Jókai Mór Szegény gazdagok Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
6030 8| súrlódásban leszakadtak a nyereg hevederei; egy percig valami kinyúló 6031 16| e eresztve, tartanak-e a hevederek meg a kerékkötő szíj? Azután 6032 13| mást kellett kigondolni hevenyében.~– Hát – a színházról, zenéről, 6033 18| Margari úr menten le is heveredett megint az üresen maradt 6034 14| hangafa árnyékában hűselve, heverészett egy őzünő két kis gidójával: 6035 21| ember, s ha az út közben heversz is holtrészegen, mégsem 6036 4| kezeit az ifjú kezeiből, s hevesebb hangba csapva át, monda:~– 6037 18| bolond. Nem akartam bántani: heveskedtem. Ihol van, adok pénzt; mennyi 6038 19| őt abból kiemelni. Ifjúi hevünk elhiteté velünk, hogy az 6039 4| napok és hetek, amik mintegy hézagot képeznek nála az évben, 6040 3| sem emlékszik; mindenféle hiábavalóság: bálok, estélyek, lófuttatás.~ 6041 4| ne beszélj közbe annyi hiábavalóságot!~– Igaza van! – helyeslé 6042 21| melynek szekereit, lovak hiányában, az útfélen kellett hagyni. 6043 17| azt becsülöm, ha mindjárt hiányos is.~– Az itteni publikum 6044 6| csurgott be a zápor a tető hiányosságain. De mikor élni olyan szép, 6045 10| találta benne, hogy vendégei hiányt ne szenvedjenek elnézése 6046 4| meghívó jegyet. Hiszen csak az hiányzanék, s hogy a menyasszonynak 6047 2| és francia nyelvben, sok hiányzik-e még, hogy virtuóz legyen 6048 6| magát, amennyire lehetett a hiányzó lapok miatt, miket innen-onnan 6049 4| Íme, jellemének sarkalatos hibái.~Mert hogy hibáiról beszélek 6050 8| hiúk a házasság után apró hibáinkat rejtegetni, pedig azok mindegyikének 6051 4| sarkalatos hibái.~Mert hogy hibáiról beszélek legelébb is, annak 6052 10| hogy mindazok, amiket ő hibáknak látott benne, csak a férfiak 6053 17| élnek. Vallomásom elég lesz hibám helyrehozására. Én megyek 6054 7| Apám azt mondta, hogy e hibásveretű pénz életedet kezembe adja. 6055 1| igen következetesen valami hibát fedezett fel Henriette hímzetében, 6056 2| igenis. Itt a poéma fölül hibázik a két punktum, aztán meg 6057 23| segítségével sikerült neki a hibiszkusz bozótokon keresztül a dalolóra 6058 22| hogy befekszem az ismeretes hídbolt alá; nekem úgyis mindig 6059 4| testvére ágyához; először, mert hideget visz be, meghűti a beteget, 6060 11| reszketett és nyögött, mint egy hideglelős ember; megtört szemeit olyan 6061 23| küldeni.~Szilárd megvető hidegséggel monda:~– Add meg magad, 6062 6| ahol a férfinak minden hidegvérére, ügyességére, néha erejére 6063 12| közbe Lángainé, ki szokott hidegvérűségét kezdé elveszteni.~– Hát 6064 11| nagyobbakat is ennél. Az éjjel hidegvizes lepedők között maradok, 6065 6| egy halom tetején; dobogó hídja alatt hegyi patak fut keresztül. 6066 18| ördöngös vámot a nemesküvés hídján való átjárásért mindennap! 6067 21| csak alig bírt vele, hogy a hídkorláton keresztül a folyamba ne 6068 7| rezgését lehete érezni.~A hídnál ismét állt egy fegyveres 6069 18| tekintetes úrnak.~Mint a lernéi hidra a Medúza-főtől, úgy meredt 6070 21| perc alatt visszafutott a hídról, s csak akkor vették észre 6071 21| kezdett el rájuk tüzelni.~A hídtól nem messze volt egy csárda, 6072 10| megválaszták esküdtnek, hogy pedig Hídvárhoz nem kívánt közelíteni, annak 6073 19| csupán azért jött volna Hídvárig Aradról, hogy a puliszkafőzés 6074 8| keresztül. Hogy azonban Hídvárnak Ravacseltől van egy rövidebb 6075 15| A mikalai csárda~Hídvártól Gyulafehérvárig egy jó napi 6076 22| hozza.~Mint a megriasztott hiéna, mely szarvas helyett oroszlánt 6077 17| homlokára festve, s valami hiénai éles hangnyomata; de mindezek 6078 10| mindent megért-e az egy hieroglifből?~Ezt az ékszert bizonyosan 6079 5| férfival; de én ennek mind ne higgyek, amíg ő egy szót ki nem 6080 4| fantáziálni kezd; különben hogy híhatná őt közelebb?~Azonban a beteg 6081 18| érdemes férfiút, s mármost hihet felőle akármit – de az ördög 6082 10| látta Henriette arcát, azt hiheté felőle, hogy fejét valami 6083 16| Én azt az egész esetet hihetetlennek találom. Két lövés egy emberre 6084 18| pedig nagyon megcsappant, hihetőleg a félelem miatt. Annyit 6085 5| kell őt adni hozzá. Még azt hihették volna, hogy én a te bódult 6086 6| Hagyjon nekem békét! Ne híjon engem mókuskájának. Mondja, 6087 15| két vasrúdon a ház előtt himbálja magát, szintén nem valami 6088 4| fecsegi, hogy mennyi varrni, hímezni valójuk van a kisasszony 6089 14| volt: azt álmodtam, hogy a himlő megrontotta arcomat; szeretnél-e 6090 4| feszesen az ablakhoz ment, s hímzéseihez ült. János úr kacagva hadonázott 6091 4| rá, s pamlagvánkosaira új hímzéseket varrtak; a szobákat új padszőnyegekkel 6092 1| hibát fedezett fel Henriette hímzetében, s az egész napi munkáját 6093 5| szertartás alatt, köntösének hímzeteit s pompás hajékét, úgy hiszem, 6094 1| elfoglalva.~Ugyanazon kis hímzőasztalnál, vele átellenben ül egy 6095 6| és tevés-vevése, amit úgy hínak nálunk, hogy tűzrőlpattant.~ 6096 19| mélyebben keveredve sejtelmei hínárjába.~– Hova tetted a bárónét? 6097 4| születésű török volt, kinek hindu rabnőtől született egyetlen 6098 4| pompakedvelő, mint egy hindú, könnyelmű, mint egy lengyel, 6099 3| csavargó…~– Tegnap ki akartad híni párbajra – folytatá Lángainé 6100 14| ezek az emberek, ha azt hinnék, hogy égből szállottam alá, 6101 20| s mérföldekig elszalad a hintaik után, hogy instanziáját 6102 6| vadásztársaság közül. Az ismét hintajáig vezette nyomorék karján 6103 10| Onuc háza előtt megállítá hintaját, betért hozzá; az oláh nábob 6104 6| ezt Margari nem engedte! A hintóhoz közel jönni a betyárnak! 6105 18| én viszem azt a táskát a hintóig. A pálcáját méltóztatott 6106 15| is utána akarok látni a hintómnak, különben ma sem vergődik 6107 18| hogy igen ám, de azon a hintón Makszikát küldte ki sétálni, 6108 16| vele az asztalt; behozta a hintórul az úti lámpást, hogy világosság 6109 14| terhét. A leány letérdelt.~– Hintsetek rájuk mézes búzát – suttogá 6110 12| türelmét, ki nem restelli egy hipochondriákus agónia minden képtelen tüneményét 6111 8| odejövőnek kellene azt tudni hírből, hogy itt lakik az erdők 6112 17| asszonyságnak:~– Hisz ez nem a hirdetett színmű.~– Nem ám. De már 6113 6| minden harmadik nap látom a hirdetményt.~Persze, hogy erre minden 6114 25| egyetértve, magát halottnak hirdetteté ki, egy festett koporsóba 6115 16| tudta. Aki gazdag ember hírében áll, az háttal áll a napnak 6116 25| öngyilkos elhatározás, leverő hírek; minden, minden, ami az 6117 19| mint akármelyik újságíró; híresebbé lesz, mint a korneuburgi 6118 12| Tulajdonképpen nem a betegség teszi híressé e tényt, mert hiszen minden 6119 14| Fatia Negra éji kalandja nem híresült el a vidéken.~Nem beszéltek 6120 17| tetszik; tagadjanak el, híreszteljenek el, mint halottat; lakjanak 6121 9| adni a leányát.~Juonról azt híresztelték el, hogy boszorkánymester. 6122 6| milyen híres ember?~– Margari hírlapokba ír? – kérdé Hátszegi is 6123 18| akarta gyalázni családunk hírnevét. Mindent tudok! A tens szolgabíró 6124 21| volt a varázs a rettenetes hírű kalandor személye körül, 6125 18| úrnak valami örvendetes hírüladnivalója volt.~ 6126 16| játszani, s valahonnan a zsidó históriából olvasta az egész Makkabeusok 6127 10| hogy az egész Fatia Negra históriája nem egyéb, mint oláh költemény. 6128 9| legközelebbi kalugyerig, aki aztán hit szerint szentesíti ezt a 6129 4| adatokat a B, C és D alatti hiteles okiratok teljes bizonyossággal 6130 16| már sürget, és nem akar hitelezni többé, pedig én szívesen 6131 16| mindennel akarja megriogatni hitelezőmet; elég az hozzá, hogy biztosított, 6132 4| áron átvesz tőle ezer darab hitelrészvényt. A határidőre a részvények 6133 19| vett cipóra tennék le a hitet.~– De hisz ezek egészen 6134 13| kiálta fel a grófné, hitetlenség hangján.~– A dolog nevetségesen 6135 18| Ismét felszólítom kegyedet a hitletételre.~– S ha én nem eszküszöm?~– 6136 19| menni az elől, akit nem hítt!~– Nem értem.~– Majd meg 6137 4| a szerencse, hogy jókor híttak, reggelre meghalhatott volna 6138 23| később érkezőket mind azzal a hittel várták, hogy talán az hozza 6139 19| kedvünkért a viszonyok, de annyit hittünk elérhetni, hogy népünket 6140 14| Anicát, mint az ő valóságos hitves feleségét, addig is, amíg 6141 13| amellett ez egy Pénelopé! A hitvesi hűség valódi Vesta– lángja 6142 18| bizodalmad? Hát nem vagyok e én hitvestársad? Hát nem vagyok e én veled 6143 8| férfiak, olyan kevéssé vagyunk hiúk a házasság után apró hibáinkat 6144 23| helyett a padlón, egypár tarka hiúz- és vadmacskabunda a falon 6145 18| barátjának nevez, s mindig hív magához ebédre, de aki sohasem 6146 16| szerencsétlenség. Ez is, mintha híva jött volna. Mintha csak 6147 6| pedig Hátszegi érthetően hívá meg Gerzson urat az őszre 6148 22| lehet, katonai erő segélyül hívása nélkül irtsák azt ki országukból.~ 6149 11| volt. Tehát meghallotta a hívást; most nyugton lehetünk. 6150 2| szerencsétlennek az a terhes hivatala, hogy esti nyolc órától 6151 18| úr már 24 év óta viseli hivatalát, abból következtethet mindenki 6152 22| járunk, szolgabíró úr.~– Én hivatalból.~– Én pedig csak mulatságból. 6153 13| fiatalember, itt jelenleg megyei hivatalnok (azon időkben különösen 6154 21| gyújtani, a kocsiban ülő hivatalnokok, kalauzok el-elszunnyadtak 6155 21| felnyitásukban.~És akkor kocsisokat, hivatalnokokat a puszta lovakra felültetve, 6156 18| huzamosb ideig viselt bizonyos hivatalokat.~Ha János úrnak annyival 6157 4| már egyszer holtig való hivatalom legyen; talán ispánnak vagy 6158 4| többet akar a defterdári hivatalról megtudni, megtalálhatja 6159 18| tartá illendőnek elfogadni hivatalszobájában az általam megkísértett 6160 8| neve, rögtön ott termett a hívatásra; bevezették az úrnőhöz. 6161 19| elsüllyedéséről s a magas hivatásról: őt abból kiemelni. Ifjúi 6162 23| nélkül kell a háziasszonyi hivatást teljesíteni, mert én kénytelen 6163 18| folyamodásában a Lapussa-családra hivatkozék, mint amelynél huzamosb 6164 5| pontban két óra múlva ismét hívatni foglak, azalatt határozd 6165 4| hogy egyszerre engemet hívattak. Egy másik orvos, ki negyedórával 6166 2| háznál lakó orvoshoz, nem hívatták-e hirtelen valami veszélyesen 6167 12| nem beszél? Ő jött, nem én hívattam. Mit akar?~– Azt akarja, 6168 8| hatalma.~Másnap reggel már hívatva volt a lelkész. Margari 6169 16| megbántotta; ígéri, hogy oly híve leend e tett után, mint 6170 5| városligeti kolnából (így hívják magyarul a nyári mulatókat, 6171 5| szeressen; mi magyarok hazának hívjuk azt. Őérte élni, tudod, 6172 4| híják be hozzá Szilárdot.~A hívott abban a nyomban megjelent.~ 6173 23| Hídvárt kikerüljék; én magam hívtam meg a szolgabírót, ki a 6174 11| hamarább eszedbe, hogy nekem hízelegj? Azért jöttél csak, mivel 6175 6| bizalmas körökben azzal hízelegtek neki, hogy tökéletes szatírarca 6176 2| Henriette e nagybátyai hízelgés után kétszer-háromszor összeborzadt, 6177 12| jövendő örökségeért volt hozzá hízelgő …~– Az a jó! – felelt rá 6178 8| tud, az fel van mentve a hízelkedés terhétől, megmondtam én 6179 14| kezét, míg Anica csalfa hízelkedéssel közelíte felé, igen ügyesen 6180 18| malac is kell! Ugye? Két hízó malac az ólban. Ez a fő 6181 4| szemek, mik bátorságról, hő indulatokról beszélnek, 6182 12| Közbeszéddé lesznek szokatlan hóbortjaid, s a bírák mérlegelni fogják, 6183 6| ellenállhatlanul csábít, hódít, megveszteget.~Csak az volt 6184 16| tőle, biztosítá, hogy ez a hódítási manőver részéről tökéletesen 6185 16| ismét ilyen irigylésre méltó hódításokat tesz. Hátszeginek az a gondolatja 6186 3| valami Nagy Sándor, aki hódításra indult ki; aki nem házat, 6187 10| s annyi tisztelet, annyi hódolat közepett egy gondolat tölté 6188 10| nem mer. Félnek tőle, és hódolnak neki, jobban, mint a legfőbb 6189 16| hitette el magával, hogy ő e hölgybe szerelmes.~Udvarolni kezdett 6190 11| elleni vétségnek találná hölgye idegeit jajgatásával zavarni, 6191 13| kezdtek viselni Magyarhon hölgyei. Óh, az nevezetes időszak 6192 10| párbajeset, és csodáig erősek hölgyeik iránti szerelmükben. Sehol 6193 13| hordom. E nélkül nem lehet hölgyekkel beszélni ebéd után. Tudja 6194 6| Kardosné, aztán csináljon a hölgyeknek éjszakára ágyat – szólt 6195 19| De minek is vállalkozik hölgykíséretre, ha már ismeri a természetét, 6196 11| meg ismeretlen pofádat! – hörgé, egy pillanatra egész erejével 6197 11| eldulakodtak már a kunyhótól; hörgésük, vad ordításuk hangja betölté 6198 14| nyúlni az italhoz, csak úgy hörpentett a kád szélére fekve.~A barlang 6199 9| hogyan védi magát zivatar, hófergeteg ellen, s azután az erdők 6200 10| elkészíti a puliszkát; mikor hóförgeteg lepi künn, akkor völgytorokba 6201 10| Mariára jó helyen van, ahová hógörgetegek nem járnak; s ha éhes vad 6202 4| értesítteté magát unokája hogyléte felől. Clementine és egy 6203 6| egy vékony molnárostyát (Hohlhippen) mártogatott teájába.~– 6204 14| Fatia Negra ismételte a hókuszpókuszt. Letérdelt Anica mellé az 6205 18| aztán szaladhat utána a holdba.~Ez nagy szeget ütött Margari 6206 19| elsötétülése az ablakon áttörő holdfénynek ismétlődött, és azután harmadszor, 6207 8| visszhangzanék fel, s alátekintve, a holdfénynél egy sötét alakot pillanta 6208 7| milyen hosszú egy hónap? Holdfogyta, újhold, holdtölte, utolsó 6209 19| szélvitorláival; egészen előtte állt a holdnak, mely bástyái mögött volt 6210 11| napra, neked esküdött a holdra, de te nem hallgattál rá; 6211 10| A méla, szenvedő epedés holdsugára lehetett az.~De – ez arcot 6212 19| Amint így gyönyörködik a holdvilágban, egyszer csak azt veszi 6213 19| jegenyefák árnyékában egészen a holdvilágos ablak alá lopózék, s mint 6214 6| későre értek volna oda; a holdvilágra számítottak, hanem az már 6215 4| le magyarul ezeket a diák holmikat, s hogy annál éberebb maradjon, 6216 16| elővigyázat szerint elrakott holmiket, s megteríté vele az asztalt; 6217 14| nem jutsz, összeszedném a holmimat, felkerekednék, s odamennék 6218 17| kell semmi. Nem látom a holnapot magam előtt és a tegnapot 6219 5| kenyérért nem kellene a holnappal tusakodni. Azzal, hogy az 6220 14| esküszöm a kardra, mely Holofernes fejét egy csókért levágta; 6221 14| ugye, Sámsonra, Uriásra, Holofernesre, Jezabelre, hogy engemet 6222 16| drámában neje osztott ki neki, holott vagy az első szerelmest, 6223 12| akármit rendelkezel ellenünk, holtod után egy gyűlöletes pernek 6224 14| sírban, s feljárjak onnan holtom után, ha ez ellen valaha 6225 21| az út közben heversz is holtrészegen, mégsem lopják ki a zsebedből 6226 22| lelke vezesse kardod élét, s homályosítsa el az ő szemeit. Most hallod 6227 13| veszi hasznát; ő is hanyatt– homlok rohan a veszedelmébe, mint 6228 7| fonja át, mely márványsima homlokáig leér. Finom patyolat inge 6229 6| mint rossz szemű ember homlokernyője.~Az érkező kocsidörejre 6230 23| alkuszol? Te nyomorult féreg! Homlokod a pisztoly szája előtt, 6231 10| pisztolyát, odanyomta a végét a homlokomra, hogy a karika mély nyomot 6232 23| átkozódék a komornyik, homlokon csapva magát, s futott onnan 6233 4| úgy elborítani azt a szép homlokot, elég árny van azon így 6234 5| Azontúl soha egy összehúzott homlokredőrül sem fogja észrevenni senki, 6235 6| következett, a süppedékes homokba a nehéz hintó kerekei mélyen 6236 6| a szél befújja a röpülő homokkal a tekervényes utat, vezető 6237 6| mint egy hullámokat hányó homokóceán alakulnak, benőtte az árvafenyő; 6238 6| angyalhullások? Olyan mély gödrök a homoksíkon, amiket messziről nem lehet 6239 2| akkor eszébe jutott, hogy hónalj alatt ki van szakadva a 6240 25| nem tudna magából minden hónapban más alakot növelni?~A sok 6241 7| Fatia Negrával?~– Éppen egy hónapja múlt; akkor is holdtölte 6242 12| kicsikarni azt, amit én hónapok alatt jól elzártam, s amit 6243 7| nem látlak hetekig, egész hónapokig? Olyankor majd megőrülök; 6244 2| szabad kosztot és kvártélyt s hónaponkint tíz forintot készpénzben; 6245 18| hogy úr lett; maga ura; nem hónapos lakó, de akit Pesten „párt”- 6246 19| miattam. Nem vetek neki egy hónapot, hogy ismét találkozunk.~– 6247 21| ilyen vállalatokra biztatja honfitársait, mintha azoknak semmi egyéb 6248 7| meg lehet olvasztani.~– S honnét jön ebbe a tűz? – kérdezé 6249 10| kelle végbemenni, a város honoráciorai siettek tisztelegni a körükbe 6250 4| is olvas. Éspedig külön honorárium nélkül. Tudja ő azt jól, 6251 8| volna betölteni – illendő honoráriumért; és mind ez a nemes emberbaráti 6252 19| esküdni, mintha csak egy hónuk alá vett cipóra tennék le 6253 21| kiknek mindegyike feje fölött hordá azt a veszdelmes mágnest, 6254 12| meg mindenféle arkánumokat hordatott rakásra; amit csak reklámokban 6255 15| képén, miket zsebében rejtve hordhat, s hirtelen fölvehet, és 6256 13| aromatique-ból. Ezt mindig velem hordom. E nélkül nem lehet hölgyekkel 6257 9| nép a lovak felé, ládát, hordót felforgatnak, asszony visít, 6258 10| divatú ruhákat, ékszereket hordottam halomra; de én azért egy 6259 25| akkor, mikor keblemre tűzve hordtalak? Csak egy levél! Azóta milyen 6260 10| amilyennel bírnak azok a kis horgon akadt halacskák, mindegyiknek 6261 21| által, amidőn a híd előtt horgonyozó malomból harsány hangon 6262 18| fejében gyűljön össze, ami horizontális állapotban természetesen 6263 22| A szobákban a pandúrok horkoltak, kiknek két óráig éjfél 6264 17| emiatt vidéki színpadok hőseinek kedvenc pálcaparipája ezeket 6265 21| szent eszméért vívó lovag hősmerénye volna, költőjére várna, 6266 1| ezt tegnap, de senki sem hosszabbítja vele a lármát, a zúgolódás 6267 1| hosszú, száraz termete még hosszabbnak látszik azáltal, hogy fejét 6268 25| maradt más hátra, mint a hosszadalmas örökösödési pert folytatni 6269 2| észrevette, hogy Demeter úr kezd hosszúkat lélegzeni, ő is letette 6270 11| felaggatá a bükkfára.~Nekünk hosszúra kellett nyújtanunk a beszédet, 6271 22| testalkattal, kinek bátorságában a hőst lehetett bámulni, ki soha 6272 10| előveszi bográcsát, teletömi hóval, tüzet rak alá, s a főtt 6273 10| tüzet rak alá, s a főtt hóvízben elkészíti a puliszkát; mikor 6274 4| fogja ezt a tízpengőst, s hozasson magának a házmesterrel puncsot.~ 6275 5| látszott arcán; semmi színpadra hozatala kínos érzelmeknek. Bejöhet 6276 14| ütegeivel, s egy óramű által hozatott mozgásba, vezető sodronyok 6277 17| végtére bort, pecsenyét hozattak, megvendégelték a színészeket, 6278 7| álarcos az öregnek.~– Mikor hozattál ide új gépeket?~– Már régen, 6279 12| mosolygott.~– No, eredj, hozd elő azt a fiút; majd meglátod, 6280 4| fecseg, könnyen indulatba hozhatja, és végtére, mivel hebehurgya 6281 17| kenyeret, ha ezüsttálcán hozná is utánam. A publikum az 6282 17| az maguknak sincs; hanem hoznak szakajtóval kukoricát, burgonyát, 6283 5| hiszen reszketsz! Magam hoznék széket számodra, de látod, 6284 8| de elismertem az áldást hozó jóakaratot, ily módon segíthetni 6285 17| törekedtek is közeléből hátrafelé hózódni. Amint a korcsmáros léckerítette 6286 5| megtalálod azokat menyasszonyi hozományod között. Sipos úr lesz szíves 6287 9| lyányaikkal, akik egyúttal minden hozományokat is bemutatják; felfűzött 6288 7| kellett öltözni, a magával hozottat pedig kívül hagyni. Visszatérve, 6289 21| Negra. A kincs, mit veletek hoztok, az enyim; tőlem vettétek 6290 16| azon sem esünk kétségbe. Hoztunk a tarisznyában, ősi szokás 6291 15| s állj ide az ajtó elé; hozz magadnak egy széket, ülj 6292 2| kacagva); ha pedig nem akar hozzáadni, hát elszöktetünk!~Azzal 6293 13| szeret, és nem szerettetik. Hozzáadták egy keleti nábobhoz, aki 6294 2| hallgasson: ha szépszerével hozzáférhet, kerítse kezébe Kálmánnak 6295 16| magától távol tartani. S hozzájárul még az a mikalai szerencsétlenség. 6296 22| vállalatnak, amihez ő is éppen hozzákészüle. Némileg bajtárs.~Hanem 6297 4| nagyságos úr kisasszonya hozzámegy; én fedezem fel az akadályokat; 6298 4| sem adnék nőül.~– De magad hozzámennél – mordult közbe mérgesen 6299 4| tudom, hogy miért nem akarja hozzámenni a nagyságos Hatszegleti 6300 19| beszélek, magát a házigazdát is hozzászámítva. Én uram, mizantróp vagyok, 6301 9| alatt nőve fel, egészen hozzászokott gazdájához; a medve különben 6302 7| kikerült – szólt Fatia Negra a hozzátapadó leány nak. – Azelőtt egész 6303 6| mindannyian; Hátszegi és hozzátartozói útra felkészülten.~A gróf 6304 7| aranyból, több idegen érc hozzávegyítése nélkül: úgyhogy azokat a 6305 4| E, F, G alatt mellékelt hozzávetőleges összeírások, jövedelemkimutatás 6306 1| dölyfösen, hogy az csak hüledezve néz rá.~– Ugyan, János; 6307 16| kocsmárosné?~– Kinn van a hüssön.~– Mit csinál ott?~– Őrzi 6308 15| a két csőnek, s tartsd a hüvelykujjadat a sárkányán, a mutatóujjadat 6309 2| mondta neki:~– Ne félj, húgocskám, majd hozok én neked vőlegényt, 6310 24| domíniumot átengedem Henriette húgomnak.~– Mert több rá a költség, 6311 3| János hetykén. – Nem Matild húgomról van szó! Éppen nincs róla 6312 12| elő az a pénz? Az égből hull-e az, mint a manna? Mit gondolsz?~ 6313 17| verekszem a napi kereset sovány hulladékain magamhoz hasonló rongyos 6314 9| akkor is megdermedt anyjának hullája mellett kuporogva; bizonyosan 6315 23| őket; itt feküdtek a véres hullák egymásra hányva, talán napokig, 6316 22| körülfekvő erdős hegyek óriási hullámain, s egy ezüst sípot vonva 6317 1| szeme láttára merült el a hullámok közt, s azóta Henriette-nek 6318 6| mik a láthatárig mint egy hullámokat hányó homokóceán alakulnak, 6319 11| nehéz testet érzett magára hullani, azután elkezdtek társaságban 6320 7| a többi nagy gondolkodva hullatja kopogó kallóit, a völgyek 6321 23| odacsődült éjjeli lepkék bele ne hulljanak. A dallam még mindig hangzott.~ 6322 14| aranytelt zacskók jobbra-balra hullottak róla.~Ez is nagyon tetszett 6323 16| miféle tett után?~Csak akkor hűlt el aztán, mikor a nő emlékébe 6324 19| sem akarva kiesni nyers humorából, amint magára vette a pópa 6325 10| nyitott utat a sokaság, mint hunyászkodott el mindenki e parancsoló 6326 10| akárkit. Pedig Marióra szavára hunyászkodva bújik az ágy alá, s ha ráparancsolnak, 6327 5| azután, és szemeiket le ne hunyják, akik őrzik, s ha férjet 6328 18| míg meg nem mondod. Hiába hunyod be a szemedet, hiába teszed 6329 12| Demeter úr ingerkedő kedéllyel hunyorga rá:~– Ki ez az ifjú úr? 6330 1| fejét magasan hordja, úgy hunyorogva le onnan a magasból az emberiségre, 6331 19| pisztolya agyát, s le nem hunyta a szemét reggelig.~Gerzson 6332 25| lenyomtatták, hogy fel ne hurcolják a sírból; halottan a törvény 6333 15| holnapután fizetésem van, azért hurcolom magammal.~– Nem úgy értem: 6334 11| amint egymást alá s fel hurcolták a gyepen, s a földrengető 6335 24| túlpartra, szüntelen maga után hurcolva a szerencsétlent, s mire 6336 22| segélyével tehetetlen jobbjára hurkolá, azalatt utolérte üldözője.~– 6337 22| az pedig rájuk szorítá a hurkot. Huszonhárom nem érezte 6338 14| szeme világát vesztve, s a hűs tócsákba verte magát, miket 6339 16| könnyen belevágnak az eleven húsába, az pedig veszedelmes. ( 6340 8| mártírium. Az önzés az ember húsával együtt él, annak éppen úgy 6341 13| egy Pénelopé! A hitvesi hűség valódi Vesta– lángja nála, 6342 5| fogom, hogy ő hű hozzám, és hűséget követel tőlem, s távolról 6343 10| keresztül közbeszéddé vált hűséggel ragaszkodnak egy el nem 6344 14| elől hangafa árnyékában hűselve, heverészett egy őzünő két 6345 14| közé dugdosta: tán azok hűsítik fájdalmát.~Juon Tárének 6346 5| gyermek, aki most lépte át a huszadik esztendejét? Egy évig naponkint 6347 6| nevetett rá.~– Az egy fiatal huszártisztnek az arcképéről van lemásolva, 6348 2| nem adtak érte többet két húszasnál, az is lyukas volt az egyik, 6349 17| keresztül, azoktól még ezüst húszasokat is kaptak. Don Caesárt kellett 6350 11| nekem Marióra; nekem egy húszasom sincs.)~– Csak te feleld 6351 25| összesen negyvenhat forint és huszönöt garas, amit méltóztassék 6352 7| Százhetvennyolc font színarany, huszonegy karát kilenc grán tisztaságú, 6353 7| gyarlón volt tisztítva, csak huszonkét karátos.~– Nem tesz semmit. 6354 6| Margarinak az újdonatúj, huszonkilenc forintos köpönyegje, az 6355 22| Huszonhárom nem érezte azt, a huszonnegyedik pedig, aki érezte, jónak 6356 22| megállt, megszámláltam őket; huszonnégyen voltak.~Szilárd most már 6357 21| volt a Fatia Negra.~Mind a huszonnégynek fekete fátyol volt az arcára 6358 21| lovas jött rájuk szembe, s huszonötödik volt a Fatia Negra.~Mind 6359 11| mindent jól tudok; az átkozott hűtelen lett hozzám a te szebb szemeidért; 6360 11| tudnám ölni hidegvérrel a hűtlen embert.~Azontúl nem beszéltünk 6361 6| fel a házisipkát; meg ne hűtse a fejét, nem haragusznak 6362 18| hivatkozék, mint amelynél huzamosb ideig viselt bizonyos hivatalokat.~ 6363 18| ember társaságban van, nem húzhatja le lábtyűjét, hogy mulattatóját 6364 6| ilyenkor a bal karomat nem húzhatván összébb, kénytelen vagyok 6365 10| bányarészesek: ilyenkor csizmát is húznak bocskor helyett, aztán a 6366 19| kezében maradt a csengettyű húzó; azt azután zsebébe tette, 6367 22| így napról napra összébb húzódik egy pont körül, mely később 6368 10| beszélni a nőknek, külön húzódnak fegyverszobáikba, fegyvereikről, 6369 2| széttekintve, megint vissza akart húzódni. Már késő volt. Demeter 6370 15| oszlopnak az árnyéka csendesen húzódott előre, a domborművet félig 6371 17| vigasztalására?~Az ifjú húzódozott az egyenes felelettől.~– 6372 4| egészséges ember, azt az I és K alatti bizonyítványok 6373 18| pörlekedni hallja: „alios iam vidi ego ventos, aliasque 6374 1| őket, legfeljebb Hahn-Hahn Ida grófnő mondása jutott rájuk 6375 15| szeme előtt, egyre küldözte ide-oda. Ő maga arról a helyről, 6376 11| szólt erre Marióra –, most ideadod, s ha bebocsátlak, az enyimmel 6377 4| Ugyanis neki olyan fixa ideái voltak, hogy ő olyan ügyet 6378 20| keresve az arcon a tegnapi ideálszépség bűbáját, s azt kezdé hinni, 6379 21| büszkeséget is.~Persze, hogy ideát mind kinevették vele. Eddigi 6380 6| Lassan, lassan. Én nem hálok idebenn.~– Nem-e? – kérdé elcsodálkozva 6381 17| vele semmire menni. Mikor ideérkeztünk, mindjárt a Szökött katonával 6382 21| altiszteinek intve. – Mire társai ideérnének, leverjük lováról, s elfogjuk 6383 7| akadhat itt!~A két lovag ideérve, leszállt lovairól, azokat 6384 3| éves.~– De gyönge, beteges, idegbeteg…~– Mint asszony egészséges 6385 6| fölül a házat! – Minden idege fájt, minden csepp vére 6386 25| asszonynak lehete mondani. Idegei uralkodtak rajta ébren és 6387 14| hitték, az ördög futott idegeiken keresztül, s jajveszékelve 6388 10| amit azelőtt kerestem; idegeim szenvednek a fáradság alatt: 6389 23| elől.~A félelem erőt adott idegeinek. Máskor oly gyönge volt, 6390 5| feküsznek lelkén, minden idegén, hogy zsibbadtan áll meg 6391 9| mert az oláh, mikor kaputos idegeneket lát az utcán, a csúfját 6392 22| emberek hamar rászedik az idegent.~– De ez valódi nyom, amit 6393 18| elől legjobb lesz elszökni. Idehagyni fővárost és szolgabírákat, 6394 5| gondolkozhatol fölötte; azalatt idehívatom ügyvédemet, s aszerint, 6395 17| még valakit társaságából idehozni?~– Nem; senkit sem. Nem 6396 7| mióta e kis hengerkemencét idehoztam, tíz perc alatt fél mázsát 6397 5| igaz szót várok. Erre ő ideírt e papírok hátuljára egy 6398 15| Ez még a római császárok idejéből eredt. Hogy tulajdonképpen 6399 16| elmaradozó tárgyakra, mik első idejövetelekor megragadtak emlékében; ott 6400 22| hogy jól megérté a koldus idejövetelének célját, ha egy tallért nyom 6401 10| találgatta az öreg románnal idejövetelük okát, s abban állapodott 6402 7| Annak csak hagyj békét; idejövünk minden esztendőben egyszer, 6403 7| odabenn, s ezt veszi fel idekinn. A csempészet itt lehetetlen.~ 6404 10| szemléli.~Eljött az őszi idény; a férfiak ilyenkor készülődnek, 6405 10| hanyagolva.~A vadászat tettleges idénye alatt pedig éppen hetekig 6406 13| oszlik szét a különböző idények szerint; Csákó, Ménes, Magyarát, 6407 10| való.~A medvevadászatok idényére megjelent Gerzson úr is, 6408 2| már Henriette nem gyermek, idestova egyet gondol, s elrepül, 6409 1| karcsú, lengeteg alak, az az idetévedt angyal, aki elküldetett, 6410 5| gyönyörét, miket érettem magára idézett, mindig csak egy szavába 6411 14| rejtve az oltár alá, az idézte elő e hatást.~– Nos? – kérdé 6412 19| tudok. Ezek tanúkul vannak idézve ama hírhedett pénzverési 6413 15| legjobb lovakkal is, a legjobb időjárás mellett, esős időben a hegyi 6414 16| rövidebb; hanem a mostani időjárással olyan kemény arra az út, 6415 2| aki emlékezetét haladó idők óta mindig kéziratok fáradtságos 6416 9| miről gondolkozik tenger időkön át, álmodik-e valamiről 6417 25| utálttá teszi. Egy-egy levél időközben megsárgult és lehullt, azok 6418 7| szakadatlan mozgásban, s időközönkénti taszítások miatt a sziklatalpazat 6419 7| engedik a termet szoborszerű idomait, nyakától le egész kebléig 6420 10| napon vadászok, pecérek, idomárok és társzekeresek csapatostul 6421 7| szegletében volt csupán egy henger idomú vaskemence, mely hőséget 6422 13| önhöz. A világban rövid időn azt fogják beszélni, hogy 6423 16| reggelizzék egyedül.~– Pompás időnk lesz, báróné – szólt Gerzson 6424 4| nagyságos Lapussa Demeter urat időről időre értesíteni fogja mindazokról, 6425 13| hölgyei. Óh, az nevezetes időszak volt! Sokat beszéltek akkor 6426 25| de melynek esélyei más időszakba vágnak át már, s ez egyszerű 6427 21| idő óta igen sajátságos időtöltést talált ki magának.~Felhagyott 6428 10| ékszer~Henriette-nek az időtől fogva sajátszerű ábrándja 6429 16| elsietett, nehogy további ott időzéssel azt a gyanút nehezítse magára, 6430 16| volt Lénárd, egy percig sem időzött tovább; kapta a kalapját, 6431 6| tűrt csizmás, pitykegombos ifjabb, vénebb urat számláltak 6432 1| gazdagok; azért a páholyok ifjai nem veszik észre Lángainé 6433 21| legvénebbeket húsz esztendőre, az ifjakat élethosszig tartó fogságra.~– 6434 6| lelkem, hogyan tiszteljem? Ifjasszony vagy leányasszony (mármint 6435 5| megjavíthatatlan korabűnös ifjoncokat szokás beadni. Ő azt nagyon 6436 25| mert tetszik tudni, az ifjúcska, fájdalom, meghalálozott, 6437 19| hivatásról: őt abból kiemelni. Ifjúi hevünk elhiteté velünk, 6438 1| sejtenek a latin nyelvhez, amaz ifjúkorában még nem járt iskolába, mert 6439 17| csak azt hitte felőle, hogy ifjúkori ábránd csábítá őt e nem 6440 19| akarták, hogy kézműves legyek. Ifjúkoromat mint asztaloslegény töltöttem 6441 16| amik a grófné nevét Vámhidy ifjúúréval kapcsolatba hozzák.~– De 6442 6| zsiványkalandokkal agyon ijesztgetni?~– Igazad van. Erről nem beszélünk 6443 1| állkapcái rángatásával azokat igazgassa, szüntelen azt a gondolatot 6444 6| aranybojtos hímzett sipkát, akkor igazgatni valót talál rajta, „így 6445 1| ragyognak, s beszéd közben sok igazgatnivalója van nyakkendőjén, szokta 6446 17| csodálom, hogy kegyetek igazgatója, aki olyan büszke ember, 6447 17| hova mennek innek.~– Ki az igazgatójuk? Kik a tagjaik?~– Úgy tudom, 6448 14| drágakövektől, s hajtekercsei igazgyöngysorokkal voltak keresztül-kasul fonva.~ 6449 7| malomkövet; Pável hozzá igazítá a korongot, s ismét elkezde 6450 4| amit végtére Margari úgy igazított el, hogy ez a regénynek 6451 17| zavarban hagyta; menjen vissza, igazítsa el köztük a dolgot, s ha 6452 19| bárónő visszatért: ennek igaznak kell lenni, mert komolyan 6453 19| nem tudott belőle egyhamar igazodni.~Hogy a bárónő visszatért: 6454 11| visszafelé; majd vádolta, majd igazolá magát. Majd szemére veté 6455 4| méltóztassék az általam igazolásul felhozott okmányokat megvizsgálni.~ 6456 16| tagadólag rázta fejét.~– Úgy? Igazsága van; hogy is maradhatna 6457 16| kockáztassa azáltal, hogy igazságával törvényes útra kerüljön. 6458 5| órában a Lapussa-család igazságtevő szobájában folyt le e drámának 6459 23| hisznek? Hátha azoknak van igazuk, hogy a túlvilággal nincs 6460 12| szót, mit e rövid egytagú igéhez kössön, olyan rettenetes, 6461 9| erdőn lakni. S midőn az igent mondott rá, ismét megcsókolá, 6462 19| hajtom le fejemet. Kevés igényem van; ismer már régi időkből.~– 6463 4| akik szinte segítségemet igénylik.~– Azokat talán lehetne 6464 4| állt, nem töltött be minden igényt. Ugyanis neki olyan fixa 6465 22| legszívesebb fogadtatást ígérem.~Megannyi nagyúri kegyelemdöfés 6466 4| kívánja, s miután holmi ígéretekkel rábírta Margarit ez extra 6467 19| azért kezet adott a kért ígéretre, s akármi váljék abból, 6468 16| Legnagyobb bajunk az, hogy az ígérgetett vacsora mármost igazán a 6469 6| elég! Van tollam elég! – ígérkezik a jámbor asszony. – Szolgálhatok 6470 9| rá, amért úgy meg tudta igézni a leányát. A sok mendemonda 6471 3| úr egészen meg volt tőle igézve, ámbár Hátszegi ővele nagyon 6472 18| kezében van; az már nem ignorálhatja. Margarit megvesztegetni, 6473 4| fiam, Margari, egy húszas, igyál rajta egyet, aztán a szememet 6474 19| kocsis, hogy aligha ide nem igyekeznek. Másnap este volt már; ember 6475 13| Hátszegi még csak titkolni sem igyekszik előtte sértő szenvedélyét, 6476 14| szétfolyó borszeszt be nem ihatta, az lángra lobbant az elhajított 6477 16| senkinek.~– Itt már igazán nem ihatunk vizet, kedves nagysád – 6478 16| aki ezt először látja, ihletve érzi magát tőle. Aki először 6479 21| katona különben is nagy ijedelme minden csőcseléknek; volt 6480 19| szellemnek, nagyon váratlan ijedelmek után, például, mikor valakit 6481 11| gyalogszekéren, Henriette-nek nagy ijedelmére.~A bárónő rémülettel hallgatá 6482 1| S hogy szavainak annál ijedelmesebb nyomatékot adjon, rögtön 6483 10| folytonos reszketés és könnyen ijedés. Az öreg asszonyság nagyon 6484 13| fiatal barátom, csak meg ne ijedjen tőlem! Kérem, éntőlem való 6485 22| Van-e bátorságod meg nem ijedni tőle, domnule?~– Én nem 6486 20| kimenekülni. Megijedt tőle. Olyan ijedős volt különben is.~– Ne rettenjen 6487 11| találkoztam vele: – de nem is ijedtem volna meg tőle.~Henriette-nek 6488 11| monda Lénárd –, egy kis ijedtség volt az egész: katonadolog; 6489 15| Ki van ott? – ordíta rá ijedtségtől elcsukló hangon.~Abban a 6490 16| kulacs finom borunk, nem ijedünk meg az éhségtől.~A jó öregúr 6491 13| fenyegetésre azt felelje, hogy ijessze hát meg a grófné e merénylettel 6492 4| kisasszonyt éppen azzal ijesztette meg, hogy mindennek ő az 6493 14| magával, annak a recsegésével ijesztgeti az asszonyok csoportjait, 6494 17| mint mikor kisleánykák ijesztgetik egymást ajtón keresztül, 6495 11| meg nem ijedek, meg nem ijeszthet a koporsók semmi szelleme 6496 4| nyerészkedett, s a nyereség illataiban nemigen válogatott. Sok 6497 5| virágfürtjei valami tündéri illatot árasztanak.~Három év előtt 6498 2| a témáról, hogy „beatus ille, qui procul negotiis” stb.~– 6499 6| Lássa, a báróné milyen illedelmesen ül, pedig ők még az első 6500 3| diskurzust kezdett; már csak illem szerint is legtöbbet foglalkozván 6501 17| örömmel.~Az asszonyság egész illemmel foglalt helyet a lócán Szilárd 6502 5| rangjához illő dísszel és illendőségggel egy hozzád illő derék férfinak 6503 20| hogy a „hajdan” szóval illeté, míg Henriette előtt oly 6504 19| garázdálkodott volna, hogy magát illetlenül viselte, akárhogy erőltette 6505 17| hivatalosan szétkergeté az illetőket, azalatt Szilárd felteríttetett 6506 4| kötelesség ezúttal tudtul adni az illetőknek minél hamarább, hogy a kisasszony 6507 6| divatárusnőhez, az közli az illetővel, s akinek azután mágnes 6508 10| fekete függők olyan jól illettek öltözetéhez, valamint a 6509 1| és nőnemen levő tagjait illően megrettenté már. Clementine 6510 8| házasság után nem veszt illúzióiból; üres lelkek megszokják 6511 1| hányni-vetni, hogy a Lapussa-család ilyen-olyan gazdag, aztán őneki sohasem 6512 5| fatális penzumok. Többet ilyeneken ne törd a fejedet. A leány 6513 6| gavallérvonás! – mondá mindenki. – Ilyenekről ismerni igazi lovagérzésű 6514 16| felmenni. Tudja, uram, az ilyenfajta nép nemigen szereti, ha 6515 19| külső levéloldalra írt még ilyenformát, mindjárt a cím alá:~„Ha 6516 3| urat, a fiskálist; ő ért az ilyenhez, ő majd utánajár, és megtudat 6517 1| várhatják már, hogy meghaljon, ilyennel akarják az életét megrövidíteni?~ 6518 16| Henriette azonban, anélkül, hogy ilyes gondolat távolról is vetette 6519 24| mértékben büntetni; – no, tudja: ilyesfélét, hát hiszen én sem vagyok 6520 14| társaság véneit a kalandor.~– Ím, hogy lássátok magatok, 6521 10| boldog, hogy a nők ennyire imádják.~Henriette-nek mosollyal 6522 19| szerető, – tisztelő, – önért imádkozó barátnéját, – kit leányának 6523 6| megadta magát, s szépen imádkozott; hanem mikor azt kérdezte 6524 5| s ha férjet adnak neki, imádkozzanak az életeért, mert nem tudják, 6525 10| érezte jól, hogy ezek itt nem imádói, hanem, ami azoknál több, 6526 19| Meglássuk, ha erősebb-e az imádság, mint az átok. Egészen sötét 6527 11| mással, mint ővele; ki még imádságomban is csak a szent nőkhöz fordulék, 6528 25| azok mind el vannak téve, imakönyvbe zárva, rájuk írva a lehullás 6529 10| vasárnaponkint szokott bejönni imaszóra; azért volt látogatása szokatlan.