Jókai Mór Szegény gazdagok Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
4521 4| hol a bajt előre megérté, fiával és kincseivel együtt szépen 4522 15| közelébb.~Ah, ezek csak a fickók voltak, ezek nem árthattak 4523 19| csontos állkapcájú öles fickóval, akit soha életében sem 4524 6| miatt, miket innen-onnan fidibusznak kitépegettek.~A kifáradt 4525 13| kvadrillt, mindig elkéstek a figurából a nagy causerie miatt. Én 4526 6| állatnak egy olyan nyomorult figurát ízről ízre széttépni, mint 4527 23| csak eltávozáskor vette figyelembe azt a különös körülményt, 4528 4| szobában; Lángainé nagy figyelemmel olvasott, egyik sem vette 4529 4| közé; nagyon érdekes és figyelemre méltó tárgyak.~De mármost 4530 4| észre, s a báró kitüntető figyelméből, a cselédek suttogásaiból, 4531 3| szemének lenni, hogy az én figyelmemet megnyerje; és nem elég neki 4532 5| azért, hogy ez irkafirkákat figyelmemre méltattam; nem akarom nekik 4533 13| azt maga a gróf sietett figyelmessé tenni, egész este járt-kelt 4534 19| számadása.~Azon rejtélyes figyelmeztetés azonban, mit a levél tartalmazott, 4535 23| okos nő, fölösleges volt figyelmeztetésem. Engedje kezét megcsókolnom. 4536 22| lenni.~Szilárd engedett a figyelmeztetésnek, és két jó vontcsövű pisztolyából 4537 1| Nekem kell-e a misszt arra figyelmeztetnem, hogy ez a legilletlenebb 4538 21| őt meg heves megyegyűlési filippika után Kengyelesy –, miféle 4539 21| urat mindenütt kinevették filippikáival, s kezdték már nemcsak háta 4540 22| gazdagnak az is csak egy fillér.~– Köszönöm, báró úr – felelt 4541 4| keverhetné magát.~Aztán in fine finali – ez pénzt ér! Nehéz pénzt 4542 16| szívesen folytatnám azt a fináncminiszteri tréfát, amíg egynehány száz 4543 4| keverhetné magát.~Aztán in fine finali – ez pénzt ér! Nehéz 4544 1| Kell is nekem – felel a kis finnyás –, mikor már valamennyibe 4545 1| hirtelen nőtt alak, minden oly finomra van mérve rajta, vékony, 4546 14| menjek? Az öreg Onuc nagyon fintorgatta erre a kérdésre az orrát, 4547 12| arca vonagló redőit gúnyra fintorítva.~– Nem magamért, mert én 4548 19| szállást adtam.~Azzal asztala fiókját kihúzva, abból egy csomag 4549 4| Hátszegi Lénárddal, ezen firkákat önnek fogom ajándékozni. 4550 1| megragad, miket jóravaló firma alatt működő kalmár a szenzálnak 4551 24| már hetedszer izent Sipos fiskálisnak, hogy látogassa őt meg, 4552 3| elhívatjuk Sipos urat, a fiskálist; ő ért az ilyenhez, ő majd 4553 6| aki megijesztette, még a fiskárusnak is azt mondta.~– S eltették 4554 12| megérkeznék, miért nem akarod fitestvérét elfogadni?~– Kit? Azt a 4555 1| keresztülveti a pamlag karján; egész fitymálással vetve oda, mintha tulajdonképpen 4556 4| leszáll a termékek ára, fitymálja a kupec, mindjárt kiesik 4557 1| s nyájasan megkínálja a fitymált ételekkel.~– Egyél velem, 4558 12| nem akarok azért a rossz fiúért többé neked alkalmatlankodni, 4559 4| ismét a bécsi udvarnál egy fiúsított lengyel grófné leányát vette 4560 1| De mégsem! Még volt egy fivére is, Kálmán, kissé könnyelmű, 4561 4| igényt. Ugyanis neki olyan fixa ideái voltak, hogy ő olyan 4562 6| úrral együtt kártyázván, fixundfertig elnyerte tőle az egész Kengyelesy-uradalmat.~ 4563 15| valaki nem kérdi, hogy mit fizessen, hanem kezet szorít, és 4564 1| táblára, azért az évenkint fizetendő hatvan forintért.~Vagy talán 4565 15| kiabál utána, hogy hát a fizetés?~Amellett Makkabesku büszke 4566 6| háromszáz forint bizonyos fizetése van.~Lénárd báró elővette 4567 15| Fehérvárott, mert holnapután fizetésem van, azért hurcolom magammal.~– 4568 5| lehet élni. Félretettem havi fizetésemet, a mellékjövedelmeket, miket 4569 21| közgyűléseit, ahol mindenütt fizetéstelen táblabíró volt, s indítványozásokat 4570 17| hogy még Pesten sok elsőbb fizetésű színésznő is megtesz.~– 4571 18| négyszobás szállást tart, előre fizeti a házbért, sőt meg is házasodott. 4572 16| együtt vissza kellett volna fizetnem, akkor még jobban restelltem 4573 4| találkoznak vele; mindig kész fizető, és soha zavarba nem jön, 4574 14| végeznünk. Ez évben gazdagon fizettek a bányák: jövő szombaton 4575 18| köztisztviselőket jobbára „becsülettel” fizették, amiből még azon időkben 4576 25| ugyancsak a patikakontót is én fizettem érte négy forintokat és 4577 25| magát holmi potomsággal fizettetni, mielőtt engemet megkérdezett 4578 7| közbeszólalt:~– Én már ki vagyok fizetve, domnule, hát te ki vagy-e?~ 4579 18| temperamentumából kiesett.~Flegmája sohasem volt, dühe pedig 4580 5| meglátjuk. – Az öregúr kezdett flegmájából kijönni. – Majd én itt téged 4581 22| földészekkel ellátva, a főbb utakon azalatt a rendszeres 4582 10| ajtót, mint ki valami nagy főbenjáró bűnt indul elkövetni, s 4583 5| sógoromhoz, ki ott most főbíró; közel a tisztújítás, az 4584 18| oda azt ott ni, mert az a főcinkos!~Erőszakkal kellett a két 4585 18| teste sem kerül beleszámítva fodrászt és pezsgőt.~Ez elől legjobb 4586 6| mint itt a pusztai csárda födele alatt …~Másnap reggel Clementine-t, 4587 6| tanyája? – Mindenesetre födött hajlék, ahol nem éri az 4588 14| az fekete selyemmel van födve, éppen úgy, mint sok ember 4589 10| címzet szerint Lippán volt föladva.~Mielőtt felbontotta volna, 4590 5| rokonai üldözése alól; ha föláldozza szívét a te nyugalmadért!?~– 4591 14| egy nagy fatálért, arra fölállíták a menyasszonyt, azon felemelték, 4592 14| röppentyűk szikráival, a fölállított roppant sörös kádokhoz futott, 4593 14| behintve, körös-körül sátorok fölállítva, mikben sütemények és sültek 4594 23| küszöbét általlépje. Egy öreg földbirtokos X-bányáról, kinek itt némi 4595 6| ennek a jámbornak azzal a jó földdel? Nem mindegy-e az rá nézve?~– 4596 22| amint egyszer a kerített földeken túl voltak, hirtelen megfordítá 4597 22| Estefelé találkoztak egy lovas földésszel, ki málét vitt őrletni a 4598 9| sem télen, sem nyáron; földesura kecskenyájaival minden tavasszal 4599 4| zavarba nem jön, ahogy más földesurak szoktak, kiknek, ha egy 4600 6| Kengyelesy még egypár szomszéd földesurat hívatott magához ebédre, 4601 22| helyen maradó fegyveres földészekkel ellátva, a főbb utakon azalatt 4602 14| nem voltam eddig; – minden földingató hatalom engem úgy segéljen!!!~ 4603 4| tavasz és nyár kellemeiről, a földmívelés gyönyörűségéről; a tudományok 4604 19| országot, de ilyen foltját a földnek, mint ez, nem láttam, bár 4605 14| Mindenki hivé felőle, hogy földöntúli csodák ereje van e szavakban; – 4606 22| színhelye volt; elkezdett a földon tapogatózni; meglelte a 4607 11| hurcolták a gyepen, s a földrengető dobbanások.~Nekem erővel 4608 23| a cselédségnek pedig a földszinti vadászszobákat, huszonnégy 4609 16| hogy a szúnyogdongásra is fölébred?~Emlékezni kezde rá, hogy 4610 22| talál ott. Egyszer hirtelen fölébredek azokra az ismeretes lépésekre. 4611 17| kigyógyíthatni azáltal, ha becsvágyát fölébresztve, e pálya nehézségeit s tehetsége 4612 7| megindított gépezet újra fölemelé a malomkövet; Pável hozzá 4613 16| alkotott karmait ellenfelére fölemeli, a nők leggyöngébbike hirtelen 4614 16| már, mikorra Gerzson úr fölemelte kábult fejét az asztalról. 4615 8| pedig azok mindegyikének fölfedezése a nőre nézve egy kis csendes 4616 19| maradni. Most az sem volt fölfedezhető.~Gerzson úgy magyarázá magának 4617 14| Tanácsára a gépeket kezdték fölforgatni, s az érclapító alatt megtalálták 4618 7| munkás lépett be, vállig fölgyürkőzve a melegben; mindegyik hosszúkás 4619 14| tűzijáték kellékei vannak fölhalmozva; onnan fogják a röppentyűket, 4620 11| síkos lesz, hogy embernek fölhatolni rá lehetetlen; a medve azonban 4621 4| szemeit a könny ezen emlék fölidéztére, letörlé azt tarka zsebkendővel; 4622 12| könyv, amibe azt mindig följegyeztem, a fejem alatt; rajta háltam, 4623 21| harci krónikáiban volna följegyezve, ha egy szent eszméért vívó 4624 20| megjutalmaznak, amiért a társaságot följelentém: akartak adni ezer aranyat. 4625 17| kirúgta maga alól a széket, fölkapta tányérja mellől a kést, 4626 16| ahogy menyasszonyi ágyából fölkel, szerető urát, a napot üdvözölni. 4627 17| lefekszem, nincs kenyerem, ha fölkelek; de ez a gondolat betakar 4628 16| elveti az árnyékot a most fölkelő nap, olyan messzire elkíséri 4629 22| láncolatot képező nemesi fölkelőkkel előrenyomulnak, kiknek egyes 4630 11| az végig repedt.~– Csitt! Fölkeltéd gyermekemet, nem hallod, 4631 6| asztaltól, mikor a többiek fölkeltek; meg hagyta magát csókolni 4632 16| jónak tartá Gerzson urat fölkelteni.~– Gerzson bácsi, kérem, 4633 8| visszatért a kastélyba.~Este fölkeresé férjét; az fáradtan jött 4634 17| házát elhagytam, ez a sátán fölkeresett, részvevőnek nevezé magát; 4635 6| haragusznak, s egymást mindig fölkeresik. A grófnak van felesége 4636 6| melyhez lépcsőkön kellett fölmenni, s melynek tégla mellvédje 4637 16| nem néz el semmit; azzal fölment ismét Henriette-hez, jelentve, 4638 5| éretted azért, hogy tégedet fölmentsen rokonai üldözése alól; ha 4639 14| lassan fölfelé, egyenesen fölmeredve, mintha azokon függne valami 4640 6| rendezni ebéd után. A grófnak e fölötti balkedvében az a szabadelvűségi 4641 22| emiatt a szálfák kérge mind fölrepedezett, és az egész rengeteg ki 4642 23| háborított álmot; akkor egyszerre fölriadt.~Úgy tetszik, mintha valami 4643 16| be vannak fogva.~Hátszegi fölsegíté neje vállára az útiköpenyt, 4644 14| látja őt mindenki!~Anica fölsikolt, – tán az örömtől? Mindenki 4645 21| szanaszét heverő aranyakat fölszedni siessenek.~– Ráértek erre! – 4646 10| maradt, régi emlékek kezdtek föltámadni sírjaikból. Annak az ifjúnak 4647 24| részéről való feltételeket.~– A föltétel csupáncsak egy: a harmadik 4648 5| hanem kérem most én is föltételeimet elmondhatni, miket e határozathoz 4649 17| ajándékba egy jó kalapot azzal a föltétellel, hogy az ajándékozó előtt 4650 12| nyájaskodás. Amit ez öregember föltett magában, abból őt ki nem 4651 12| jól elzártam, s amit én föltettem magamban, abban engemet 4652 10| beüljön mellé.~Henriette föltevé magában, hogy férje legelső 4653 8| hogy az borzasztóságban fölülmúl minden emberi rémordítást.~ 4654 5| inkább akarod, hogy a fátyolt fölvedd, ami a világtól örökre elrejt; – 4655 15| rejtve hordhat, s hirtelen fölvehet, és levethet, ahogy szükségét 4656 25| akit ma elvetnek, és holnap fölvehetnek.~Többet aztán nem hozta 4657 6| látta a pénz letételét és fölvételét, pedig biz ott semmi pénz 4658 23| és sietett azt követni.~Fölvette sálját, s mintha sétálni 4659 7| az.~A Fatia Negra pedig fölvevé a most már kiugrasztott 4660 6| valami, amit ő még ezen fölyül is tud.~Henriette-nek valami 4661 16| nem állja ki álom nélkül a fönnmaradást.~Gerzson úr a megszólításra 4662 3| Azt remélem is – szólt fönségeskedő kenettel Matild –, ha én 4663 19| helytelén tréfáért, s gerjedten förmedt Gerzsonra:~– Uram, nincs 4664 7| szeretik lábaikat a vízben föröszteni, két lovagot látunk a hegyek 4665 18| azonban az ösztönszerű fösvénység nem engedte, hogy ne kapjon 4666 1| egy nyomon jár sordidus fösvénységükével, ami a könnyűvérű úri rend 4667 10| bányász szokott lenni a főfő tekintély: neki azok tetszettek 4668 8| birkózott velem itt a gyepen, – fogadásbul. Egyikünk sem bírta a másikat 4669 10| egykor meg akart halni; a fogadások, amiket annak tett; annak 4670 10| kalandok elmesélésével, fogadásokat tesznek, és közben kártyáznak. 4671 14| vinni sietek, s ha valaha e fogadásom ellen nyilván vagy titokban 4672 6| marad meg. Így elvesztette a fogadást; se nem volt elég, hogy 4673 2| üzenje ki neki, hogy ma nem fogadhatja el, jöjjön holnap. Így van 4674 15| könnyedén? Hát csak nem fogadhatok neki társzekeret? Be akarom 4675 6| beszélünk vele. „No, hát fogadjunk, hogy itt van közel, és 4676 10| számosan, kik önt igen szívesen fogadnák, kikből válogathatna magának 4677 17| sipkámba; de nagy úrtól el nem fogadnék egy falat kenyeret, ha ezüsttálcán 4678 4| illik a gyávaság.” Meg is fogadtad; olyan lettél. Már most 4679 18| parancsolta; én csak szót fogadtam, s most nem akarja engemet 4680 19| golyóját a te fokhagymafaló fogaid közé durrantani; hát azért 4681 4| hallgass, szorítsd össze a fogaidat; de ne hazudj; ne tagadj, 4682 2| vele a zsidó. Demeter úr a fogait szítta, Lángainé megfeddé 4683 4| kérő megjelenése, ki világi fogalmak szerint éppen a leányhoz 4684 18| három helyen! Kiesett a fogam mind, odavagyok. Sohase 4685 6| ábrázatomat a ragya, két első fogamat kirúgta a ló; fél szememet 4686 14| máshová, lefelé. Azért, hogy foganatos legyen az esküvés, eredj, 4687 17| magának.~– Biz ez nem szép fogás; de így okoskodik: „élni 4688 11| szándékot, egyikéhez azon bravúr fogásainak folyamodott, amiket csak 4689 17| nem akar elfogadni, ilyen fogásokat megenged magának.~– Biz 4690 5| öngyilkolási tervezetben, pörbe fogatná; mert a halál nem játékszer, 4691 6| még előreküldött váltott fogatokon is. Esküvő utáni nap mindjárt 4692 24| Vajon őnagysága almásszürke fogaton jár-e, vagy rézderesen, 4693 18| Makszikát küldte ki sétálni, két fogatot pedig nem tartott, megint 4694 11| talál, annak a nyakát kettős fogával megharapja. Szerencsémre 4695 18| bizonyságára, hogy nemcsak a vas fogékony a mágnes iránt.~Az érdemes 4696 3| jól van.~– De én meg nem foghatlak! – kiálta közbe János mentegetőzve. – 4697 20| alig nyúl hozzájuk; meg nem foghatni, mivel él.~Szobájából csak 4698 17| bizonyos az, hogy férje ki fogja-e helyette fizetni.~– Én felakasztom 4699 11| neked tízszer annyit: íme, fogjad; azzal a kis ablaknyíláson 4700 19| parancsot kocsisának, hogy fogjon be; azontúl nem szólt senkinek 4701 14| hangon:~– Siess, Juon Táre! Foglald el az olvasztó bejáratát, 4702 6| semmi változatossággal sem foglalja el a lelket, mely nézésébe 4703 4| az ő kedve szerint való foglalkozás, hanem igenis: nagy uradalmak 4704 10| érti.~Henriett-nek elég foglalkozást adtak a háziasszonyi gondok. 4705 3| illem szerint is legtöbbet foglalkozván a jelen levő özvegy delnővel.~ 4706 16| mintha egy kis előlegezett foglalóra várna.~Az a kézszorítás, 4707 6| egypár helyet kedvenc agarak foglaltak el; most azonban egyszerre 4708 6| vízmosásos hegyszakadékban foglaltunk állást, s vártuk türelmetlenül, 4709 8| érezé, hogy ereje nem soká fogná kitartani e feladatot; azonban 4710 4| létére – figyelmeztetni, hogy fognának már a kérdéses ismertetéshez; 4711 14| megmondom, hogy mit akarok. Fogod-e igazán nőül venni leányomat?~– 4712 14| kezedet társnédnak; mindenki fogózzék a másik kezébe.~Így egy 4713 14| Engem is a föld alatt fogsz-e magaddal elvinni innen?~– 4714 23| téren, mit terebély hársak fogtak körül.~A parkban folyvást 4715 22| ellentmondani. Én értem, amibe fogtam. Utánam.~Még haladtak félórányi 4716 21| arannyal, micsoda tréfákat fogtok megérni akkor.~– Dehát miből 4717 11| bír vele, de most el volt fogulva, valami ült a mellén, ami 4718 16| evett semmit, csak egy almát fogyaszta el, ez aztán elég volt neki 4719 6| De isz az enyim gőzerőre fogyasztja a pénzt!~Többet a hölgyek 4720 15| hegyi utak még több idejét fogyasztják el az utasnak.~Szerencsére, 4721 6| máskor is nagyon keveset fogyasztott, most pedig éppen nem volt 4722 4| lenni.~– De holtig való fogytáig? Kérem alássan. Nem az ő 4723 22| Hallottalak néhányszor fohászkodni uram, s tudtam, hogy ébren 4724 4| szánni.~Az öregúr nagyot fohászkodott, s izzadt homlokát törlé 4725 4| Gróf vagy mesterember?~– Főhivatalnok – viszonza rá röviden Sipos 4726 7| kommendánstól sem, sem a krasznai főispántól, pedig azoknak sok katonájok, 4727 1| iparkodott egy szál cérnával a tű fokába éppen beletalálni; mintha 4728 17| keverte magát, hogy kés fokával ütögetett pohárból származik; 4729 19| volna ennek a golyóját a te fokhagymafaló fogaid közé durrantani; 4730 5| Határoztam.~– Fátyol vagy főkötő?~– Nőül fogok menni.~– A 4731 13| ötözve, olyan csipkefodros főkötővel fején, amilyet Szilárd mondott 4732 14| statisztéria, mialatt a főkomédiás a lámpák előtt végzi magánybeszédét. 4733 14| rémkedő tiszteletet még jobban fokozza, odainté magához a társaság 4734 7| türelmét nem állta már tovább a folt, biz az szétszakadt.~– Domnule? – 4735 5| hogy abban kezeinek régi foltjait lemoshatta volna.~– Jól 4736 19| életemben sok országot, de ilyen foltját a földnek, mint ez, nem 4737 18| kicsoda. Arcán kék és veres foltok voltak ott, ahol máskor 4738 23| ablaktábla valami kerek folton elhomályosul, akkor otthontalan 4739 16| fejlődött ki közöttük, melynek folyama alatt a báró olyasmit vetett 4740 21| hídkorláton keresztül a folyamba ne ugorjék.~A Fatia Negra 4741 20| Lénárd asztalán a félelmes folyamodás, azokkal a reszkető betűkkel. 4742 18| megyei kancelláriába, s folyamodásában a Lapussa-családra hivatkozék, 4743 20| én istenem.”~Ez volt a folyamodásba írva:~„Félelmetes uram! 4744 6| használ, komoly megintéshez folyamodik.~– Viselje magát szépen! 4745 24| önhöz mint ellenfelemhez folyamodni. A váltó ügye bíróság előtt 4746 20| meg kellett írni, mert az folyamodó levél volt férjéhez: „én 4747 20| szerencsétlen teremtés nevében folyamodom önnek irgalmához. Ön bírája 4748 20| a dászkál adott, nem is folyamodvány volt, hanem valami ócska 4749 22| kezét bekösse; legalább ne folyjon oly erősen a vére, mely 4750 16| várva nagy türelemmel, mint folynak le egy otthontalan éj semmi 4751 22| és én láttam az ő vérét folyni!~– Mondjad, hol van?~– Itt, 4752 24| rántotta őt a magasból a folyóba. Ott a vízben fejjel lefelé, 4753 15| kifaragva, képez egy hosszú folyosót, melyhez kőlépcső vezet 4754 7| hegyi pataknak egy része folyott keresztül, mely a malmot 4755 7| jó, tiszta arany, tűzben folyóvá téve, mint egy pohár bor, 4756 18| Kálmán vallomásáról, melynek folytán a tiszti ügyész bűnvádi 4757 17| ön, hogy valami beszédet folytassunk egymással, legyen szíves 4758 12| módot szolgáltatni annak folytatására; óh, éppen nem; én szabadon 4759 25| divatot; csak hogy perét folytathassa.~Tíz év telt bele, míg annak 4760 4| diós bonbonokat. Sipos úr folytathatá nyugodtan az előadást.~– 4761 23| lecsillapuljon.~Most ezt sem folytathatta soká; a hosszas sietős útban 4762 11| nélkül, természetesen, nem folytathattuk a hajszát; eleinte meg is 4763 16| többé, pedig én szívesen folytatnám azt a fináncminiszteri tréfát, 4764 16| az asszonyi szívek ellen folytatott párharcban.~Egy napon az 4765 7| keresztülszelte az utat, többé nem folytatták a járt ösvényen a haladást, 4766 4| retorikai virágokkal kezdve, és folytatva a szerető szenvedély hangján, 4767 10| özvegy papné kinyújtá felé folyton reszkető kezét, s most már 4768 7| leány kézcsuklója körül foná az aranylemezet, két végét 4769 25| s ez egyszerű történet fonalain kívül esnek.~Sohasem házasodott 4770 19| csodálatos esemény, melynek kezdő fonalára ráakadni nem lehet, legközelebb 4771 6| télen-nyáron azt a szép fonalat, amiből azok a tarka kendők 4772 3| gazdag, szeretetre méltó főnemes úrral, aki el akarja venni, 4773 10| az ideje. Kolozsvárott a főnemesség gyülekezni kezd már a nyárszak 4774 7| Zain”. Hogy el ne felejtsd, fonjuk karod körül.~Azzal könnyeden, 4775 4| meredt szemekkel bámult főnökére, ki most egészen uralkodott 4776 13| tudok mindent, ki hajdan főnököm volt, és igen derék, rokonszenvre 4777 7| szétszakadt.~– Domnule? – kérdé a főnöktől. – Vajon emlékeznél rá, 4778 14| tisztelettel csókolá meg relytélyes főnökük kezét, míg Anica csalfa 4779 10| tetszik. Eljárhat a parasztok fonókáiba, rodináiba, ott mondathat 4780 23| nyári lakból lehozták a fonott székeket és nádasztalt; 4781 18| odasimult hozzá, s karjába fonta kezét.~– Igazán olyan nagyon 4782 14| esztendőn át száz ember után fontokra megy, s a folytonos apadása 4783 5| magadnak. Eredj szobádba, és fontold meg jól, hogy mit tégy. 4784 3| valami egészen más. Sokkal fontosabb dolog.~– Vagy úgy? – szólt 4785 17| itt elmondott, igen nagy fontossággal bírnak. Legyen nyugodt, 4786 7| tiszta arany.~– Tesz egypár fontot az agyag, ami közé volt 4787 7| felszaporodott egy mázsa és nyolcvan fontra!~Ezt olyan büszkén mondá! 4788 6| ahogy kellett; odafordult a főpostamesterhez, aki az embereket elevenen 4789 23| belépni?~Csak el kellett fordítani a kilincset, hogy ez aggodalma 4790 4| reggelre le volt írva a fordítás: dalolva írt.~Másnap kellett 4791 4| nagyon; már tudniillik a fordítással, mert a szövegen egy csepp 4792 8| hanem nagyságod ajándékát fordítom arra, ami Istené és a népé, 4793 2| Margari; maga tud diákul, fordítsa le nekem Kálmánnak a penzumát 4794 10| az aranyakat, azt mondá, fordítsam a templom szükségeire, s 4795 14| eredj, ha van bátorságod, fordítsd meg a feszületet, s tűzd 4796 13| éntőlem?~Szilárdot e váratlan fordulat kissé zavarba hozta. Puszta 4797 11| imádságomban is csak a szent nőkhöz fordulék, hogy férfi neve az övén 4798 21| feladata. Parancsot adott, hogy forduljanak meg, és siessenek Szászvárost 4799 13| Óh, ő bizonyosan nem fordulna panaszával önhöz; – de ezt 4800 18| aprólékos pénzkezelések is fordulnak elő; tiszta keze van?~– 4801 13| csak mendemondát hajhászni fordulnék önhöz azzal a szóval, hogy 4802 23| szobaleánya kíséretében. Néhány forduló után eszébe jutott, hogy 4803 16| ügyvédének, Siposnak.~Vajon fordult-e meg a getleman eszébe olyanforma 4804 19| fejcsóválva tekinte vissza.~– Nem fordulunk be a kastélyudvarra?~– Nem! – 4805 21| számmal kifejezni, hogy hány főre menő paraszt és zsivány 4806 7| verik ki, s úgy bocsátják forgalomba. Így készítettek saját termesztésű 4807 7| ember kormányozza, ki egy forgantyú segélyével a gép mozgását 4808 2| beszélsz te annak a gyereknek? Forgasd el a fejét! Anélkül sincsen 4809 14| az elpattogó röppentyűk, forgásnak indult tűzkerekek, mik az 4810 19| beleereszti, hogyan kell azt forgatni a kalánnal, hogyan kell 4811 14| parázs felett, amit kétfelől forgattak, s hosszú vasvillákra szúrt 4812 7| egymás után tolták előre, forgatták körül és peckelték odább 4813 14| sötét barlangboltozat felé forgatva ünnepélyes hangon kezdé 4814 4| hajadont, minő a kérdésben forgó Henriette kisasszony, boldogítani 4815 15| folyosón, beszólt a konyhában forgolódó menyecskéhez:~– Hát aztán, 4816 18| szillogizmus.~Ebben a vétkes körben forgolódott álmatlanul egész éjjel János 4817 12| fürdője belekerült ezer forintba. Nem sokallta.~Egyszer azt 4818 7| is tesszük. Minden ezer forintnál száz forintot nyerünk.~Ezért 4819 17| maradjak ott. Nem volt több egy forintomnál, az inasoktól kértem kölcsön; 4820 17| ördögnek, hogy legalább húsz forintra volna szükségem, hogy elszökhessem, 4821 16| azon. Nem tudom én miféle formahibákat fedezett fel tartozásomban, 4822 6| lett egy kicsit szokatlan formája, ami nem tesz semmit. Legnagyobb 4823 14| megesküszik; az esküvési formát aszerint mondva, ahogy azt 4824 19| Eszerint ön is veszedelemben forogna miattam?~– Azt ne tessék 4825 20| belőle, az sebhelyekkel és forradásokkal volt elundokítva, mint akinek 4826 22| szemközt álló veszély vérüket forrásba szokta hozni.~Most már nem 4827 7| palaszirt tövében a kibugyogó forrásnál az elébb lovagló öreg megállítja 4828 4| hitte, a kisasszony rögtön forrólázba esett, s fantáziálni kezd; 4829 19| pópa megmagyarázta, milyen forrónak kell lenni a víznek, mikor 4830 16| lehet ez elátkozott?~A vér forrott a gyönge nő minden üterében; 4831 22| már, hogy ezek kitanulták fortélyaikat, s nem szoktak sokat tréfálni. 4832 17| származik; mire valami nagyon fortélyos masinéria megindítá a nemzetiszínű 4833 10| Henriette-ébe? Mi volt oka annak e fortélyra? – S egyáltalán ki lehet 4834 16| és aki most meg akarja őt fosztani attól a kezében levő reményétől, 4835 4| azt a H alatt mellékelt fotográf arcképéből meg lehet ítélni;~ 4836 22| Vámhidy odaizent a vadászó főúrhoz, hogy lenne szíves abbahagyni 4837 10| nő megismerkedett Erdély főúri családaival; látta színről 4838 14| milyen szép lesz majd a főváros valamelyik zugában meghúzni 4839 14| dolog lesz majd egyszer a fővárosban lakni; úri módon, divatos 4840 18| lesz elszökni. Idehagyni fővárost és szolgabírákat, s elmenni 4841 10| valamijét elrabolta, úgy főzné magában a terveket ellene, 4842 6| előtte, hogy mit szeret, mit főzzön neki? Szalonnás tarhonyát, 4843 23| amilyeneket ő ismert, azok mind frakkban, kabátban jártak; – még 4844 1| komornyik bejött! – Vén, fekete frakkos, fehér nyakravalós szolga, 4845 6| szépen elcsikarta tőlem az a fránya Fatia Negra.~– Ki az? – 4846 2| tovább, minek hagyta el?~A fráter egy ötvenen túl levő vén 4847 16| egyet kérem, hogy ennek a fráternek ne legyen többet nyitva 4848 2| megint felébred, és nógatja a frátert, hogy olvassom tovább, minek 4849 3| nekem nem kell?~– Hahaha! Frau von Lángai azt képzeli, 4850 16| szokás a szoba falán egyik freskót a másikkal befesteni. Hanem 4851 9| szerint szentesíti ezt a frigyet.~Nagysád mosolyog e szokás 4852 22| fegyverre ne bízd magadat, amit frissből nem töltöttél saját kezeddel. 4853 14| forrás előtt, s a szép zöld fűben, a forró napsugár elől hangafa 4854 18| szemeit élesen János úrra függesztve.~(No, ez világosan csak 4855 14| fölmeredve, mintha azokon függne valami rejtélyes hatalom 4856 8| féloldalt ülve a lovon, egészen függni látszott, s nagyott sóhajtva 4857 16| asztalról. A nap besütött a függönyön keresztül.~Körülnézett, 4858 17| nemzetiszínű papirossal ragasztott függönyt, hogy az a gerendákhoz kunkorodott 4859 10| egyszerűséggel; a takarékos függönyzetnél pótolta a pompát a nemzeti 4860 10| rózsát, egyszerű karika függőket és nyaklánc helyett egy 4861 10| észrevette neje nyakán és fülében az új ékszereket, megnézte, 4862 4| társalgónők szemei előtt, füleik hallatára; ki jöhetett volna 4863 19| fütyölnek jobbra-balra a fülem mellett. Erre nekem is lábamba 4864 16| mintha angyalok énekelnének a fülembe.~Henriette elkezdett mesélgetni 4865 10| függők, amiket leszaggatott fülemből; – a pillangó egyik gyémántja 4866 6| készítve; a golyó éppen a fülén ment keresztül; amiről meg 4867 7| elöl tallérnyi nagyságú füles aranyok, a felső sorban 4868 2| melyik szónál kezdje estére, fület csinált a lapnak, s betevé 4869 22| hangzott; végre lefeküdt, fülét a földre téve, úgy hallgatá; 4870 3| kastélya, vára, és azért lehet fülig adós. Ilyen esetben, ha 4871 20| hirtelen eléje, kinek valami fülkében kellett rejtve lennie, hogy 4872 10| fülönfüggőt és egy nyakboglárt. A fülönfüggők, mint szinte a boglár, oxidált 4873 10| s talált benne egy pár fülönfüggőt és egy nyakboglárt. A fülönfüggők, 4874 6| bizonnyal, szép csapodárom, a fürdőidény után egyenesen odaköltözünk.~ 4875 12| pezsgőben fürödjék; minden fürdője belekerült ezer forintba. 4876 6| az összetört férfiú oly fürge, hogy mindenkit megelőz 4877 4| átadni a Hátszegi iránt tett fürkészményei érdekében.~Sipos úr furcsa 4878 4| olyan diagnózisát, amit nem fürkésznek az orvosok.~Demeter úr azonban 4879 4| Demeter úrnak különösen fürkészni; de még nagyobb oka Henriette 4880 12| neki, hogy tiszta pezsgőben fürödjék; minden fürdője belekerült 4881 7| emlékeztető; gazdag ősz fürtei vastag tekercsekbe fonva, 4882 14| kérdezé Anica a Fatia Negra fürtjeit ujjaira tekergetve.~– Mire? – 4883 10| felé fordulni, s a nyíló fürtök csillagvirágai, mint mozdulatlan 4884 8| hosszú fehér haja tömött fürtökben borult egyszerű fekete ruhájára, 4885 17| tejszakálla volt, hosszú fürtös haja, s erőszakosan lenyomott 4886 18| csibukból fújja a törökdohány füstjét maga körül.~Clementine sokat 4887 14| szurokfáklyaláng fekete füstjével kísértetes ellentétet képezett.~ 4888 18| csibukszárat.~– Megálljon, no; ne füstöljön most; beszélgessünk még 4889 18| impertinenciával beszélt, s úgy fújta a füstöt maga körül, hogy Clementine 4890 22| Csak a visszhang, csak a fütty volt az, hasztalan várt 4891 22| kebléből, azzal hármas átható füttyöt adott, melyet a legtávolabbi 4892 19| s a golyóbisok csak úgy fütyölnek jobbra-balra a fülem mellett. 4893 19| vállat vonított, s elkezdett fütyörészni.~– Öcsém – szólt hozzá Gerzson 4894 19| hallgatja az ágyúgolyók fütyülésit, aprítja az ellenséget, 4895 2| rögtön elkezdett hangosan fütyülni, amit Demeter úr ki nem 4896 10| midőn a természet által füvekbe rejtett erőket tudatlanul 4897 17| jászolban hanyatt, és egy szál füvet rágcsált a fogai között. – „ 4898 6| adjon isten, ami nincs! Fúj-e még a szél az aradi tömlöc 4899 6| könnyeimet. „~Te, Bandi, fújd el a nagyságos úr előtt 4900 11| megtanított rá, hogyan kell rajta fújni; s azt mondá, hogy ha nagy 4901 7| a kemencét, melynek erős fújtatói a kettős hengerbe hajtják 4902 1| kezeit, s járt-kelt, nagyokat fújva alá s fel, utoljára kapta 4903 18| No, iszen én nem leszek fukar, azt tapasztalni fogja.~– 4904 24| félreismer a világ. Engemet fukarnak hisznek, kapzsinak; pedig, 4905 11| hajtva, ha valaki jól tudja fúni, mérföldnyire elhallik a 4906 4| aztán meg mindenféle komisz funkciót sem szeretett elvállalni; 4907 18| igyekezett János úr mellé furakodni, s magát hozzá annektálni, 4908 22| azt hiszik, hogy a rómaiak fúratták itt keresztül a hegyet; 4909 16| olyan nagyon; láttam én már furcsább lóversenyeket a pesti meg 4910 19| nevettek rajta. Ez ugyan furcsán járt szegény De minek is 4911 12| öregúr közbeszéddé vált furcsaságai, ki, úgy látszik, hogy most 4912 6| párizsi bútorait, japáni furcsaságait, zongorázott előtte, beszéltette 4913 4| beteges furfanggal kigondolt furcsaságot, mi legyen és mi ne legyen 4914 16| még ki látta?~Hátszegit furcsául meglepte ez a kérdés.~– 4915 21| A híd gerendái be vannak fűrészelve!~Igazán úgy volt-e? Az volt-e 4916 16| Negrával, hogy őt az útban furfangosan rabolja ki, hogy még csak 4917 7| kis török kését, lyukat fúrt vele az aranyon, és felfűzte 4918 21| vámház ajtajait és ablakait fúrták keresztül, s oly nagy volt 4919 9| párja akadt, azt azután szép furulya- és csimpolyaszóval lekísérik 4920 9| innen erkélyéről búskomor furulyáik dalát, kivált esténkint, 4921 19| tovább a kétséget, amint egy futamnak vége volt, leszállt a nézőhelyről 4922 9| egynek mégis kitűnően híre futamodik, azt azután még a szomszéd 4923 16| lónak a gyeplűt, gyorsítani futást, ahol jó az út, lassítani, 4924 20| Henriette ruháját, hogy el ne futhasson előle. – Én vagyok, Anica.~ 4925 16| gyepen.~– Hát versenylovai?~– Futhatnak nálam nélkül bátran; nem 4926 18| mármost futhat.~Pedig dehogy futhatott! Az ajtóban szemközt találkozott 4927 19| lángban van! uccu kiugrom; futok az ajtónak, hogy felköltsem 4928 22| s hallgatózott a sebesen futók kettős dobogása után, az 4929 9| Marióra, ő nem futott a futókkal, hanem elbújt a sátorban.~ 4930 23| lóra kapni, kérdezősködni fűtől, fától!~De biz az mind hiába 4931 13| Kengyelesy kérdezősködött felőle fűtől-fától, de nem tudta kinyomozni, 4932 5| keselyűgörbe orra alá az ördöngös fűtőszert, amit burnótnak neveznek. – 4933 10| tagjait hideg borzadály futotta át: ismét az az átkozott 4934 1| állni, közbe-közbe nagyokat fútt, s félre-félre tekintgetve, 4935 6| ugyan, édes keresztapám, futtasson el valakit ide a szomszédba 4936 19| futtatást; onnan látta, mint futtat saját lova is, mint előzi 4937 19| a lóversenyen. Ez volt a futtatás utolsó napja. Éppen a verseny 4938 19| szögletből leste végig az egész futtatást; onnan látta, mint futtat 4939 16| harmadikkal pedig csak becsületből futtatok; jobb, ha nem látom.~Ez 4940 21| tíz-tizenkét szekérből álló fuvaros csapatok jöttek szemközt, 4941 23| egészen körös-körül van nőve fűvel; sehonnan út nincs tapodva 4942 17| részt, s felvonások közt fuvolán játszom. A játékhoz már 4943 6| hívatlan csevegőt, s maga fűzhesse tovább gondolatait.~És minő 4944 4| ismerkedtetek meg; a viszony innen fűződött odább. Kevés és nagyon ellenőrzött 4945 10| sötét lepke a nyak körül fűzött bársonyszalagon. A bányásztisztné 4946 22| a kopókat rögtön pórázra fűzték, a társaságot összekürtölték, 4947 4| ember, azt az ide E, F, G alatt mellékelt hozzávetőleges 4948 5| magától; János úr ezóta rég a gabonapiacot járta; ez levén kedvenc 4949 7| zsákkal együtt őrlik itt a gabonát?)~Azután pedig az öreg maga 4950 6| szállítja fel a másvilágba: „No, Gábor mester, ugye, csak szép 4951 4| egész Lapussa-család különös gálában volt erre az alkalomra, 4952 16| felemelve, mint a földre vert galamb, mely végveszedelmében nem 4953 11| hogy mint igazi gavallér, galantéria elleni vétségnek találná 4954 18| eltolni magától, hogy a gallérjába ne kapaszkodhassék, s azután 4955 18| van. Nekem sem ingem, sem gallérom. Ha bűnös, lakoljon érte.~ 4956 15| változtatva; még a beléhajló fák gallyai is odáig szép fehér kővé 4957 22| recsegve hullatják alá száraz gallyaikat: ez az egyetlen hang, mely 4958 7| vezetve, s kötőféknél fogva a gallyakhoz kötve; azzal az öreg leoldá 4959 14| Onucé.~A kohóépület ma zöld gallyakkal s tarka vásznakkal van felcifrázva, 4960 15| mellett, minden belehullott gallyat és falevelet hetek alatt 4961 6| paprikás pörkölt, tepertős galuska.~– Biz ez csak vadászos 4962 21| ki egy angyalt ejte el gánccsal, úgy hangzott a Fatia Negra 4963 7| öreg, elhelyezve magát a garadban. – Ereszd el a malmot!~( 4964 7| megállítá a gépezetet, melynek garadjából éppen semmi lisztféle sem 4965 7| maradt, hanem a malomkő, garadjával együtt, elkezde csendesen 4966 17| mindenfelé, megint nem marad egy garasok sem; a múltkor szerbiai 4967 5| rendben tartja a házat; egy garassal kettőt takarít meg; mikor 4968 7| csak olyan, mint mikor két garast fog az ember a markába esküvéskor, 4969 19| magadat, hogy elkezdtél garázdálkodni; utoljára azt sem tudtad, 4970 19| elaludt. De hogy tudtán kívül garázdálkodott volna, hogy magát illetlenül 4971 19| mint az az állítólagos garázdaság, amit Hátszegi ráfogott. 4972 17| metszettek rá belőle. A gardróbjuk pedig nagyon egyszerűen 4973 14| terjedt sebesen, mint egy gátját szakított égő tenger, különösen 4974 17| vannak balsors csapásai, amik gátlólag hatnak az életpályák küzdelmeire.~ 4975 1| verekedni, aki engem, mint gavallért megsért, annak én meg akarom 4976 6| hogy megmenekültem.~– Ez gavallérvonás! – mondá mindenki. – Ilyenekről 4977 12| Ejnye, te semmirevaló gaz suhanc, még a tátit és minket 4978 19| én azt mondom, hogy a te gazdád idehaza van.~A hórihorgas 4979 19| én nem akarok erővel a gazdádhoz felmenni; majd felkeres 4980 9| akik büszkék arra, hogy ők gazdagabbak, mint más. Misule nem szalaszthatta 4981 11| sohasem látogatott minket – gazdagokat.~Odaérve kunyhójához, lovamat 4982 17| Timon, mert én megutáltam a gazdagságot, mielőtt vagyonomat elköltöttem 4983 5| annyit beszéltek rangotok, gazdagságotok felől; neveltessétek őt 4984 1| világban észrevegyék, s éktelen gazdagságuk híre egy nyomon jár sordidus 4985 19| kocsis bámulata volt nagyobb gazdájáénál e találkozáson.~– Hát te 4986 9| fel, egészen hozzászokott gazdájához; a medve különben is természettől 4987 19| két végére lekönyökölve gazdájával, egyik fakanalat ő fogja 4988 4| leánya volt a felesége, kit gazdálkodásból vett nőül; ilyenformán a 4989 4| maga lovakat tartson, annál gazdálkodóbb, bérkocsiba pedig nem szokott 4990 6| házberendezése jó ízlésről, a gazdaságé jó tiszttartóról tanúskodott.~ 4991 18| mikor beszélt.~– Hanem hogy gazdasági épületek is legyenek rajta – 4992 18| úgy egy kis százholdas gazdaságocskát; bizony ilyen nagy úr azt 4993 5| elkoppantani, hogy legyen abból gazdasszony, hogy találja az magát otthon 4994 16| szállni, annak a háznak a gazdasszonya a kútba öli magát. Igazán 4995 11| beszédes könyörgéssel emelé fel gazdasszonyához, mintha szólni akarna hozzá; 4996 19| kell tartani. Hanem ahhoz gazdástul együtt későn keltetek fel. 4997 18| bérkocsit végigjárta, végig gazemberezte valamennyit; míg aztán talált 4998 21| amint a sötétben a sárba gázolt aranyakat keresték, s még 4999 21| széthulló aranyat a lovak patkói gázolták a sárba.~– Lőjétek le a 5000 17| borzasztó, az rettenetes gazság. Én csak negyvenet írtam 5001 22| előrelátható volt, hogy azokat a Geinai-szorosban meg fogják lephetni.~Reggel, 5002 9| már akkor senki sem volt a Geinán. De valaki mégis maradt 5003 9| lett volna szükség éppen a Geinára vándorolni, hogy férjet 5004 16| emlékében; ott van már a gémeskút a hosszú itatóvályúval, 5005 16| a grófné termében, sans gêne belép Vámhidy, s erre a 5006 7| Egy roppant csavarsajtó, Gengembre mintája szerint alkotva, 5007 10| is kell szerezni ebből a genre-ből, s ez senki sem lesz más, 5008 1| öccse asztalához ülve, a genusok, deklinációk, konjugációk, 5009 7| Hoztam magammal, ma a gépbe is tesszük. Minden ezer 5010 6| monnaie! (Csinos kis pénzevő gépecske!)~Hátszegi valami mentő 5011 7| Külföldön voltam, ezekért az új gépekért, ezt nem bízhatja az ember 5012 14| csimpolyások, hegedűsök még a gépen alászálltukban elkezdik 5013 7| bolond! Még elrontod a gépet; nem a te kezedbe való az.~ 5014 7| perc alatt megállítá a gépezetet, melynek garadjából éppen 5015 7| belőlük telt ki ércvésnök, gépkovács, olvasztó: gazdag jövedelmet 5016 6| szállásért. Kormos, rozzant gerendaalkotmányok, ólnak hinné őket az ember, 5017 21| Katonák! Vigyázzatok! A híd gerendái be vannak fűrészelve!~Igazán 5018 6| hol magas nyoszolyák a gerendáig voltak vetve tarka dunnákkal; 5019 17| ragasztott függönyt, hogy az a gerendákhoz kunkorodott fel, s előtűnt 5020 22| alól elemeltem az innenső gerendát. – Nehéz munka volt; de 5021 11| tanácsot. Az ajtót elzártuk egy gerendával, a tüzet eloltottuk a kandallóban, 5022 7| fogadott; egy vasrudat dugva a gerendelyen keresztül, perc alatt megállítá