy férjéről öröklött vagyona csaknem 4479 9| a geinai leányvásáron. A férjes asszonyoknak már aztán szabad 4480 4| beleszóljon, mint saját férjhezmenése. Azt tulajdonképpen még 4481 4| Összefüggésben állanak ezek Henriette férjhezmenetelével?~– Egyenesen kényszerítenek 4482 23| elhagyja.~Nem jutottak eszébe a férjnek különös esetek? Nem hallotta 4483 17| akkor adna, mert az már férjnél van. Margari biztatott, 4484 8| kérése volt ez a nőnek a férjtől.~– Parancsoljon velem. Minden, 4485 11| s fogaival közel akart férközni ellenfele képéhez, hogy 4486 6| Margari, legyen esze! Hát hol férne el ebben egy hegedű? Hát 4487 18| pénzt, amikor hozzá lehet férni? A pénz elmegy; az ember 4488 17| azt átölelte, megcsókolta festékes orcáját, s örömtől remegő 4489 6| mindent, hanem egy csataképet festettem hozzá, s senki sem gyanít 4490 7| ideált alkotnak belőle.~A festői viselet még emeli az alak 4491 4| jobbra-balra, zavarultan feszengett karszékében, homloka izzadni 4492 6| Azzal megint visszaszökött a fészerbe; pedig oda meg mindenütt 4493 6| Odakinn aztán felkeresték a fészert, annak a padlására felfeküdtek; 4494 16| rendben van-e, a pántok elég feszesre vannak-e csatolva, a zablákon 4495 13| bemutatás szokás szerinti feszességét igen hamar megtörték a gróf 4496 16| hogy össze ne rogyjék.~A feszített zár végre kipattant ütközőjéből, 4497 7| hogy még a kezét is neki feszítse a csipejének a nagy tartásban.~ 4498 18| törleszkedő férfiú mellének feszítve, azt olyan messzire eltolni 4499 10| összekalandozta is, állandó fészke itt van a környékben; itten 4500 24| János úr kényelmetlenül fészkelődött helyén.~– Mert, hogy védencem 4501 6| se anyját, de még csak fészkét sem!” De aztán csak addig 4502 14| égésben, néhány kínlódva fetrengett, szeme világát vesztve, 4503 11| vele, s aztán térdeiken fetrengve küzdtek, összebonyolult 4504 25| szegénységnek: a gazdag ember fiából válik.~Szegény gazdagok!~ 4505 7| gondos szülék belenevelték a fiaikat; egész életmód volt az, 4506 18| farkához kötik is, de a fiáker másik lovának a farkához 4507 7| mesterségét. Eszerint apákról fiakra szállt a tudomány, beleházasodtak, 4508 4| mondta: – Rád hagyom szegény fiamat, légy helyettem édesapja.~ 4509 4| viselted gondját rádbízott fiamnak? – mit fogok neki rá felelni? 4510 4| nem igaz; te nem vigyáztál fiamra! Te nem jártál utána, ahogy 4511 4| kötelezettség Demeter úr halála után fiára, Jánosra szállván általa.~ 4512 1| harminc-harmincöt év körüli fiatalasszony, éppen olyan erősen jellemzett 4513 16| ezt az asszonyt; szereti a fiatalemberekkel megjáratni a bolondját. 4514 4| negyedórával előttem volt annál a fiatalembernél, azt hitte, hogy gomba által 4515 10| nagyságos asszonynak egy derék fiatalemberről, aki Lippán esküdti hivatalt 4516 24| sóhajtva János úr.~– Ilyen fiatalon özvegységre jutni! S olyan 4517 9| leányok otthon ülnek, a fiatalság csak egyszer látja egymást 4518 5| valaha megvénül, átok lesz fiatalságára visszaemlékezni.~– Tudom. 4519 10| dalidón, mely a környék fiatalságát egyesíteni fogja, az is 4520 14| fogságra, hogy ott töltsem fiataltságomat a vasrostélyos ablakon belöl,