Jókai Mór Szegény gazdagok Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
7578 6| egyszerre mint valami sötét keretbe foglalt kép, tűnt elő a 7579 24| Lángainé.~A hetedszer hasztalan kéretés után maga jelent meg János 7580 1| alispánhoz, vissza tudja kéretni a végrendeletét, s szép 7581 20| istenem!” és leveté magát a kerevetre, s ott vonaglott, mint egy 7582 22| gyulladván meg, emiatt a szálfák kérge mind fölrepedezett, és az 7583 19| gondod rá? Hát aki ellenséget kerget csata idején, az is megáll 7584 12| megállítá, s bemutatá nekik a kergetett gyilkost, Kálmán úrfit; 7585 16| láthatta, hogy férjétől nem kérhet semmit. Minden lépten vehette 7586 16| hogy köreinkben mendemondák keringnek, amik a grófné nevét Vámhidy 7587 16| olyan alkuszféle, aki pénzt kerít, azt már elhitte, s kezdett 7588 8| pópa, észrevéve az úrnőt a kerítésen át, igen szép tiszta magyarsággal 7589 5| hallám, Margari barátunk kerítette ezeket kézre. Nono, csak 7590 6| estére csakugyan kézre kerítettem a bundáját, s mentem haza 7591 5| létére testvérének ravasz kerítője lenni, beküldené valami 7592 4| Pedig aztán hatályosabb kerítőt kívánni sem lehet, mint 7593 4| sejték, hogy a leány el van kerítve, el van szerelmesítve: képzelni 7594 12| és csókold meg a kezét; kérjed, hogy ne haragudjék rád; 7595 17| hogy mindenekelőtt egyre kérjem: én nem vagyok Kálmán; nekem 7596 6| kellett neki, hogy a kulacstól kérjen tanácsot.~Odabenn a csaplárné 7597 16| négyes csövű pisztoly agya kérkedett elő.~– A gutába! – kiáltá 7598 7| a leány, mintegy büszkén kérkedve erejével, nem várta be hátrahajolva, 7599 14| magához; látta, hogy egy kérlelhetetlen ellenség és egy csapat fegyveres 7600 5| észrevennéd, hogy nélkülöz; ő nem kérne új ruhát, de te látnád, 7601 14| igaz, hogy engem hárman is kérnek feleségül? Fatia Negrától 7602 7| emlékeznél rá, ha szépen kérnélek, mikor volt annak a napja, 7603 17| Henriette-nek. Ha magam is kérném, tízannyit is adna, bizonyosan 7604 18| városban; akinek valami kérnivalója van, keressen ott és akkor.~ 7605 3| Demetertől, hogyha unokádnak kérője akad, elébb utána járatsz, 7606 3| kedves barátját s unokahúga kérőjét; te, papa, egy óra előtt 7607 5| mint az emberek szívei; kért-e tőle kölcsön erőt, kitartást – 7608 8| fekete talárjában, a kis kertbe sietni; ott a tisztelendő 7609 6| a falu közepén csinos, kertekkel szegélyezett úri lakok szoktak 7610 17| forintomnál, az inasoktól kértem kölcsön; mondám az ördögnek, 7611 22| Ebből azt érthetem, hogy kértemre nem akarja ön hídvári kastélyom 7612 23| Henriette, amint a kertészleánynak megmondá, hogy hol álljon 7613 23| maga helyett énekelni a kertészleányt, hogy azalatt kijátszva 7614 18| este rossz kedve volt, a kertészt is megrugdalta, hanem az 7615 3| valóságos dinaszta a maga kerületében; olyan úr, mint egy kis 7616 11| visszaemlékezem rá, a szédülés kerülget, de a düh és kétségbeesés 7617 16| mulatsága volt a zökkenők kerülgetésével, az ostor kieresztése- és 7618 3| báró neked nagyon sokba kerülhet.~János elsárgult a méregtől; 7619 1| gúnnyal felelt a ki nem kerülhető kérdésre:~– Azt mondom hozzá, 7620 17| a faluban? Vajon honnan kerülhettek ide?~– Nem tudja azt senki, 7621 10| akar hozzá lenni. Kíséri és kerüli egyszerre. Milyen regényes 7622 19| elébb-utóbb.~Hogy az álom meg ne kerülje elébb, mint akarná, arra 7623 7| mielőtt azok a sajtó alá kerülnének; szüntelen mozgó rugók egymás 7624 15| békeszerető, verekedést kerülő ember volt. Inni csak bezárt 7625 11| meglágyítani; tudtam, hogy nincsen késedelmezni való idő; mondám Mariónak, 7626 6| szarvas- és őzág nyelű kések, villák, hideg vadpecsenye, 7627 22| s akkorra már farkas és keselyű rég széthordta a csontokat.~ 7628 5| nagy gyönyörűséggel tömve keselyűgörbe orra alá az ördöngös fűtőszert, 7629 22| erdők, mik fölött a havasi keselyűk kóvályognak körben járó 7630 1| éri rajta; száraz, sovány keselyűorra, bozontos őszsárga szemöldökei, 7631 1| olyan erősen jellemzett keselyűorral, olyan felhúzott, magas 7632 11| velem voltak pisztolyaim és késem; hanem ez a vérszopó éjszakája 7633 12| mondás, amivel engem évek óta keseríteni akartál; és azoknak, hidd 7634 5| Tudod: az orvosság rendesen kesernyés, émelygős; de annál használátosb. 7635 13| vagyok én annak? – kérdezé keserűn.~– Ön nem, de ő sem; én 7636 25| elrejtett sírás, panasztalan keserv, öngyilkos elhatározás, 7637 7| rögtön előhúzva kis török kését, lyukat fúrt vele az aranyon, 7638 4| helyességéről bizonyos, s nem késett felelni.~– Báró Hátszeginek 7639 19| amikre nem szokott az ember késni a válasszal.~– Megsértette 7640 11| történni akkor, ha férje későbben érkezik. A rablónak lőfegyverei 7641 25| elfogadva, s az általa tett későbbi végrendelet érvényteleníttetik, 7642 6| látszott; rendes idővel is későre értek volna oda; a holdvilágra 7643 19| végképp elveszítsem, ne késsék itt tovább. – Én nagyon 7644 16| szegények, gyakran sokkal készebbek az áldozatokra, mint azok 7645 22| menekülhessenek innen.~E gyors készenlevésben nagy érdeme volt Satrakovics 7646 7| Jaj, jaj, domnule, csak készítetlen aranyat ne ajándékoznál 7647 10| kuruzsló, és olyan szerek készítője, amiket más embernek adni 7648 4| megtanított rá téged, hogyan készíts azt te is… Óh, én jó istenem! 7649 10| mondta a kuruzslónő, hogy készítsek számára mérget, mely biztosan 7650 22| le a mokány lovakat, és készítsetek el mindent a falatozáshoz, 7651 6| medvém tökéletesen el van készítve; a golyó éppen a fülén ment 7652 6| rózsám, nyújtsd be ~Fehér keszkenődet,~Hadd törülgetem le ~Sűrű 7653 17| adóssága fejében hátrahagyva készleteit és ruhatárát. Magával nem 7654 2| hónaponkint tíz forintot készpénzben; nappal nem volt neki szabad 7655 24| jövedelmezők.~– Tehát adjon nekik készpénzt.~– Az nagyon deranzsírozna.~– 7656 14| öt-hat mázsára megy, ami készpénzül kiverve kerül elő a föld 7657 4| Hátszeginek, hogy fizesse ki készpénzzel. Ez olyan manőver, hogy 7658 21| a katonai becsületérzés készteté, hogy támadását folytassa 7659 23| üldözőik az erdőkbe menekülni késztettek? Azért mégis nagyobb volt 7660 14| sok ember nem bánja, ha kesztyű van húzva a kézre, amit 7661 8| poronttyal többet tanítson meg kesztyűben járni.~Még maga a báró utasítá 7662 13| nem szokás világossárga kesztyűt húzni látogatásokhoz. Lássa.~ 7663 23| számosan. Kérem szépen, tegyen készületeket elfogadásukra.~Henriette 7664 10| férjének és magának ruha fog készülni, vagy kőmozsárban lisztet 7665 22| most más dolog van itten készülőben; mire az készséggel szót 7666 10| idény; a férfiak ilyenkor készülődnek, gyülekeznek veszélyes vadászataikra: 7667 12| véghatározatra; én is régóta készülök már a védelemre. Te rovásra 7668 1| Vagy te ma is színházba készülsz? El tudsz menni ilyen állapotban? 7669 19| kik ott a lelkészi pályára készültek elő. Sokat beszéltünk együtt 7670 12| azt mondod, hogy régóta készültél már erre a kegyetlen véghatározatra; 7671 12| volt senki készen.~– Én is készültem arra a csatára, amire te! – 7672 12| Míg ott beszélt Kálmánnál, két-három inas rohant, ugrált alá 7673 6| előjöttek, azt felhajtotta; két-két hajdúnak, aki mindétig kísérte, 7674 16| vádolják, s egy percig sem kételkedett azon, hogy hát ő mit cselekedjék. 7675 5| s távolról int, hogy ne kételkedjem benne; hallgat, mert beszélnie 7676 13| hamisított, az egy percig sem fog kételkedni azon, hogy mit tegyen, hanem 7677 22| maradt, nem több még, mint kétesztendős: annak koldulgatok. Itt 7678 13| Köztünk mondva, azután még kétezernek van kitéve, aztán meg az 7679 12| helyébe; néha megteszi, hogy kétféle orvosságot összeönt, és 7680 12| gondolataidat, s túljárok rajtok. Kétheti alázat nem vásárol meg tízesztendei 7681 7| azt tőlem kaptad.~A leány kétkedve nézett rá, mintha kérdené, 7682 6| egész hazáig, ami pedig kétnapi járás még idáig, mindenütt, 7683 19| azt. A kutyák ugatnak a ketrecben.~– Nem hallod?~– Én nem 7684 25| Addig is sorány volt, és kétrét görnyedve járt; ez a per, 7685 5| nem hagyják, fájdalomban, kétségbeesésben találkoznak, és azon már 7686 23| kezeikben, egy gyönge nő kétségbeesése buktatott sírba? Mert-e 7687 23| szegény, Hátszegi gazdag.~Kétségbeesésében egy régi emlék ébredt fel 7688 19| jobbra-balra kérdezősködni fog, az kétségbeesik, az belármázza a fél világot 7689 13| megtaláltam; ne tessék kétségbeesni miatta. Tessék leülni mellé, 7690 19| Végre nem állhatta tovább a kétséget, amint egy futamnak vége 7691 14| Munkájok be van végezve. Kétszázötvenezer darab kivert arany vár az 7692 2| nagybátyai hízelgés után kétszer-háromszor összeborzadt, mint akinek 7693 10| hogy a jámbor hídvári pópát kettéhasított koponyával találták szobájában.~– 7694 24| paripája elragadta, a zablája kettétörött, nem fékezhette meg; mikor 7695 16| bátran; nem sokat adok rájuk. Kettőért úgyis bánatpénzt akartam 7696 19| szögletszobában, azon mind a kettőn keresztülsütött: s az a 7697 5| amiről nem tudja senki kettőnkön kívül: magyar, latin, angol, 7698 7| aztán rossz volna mind a kettőnkre nézve. Csak maradj te apád 7699 16| gyújtott, s várt csöndesen.~Fél kettőre éjfél után csöngetett a 7700 7| nyomást kapott, s mármost kettősen volt meg rajta mind a Szűz 7701 16| legvégével megcsippenteni, azután kettőt-hármat pattantani hatalmasat a 7702 14| okosabban teendé, ha mind a kettővel felkap egyet azok közül 7703 7| mint én vagyok – szólt kevélyen a leány, a rezgő víz tükrébe 7704 2| állomáshoz jusson, melybe azáltal keveredett, hogy egy szerkesztő megtudta, 7705 4| méreg, s ha nagyobb adagban keveredik az étel közé, alig lehet 7706 10| vármegyével semmi pörbe keveredni megint. Ígért pénzt, sok 7707 4| még könnyen kriminálitásba keverhetné magát.~Aztán in fine finali – 7708 18| esketni ellene, s gyanúba keveri magát, ha kisül, hogy Margarival 7709 19| kell az apró sajtot közé keverni, kendőbe kiszakasztani, 7710 22| Ez az egy áruló maszlagot kevert társai italába, s most azok 7711 17| csöngetése, mely nagyon gyanúba keverte magát, hogy kés fokával 7712 19| hinné az ember, hogy milyen kevésből meg lehet élni; egy kérésem 7713 5| nélkülözéshez, te is; az kevéssel megelégszik, tud varrni, 7714 8| rémületes bőgést, melyet a kevésszavú nemes állattól olyan ritkán 7715 5| kezéhez venni, s az illetőnek kézbesíteni.~Sipos úr meghajtá magát, 7716 4| menyasszonynak az eljegyzés előtt kézbesítsék vőlegénye életírását!~Sipos 7717 5| Hogy te lótófutója légy, kézcsókolója, esteli felolvasója a szeszélyes 7718 7| papírszelet volna, a leány kézcsuklója körül foná az aranylemezet, 7719 25| háládatlan teremtés! Én pört kezdek az öreg végrendeletének 7720 1| iskolába, mert a vagyonszerzés kezdeményeivel volt elfoglalva, emez pedig 7721 17| beszédes asszonyság az előadás kezdetétől fogva minden megbocsátható 7722 18| ember valami gazdaságot kezdhetne.~– A’ biz igaz. Úgyis van 7723 17| én nem kezdem.” – „Nem kezdi-e? De hisz ön játssza Korpádi 7724 12| Diákul van, vagy franciául? Kezdj hát hozzá.~A gyermeknek 7725 2| ráismerjen: melyik szónál kezdje estére, fület csinált a 7726 11| aranyat ajándékozott, hogy kezdjek vele gazdaságot, ha már 7727 5| azt sem tudom, hogy kin kezdjem és kin végezzem a töprenkedést. 7728 4| Nos? Margari! Hát nem kezdjük azt a regényolvasást?~Margari 7729 10| volna közülök. Címer vagy kezdőbetű helyett csupán egy csillag 7730 14| megbecsülnek bennünket, s akkor kezdődnek majd a mi jó napjaink.~Az 7731 14| Mindennek bal kéz felől kell kezdődni, ami szerencsés akar lenni.~– 7732 7| látom többet.~– Annyival kezdted, öreg?~– Bizony nem többel, 7733 12| már késő minden. Korábban kezdtétek volna. Te és azok a másikak. 7734 6| álltunk egymástól Lénárddal, s kezdtünk bizton átbeszélgetni. „Kezdem 7735 11| kisgyermek feküdt, apró kövér kezecskéit felhúzva fejéhez, aludt, 7736 10| végigcirógatva a bársony kezecskét.~Henriette meg lehetett 7737 18| kezét.~– Igazán olyan nagyon kezedben tartod János urat valamivel?~– 7738 22| frissből nem töltöttél saját kezeddel. Régi töltésre ne hagyd 7739 5| Sipos úr lesz szíves azokat kezéhez venni, s az illetőnek kézbesíteni.~ 7740 1| valamennyibe beleturkáltál a kezeiddel.~– Óh, te nagy selma! Vigyék 7741 18| úr benn a paradicsomban, kezeikkel melleiket ütögetve, egymást 7742 1| lábain meleg posztóharisnyák, kezein briliántos, türkizes, rubinos 7743 11| arc, ezek a gyönge, finom kezek vas következetességgel intéznek 7744 10| tisztelői, légbe emelve, kezeken hordva érzé magát, s annyi 7745 4| nagy kegyelmű patrónusának kezeket csókolván nagyon.~Éjfélig 7746 18| uraságod váltóit is szokta kezelni. János úr azt hitte, hogy 7747 14| csizmákban, a zeneműszerek kezelői, a csimpolyások, hegedűsök 7748 4| Kálmán úrficskáét, szerezném kezemhez. Jelentem alázatosan, hogy 7749 9| lenni, mint én. Üssön el a kezemről, ha jobb legény. Ezzel ütöm 7750 8| volt, hogy a lelkész is kézi munkával törje magát; kinek 7751 16| hamisított aláírás az ő valódi kézírása.~De hát azután? Mi fog történni 7752 19| lehetne ismerni Henriette kézíratát, a levélben ez volt:~„Kedves 7753 2| emlékezetét haladó idők óta mindig kéziratok fáradtságos lemásolása után 7754 19| ki rögtön megismerte a kéziratot.~– Mit szól ön a tartalmához?~– 7755 6| jámbor embernek, hogy valami kézlábhelyretevőnek megköszöni egyszer a szívességét, 7756 19| voltak, kik azt akarták, hogy kézműves legyek. Ifjúkoromat mint 7757 4| Aki annyi aranyat tart kéznél, az nem bolond ember.~Tehát 7758 16| voltak a tornácban, s egy kéznyomás a vendégszoba kilincsét 7759 23| a Fatia Negra és bandája kézrekerítésével van megbízva. Miután útjokat 7760 16| előlegezett foglalóra várna.~Az a kézszorítás, amivel a búcsúvételkor 7761 6| most is attól az összetört kéztől, hogy a legszokásosabb udvariasságokról 7762 23| állva a gyermekek a véres kezű embereknek, hogy ne bántsák 7763 5| majd helyetted, ki nem esel kezük ügyébe, őt fogják mortifikálni 7764 16| kétségbe; levették róla a kezüket, s veszni hagyták.~– Az 7765 5| Óperenciákra. Csakhogy ismét kezünkben vannak ezek a fatális penzumok. 7766 19| Miről beszélsz? Gyere be. Ne kiabálj itt a kapu alatt. Hogy kerültél 7767 18| kutya.~– No, no, no, csak ne kiabáljon olyan nagyon – csitítá őt 7768 18| én megyek az utcára, ott kiabálok végig: akarom, hogy lássák 7769 18| kidugta fejét az ablakon, úgy kiabált vissza valamit; a két pandúr 7770 6| nem! Semmi esetre sem – kiabáltak a többiek is –, tehetnél 7771 13| Henriette-nek voltak jótékonysági kiadásai, a vidék szegényei őt tarták 7772 13| szabadítja fel haszontalan kiadásokra. Sőt, ha hinni lehet a szóbeszédnek, 7773 5| bohókás irataitok; ezeknek kiadatása is egyik kitűzött feltétel 7774 7| légy, hogy azt az aranyat kiadd. Ha neki nincs esze, legyen 7775 4| hadjáratoknál; az élelmezésre kiadott erszények fele a megbízottak 7776 7| látszott előkerülni.~Arra kiakasztá a középkorongot, mely a 7777 4| másik vadásztársaitól levén kiállítva;~aki ezek szerint egy férfinál 7778 22| vak Juon hosszan nyújtott kiáltása; de arra nem hallgatott 7779 12| lépcsőkön, a háziúr „gyilkos” kiáltásaira; a kapu alatt a komornyik 7780 21| villogtatta kardját, vadállati kiáltásokat rikoltott messziről ellenfeleire. 7781 22| fekete ember egy önkénytelen kiáltással lehullott a vízbe.~– Most, 7782 23| tetszik, mintha valami távoli kiáltást hallott volna. Tán csak 7783 6| végső pillanatban Lénárdnak kiálték; „Pajtás, lőj közénk, akármelyikünket 7784 9| s egyes rémületes hang kiáltja:~– Jön a medve! – Itt jön 7785 1| futott.~Az öregúr utána kiáltott engesztelő hangon:~– János, 7786 21| szövetségesük volt, s csak azért kiáltotta azt, mert látta, hogy a 7787 9| geinai búcsún az ő lyányát kiáltsák ki legszebbnek, az ő poroszka 7788 2| jámbor férfiú ekkorra már kialudta magát, s megijedt, hogy 7789 4| Hátszegi úr, mint Henriette kiasasszony jövendőbeli férje, oldalánál 7790 18| Nem; az nem kell, mert az kiássa a falat.~– No, hát az nem 7791 13| szégyenére nem váltak, gyűlölni, kiátkozni. Ennek ellenében János úr 7792 3| körülmények, amik közt az ember kibékül.~– Ha az ember üzér, ugyé? 7793 17| szeretném, ha rokonaival kibékülne. Énértem tegye, ne magáért. 7794 10| helyzetébe, ha kezdett sorsával kibékülni, s úgy járt vele mint aki 7795 9| kötekedőnek a fejét, aztán megint kibékültek, s még szélesebb kedvük 7796 7| tüzet, ha valamit abból kibeszél, amit meglát.~– Készen vagyok 7797 22| vén pandúrok. – Ha ez így kibeszéli előre az egész útitervét, 7798 7| fekete palaszirt tövében a kibugyogó forrásnál az elébb lovagló 7799 17| takácsot adná nekik, aztán jól kicifrázná a cédulát; de nem akarja, 7800 24| tette, hogy amint Sipostól kicsalta a jó tanácsot, rögtön postakocsit 7801 12| azt a minden iskolából kicsapott korhely gézengúzt, azt a 7802 15| puska végét, egy rántással kicsavarta azt a kocsmáros kezéből, 7803 19| gondolá magában Gerzson úr, s kicsavarva helyéből a kocsilámpást, 7804 12| nem lehet egy óra alatt kicsikarni azt, amit én hónapok alatt 7805 10| Hátha e megszégyenítés kicsinált bosszú volt? Kinek a bosszúja? … 7806 2| volt, ahogy felköltötték, s kicsinyben múlt, hogy eret nem vágott 7807 14| s ismernek ezen a néven kicsinyek és nagyok, esküszöm a bűbájos 7808 21| törvényes hatalomnak az eszén, s kicsúszott a legbizonyosabban vetett 7809 4| töri a fejét; hisz ha az kiderülne valaha, hogy ő ezt tudta, 7810 13| mert ő rendesen magamagát kidisputálta, ha beszélni engedték. Az 7811 17| tekintetes úrhoz, de majd kidobott érte a szobából, hogy hát 7812 17| színészeket, s utoljára kidobták valamennyit az ajtón.~– 7813 10| mintha mondaná: erős férfiak kidőltek e vállalatból; mit tehetnél 7814 18| már elhajtott a bérkocsis, kidugta fejét az ablakon, úgy kiabált 7815 19| miatt.~– És ha mindjárt kidűlnének is; mi gondod rá? Hát aki 7816 22| azt a mondást, hogy az egy kiégett szivar, mit az égi képletek 7817 22| erős ember, akinek a szemei kiégtek a Lúcsia-barlangban, mikor 7818 25| Végszavak~Henriette kiegyezése nagyon megharagítá Lángainét. 7819 25| megadni kénytelen magát; kiegyezik vele, ki hagyja magát holmi 7820 20| pórnő Fatia Negra nevét kiejté.~Anica azt várta, hogy valami 7821 8| akiknél a pompa minden vágyat kielégít. Sohasem tett fel egyet 7822 14| drasztikus esküforma mindenkit kielégíte; azon a vidéken nagyon tetszenek 7823 16| Kengyelesynének nem valami uzsorás kielégítésére kell az aláíratott váltó, 7824 18| harminc évig lefojtott ösztönt kielégíthesse. Margari úr pedig csak nevet, 7825 6| kinyitják. Henriette-et kiemelik. Az új asszony azzal a kíváncsisággal 7826 19| magas hivatásról: őt abból kiemelni. Ifjúi hevünk elhiteté velünk, 7827 12| vállvonítva.~Az öreg sovány kezét kiemelve a takaró alól, száraz mutató 7828 18| szepegé a megvert férfiú kiengesztelődés hangján, s számtalanszor 7829 18| gondolta, hogy ha előbb kiengesztelődik; majd nem kap semmit; azért 7830 12| magad miatt! Azt gondolod, kiengeszteltél azokkal az itt töltött éjszakákkal, 7831 4| családi ügyészök vagyok, kiengeszteltem iránta. Olyankor veled egy 7832 4| Henriette kezdett csendesen kiépülni. Nagyon odavolt még, de 7833 11| Úgy hiszem, odakünn is kiépültem volna. Sajnálom, hogy orvosért 7834 16| kerülgetésével, az ostor kieresztése- és újra elfogásával, meg 7835 14| végén derengeni; s amint kiértek a patak medrének szirttorkolatából, 7836 4| fitymálja a kupec, mindjárt kiesik a föld a lábok alól; Hátszegi 7837 19| a helyzetben sem akarva kiesni nyers humorából, amint magára 7838 18| felhordásában mindkét fél kifáradhatatlan. A szolgabíró nem győz eléggé 7839 11| pásztor a sebes jövetelben is kifáradhatott; a rabló pedig ügyes volt, 7840 11| lábaimnál.~… A leány egészen kifáradott e jelenet elmondásában; 7841 6| fidibusznak kitépegettek.~A kifáradt vadászok köztudomás szerint 7842 6| vissza, mint késő este, jól kifáradva, átázva, átizzadva; Henriette 7843 11| bútorzata, meg egy szépen kifaragott és kifestett helyes kis 7844 15| oszlop az elején, cifrára kifaragva, képez egy hosszú folyosót, 7845 7| sem áll meg náluk, mindent kifecsegnek; az asszonycseléd ilyen.~– 7846 6| kerek erdőcskék közepéből kifehérlett egy-egy mezei tanya; Henriette 7847 3| ragyognak, magatartása úri, kifejezései válogatottak; valódi gavallér.~ 7848 4| óvatosaknak kellett lennetek a kifejezésekben, nehogy a leíró testvér 7849 19| bámulat és rémület kérdező kifejezését minden arcról, amint őt 7850 25| alkalmatlankodtak a világnak vágyaik kifejezésével. Legtökéletesebb ideálja 7851 18| ott várni be a dolgok első kifejlődését, s csak legvégső szükség 7852 16| következményei vannak; mi fog azokból kifejlődni? Mi lesz azoknak a vége?~ 7853 1| kétfelől, s nagy tudománnyal kifenve hegyesre és feketére. Viselete 7854 12| ordítozott ahogy a torkán kifért:~– Segítség, gyilkosság! 7855 11| egy szépen kifaragott és kifestett helyes kis bölcső, amiben 7856 1| szokták-e azokat mindennap – kifésülni; ami egy nervőz német grófnétól 7857 23| és vadmacskabunda a falon kifeszítve.~Ebből egy harmadik szoba 7858 15| tör ki, a hajdúm így is kificamította a kezét; küldj neki segítséget 7859 25| rajtam: egy milliót kellett kifizet nem! Egy milliót. Végem 7860 24| aláírásával van ellátva, azt kifizetné, s megsemmisítené, s ezzel 7861 4| részvényeket elhozták neki, rögtön kifizette az egész roppant összeget – 7862 18| pofon ütöttem, és azért kifizettem neki a törvényes díjat, 7863 24| hiszi kegyed talán, hogy én kifizettetem vele a váltót, miután aláírását 7864 16| azt hiszi, hogy rajtunk kifog? Nem tudja, kivel van dolga. 7865 10| fog tévedni soha. Vajon mi kifogása lehet neki e vidék ellen?~ 7866 3| hogy neked ez ellen mi kifogásod lehet, azt én meg nem foghatom.~– 7867 16| sem köszönte a húszast, kifogta a lovakat, behordott egyet-mást 7868 16| már rá eset, hogy csupa kiforratlan, kaland után vágyó kedvből 7869 5| helybenhagytad és elfogadtad a kifőzött tervet; hanem ezt nem fogják 7870 13| áldja meg.~– Majd holnap kifőzzük ezt. Egy órakor elvárom – 7871 15| acélhegyű golyó!~A lövésre kifutott a konyhából Makkabesku neje, 7872 18| bírája.~Azzal hidegvérrel kigombolá atilláját, s elővoná zsebéből 7873 13| Szilárdnak valamit, mást kellett kigondolni hevenyében.~– Hát – a színházról, 7874 14| ahogy azt Fatia Negra maga kigondolta, válogatott átkokkal és 7875 5| minden úgy történni, ahogy ők kigondolták! Hiszen még gyermekek vagytok! – 7876 18| ez a törvény remekül van kigondolva; gazdag embert nem kötelez, 7877 17| pályára, s reménylé őt ebből kigyógyíthatni azáltal, ha becsvágyát fölébresztve, 7878 12| vagyonába, s ha őt szerencsésen kigyógyítja mostani bajából, ötszázezer 7879 13| ábrándjaim, mint másnak; s kigyógyultam belőlük, mint minden ember.~– 7880 12| egy tolvaj.~Kálmán, mint a kígyómarta szökött fel térdeiről e 7881 23| dalolni, egyet kerülve a park kígyóútjain, a fácányos kert ajtaján 7882 5| kitépnék gyökerestül, s kihajítanák az udvarra; vagy becsuknák 7883 5| cserépbe, a növény megeredt, kihajtott, évrül évre nagyobbra nőtt; 7884 6| néha Hátszegi erős hangja kihallatszott a férfizajból: a gyermeknő 7885 14| ember, aki tudott felőle, kihalt volna a világról, mielőtt 7886 16| nem tudja, mikor fogja ezt kiheverni”.~A szegény nő néha naphosszant 7887 14| életveszélyes küzdelem nyomait hamar kiheverte. Anica még szerelmesebbnek 7888 3| egy embert, elmegy, hogy kihíja párbajra, s visszahozza 7889 5| Ezt nem lehet duellumra kihíni, mert nem megy ki, különben 7890 22| megyegyűléseket; az alispánok kihirdették a statáriumot, felültették 7891 21| nem gondolkozott sokat a kihívásra, hanem sarkantyúba kapta 7892 1| Rögtön megyek két tanúért, kihívom párbajra.~– Nem, János, 7893 19| valaki elől, akit magam kihívtam a találkozásra.~– Odább 7894 2| korrektornak, újdondásznak, kihordónak; színházhoz rendezőnek, 7895 10| a férj keble az asszony kihulló könnyeire nézve.~Henriette 7896 22| ordításába tört ki, midőn kardja kihullt kezéből; s erre mintha visszhangja 7897 4| egzekválni, azok alul erővel kihúzgálni a párnát, hallgatni asszonyi 7898 19| adtam.~Azzal asztala fiókját kihúzva, abból egy csomag írást 7899 19| mindkét ellenkező pontról kiindult tunnelásó kanalaikkal össze 7900 22| nyomát.~Még azután, hogy kiindultak is, minden jövő-menővel 7901 12| használva az egérutat, hirtelen kiiramodott az ajtón, s azt bevágta 7902 1| rábírni, hogy a kaszinóban kiírassa a nevét a táblára, azért 7903 24| iszonyú skandalum lesz belőle, kiírják az újságokban, még tán el 7904 21| hatalmaskodó haramiabandák kiirtásához.~Egész lajstromai voltak 7905 23| gyilkosok egy egész családot kiirtottak.~Talán, ha e medvebőrt felemelnék, 7906 9| patakok járják, miknek menetét kiismerni a haragoszöld égerfa pagonyokból, 7907 16| szívességedet.~Gerzson úr kiitta teáját, s hazasietett; Lénárd 7908 23| kertészleányt, hogy azalatt kijátszva a cselédség őrködő figyelmét, 7909 14| bizonyozásokkal megterhelve, s kijelenti, hogy e naptól fogva, bárha 7910 5| vállalkoznék rá, hogy annyival kijöjjön. Naponkint meg tudok élni 7911 7| le kell vetkőzni, mikor kijön. No, hát!~Ez a nehézség 7912 16| Ejnye, szedtevette! Majd kijössz mindjárt te magad, s nem 7913 16| leszállt a lóról; egy ötödik kijött az istállóból, s röviden 7914 6| hogy utolsó tisztességére kijöttek; szép, erős hangja volt, 7915 15| épült, egy, a hegyekből kijövő patak zuhatagja mellett; 7916 10| Egy órai botorkázás után kijutottak a tört útra; itt a báró 7917 22| rabló is az, s engedte őt kikapaszkodni az innenső partra.~A fekete 7918 1| gyógyszert, melyet aztán Makszika kikapván a jámbor hölgy kezéből, 7919 10| igen szívesen fogadnák, kikből válogathatna magának barátnékat, 7920 4| kisasszony kapott ez óhajtáson, s kikérdezé, mit szeretne, hogyan szeretné. 7921 17| részvevőnek nevezé magát; kikérdezett, hogy mit akarok tenni. 7922 8| lelkészeket, mint valami esperes; kikérdezte bajaikat, segített rajtuk, 7923 18| magamat saját házamnál így kikérdeztetni? – kiáltá erőtetett büszkeséggel, 7924 19| igen rossz elmésség, és azt kikérem magamnak.~Kengyelesy vállat 7925 22| kerek árnyékos térséget kikeresni az erdőben, ahol nekitelepedjünk, 7926 4| megküldéd neki. A leánygyermek kikereste abból, hogy miféle mérgeket 7927 4| Musztafa defterdár itt kikeresztelkedett, s naturalizáltatta magát. 7928 18| csengetni, azt hátba vágta, kikergette, hogy mert bejönni, azután 7929 4| Hátszegi kezével megkínáltatni, kikerülésre való szerencsétlenségnek 7930 16| ahol döcögős, s finomul kikerülgetni minden útba eső kátyút, 7931 6| talál. Az az egy rendesen kikerüli a figyelmét, hogy a jegyzék 7932 23| tehetni róluk, hogy Hídvárt kikerüljék; én magam hívtam meg a szolgabírót, 7933 13| valkakivel, nem lehetett többé kikerülni; az fogta az embert, vitte, 7934 7| már a tisztító kemencéből kikerült – szólt Fatia Negra a hozzátapadó 7935 13| titkot.~S ha még valakinek kikerülte volna a figyelmét, azt maga 7936 17| világ előtt váltóhamisítónak kikiáltani … De negyvenezer forint! 7937 6| Lénárdnak igen megtetszett az; kikiáltott Margarinak;~– Keresse elő 7938 6| megköszönte szépen, hogy őt kikísértették, hogy utolsó tisztességére 7939 22| akkor volt először életében kiköszörült kard a kezében, s kinek 7940 13| endiablée asszony! Mindenkivel kiköt; nincs fiatalember, akitől 7941 21| Ezzel a sátánnal kár volt kikötni. Hisz azt tudja minden ember, 7942 18| megijedt erre a szóra, hogy kikotródott a szobából, s vissza nem 7943 5| Ugyanakkor Lángainét is kiküldé magától; János úr ezóta 7944 18| vagyok itten, hanem hivatalos kiküldetésből, mint önnek bírája.~Azzal 7945 5| mellékjövedelmeket, miket kiküldetésekkor kaptam, s azon idő alatt 7946 23| az Arad vármegye által kiküldött fegyveres csapat és annak 7947 18| János elfogatására vagyok kiküldve, s megtudva azt, hogy a 7948 6| melynek óriás hegyei még a kilátást is elrejtik szemei elől 7949 20| kendőkbe burkolva, s ami kilátszott belőle, az sebhelyekkel 7950 6| csepeg a zsírtól, okvetlen kilel tőle minden embert a hideg.~– 7951 16| s Henriette-et mindjárt kileli a hideg a rossz víztől.~– 7952 21| szedett-vedett rablócsapat, melynek kilenctizede nem professzionátus mestere 7953 13| tréfásan a grófné –, hogy ön kilesse, mikor nem vagyok otthon, 7954 23| ajtaját nyitva találta; csupán kilinccsel volt az betéve. Belépett; 7955 2| újra csukni, de nem ment a kilincsbe, aztán csak úgy hagyta.~ 7956 19| lélegzete, amint az utcaajtó kilincséhez nyúlt; bárcsak be volna 7957 16| kéznyomás a vendégszoba kilincsét próbálgatá.~– Istenem, istenem! – 7958 23| ajtaja előtt állt.~Amint a kilincsre tevé kezét, akkor csak az 7959 2| lásson, vajon mit fog tenni. Kilöketi az inasokkal Hátszegit a 7960 2| Margari, tovább.~Monte-Cristo kilökette magát halottképpen egy zsákba 7961 7| Egy kis acélgyűrű rögtön kilökte helyéből a sajtolt aranyat, 7962 15| Makkabesku kábultan tartá eléje a kilőtt fegyvert, mintha azt várná, 7963 7| magányvállalkozók tartoznak a kilúgzott aranyat az abrudbányai vagy 7964 16| egyebet, mint egy ember kimaradását a háztól, s ha a grófné 7965 16| akarja, vele együtt és is kimaradhatok.~A grófné sietett kezét 7966 23| haza aludni; délután megint kimegy, s így Henriette, ki rendesen 7967 18| hintaja is van, amelyen kimehetne a városligetbe, mert odatartott, 7968 24| sem a másik félnek, kik a kíméletlenséget oly tökélyre vitték mindkét 7969 16| dolgot akar elhitetni.~– Kíméletlenül bánik velem a grófné; – 7970 22| embereid. És végre senkit ne kímélj, akinél gyanút fogsz, akár 7971 4| hirtelen haragjában senkit sem kímélő, mint azt okiratok bizonyítják, 7972 16| Henriette iránt szokatlanul kimélytelen volt. Valami heves jelenet 7973 10| a köröket, amikben ilyen kimélytelenül megbántották. A szégyen 7974 20| valaha lángok közül kellett kimenekülni. Megijedt tőle. Olyan ijedős 7975 10| biz annak mindig az lett a kimenetele, hogy saját fejeiket is 7976 18| fogta, megtépázta, hogy mert kimenni, miért nem takarítja fel 7977 11| leány boldogságát, majd kimenté lelkét ama másik nő üdvének 7978 10| hetekig nem látni a férfiakat; kimentek azok az erdőre, ott járnak, 7979 16| váltóról van szó, amit Kálmán kimentésére a grófné által neki küldeni 7980 3| nyugalommal, minden szótagnak egy kimért fél másodpercnyi időt engedve –, 7981 23| sétált végig a parkon, már kimerültnek érezte magát, most pedig 7982 20| valaki a varázsoldó szót kimondaná, ez arc megint oly szép 7983 24| akik-engedje ön ezt nyíltan kimondanom – mindazokban a vétségekben 7984 17| forinttal kevesebbet hagyjon a kimondónak.~– Lapussa Demeter úr már 7985 17| befizetett.~Amint azonban ezt kimondta, Vámhidy felugrott helyéből, 7986 22| méreg, ami e szókban volt kimondva: a hullócsillag csak egy 7987 8| rohanó záporoktul mélyen kimosva; a görgeteg kő csúszik, 7988 22| egyenkint lehetett körülfogni, s kimotozni, a második ház lakói nem 7989 6| nagysádtok vendégei anélkül, hogy kimozdultunk volna a házból?~– Hogyan? – 7990 23| gondolatnál elnyomta az álom, – a kín. –~Mintegy félóráig alhatott, 7991 19| amikhez Gerzson úr első kínálásra mindjárt igen szívesen hozzálátott, 7992 5| Henriette csakugyan elfogadta a kínálást, leült; hiszen különben 7993 6| szívességgel ostromolja; kínálgatja, tányérára szed, mint anya 7994 18| kérdésen. Legjobb alkalom kínálkozott számára egy alkalmatlan 7995 16| nagysád – szólt a kulaccsal kínálkozva Gerzson úr –, alkalmasint 7996 4| szorongatott börzejátékosnál, s kínálnak neki pénzt rettentő kamatra 7997 6| sem igen nagyon kellett kínálni, Henriette természetesen 7998 6| lelkem; engem is váltig kínált, hogy egyem, de énnekem 7999 21| általvetők megteltek a kinccsel; a szekerekben semmi sem 8000 10| nem ér fel a világ minden kincse; s amiért Marióra ajtót 8001 17| törültem, s kínozzák egymást kincseik kedvéért. Én boldog vagyok, 8002 4| valószínűség szól amellett is, hogy kincseinek nagy része nem török piaszterekből, 8003 13| nem kérdezem, hova ásta el kincseit, én csak azt mondom, hogy 8004 4| előre megérté, fiával és kincseivel együtt szépen átkelt az 8005 19| Hátszegi egy tizedrészét azon kincsnek, mit a nép megrontására 8006 7| gyanítani sem lehetett.~A kincstár egy font poraranyért fizet 8007 7| de annál nagyobb volt a kincstárnak.~Ez a vidék itt Zalatnától 8008 19| volna ilyen nagyot! Hogy kinevetné őt megint ország-világ. 8009 5| iskolán; én is csalódtam, kinevettek. Gondold meg, hogy az ilyen 8010 24| ifjúnak volt ő törvényesen kinevezett védője, s János úrnak e 8011 1| fiatal leánynak az ablakon kinézegetni? Angliában ezt talán még 8012 21| felkiált hozzájuk az ablakon kinéző molnár:~– Katonák! Vigyázzatok! 8013 19| sétáló odalépett volna, hogy kinézzen rajta. Gerzson bizonyos 8014 16| rettentő talányt adott fel kínlódó lelkének; ez, aki annyi 8015 1| jámbor társalkodóné egy hétig kínlódott, diribről-darabra aprítja, 8016 14| sebet az égésben, néhány kínlódva fetrengett, szeme világát 8017 11| földbe, s ha vége volt a kínnak, körülnézett; tán azt nézte: 8018 8| azonban gondunk van, hogy a kinőtt köröm ne legyen fekete, 8019 17| pihenés. Születésemtől kezdve kínoztak, gyötörtek azzal a gondolattal, 8020 17| sáros csizmámat törültem, s kínozzák egymást kincseik kedvéért. 8021 7| kedveséhez, hogy soha, a kínpadon sem fog elárulni egy hangot, 8022 19| tisztelendő atyám.~A pópa rögtön kinyitá az ajtót s bámulva kérdezé 8023 4| csak a chatouille tükrét a kinyitás közben; elég volt tőle ennyi. 8024 6| jutottak, a kocsi ajtaját kinyitják. Henriette-et kiemelik. 8025 19| hosszabb ideje lenne, amíg azt kinyítják.~Csakugyan be volt zárva 8026 12| mármost a gyászjelentő lapokra kinyomassa-e Lángainé meg Henriette és 8027 13| fűtől-fától, de nem tudta kinyomozni, hová lett. Az egész társaságból 8028 19| sérült karját nem bírja kinyújtani, amint fejéhez kapkodott 8029 12| hogy még a kriptából is kinyúljon ez az én nehéz kezem, s 8030 8| hevederei; egy percig valami kinyúló bokor fenntartá a rohamot, 8031 14| esküszöm a gonosz lélek Asmodái kínzására, ki a házastársak gyötrő 8032 25| az ember életét sötétté, kínzóvá, utálttá teszi. Egy-egy 8033 19| alá, azt a kulacsot maga kiöblítette tízszer, s azután telemeríté 8034 23| Abból a házból csakugyan kiölték az egykori lakókat, s a 8035 21| a Fatia Negra üvöltése a kiömlő arany láttán.~Tréfa volt 8036 22| keze megérezte a földön a kiömlött vért; ujja hegyét ajkához 8037 8| lehozta azt is a völgybe. Ott kioldá lábait, talpra állítá, megveregeté, 8038 19| pedig visszatért szobájába, kioltá mécsét, s hanyatt dűlve 8039 14| lángoló pálinkaárt, lassankint kioltogatva a kék pokolvilágot, melynek 8040 19| több tizenegy óránál.~A kioltott lámpafény után, mint egy 8041 14| tócsákba verte magát, miket a kiomlott ser képezett; a vén Onucnak 8042 14| esküszöm Uriás ártatlanul kiontott vérére; esküszöm Sámson 8043 25| fedelét rászegezték volna, kiosontott belőle, s míg a hitelezők 8044 1| rendesen a koldusoknak szokták kiosztani; tehát hogy a koldusok se 8045 12| legérdemesebbnek adom, s ha akarom, kiosztom a koldusok között.~A gyermek 8046 13| egy ilyen „banditadöfés” kiparírozása közben; az én Szilárdom 8047 16| rogyjék.~A feszített zár végre kipattant ütközőjéből, az ajtó sebesen 8048 14| ruhájából szikrákat érze kipattogni, amik ujjai hegyét megégették. 8049 14| Juon Tárének mindkét szemét kiperzselte a lőporlobbanás, két katona 8050 8| kapájára támaszkodva, míg kipiheni magát, akkor meggyőződött 8051 11| percig elhallgatott, hogy kipihenje magát, mialatt Henriette 8052 11| percre megálltak, magukat kipihenni, s olyankor tört hangban 8053 22| váltsák fel egymást.~Délre kipihenték magukat a pandúrok, az őrvezető 8054 11| szomorúan.~A leány arca kipirult.~– Szeretem és éppen azért 8055 18| nagyságos úr villogó szemei, kipkapkodó szája, vonagló arca valami 8056 6| az angol kopókat akartam kipróbálni, hogy mennyire lehet őket 8057 22| paraszt. Huszonnégy jól kipróbált pandúrt adok melléd, magam 8058 15| Negra érdemesnek tartson kirabolni; más ember pedig védje maga 8059 10| bandája házára tört, és kirabolta. Azóta maradt rajta ez a 8060 16| volna velem az a fátum, hogy kiraboltak – szólalt meg végre Hátszegi.~– 8061 20| kezét, amíg ezt nézte.~Aztán kiragadta magát Anica kezeiből, ki 8062 19| fogok az aradi kaszinóba kiragasztani az indítványtáblára.”~– 8063 19| Harastary, Brinkó, Baudán, Kirakoricz …~– Hüh! – kiálta közbe 8064 6| észrevevé, a zsebpisztolyait is kirakta a szobában az asztalon.~– 8065 18| elismerni. De az a fatális királyi parancs! Vagy meg kell esküdni, 8066 2| Hátszegi úr (lakik az Angol Királyné vendéglőben) párbajt akarnak 8067 2| együtt mulattunk az Angol Királynéban. Mondhatom, famózus egy 8068 17| egyszerűen telik ki; mikor valami királynés darabot kell nekik előadni, 8069 10| Kegyed korona nélkül is királynő marad.~Különös gondolat, 8070 16| beleakadt az istrángba, amíg azt kiráncigálhatta. Néha hátra is tekintett, 8071 10| nyíltak meg. Vidám estélyek, kirándulások válták fel egymást; a fiatal 8072 8| s egy hatalmas rántással kirántá gyámoltalan helyzetéből; – 8073 19| mikor valakit a vízből kirántanak, a belefulladás előtt egy 8074 22| már kezében villámlott a kirántott jatagán, és a másik villámlás 8075 1| tőle venni a kardot, arra ő kirántotta fegyverét, s jót húzott 8076 13| midőn családja egyéb tagjait kirekeszté, s ezt egyéb bizonyítékokon 8077 24| nagyatyánk minket egész kirekesztett, de mindazáltal reménylem 8078 13| általános örökössé, a többieket kirekesztve, törvényesen fellépett Lángainé,