Jókai Mór Szegény gazdagok Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
5530 4| Szilárdnak kereszteltek; hallgasd meg nyugodt lélekkel, amiket 5531 18| fogja nekem fizetni, hogy hallgassak. A nagyságának nagyon szüksége 5532 14| hangon a kalandorvezér. – Ide hallgassatok rám.~Mindenki odahagyta 5533 14| elébb elmondani az esküt, hallgassátok meg; és szóljatok hozzá, 5534 14| vagyunk a Lúcsiában; ott hallgassuk meg, amit te beszélsz, s 5535 6| nyomasztó kísértete.~Néhol hallgatag házak maradoznak el az út 5536 12| Lángainé, megtörte eddigi hallgatását.~– Atyus, te új végrendeletet 5537 12| ideig nem törte meg senki a hallgatást.~Végre Demeter úr, indulataiból 5538 4| felolvasást hallgasson, miért ne hallgathatná Margariét, ha olyan nagyon 5539 7| pengését, mikor leányod szavát hallgathatom.~(Vinne el a bányarém! – 5540 19| negyvennyolc óráig nyeregben ül, s hallgatja az ágyúgolyók fütyülésit, 5541 14| vezérli az ütenyt: a gépek hallgatnak. Munkájok be van végezve. 5542 12| rájuk hallgatni, mint nem hallgatok most.~– Óh, te hallgatni 5543 7| adod is a pénzednek, én nem hallgatom aranyaid pengését, mikor 5544 19| körültekintett, hogy nem hallgatózik-e utánuk valaki. Ott benn 5545 11| füleit hegyezte, mintha hallgatóznék, s örvendve szimatolt; tán 5546 23| hallott, hogy felébredt rá.~Hallgatózni kezdett. Éjfél után olyan 5547 18| hogy mi baj vár reá, de hallgatózó cselédség fogta körül, akiket 5548 11| szakadozott hangot adott. Hallgatóztunk utána; alig tért vissza 5549 19| azokat nagy gyönyörűséggel hallgatta. Azontúl, amit látott, az 5550 11| esküdött a holdra, de te nem hallgattál rá; te szereted férjedet, 5551 12| végcsapást fejünkre. Én tűrtem, hallgattam, s lemondtam. Én könyörögtem 5552 11| magukat a színfalak mögül hallgattatni, ő pedig leereszti az alkóven 5553 11| lépések hangját veheténk ki. Hallgattunk rá; melyik jő, melyikünk 5554 8| alatti park árnyékos útjain, hallgatva a mezőn dolgozó leányok 5555 5| szégyenére, hogy vele együtt hallhass meg. Ez a szándék nem szép 5556 9| elégszer látjuk őket; nagyságod hallhatja innen erkélyéről búskomor 5557 19| víg társaság: hiszen ide hallik a bőgőhegedű szava.~– S 5558 14| ellen valaha cselekszem. Hallják meg ez esküvésemet mindazok, 5559 24| örült legjobban.)~– És most halljam a kegyednek részéről való 5560 19| bajotok? Mit nevettek?~– Halljátok? – szólt a gróf a körülállókhoz 5561 20| hogy valami biztató választ halljon tőle; Henriette pedig szótlan 5562 12| az. No, hát, úrfi, hadd halljuk, miért jöttél ide? Mire 5563 14| akár láttottakat, akár hallottakat, elmondani nem fog; hanem 5564 11| egészen el volt kábulva a hallottaktól: elmélázva nézett maga elé, 5565 22| tőle gyanakodva Szilárd.~– Hallottalak néhányszor fohászkodni uram, 5566 14| most is ott ült aranyai halmazán, mik szétgurultak a félig 5567 20| ruhája szegélyét csókjaival halmozá el, s sietve tért szobájába. 5568 15| inni, olyan tiszta ágyban hálni, mint Erdélyben.~Az ifjú 5569 12| gondolod, hogy már meg kell halnom, mert félsz tőlem? – Pedig 5570 5| nevet, a másik, a delejes háló másik tényezője, nem fogja 5571 13| Sajnálom önt; már benne van a hálóban.~Szilárd sietett a grófnét 5572 17| nézőhelyen; azt mondja, hogy a halogatás csak komisz trupp színtársasághoz 5573 19| lefekvést, de készakarva halogatom azt; várok még valamire.~– 5574 22| képezendik. A hajtóvadászat hálója így napról napra összébb 5575 6| Lassan, lassan. Én nem hálok idebenn.~– Nem-e? – kérdé 5576 18| boldog férfiú tarka virágos hálókabátban a bőrpamlagon, s hosszú 5577 4| köszönjük – szólt meleg hálókabátjába húzva magát Demeter úr, 5578 4| felöltöztették. Nagy, virágos selyem hálókabátot adtak rá, s pamlagvánkosaira 5579 6| egyedül, magányosan, egy halom tetején; dobogó hídja alatt 5580 14| érintetlenül hevert pirámid alakú halomba rakva kisded erszényekben; – 5581 7| alá. A vert arany magas halomban hevert már a gép előtt; 5582 12| félig fenn ült az ágyában, a hálósipkája félre volt csapva a fejében, 5583 4| húzva magát Demeter úr, s hálósipkáját fájós szemeire húzva –, 5584 1| selyemkaftánban, fején gyapot hálósüveggel, lábain meleg posztóharisnyák, 5585 19| hold. Az volt Henriette hálószobája. Gerzson úr ezt tudta. Járatos 5586 17| szokatlan zajra fölébredt. Hálószobáját egy ajtó választá el a nagy 5587 19| az a szoba volt a bárónő hálóterme.~Gerzson úr gondolá magában, 5588 25| fel ne hurcolják a sírból; halottan a törvény elé ne állítsák, 5589 17| híreszteljenek el, mint halottat; lakjanak jól, mikor én 5590 2| Monte-Cristo kilökette magát halottképpen egy zsákba varrva a tengerbe.~– 5591 4| menni, s ha Isten és az én halottkezem nem védelmezi öt, öngyilkossá 5592 25| háziasszonyával egyetértve, magát halottnak hirdetteté ki, egy festett 5593 24| bírná magára venni, hogy egy halottrul rosszul beszéljen: De mortuis 5594 23| ágya mellé, és meresszék rá halottszemeiket, mint hogy találkozzék egykori 5595 14| elmélázott, mint aki valami hálózatos terv bogait szedegeti össze; 5596 19| hogy hát miért nem, mint a halszálka.~Gerzson úr folytatta a 5597 4| Olyankor veled egy szobában hált, te viseltél rá gondot, 5598 12| följegyeztem, a fejem alatt; rajta háltam, nem felejtettem el belőle 5599 4| szóra. Meg volt lepetve; még halványabb lett, mint azelőtt; meredt 5600 18| elkövesse, s azután maga hamisította tovább a váltót, hogy a 5601 13| negyvenezer forintos váltót hamisítson.~– S miért nem akarta ezt 5602 7| Erdélyben egy nagyon elterjedt hamispénzverő társulat, mely, mint most 5603 18| Legjobb lenne, ha az egész hamisváltó-ügy nem lenne a világon. Legjobb 5604 6| bányavárosban szálltak meg, melynek hámorai ki voltak világítva az érkezők 5605 14| ledobatott, és a Malach Hamovesh angyalra, ki az erőszakos 5606 6| engem szeret!”; gyümölcsöt hámoz neki, s azt erővel szájába 5607 22| után vagyok.~Aznap csak egy hamuban sült pogácsát evett még.~ 5608 17| szobájában, már Kálmánnak híre, hamva sem volt. Helyette talált 5609 25| carrarai márvány, mellyel hamvait lenyomtatták, hogy fel ne 5610 5| aki még csak a gyertya hamvát sem tudja elkoppantani, 5611 14| fűben, a forró napsugár elől hangafa árnyékában hűselve, heverészett 5612 4| ifjú kezeiből, s hevesebb hangba csapva át, monda:~– És ha 5613 11| kipihenni, s olyankor tört hangban egyes kérdéseket intéztek 5614 3| menekülést, hogy egyszerre ordító hanggal támadt rá mind a kettő, 5615 18| kalapjaikat félrevágva, hangjaikkal egymást túlordítva.~– Micsoda? 5616 17| asszonyságok, akiknek mélyebb hangjuk van, felöltöznek férfiaknak, 5617 3| ezzel mutatva, hogy a nagy hangkifejtéstől meg nem ijed.~– Mit akarsz?~– 5618 12| amire te! – szólt büszke hanglejtéssel az özvegy. – Én is gondoltam 5619 17| festve, s valami hiénai éles hangnyomata; de mindezek mellett is 5620 3| Demeter úr közbeszólt gunyoros hangnyomattal:~– Matild nem megy férjhez 5621 12| olyan kacagáshoz hasonló hangokat hallott:~– Úgy! Férjét? 5622 17| szándékosan elváltoztatott hangoknak, hogy a szereplők mind nőneműek 5623 16| aludt a hintóban, e heves hangokra felébredt, s kitekintve 5624 16| zongorának, úgyis nagyon el van hangolva. Szeretnék egy komoly szót 5625 8| segélyért kiáltani, annál hangosabban tevé azt a megszorult paripa. 5626 14| alászálltukban elkezdik dalaikat hangoztatni, míg némely kedélyes részvényes 5627 1| boszontólag az orrán keresztül hangoztatva a szót. – Senki sem felel?~ 5628 1| lett, hogy a legkisebb erős hangra összerezzent, s sokszor 5629 6| a hegedülést; elcsukta a hangszert ismét hosszú ládikójába; 5630 17| kezdett válni a lárma; egyes hangtöredékek olyasmit sejtettek, mintha 5631 13| s mikor Kengyelesy éles hangú kacagása nagyon verte a 5632 6| Fejedelmek nem hallanak ilyen hangversenyt, mint ez a rongyos csárda.~ 5633 18| embernek a csizmájába egy hangya beszorul, s az ember társaságban 5634 23| sebesen közeledő lépések hangzanak.~Ismét egy kiáltás, mint 5635 22| üres volna alatta, s az hangzanék minden lépésére. Óh, én 5636 5| tollat, odaírá ezt a barbár hangzású nevét egy szép fényes csillagnak: „ 5637 4| Sipos úr családias bizalom hangzatán. – Nem volt ma nálad az 5638 14| parancsnok ércszava idegen hangzattal vegyült a zavart lárma közé.~– 5639 22| Áldjászketye domnye Zeu! – hangzék egyszer csöndes hangon a 5640 16| eredmény; az egy kicsit mesésen hangzik.~– Azt hiszi tán, hogy a 5641 6| ismét a rohanó patak mélyen hangzó zúgásába vegyül el.~Henriette 5642 10| hölgyek ilyenkor el vannak hanyagolva.~A vadászat tettleges idénye 5643 4| elbocsáttatni, akiket közvetlen hanyagsági gyanú terhelt; a többit 5644 8| nézve; az ösvény meredeken hanyatlik alá, rohanó záporoktul mélyen 5645 12| miket mondott a beteg, hányféle változás történt rajta. 5646 23| emléke. Lelkének rettentő hánykódásai közepett, lassankint, mint 5647 21| arcok láttára, s elkezdett hánykolódni; ura csak alig bírt vele, 5648 21| hagyott el, rövidre fogva hánykolódó lova kantárszárát, rákiálta 5649 17| két garasért bukfenceket hányni a vásári publikum előtt, 5650 1| mindig azt hallotta otthon hányni-vetni, hogy a Lapussa-család ilyen-olyan 5651 6| láthatárig mint egy hullámokat hányó homokóceán alakulnak, benőtte 5652 11| acélból volna; akárhová hányta-vetette őt az óriási ellenfél, mindenütt 5653 23| a véres hullák egymásra hányva, talán napokig, amíg rájuk 5654 13| szeme közé nézve, kérdé:~– Hár miről beszéltetek folyvást, 5655 11| láthatatlanná tegyék?~A kísértő haragba kezdett jönni; vette észre, 5656 3| így mondtad; hanem akkor haragban voltál, az ember olyankor 5657 8| jó volna, ha mink egyszer haragbul verekednénk: az rettenetes 5658 2| melyen János úr oly nagy haraggal ment el hazulról, különösen 5659 1| máskor, ha valaki délelőtt haragít meg, ebéd előtt mérgelődjél 5660 7| iparkodjunk ám, hogy meg ne haragítsuk magunkra!~Erre bejött a 5661 12| életemben fel sem vették haragomat, halálom után sírjanak miatta, 5662 9| miknek menetét kiismerni a haragoszöld égerfa pagonyokból, a hegyoldalak 5663 1| ha ebéd utánra hagyod a haragot, az árt az egészségnek.~ 5664 12| beteg ember, vagy még inkább haragra indult rajtuk.~– Kelj fel 5665 1| kívül vagyok.~– Hát miért haragszol? Kire?~János úgy tesz, mintha 5666 18| akartam ilyen nagyon. Ne haragudjon, no. Hiszen nem fáj, ugye? 5667 6| mókus! – Mintha mindig őrá haragudnék meg azért, hogy valahányszor 5668 22| üdvözlé őt, mintha soha semmi haraguk nem lett volna egymásra.~– 5669 21| csudát össze organizált harámbandákról, rejtélyes vitézekről; tán 5670 21| egyetértésével a vidéken hatalmaskodó haramiabandák kiirtásához.~Egész lajstromai 5671 17| hanem Moor Károly, Schiller haramiája. Az első három szónál ráismert 5672 21| összefüggésbe bírta hozni egy fő haramiavezér nevével, akit a vidék úgy 5673 10| fog semmi kellemetlenség háramlani. Azonban mégis azon esetben, 5674 8| bontja meg a szél, majd a harangláb törik ki; egy esztendeje 5675 7| különös, rekedt a hangja. Nem harangnak való, ami az embereket imára 5676 4| óra? Órásmester vagyok én? Harangozó vagyok én? Azért van a nagyságos 5677 18| megéhezik, akkor a Margari harap. A nagyságos úr ismer engem. 5678 16| hosszan elgondolkozott. Ajkait harapdálta. A grófné a zongorához készült 5679 2| öreg ne lássa, s ajkába harapott, hogy sírva ne fakadjon; 5680 13| feláldozotthoz.~Szilárd ajkait harapta, hogy a könny szemébe ne 5681 19| van Drahhowecz, Muntya, Harastary, Brinkó, Baudán, Kirakoricz …~– 5682 22| hajigálás nagyon eredménytelen harc, ahol az egyiknek csak fél 5683 21| mely, ha a keresztes háború harci krónikáiban volna följegyezve, 5684 11| tündér, aki egy óriással harcol. Emez fél fejjel magasabb, 5685 3| felülve, hogy bátrabban harcolhasson. – Mi oka lehet ezt ellenezni?~– 5686 21| csak ezután kezdte még rá a harcot.~– Le a fejekkel; le a süveggel! – 5687 16| mely végveszedelmében nem harcra alkotott karmait ellenfelére 5688 19| mikor az ember a málé vagy haricskalisztet beleereszti, hogyan kell 5689 5| amiket magáról le nem bír hárítani többé, amik rajta feküsznek 5690 20| pénzverők vezére, az ő fejére hárítják az egész bűnt; pedig a Fatia 5691 22| egyszerre támadt; egyik sem hárított (parírozott). Szilárd kardja 5692 23| ágyat takaró medvebőrre, harmadikat, negyediket és ötödiket 5693 23| két szobán keresztül, be a harmadikba, ahol a fegyverek álltak. 5694 3| hogy testvére mit akar, a harmadikban pedig többet tudott, mint 5695 16| bánatpénzt akartam fizetni, a harmadikkal pedig csak becsületből futtatok; 5696 4| másodiknál még többet. A harmadiknál le akarta beszélni Henriette-et, 5697 21| pisztolylövés érte a telivért, a harmadikra, mely szügybe találta, felágaskodott 5698 24| kielégítése.~– Tökéletes harmadrészbeli osztály? Semmi leengedés 5699 16| visszavert sugára az, billió harmatcsepptől visszaverve, s amilyen messze 5700 16| árnyék körüli dicsfényt a harmatos mezőn, meg a lilaszín ködös 5701 16| urát, a napot üdvözölni. A harmattól nedves zöld vetések között 5702 1| ül a kandalló előtt egy harminc-harmincöt év körüli fiatalasszony, 5703 25| érte négy forintokat és harminckilenc krajcárt, mint szinte a 5704 16| két órára itt leszek, s háromkor indulhatunk.~– Én ébren 5705 11| egy palakő asztal, néhány háromlábú szék egész bútorzata, meg 5706 17| búzát; azt beragasztották háromszínű papirossal, címert is metszettek 5707 6| vendégnőjét, ismét felsegíté háromujjú kezével ülésébe; Henriette 5708 11| láng világította meg. Egy hárságy, kecskebőrökkel leterítve, 5709 19| jól tudok alunni; van egy hárságyam.~– Óh, én különösen szeretek 5710 19| Óh, én különösen szeretek hárságyon alunni, bundámmal betakarózva; 5711 23| kerek téren, mit terebély hársak fogtak körül.~A parkban 5712 23| komornyik.~– Ott vacsorál a hársfák alatt, ni! Hát nem látja 5713 24| most.~– Igazán, a szívem hasad meg érte, tessék elhinni, 5714 8| alig volt egy-egy látható hasadás, melybe megkapaszkodhassék, 5715 12| lábú hóhér, mert úgy ütöm a hasadba ezt a kést, hogy rögtön 5716 22| mint Pintye Gregor, a Torda hasadékban lakjék vele. Paplanos ágyhoz 5717 6| aradi tömlöc ajtaja alatt a hasadékon?~– Fúj, akinek fúj. Aki 5718 7| Mehetsz odább.~Hajnal hasadt, mire hazaértek. Amint Anica 5719 16| ostor sudarát, a gyeplűs ló hasát a legvégével megcsippenteni, 5720 11| körmei mély rovátkákat hasítottak a kőlapon, mely e kunyhó 5721 6| sebektől összevissza van hasogatva, a szájából egy darab hiányzik, 5722 15| álló faliszekrénybe, mely hasonlatos az állóórák tokjaihoz, abban 5723 7| volna a köszöntésnek, ha nem hasonlítana inkább valami összebeszélt 5724 7| visszafojtva nézte a jelenetet. Nem hasonlított-e az valamihez: amint ama 5725 25| meg. Kengyelesy és a hozzá hasonlók gyakran évődtek vele, hogy 5726 1| gúnymosollyal nézett reá, valami hasonlót takart el a missz is az 5727 6| kép, tűnt elő a hídvári hastély alakja; hegyes kúpjaival, 5728 1| kinél? Egy nyomorú semmiházi Hászeginél a vendégfogadóban! Jól van. 5729 4| gyönyörűségéről; a tudományok hasznairól, az indulatok kárairól, 5730 13| Lapussa nem volt ép elméje használatában, midőn családja egyéb tagjait 5731 13| de önnek nem szabad azt használatba venni. Nekem sok mondanivalóm 5732 5| kesernyés, émelygős; de annál használátosb. Ahogy előre megmondám: 5733 14| szertartást valami különösen használatosnak tartotta. Tán az áldást 5734 22| azokat nem fogja ellened használhatni.~Szilárd kezdte látni, hogy 5735 22| Próbáld meg uram, hogy használhatod-e őket, mert én nem hiszem, 5736 5| díszes hivatal is. Ott sokat használhatsz embertársaidnak és hazádnak 5737 21| Ellenfelei pedig lőfegyvert nem használhattak ellene, mert könnyen egymást 5738 10| közönség előtt, többen is használják a nevet és álarcot; ami 5739 14| mindenestül; de hát mit használna, te mindenütt rám találsz, 5740 10| ellenére mégis emberek ellen használná azt a mérget.~– Az iszonyú 5741 22| meglehet, hogy a rómaiak is használták itteni hadjárataikban.~A 5742 7| hamis pénzt, és volt rajta hasznuk évenkint, jó időben, rossz 5743 5| méltattam; nem akarom nekik hasznukat venni. Eleget tudok belőlük. 5744 7| is érdekelkve volt – nagy haszon reménye és nagy bosszúállás 5745 6| hogy attól igen mérsékelt haszonbért fizetnek, s hogy a nagyságos 5746 22| tűzve; a víztől alkalmasint haszonvehetetlenné téve, és egy hosszú arab 5747 24| lefelé, lábbal felfelé, hasztalanul erőködött magán segíteni; 5748 14| elárultalak! Tekints oda hátad megé!~A sorakozott fegyveres 5749 4| tíz-húsz ívre terjedőket; aztán hatalmasan ellenálló ellenfeleken vármegyei 5750 16| kettőt-hármat pattantani hatalmasat a levegőben, s megint elkapni 5751 21| harámbandája, mely neki a nyilvános hatalmaskodásokat segítette elkövetni?~– Furcsa! 5752 21| egyetértésével a vidéken hatalmaskodó haramiabandák kiirtásához.~ 5753 23| kísérteteivel, kiket egy világ hatalmával kezeikben, egy gyönge nő 5754 10| ábrázolt, melynek egymást hátaló pikkelyei éppen olyan mozgékonyságot 5755 4| megszeretett téged. Pedig aztán hatályosabb kerítőt kívánni sem lehet, 5756 14| gidójával: a kis őzfiak anyjuk hátán ugráltak keresztül … A Fatia 5757 19| lovak kötőfékjeit, a nyerges hátára felkaptam, a többit előttem 5758 10| eljött utána az ország határáig; közelében van, nincsenek 5759 21| fegyelmezett, organizált állam határain belül, egy csoport kalandorral 5760 22| tökéletesen organizált ország határán eszébe hagyja magának jutni 5761 9| belőle.~Volt itt a vlaskucai határban egy gazdag pakulár, ki valami 5762 4| darab hitelrészvényt. A határidőre a részvények pár forinttal 5763 6| volt a menyasszonyom. A határnap előtti estén, nehogy elfelejtsem 5764 4| más spekulációja volt; a határnapon mind az ezer részvényt elhozta 5765 8| csutakjain, mik azt a paripa hátáról letépték; e kínos helyzetben 5766 23| zárva találná.~Inkább arra határozá el magát, hogy ébren fogja 5767 16| összeköttetést.~– Akkor e határozata nagysádnak ebben a percben 5768 5| föltételeimet elmondhatni, miket e határozathoz kötök.~– Meghallgatjuk.~– 5769 5| mellékszobában várakozik határozatodra; mutasd meg, hogy szép írásod 5770 16| személyesen. Egy mellékindoka e határozatra az is volt, hogy nem akart 5771 5| hívatni foglak, azalatt határozd el magadat. Inkább akarod-e, 5772 21| nem várva, hogy társai mit határoznak, egynek a lovára felkapott, 5773 5| ügyvédemet, s aszerint, amint határozni fogsz, ő felteszi vagy a 5774 5| a bűnvádi pert? Ez iránt határoznod rád van bízva. Két óráig 5775 16| egész ismeretségünk ebben határozódott, mihelyt e halálos aggodalmamból 5776 5| melynél a többiek ülnek –, határoztál-e magadban?~– Határoztam.~– 5777 5| határoztál-e magadban?~– Határoztam.~– Fátyol vagy főkötő?~– 5778 22| Azonban Szilárd el volt határozva; az erős akarat, mely jellemes 5779 4| szépen átkelt az erdélyi határszélen. Sok valószínűség szól amellett 5780 10| tett; annak közelléte egy határszéli városban, tudakozódása az 5781 6| midőn átlépték az erdélyi határt. A táj gyönyörű, mosolygó, 5782 7| azért az aranyért, hanem a határtalan bizalomért, amiben annak 5783 9| Rézpatak felől jőve tizenkét hátas paripával, hat cigány muzsikussal, 5784 12| melyik ingrediencia miféle hatásra való; miféle orgánumba kell 5785 8| kézzel a sziklához nyomva, hátát a falnak vetette, s hirtelen 5786 2| egészen belépett az ajtón, a hátával be is akarta egypárszor 5787 18| méltóztatott csengetni, azt hátba vágta, kikergette, hogy 5788 2| nyolc órától kezdve reggeli hatig Lapussa úr ágya mellett 5789 18| ki oda települt le egy hátikosár szegfűgombával, s azzal 5790 17| csapásai, amik gátlólag hatnak az életpályák küzdelmeire.~ 5791 15| rossz helyet, már legalább hatodszor történik velem ott baj.~– 5792 10| kérdésre egynehány vármegye hatósága hasonló kíváncsisággal szerette 5793 21| továbbfűzéséről.~És valóban a hatóságok úgy megnyugodtak abban, 5794 19| határozott szavai mégis annyira hatottak rá, hogy komolyan vette 5795 14| nyert, úgy szorítá mindig hátrább a lángoló pálinkaárt, lassankint 5796 18| kiálta János úr, kezeit hátradugva kabátszárnya alá, mintha 5797 4| vagy tíz lapot egyszerre hátrafordított, akkor meg Clementine sehogy 5798 13| otthon, s egy látogatójegy hátrahagyásával elvégezheti a látogatás 5799 19| kocsisát, akit Hídváron hátrahagyott a négy lóval.~Csak a kocsis 5800 17| csekély adóssága fejében hátrahagyva készleteit és ruhatárát. 5801 7| kérkedve erejével, nem várta be hátrahajolva, hogy a gép rúdja egészen 5802 4| Demeter úr is, mire János úr hátrahúzta magát a szoba hátuljába, 5803 21| dulongásban egyik lovas hátráltatta a másik küzdelmét; az ádáz 5804 7| kérdezé tőle az öreg hátraszólva.~– Megesküdött rá.~– Kinek? 5805 18| szólt Monori, feszesen hátratartva magát, s szemeit élesen 5806 21| töltsék az időt. Néha-néha hátratekintve, látták, mint vágtat utánuk 5807 1| senkire rá sem néz, végigsétál hátratett kezekkel, akkor észreveszi 5808 1| elhallgatott; azután megint hátratette a kezeit, s járt-kelt, nagyokat 5809 1| hogy azt ne hallgassa.~De hátravan még valaki, akinek még erősebb 5810 21| Piskiig előre, a katonák hátravetették a dzsidát, s pipára kezdtek 5811 22| a pandúrokat, s kezeiket hátravonva, odatartá keresztbe Szilárd 5812 22| amilyen messze a havasi hátról ellátni, olyan messze semmi 5813 3| sőt a legelső földesúr a Hátszeg vidékén. Hogy mondhattam 5814 4| roppant birtokokat szerzett Hátszegen, Hunyad és Fehér megyékben, 5815 19| nem esett csalódnom, mint Hátszegiben. A sors ide kárhoztatott, 5816 25| hogy miért nem közelít Hátszeginéhez, ő bizonyosan mondhatja, 5817 4| részvényeket megint eladhatja. De Hátszeginél ez nem sikerült; – amint 5818 16| hegyremászó sorokat írt báró Hátszeginének, tudatva vele igen barátságos 5819 19| mondsza csak: hol hagytad Hátszeginét?~S ennél a kérdésnél mindenki 5820 13| férjhez adta, akkor pedig Hátszegire erőszakolt titkárul; voltaképpen 5821 4| óhajtása.~Azt is megtudták már Hátszegiről, hogy vagyoni állapotja 5822 19| szörny-perben, s mindennap várják Hátszegre a vallató bíróságot, mely 5823 9| magának szebb ideált. A Hátszegvidék különösen gazdag ilyenekben, 5824 14| észre, hogy ezalatt a sötét háttérben, melyet a barlang távolabbi 5825 7| patakon átvezetett.~A barlang hátterében állt egy sajátságos kőépület, 5826 17| összerakható spanyolfal képezé a háttért, mely szoba formára volt 5827 1| elkészítette az asztalt; egy hattyúnyakú paliszander fatábla volt 5828 7| szalagokkal van átfűzve, feje hátulján kisded, kerek gyöngyös kalpag 5829 5| Erre ő ideírt e papírok hátuljára egy nevet; tekintsd meg.~ 5830 11| a kőlapon, mely e kunyhó hátulját képezi; de mégsem ordított, 5831 10| vendégeiknek, s maguk a hátulsókba vonultak. A bányásztisztnek 5832 1| azért az évenkint fizetendő hatvan forintért.~Vagy talán attul 5833 6| Lénárd barátunk erdélyi havasai közt a medvére járunk, ami 5834 22| Legelső útját a bihari havasoknak vevé, ugyanazon meredeket 5835 6| Egy híres rablóvezér a Havasokon, akit nem bírnak soha kézre 5836 19| meséket mondott az erdélyi havasokról, s ő azokat nagy gyönyörűséggel 5837 10| tapostatva a lehullott havat. Marióra ezalatt otthon 5838 5| lehet élni. Félretettem havi fizetésemet, a mellékjövedelmeket, 5839 6| akkor vasutak nem voltak a hazában. Pesttől Erdély belsejéig 5840 6| otthon van, s csak egyik házából a másikba megy által.~Másnap 5841 12| nem foglak látni többet. Házadat ez órában elhagyom – és 5842 5| használhatsz embertársaidnak és hazádnak is. Egy derék férfinak mindig 5843 25| mindent elkövetett, hogy őt hazaédesgesse. Valóságos szerelmi nyilatkozatokat 5844 15| Hátszegi és Makkabesku cselédei hazaérkeztek az összekötözött hintóval, 5845 7| egy órával hamarább fog hazaérni, mint magad.~Az öreg nem 5846 7| odább.~Hajnal hasadt, mire hazaértek. Amint Anica szobájába belépett, 5847 23| magában, hogy megvárja, míg hazajön. Azonban egyik óra a másik 5848 10| vízben, fagyban; s mikor hazajönnek, a hölgyek éppen nem találnak 5849 10| megsebesítve, megpiszkolva látják hazajönni vagy a szekérről leemeltetni, 5850 8| látták Hídvárott, s mikor hazajött, rendesen víg társaságot 5851 2| midőn hírül jött János úr hazajötte. Demeter úr rögtön hívatta 5852 18| jurátussal összeveszett, egy házaló zsidót, ki nem akart előle 5853 12| énelőttem komédiát; az én házam nem teátrum. Gondolj te 5854 23| Negra rikoltó hangon. – Házamban vagy, és meghalsz.~Szilárd 5855 16| álmot aludni. Én azalatt hazamegyek az útitáskámért és a fegyvereimért; 5856 11| Csak nem gondol arra, hogy hazamenjen ily késő éjszaka?~– Haza 5857 5| engedelmet kért eltávozni, és hazament. Hóna alatt vitte azokat 5858 8| szokott mondani, házamnál és házamon kívül, ahol elöltalál; aki 5859 5| akit szeressen; mi magyarok hazának hívjuk azt. Őérte élni, 5860 19| hajtottam, s egy itatással hazanyargaltam Aradra.~Így ért hamarább 5861 10| amidőn Fatia Negra bandája házára tört, és kirabolta. Azóta 5862 16| Gerzson úr kiitta teáját, s hazasietett; Lénárd ajánlá Henriette-nek, 5863 5| mondanám: korán van ugyan még házasodnotok, de ha isten is úgy akarja, 5864 6| De ugyan miért is nem házasodol már egyszer meg? – kötődék 5865 6| szépen! Illik is ez vén házasokhoz, mint mi vagyunk. Lássa, 5866 14| átokra, mellyel a legelső házaspár e földön a paradicsomból 5867 5| beleegyezett a báróvali házasságába, az eljegyzés már meg is 5868 14| Asmodái kínzására, ki a házastársak gyötrő szelleme; esküszöm 5869 9| azután jönnek a vevők, nyalka házasulandó legények, nézegetik a portékát, 5870 4| elment lakása előtt, mielőtt hazatalált volna, annyira megzavarták 5871 23| leszek, hogy minél elébb hazatérjek, s még itt találjam őket.~ 5872 19| helyen postalovakat fogad, s hazautazik, én pedig megyek másfelé.~– 5873 22| este ismét értem jön és hazavezet. Amit kegyes utazók adnak, 5874 8| agyon is kellett verni; úgy hazavinni. Hiszen tudod, asszonyom, 5875 8| árva gyermekeket, azokat hazavitte, oktatásban, ápolásban részesíté; 5876 6| angolkert által körítve, a házberendezése jó ízlésről, a gazdaságé 5877 18| szállást tart, előre fizeti a házbért, sőt meg is házasodott. 5878 6| Clementine-t, s sietteti be őket a házernyő alá, mely görbe ágasokon 5879 12| jelenet után, s többé azért a házért sem ment volna le Demeter 5880 16| köztük és a nagyvárosok házfeltörő, zsebmetsző bandái között 5881 21| szurkos csepűbe takargatva a házfödélre lőhetnek, s az amilyen nád, 5882 18| ban, hogy véletlenül egy házfödélről leesett cserép agyonütötte, 5883 11| tolvaj, mint egy nyomorult házfölverő.~– Óh, nagyságos asszonyom, 5884 25| rálesettek: azt gondolá ki, hogy háziasszonyával egyetértve, magát halottnak 5885 10| Addig és azután is neje a háziasszonyra van bízva, ki e kis város 5886 2| mutasd be a vendégnek a háziasszonyt, te ügyetlen!~János először 5887 19| tudja mire vélni ura és házigazdája eltűnését; az jobbra-balra 5888 23| mellette ülnek, a láthatlan házigazdák és véres családjuk lesznek 5889 22| adnak, azt megosztom szegény házigazdámmal, aki még a koldusnál is 5890 6| korán indultak, hogy az öreg házigazdán kívül senki sem volt ébren 5891 19| akikről beszélek, magát a házigazdát is hozzászámítva. Én uram, 5892 22| azután minden jövőmenőtől: házigazdától, cselédtől összevissza kérdezé, 5893 10| szokott lenni, az ott maradt a házigazdával, s hozzáfogott úrnőjét rágalmazni, 5894 4| nagynéne, nagybátya, nevelőnő, házikisasszony, cselédek, akik szemeiket 5895 10| elnézése miatt; tudta a házinő szerepét estélyek alatt 5896 13| kívül egy szót sem váltott a házinővel, akit nem érdekel az egész 5897 4| veszélyesen beteg, hogy a háziorvosért kellett futtatni rögtön.~ 5898 12| üvegeket; Lőrincz doktort, a háziorvost már egyszer meg is akarta 5899 6| nem áll jól; tegye fel a házisipkát; meg ne hűtse a fejét, nem 5900 19| Mikor nem volt Aradon, egy házmester szokott egyedül ott maradni. 5901 4| tízpengőst, s hozasson magának a házmesterrel puncsot.~A nagylelkű parancsot 5902 19| a lenyugvó hold így egy házon keresztül süt, mintha az 5903 17| jutalomjátékára sem hordja el házról házra a cédulákat, amit 5904 12| fogok az utcaszegleten, meg házrul házra; de nem titőletek – 5905 1| pedig azzal szokták magukat házsártoskodásai ellen védelmezni, hogy nem 5906 3| ki; aki nem házat, hanem háztüzet jött nézni.~– Igen. Olyasvalami. 5907 3| Mi lehet?~– Lehet a báró háztűznéző.~– Ha nekem nem kell?~– 5908 16| nem adja.~Henriette újra a hazudáshoz folyamodott.~– Nincs nálam; 5909 14| való, hogy amit a férfi hazudik, azt legyen, aki elhiggye”.~ 5910 4| össze a fogaidat; de ne hazudj; ne tagadj, ne gondolj ki 5911 13| Tehát már hazudtok? No, csak hazudjatok. – Azért mégis rá fognak 5912 16| rabló előtt azt kellett hazudnia, hogy az nincs nála.~– Meg 5913 7| lehet? Azt gondolod, hogy én hazudok vagy álmodom.~– Ha itthon 5914 11| tehozzád siet.~– Akkor hazudott! Akkor ő volt az, ki a medvét 5915 12| többieket szeretsz.~– Te most hazudsz; ezt ő nem akarja. Sőt inkább 5916 13| politikáról. Tehát már hazudtok? No, csak hazudjatok. – 5917 10| arra kérem, hogy meg ne hazudtoljon; hagyja rá, hogy tőlem kapta 5918 12| Ez ugyan csupán kegyes hazugság volt Lángainétól Kálmán 5919 2| oly nagy haraggal ment el hazulról, különösen álmatlan volt 5920 1| megvenni a Széchenyi téren levő házunkat, hogy adom? Én meg akartam 5921 23| mindent elkövet, hogy az magát házunknál kényelmetlenül ne érezze. 5922 19| összeköttetésük van ezeknek a házúrral?~– Azt nem tudom határozottan 5923 4| hozhatja, és végtére, mivel hebehurgya gyerek, ha Henriette valamit 5924 6| a nagyságos úr igen jól hegedül?~Ezt Henriette valóban nem 5925 6| zenébe, Hátszegi abbahagyta a hegedülést; elcsukta a hangszert ismét 5926 6| betyárok előtt bravúráriákat hegedüljön? Mi gyönyörűsége telik ebben? 5927 6| mosolyogva a csaplárné –, ha a hegedűje vele volna, nem is hiszem, 5928 6| Margarinak;~– Keresse elő a hegedűmet a hintóból, s hozza be.~ 5929 14| kezelői, a csimpolyások, hegedűsök még a gépen alászálltukban 5930 19| tetszett Gerzson úrnak, mintha hegedűszót hallana az emeleten.~– Hisz 5931 22| csapatnak délig tartott a hegy gerincére felkaptatni.~Ott 5932 16| számotokra egy kulacs jó hegyaljairól – szólt Lénárd egy szép 5933 6| fehér szempillákkal, erősen hegybe menő álla még hegyesebbé 5934 14| ugrattak elő nyakából, fülei hegyéből, s meggyőződtek felőle, 5935 6| világban, melynek óriás hegyei még a kilátást is elrejtik 5936 15| regényes helyen épült, egy, a hegyekből kijövő patak zuhatagja mellett; 5937 7| mind a tízszer a nyelve hegyén volt az a szó: „vajon; domnule, 5938 3| tekintetes Sipos úr tudja meg hegyéről tövére, vajon voltaképpen 5939 6| erősen hegybe menő álla még hegyesebbé vált a megnyúlt kecskeszakáll 5940 1| nagy tudománnyal kifenve hegyesre és feketére. Viselete elegáns 5941 22| fúratták itt keresztül a hegyet; azonban e mesés mű sokkal 5942 8| paripáján, amint az füleit hegyezé, serényét felborzalta, s 5943 11| akarna hozzá; néha füleit hegyezte, mintha hallgatóznék, s 5944 6| sötét bükkerdővel ruházott hegyhát között, egyszerre mint valami 5945 19| aminőkkel csak az oláh hegylakó tud futni a meredeken.~Gerzson 5946 9| innen. Egyfelől a vulkáni hegyláncot látni, másfelől Kolozsvár 5947 9| haragoszöld égerfa pagonyokból, a hegyoldalak rengeteg bükkerdőkkel vannak 5948 7| megállapodnak, tűnik ki, hogy a hegyoldalba egy malom van építve, melynek 5949 6| keresztülhajtani, az erdős hegyoldalokból távoli hámorok vérvörös 5950 22| tőn, az oldalt eső meredek hegyoldalon kapaszkodni fel. Ezt ritka 5951 16| melynek közelgő fényét a sötét hegyormok széles küllőkre osztották 5952 6| árkos-bokros avarokon, hegypárkányon, hullott erdőn. Hát még 5953 16| gyors szarkaláb betűkkel hegyremászó sorokat írt báró Hátszeginének, 5954 6| Lénárddal egy vízmosásos hegyszakadékban foglaltunk állást, s vártuk 5955 19| menekvők útját eltakarta; erdős hegyszakadékok között alig talált volna 5956 11| múlva, ahogy ő tud hegyeken, hegyszakadékokon keresztül rohanni, itthon 5957 9| másnap aztán tele van a hegytető vidám néppel, ekkor tartják 5958 9| naphosszant eláll ott a hegytetőn, botjára támaszkodva, míg 5959 22| lovaikat kantárszáron fel a hegytetőnek. A vén pandúrőrmester elérté 5960 10| mik a nagy csendben egyik hegytetőről a másikig elhangzanak. Hetenkint 5961 23| természetes védőjét, ki őt innen e hegytömkelegből Kolozsvárig, Bánffyhunyadig 5962 22| Nyiágrán, egész a vidrai hegyzuhatagig, ide virradatkor érkeztek 5963 9| leereszkedtében az egész fa héját lehántva rettenetes körmeivel. 5964 6| nehéz is volna idegennek helybe találni. Az egyforma buckákat, 5965 8| hozzám, ki útba vezessen; a helybeli pópa alkalmas volna erre.~ 5966 5| mint egy meglett ember.~– Helybenhagyjuk – felelt rá Demeter úr –, 5967 5| megérdemelnéd, mert te is helybenhagytad és elfogadtad a kifőzött 5968 16| én mit tennék, ha az ön helyében volnék? Tudja ön? Nem találja 5969 15| Akkor meg kellene a golyók helyeinek látszani az átelleni falon.~ 5970 6| hogy ő az üresen maradt helyekre Hátszegi titkárját és Hátszeginé 5971 1| a missz durcásan felkelt helyéről, s hogy legyen kin tölteni 5972 22| elérté a szándékot, de nem helyeselte.~– Ezen a hegyen nem lehet 5973 4| hiábavalóságot!~– Igaza van! – helyeslé Demeter úr is, mire János 5974 4| szemüvegét, mint ki véleménye helyességéről bizonyos, s nem késett felelni.~– 5975 16| arra, hogy nődnek – atyja helyét pótoljam. Miattam bizonyosan 5976 5| Gondoltál-e arra, hogy majd helyetted, ki nem esel kezük ügyébe, 5977 6| is bejött, ki a hintókat helyezteté el az udvarról száraz helyre. 5978 23| szögekre aggatva és szögletekbe helyezve; a tölgyfa asztalon kitömött 5979 14| Tudjátok e, mi annak a helynek a neve, ami a föld alatt 5980 10| láthatja nagysád, igen erős helyőrséggel van ellátva, tolvajok, fenevadak 5981 6| valóságos igaz.~A jókedv helyreállt, a férfiak hatalmas étvággyal 5982 17| Vallomásom elég lesz hibám helyrehozására. Én megyek csavarogni megint. 5983 16| mulasztásom Kálmánra nézve helyrehozhatatlan veszély? Hátha azalatt elfogják, 5984 16| önfeláldozásának kellett helyrehoznia. El kellend ismernie, hogy 5985 10| körülöttünk minden nagyobb helységben van egy-egy kastély, ahol 5986 6| elmaradni! Néha egy-egy népes helységen hajtottak keresztül; a falu 5987 22| érdekelt hat vármegye minden helységét, s mintha össze lett volna 5988 6| falun kívül, mintha két helységhez tartoznék.~Majd ismét egészen 5989 19| vallató bíróságot, mely a helyszínek látása végett körüljár.~– 5990 4| kérdésekkel, de ő nem állt neki helyt, vette a kalapját, köszönt 5991 10| elriasztani, de mint egy ember, helytállnak minden közrészvétre felhívó 5992 19| A lelkész haragudott e helytelén tréfáért, s gerjedten förmedt 5993 18| de végre mikor megunta a helytelenkedést, felugrott fektéből, nagyot 5994 6| szót fogadtak, felkeltek helyükből, s jó éjszakát kívánva, 5995 14| patak járása alkotott; sok helyütt térdig hajolva lehetett 5996 10| hamar beletalálta magát új helyzetébe, ha kezdett sorsával kibékülni, 5997 6| De úgy tetszik, mintha helyzetéhez nagyon mosolygós volna az 5998 17| én tudom méltányolni a helyzeteket. Csak tűz legyen a játékban; 5999 12| gondold meg az istenért azt a helyzetet, amibe jönni kell e szegény 6000 4| mérlege a szilárd vagyoni helyzetnek. De azonkívül is feneketlen 6001 2| nem sokat tanul.~– Apropó, Heneriette, van-e már választottad, 6002 7| szegletében volt csupán egy henger idomú vaskemence, mely hőséget 6003 7| melynek erős fújtatói a kettős hengerbe hajtják az ércolvasztó hőséget.~ 6004 11| az avar oldalán hirtelen hengerbuckát vetett, s sebesen gurulva, 6005 7| csavargép működött, melynek hengerei közé rakták az aranyrudacskákat, 6006 7| tízezer forintot egy furcsa hengergépért olcsóságnak nevez.~Az álarcos 6007 7| megolvasszák, mióta e kis hengerkemencét idehoztam, tíz perc alatt 6008 6| Nehogy eláruld valakinek.~Henriett elcsendesült. Neki is volt 6009 10| Ez a gondolat nem hagyá Henriett-et nyugodni. (Egyébiránt az 6010 16| hogy te szerelmes vagy Henriette-be?~Gerzsonnak a nyelvén lebegett 6011 10| fekete ékszer az ő kezéből Henriette-ébe? Mi volt oka annak e fortélyra? – 6012 3| véletlenül összetalálkoznak Henriette-éivel. Az a zila tekintet a leány 6013 6| nagyon nevetséges állás.~Henriette-en hideg borzongás futott végig 6014 16| Gerzson úr mindig megkérdezte Henriette-től, ha nem fél-e, és nem akar-e 6015 17| Lumpácit meg az Elátkozott herceget, aztán meg a Repülő csizmát 6016 22| Juon felgyűrte bő ingujját herkulesi karjától, s Szilárd megdöbbenve 6017 6| pedig ők még az első mézes hétben vannak. Pedig bizonyosan 6018 24| ráismerni többé. Ma egy hete temették a hídvári családi 6019 19| lakban, hat nap kapálok, s a hetediken tanítanám az ábécét, ha 6020 10| hegytetőről a másikig elhangzanak. Hetenkint csak egyszer tereli azon 6021 17| kiesett szerepéből, s saját hétköznapi hangján felele vissza az 6022 1| nyolc évig volt fekvő beteg, hétszámra sem szokott atyjával egy 6023 14| bosszúálló, eszes.~* * * ~Hétszáz fáklya világította meg a 6024 7| pedig kivert pénz képében ér hétszázhúsz forintot, minden ázsió nélkül.~ 6025 25| lett.~János úr vesztett. A hétszemélyes tábla megerősíté az ítéletet, 6026 1| számolni, pisztollyal.~E hetvenkedés a család öregét és nőnemen 6027 9| sokaság.~Amint ott legjobban hetvenkedik, egyszerre nagy sivalkodás 6028 4| elmondom – pattogott János hetvenkedő hangon. – Essünk át rajta 6029 4| Margarit ez a kérdés csak még hetvenkedőbbé tette.~– Mennyit akarok?