Jókai Mór Szegény gazdagok Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
5023 17| kellett egy nőt öltöztetnünk Gergely kovácsnak, az mondta el 5024 17| hisz ön játssza Korpádi Gergelyt.” – „Bizonyára – én nem 5025 21| bizonyítják, hogy Onuc, meg Gergus, meg mit tudom én még miféle 5026 16| nevetve. – Te egy egész gerillaháborúra vagy felfegyverezve.~– Megérdemli 5027 22| csapatnak délig tartott a hegy gerincére felkaptatni.~Ott a keskeny 5028 19| e helytelén tréfáért, s gerjedten förmedt Gerzsonra:~– Uram, 5029 1| szüntelen azt a gondolatot gerjesztve a ránézőben, mennyire kényelmetlen 5030 16| gondolatnak neje ötletét, hogy Gerzsonnal a kaszinóban találkozva, 5031 6| megszállni, Satrakovics Gerzsonnál; ő már értesülve van, és 5032 19| tréfáért, s gerjedten förmedt Gerzsonra:~– Uram, nincs ideje a tréfának, 5033 18| most arra, hogy Margari a gesztikulációval mind szétszórta a szobában 5034 18| kezemben lenni valaminek, mikor gesztikulálni akarok. Mert ha én akarom, 5035 16| Siposnak.~Vajon fordult-e meg a getleman eszébe olyanforma gondolat, 5036 12| iskolából kicsapott korhely gézengúzt, azt a postillon d’amourt, 5037 14| heverészett egy őzünő két kis gidójával: a kis őzfiak anyjuk hátán 5038 8| ilyen utat a mélységbe esett gödölyéimért, egynek sem szabad ott veszni; 5039 6| Abdelkader egyenesen beleesett a gödörbe a két első lábával, én pedig 5040 6| angyalhullások? Olyan mély gödrök a homoksíkon, amiket messziről 5041 7| taszíták előre; a lóduló gömb súlya alányomta a csavart, 5042 5| odaírta nevét olyan vékony kis gömbölyded betűkkel, mintha valami 5043 14| antik szoboré, mozdulatai gömbölyűek, hajlékonyak, rugalmasak 5044 13| milliom ördögbe; a dolog görbére kezd menni. Ön ma a feleségemnél 5045 11| Látszott kínos vonaglásaiból, a görcsös rángatódzásból, mily rettentően 5046 6| csak a kerekek más forma gördüléséből veheté észre, mikor már 5047 1| eltolja maga elől a kerekeken görgülő asztalt, int a komornyiknak, 5048 17| arra, aki mecénások előtt görnyed!” Én nem tudom, hol vette 5049 7| délceg léptekkel haladt a görnyedező öreg után azon a keskeny 5050 25| is sorány volt, és kétrét görnyedve járt; ez a per, ez a csapás 5051 5| kívül: magyar, latin, angol, görög vagy arab szó-e az; ember, 5052 17| előadásban, csakhogy neki görögtűz kell; addig el sem megy 5053 16| hozzá, de a föld egy kicsit göröngyös – szólt bele Hátszegi. – 5054 19| Két lövést hallok, s a golyóbisok csak úgy fütyölnek jobbra-balra 5055 16| mint a Makkabeusé; s az én golyóimat nem kapkodja el, mint a 5056 19| rettenetes kedvem volna ennek a golyóját a te fokhagymafaló fogaid 5057 15| Negra kezeivel kapkodta el a golyókat, mint a legyeket.~– Bolond 5058 15| ez a jobbik, ez meg egyes golyóra van töltve, ezzel cső végére 5059 6| Mindannyiszor kitört. Egypár golyót elvitt a bőre alatt, az 5060 4| fiatalembernél, azt hitte, hogy gomba által történt a mérgezés, 5061 18| megfagyva találtatott; rossz gombát evett, és meghalt, vajon 5062 13| szigorral megfogá atillája gombját, s szeme közé nézve, kérdé:~– 5063 22| csermelypartról, s azt a gomblyukába tűzé. Régi szokása volt, 5064 14| eső képében Szodomát és Gomorrát megemészté, esküszöm az 5065 13| önnek pedig egészen más gondjai vannak. Én ismerem önnek 5066 13| vannak. Én ismerem önnek a gondjait. No, ne haragudjék; ne húzza 5067 4| tőlem: – hogyan viselted gondját rádbízott fiamnak? – mit 5068 10| foglalkozást adtak a háziasszonyi gondok. Büszkeségét találta benne, 5069 6| aztán vissza van űzve saját gondolatai közé; a kültárgyak egyetemessége 5070 12| sem veszem azt. Ismerem a gondolataidat, s túljárok rajtok. Kétheti 5071 11| Engedje rendbe szednem gondolataimat, nagyságos asszonyom –, 5072 6| s maga fűzhesse tovább gondolatait.~És minő gondolatokat! Ilyen 5073 23| keresett szívének abban a gondolatban, hogy mégis jobb itt, az 5074 10| asclepias azzal állt bosszút e gondolatért, hogy oly erős virágillatot 5075 4| apródonkint hozzá ehhez a gondolathoz, míg egyszer azután Lángainé 5076 14| mintha szeretője minden gondolatját éppen kitalálta volna; magában 5077 23| megátkozott éjszakát. Ennél a gondolatnál elnyomta az álom, – a kín. –~ 5078 18| siralomházba. Rettenetes gondolatok támadtak afölött szívében.~ 5079 4| amitől elkárhozik, azon gondolattól szabadítsa meg lelkét.~Margari 5080 19| ezúttal, hol keressék, mit gondoljanak, hová lehetett.~Semmi medvebarlanghoz 5081 24| büszke vagyok.~– Hát akkor gondoljon ki valami mást.~– No, jól 5082 20| hogy szakadatlanul erről gondolkodjék; aki, mint a vadállat, akinek 5083 5| rád van bízva. Két óráig gondolkozhatol fölötte; azalatt idehívatom 5084 16| mert hiszen éppen élnie és gondolkoznia kell, hogy egy másikat, 5085 17| önnek meg kellett volna gondolnia, hogy őrá nézve micsoda 5086 9| óceániai szigetek vad lakóira gondolnunk; elégszer látjuk őket; nagyságod 5087 5| A leány az én kliensem. Gondoltál-e arra, hogy majd helyetted, 5088 5| más soha nem gondolt. Mi gondoltunk arra, hogy lehet idő, amikor 5089 10| semmi gondod. – De kell rá gondomnak lenni, mert ami mérget a 5090 7| tisztességes hagyományon; gondos szülék belenevelték a fiaikat; 5091 18| nagyságos urat, miért nem gondoskodik magáról és énrólam jobban? 5092 16| Gerzson úr köhintett rá.~– Gondoskodtam számotokra egy kulacs jó 5093 9| látatlanul, kivált fiatal, gondtalan éveiben, mikor még elég 5094 5| mik azok. Henriette fásult gondtalansággal tevé, amit az öreg parancsolt, 5095 19| azzal, ami következni fog. Gondtalanul, mint egy valódi vadász, 5096 8| a körömnek, arra azonban gondunk van, hogy a kinőtt köröm 5097 12| hittem, hogy te engem valami gonoszkodó hegyi ördögnek tartasz. 5098 13| áldott férjem van, akit gonoszság volna megkeserítenem; nem 5099 6| emberi vérnek. Egy ilyen vén gonosztevő akadt a hajtásunkba négy 5100 4| valakivel vitatkozni többé: ily gonoszul még nem vesztette el perét 5101 22| mennyei pipás elhajított. Good bye! …~Azzal vállára kapta 5102 16| embernek duplán jólesik a gorombaság.~A grófnénál pedig mindennapos 5103 18| zsákutcából egy kis erélyes gorombasággal legcélszerűbben lehet majd 5104 8| aki nekem megtorlatlan gorombaságokat szokott mondani, házamnál 5105 17| iromba mázolással átalakítva gót palota kapujának. Ezen járt 5106 1| neki elmenni a szobából a gouvernante-tal együtt, hogy azon esetre, 5107 7| az egészet kívülről jövő gőzerő; az egészet csak egy ember 5108 6| kiáltá fel:~– De isz az enyim gőzerőre fogyasztja a pénzt!~Többet 5109 4| hivatalba? Nem ágens az, se nem gőzhajótársaság.~– Nem bánom én, akárminek: 5110 1| átmenni csónakon, amint egy gőzös rájuk jött, a csónakot felfordította, 5111 7| tetejébe volt téve egy kerek grafittégely, felülről is befedve, s 5112 18| s távol esvén a Gretna Green-i kovács, erővel azt akarta, 5113 22| milliót, hogy, mint Pintye Gregor, a Torda hasadékban lakjék 5114 18| őnála állt, s távol esvén a Gretna Green-i kovács, erővel azt 5115 13| Szilárdnak sohasem volt szükség a gróffal vitázni, mert ő rendesen 5116 16| saját kötelezvényemmel a grófnéét, teljes értéke szerint; 5117 13| Szilárd kezét, cepelte a grófnéhoz:~– Itt van, megtaláltam; 5118 16| Ő nem fog segíthetni a grófnén nagy éclat nélkül –; persze 5119 13| Szilárd kérdőleg tekinte a grófnőre, mint aki nem értett valamit.~– 5120 13| tartotta meg legjobban – amit a gróftól hallott. Tréfát űznek vele.~ 5121 16| adogatván magának: „O du grossmächtiger Esel! O du dalketes Rindvieh! 5122 7| férfi, közönséges fekete gubában, az ajtóféltől félig eltakarva: 5123 9| medvékkel beszélgetni a gubájára letelepedve, ő ült az egyik 5124 22| véletlent ügyesen elfogja, s a gubanc vezető fonalát kezére kerítse.~ 5125 7| meglátnak nálad, az egész gubernium a nyakunkon van! Domnule, 5126 7| kétfelől a katlan mellé guggolt.~Erre a Fatia Negra egy 5127 6| jóllakni igazi paprikás gulyáshússal, ahogy a vén Ripa szokta 5128 6| konyhájába, s elkészítenem a jó gulyáshúst, ahogy ismertem már a szája 5129 1| szólsz hozzá?~Lángainé hideg gúnnyal felelt a ki nem kerülhető 5130 9| melegben hordta utána a gúnyáját, egy bundával több vagy 5131 21| egy diadalmaskodó démon gúnyhahotája, ki egy angyalt ejte el 5132 23| Hídvárról végképp. Akármely gunyhó, akármely juhásztanya lakója, 5133 6| éjszakára csináltunk némelykor gunyhókat fenyőgallyakból; ha pedig 5134 7| van a nevetésre. Inkább gúnyolódás az, mint hahota.~– Már ha 5135 7| azt megtudnám.~– Ah, ah! – gúnyolódik az öreg. – Fél is tetőled 5136 16| ne tessék olyan nagyon gúnyolódnotok: vannak emberek, akik azért, 5137 3| örülök.~Demeter úr közbeszólt gunyoros hangnyomattal:~– Matild 5138 12| csókolt az öregnek, amin az gúnyosan mosolygott.~– No, eredj, 5139 12| sápadt arca vonagló redőit gúnyra fintorítva.~– Nem magamért, 5140 22| pipás elhajított; e cifra gúnyt csak ő értette, akinek az 5141 8| a görgeteg kő csúszik, gurul a ló lábai alatt, s előtte, 5142 7| tolták azt félre, ha közel gurult. Valami bűbájos van ebben 5143 6| össze vagyunk ölelkezve, gurulunk lefelé a vízmosás fenekére, 5144 11| hengerbuckát vetett, s sebesen gurulva, közeledett Lénárd felé. 5145 16| ütni a tenyerével, „auf gut deutsch” ilyenforma címeket 5146 12| olyanokat mondani, hogy a guta rögtön megüt: hisz az egész 5147 16| agya kérkedett elő.~– A gutába! – kiáltá Hátszegi nevetve. – 5148 6| láda előtt állt a szöszös guzsaly, melyen a csaplárné fonja 5149 6| ládán ülve, elővette kerekes guzsalyát, és elkezdé azokat a tüneményes 5150 6| boldogtalan szerelméről. A guzsalykerék egyhangú pörgése mellett 5151 8| egyenkint elfogdosá, azután gúzzsal mind a négy lábát jó erősen 5152 23| birtokostól az erdei lakot, és gyakori lesvadászataira itt tartja 5153 2| kezébe Kálmánnak a többi gyakorlatait is, s hozza ide nekem. Kap 5154 4| communisok felől írt szónoklati gyakorlatokat, aminőket retorikát tanulók 5155 21| veszteségét bizonyosnak hiszi. Gyakorlott vívók mindjárt tudják, azt, 5156 18| Margari úrra nagy vonzerőt gyakorol, annak a. bizonyságára, 5157 10| mellett valódi gavallér; gyakorolhat vendégszeretetet, áldozhat 5158 17| mindig külön jelen meg, gyakorolható annak egy személy általi 5159 14| szeretkőzni, nem nagylelkűséget gyakorolni, hanem csak nyers aranyat 5160 17| a szó megrendítő hatást gyakorolt a fiatal fásultra.~– Most 5161 25| minden orvosi fakultása gyakorolta rajta tudományát remekben, 5162 17| A publikum az én uram: gyalázat arra, aki mecénások előtt 5163 4| sóhajtson: – a szörnyeteg! a gyalázatos! – Ez igen ingerlő olvasmány 5164 19| ejté rajta két szeme azt a gyalázatot. Hogyan lehet az? Ki kell 5165 16| reményétől, hogy testvérét a gyalázattól megszabadítsa; olyan titokkal 5166 15| mikalai csárdába vezető gyaloghídon át annak udvarára lépett; 5167 21| hogy Szebenből négy század gyalogság érkezett meg ágyúkkal Szászvárosba, – 5168 11| veszély.~Úgy hozták haza gyalogszekéren, Henriette-nek nagy ijedelmére.~ 5169 22| mely az erdőből levezető gyalogutat összeköté.~Estefelé jelenték 5170 15| kemény fából, szép simára gyalult oldalakkal, s olyan ügyesen 5171 23| építve, s kívülről simára gyalulva, mint egy kis katulya. Előtte 5172 4| érzékenyen ragadá meg az öreg gyám kezét, s megszorítva azt, 5173 18| szigorú családi fenyíték és gyámi felügyelet alá kerül; de 5174 4| s itt tartózkodott, míg gyámjait, kiknek családi ügyészök 5175 5| hogy a szerelmes ember gyanakodó és furfangos, kitalál olyan 5176 6| festettem hozzá, s senki sem gyanít felőle semmit; óh, barátném, 5177 7| Legalább hat eltűnt, de azt gyanítani sem lehetett.~A kincstár 5178 19| történni, s ezek után könnyen gyaníthatá, hogy Satrakovics a kastélyban 5179 6| csaplárné, miből azok azt gyaníthatták, hogy Hátszegi bizonyosan 5180 1| öregúr észrevett, vagy csak gyanított valamit.~– Missz Kleerri! 5181 22| szedett össze, akiket nehéz gyanúban talált.~Még alkonyat után 5182 22| völgyéből iparkodni fog minden gyanúfogható lélek menekülni, éppen olyan 5183 10| vajákos nő vallomását, erős a gyanúm, hogy Fatia Negra a pásztorné 5184 10| szemrehányó virágnak, hogy erre a gyanúra egy csepp oka sem lehet.~ 5185 16| rábeszélni, miszerint Kálmán gyanúsított váltóját sajátjával cserélje 5186 16| is vetette volna árnyékát gyanútlan lelkére, azt felelé az ajánlatra, 5187 1| virágos selyemkaftánban, fején gyapot hálósüveggel, lábain meleg 5188 7| Milyen finom?~– Bizony gyarlón volt tisztítva, csak huszonkét 5189 24| jelent meg János úr Siposnál.~Gyász volt a kalapja mellett; 5190 17| ennyi sajnálkozást tud e gyászeset fölött kifejezni.~– Azt 5191 12| nem tudta, hogy mármost a gyászjelentő lapokra kinyomassa-e Lángainé 5192 13| azt találnák mondani, hogy gyászol; pedig hála istennek, nem 5193 13| Lapussa, hanem Hátszegié, gyászolja az. Menjen ön táncolni …~ 5194 24| megholt Demeter urat kezdi el gyászolni.~– Csakugyan nem hallotta 5195 24| érzékenyen, a felkötött gyászra mutatva.~Sipos úr gondolta, 5196 22| szabad remegni, nem szabad gyávának lenni. Akinek kard van a 5197 10| természeti szépségeit, a pompás Gyecár jégbarlangot, az óriási 5198 9| távol földről való urak a Gyecárt vagy Krivádiát látogatni, 5199 14| Homloka közepén egy nagy gyémánt ragyogott, de annál is fényesebb 5200 10| két tündöklő szeme volt gyémántból; azok közül pedig az egyik 5201 10| fülemből; – a pillangó egyik gyémántja kék!~Henriette úgy érzé 5202 10| egyik kék volt; ritka szín a gyémántok közt.~Henriette igen édesen 5203 14| álarcot; a sisak taréja végig gyémántokkal volt megrakva; valamelyik 5204 10| kicsiny, de igen ragyogó gyémántszeme. A nyakboglár pedig egy 5205 11| elhallik a szava. Marióra gyenge volt hozzá. Máskor talán 5206 16| Jól is illett kezébe a gyeplű meg az ostor; nincs az a 5207 6| maga fogta kezébe a lovak gyeplűjét, s a hintó kocsisára kiáltva, „ 5208 16| zablákon nincs-e törés, a gyeplűk egyenlőre vannak e eresztve, 5209 21| kapkodott nagy ijedten a gyeplűkbe, hogy jó idején félretérjen 5210 16| okvetlenül kezébe kell lenni a gyeplűnek, mert ő odabenn mindjárt 5211 11| tettem, s elbocsátottam a gyepre, azzal bezörgettem ablakán, 5212 5| Sipos úr, mind a tíz ujjával gyér hajába kapva. – Hol járt 5213 18| nevetésre, ahogy makacs gyerekek szoktak.~– No, lám, már 5214 17| dolgon. Az igazgató még csak gyerekember, de olyan furfangos, hogy 5215 2| Miről beszélsz te annak a gyereknek? Forgasd el a fejét! Anélkül 5216 1| mívelt teremtés, ki csak gyermeinek élt, és aki szeme láttára 5217 17| előtt a szomorú, halovány gyermekarc.~Ez volt Babérossy Leánder!~ 5218 6| tudok lovon ülni! – felelt a gyermekasszony őszintén.~– Óh, azt majd 5219 11| felelé: „betegem van”.~Talán gyermeked?~– Nem ő; az ursu!~Engem 5220 11| jössz, jó helyre viszlek gyermekeddel együtt, úrfi lesz belőle, 5221 12| látva, hanem megholt húgom gyermekei miatt; tudod, hogy azt ígértem 5222 12| jegyeztél mindent, amit gyermekeid, unokáid mondtak és tettek, 5223 12| onnan, te átkot mondtál gyermekeidre; most lásd, hogy neked is 5224 19| urakkal szemközt; de azért gyermekeiket franciául neveltetik, de 5225 12| gondot viselni mintha saját gyermekeim volnának.~– No, hát csak 5226 12| fogja tőled: mit tettél árva gyermekeimmel?~Sipos úrnak úgy fájt ez 5227 10| tér.~– Lássa, kis kedves gyermekem, maga mindent úgy tehet, 5228 11| repedt.~– Csitt! Fölkeltéd gyermekemet, nem hallod, hogyan sír!~– 5229 16| Vigyázni fogok rá, mint gyermekemre.~Gerzson úr atyai buzgalommal 5230 11| többé reám, odaveté magát gyermekére, ki a nagy zajra fölébredve, 5231 6| lóra ülni ismét? – kérdé gyermekes aggódalammal a tépett embert. ( 5232 10| házi szükségökre; közben gyermekével játszik; arról, hogy férje 5233 12| atyám, hogy lehetsz egy gyermekhez olyan kegyetlen? – szólt 5234 4| párnát, hallgatni asszonyi és gyermeki jajveszékelést, az ilyesmi 5235 19| közel legyek hozzá, lássam gyermekkorától fogva, s naponkint azt láttam, 5236 4| levelezhessen. Egy nő, egy gyermekleány megtanul egy holt nyelvet, 5237 10| férje.~Ilyenformán beszélt a gyermeknőnek Hátszegi, mikor néha összejött 5238 1| volt a színpadon.~Lángainé gyermektelen.~Megholt férjéhez nem kötötte 5239 5| ne értsen, aki még csak a gyertya hamvát sem tudja elkoppantani, 5240 4| rézedényt felhányt, megvizsgált gyertyánál, a szakácsot, mosogató cselédeket 5241 7| hogy megesküdtél vele (a gyertyánfánál!), azt csak megkívánnám 5242 16| látogatásai nála, akként gyérültek Szilárdéi. Néha találkoztak 5243 6| állt meg egy-egy bokor a gyetőn, még kalyibának sincs híre 5244 6| úgyis mindenkit le fognak gyilkolni az éjszaka; legalább ő el 5245 12| hármas zár alatt olyan gyilkoló eszenciát, mint amilyent 5246 23| küzdött a férj irtózatos tusát gyilkosaival; itt könyörögtek térden 5247 12| látni való volt, hogy ez nem gyilkoskergetésben fárad, Kálmán szépen előjött 5248 23| Egy erdei lakban, melyből gyilkosok egy egész családot kiirtottak.~ 5249 12| torkán kifért:~– Segítség, gyilkosság! Fogjátok meg az orgyilkost! 5250 12| bemutatá nekik a kergetett gyilkost, Kálmán úrfit; amin aztán 5251 17| keresztül szúrlak ezzel a gyilokkal.” – „Bizonyára nem bánom.” 5252 8| mert csak boróka; gyönge a gyökere.~Henriette tétovázott. Tán 5253 8| volt.~Két kezével a bokor gyökerébe kapaszkodva érezé, hogy 5254 8| látta, hogy a bokor, melynek gyökerei az ő terhe alatt le nem 5255 8| kézzel megragadá a bokor gyökereit, s ott maradt rajta.~A ló 5256 6| beéri mézzel, bogyóval és gyökerekkel, de ha egyszer belekóstolt 5257 22| egyetértéssel gyorsan és rögtön gyökerén ragadják meg az elhatalmasodott 5258 5| elvennék tőle, talán kitépnék gyökerestül, s kihajítanák az udvarra; 5259 5| földbe, a magányos levél gyökeret ver, ágakat hajt, egész 5260 11| minthogy az ember csontjai gyöngébbek, olyan vastag bundája nincs, 5261 10| fülébe.~Lehetne-e ennél gyöngédebben vallomást kérni a nőtől?~– 5262 14| a társaságnak. E masszív gyöngédség a Fatia Negrától mindenki 5263 13| bízni, mert ez nagyon sok gyöngédséggel jár; ide több kell, mint 5264 16| érthetetlen dolgokat, háláról, gyöngédségről, kellemes meglepetésről, 5265 4| egyéb senki. Henriette még gyöngélkedett, szabad volt neki azalatt 5266 14| elkeseredésével szép arcán, szólt, gyöngyfogsorait összeszorítva, a lábainál 5267 4| értjük – monda Lángainé, gyöngyházas lornyonjával intve az ügyvédnek.~– 5268 1| szempillák is. Ez valami gyöngyhímzéssel van elfoglalva.~Ugyanazon 5269 7| szerelmünkre.~A délceg hajadon gyöngyörtől tikkadtan rogyott erre a 5270 7| feje hátulján kisded, kerek gyöngyös kalpag ül, míg elöl azt 5271 10| sohasem megy oda üres kézzel. Gyöngyöt, klárisokat hordott a nőnek, 5272 5| találja a szenvedésekben gyönyörét, miket érettem magára idézett, 5273 10| maltretírozott parasztokról; gyönyörködhetik a bozontos emberek áldásaiban; 5274 19| transzparent volna.~Amint így gyönyörködik a holdvilágban, egyszer 5275 2| rögtön adja ki, mert abban gyönyörködni akarnak.~Erre aztán kapott 5276 16| párbeszélgetésük. Henriette gyönyörködve nézte.~– Csak azt csodálom – 5277 17| nagyot nyújtózom a napon, s gyönyörrel gondolok reá: „nincsen semmim, 5278 6| bravúráriákat hegedüljön? Mi gyönyörűsége telik ebben? Máskor is szokta 5279 4| kellemeiről, a földmívelés gyönyörűségéről; a tudományok hasznairól, 5280 4| mindegyikéből tartott meg valamit. Gyönyörvágyó, mint egy török, pompakedvelő, 5281 17| Születésemtől kezdve kínoztak, gyötörtek azzal a gondolattal, hogy 5282 18| millió kellett; – és a lelki gyötrelmek hozzá.~Még kisfiától sem 5283 12| amivel hetek óta magadat gyötröd? Semmibe sem veszem azt. 5284 12| magának igen sokba kerülni a gyógyítást. Valaki azt tanácsolta neki, 5285 19| nevetett.~– Igenis; azzal gyógyítják a beteg bárónét. A zenétől 5286 4| doktor úr; hát csak kérem, gyógyítsa meg leánykánkat.~– Remélem, 5287 6| Henriette kedélye meg volt gyógyítva egy kissé.~Még azután sokáig 5288 8| mint mikor egy valódi orvos gyógyrendszerébe mások belekontárkodnak; 5289 12| miszerint minden megkészített gyógyszerből előbb ő vegyen be egy kanállal, 5290 1| elő kellett hozni a házi gyógyszert, melyet aztán Makszika kikapván 5291 4| kergette a cselédeket gyorsan a gyógyszertárba, azután kiment a konyhába, 5292 2| volt, s ki tartana külön gyógyszertárt magának?~Ezért kapott a 5293 12| meg fogsz még bizonyosan gyógyulni; de Henriette azért mégis 5294 14| amilyen mélyen le a föld gyomráig lakik valaki, én senkitől 5295 10| nem annyira a papnak tett gyónás, mint a jóbarátnak tett 5296 6| tisztelendő is, mondta neki, hogy gyónjék meg, de a Marci csak nem 5297 2| férfiúnak egyszerre nagyon gyorsak lettek a lábai; azt vélte, 5298 17| ajtónak.~Szilárdnak egész gyorsaságára volt szüksége, hogy a futót 5299 7| Fatia Negra! – Azzal fiatal gyorsasággal veté fel magát nyergébe. – 5300 18| következő párbeszédet semmi gyorsíró sem adhatná vissza, mert 5301 16| a négy lónak a gyeplűt, gyorsítani futást, ahol jó az út, lassítani, 5302 7| segélyével a gép mozgását gyorsítja vagy megszünteti.~Anica 5303 4| meg az áldott természet győzelemre segíték Lőrincz doktor fáradozásait 5304 16| szoktak vert vetélytársak a győzelmes ellenében. Lassankint Lénárd 5305 7| megelőzhetni, lovagnője alig győzi visszatartani. Ez egyike 5306 16| mindenről szemeivel meg ne győződjék. Odalenn összevizsgálta 5307 11| az egész országban, s nem győzök a sok kérdezősködésre felelni. 5308 4| izzadni kezdett, azt nem győzte zsebkendőjével törölni, 5309 12| képet csináltak hozzá, s nem győzték eléggé bámulni a delnő türelmét, 5310 14| úgy segéljen!!!~Az egész gyülekezet szájtátva bámult a fekete 5311 10| férfiak ilyenkor készülődnek, gyülekeznek veszélyes vadászataikra: 5312 10| Kolozsvárott a főnemesség gyülekezni kezd már a nyárszak vége 5313 23| katulya. Előtte terebély gyümölcsfák álltak, tavaszon virággal, 5314 18| lehetetlen.~– – – Ilyen gyümölcsöket hozott az a nap, amelyen 5315 23| rendesen, sőt még egy ablaka a gyümölcsös felé is kitárva; különben 5316 6| mókuskám, ha engem szeret!”; gyümölcsöt hámoz neki, s azt erővel 5317 4| tanakodtatok rajta, hogy lehetne gyufára szert tenni, aminek a villója 5318 16| hogy nem pipázik. Mért nem gyújt rá?~– Hogy én rágyújtsak? 5319 11| neki, hogy elébb tüzet kell gyújtanod, sötétben nem bocsáthatod 5320 5| költeni magára, hogy tőkepénzt gyűjthessen kedvese számára! Az ilyen 5321 14| jól tudva azt, hogy ez nem gyújtja meg egyszerre az öltönyt, 5322 19| udvarban, annak a lámpáját gyújtotta meg, hogy a rejtélyes levélkét 5323 21| testület, ezek pedig már ülnek Gyulafehérvár sáncaiban, és semmi bajuk 5324 7| aranyat az abrudbányai vagy gyulafehérvári pénzváltóknál átadni; ott 5325 7| azokat a körmöciektől vagy gyulafehérváriaktól megkülönböztetni nem lehetett. 5326 15| mikalai csárda~Hídvártól Gyulafehérvárig egy jó napi járóföld van, 5327 14| elárultak, kötve vittek volna Gyulafehérvárra; de mert azt hiszik, hogy 5328 21| meglátod, mikor egyszer Gyulafehérvárról megindulnak azzal a sok 5329 9| másfelől Kolozsvár környékét, a gyulai havasokat, nyugotra pedig 5330 18| hogy az esze mind a fejében gyűljön össze, ami horizontális 5331 14| így kívánom; még egyszer gyűljünk össze valamennyien, akik 5332 14| azonkívül koronkint bengáli fény gyulladt el a barlang szögleteiből, 5333 22| égve, hanem az alsó bozót gyulladván meg, emiatt a szálfák kérge 5334 23| Aki fél, aki szeret, aki gyűlöl.~Pedig ennek nem szabad 5335 12| ellenünk, holtod után egy gyűlöletes pernek vetetted meg alapját, 5336 16| emiatt vonta magára nagyatyja gyűlöletét.~Henriette-nek nem volt 5337 17| hogy csúsztak előtte, hogy gyűlölték egymást a kedvéért, hogy 5338 15| Lúcsia-barlangi pénzverőket, nekünk gyűlt meg a bajunk; a jámbor bolondokat 5339 16| órámat is odaadom. Lehúzom gyűrűimet, csak ne nyúljanak hozzám; 5340 19| spanyolviaszk is, meg gyufa is, gyűrűjével lepecsételé a levelet ott 5341 1| briliántos, türkizes, rubinos gyűrűk; úgy fekszik hanyatt az 5342 23| századszor kezdte újra: „az én gyűrűmet el ne veszítsd”.~– Nagyságos 5343 14| leánynézőbe jön hozzád. Ha ezt a gyűrűt meglátod az ujján, arról 5344 10| s mézes málépogácsákat gyúrva, azok közé elegyíti azt; 5345 22| mert az úgy teletömte a gyutacs lyukát, hogy csak több órai 5346 22| annyiban sikerült, hogy a gyutacsok elpattogtak, de maga a töltés 5347 4| a báró szép ember, azt a H alatt mellékelt fotográf 5348 13| ősi csipkefőkötő.~– Áh, ha há, bravó – kiálta Kengyelesy. – 5349 17| könnyek nem tűrnek publikumot, habár csak egy személyből áll 5350 6| megyek odább: megint csak háborgat valami, de a hiúz nagyon 5351 10| agyara, amint a gyermeket háborgató legyek után kapkod. Egy 5352 4| harag rejlett, mint egy háborgó tengerben. – Már többször 5353 17| szégyennek a szökést; nem háborít az a gondolat, hogy amely 5354 16| tekervényes sétányokon naphosszant háborítatlanul járkálni végig-végig, akár 5355 23| hogy nem szereti, ha akkor háborítják, mikor dalol.~Tehát csak 5356 10| nélküli küldemény; annak háborító következményei… A fantáziájától 5357 23| nyugtalan, látványokkal háborított álmot; akkor egyszerre fölriadt.~ 5358 13| Gondom lesz rá, hogy senki se háborítsa önöket. Így, ni. El ne ölje 5359 5| hogy két óráig senki ne háborítson …~A lyányka gépileg teljesíté 5360 4| szolgált, s a kiütött török háborúban mint ezredes kapitány vágta 5361 6| alakkal tetszeni fogok; háborúra nem volt kilátás, békességben 5362 13| bizarr ötletei.~A grófné habos moir antique ruhába volt 5363 22| akárhonnan jöttek ide, többé – hacsak repülni nem tudnak – ki 5364 14| Onuc dicsekedve mutogatá hacukájuknál fogva rángatott komáinak 5365 14| az áruló Dáthám és Abirám hadait elnyelé, esküszöm a fenevadak 5366 1| kegyenc tökéletes ulánus hadiköntöst visel, még a négyszegletű 5367 21| testőrség megmenté a kozáktól a hadipénztárt, melynek szekereit, lovak 5368 23| fogadja el hídvári kastélyomat hadjárata „pivot”-jául, s nem volna 5369 22| rómaiak is használták itteni hadjárataikban.~A pandúrok most érték már 5370 21| olvasta Napóleon moszkvai hadjáratát, emlékezett belőle arra 5371 4| különben rendes dolog a török hadjáratoknál; az élelmezésre kiadott 5372 9| Gligor, nemes ember, falu hadnagya, ahhoz akarta adni a leányát.~ 5373 22| pandúrjait és fegyveres mezei hadnagyait, elhatározák, hogy közös 5374 22| erdőkben portyázó pandúrok és hadnagyok képezendik. A hajtóvadászat 5375 22| alkonyat után egy lovas hadnagytól levelet küldött Gerzsonnak, 5376 1| kezében kivont bádogkarddal hadonáz, és amellett keservesen 5377 4| hímzéseihez ült. János úr kacagva hadonázott alá s fel a szobában. Demeter 5378 22| ahol tíz elszánt férfi egy hadsereget verhet vissza.~A havas tetején 5379 22| alkalommal, hogy ha nem nagy hadvezér is, de bizonnyal nagy hajtóvadász.~ 5380 18| farkára, ha már a fejére nem hághat.~Haragja kitörésén megrettenve, 5381 18| utálhatja a viperát, de azért ne hágjon a farkára, ha már a fejére 5382 16| mondani, hogy egy halott hagyatékát ellopta.~– Ez csudálatos.~– 5383 5| sehonnan, senkitől. Magára van hagyatva, a világon senkije sincs, 5384 22| parancsom nélkül el nem hagyhatják, s nagysádtok itt szinte 5385 16| volt, a kocsit, lovakat nem hagyhatta ott magukban.~– Héj! Valaki! 5386 13| szegénynek talált. S még hagyján, ha ez a férj maga is szegény 5387 17| tették! Így szeretem őket. Hagyjanak engem futni, merre nekem 5388 16| veszünk helyette, s ezt ott hagyjuk. Azután sokáig folyt közte 5389 5| Majd én itt téged el hagylak pusztulni egy üres képzelődés 5390 4| hogy nem beszéltem-e ki hagymázom alatt valamit ez írásokról. 5391 6| virít. Hanem azért én mégsem hagynék belőle csak egy ágacskát 5392 1| rajta, mert ha ebéd utánra hagyod a haragot, az árt az egészségnek.~ 5393 18| magadat, hogy alszol; én nem hagyok békét, nekem meg kell azt 5394 6| pénzen megszerzett egyetlen hagyományát, s a betyár tilinkója után 5395 7| megosztoztak, mint tisztességes hagyományon; gondos szülék belenevelték 5396 16| kicsit veszekedett, már csak hagyományos szokásból, hogy lássa ez 5397 12| Henriette-nek egy félmilliócskát hagyományozok, Kálmánt pedig kitagadom, 5398 12| elmentél, máskor is itt hagytál. Azt hiszed, hogy olyan 5399 19| tompa hangon Satrakovics.~– Hahahá! No, ilyen kaland még berlini 5400 1| elfelejtette őket, legfeljebb Hahn-Hahn Ida grófnő mondása jutott 5401 13| szemeibe, akik maguk is nagyon hahotáztak.~Szilárd egyet gondolt, 5402 17| természetesen vörös kondor haj volt feltéve, hegyes spanyol 5403 7| örök szerelmünkre.~A délceg hajadon gyöngyörtől tikkadtan rogyott 5404 17| tányérja mellől a kést, s hajadonfővel, ahogy volt, rohant neki 5405 4| olyan gyöngéd, érzésteljes hajadont, minő a kérdésben forgó 5406 23| is érte egy szép réztűt a hajamba, amiért danolok.~Az persze 5407 21| körülrepkedve zilált fekete hajától.~Nem tekintett hátra, ha 5408 17| No, úgy tudom, hogy azóta hajban vannak egymással Lángainé 5409 11| beszédes társalgónő azon hajborzasztó vadászkaland elmesélésével, 5410 11| tud, pedig ő még szebb és hajborzasztóbb meséket is tudott a múlt 5411 10| adni nem szabad. Kivált hajdanában igen sűrűen látogatták mindenféle 5412 19| lámpafény után, mint egy sötét hajdankori rom, állt az éji félhomályban 5413 7| pedig azoknak sok katonájok, hajdújok van. Nem fél az az ördögtől 5414 15| különben a nyakam tör ki, a hajdúm így is kificamította a kezét; 5415 6| elfelejtsem a dolgot, mondám a hajdúmnak, hogy reggel az új fényes 5416 6| azt felhajtotta; két-két hajdúnak, aki mindétig kísérte, adott 5417 12| törte magát; két városi hajdút, akik fel akarták tartóztatni, 5418 5| köntösének hímzeteit s pompás hajékét, úgy hiszem, le is írták 5419 14| tesznek le. A fekete álarcos hajfürtjeiből ezalatt körös-körül sűrűen 5420 13| mintha én csak mendemondát hajhászni fordulnék önhöz azzal a 5421 1| túl járó kisasszony, hamis hajhurkákkal halántékai körül, egy kicsit 5422 22| tapasztalá, hogy a kövekkel hajigálás nagyon eredménytelen harc, 5423 19| azokkal kezdé az ablakot hajigálni. Amint egy morzsa megkoccant 5424 22| el, közelgő ellenfeléhez hajigálta egyenkint. Szilárd tapasztalá, 5425 16| szép szavára könnyű szívvel hajjítja ki az ablakon.~Amint az 5426 4| talált;~hogy csodálatos hajlama van a betyáros kalandkereséshez, 5427 13| túlságosan chevaleresque hajlamot, mely a női szépség bálványozását 5428 5| levelei fejlődését, indái hajlását, s beszélve véle, mint élő 5429 6| tanyája? – Mindenesetre födött hajlék, ahol nem éri az embert 5430 19| vendégét az utcáról szűk hajlékába, miután elébb vigyázva körültekintett, 5431 14| mozdulatai gömbölyűek, hajlékonyak, rugalmasak és e mai napra 5432 16| odament hozzá, feje fölé hajlott, s gyöngéden költögeté.~– 5433 14| az olvasztó felé, merre hajlottabb volt a padlat.~A kék szeszláng 5434 16| futna együtt velük; a kelő hajnalfény visszavert sugára az, billió 5435 12| fellármáztatja ugyan, éjfélben és hajnali álmukban; ki mikor ebédelni 5436 16| fényesebbek ragyogtak még a hajnalon keresztül; nemsokára égő 5437 19| mellett bevárni a piros hajnalt, hanem idejekorán lefeküsznek.~ 5438 22| erdőben, s maga is csak hajnaltájon dűlt le alunni.~Ez éjjel 5439 14| kívánta, hogy a Fatia Negra hajoljon elébb hozzá közel; hadd 5440 14| alkotott; sok helyütt térdig hajolva lehetett csak előhaladniok. 5441 4| hallgat. Annak a sűrű fekete hajsátornak nem is szükséges úgy elborítani 5442 22| ismeri a maga emberét.~A hajsza megindítása előtt közlé 5443 25| vele, hogy előtünedező ősz hajszálait kitépesse, mert már akkor 5444 14| sűrűen emelkedtek föl egyes hajszálak, mintha valami rémséges 5445 10| veszteségen a báró úr egy hajszálnyit sem bánkódott, sőt azt mondta, 5446 11| természetesen, nem folytathattuk a hajszát; eleinte meg is voltunk 5447 10| együtt, szüntelen alá s fel hajszolja őket, tapostatva a lehullott 5448 16| mármost ezt a lovat nem lehet hajszolnom tovább – dörmögé Gerzson 5449 7| keresztül, mely a malmot hajtá, s oda facsöveken által 5450 6| semmi út sem vezet, s azután hajtanak árkon, völgyön, néha tengelyig 5451 8| nyeregben ülőnek félre kell hajtania a fejét, hogy a kőbe ne 5452 11| Lénárd azt hitte már, hogy a hajtásból kitört medve ismét visszatéved 5453 6| minthogy úgyis vége volt már a hajtásnak, meg az üregben úgysem nagy 5454 6| már abban akarták hagyni a hajtást, ki voltunk éhezve kegyetlenül; 5455 6| ilyen vén gonosztevő akadt a hajtásunkba négy nap egymásután. Mindannyiszor 5456 18| s az előre haladott után hajtatott.~János annyit belátott, 5457 14| aranytól és drágakövektől, s hajtekercsei igazgyöngysorokkal voltak 5458 16| acél lemeze, akörül fogom hajtogatni a váltót, s ismét a lemezzel 5459 22| mindaz, amit a vármegyék hajtói tehetnek, nem félelmes rájuk 5460 6| megpofozta, utoljára egy hajtójának a fejéről lehúzta a bőrt 5461 6| tisztulni kezdett, már akkor a hajtók jó közel jártak; őz, farkas 5462 6| ködben nekiindítottuk a hajtókat, míg magunk a vadjárta réseket 5463 20| észre nem vették, s el nem hajtották.~– Álljon meg egy szóra, 5464 22| hadvezér is, de bizonnyal nagy hajtóvadász.~Az ő terve az volt: a megyékből 5465 9| anyamedvét, mit valami távoli hajtóvadászaton halálra sebzettek, s mely 5466 12| kellene, hogy egy vederrel hajtsak föl egyszerre; hisz az a 5467 6| tegyünk egy kísérletet; hajtsuk meg még egyszer az erdőt, 5468 11| aminek a vége fölfelé van hajtva, ha valaki jól tudja fúni, 5469 14| elborzadva látták, hogy hosszú hajzatának egyes szállai hogy emelkednek 5470 11| Szeretem és éppen azért hal meg.~– Olyan volt ő ebben 5471 19| tisztelendő úr maga hol hál?~– Én kimegyek a méhesbe, 5472 18| az általam megkísértett hálaajánlatokat, valószínűleg így tête-à-tête 5473 10| azok a kis horgon akadt halacskák, mindegyiknek volt egy pár 5474 11| megszenvedhetett, látszott nehéz haladásából, hogy meg van zúzva; oly 5475 7| folytatták a járt ösvényen a haladást, hanem félretérve, a patak 5476 25| megharagítá Lángainét. A háládatlan teremtés! Én pört kezdek 5477 9| hatalmas, mint ő, ha netán háládatlanul lázadást merne megkísérteni 5478 22| lefelé ellenfele is olyan jól haladhatott, mint ő maga; a távolság 5479 10| észre a nő, hogy óvatosan haladnak; felnyitá az egyik ablakot, 5480 7| lovagot látunk a hegyek felé haladni, az egyik egy őszhajú, öles 5481 2| vén diák, aki emlékezetét haladó idők óta mindig kéziratok 5482 18| bérkocsira ült, s az előre haladott után hajtatott.~János annyit 5483 17| fiatalember, ki nagyapja haláláról értesül, csak ennyi sajnálkozást 5484 22| magyar költő szerencsétlen halálával annyira nevezetessé tett.~ 5485 25| fájdalom, rettegtető titkok, halálfélelem, álmatlan nyugtalanság, 5486 5| arc megelőzi színével a halálítéletet. Ez ellen nincs védelem.~ 5487 16| másik nő ártatlan és őszinte hálálkodása. Szerette volna összetépni 5488 10| emberek áldásaiban; az oláh a hálálkodásokkal nagyon adakozó. Én nem fogom 5489 4| meglátja, meg fogom önnek hálálni még valaha.~– Oh, kérem 5490 12| vagyok-e már rosszul; fekszem, halálomon vagyok; te ezt bizonyosan 5491 15| cső is eldördült.~Semmi halálordítás utána… A Fatia Negra sebzetlenül 5492 4| melyek szerint többször halálosan megverte, akiket éppen rossz 5493 21| sebet is kaptak: de egy sem halálost, vagy nagyon messziről lőttek 5494 5| káprázó szemei előtt, hogy a halálsápadt arc megelőzi színével a 5495 23| őket? Itt hangzott a nő halálsikoltása, itt küzdött a férj irtózatos 5496 14| tetteire, mik Achab ellen a halált felidézték; esküszöm az 5497 16| hogy férje kiszabadítsa e halálverejtékes szorongattatásból. Szinte 5498 4| csak nem fogja magát örökké halálveszedelemnek kitenni, csak azért, hogy 5499 8| elmúlt óra eseményeiről: halálveszélyes helyzete, a csodálatos segítő 5500 21| Negrát elfogni nem lehet halandónak.~– Utánuk! Egy lovat adjatok! – 5501 16| lépve, pisztolya agyát annak halántékához tartá.~A Fatia Negra kezében 5502 1| kisasszony, hamis hajhurkákkal halántékai körül, egy kicsit szakállas 5503 11| nyíláson keresztül éppen a halántékának irányozva tartám a pisztolyt, 5504 16| összevissza érthetetlen dolgokat, háláról, gyöngédségről, kellemes 5505 10| megszorítá annak kezét, s hálásan mosolygott reá. Azt hitte, 5506 22| Éjjel szobádban senkit ne hálass, és többször körülnézz, 5507 16| megjárom ez utat magam; de halasztani egy nappal sem akarom. Hiszen 5508 19| világítva, csak azután kezdte rá halaszthatatlan útját, mikor az egész kastélyban 5509 10| függők csengője egy-egy kis halat ábrázolt, melynek egymást 5510 7| egyet előhozni.~Anica pedig hálateljesen csókolá meg a Fatia Negra 5511 17| semmim, nincsen senkim!”~– Ön hálátlan azokhoz, akik önt szeretik.~– 5512 4| gondoskodjék, s reméli, hogy ő is hálával fogja viszonozni e jóakaratot; 5513 11| reszketett e szóra; és még halaványabb lett, mint volt.~Megragadtam 5514 25| örökségi részét. Mennyire haldoklóvá tette az a gondolat, hogy 5515 6| hogy most már szalmazsákon hálhat. Előtte való órában odahívatta 5516 17| Tehát maradjon itt nálam; háljon a szobámban, reggelre meggondolhatja 5517 11| azonban bezárva találta, halk kérdéseire nem kapott választ, 5518 23| egy szóra – szólt ekkor halkabb hangon a Fatia Negra, csaknem 5519 5| kitűzött feltétel volt. Mint hallám, Margari barátunk kerítette 5520 19| úrnak, mintha hegedűszót hallana az emeleten.~– Hisz itt 5521 8| kérdezed, látnád mindennap, hallanád mindazt, amit mond, látnád 5522 6| változatokban. Fejedelmek nem hallanak ilyen hangversenyt, mint 5523 22| én őt, és ha szólani nem hallanám, a lépései hangjáról megismerném, 5524 17| magyarázatát nehéz volt az első hallásra kitalálni.~Úgy tetszék, 5525 22| lépéseit hallom.~A vak éles hallású fülei már neszelték az ismert 5526 8| szabadulni, folytonosan hallatá azt a rémületes bőgést, 5527 25| hírére, sőt még csak hírt sem hallatott magáról.~Pedig Henriette 5528 6| villámlós fergeteg; messziről hallatszik már a bömbölése, amint hajtja 5529 6| folytonos sajátszerű dübörgést hallatva, mely olyan, mintha valami