Jókai Mór Szegény gazdagok Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
7030 17| amit ön elkövethetne. Önnek jóvá kell tennie hibáját. Most 7031 22| bort inniok, hogy mindig józanon maradjanak; a malmot parancsom 7032 23| Akármely gunyhó, akármely juhásztanya lakója, akitől segélyt kér, 7033 22| is kinn volt az erdőkön juhnyájával; nem volt odahaza egyéb, 7034 10| résztvevő tanácsadóra, az erős Juonban egy hatalmas védelmezőre 7035 9| találkoztam több év előtt Juonnal. Ő maga naphosszant eláll 7036 18| bírságot toties, quoties; egy jurátus tabulae regiae nótáriusnak 7037 18| járdának, egypár szemközt jövő jurátussal összeveszett, egy házaló 7038 13| hidegvérű legyen; eszébe jussanak jó tanácsaim, s mihelyt 7039 7| legyen; mert nem tudja, jut-e valaha föl. Az valóban csodálatos 7040 22| való, amit bejelentett, jutalmát megkapja érte.~– Csak a 7041 8| hogy megmentőjét minden jutalom nélkül bocsátá el magától, 7042 17| váltót visszaszerezzem, jutalomjátékaimból legelőször is azt fogom 7043 17| cédulahordozónak nézem-e én őtet, még jutalomjátékára sem hordja el házról házra 7044 17| ha ön minden évben tíz jutalomjátékot vesz, s mindenikben 40 forintot 7045 1| olyan cselédje, akit valami jutalommal rá lehetne venni, hogy azon 7046 10| kire az első táncvigalomba jutás eseménye vár; még férje 7047 17| nyomtatásban, csak ahogy eszébe jutnak neki, mint Pesten látta 7048 22| fejét, amik neki eszébe sem jutnának.~– De tán csak nem képzeled, 7049 14| világnak, ahová te el nem jutsz, összeszedném a holmimat, 7050 18| hogy egy kis hivatalhoz juttassam. Én nem felelek senkiért. 7051 12| ártatlan véreid a koldusbotra juttatja, olyan és hasonló kegyetlenséggel 7052 19| kastély ellen külde, eszébe juttatva, hogy abban egy ártatlan 7053 4| egészséges ember, azt az I és K alatti bizonyítványok igazolják; 7054 6| vagy másikunkról az utolsó kabát le nem marad! Amikor aztán 7055 2| alatt ki van szakadva a kabátja, az majd még nagyobbat szakad, 7056 8| tisztelendő férfi hosszú kabátját levetve, kapát vett elő, 7057 2| semmirevaló! Szép azúr kabátod volt.~– Óh, persze! Ócska 7058 18| János úr, kezeit hátradugva kabátszárnya alá, mintha attól félne, 7059 22| Tudod, domnule, az első kábulatban magam is gondoltam ilyesmit. 7060 16| mikorra Gerzson úr fölemelte kábult fejét az asztalról. A nap 7061 16| őket.~Gerzson úr feje még kábultabb lett ezek után.~Hová lett 7062 6| tudott magához térni a nagy kacagásból; azután nagy naivul ráütött 7063 12| összeroncsolt.~Az öreg valami olyan kacagáshoz hasonló hangokat hallott:~– 7064 12| segíts nekem kacagni.~– Ne kacagjatok, mert az megint csak színjátszás 7065 5| ember leszek. Ahol mások kacagnak, én is úgy teszek. Nem lesz 7066 12| amit régóta elhatároztam. Kacagnom kell, ha elgondolom, milyen 7067 19| meglátta, hangos hahotával kacagta el magát rajta, s azután 7068 19| zavarában.~Azok pedig egyre kacagtak, és aki nem akart a szeme 7069 14| nevetni valónak találta. A kacajra belépett a szobába az öreg 7070 10| gyermekeket. Ez az ő egész kacérsága.~– És sikerül neki – tevé 7071 7| amott egy pár kék szem kacsintása után felejtettem magamat, 7072 16| Fatia Negra, mert az én kacska kezem nem úgy lő, mint a 7073 17| bogarat, furcsa lepkét, kacskaringós szalagot fedez fel a megbolygatott 7074 6| neki, s dicsérte szép fehér kacsóját; már nem tudta, hogy a gróf 7075 14| elérte a borléllel töltött kádat, ott lehajítá a földre az 7076 14| mellette magasra emelt kádból színbor csorgott alá, szabad 7077 14| vállát nekivetve a roppant kádnak, egy kétségbeesett erőfeszítéssel 7078 14| fölállított roppant sörös kádokhoz futott, azoknak fenekeit 7079 19| Valóban idejekorán volt még; a kakasok faluszerte akkor kukoríkoltak 7080 17| léckerítette söntésében a kakukkos óra elütötte a hetet, hangzott 7081 16| Gerzson úr, feketekávéját kaláccsal mártogatva, ami elég furcsa 7082 16| mesélni a Fatia Negra erdélyi kaladjairól, a Lúcsiabarlangról, a pénzverők 7083 18| Legelőször is a szegény kalamárison töltötte bosszúját, amelyből 7084 14| tetszeni, hogy Fatia Negra éji kalandja nem híresült el a vidéken.~ 7085 4| csodálatos hajlama van a betyáros kalandkereséshez, mely éppen semmi dicsőségére 7086 11| mintha e dicsekedni való kalandnak örülne; pedig hiszen rosszkedvét 7087 10| beszélnek; egymást tüzelik kalandok elmesélésével, fogadásokat 7088 10| azonban mikor üldözik, vagy ha kalandokra jár Erdélyből Oláh- és Magyarországra, 7089 6| vége-hossza nincsen, pusztai kalandokról, betyárok viszontagságairól, 7090 21| után az az egész szabad kalandorcsapat, mely a vidéket sok ideig 7091 14| dühösen rántá ki kezét a kalandoréból, s térdéről felállva, még 7092 16| létezik. Ennek a pusztai kalandoréletnek van valami csábító máza, 7093 7| hónap óta? – kérdé Anica, a kalandorfőnök térdén ülve. – Tudod-e, 7094 14| összeszorítva, a lábainál térdelő kalandorhoz:~– Te nyomorult komédiás! 7095 21| csákányütés emberére talált, a kalandorok már egészen a híd végéig 7096 22| egyfelől azért, hogy ha a kalandoroknak rendszeres védelmi tervük 7097 21| határain belül, egy csoport kalandorral ugyanannyi rendes katonát 7098 14| kiálta most dörgő hangon a kalandorvezér. – Ide hallgassatok rám.~ 7099 21| tanulhassa meg. Olyan jámbor kalandos fickó mindig megterem ott, 7100 23| férjével nem jó barátságban él. Kalandozó körútjai is elmaradtak, 7101 14| legkevésbé mutatta, hogy az éji kalandról tud valamit, az maga Anica 7102 19| hogyan kell azt forgatni a kalánnal, hogyan kell az apró sajtot 7103 7| még ötven év előtt mindezt kalapáccsal és üllővel végeztük! Két 7104 7| végezte a rabszolga vésűje és kalapácsa.~E bányákból nyert arany 7105 4| általa, kik azóta az utcán is kalapbillentést váltanak Jánossal. Ez volt 7106 18| lábaikkal toporzékolva, kalapjaikat félrevágva, hangjaikkal 7107 16| valami nagy baj ér, veszik a kalapjukat, s iparkodnak menekülni 7108 19| vinnie, itt foly a patak, s a kalapkarimából nagyon ügyesen lehet inni.~ 7109 6| piperésznőnek szól; bele vannak írva kalapok, fejékek, karmantyúk s más 7110 24| már hallani.~– Látja ezt a kalapom mellett? – szólt János úr 7111 22| visszamenjen Skeritorára.~Mikor a kalauz lovára kapott, a pandúrőrmester 7112 22| kérdést intézve magához a kalauzhoz, azt is útnak ereszté, megparancsolva 7113 22| malomba; azt elvitték magukkal kalauznak. Azután éjjel mentek előre: 7114 21| kocsiban ülő hivatalnokok, kalauzok el-elszunnyadtak a nagy 7115 7| egy rozzant gépezet őrült kalimpálást vitt végbe; a kerék, a korong 7116 11| azután elkezdtek társaságban kalimpázni bokrokon, köveken keresztül, 7117 2| tárgyat, mint a vadrigóé, mely kalitjából kiszabadulva, egy perc alatt 7118 15| vesződnék amiatt még külön cifra kálkulussal? Négylovas hintókat nem 7119 7| gondolkodva hullatja kopogó kallóit, a völgyek oldalait századok 7120 12| csináljon.~Míg ott beszélt Kálmánnál, két-három inas rohant, 7121 7| osztották.~Mikor újra a Tyiatra Kalmanuj alá értek, az öreg halkan 7122 10| el magával, hogy miután a kalugyerben egy igaz résztvevő tanácsadóra, 7123 9| lekísérik a legközelebbi kalugyerig, aki aztán hit szerint szentesíti 7124 19| miért, ott fog ön találni a kalugyernél, ott megmondom, s aztán 7125 10| lesz a postamesterné meg a kálvinista papné, az unitárius papné 7126 16| kőkorsót, állott vízzel a kályha vállán, azt felvette, és 7127 6| egy-egy bokor a gyetőn, még kalyibának sincs híre sehol, csak egyes 7128 2| valami hiba?~– He, te vén kamasz! Nem szégyenled egy leánynak 7129 16| összeget, s annak törvényes kamatjait; erre pedig szerez nekem 7130 3| kívülről látszik? Értsd: a kamatját költi-e, vagy a kapitálist?~ 7131 16| nagy kamatra. Mikor a tőkét kamatostul együtt vissza kellett volna 7132 14| összekeresték a föld alatti kamrákat; pénzverő gépek, olvasztó 7133 4| befőttet. Hol a cukor, hol a kanál? Azt mind meg kellett neki 7134 19| pontról kiindult tunnelásó kanalaikkal össze nem találkoztak.~– 7135 4| olvaszt fel; azután ezüst kanalat nem kell semmi ételben felejteni, 7136 12| gyógyszerből előbb ő vegyen be egy kanállal, hogy így annak hatását 7137 12| a sok orvosságos üvegből kanálszámra, még az kellene, hogy egy 7138 18| írnokságért folyamodott a megyei kancelláriába, s folyamodásában a Lapussa-családra 7139 2| folyamodott városhoz, vármegyéhez, kancellistának, porkolábnak, expeditornak; 7140 19| barátságáért a méhseres kancsóból.~– Hatalmas ital! Csakhogy 7141 12| hogy vesse azt azon módon a kandallóba, még egy csücske se maradjon 7142 13| szedni, meglásd.~Azzal a kandallóhoz hátrált, frakkja szárnyait 7143 8| rejtekeivel ismerős pásztor, a ló kantárát fogva elöl, bizton vezeté 7144 21| rövidre fogva hánykolódó lova kantárszárát, rákiálta a fekete álarcosra:~– 7145 22| le, s vezessék lovaikat kantárszáron fel a hegytetőnek. A vén 7146 21| felkapott, s nekieresztett kantárszárral rohant a távozó fegyveres 7147 8| szétszakadt nyeregszerszámot és kantárt; felnyergelé a paripát, 7148 19| nemsokára lehetett őt látni a kanyargó hegyi ösvényen felfelé sietni, 7149 16| felfokozta: olyan szeleteket kanyarított a kenyere mellé a jó piros 7150 7| keskeny, kőbe vágott ösvény kanyarog le az ajtajáig, lóval nem 7151 16| szélrózsa minden irányából kanyarogtak a csárda felé korábbi, régebbi 7152 8| egyedül indult hazafelé. Az út kanyarogva visz a völgyben mindenütt, 7153 7| leány azután leszedte a kápából a pisztolyokat, azokat övébe 7154 8| félbe a munkát kifáradtan, kapájára támaszkodva, míg kipiheni 7155 1| lesz minden.~Lángainé a kapalja csokrát kötötte meg.~Az 7156 19| rongyos lakban, hat nap kapálok, s a hetediken tanítanám 7157 8| odaérve a kétségbeesetten kapálózó paripához, elébb annak lábait 7158 14| vénségemig annyira, mit kaparok egyik aranyat a másik után 7159 18| magától, hogy a gallérjába ne kapaszkodhassék, s azután pompás impertinenciával 7160 11| célpont volt egy nehézkesen kapaszkodó fekete alak; a cső legye 7161 9| pompásan ért, vagy magas fákra kapaszkodott fel, leereszkedtében az 7162 8| hosszú kabátját levetve, kapát vett elő, és dolgozott késő 7163 7| az őrök előtt az utolsó kapcáig, mikor bemegy, s le kell 7164 6| helyére ne eresszünk holmi kapcatolvajt, s a tarisznyaszögét eltestálta 7165 16| nevét Vámhidy ifjúúréval kapcsolatba hozzák.~– De az nem fogja 7166 4| Decsy ozmanográfiájában.~– Kapható az a kölcsönkönyvtárban?~ 7167 12| pirult.~– Van-e neked valahol kapitálisod, amiből majd megélhetsz, 7168 3| kamatját költi-e, vagy a kapitálist?~ 7169 4| török háborúban mint ezredes kapitány vágta hajdani atyafiait 7170 2| elküldé a pitvarnokot a kapitányi hivatalhoz, hogy jelentse 7171 5| diktálva nekik, mint valami kapituláló vár parancsnoka. Óh, ez 7172 22| túlnyomó erőnek meghajolva, kapitulálunk, legyen ön szíves velem 7173 9| vándorolni, hogy férjet kapjanak, kivált miután az már ki 7174 18| fösvénység nem engedte, hogy ne kapjon ezen a kérdésen. Legjobb 7175 10| gyermeket háborgató legyek után kapkod. Egy ilyen csattintás elég 7176 16| Makkabeusé; s az én golyóimat nem kapkodja el, mint a legyeket; azt 7177 15| hogy a Fatia Negra kezeivel kapkodta el a golyókat, mint a legyeket.~– 7178 6| erős hangja volt, akár egy káplánnak, – azután leszállt, levetkőzött 7179 16| mármost ideje lesz légyottot kapnia, hála és elismerés fejében, 7180 11| ama fekete ékszert, s mi kapocs van a rabló utált keze s 7181 18| Majd megmutatom én, hogy kapok. – De, hohó! Egyet elfelejtettünk.~– 7182 20| csak akkor jön ki, midőn a kápolnába megy; ilyenkor a kastélyfolyosón 7183 20| Egy reggel, midőn ismét a kápolnából jött vissza Henriette, egy 7184 8| karókkal bekerítve, ami káposztáskertnek volt használva. Valami szegény 7185 5| hogy a világ elsötétül káprázó szemei előtt, hogy a halálsápadt 7186 7| Zain!” és hogy azt tőlem kaptad.~A leány kétkedve nézett 7187 16| Az egész Tiszán innen nem kaptok megiható vizet az útban, 7188 8| erdők lakója!~Csak midőn kapuja előtt állt, akkor jutott 7189 17| mázolással átalakítva gót palota kapujának. Ezen járt ki s be az egész 7190 21| őket, s hirtelen kinyitva a kapukat, kirohant az egész csapat 7191 2| hideg szélben, zivatarban kapumélyedésekben meghúzni magát, boltküszöbökön, 7192 12| nevettek, a nagy szakállú kapussal együtt. Kálmán úrfit ereszték 7193 2| folytassa.~Valahányszor a kaput nyitották oda alant, Demeter 7194 9| lehet, mert az oláh, mikor kaputos idegeneket lát az utcán, 7195 1| gazdagsága mellett fösvény és kapzsi. Ha pénzszerzésről van szó, 7196 24| Engemet fukarnak hisznek, kapzsinak; pedig, ha a szívembe láthatnának.~– 7197 7| hogy ebből a közönségnek kára nem támadt, de annál nagyobb 7198 21| magukat védelmezni, mert karabinokkal, pisztolyokkal jól el voltak 7199 4| hasznairól, az indulatok kárairól, s más efféle mulatságos 7200 18| nekem inasaim, cselédeim karakteréhez?~– De ez megbízott, ki uraságod 7201 3| ülni; hanem annak egy kis karakterének is kell lenni, annak becsültetni 7202 18| meg azalatt eldűl, és az ő kárára talál dűlni? Fatális dilemma! – 7203 8| tudatlanoknak; csak az uraság vallja kárát.~– De hát miért nem hozzák 7204 6| nekem mind a két lövésem kárban; most végem van! Mi egy 7205 18| két lábára, s valami kis karcolásból telemázolta vérrel az egész 7206 1| mulatságos kis Makszi.~Az a karcsú, lengeteg alak, az az idetévedt 7207 11| izmosak; ő pedig sokkal karcsúbb; de minden izma olyan, mintha 7208 22| színházában lornyettírozza a kardalnoknőket; hanem igen meg lesz lepetve, 7209 1| amint szaladt, elbukott a kardban, az instruktor azután el 7210 21| veszdelmes mágnest, mely kardjának villámait magára vonta.~ 7211 22| A lefegyverzett kalandor kardjával együtt elveszté lelke erélyét. 7212 22| semmivel sem kurtább bármely kardnál, csakhogy markolatja keresztvas 7213 21| támadó volt; kézből kivert kardok, kettévágott kopják repkedtek 7214 17| darabokat játszani, mint csupa kardos darabot, azt mondja, hogy 7215 14| bírnak válni; esküszöm a kardra, mely Holofernes fejét egy 7216 18| mint támadást váró katona a karéjban, erősen sorakozva társa 7217 21| megye bízza rám a fegyveres karhatalmat, én fogadom, hogy ki fogom 7218 4| ellenálló ellenfeleken vármegyei karhatalommal végrehajtani a törvényesen 7219 19| Hátszegiben. A sors ide kárhoztatott, hogy közel legyek hozzá, 7220 7| megállítá a malmot, a láncot más karikába akasztá, s az ismét megindított 7221 16| hozzám; ha lehet, ezt a karikagyűrűt hagyják meg nálam, mert 7222 7| beleakasztott a malomkő karikáiba, s mikor ez megvolt, feltette 7223 4| adni a báróhoz.~Lángainé karikára nyílt szemekkel tekinte 7224 19| fejébe nyomta annak széles karimájú süvegét, elnevette magát 7225 13| már elölte magát.~Azzal karja alá vonta Szilárd kezét, 7226 18| hanem odasimult hozzá, s karjába fonta kezét.~– Igazán olyan 7227 10| ájultan rogyott azon férfi karjaiba, akit úgy gyűlölt mind ez 7228 14| rándulást lehetett észrevenni karjain, de arca nem árult el semmit. 7229 15| izmos kezével megragadta karjánál fogva, s visszalökte a konyhába, 7230 16| végveszedelmében nem harcra alkotott karmait ellenfelére fölemeli, a 7231 6| vannak írva kalapok, fejékek, karmantyúk s más egyéb megrendelt áruk. 7232 25| testvérhez, kit nővére tárt karokkal fogad, ha visszatér”. Semmi 7233 8| innen egy kis tisztás hely, karókkal bekerítve, ami káposztáskertnek 7234 17| Kasztíliai becsület, hanem Moor Károly, Schiller haramiája. Az 7235 6| célozni; s ilyenkor a bal karomat nem húzhatván összébb, kénytelen 7236 22| elővettem kusztorámat, s bal karomba egy keresztet vágtam a hegyével. 7237 22| küzdelmes úton nagy titkos káromkodással vezetőjük nyomában, midőn 7238 9| felforgatnak, asszony visít, férfi káromkodik; s egyes rémületes hang 7239 2| Demeter úr dühbe jött, káromkodott, föltette magában, hogy 7240 6| volna ki, így pedig csak a karomnak lett egy kicsit szokatlan 7241 2| idegenek! Stb. stb.~Azzal karon ragadta érdemes vendégét, 7242 3| tudja!~Persze, hogy másnap karonfogva hozta a bárót látogatásra, 7243 18| Ez nemcsak illetlen, de káros is; a bútorok romlanak. 7244 4| számára állt ott, egy jó puha karosszékbe süllyeszté be magát, s ezúttal 7245 7| kettős aranyat ért az a karperec, aztán a csók is kettős.~ 7246 17| az ingyenpublikum bőséges kárpótlást talált kíváncsisága kielégítése 7247 16| főzni; majd a jó vacsora kárpótolni fogja az elmulasztott ebédet. 7248 15| folyosón az a nagy bükkfa karszék, ahonnan éppen a befalazott 7249 1| okát, levágja magát egy karszékbe, lábait egymásra veti, kezeit 7250 4| jobbra-balra, zavarultan feszengett karszékében, homloka izzadni kezdett, 7251 16| forinttal is adós maradtam. A kártyaadósság olyan, amit két napnál tovább 7252 10| éjszakákon, midőn az urak kártyánál ültek, Hátszegi ellen fordult 7253 1| fenyegetésnek ez lett a vége.~A kártyavető delnő szánalmas gúnymosollyal 7254 16| laktunk, igen belejöttem a kártyázásba. Ott igen nagyba ment. Egy 7255 10| fogadásokat tesznek, és közben kártyáznak. A hölgyek ilyenkor el vannak 7256 6| báró úr a gróf úrral együtt kártyázván, fixundfertig elnyerte tőle 7257 7| volt kelleténél, s az a mi kárunk lett; most ez a gép egyformára 7258 16| hogy önnek van valami oka a kárvallott embert játszani, s valahonnan 7259 14| szálltában sem éri el.~Egy karzatszerű kőemelvényen zenészek számára 7260 20| kápolnába megy; ilyenkor a kastélyfolyosón találkoznak vele cselédek, 7261 19| nem adsz, én rád várok a kastélyod kapujában, s lelőlek, mint 7262 13| lakó főurak pusztáin levő kastélyok mind úgy egy csoportban 7263 23| hogy fogadja el hídvári kastélyomat hadjárata „pivot”-jául, 7264 19| vissza.~– Nem fordulunk be a kastélyudvarra?~– Nem! – kiálta rá Gerzson 7265 15| együtt Gyulafehérvárott a kaszamátában.~– No, ne félj semmit, nem 7266 18| megint visszafordult, a kaszárnya előtti hosszú sor bérkocsit 7267 22| palotákban, a tömlöcökben, a kaszárnyákban, mindenütt! Ez az egy áruló 7268 19| tartalmút fogok az aradi kaszinóba kiragasztani az indítványtáblára.”~– 7269 22| tartogatni azt a szomorú katasztrófot, mely őket egymástól futni 7270 16| várod, hogy én menjek be!~E kategorikus intésre kilépett a belülről 7271 7| kezében, s azokkal kétfelől a katlan mellé guggolt.~Erre a Fatia 7272 7| leány nak. – Azelőtt egész katlanra és ölfára volt szükség, 7273 21| főhadnagy azt parancsolá katonáinak, hogy meg kell állani, s 7274 22| hallja, hogy hat vármegye katonája hogy járja utána az erdőket, 7275 7| főispántól, pedig azoknak sok katonájok, hajdújok van. Nem fél az 7276 15| elárulta, rajta hozta a katonákat, mit nyert vele, az eltűnt 7277 14| láng utánuk csapott; egyik katonának a húsz közül tölténytartójában 7278 5| lenni, beküldené valami katonanevelő intézetbe; tudod vannak 7279 21| tudniillik a méltóságos urak.~A katonasággal volt egy főhadnagy, a postaszekerekkel 7280 6| volt kilátás, békességben katonáskodni pedig nem volt kedvem; mit 7281 21| kalandorral ugyanannyi rendes katonát megtámadni! Nagyon elvette 7282 1| fiatalember megfordul, délceg katonatisztek, deli mágnásifjak, de azoknak 7283 17| ideérkeztünk, mindjárt a Szökött katonával akartuk kezdeni a sorozatot, 7284 16| kikerülgetni minden útba eső kátyút, zökkenőt.~Az öregúr elemében 7285 12| véghez az embereken; jelesül kaucsukkal egészen új tüdőt tud az 7286 19| egymástól; Gerzson úr vállára kavarította bundáját, s ment a méhes 7287 1| a cselédjétől kezdve, a kávéházi ismerőseig senki sem állhat 7288 17| belépett hozzá a kocsmáros, a kávét hozva.~– Micsoda lárma van 7289 11| hétig egyebet, mint saját kázusomat. Kérem, Henriette, gondoskodjék 7290 4| akasztott kulcsot vonva elő kebeléből. – Ez a chatouille-om kulcsa. 7291 10| jólesett.~Olyan jó hely a férj keble az asszony kihulló könnyeire 7292 7| elrejté a két amulettet keblébe, s most már büszke volt 7293 7| idomait, nyakától le egész kebléig tízsoros aranypénz füzér 7294 25| kicsiny voltál akkor, mikor keblemre tűzve hordtalak? Csak egy 7295 7| kis feszület mellé, melyet keblén viselt, s mindkettőt visszarejté 7296 19| reményleni, hogy a saját keblünkből való gazdagok segítenek 7297 23| háznak a küszöbét bármi kecsegtetésre átlépje, s nincs az a vakmerő 7298 11| világította meg. Egy hárságy, kecskebőrökkel leterítve, egy palakő asztal, 7299 9| s ölébe véve, egy szelíd kecskeeméhez vitte szoptatóba. A kis 7300 8| te nem vagy nehezebb egy kecskegidónál, én tudom.~Henriette önkénytelenül 7301 8| mert várnak reám.~– Kik?~– Kecskéim és feleségem.~– Nőd is van? 7302 11| nyájat.~– S mi lesz ezalatt kecskéivel, ha otthagyja őket?~– Nem 7303 10| felnőtt bükkfát, arra a kecskék rámennek, s a fa kövér rügyeit 7304 14| nyom nélkül eltűntek; a kecskenyáj pásztor nélkül elszéledezett, 7305 9| télen, sem nyáron; földesura kecskenyájaival minden tavasszal beszámol, 7306 9| kivált esténkint, mikor a kecskenyájak a mély völgyekbe térnek 7307 10| tetején tanyáz, s úgy táplálja kecskenyáját, hogy fejszéjével ledönt 7308 8| borotválatlan arcát, mikről a havasi kecskepásztorra ismerni. Bámulatos volt 7309 6| hegyesebbé vált a megnyúlt kecskeszakáll által. A grófnak nagyon 7310 4| egy teherhordozó; a fiatal kedély mulatságot óhajt.~– Én elég 7311 18| vonagló arca valami tréfás kedélyállapotot fejez ki, amint hogy volt 7312 18| nem volt neki szabad rossz kedélybe hozni; az ember utálhatja 7313 6| te is ismered? Henriette kedélye meg volt gyógyítva egy kissé.~ 7314 14| felrezzent, s azután természetes kedélyességgel mondá:~– Ha te az tudnád?~ 7315 13| velem rögtön kocsimon.~Más kedélyű ember aligha fel nem találta 7316 16| kiforratlan, kaland után vágyó kedvből igen tekintélyes gazdag 7317 1| hogy nem is a természet kedvéből piros, és szemöldökei feketék, 7318 4| vehetni; csak azért, hogy kedveltjének elmondhassa: „ego te in 7319 16| kegyelem többé. Egyszer rossz kedvemben Szilárd előtt ki találtam 7320 1| az öregúr kényeztetett kedvence, a kis Makszi.~– Miért nem 7321 6| szeretne egyszer még életében kedvére jóllakni igazi paprikás 7322 10| Egyenesen magáé a megcsalt kedvesé.~Ilyen rossz gondolatokat 7323 8| népnek; s azontúl nem talált kedvesebb mulatságot, mint faluról 7324 4| mint egy gyermek. Teelőtted kedvesedről, őelőtte terólad beszélt, 7325 7| megesküvék örök szerelmére kedveséhez, hogy soha, a kínpadon sem 7326 13| vállalja e feladatot.~A grófné kedvesen nyújtá elé kezét.~– És engemet 7327 22| hajdan mindig átadta azt kedvesének; sóhajtva bizalmasan; „engem, 7328 25| sóhajtva gondol egykori kedvesére, hogy kegyetlenség tőle 7329 12| olyan rosszul vagyok már? Kedveskedel most, ugye, mert az gondolod, 7330 12| abból őt ki nem téríti semmi kedveskedő arc.~Mikor az este közelget, 7331 10| jótékony célú dalidóhoz kedvet csinálni neki, s azontúl 7332 5| senki? Azért nem voltam sem kedvetlen, sem elhanyagolt. Pedig 7333 22| körülmény és az éjjeli idő kedvezett Szilárd tervének. A házakat 7334 21| havasi élet lesz a világon, s kedvező alkalom egyik országból 7335 4| nincs-e valami étel vagy kedvtöltés után vágya?~A halavány gyermek 7336 9| kibékültek, s még szélesebb kedvük lett, csak a menyasszony 7337 19| ország, hogy megforduljanak kedvünkért a viszonyok, de annyit hittünk 7338 1| széket telerakott suvickos kefével, meg csizmával. Én! Egy 7339 5| bizonyos nevet, vagy mit, amit kegyeden kívül még csak egy ember 7340 24| No, én nem.~– Nem is kegyedről mondtam: mások azok. És 7341 18| is.~– Köszönöm alázatos kegyeit – szepegé a megvert férfiú 7342 16| az éhes sárkánynál nincs kegyelem többé. Egyszer rossz kedvemben 7343 22| ígérem.~Megannyi nagyúri kegyelemdöfés Szilárd szívének! Hátszegi 7344 12| kis rebellis. A lázadók kegyelemért esdekelnek. Mit gondolsz, 7345 1| meg, valamit! Ez valami kegyelemkenyéren levő régi társalkodóné; 7346 6| valamikor agyon; a babonás kegyelet az ilyen balesetek emlékét 7347 8| iránt, kiket az ég, ingyen kegyelméből leküldöz hozzánk néha a 7348 24| sírboltba; csudálom, hogy kegyelmednek nem küldtek a halotti jelentésből.~– 7349 12| mennybéli boldogságodra; légy kegyelmes szívű ez órában unokáid 7350 19| kis lelkészlakig, melyhez kegyelmesebb volt a természet, mint a 7351 12| gondolsz, vajon kapnak e kegyelmet?~– Minthogy a te jóságodtól 7352 4| kérdéses penzumokat, elébb nagy kegyelmű patrónusának kezeket csókolván 7353 1| arányba növi magát. A kis kegyenc tökéletes ulánus hadiköntöst 7354 5| hogy a leány rokonainak kegyére számítottál volna. Ezt még 7355 12| megköszönte Demeternek ezt a kegyet, s kiment saját szobájába, 7356 17| Csak azt csodálom, hogy kegyetek igazgatója, aki olyan büszke 7357 12| te hallgatni fogsz rájuk. Kegyetlenebbnek mondod magadat, mint amilyen 7358 25| egykori kedvesére, hogy kegyetlenség tőle annyira kerülni a szegény 7359 12| juttatja, olyan és hasonló kegyetlenséggel fogok én előállani, hogy 7360 16| került a sor; nem sántít, nem kehes-e valamelyik? Azt látta, hogy 7361 23| völgyben, de a távol ködeitől kéken, s számítgatá magában: milyen 7362 14| ahol most éppen reggelre kél a hajnal, annak meg kell 7363 12| ahhoz, hogy ilyen világos kelepcébe belelépjek. Tán nem világos 7364 18| semmit.~János úr csúnya kelepcében volt. Azt nem felelhette 7365 24| merre meneküljek ki ebből a kelepcéből, amiből szívesen szabadulnék, 7366 21| furfangos kalandor milyen kettős kelepcét készített számukra.~Akár 7367 22| mely ezúttal a malomgép kelepelésével nem volt összekötve; a molnár 7368 21| midőn már a hátuk mögött keletkező porfellegről láthatták, 7369 20| házánál, az nem e naptól van keletkezve; az öregapja végrendeletétől 7370 5| számodra, de látod, hogy nem kelhetek; ez az átkozott köszvény, 7371 17| Az isten szerelmeért; keljen ön fel, öt forintot adok 7372 14| kéménye tetején tűzijáték kellékei vannak fölhalmozva; onnan 7373 4| kötelességből, tél, tavasz és nyár kellemeiről, a földmívelés gyönyörűségéről; 7374 18| koldust, aki iránt némi kellemetlen kötelezettségei vannak, 7375 6| gyötrő sejtelem, amiből még kellemetlenebbül veré fel egyszerre Clementine 7376 10| ebből önre nem fog semmi kellemetlenség háramlani. Azonban mégis 7377 16| kellett helyrehoznia. El kellend ismernie, hogy a hamisított 7378 2| az írást, hogy sok-e, nem kellene-e érte külön diurnumot kérni. 7379 18| svájcerája van.~– De birka is fog kelleni, az adja a gyapjút, sokat.~– 7380 7| néhol a lemez vastagabb volt kelleténél, s az a mi kárunk lett; 7381 1| ügyelnek rá, akkor valami éles, kelletlen hangon megszólalt:~– Louis!~ 7382 16| hogy tanúbizonyságul ne kelljen nekik felmenni. Tudja, uram, 7383 1| dolga a többi fejének, míg kellő arányba növi magát. A kis 7384 6| szerzeményei egymástól ébredve keltek nyirettyűje alól, a legremekebb 7385 6| figyelmét, hogy a jegyzék keltén (dátum) micsoda nap van 7386 6| van ma; oda pedig a levél keltének napja helyett rendesen az 7387 19| ahhoz gazdástul együtt későn keltetek fel. Ne őrizd olyan nagyon 7388 6| örömöt találjon?~Másnap későn keltették fel; az urak sokáig fenn 7389 21| hírül hozták neki fizetett kémei, hogy Szebenből négy század 7390 23| cselédei mind férjétől fizetett kémek és börtönőrök. A pópa is 7391 23| menekülnie lehetett, ahol kémektől nem tarthatott, ahol nem 7392 7| aranyat, ami már a tisztító kemencéből kikerült – szólt Fatia Negra 7393 7| zsákját odakinn a tisztító kemencénél átadta.~– Mennyi volt zsákodban? – 7394 7| Fatia Negra, hanem azt a kemencét, melynek erős fújtatói a 7395 14| van felcifrázva, s tömör kéménye tetején tűzijáték kellékei 7396 14| az olvasztó kohók fénye, kéményéből nem ömlik elő a szikrákkal 7397 10| viskójában; kivált mióta én is keményen megdorgáltam, hogy milyen 7398 23| talált. Az első szobában keményfa bútorok voltak, a fal mellett 7399 1| álla büszke tartásának, keményített inggallérjai pedig simaság 7400 19| apró sajtot közé keverni, kendőbe kiszakasztani, tejjel leönteni. 7401 9| nyakukban, cifra szövött kendőik a lovak oldalára akasztva, 7402 16| ragadt, lopva azt is letörlé kendőjével. Irtózott minden szesztől. 7403 6| fonalat, amiből azok a tarka kendők szövetnek, mik az ajtófél 7404 20| nem ismerheté fel. Félig kendőkbe burkolva, s ami kilátszott 7405 5| szépen itthon, rakj vizes kendőt a fejedre, egyébre nincsen 7406 6| a házi menyecske, piros kendővel a feje, pálmavirágossal 7407 14| szúrt szalonnadarabokkal kenegettek; mellette magasra emelt 7408 8| vette, hanem a kuruzslóval kenette meg a gyomrát valami jótékony 7409 3| is – szólt fönségeskedő kenettel Matild –, ha én kezemet 7410 8| kengyelben volt, s a nyereg és kengyel szinte fennakadt a bokor 7411 24| sarkantyúja szerencsétlenül a kengyelbe akadt, s a ló magával rántotta 7412 8| szerencséjére még mindig a kengyelben volt, s a nyereg és kengyel 7413 21| alája szoruljon, kiugrott kengyeléből a földre.~Most gyalog támadta 7414 6| fixundfertig elnyerte tőle az egész Kengyelesy-uradalmat.~Henriette úgy érzé magát, 7415 16| Azt jól sejtette, hogy Kengyelesynének nem valami uzsorás kielégítésére 7416 6| akármit beszélnek gróf Kengyelesyről és a feleségéről.~Délután 7417 13| a kaszinóban találkozott Kengyelesyvel. A gróf több sportsman jelenlétében 7418 8| fejével elérte Henriette kengyelét.~Nyájasan mosolyogva tekinte 7419 6| segíteni, csak az egyik kengyelszárat csatoljuk feljebb; mindjárt 7420 12| kívülről kellett a bőrére kenni.~Engedte magának igen sokba 7421 8| gyomrát valami jótékony kenőccsel, aminek az az erős sikere 7422 16| tengelycsavarok, meg van-e kenve a tengelyforgó, el van-e 7423 9| születésétől fogva azon úri kényelemhez szokva, hogy minden parancsszavát 7424 6| sem hinné, hogy annyi úri kényelemre találjon ily pusztai csárdában.~ 7425 5| asszonyság lesz, meglesz minden kényelme, kívánsága, amit pénzen 7426 19| engedem, hogy miattam szokott kényelmét feláldozza.~A lelkész egy 7427 1| gerjesztve a ránézőben, mennyire kényelmetlen lehet azokra az inggallérokra 7428 16| szeleteket kanyarított a kenyere mellé a jó piros sonkából, 7429 12| Nem akarok enni panaszos kenyeredből! Elmegyek tőled, és sohasem 7430 17| takaróm, ha lefekszem, nincs kenyerem, ha fölkelek; de ez a gondolat 7431 12| Párizsból, kisülvén felőle, hogy kenyérgalacsinokat árul drága pénzért csodalabdacsok 7432 25| szolgálója: Gyűriné, fehér kenyérsütőné Kispércsen.”~Világos volt 7433 5| sóhajtoznak, de mikor a kenyértörésre kerül a dolog, inkább nyúl 7434 25| szomorúságára volt, a nagy kényeztetéstől elcsenevészült, nyomorék 7435 1| kis férfiunoka, az öregúr kényeztetett kedvence, a kis Makszi.~– 7436 25| mikor még János bátyánk kényrekegyre megadni kénytelen magát; 7437 19| megsántítottad, másodszor kényszerítéd azt a szegény asszonyt éjszkára 7438 10| én azért egy szóval sem kényszerítem, hogy készüljön, hogy odább 7439 4| férjhezmenetelével?~– Egyenesen kényszerítenek rá.~– Szegény leány! – sóhajta 7440 5| Én hiszem.~– S ha erővel kényszerítenék, hogy nőül menjen a báróhoz?~– 7441 24| Hiszek a világos igazság kényszerítő hatalmában.~– Ha én akarom, 7442 22| csatát vívjon, s azokat kényszerítse veszteséggel visszavonulni!~ 7443 8| táplálékáról gondoskodni legyen kényszerítve.~Sokszor szerette volna 7444 20| Henriette fél kezével a falnak kényszerült támaszkodni.~– Nagyságos 7445 18| János úr egészen ki volt a képéből kelve; nem lehetett ráismerni, 7446 13| volna, olyan helyen állna képed, ahova más nőarcnak még 7447 23| Henriette azokhoz a festett képekhez, amik szemeikkel kísérik 7448 14| mindig ez a fekete álarc a képemen, mikor hozzátok jövök: nem 7449 17| Néhány perc múlva ismét képesek voltak egymással szembe 7450 16| cserélje ki, s így nejét képessé tegye arra, hogy az aláírást 7451 1| Emberek, kik a szalonbevezetés képességén alul esnek, rá nézve nem 7452 10| egyszerű táncöltönyét, amihez képest a bányásztisztné toalettje 7453 22| portyázó pandúrok és hadnagyok képezendik. A hajtóvadászat hálója 7454 11| mely e kunyhó hátulját képezi; de mégsem ordított, hogy 7455 1| mellénygombjait drágakövek képezik, gyűrűi is azoktól ragyognak, 7456 4| hetek, amik mintegy hézagot képeznek nála az évben, rejtélyes 7457 22| a rendszeres láncolatot képező nemesi fölkelőkkel előrenyomulnak, 7458 14| barlang távolabbi oldalai képeztek, idegen arcok sokasága támad; 7459 14| másik kezébe.~Így egy láncot képeztetett velük, melynek túlsó végét 7460 19| munka lesz. Roppant tömeget képezünk, mely értelmiségéhez oly 7461 22| kiégett szivar, mit az égi képletek valamelyik mágnás tagja, 7462 5| pincébe a helyett, akit képvisel.~Az egymás után futó percek 7463 21| körülbelül másfél millió értéket képviselhetett nyersen is.~E becses küldemény 7464 5| változtat, amik olyan szépen képviselik az állhatatosságot.~Ezen 7465 17| becsülöm a színészetet és annak képviselőit, s eszemben sincs, hogy 7466 17| annak egy személy általi képviseltetése, s emiatt vidéki színpadok 7467 22| jutnának.~– De tán csak nem képzeled, szegény ember, hogy valaki 7468 25| lehullás napja; s a kínzott képzeletnek rettentő emlékezete van 7469 14| mialatt ez a pokolbeli képzelettel alkotott esküt végigmondá; 7470 10| az eladónak – Párizsban. Képzelhetni, hogy ez nem ment tudakozódni 7471 10| gondolatot, hogy nem is képzelhette, hogy ez másképp is lehessen. 7472 6| bölény összegázolt; nem képzelhettem magamban, hogy asszonyoknak 7473 5| fáznak, unalmukban bajokat képzelnek maguknak, azokkal vesződnek. 7474 12| halálos beteg, atyus, csak képzelődől; meg fogsz még bizonyosan 7475 8| körül, hanem mindketten egy képzelt központ körül forognak. 7476 11| fennhangon mondani, úgy képzeltem, mintha ez az állat mindent 7477 4| megcáfolni ne akarj; ha kérdelek, s felelni nem akarsz, rázd 7478 14| feleségül? Fatia Negrától kérdem, hogy melyikhez menjek? 7479 10| állatot akarsz megölni? – kérdém tőle. – Arra ne legyen semmi 7480 7| kétkedve nézett rá, mintha kérdené, hogy „neked mindent szabad 7481 17| szemközt, és felelni minden kérdésemre értelmesen és úgy, ahogy 7482 18| engedte, hogy ne kapjon ezen a kérdésen. Legjobb alkalom kínálkozott 7483 16| mielőtt bámulatától azon kérdéshez jöhetne, hogy mit keres 7484 19| hagytad Hátszeginét?~S ennél a kérdésnél mindenki várakozással fordult 7485 10| bizonyosan ő küldi, s amit ebben kérdez, arra az leend a válasz, 7486 8| fedél alatt vele, aki ezt kérdezed, látnád mindennap, hallanád 7487 5| beszélhetett vele? Felelt az neki? Kérdezett tőle valamit? Kérdezte tőle 7488 23| szénégetőkkel, – azoktul kérdezgeté, hogy miféle ház ez itt 7489 14| arra mind felelni, amit te kérdezgetsz? – szólt a kalandor, s hogy 7490 1| és ő bejött az ajtón, azt kérdezhesse, mit parancsolnak, hanem 7491 13| találnak meg véletlenül? – kérdezi egy hang a háta mögött. 7492 4| mert meglátják, s majd kérdezik, hogy miért sírt.~– Nézze 7493 1| mondanivalója volna, csak valaki kérdezné meg tőle, hogy mi baja. 7494 20| félénk szemeit mereszté a kérdezőre, és nem válaszolt.~– Hogy 7495 16| mármost, hogy van a ház? – kérdezősködék tovább Gerzson úr.~– Hát 7496 8| Nem kellett tartani terhes kérdezősködésektől, amikre leginkább paripája 7497 19| közelített hozzá kíváncsi kérdezősködéssel, felvont pisztollyal fogadott. 7498 8| hogy tőle a Juon Táre felől kérdezősködhessék.~ 7499 15| három nyíllal a kezében, s kérdezősködnek annak titkos értelme felől, 7500 19| van; csak úgy tudnivágyból kérdeztem. – Én tehát átengedem kegyednek 7501 23| Erre az intézkedésre mégis kérdő meglepetéssel tekinte utána 7502 13| már ő is tudja.~Szilárd kérdőleg tekinte a grófnőre, mint 7503 18| esküdni az általam felteendő kérdőpontokra.~– Én? Én nem esküszöm semmire – 7504 4| kellett volna, amiért apád kérdőre fogott, mindig azt mondta, 7505 18| beszaladt a komornyik, azt kérdve, hogy miért méltóztatott 7506 6| felkeltek, szelíd alázatossággal kéré ki magának azt a szerencsét, 7507 10| hogy nem ember számára kéred a szert. – A Fatia Negra 7508 6| nem is Henriette kedveért kéredzkedett. A második kocsiban ült 7509 11| pásztorkürtöt. Egy olyan hosszú, kéregből készült tülök az, aminek 7510 7| kalimpálást vitt végbe; a kerék, a korong táncolt a középen, 7511 14| egyszerre, mint egy gép minden kereke, mozgásnak indult, hegyes 7512 14| szavakra, csakhogy táncba nem kerekedett; míg ellenkezőleg Anica 7513 16| múlva Gerzson úr a hintó kerekéhez vágta a makrapipáját, s 7514 6| süppedékes homokba a nehéz hintó kerekei mélyen levágnak; ahogy a 7515 6| búcsúvételeikkel; csak a kerekek más forma gördüléséből veheté 7516 1| Ezzel eltolja maga elől a kerekeken görgülő asztalt, int a komornyiknak, 7517 16| porcikáját, nincs-e bajuk a kerekeknek, rendben vannak e a tengelycsavarok, 7518 22| alatt rohant keresztül a kerekekre; elöl hármas zsilip korlátozá 7519 6| csaplárné a ládán ülve, elővette kerekes guzsalyát, és elkezdé azokat 7520 16| tartanak-e a hevederek meg a kerékkötő szíj? Azután a lovakra került 7521 3| te? Mit akarsz?~Lángainé kerekre felnyitotta a szemeit, úgy 7522 16| csárda felé korábbi, régebbi kerékvágások; s ő nem tudta mármost, 7523 24| végrendelete dacára is a kerekvári domíniumot átengedem Henriette 7524 6| hegedűt? Eredj te, Bandi, keresd meg a hintóban.~De már ezt 7525 8| meglepte ez a szó. Első kérése volt ez a nőnek a férjtől.~– 7526 17| ajándékozó előtt megemeljem? Nem! Keresek magamnak a szeméten egy 7527 7| egyszer megcsalsz, én nem keresem, hogyan, mi úton, de eszeveszetten 7528 25| növelni?~A sok sikertelen keresés után végtére egy napon kap 7529 19| belármázza a fél világot ura keresésében, s elhíreszteli úgy, mint 7530 2| már aztán nagyon megunta a keresést, azt indítványozta, hogy 7531 17| előtt, verekszem a napi kereset sovány hulladékain magamhoz 7532 15| a kocsmárosságot nem űzi keresetből, abból ugyan nem is élhetne 7533 7| domnule, neked sincs semmi kereseted; mert nem beszéltél még 7534 12| Demeter, s kezeivel tétovázva keresgélt maga körül – nem tudod-e, 7535 22| Lénárdra. Gondolta tán magában: kereshetnénk egy szép kerek árnyékos 7536 17| sőt inkább igen is nagyon keresik, s azon vannak, hogy megtalálják.~– 7537 2| Nem látsz, mi?~– Nem téged kereslek, hanem Henriette-et.~– Gyere 7538 10| bántalmat, mintha ő azért keresné az ilyen igénytelen köröket, 7539 18| a dologban. Valakit mást keresnek. Én nem vétettem soha életemben 7540 7| rontsd el. Add ezt nekem.~E kérésre már az öreg egészen dühbe 7541 4| dolgozom.~– Szórakozásbul keress mulatságot. Mért nem jársz 7542 19| kell itt tenni ezúttal, hol keressék, mit gondoljanak, hová lehetett.~ 7543 1| éjszakát”, akik soha se kéréssel, se panasszal nem alkalmatlankodnak 7544 13| hét óta szekíroz, hogy önt keressem föl, és vigyem hozzá. De 7545 2| ilyen meg ilyen felolvasót kerestet, s berekommendálta szegényt.~ 7546 25| Egy ilyen és ilyen ifjú kerestetik, aki hírt tud felőle adni, 7547 6| porkolábnak: „ugyan, édes keresztapám, futtasson el valakit ide 7548 23| vágófegyverek, sorban és keresztben, szögekre aggatva és szögletekbe 7549 6| hogy mit jelentenek azok a keresztek. Hanem azután nagyon megbánta, 7550 6| Születik bizony, de meg is keresztelik. (Értsd bottal.)~– Hát a 7551 4| eszedbe, hogy Szilárdnak kereszteltek; hallgasd meg nyugodt lélekkel, 7552 22| aranyak mind meg voltak keresztezve, s én ilyen keresztes aranyakat 7553 25| fizette ki, sem egyszerű keresztfácskája helyébe sírkövet nem emeltetett. 7554 25| meghalálozott, és még a keresztfát is én tétettem neki, akkor 7555 11| közepett volt elreteszelve a keresztgerendával, egész nyílás támadt már 7556 6| fogadá vendégnőjét; azonnal keresztnevén szólítá, s kérte ez is úgy 7557 15| apja még él, és az is Pável keresztnevet hord.~A csárdás egy percig 7558 22| minden darab aranyat egy kereszttel jelöltek meg; ami abból 7559 7| csavar fején hosszú lódítórúd keresztüldugva, melynek két végére két 7560 22| után szokás szerint próbált keresztülfújni a csövön, s tapasztalá, 7561 6| szokás szekérrel, hintóval keresztülhajtani, az erdős hegyoldalokból 7562 6| eltávoztak; a harmadik szobáig is keresztülhangzott néha a kórusban kitörő hahota 7563 1| ördöngös állapotok fáradalmait keresztülküzdeni segítse neki; de biz abból 7564 15| dühével Makkabesku – mert keresztüllőlek! – S amint az álarcos egy 7565 14| szeretnélek Anica, s szerelemből keresztüllőném a szívedet.~Hogy kacagott 7566 22| kardja egy „elővágással” keresztülmetszé ellenfele csuklóján az inakat, 7567 19| szögletszobában, azon mind a kettőn keresztülsütött: s az a szoba volt a bárónő 7568 7| a hegyi patak itt ismét keresztülszelte az utat, többé nem folytatták 7569 23| percre elfogta.~Az alak keresztülugrott az ablakon, s lihegve futott 7570 21| dacára a torlaszoknak, keresztülvágni; de a nehéz szekereket csakugyan 7571 19| a kerten, egy szökéssel keresztülveté magát a palánkon, s a kastélyba 7572 1| pamlagra, s egyik lábát, keresztülveti a pamlag karján; egész fitymálással 7573 7| egy durva zsák van előtte keresztülvetve, mindkét vége megtömve valami 7574 22| dolgoztál?~– A víztartón keresztülvezető híd alól elemeltem az innenső 7575 15| páncélinget viselne is, ez keresztülviszi, mert acélhegyű golyó van 7576 11| szívemet: megfogadtam a keresztúton álló szent szobornak, hogy 7577 22| kardnál, csakhogy markolatja keresztvas nélkül.~Szilárd útját állta.~