Jókai Mór Szegény gazdagok Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
6530 17| eléldegél belőle úgy-ahogy; imide-amoda el is híják egyiket-másikat 6531 10| maga egyetlen málélisztjét imitt-amott odvas fákba, kőüregekbe 6532 23| megölték!? Nem álmodott római imperátorok kísérteteivel, kiket egy 6533 21| jó idején félretérjen az imperatu kocsija elől.~Amint a postamenet 6534 14| minden ember könyökét és inait megsajgatta. A szegény, 6535 22| keresztülmetszé ellenfele csuklóján az inakat, s az abban a percben elejté 6536 18| senkiért. Mi közöm nekem inasaim, cselédeim karakteréhez?~– 6537 2| mit fog tenni. Kilöketi az inasokkal Hátszegit a házból, vagy 6538 17| több egy forintomnál, az inasoktól kértem kölcsön; mondám az 6539 18| nem cselédem. Van nekem inasom elég, aki szolgál. János 6540 10| járnak; s ha éhes vad vagy incselkedő ember akarná őt bántani, 6541 5| lesve levelei fejlődését, indái hajlását, s beszélve véle, 6542 5| ágakat hajt, egész felfutó indás bokor lesz belőle, melynek 6543 5| hogy ellened bűnvádi pert indítanak, ha rólad le nem mond.~– 6544 21| indítványozásokat tett.~Indítványai abból álltak, hogy a megyék 6545 21| fizetéstelen táblabíró volt, s indítványozásokat tett.~Indítványai abból 6546 2| megunta a keresést, azt indítványozta, hogy majd ír ő holnap délután 6547 19| kaszinóba kiragasztani az indítványtáblára.”~– No, te ajtónálló cerberus, 6548 7| az az ördögtől sem.~Azzal indulásra nógatá szürke lovát; az 6549 11| a legdühösebb vadállati indulat kitörésében látni.~S meglepett 6550 12| hallgatást.~Végre Demeter úr, indulataiból epés nyugalmába visszatérve, 6551 4| ostobaságokat fecseg, könnyen indulatba hozhatja, és végtére, mivel 6552 4| tudományok hasznairól, az indulatok kárairól, s más efféle mulatságos 6553 4| szemek, mik bátorságról, hő indulatokról beszélnek, míg a nemes férfiajk 6554 11| természete van, mert hiszen ha indulatos volna, ha korcsmákba járna, 6555 4| rézedényt hajítani pokolba! – indulatoskodék az orvos. – Nagyságod csak 6556 5| állapotaidat, hogy még e héten indulhass le Aradra. Sógorom nagyon 6557 16| órára itt leszek, s háromkor indulhatunk.~– Én ébren várlak, s köszönöm 6558 16| tudta mármost, hogy melyiken induljon el.~ 6559 23| sálját, s mintha sétálni indulna, lement a parkba szobaleánya 6560 4| hogy meg kellett rajta indulnia, s minden diurnum nélkül 6561 3| Amit te tudsz, azon el nem indulok. Ebben Matildnak igaza van. 6562 6| volt.~Másnap olyan korán indultak, hogy az öreg házigazdán 6563 16| jól van. Jó lesz, ha korán indulunk.~– Ajtónyitogatást hallok 6564 7| által.~Abrudbányától felfelé indulva Bucsumnak, a sötét égerfákkal 6565 4| ínyenc;~hogy hiú, mint egy indus herceg, kinek a feleség 6566 18| váltóügy uraságod által infiltráltatott.~– No, én nem azért mondtam, 6567 14| a katrinca és a hímzett ing meg a gömbölyű kalpag a 6568 1| minden öltönye igen feszes, ing- és mellénygombjait drágakövek 6569 10| szikrázó szemekkel néze rá, ingadozó léptekkel közelíte felé, 6570 12| semmi théâtrecoup meg nem ingat.~– Csak nem gondolod?…~– 6571 20| kopókat.~A halavány nő pedig ingatag, de határozott léptekkel 6572 7| homlokáig leér. Finom patyolat inge tarka virágokkal s arany 6573 1| ilyet csak az oláh parasztok ingeire stikkolnak; mit gondol?~ 6574 9| Marióra arannyal hímzett ingeit ki ne rakhatta volna a sátor 6575 18| verni: itt van. Nekem sem ingem, sem gallérom. Ha bűnös, 6576 15| állapotában tartja őket. Különös inger támad bennük annak a fegyvernek 6577 1| Lángainéhoz:~– Még te is ingerelted, még jobban uszítottad, 6578 16| Hátszegi kegyetlenül fel volt ingerelve e rászedett nagylelkűség 6579 12| elkezdett zokogni.~Demeter úr ingerkedő kedéllyel hunyorga rá:~– 6580 4| János úr, kit a várt diadal ingerkedővé tett.~– János! – szólt hozzá 6581 12| és beteg; azért nagyon ingerült; az öreget és beteg embert 6582 22| észrevevé Szilárd hangjában az ingerültséget, s hideg mosolygással monda 6583 19| hozzá Gerzson úr, alig bírva ingerültségével –, az én öklöm itt a zsebemben 6584 1| tartásának, keményített inggallérjai pedig simaság és töretlenség 6585 1| kényelmetlen lehet azokra az inggallérokra nézve fejének ottléte.~János 6586 17| zsindelyzetét levereti, vagy ha egy ingoványos helyről a vizet lecsapoltatja, 6587 1| fejét.~– Elkészítettem az ingre való hímzést, ahogy parancsolni 6588 12| magának, megkérdi, melyik ingrediencia miféle hatásra való; miféle 6589 22| van-e?~Juon felgyűrte bő ingujját herkulesi karjától, s Szilárd 6590 17| kölcsön, s azért minden napra ingyenjegye volt, elszánta magát a legvégsőre, 6591 17| interpellálónak, jól tudva, hogy csupa ingyenjegyes publikum van:~– Aki már 6592 17| személyzetet, bár a tisztelt ingyenjegyesek erősen törekedtek is közeléből 6593 2| úrfit direkte megrohanni és inhibeálni neki a nagyatyai parancsolatot, 6594 4| is bement; ott is olyan inkvizíciót tartott, mint valami vizsgálóbíró. 6595 17| mint azt, hogy hova mennek innek.~– Ki az igazgatójuk? Kik 6596 16| kulacsot, s úgy tett, mintha innék belőle, hogy az öregúrnak 6597 6| hiányzó lapok miatt, miket innen-onnan fidibusznak kitépegettek.~ 6598 22| Pandúrjaimnak nem szabad bort inniok, hogy mindig józanon maradjanak; 6599 4| egyszerre megint alázatos instáló képet öltött.~– Tudja mit 6600 18| élcet mondani.~– Repültem, instálom alássan.~No, hiszen repült 6601 18| sietek; most nem érek rá instanciákat elfogadni. Hogy jut eszébe 6602 20| elszalad a hintaik után, hogy instanziáját bevegyék a kocsiba. Pedig 6603 5| futó percek határozásra intenek; végezni kell! Még egyszer 6604 3| csakugyan olyan derék ember-e ő intenzív értékben is, amilyennek 6605 17| hangján felele vissza az interpellálónak, jól tudva, hogy csupa ingyenjegyes 6606 17| felugrott Vámhidy, s éppen interveniálni akart, midőn belépett hozzá 6607 16| menjek be!~E kategorikus intésre kilépett a belülről beszélő; 6608 23| Henriette fejét meghajtva intett, hogy érté a parancsszót.~– 6609 5| magad segíts magadon, s intézd el sorsodat. Nézd meg, hány 6610 13| hogy nehány bizalmas szót intézek önhöz. A világban rövid 6611 5| beküldené valami katonanevelő intézetbe; tudod vannak olyan szigorúságokrul 6612 19| az iskolákat s tudományos intézeteiket tengődni engedik. Senkiben 6613 5| szigorúságokrul nevezetes intézetek, ahová csak a megjavíthatatlan 6614 11| első percben ellenfeléhez intézett; az egy zsákmányra rohanó 6615 23| huszonnégy ággyal.~Erre az intézkedésre mégis kérdő meglepetéssel 6616 11| kezek vas következetességgel intéznek egy előlük meg nem menekülhető 6617 7| jut ezt a kérdést hozzám intézni, a fejed egy órával hamarább 6618 10| fogni minden szálát a sors intézte cselszövénynek. Az igen 6619 11| hangban egyes kérdéseket intéztek egymáshoz.~– Ki vagy te? – 6620 8| Észrevétlenül, akaratlanul úgy intézzük teendőnk, mulatságaink egész 6621 16| szereti, ha a vármegyére invitálják.~– Hát te mért maradtál 6622 4| tivornyakedvelő és a nevetségig ínyenc;~hogy hiú, mint egy indus 6623 12| suhanc, még a tátit és minket inzultálni mersz?~Kálmán úrfi azonban 6624 13| hála istennek, nem az ön ipa volt az öreg Lapussa, hanem 6625 7| odatettük a leány kezébe, ugyan iparkodjunk ám, hogy meg ne haragítsuk 6626 19| irónnal a következő sorokat írá:~< „Uram!~Én önt egy nyomorult 6627 14| közül a másik serpenyőrül, s iramodik vele amerre tud, ebben a 6628 22| legnagyobb mértékét fejezé ki irántai becsülésének.~Ezért meg 6629 16| szekeret. A szélrózsa minden irányából kanyarogtak a csárda felé 6630 3| nagyobb követelései lesznek irányodban. Egy családunkba jött ruinált 6631 16| önnek a nagyrabecsülését irányomban csökkenteni, ha Vámhidy 6632 15| szemét behunyta, s a másikkal irányozta a céllegyet. Ha most az 6633 7| puskáját éppen az ő fejének irányozza.~Megrémülten tartá kezét 6634 4| Méltóztatik ezt nekem írásba adni?~– Akár mindjárt, hozzon 6635 24| melyik mit jövedelmez, s írásban ismeré el, hogy a kérdéses 6636 5| rögtön ráismert.~A féltett írások, amik egész betegsége alatt 6637 4| akarja tőlem elvetetni az írásokat, ott a kandallóban a tűz, 6638 4| hagymázom alatt valamit ez írásokról. Óh, az rettenetes volna, 6639 12| szívemből. Tégy, amit tetszik! Írass, amit tetszik. Majd ha nekem 6640 12| eszébe, hogy Sipos úrral írasson Margarinak. Más emberben 6641 6| bárónak való ember: egy olyan írástudó, akit egyúttal házi bolondnak 6642 12| fölött, mindennap kétszer; írat velük recipéket majd külön, 6643 4| szétbontaná akta formára lapított iratait, s elkezdte olvasni. A családtagok 6644 5| legyen. Itt vannak bohókás irataitok; ezeknek kiadatása is egyik 6645 19| lesz, olvassa át azt az iratcsomagot, amit megőrzésül átadtam 6646 5| tanyájául is szolgált, a vastag iratcsomót, melyre azután az első tekintetnél 6647 12| kitörültetni belőle és mást íratni helyébe; néha megteszi, 6648 5| legyen szíves e visszaadott iratok táblájára felírni egy bizonyos 6649 5| Azok után, amiket ez iratokból megtudtam, csakugyan nehéz 6650 4| nekiesett a benne foglalt iratoknak.~De mekkora lőn bosszúsága, 6651 16| szokott írni, de ami hivatalos iratoknál kissé szokatlan?~– Mindent, 6652 12| átnyújtá a zsebéből kivont iratot.~Azt pedig Demeter úr megfogá 6653 12| az egész laskává tépett iratromladékot egy tálcára tevé, és János 6654 12| nekem nem fog tetszeni, amit írattál – én tenni fogok róla…~Demeter 6655 6| verseket vagy miket szokott írdogálni, s maga sem tudja, hogy 6656 12| fordítva, mondá:~– Isten irgalma legyen veled.~És azután 6657 20| nevében folyamodom önnek irgalmához. Ön bírája egy szerencsétlen 6658 11| Fatia Negrát (Isten legyen irgalmas bűneimért), tudom, hogy 6659 20| csoportnak. Tegyen velök irgalmat. Az ég kegyelmére kérem 6660 10| nem ijed, és aki nem fog irgalmazni annak, akitől mindenki úgy 6661 22| fog, ott ítél és végrehajt irgalom nélkül.~Ezalatt egy mozgó 6662 6| naplójába, mely után azt írhatná: ez a nap az enyim volt.~ 6663 5| akarja; az ügyvéd tudta jól. Írhatott oda akármi nevet, a másik, 6664 24| ítélnek; mert minden ember irigy rám azért, mert gazdag vagyok.~– 6665 19| szokott hozni, hogy egy király irigyelhetné tőlem.~– Tehát jó éjt, uram.~– 6666 2| azt a vén embert, ez pedig irigyelte a szolga állapotját, akinek 6667 2| éjjeliőrök sorát sohasem irigyeltem; éjszaka sötétben, magányosan 6668 20| a börtön ablaka alatt, s irigylem azoknak sorsát, akik azon 6669 16| már; s most ismét ilyen irigylésre méltó hódításokat tesz. 6670 2| rébuszt találgatok, ami az Irisben jött.~– Nem találod furcsának, 6671 5| haragudjál rám azért, hogy ez irkafirkákat figyelmemre méltattam; nem 6672 2| nyújtá oda az összevarrott irkát.~Az öreg szemüvegét vette 6673 10| szegény poéták, akik könyveket írnak meg nem történt dolgokról. 6674 4| magát, s akkor kiüzent egyik írnokától, hogy híják be hozzá Szilárdot.~ 6675 18| hogy Margari a megnyerendő írnoki állomást akként vegye, mint 6676 18| bizonyos Margari felől, ki írnokságért folyamodott a megyei kancelláriába, 6677 20| megerősíté szívét, és leült íróasztalához írni. „Én istenem, én istenem!” 6678 16| lépjen érvénybe. – Szabad íróasztalát igénybe vennem? Találok 6679 12| hallgatott.~– Tessék az íróasztalhoz ülni, tekintetes úr – inte 6680 13| a színházról, zenéről, irodalomról…~– Ahá. A feleségem meg 6681 17| másik oldalon a padlásajtó iromba mázolással átalakítva gót 6682 19| s azt térdére fektetve, irónnal a következő sorokat írá:~< „ 6683 4| Akár mindjárt, hozzon írószereket, majd én tollba mondom.~ 6684 17| megtörtént.~Vámhidy papírt, írószert keresett elő, két gyertyát 6685 7| töredékig összetalált a táblára írottal.~Azzal egymás tenyerébe 6686 7| hogy én nem ismerek semmi írottat, de majd a fejemben kiszámítom, 6687 12| mintha nem volnának unokáim. Írt-e hozzám azóta egy sort is 6688 5| Vajon az igazi jelszót írta-e oda? …~ ~Sipos 6689 19| magyar közembert, mert ettől írtózik legjobban:~–… mert különben 6690 1| asztaláról lekerült, annyira irtóznak tőle, hanem azt rendesen 6691 16| azt is letörlé kendőjével. Irtózott minden szesztől. Nem is 6692 10| pillangó – ugyanaz, – amit amaz irtóztató éjszakán, – az átkozott 6693 6| ujja van, a másik kettő irtóztatón megcsonkítva, a bal keze 6694 22| erő segélyül hívása nélkül irtsák azt ki országukból.~A katonai 6695 2| gyerek vállat vont.~– Az iskolában úgyis eleget koplalok büntetésből, 6696 8| segített rajtuk, pénzt adott iskolák építésére, szent könyveket 6697 19| össze hagyják omlani az iskolákat s tudományos intézeteiket 6698 19| életünket odaáldozánk. Csak egy iskolamestert minden faluba, csak százezer 6699 5| mentem keresztül hasonló iskolán; én is csalódtam, kinevettek. 6700 18| elkezdett sírni, mint egy iskolásgyerek; mentül jobban engesztelték, 6701 19| átellenben nem volnának az iskolával és templommal.~Gerzson úr 6702 24| mit jövedelmez, s írásban ismeré el, hogy a kérdéses váltó 6703 7| Negrához –, tudod, hogy én nem ismerek semmi írottat, de majd a 6704 18| pompás impertinenciával ismeretlenné tenni őt maga előtt.~– Mit 6705 11| is. Nevezzük őt ezután az ismeretlennek. Rám nézve ismeretlen lesz 6706 10| legtöbb havasi pásztorral jó ismeretségben él; azokat nem bántja, sőt 6707 16| üzleti ügyeim voltak, s egész ismeretségünk ebben határozódott, mihelyt 6708 20| lenne, mint tegnap.~– Nem ismerhet rám nagyságos asszonyom, 6709 20| találni, de az arcot nem ismerheté fel. Félig kendőkbe burkolva, 6710 22| valami jel, amikről rájok ismerhetnék; ezentúl minden pénzemre 6711 20| A reszkető kéz alól alig ismerhető betűk jöttek elő, miknek 6712 6| van ki belőle, hogy meg ne ismerjék.~Ilyen szép biztatásokkal 6713 13| látogatójeggyel lerója tisztét. Ismerjük ezt a szokást, de önnek 6714 13| magának is meg kellett vele ismerkednie. Ez könnyen ment; az alispán 6715 4| tebeléd. Egy táncvigalomban ismerkedtetek meg; a viszony innen fűződött 6716 1| uzsorára is ad pénzt a legjobb ismerőinek. Képzelheti, milyen nagyra 6717 15| koldussá tette apját és minden ismerőit, s most ül velük együtt 6718 6| beszálljon este vendégszerető ismerőjéhez, s reggelre elnyerje annak 6719 25| élő asclepias. Ez az egy ismerőse volt még, aki el nem hagyta. 6720 10| és a kezei, s mint kedves ismerőséhez, odasietett hozzá.~Az özvegy 6721 21| kinevették vele. Eddigi ismerősei el nem tudták gondolni, 6722 1| cselédjétől kezdve, a kávéházi ismerőseig senki sem állhat ki; csupán 6723 20| egész családom, barátaim, ismerőseim romlását. Én adtam fel a 6724 10| egy-egy kastély, ahol úri ismerőseink laknak, azok közt bizonyosan 6725 11| melyik jő, melyikünk előtt ismerősek e léptek? Én ismertem rájuk. 6726 13| dühös kezdett lenni minden ismerősére, aki nem tudott neki arra 6727 18| várok; ilyenkor a legjobb ismerősét sem szívesen látja az ember, 6728 13| azoknak bevezetéséről az ismerősök gondoskodtak; a távolabb 6729 13| szórja szét messzire az ismerősöket; azoknak, kik a társasélet 6730 17| szeles mozdulatok is olyan ismerősöknek tetszettek előtte.~A nemes 6731 10| azok között van egy régi jó ismerősöm, nálam négy évig volt kertész; 6732 13| alispán mindkettőjüknek jó ismerősük volt, ott megbarátkoztak. 6733 23| tárult fel előtte, mely ismerősül látszott őt üdvözölni.~Valóban, 6734 6| nem hasonlítanak a nálunk ismertekhez. Clementine megkérdezte 6735 4| fognának már a kérdéses ismertetéshez; úgy látszott, hogy ő volt 6736 5| ír, amit csak mi ketten ismerünk, amiről nem tudja senki 6737 5| előmozdítani, hogy viszonyaikat ismerve, érdekelt fél vagyok; hogy 6738 14| esküt előttem.~A Fatia Negra ismételte a hókuszpókuszt. Letérdelt 6739 8| egyéb, mint azon közhelyek ismétlése, miket jóravaló ember restell 6740 19| ablakon áttörő holdfénynek ismétlődött, és azután harmadszor, negyedszer 6741 18| hasznát se látja, csak az ispánok lopják; úgy egy kis százholdas 6742 18| Clementine.~– Természetesen, meg istálló, nekem két lónak – monda 6743 16| lóról; egy ötödik kijött az istállóból, s röviden értekezett velük; 6744 17| szép éjszaka odábbállnak az istenadták. Tudnivaló, hogy senki sem 6745 8| ajándékát fordítom arra, ami Istené és a népé, akik minálunk 6746 14| De minthogy e fogadás nem Istenhez szól, mert hamispénzverők 6747 14| és távozol. Te nem vagy Istennel?~– Az igaz, hogy most közelebb 6748 4| tétovázó férfiú kezét.~– Az istenre kérem önt, jó Margari. Egy 6749 16| néha a sudar beleakadt az istrángba, amíg azt kiráncigálhatta. 6750 15| vigyenek magukkal dorongokat és istrángot eleget. Csak szaporán. Tessék 6751 4| összetalálkozom az én jó kedves Istvánommal, s ha ő kérdeni fogja tőlem: – 6752 6| fennhangon kiáltá fel:~– De isz az enyim gőzerőre fogyasztja 6753 8| Mert a köznép renyhe, iszákos, a nagyságos úr pedig fösvény.~ 6754 23| tetejét egészen befutotta az iszalag és vadszőlővenyige.~A hallgató 6755 14| vigyázó, hogy soha bort nem iszik: nem lehet vele megejteni.~ 6756 6| úgy a többiek poharaiból iszogatott, s tartotta őket beszéddel.~– 6757 22| Megnézd, hogy mit eszel és iszol. Senkihez ne legyen bizodalmad. 6758 10| bámulatban felkiálta az öreg nő iszonyattól áthatott hangon, melytől 6759 22| maszlagot kevert társai italába, s most azok egy nap, egy 6760 6| le ne nyomtassam valami itallal azt a zsíros ételt, megvárnak 6761 19| a másikba két zsemlyét. Italt nem kellett magával vinnie, 6762 14| nyavalyatörés; undorodjam ételtől, italtól és asszonyi arctól; áruljon 6763 16| nekik szénát, egy óra múlva itasd meg. El ne lopd őket, mert 6764 19| előttem hajtottam, s egy itatással hazanyargaltam Aradra.~Így 6765 17| óta. Az embert mindenütt itatják; ha a színházba nem járnak 6766 4| hirtelen sok tejet meg olajat itatott a beteggel: kergette a cselédeket 6767 16| már a gémeskút a hosszú itatóvályúval, s ami az akácfák mögött 6768 16| rihogtak víz után; senki sem itatta meg őket.~Gerzson úr feje 6769 22| s ahol gyanút fog, ott ítél és végrehajt irgalom nélkül.~ 6770 25| mondatnak rá. Hiszen az ítélet igazságos volt.~Hanem azért 6771 21| volt, s maga aláírta az ítéleteket.~– De ki tudja azt, hogy 6772 3| s vetheted a pasziánszot ítéletnapig; Hátszegi báró nem azért 6773 20| írja alá nevét egy olyan ítéletnek! Az örökkévalóság rettenetességeire 6774 20| kegyelmére kérem önt, ne ítélje el őket! Az Isten szent 6775 24| újságokban, még tán el is ítélnek; mert minden ember irigy 6776 21| emberig elfogták, el is ítélték, a legvénebbeket húsz esztendőre, 6777 9| volt is aztán dínomdánom. Ittak a pajtások, később egy-egy 6778 6| csárda ivószobájában, félig ittas betyárok előtt bravúráriákat 6779 15| rablókapitányod? Jól van hát, itthagyom neked a puskámat; fogd a 6780 1| abból áll, hogy ezeket az ittlevőket és még másokat is, akik 6781 17| volt lefüggönyözve. Egy ív papirosra fel volt írva 6782 9| szokott lenni a Geina. Szent Iván-napra következő szombat este eljőnek 6783 14| Mindenki odahagyta sátorait, ivóasztalát, mulatságát, s kört alakított 6784 6| Hátszegi pedig azután, hogy az ivók eltávoztak, leterítette 6785 9| menyasszonyt, hozományt és ivószerszámot, úgyhogy midőn a medve és 6786 6| nem mert vele bejönni az ivószobába, csak úgy az ajtón keresztül 6787 6| helyet valahol odakinn az ivószobában; nem leszek itt. – Ez utóbbi 6788 6| hogy egy rongyos csárda ivószobájában, félig ittas betyárok előtt 6789 6| csaplárosné. Innen a hosszú ivószobán keresztül kellett a belső 6790 6| éjszakát kívánva, elhagyták az ivószobát. Odakinn aztán felkeresték 6791 17| között, fogadta Szilárdot az ivóterem ajtajánál, mely két szőnyeggel ( 6792 17| ajtó választá el a nagy ivóteremtől, s ez ajtón keresztül sajátságos 6793 4| replikákat diktálni, tíz-húsz ívre terjedőket; aztán hatalmasan 6794 4| fiatalember, az az adjunktus vagy izé szinte veszedelmen kívül 6795 21| anélkül, hogy amíg egy íze mozdul, meg ne kísértse 6796 16| Gerzson úr minden meglevő ízében becsületes ember volt. Kár 6797 16| érez még különösen szája ízén. Pedig neki semmi bor a 6798 1| folytatja az öregúr a szurdáló izgágát. – Tudom én azt nagyon jól, 6799 4| arcát szemlélgetés itt az izgalom, amott a levertség nőttön 6800 4| Simple Pétert, azok nem izgatók.~– Az jó lesz.~Mindjárt 6801 23| aludjék.~Mikor aztán már első izgatottsága lecsillapult, mely teste 6802 4| ellenkezőleg, egészen fel volt izgatva; olvasás közben nem állhatá 6803 15| kezét; küldj neki segítséget ízibe; mert különben be nem vergődnek. 6804 6| ahogy ismertem már a szája ízit; jóizűen evett belőle a 6805 24| pedig nem volt Sipos úr ízlésére.~Föltette magában, hogy 6806 10| Mennyire ismeri az még ízlését is, aki ezt kiválasztotta 6807 6| körítve, a házberendezése jó ízlésről, a gazdaságé jó tiszttartóról 6808 8| egyszerű málékenyeremet ízletesebbel felcserélni, hanem nagyságod 6809 1| belekóstol az ujjaival: egyik sem ízlik neki; fenyegetőzik, hogy 6810 11| sokkal karcsúbb; de minden izma olyan, mintha acélból volna; 6811 5| az egy lépést megtagadták izmai; el volt zsibbadva; nem 6812 11| mint egy cserfaág, oly izmosak; ő pedig sokkal karcsúbb; 6813 6| nyomorult figurát ízről ízre széttépni, mint én vagyok? 6814 6| olyan nyomorult figurát ízről ízre széttépni, mint én 6815 16| az este valami szokatlan ízű bort ivott; valami vásottságot 6816 16| aggodalom miatt nem tudta izzadó fején tűrni a kalapot, biztatólag 6817 4| öregúr nagyot fohászkodott, s izzadt homlokát törlé zsebkendőjével.~– 6818 8| ahogy látta, mint törli az izzadtságot forró délutánokon homlokáról 6819 7| üllővel végeztük! Két nap izzadtunk abban a munkában, amit most 6820 16| utain; hideg gyöngyöket izzadva homlokán, és nem találva 6821 1| unalmas dolog nagyon. Hja, jah! Felkelni nincs már tehetsége 6822 11| vétségnek találná hölgye idegeit jajgatásával zavarni, inkább azt állítja, 6823 22| menni, merre az országút.~– Jajh! – dörmögének a vén pandúrok. – 6824 4| hallgatni asszonyi és gyermeki jajveszékelést, az ilyesmi nem volt az 6825 14| futott idegeiken keresztül, s jajveszékelve könyörögtek a fekete álarcosnak, 6826 6| pusztának.~Mi baja ennek a jámbornak azzal a jó földdel? Nem 6827 6| kellemes mulatság lehet azon jámborra nézve, akinek vigyázni kell, 6828 16| ehelyett azonban nagy jámborul azt felelte:~– Azt hiszem, 6829 6| tarisznyaszögét eltestálta a Fekete Jancsinak; az legjobb helyen van, 6830 3| leptető hangjával szólt hozzá Jánoshoz:~– Tán csak nem Henriette-et 6831 4| Demeter úr halála után fiára, Jánosra szállván általa.~Demeter 6832 4| kalapbillentést váltanak Jánossal. Ez volt az ő valahai óhajtása.~ 6833 6| virágait, párizsi bútorait, japáni furcsaságait, zongorázott 6834 24| őnagysága almásszürke fogaton jár-e, vagy rézderesen, az nem 6835 6| hazáig, ami pedig kétnapi járás még idáig, mindenütt, ahol 6836 17| szolgabíró, egy éjszaka valami járásában eső faluban volt kénytelen 6837 16| lovakkal legfeljebb egy óra járásnyira lehetett, de amit a sánta 6838 14| sötét odúban, azon a sötét járáson keresztül, amit rajta kívül 6839 22| már a hídra lépett, biztos járással eljött a közepéig; ott még 6840 7| akik nem óhajtják, hogy járásuknak nyoma maradjon, a sebes 6841 18| becsületes ember vagyok, én igaz járatbani ember vagyok; én nem vagyok 6842 8| ért.~– Óhajtanék mestert járatni hozzám, ki útba vezessen; 6843 19| hálószobája. Gerzson úr ezt tudta. Járatos volt a kastélyban.~A tornácon 6844 3| kérője akad, elébb utána járatsz, hogy ki az és mi az, mert 6845 4| rokonai nyilvános iskolába járattak. Ezt nálam találtad több 6846 18| azzal nekimérte a lábait a járdának, egypár szemközt jövő jurátussal 6847 18| előle kitérni, lelökött a járdáról, s csak a Király utca szegletén 6848 3| magában: ez megint egyike azon járdataposóknak, akikhez az én János bátyám 6849 10| az egész dalidóban együtt járhasson, szót válthasson. A hölgyek 6850 7| le az ajtajáig, lóval nem járható; mindent vállon kell le- 6851 9| A mély völgyeket patakok járják, miknek menetét kiismerni 6852 23| tudott ülni, nem fekünni; járkálnia kellett alá s fel, hogy 6853 4| natura.~János úr bosszúsan járkált alá s fel a szobában; Lángainé 6854 15| Gyulafehérvárig egy jó napi járóföld van, még a legjobb lovakkal 6855 6| megtudta, hogy még három nap járójuk van hazáig, s hogy jövő 6856 14| azt rakni.~Onuc alázattal járult eléje s mély tisztelettel 6857 4| selyemzsinórral érte jőnek, hanem Jassyból, hol a bajt előre megérté, 6858 22| tapogatózni; meglelte a jatagánt, felemelé: „ez a Fatia Negra 6859 6| Tán azt gondolja, hogy én játékbábu vagyok olyan gyermekek számára, 6860 8| asszonyom, csak tréfábul, csak játékbul; – az nem jó volna, ha mink 6861 17| közt fuvolán játszom. A játékhoz már nincsen kedvem, bár 6862 17| el sem megy innen, minden játéknak azon kell végződni.~– De 6863 4| forintot; szokás az ilyen játéknál csupán a különbséget egyenlíteni 6864 5| fogatná; mert a halál nem játékszer, édesem, s méreggel tréfálni 6865 17| Nem kezdi-e? De hisz ön játssza Korpádi Gergelyt.” – „Bizonyára – 6866 12| Kelj fel innen, és ne játsszál énelőttem komédiát; az én 6867 7| én fejemmel bolondok ne játsszanak.~A leány rosszabbat sejtett, 6868 6| klaviatúráin szakadatlanul játszanék egy óriás kéz. Akiket valaha 6869 17| hogy Szilárd odafigyelmez a játszókra, egész őszintén megkérte, 6870 17| figyelmét elvonni a színpadon játszókról, mindenféle furcsa adomákat 6871 10| válogathatna magának barátnékat, játszótársakat; hanem én nem erőtetem rá, 6872 23| kastélyomat hadjárata „pivot”-jául, s nem volna esze, ha ajánlatomat 6873 16| termeiből.~Pedig a meglepetés java még csak ezután várt reá.~ 6874 22| aprólékoskodás dolga; de ami ezúttal javunkra szolgált. A visszarablott 6875 10| szépségeit, a pompás Gyecár jégbarlangot, az óriási sziklaorgonát, 6876 6| hanyatt esett velem a ló a jégen, s akkor három helyen eltörött; 6877 19| palánkon, s a kastélyba vezető jegenyefák árnyékában egészen a holdvilágos 6878 21| nehányat az útfélen levő nagy jegenyefákból már előre befűrészeltek, 6879 6| maradoz hátul? Megveri a jégeső; pedig azzal nem lesz szebb 6880 6| óriás kéz. Akiket valaha jégesős zivatar kapott útban, azok 6881 10| Negra régi vendége már a jegesvölgyi kunyhónak, s sohasem megy 6882 6| udvarra be, midőn az első jégmogyorók koppannak meg a hintók ablakain.~– 6883 6| ezt a hangot, mert ez a jégviharral jár.~Hogy valamerre félre 6884 16| elejtett tárgy, egy útmutató jegy sem adott neki kezdő pontot 6885 14| vert aranyat raktak az Onuc jegyével pecsételt zacskókban a másik 6886 5| Nézd meg, hány az óra most. Jegyezd meg magadnak. Eredj szobádba, 6887 6| asszonyokról. Már két napot jegyezhetett fel naplójába, mely után 6888 12| a védelemre. Te rovásra jegyeztél mindent, amit gyermekeid, 6889 12| naplót, amiben fel vannak jegyezve, amiket te tettél és mondtál; 6890 5| emlékemet küldje vissza, hogy jegyezze el magát más férfival; de 6891 16| hagyják meg nálam, mert az jegygyűrűm!~– Ez mind semmiség – suttoga 6892 17| Szilárd, s nevetve mondá a jegyszedő asszonyságnak:~– Hisz ez 6893 2| színházhoz rendezőnek, ügyelőnek, jegyszedőnek, mágnásokhoz titkárnak, 6894 17| jelleget látszának kölcsönözni, jegyszedőnői és hátramaradt kegyes anyai 6895 4| volt tűzve a nap, melyen a jegyváltásnak meg kelle történni; hanem 6896 19| búskomor sóhajára jószívűleg jegyzé meg:~– Sajnálom, tisztelendő 6897 6| kikerüli a figyelmét, hogy a jegyzék keltén (dátum) micsoda nap 6898 1| eszébe, aki keleti utazásai jegyzékében egész Magyarországról csak 6899 1| csöndesen másikat tud diktálni a jegyzőnek.~S hogy szavainak annál 6900 11| hogy rögtön fújja meg a jeladó pásztorkürtöt. Egy olyan 6901 7| kövekkel a lópatkó nyomta jeleket.~A völgyvágány mindig szűkebb, 6902 12| lármát az ajtón kívül, néma jelekkel mutatá, hogy az öregúr meg 6903 19| el-eltűnő árnyék szabályszerű jelenését.~Ezzel nem elégedett be; 6904 17| hidegvérrel. – „De ön kezdi a jelenést, szerencsétlen.” – „Bizonyára – 6905 5| folyt le e drámának másik jelenete.~Henriette hazaérkezett 6906 18| interveniált, hogy véget vessen a jelenetnek, s Margarihoz fordulva, 6907 17| publikum azonban a második jelenetnél már kezdte észrevenni hallatlan 6908 10| szökött arcába, ha azon jelenetre gondolt. Attól fogva kezdte 6909 14| talapzatával fölfelé állt.~A jelenlevők mind elszörnyedve bámulának 6910 19| elég nyugodt perce maradt a jelenlevőket végigmustrálhatni. Nem találta 6911 1| diadalmasan néze szét a jelenlevőkön.~– Ez a lángész! Ez a mondás!~ 6912 10| akinél gyakran meg szokott jelenni.~– Hogy nem tudják ott elfogni?~– 6913 4| férjhez fog menni, azt csak a jelenségekből vette észre, s a báró kitüntető 6914 22| gyalogutat összeköté.~Estefelé jelenték Vámhidynak, hogy egy vak 6915 12| végrendeletet kíván tenni, amiben őt jelentékenyen megrövidíti. Nem használ 6916 4| úrficskáét, szerezném kezemhez. Jelentem alázatosan, hogy nálam vannak.~– 6917 6| egyszer a kocsistól, hogy mit jelentenek azok a keresztek. Hanem 6918 1| ne féltsd.~Az inas jött jelenteni, hogy a kocsi előjárt, Lángainé 6919 24| kegyelmednek nem küldtek a halotti jelentésből.~– Hm, ez elég nagy – (azt 6920 18| zsebében volt Vámhidy hivatalos jelentése Kálmán vallomásáról, melynek 6921 6| Le dîner est servi! – jelenti a vállrojtos inas. A grófné 6922 16| még akkor is egy sokat jelentő pillantást váltott vele, 6923 1| vendégfogadóban! Jól van. Vártam. Jelents be nála. Azalatt le sem 6924 2| kapitányi hivatalhoz, hogy jelentse fel, miszerint az ő fia, 6925 2| fővel, durcásabb képpel jelenve meg a szobában, s átkozva 6926 12| visz véghez az embereken; jelesül kaucsukkal egészen új tüdőt 6927 6| története van felírva a jelfákra. Az utazó csupa szomorú 6928 17| öltözékei valami határozatlan jelleget látszának kölcsönözni, jegyszedőnői 6929 6| volt rá nézve még a vidék jelleme is; a sík róna, kövér vetéseivel; 6930 5| volna az rád nézve? A te jellemedhez kegyelemkenyér, amit a feleség 6931 4| engesztelhetetlen, mint egy oláh. Íme, jellemének sarkalatos hibái.~Mert hogy 6932 18| következtethet mindenki nyilvános jellemére, aki tudja, hogy egy időben 6933 18| embert, s éppen nem felel a jelleméről; azonban az ösztönszerű 6934 22| határozva; az erős akarat, mely jellemes férfiak sajátja, megtöré 6935 10| kiüldözik maguk közül, aki jellemtelen: semmi szennyet el nem tűrnek 6936 1| fiatalasszony, éppen olyan erősen jellemzett keselyűorral, olyan felhúzott, 6937 22| darab aranyat egy kereszttel jelöltek meg; ami abból a célból 6938 7| inkább valami összebeszélt jelszócseréhez.)~Azzal a két jövevény belépett 6939 16| a társalkodónő, mintegy jelszóra, felállt, és elment valahová. 6940 14| állnak az utcák szegletein, s jelt adnak, ha valami veszély 6941 4| olvashatná.~– Jaj, galambom, Jettikém, annak nem lehet ide jönni, 6942 4| Tudja, mennyire szeretjük Jettit, mindnyájunknak szeme fénye. 6943 14| csókért levágta; esküszöm Jezabel átkozott tetteire, mik Achab 6944 14| Uriásra, Holofernesre, Jezabelre, hogy engemet meg nem tagadsz 6945 19| megvan, nagyságos uram! A Jézus áldja meg, hogy menekült 6946 6| többiek felé.~– No, öreg, hát jó-e a bor?~– A bor mindig jó.~– 6947 10| egyszer ezekből az ártatlan, jóakaratú ábrándokból le találja szállítani 6948 10| papnak tett gyónás, mint a jóbarátnak tett vallomás volt; s hogy 6949 17| Most egy időre szűnjünk meg jóbarátoknak lenni; én törvényes bizonyság 6950 17| ragasztanak fel, s még annyival jobbak, mintha férfiak volnának, 6951 4| szolgája leszek neki, hogy jobbat nem kap a nálánál.~– Én 6952 14| megrázta a leány kezét, melyet jobbjában tartott.~– Most esküdjél 6953 22| fogai segélyével tehetetlen jobbjára hurkolá, azalatt utolérte 6954 2| akart érte, hanem harmadszor jobbnak látta mosolyogva fordulni 6955 22| múlva több lépés hangzott, jobbról-balról; férfiak jöttek a híd felé, 6956 3| kényelmetlenül fordult fekhelyén jobbrul balra, amint leánya saját 6957 21| veszve. A rablók lőtávolba jöendnek az épületekhez, s akkor 6958 16| bámulatától azon kérdéshez jöhetne, hogy mit keres most itt, 6959 16| szegény gazdagok sohasem jöhetnek arra az arany öntudatra, 6960 5| Erre a gondolatra te nem jöhettél; te nem akartál egy gazdag 6961 11| felesége lett, csak lopva jöhettünk össze néha, akkor is csak 6962 1| beszélhet valaki, hanem jöjjek máskor! Te kutya, te semmirevaló 6963 23| mint volna otthon; s inkább jöjjenek fel a föld alul a hideg 6964 1| mert nem beszélhet velem, jöjjetek délután. Én! Egy Lapussa 6965 21| Nem tekintett hátra, ha jönnek-e társai utána. Nem tanakodott 6966 17| tudnák, bizonyosan utánuk jönnének. Ők maguk azt mondják, hogy 6967 11| szeretsz-e? Nem rossz szándékból jössz-e hozzám? Nem akarod-e kisgyermekem 6968 2| pitvarnokot, hogy nem János úr jött-e meg? Egyszer sem az jött. 6969 4| öcsém, egészen magadhoz jöttél-e már? – szóla hozzá Sipos 6970 22| mert ha tudhatta volna jöttét a Fatia Negra, lehetetlen, 6971 22| s amilyen bizonyos, hogy jöttük hírére a Körös völgyéből 6972 24| több rá a költség, mint a jövedelem.~– No, ne tréfálózzék fiskális 6973 4| hozzávetőleges összeírások, jövedelemkimutatás s a többi bizonyítják;~hogy 6974 7| gépkovács, olvasztó: gazdag jövedelmet húztak belőle; így egészen 6975 24| érdekelte őt, hogy melyik mit jövedelmez, s írásban ismeré el, hogy 6976 24| mondva, ezek a legjobban jövedelmezők.~– Tehát adjon nekik készpénzt.~– 6977 8| azért tisztelt meg ily nagy jövedelmű és kevés fáradságú hivatallal, 6978 17| itt színházba? Van valami jövedelmük?~– Hát a parasztok csak 6979 4| mint Henriette kiasasszony jövendőbeli férje, oldalánál fog működni, 6980 14| Negra, ha láthatta volna a jövendőből csak a legközelebb eső pillanatot, 6981 12| magadviseletétől függ nemcsak a saját jövendőd, hanem Henriette testvéredé 6982 5| fiatalembernek ott nagy jövendője van. Neked a bírói pálya 6983 18| akarta tenni egy fiatalember jövendőjét, ön meg akarta gyalázni 6984 9| kecskepásztort, kit reggel és este, jövet-menet ott találtam egy helyen 6985 11| Negrát. A pásztor a sebes jövetelben is kifáradhatott; a rabló 6986 10| mind várják; előre örülnek jövetelének, kérdésekkel ostromolnak; 6987 6| értesülve volt Hátszegiék jöveteléről, azt bizonyítá az is, hogy 6988 7| jelszócseréhez.)~Azzal a két jövevény belépett a malomba, melynek 6989 22| hogy kiindultak is, minden jövő-menővel szóba állt, hogy jól visz-e 6990 17| utcaszegleten koldulni a jövőmenőktől, s krajcárokat gyűjteni 6991 22| lovaglás. Még azután minden jövőmenőtől: házigazdától, cselédtől 6992 8| azt nagyon válogatja a jóféle angol paripa, mely nem szereti 6993 1| valaki, akinek még erősebb jogai vannak, aki most elkezdi 6994 25| megsemmisítésére, és védem az ő jogait is, s ő szépen cserben hagy, 6995 5| árasztanak.~Három év előtt egy jogászbálban kapott egy virágcsokrot 6996 11| szemére veté magának: hogy mi jogon tépte szét e nyomorult leány 6997 19| teljesítik híven. De hittük, és jogunk volt reményleni, hogy a 6998 24| bizonyítanak rokonai iránti jóindulata felől.~– No hát, miket tettem?~– 6999 4| legyen. Bíztatok a nagynéne jóindulatában; ő szerette unokahúgát. 7000 4| Henriette kisasszonyt, de egy jóindulatú cselédet sem adnék nőül.~– 7001 6| ismertem már a szája ízit; jóizűen evett belőle a lelkem; engem 7002 6| kivett a cifra tálból, s igen jóízűnek találta, bár nem ismerte, 7003 2| nincsen a konvenció! – Azzal jójcakát kívánt, és elment.~Demeter 7004 6| hogy ez valóságos igaz.~A jókedv helyreállt, a férfiak hatalmas 7005 7| fehér állát csipkedtem meg jókedvemben; amott egy pár kék szem 7006 14| helyben körülforogva; ki-ki jókedvének gyeplűt ereszt, amíg el 7007 5| mikor vékony a vacsora, jókedvével, forró ölelgetésével megszaporítja. 7008 14| előtt, s ha mások látták, jókedvű arcot mutatott. Belül volt 7009 16| szobából a grófnő, igen jókedvűnek látszott, egész a teremajtóig 7010 8| Henriette alatt éppen egy jókora kiálló kőszeglet volt, melyen 7011 7| szót sem az ördögök, sem a jólelkek.~– Az igaz – felelt rá az 7012 3| háztól, míg az öreg él. Jólesnék neki, ha beleszeretnék; 7013 6| félig hallhatólag:~– Une jolie petite machine, pour manger 7014 6| egyszer még életében kedvére jóllakni igazi paprikás gulyáshússal, 7015 4| foglalva, hogy Henriette jóllétéről gondoskodjék, s reméli, 7016 4| baltadzsik a selyemzsinórral érte jőnek, hanem Jassyból, hol a bajt 7017 23| Észrevették e már, hogy eltűnt? Jőnek-e ez úton keresni?~S azután, 7018 22| hallom közelítni, egyedül jőni felém, nem láthatom őt meg, 7019 4| regényből ennyi, köszöni a jóságát, majd holnap, ha olyan szíves 7020 12| kegyelmet?~– Minthogy a te jóságodtól függ, én bizton remélem.~– 7021 17| ön, hogy önnek végtelen jóságú testvére magát a negyvenezer 7022 6| csak úgy rábíznám magamat a jósorsra, hogy tegyen velem, amit 7023 6| azok mind a nagyságos úr jószágain levő házak és vendégfogadók. 7024 10| hogy megkapta elrablott jószágát.~Annyi eredménye maradt 7025 24| jött a megbízás a báróné jószágigazgatójától, hogy azt a kérdéses negyvenezer 7026 18| egyszerre egy kis falusi jószágot, egy kis majort, ahol az 7027 24| mód van, ha Henriette maga jószántából azt fogá mondani, hogy a 7028 19| a pópa búskomor sóhajára jószívűleg jegyzé meg:~– Sajnálom, 7029 16| ami rám nézve valóságos jótétemény. Most tehát már tudja ön,