Jókai Mór Szegény gazdagok Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
8079 11| megismeré szavamat, és sietett kireteszelni az ajtót.~Nagyon örült és 8080 19| lyukait befojtogatni, odvából kiriasztani, s lövésre bevárni. Érteni 8081 2| vagy egy nyilás, melyen kiröpüljön, vagy egy búvóhely, ahova 8082 17| s meggátolja abban, hogy kirohanjon az utcára, mint egy bódult.~– 8083 21| hirtelen kinyitva a kapukat, kirohant az egész csapat az udvarról.~ 8084 11| lebuktak a mélységbe.~Mi kirohantunk utánuk! A mélység párkányára 8085 3| szokottnál is több baja volt a kisasszonnyal, aki nagyon hibásan játszott.~ 8086 4| köszönhetni, ha a nagyságos úr kisasszonya hozzámegy; én fedezem fel 8087 6| családnak, míg eleresztették kisasszonyával; szegény, azt hitte, ott 8088 5| fennmaradó baj legyen. A kisasszonyból előkelő asszonyság lesz, 8089 4| szerencséjének fogja tartani. A kisasszonyért mindent megtesz. Tűzbe, 8090 1| Én nem szóltam Henriette kisasszonyhoz, én missz Kleerrinek beszélek. 8091 4| erősebb testalkotású; hanem a kisasszonynál bizony veszélyes a baj, 8092 4| legyen mármost? Henriette kisasszonytól az van rábízva, hogy e titkokat 8093 8| ápolásban részesíté; egész kisdedóvót alapított a vidék apróságai 8094 12| de ő nem sietett ide; óh, kisebb gondja is nagyobb annál.~– 8095 16| ládában balta, szögek és kisebb-nagyobb kötéldarabok? Hát a lószerszám 8096 2| báró úrhoz, aki udvariasan kisegíté zavarából, mondván:~– Van 8097 17| nincs basszista közöttük, kisegítette őket, és közéénekelt, a 8098 24| Én tudok egy módot önt kisegíthetni e hínárból.~– Közölje velem, 8099 15| országútra, Makkabesku szemeivel kíséré, míg beláthatá, s gondolá 8100 21| küldemény mellé fegyveres kíséretül huszonnégy dzsidás lőn rendelve, 8101 16| Pestre, s ő minthogy nem kísérheti el, nagyon szeretné, ha 8102 10| közel akar hozzá lenni. Kíséri és kerüli egyszerre. Milyen 8103 23| képekhez, amik szemeikkel kísérik az embert, de nem lélegzenek.~– 8104 25| hogy minden megszökési kísérlete dugába dőlt, mert a cerberusok 8105 22| azonban azt parancsolja kísérőinek, hogy szálljanak le, s vezessék 8106 10| mindenki elhúzódott tőle, még kísérőnéje is; de minden szem felé 8107 8| nem tartotta érdemesnek kísérőt hordani magával; különben 8108 22| nappal rendes katonaság által kísért postaszekereket megtámadjon; 8109 25| s míg a hitelezők sírva kísérték ki a temetőbe, azalatt ő 8110 5| sem magamat elölni sem kísértem meg többé.~– Jól van, ne 8111 22| kimondott, azt meg is fogja kísérteni.~– Hogy ő maga jöjjön bennünket 8112 6| rémregénye, a maga nyomasztó kísértete.~Néhol hallgatag házak maradoznak 8113 23| hideg rémvilág nyugtalan kísértetei, s üljenek oda ágya mellé, 8114 23| nép azt hiszi, hogy benne kísértetek járnak, s nincs az a kincs, 8115 15| hogy újra lőjön, hogy azt a kísértetet megölje, ami az álmodónak 8116 18| de hogyan? Egész éjjel az kísértette; az nyomta a gyomrát, ha 8117 8| máskor csak egy csatlóstul kísérve; akárhányszor pedig egészen 8118 22| meghaltam volna éhen, de egy kisfiam maradt, nem több még, mint 8119 6| tányérára szed, mint anya kisfiának: válogatott falatokat nyújt 8120 18| lelki gyötrelmek hozzá.~Még kisfiától sem vett búcsút, úgy ment 8121 6| lövés, mint valami pajkos kisfiúcska, beletartanám a puskám csövét, 8122 11| jössz-e hozzám? Nem akarod-e kisgyermekem kezét elvágni, amire szükségük 8123 10| óraszámra elringatja a kisgyermeket; s csak úgy csattog az agyara, 8124 23| fácányos kert ajtaján át kisietett az erdőre, s ott mindenütt 8125 19| ördög volt. Ő itt valóságos kiskirálya a környéknek. Hatalma, pénzből 8126 5| nagyságát.~– Látod, kedves kislányom, ha most valami kegyetlen, 8127 17| hasonlított ahhoz, mint mikor kisleánykák ijesztgetik egymást ajtón 8128 15| vendégszobába.~– Hát hogy vagy, kisleánykám? Mégsem mentél férjhez? – 8129 6| keveset eszik, mint egy kismadár. Férje menti, hogy nagy 8130 12| hát ő is ott.~Odavezette kisöccsét Demeter úr ágyához, s ott 8131 25| Gyűriné, fehér kenyérsütőné Kispércsen.”~Világos volt előtte, hogy 8132 25| nem volt afelől, hogy ha ő Kispércsre elutazik, ott a földönfutó 8133 18| gyanúba keveri magát, ha kisül, hogy Margarival titokban 8134 12| akkorra megszökött Párizsból, kisülvén felőle, hogy kenyérgalacsinokat 8135 22| töltést pisztolyaidból. Kisütni nem jó lesz, mert vadálláson 8136 14| Negrától.~– Ideje már. A kisujjam megsúgta, hogy valaki el 8137 18| előkereste, saját kezeivel kiszabadítá a venyige közől, felemelte, 8138 21| azokat egy pillanat alatt kiszabadították a csőcselék körmei közül, 8139 16| e halálos aggodalmamból kiszabadulni más utat találok, félbeszakítok 8140 2| vadrigóé, mely kalitjából kiszabadulva, egy perc alatt azt nézi, 8141 11| akinek saját szívét kell kiszaggatni! Hanem hiszen már vége van; 8142 19| sajtot közé keverni, kendőbe kiszakasztani, tejjel leönteni. Gerzson 8143 18| krajcárért vállalkozott kiszállítani városligeti villájáig.~Ott 8144 6| első, aki kezét nyújtja a kiszálló delnőnek, ki szinte összeborzad, 8145 19| báró utait nem lehet előre kiszámítani. Ő még haragudni is akkor 8146 7| írottat, de majd a fejemben kiszámítom, csak mondd meg előttem 8147 7| asszony verve jó; légy jelen a kiszámolásnál.~– Nem leszek biz én, öreg, 8148 4| hogy biz az ő torka már kiszáradt, majd délután folytassák, 8149 25| per, ez a csapás egészen kiszárítá; valami lassú sorvasztó 8150 22| vesződött Szilárd a töltés kiszedésével, hanem úgy próbálta meg, 8151 16| szabad levegőre, ott majd kiszellőzik a fejem. Szétnézek odakinn 8152 1| az egész család bűneiért kiszenvedjen, egy harmadik testvérnek 8153 16| végigheveredve az első pipa dohányt kiszívá, már akkor egész bizonyosnak 8154 6| kutyaugatást a kert alatt; kiszólok, mi az ott? Mondják hogy 8155 11| egykor a vele küzdő medvéből kiszorítani a párát, s magához készült 8156 4| egyet, aztán a szememet kiszúrta vele neki.~– Ön kezd impertinens 8157 12| azon ember mellett, ha te kitagadod őt vagyonodból; ha azon 8158 2| meg nem ijedek meg, hogy kitagadsz; mert most is nyári kabátban 8159 17| midőn nagyatyja mindenből kitagadta, s férje nem ád rendelkezésére 8160 20| végrendeletétől kezdődik, melyben kitagadták. Nem szükség senkinek kérdezősködni 8161 13| megváltozott, hogy megtudta annak kitagadtatását. Éppen sokat vesztett a 8162 17| forog, ki magánörökéből kitagadva, egy ilyen nevezetes tömegrőli 8163 5| gyanakodó és furfangos, kitalál olyan dolgokat, amikre más 8164 16| szokott semmit kérni; úgy kell kitalálgatni, hogy mi kell neki. Én restellem 8165 3| nézni.~– Igen. Olyasvalami. Kitaláltad, hanem azért mégis tévedni 8166 22| uraitól. Tudják már, hogy ezek kitanulták fortélyaikat, s nem szoktak 8167 8| hogy ereje nem soká fogná kitartani e feladatot; azonban bal 8168 5| kért-e tőle kölcsön erőt, kitartást – vagy talán bocsánatot, 8169 23| ablaka a gyümölcsös felé is kitárva; különben minden úgy a maga 8170 18| egy budaörsi sváb asszonyt kitaszigált a kapu alól, ki oda települt 8171 10| rendezve, szegény emberektől kitelő egyszerűséggel; a takarékos 8172 6| nincs az a cigány, aki kitenne rajta. No, az sokat megríkatja 8173 4| örökké halálveszedelemnek kitenni, csak azért, hogy a rézedények 8174 6| innen-onnan fidibusznak kitépegettek.~A kifáradt vadászok köztudomás 8175 25| előtünedező ősz hajszálait kitépesse, mert már akkor nagyon sok 8176 8| sem történhetik, s azzal a kitépett bokrot, mint egy paripát 8177 11| esett, s sohasem bírta amaz kitépni karját az ő szorítása alól, 8178 13| bálványozását még a parasztnőkre is kiterjeszti.~(Szilárd gondolá magában: 8179 18| zsidót, ki nem akart előle kitérni, lelökött a járdáról, s 8180 23| találni otthon soha.~A pópa is kitérőleg igyekezett válaszolni, úgy 8181 6| vele. Mikor a siralomházba kitették, sem búsult egy cseppet 8182 8| prófétából; akit én innen örökre kitiltottam; és szavamat adtam rá, hogy 8183 22| több órai munka után tudnád kitisztogatni.~– Még itt vannak a pandúrok 8184 19| mik az elsötétülés közeit kitölték; tizenhat perc volt az, 8185 22| kiszedte a töltéseket; a kitöltött lőpor után szokás szerint 8186 6| tömlöcből; nem is tudom, kitöltötte-e egészen az idejét. Tessék 8187 11| legdühösebb vadállati indulat kitörésében látni.~S meglepett kísértő 8188 18| fejére nem hághat.~Haragja kitörésén megrettenve, amint Margarit 8189 18| legcélszerűbben lehet majd kitörni.~– De hát minek engedjem 8190 6| keresztülhangzott néha a kórusban kitörő hahota egy-egy víg adoma 8191 19| veled.~– Te, a Cornblue lába kitörött.~Gerzson úr még csak meg 8192 12| kívánja ezt vagy amazt kitörültetni belőle és mást íratni helyébe; 8193 10| magamat a bajból, ha az urak kitudnak rám valamit. Akkor kihúzta 8194 13| egész estélyen át különösen kitünteté a szép ifjút. Nem csinált 8195 3| határozottan az utóbbira fordítá kitüntetéseit. Mindennapos vendég lett 8196 10| bérben, akik mind igen nagy kitüntetésnek vették, hogy a bárót és 8197 13| azon időkben különösen kitüntetett osztály,) kit míveltségeért 8198 16| társaságokban igen nyíltan kitünteti.~Ez kezdett rá nézve ingerlő 8199 4| jelenségekből vette észre, s a báró kitüntető figyelméből, a cselédek 8200 16| szívét; de minden szavából kitűnik, hogy porcelánföldből teremtette 8201 17| ezeket együtt játszani, hogy kitűnjék művészetük sokoldalúsága.~ 8202 9| alak között egynek mégis kitűnően híre futamodik, azt azután 8203 6| báró és Margari; ki, amint kitűnt, egészen a bárónak való 8204 16| lenni olyan büszke, hogy őt kitúrhatta a grófné termeiből.~Pedig 8205 25| méltóztatik keresni, és jutalmat kitűzni a fejére, aki megtalálja, 8206 5| ezeknek kiadatása is egyik kitűzött feltétel volt. Mint hallám, 8207 10| közrészvétre felhívó ügyben, s kiüldözik maguk közül, aki jellemtelen: 8208 1| őszsárga szemöldökei, s kiülő nagy, fekete szemei, miket 8209 15| patakban, természetesen – kiürítve.~A nagy sokára felocsúdott 8210 4| testőrségnél szolgált, s a kiütött török háborúban mint ezredes 8211 6| kirúgta a ló; fél szememet kiütötte a szétrepedt fegyver; lóversenyen 8212 4| lecsillapítá magát, s akkor kiüzent egyik írnokától, hogy híják 8213 7| pedig fölvevé a most már kiugrasztott aranyat, s nevetve mutatá 8214 19| egészen lángban van! uccu kiugrom; futok az ajtónak, hogy 8215 21| lábával alája szoruljon, kiugrott kengyeléből a földre.~Most 8216 9| úgyhogy midőn a medve és Juon kiugrottak a borókaerdőből, már akkor 8217 6| pajtásának a bűnét, hogy azokat kiúsztassa; porontyos emberek voltak, 8218 14| e földön a paradicsomból kiűzetett; esküszöm a gonosz lélek 8219 16| a vasaláskor a ló körmét kivágják, olyan könnyen belevágnak 8220 6| sok ezres bankjegy benne, kiválasztott belőle mindenik számára 8221 10| még ízlését is, aki ezt kiválasztotta számára. Férje sohasem jött 8222 16| száradt, s egy levélpapirost kiválasztva, gyors szarkaláb betűkkel 8223 18| rágogatni.~– A fiatalember kivallá, hogy a kérdéses váltóhamisítást 8224 6| Ezek nem bántanak senkit; kiváltképpen asszonyságokat; biz a vén 8225 10| szétlövi a koponyámat, ha kívánatát nem teljesítem. – Én azt 8226 7| keresete; az asszonyok rendesen kíváncsiak, mindent meg akarnak tudni; 8227 17| bőséges kárpótlást talált kíváncsisága kielégítése az Olympról 8228 11| sem a néző, sem a hallgató kíváncsiságának legkisebb táplálékot nem 8229 13| mintha én csak asszonyi kíváncsiságból akarnék olyan tárgyakat 8230 17| őket, a dúsgazdagokat, mit kívánhatják ők, hogy cifra nyomorúságukat 8231 4| én meg nem foghatom, hogy kívánhatná azt Henriette kisasszony, 8232 19| fel, hogy nekem jó estét kívánj? Mintha én a te jó estéd 8233 19| sorba fogjuk emelhetni. Nem kívánjuk mi, hogy a magyar főurak 8234 4| kérdezé a betegtől; nem kívánna-e ezt vagy amazt, nincs-e 8235 16| mindent odaadok, amit önök kívánnak. Itt van tárcám; itt vannak 8236 18| meg János úr a jó reggelt kívánó tekintetétől. Monori úr 8237 4| amikor a betegnek apró kívánságait teljesíteni szabad.~Lángainé 8238 23| látásnál nem állhatott ellent a kívánságának, hogy abba betérjen.~A házikó 8239 8| még csak le sem beszélem e kívánságáról, azt sem mondom, hogy válasszon 8240 19| kívánok, nagyságos uram.~– Mit kívánsz nekem jó estét, ostoba szamár? 8241 19| mint millió a százhoz. Nem kívántunk sokat, nem voltak túlságos 8242 14| nyereséget, buna noptét kívánunk egymásnak, s azzal megy 8243 7| virágokkal s arany cifrákkal van kivarrva, melynek tapadó redői kérkedni 8244 16| külső éjszaka, miszerint kiveheté, hogy csakugyan négy ló 8245 19| kocsis beszédéből annyit kivehetett, hogy valaminek kellett 8246 21| Nemsokára a porfelleg közől kivehetők voltak az egyes alakok.~ 8247 23| minden nesznek.~Azt képzelé kivenni a mély csendben, hogy sebesen 8248 8| azután szerencséjére nem bírt kivergődni, mert ha még alább esik, 8249 14| átadja teneked, hogy pénzzé kiverjük; sokan azt gondolták magukban, 8250 7| Már régen, azóta sok pénzt kivertek már. Hamarább megy, és kevesebb 8251 11| Az éjjeli baglyok majd kiverték szemeimet. Abban a völgyben 8252 7| inkább marékkal szórnád a kivertet; erről még nyomunkra jön 8253 14| mázsára megy, ami készpénzül kiverve kerül elő a föld alól. Ezt 8254 23| zárva találna lenni! Ha kivételesen éppen most nem lehetne e 8255 6| felelt, hogy egy darabot kivett a cifra tálból, s igen jóízűnek 8256 17| szolgabíró úr az egész házat kivette volna ez estére, s a mai 8257 21| vette.~A postaszekerekből kivették az aranyat, s azt szétosztották 8258 12| hozzájok nyúlni nem mert, kivéve azokat, amiket kívülről 8259 8| innen egy negyedóra alatt kivezetheti a járt útra, s félóra alatt 8260 23| Bánffyhunyadig vagy ami közelebb van, kivezetné. Onnan aztán eljuthatna 8261 22| terve az volt: a megyékből kivezető hegyi utakat, szakadásokat 8262 19| lehetett azokra látni.~A kivilágított ablakok egyenkint elsötétültek; 8263 19| itthon, és hét ablak van kivilágítva az emeleten.~– Igaz, hogy 8264 14| a felemelt szemek fehére kivillant.~– Én, e fekete álarc viselője, 8265 7| csizmát, s annak szárából kivillogó ezüst veretes török kés 8266 6| Mikor ez a rozmaringszál kivirít: akkor leszek kedves rózsám 8267 4| keresztül tanakodtatok a kivitel felett. Itt már nagyon óvatosaknak 8268 4| végrehajtani a törvényesen kivívott ítéletet: ez már az ő birodalma 8269 7| magadnak is, nekem is.~A leány kivonta kebléből az imént kapott 8270 11| fölébredve, sírni kezdett. Én kivontam övem mellöl pisztolyomat, 8271 5| együtt vannak a családtagok; kívülök jelen van Sipos úr is. Ez 8272 23| illendő, a ház gazdáját kizárni saját lakából, ki tán hajnalban 8273 12| Lángainé a többieket egészen kizáró végrendelet megsemmisítése 8274 4| roppant eredménnyel tudott kizsákmányolni, s uzsora és zálogvétel 8275 10| oda üres kézzel. Gyöngyöt, klárisokat hordott a nőnek, miket az 8276 4| asszonyai nem értik az orátorok klasszikus nyelvét, s a leány, ki oly 8277 17| azt mondja, hogy ezek a klasszikusok. Pedig nincsenek neki nyomtatásban, 8278 6| hold egy tagban, csupa első klasszisú föld.~– Honnan tudja azt, 8279 6| valami rettenetes orgona klaviatúráin szakadatlanul játszanék 8280 1| kisasszonyhoz, én missz Kleerrinek beszélek. Henriette kisasszony 8281 1| magyarázhatok; de azért tartom missz Kleerrit a háznál, azért fizetek 8282 5| védelmezője. A leány az én kliensem. Gondoltál-e arra, hogy 8283 18| úr le szokta ültetni úri kliensét, s pipát szokott dugni a 8284 4| regényeket, például Boz Pickwick klubját; vagy Maryattól Simple Pétert, 8285 4| Henriette előtt. A Pickwick klubra esett a választás.~A csaszlaui 8286 12| akinek senki sem parancsol, kóborolni a világban, alkalmatlan 8287 16| hogy a világ előtti állását kockáztassa azáltal, hogy igazságával 8288 6| tokot a bárónak. Biz ő nem kockáztatja az életét, mert az őneki 8289 6| legszebb Lénárdtól, hogy ő kockáztatott értem egy lövést, amidőn, 8290 23| vendéget elfogadják, akik tán kocogtatására felelnek, akik tán mellette 8291 1| legidősbjei is csak félve szoktak kocogtatni, s amire ő akkorát üt ököllel 8292 11| állt meg az ajtó előtt; kocogtatott rajta az ujjával; hallom 8293 19| beszéltél?~– Nem. Őt csak a kocsiablakon keresztül láttam, mikor 8294 6| hajdú és agár.~Legelső a kocsiajtónál egy sajátságos ember, kinél 8295 6| homlokernyője.~Az érkező kocsidörejre előjött a konyhából a házi 8296 15| vissza akar menni eltört kocsijához –, én csak azt mondom, hogy 8297 19| mivel kulacsát telemeríté. Kocsiját két percnél hosszabb időre 8298 19| s kicsavarva helyéből a kocsilámpást, azzal együtt indult be 8299 16| ajtaját is bezárta, s a kocsilámpát az asztalra helyezé, ernyővel 8300 15| Tyiatra lupulujnál eltört a kocsim tengelye. Mindig mondtam, 8301 13| hogy jöjjön velem rögtön kocsimon.~Más kedélyű ember aligha 8302 18| tudok felőle semmit. Hogy a kocsimra felkapaszkodott, arról én 8303 6| embert. (Azt hitte, hogy kocsin fog a rókavadászatra menni.)~– 8304 16| sok méreg az úton meg a kocsirázás azt mégjobban felfokozta: 8305 16| nézni.~Gerzson úr leugrott a kocsiról, s mérgében ezer darabra 8306 19| megsajnálta a lovait, s visszatért kocsisához.~– Nyisd fel a szemedet, 8307 6| lovak gyeplűjét, s a hintó kocsisára kiáltva, „vágtass utánam!” 8308 19| szemközt kijönni: ugyanazt a kocsisát, akit Hídváron hátrahagyott 8309 16| maga alá az ostort igazi kocsisi tempóra, mint amire többé 8310 16| Éjfélig eljárhat benne a kocsisod. A báróné jól teszi, ha 8311 6| megszállni. Így beszélték a kocsisok Margarinak, az meg őneki. 8312 21| felnyitásukban.~És akkor kocsisokat, hivatalnokokat a puszta 8313 18| azért majd elkergetem a kocsisomat; azért pofon ütöttem, és 8314 19| elnyomott a buzgóság, beküldte a kocsist a városba előfogatért, s 8315 16| addig itt maradunk, míg a kocsisunk friss négy lóval utánunk 8316 6| parancsszóra. Ez ideig folyvást a kocsiszínben kucorgott, szentül azt hivén, 8317 4| hogy parádézhat vele; mikor kocsizni megy a vásroserdőbe, múlhatlan 8318 17| nem mehetek, mert minden kocsmában tartozom; nem hoz dühbe, 8319 15| magát, szintén nem valami kocsmai, – hanem nemesi címer, s 8320 19| ábécét, ha a báró úr pálinkás kocsmái átellenben nem volnának 8321 15| nemes; aki úgy mellékesen kocsmárosi hivatalt is visel. Itt, 8322 17| egy tízforintost adott a kocsmárosnak, amivel az nemsokára megint 8323 16| lelke, te pimasz! Hol van a kocsmárosné?~– Kinn van a hüssön.~– 8324 16| elkezdett mesélgetni a meghalt kocsmárosnéról: annak régi szerelméről 8325 15| akárhányan vannak.~A nemes úr a kocsmárosságot nem űzi keresetből, abból 8326 15| mindig azzal boszontotta a kocsmárost, hogy leánykának hítta a 8327 17| Pár óra múlva meghallá a kocsmárostól Vámhidy, hogy az igazgató 8328 6| vártuk türelmetlenül, míg a köd felszakad. Déltájban tisztulni 8329 6| korán reggel nagy, sűrű ködben nekiindítottuk a hajtókat, 8330 16| amint a nyugot lilaszín ködei eltisztulnak róla a kelő 8331 23| még a völgyben, de a távol ködeitől kéken, s számítgatá magában: 8332 8| ki lehete venni kecskebőr ködmenét, széles, magas süvegét, 8333 16| engedtem át.~Gerzson úr köhintett rá.~– Gondoskodtam számotokra 8334 25| vádolta; nem mondta, hogy köhög, hanem azt felelte: „Koldus 8335 17| ingyenpublikum: a rekvizitumok kölcsönadói és azoknak családjaik, a 8336 8| ezt a veszteséget, vagy kölcsönbe veszik; a nemes lélek tűr 8337 2| őszült, hogy Lampel Róbert kölcsönkönyvtárából ami csak németre fordított 8338 4| ozmanográfiájában.~– Kapható az a kölcsönkönyvtárban?~Lángainé nem állhatta, 8339 8| arra, hogy ha mindenikünk kölcsönösen azt akarná, hogy a „te” 8340 1| takargatnak, kevés megnyerőt kölcsönöznek arcának.~– Nos, senki sem 8341 17| határozatlan jelleget látszának kölcsönözni, jegyszedőnői és hátramaradt 8342 16| szerez nekem tisztességes kölcsönt, könnyű törlesztésre, ami 8343 7| kényszeríti a szivattyú köldökét alá s fel taszítódni; hogy 8344 10| históriája nem egyéb, mint oláh költemény. Rablások, az igaz, hogy 8345 3| látszik? Értsd: a kamatját költi-e, vagy a kapitálist?~ 8346 22| később egy fiatal magyar költő szerencsétlen halálával 8347 16| fölé hajlott, s gyöngéden költögeté.~– Édes Gerzson bácsi, ébredjen 8348 2| mentél már, hogy nem hiába költöm-e rád ezt a sok pénzt?~– De 8349 9| Persze Misule felesége költötte rá, amért úgy meg tudta 8350 14| pénzverdére nagyon sokat költöttem az idén, annak ki kell venni 8351 21| lovag hősmerénye volna, költőjére várna, ki őt megénekelje.~ 8352 24| húgomnak.~– Mert több rá a költség, mint a jövedelem.~– No, 8353 7| tisztaságú, három százalék a költségekre. A mi aranyaink nemes tartalma 8354 18| szokott kerülni: ez igen költséges szenvedély. Éspedig különösen 8355 23| lőszerkészleteit. Az nem futja ki nála költséggel, hogy saját vadászt tartson 8356 7| levonva három százalékot költségül, mit kell neki kapni érte?~– 8357 14| kiket Eliézer a fecsegő kölykekre előhívott; esküszöm a lélekre, 8358 20| mint a vadállat, akinek kölykét elrabolták, megtámad mindenkit, 8359 12| tud felelni e rakoncátlan kölyöknek. Hirtelen két hosszú lépéssel 8360 14| éri el.~Egy karzatszerű kőemelvényen zenészek számára van hely 8361 15| az aranyos fény, mely a kőemlékről visszasugárzott, lassankint 8362 2| apja.~A fiúnak erre a szóra könnybe lábadtak a szemei, félrefordítá 8363 13| mert a grófné szemében könnycsepp ragyogott.~– Oka vagyok 8364 11| Nem sírok – mondá ez, és a könnycseppek összeszorított ujjai közt 8365 21| én tehetném, mert engemet könnyebbített meg az úton ezer arannyal, 8366 5| csapott térdére, Sipos úr könnyebbült szívvel sóhajta fel.~– Tehát 8367 17| elfordultak mind a ketten, hogy könnyeiket letörüljék; az igazi könnyek 8368 6| Hadd törülgetem le ~Sűrű könnyeimet. „~Te, Bandi, fújd el a 8369 10| keble az asszony kihulló könnyeire nézve.~Henriette kénytelen 8370 17| könnyeiket letörüljék; az igazi könnyek nem tűrnek publikumot, habár 8371 12| felemelve a gyermek állát, annak könnyektől eláradt szemeibe tekinte.~– 8372 13| évesnél.~– Sok természeti könnyelműség volt benne. Azonban ez még 8373 18| alá kevésbé vehető, diákos könnyelműségeért legfeljebb szigorú családi 8374 17| szükséges hozzá; ön azonban könnyelműségeket követett el, amik önt könnyen 8375 15| a levest.~És úrhoz illő könnyenvevésével a dolgoknak ment ismét a 8376 5| anyját eltemették, nem látta könnyezni senki, akkor pedig kis gyermek 8377 4| zsebkendővel; az ifjú szemei nem könnyeztek, csak még jobban égtek.~– 8378 12| vagyok. Engem nem lehet könnyhullatásokkal megtölteni, mint a szivacsot, 8379 1| nyakravalója sokat látszik könnyíteni álla büszke tartásának, 8380 11| Szerencsémre, a hold fenn volt, az könnyített az ösvényt megtalálnom. 8381 12| kiment a szobából, és odakinn könnyjeit kezdé törülgetni.~De nem 8382 4| mérgeket tudna az ember könnyűszerével önmaga előállítani. Úgy 8383 1| fösvénységükével, ami a könnyűvérű úri rend előtt nem ajánlatos 8384 22| Juon, s vak létére azzal a könnyűvérűséggel járt Vámhidy előtt, melyet 8385 6| Clementine-nel maradhatott.~Amint úti köntöséből átöltözött, nemsokára hítták 8386 14| most is szokott szabású köntöseibe volt öltözve; a katrinca 8387 5| egész szertartás alatt, köntösének hímzeteit s pompás hajékét, 8388 17| egyebet, mint a rajta levő köntöst – és Palmira kisasszonyt.~ 8389 11| szerencsésen összetörött, térdei, könyökei összevissza voltak zúzva; 8390 2| Demeter úr most egyszerre könyökére emelkedett, hogy János arcára 8391 14| mely egyszerre minden ember könyökét és inait megsajgatta. A 8392 15| a helyről, ahol az ideig könyökölt, még meg nem mozdult.~– 8393 16| A grófné a szék karjára könyökölve nézte a báró vállán keresztül, 8394 10| hogy ki nem fog rajtam, könyörgésre fogta a dolgot, s azt mondá, 8395 6| csókolhassa meg; furcsa könyörgő hangon mondá neki:~– Hanem 8396 13| Zárt ajtót kell tartania a könyörgők előtt, mert férje nem szabadítja 8397 6| és Clementine, ki addig könyörgott a családnak, míg eleresztették 8398 12| hallgattam, s lemondtam. Én könyörögtem előtted; én letérdeltem 8399 20| szótlanul néz reá, kérve, könyörögve – csak ők ketten tudják, 8400 21| tudomány az, hogy ha elégeted a könyvét, többé senki se tanulhassa 8401 2| ő is letette a fejét a könyvre, s rögtön elaludt; míg aztán 8402 17| hogy mivel. Ami pedig a könyvtárukat illeti, azt akárki elviheti 8403 1| missz is az arca elé tartott könyvvel, míg Clementine-nek nagyon 8404 22| innenső partra.~A fekete köpeny lemaradt a Fatia Negráról 8405 18| csokoládét; belecsavarta magát köpenyébe, s azt hivé, hogy mármost 8406 14| öltözve, a fegyver elrejtve köpenyeik alá, hogy ne villogjon a 8407 14| mögött, a láthatatlanná tevő köpönyegben, s mikor azt leveti magáról, 8408 6| reggelig ütni a fejét a köpönyegek közül.~Hátszegi pedig azután, 8409 6| újdonatúj, huszonkilenc forintos köpönyegje, az bizonyos, hogy azt ellopná 8410 11| visszatéved a ránézve halálos körbe; amidőn egyszer egy avar 8411 11| vadászok mernek a lehetségek körébe számítani. Amint Lénárd 8412 12| akkor ragadja ki családja köréből és a levesestál mellől; 8413 10| nemes van közöttük, akiket köreikből nem akarnak elriasztani, 8414 16| s engemet sért az, hogy köreinkben mendemondák keringnek, amik 8415 7| derekát széles, csatos tüsző köríti pongyolán, a régi római 8416 6| oldalról pompás angolkert által körítve, a házberendezése jó ízlésről, 8417 22| golyó nem fogja; de az én körmeim megtépték az ő testét, és 8418 14| elnyelé, esküszöm a fenevadak körmeire, kiket Eliézer a fecsegő 8419 18| nem volt elég a bajusza; a körmeit kezdte rágni.~– De hát végtére 8420 9| héját lehántva rettenetes körmeivel. Éjszaka ott aludt mellette, 8421 2| közepén megállt, belehúzott a körmével, hogy ráismerjen: melyik 8422 4| óh, nem! –, valóságos körmöci aranyakban. Aki annyi aranyat 8423 7| nélkül: úgyhogy azokat a körmöciektől vagy gyulafehérváriaktól 8424 21| lőn rendelve, egy, ott a környéken állomásozó ezredből. Untig 8425 16| most még jobban rémítgeti a környéket, mint valaha; a Tisza és 8426 9| látni, másfelől Kolozsvár környékét, a gyulai havasokat, nyugotra 8427 19| itt valóságos kiskirálya a környéknek. Hatalma, pénzből eredő 8428 10| s milyen ragyogó az őt környező tisztelettől.~És valóban, 8429 13| élt Aradon.) Akik a jobb körök nevezetességei voltak, azoknak 8430 8| gondunk van, hogy a kinőtt köröm ne legyen fekete, mert más 8431 8| szemét sérti, de az önzés körömfeketéjét elfeledjük tisztogatni. 8432 8| hogy újra ne nőjön, mint a körömnek, arra azonban gondunk van, 8433 22| nem megy. A csőbe dugott körömvas valami lágy anyagot húzott 8434 22| bizonyos, hogy jöttük hírére a Körös völgyéből iparkodni fog 8435 25| Következtek a hivatalos köröztetések: „Egy ilyen és ilyen ifjú 8436 19| kastély felé, mely sötét körrajzokban meredt föl az égre, s valami 8437 1| hogy a pesti férfivilág körszakállt visel, és hogy neki nagy 8438 14| ivóasztalát, mulatságát, s kört alakított a fekete álarcos 8439 10| honoráciorai siettek tisztelegni a körükbe érkezett delnőnél, kinek 8440 23| senki. Az fegyverekkel volt körülaggatva, puskák, pisztolyok s különös 8441 13| s nevetve nézett sorba a körülállók szemeibe, akik maguk is 8442 23| csapása; egy-egy zúgó éjbogár körüldongva kísérte makacsul az éjjeli 8443 22| rejtély, mely annak személyét körülfogá, a bámulatos vakmerőség, 8444 22| házakat egyenkint lehetett körülfogni, s kimotozni, a második 8445 7| hitték már, hogy fogják. Körülfogták, bekerítették, ő pedig sutty, 8446 21| egyedül, minden oldalról körülfogva, vívott egyszerre ellenfelei 8447 11| jól van.~Azzal csendesen körülfoná ő is rettentő karjaival 8448 14| dúdolással lejtenek egy helyben körülforogva; ki-ki jókedvének gyeplűt 8449 22| keresztül-kasul szeldeli a körülhálózott tért, véletlenül, előre 8450 6| otthagyták őket; a grófné körülhordozta új barátnéját egész kastélyában, 8451 19| Azt nem tudom határozottan körülírni. Csak egy bizonyosat tudok. 8452 15| thyrsusok és öklelő bakkecskék, körülírva elkopott betűkkel, mik a 8453 19| helyszínek látása végett körüljár.~– De hát mi köze van Hátszeginek 8454 16| mécs lángját lobogtatva körüljárni, nagy sóhajtozva.~A nagy 8455 19| semmi. Éppen csak hogy a körüljáró bíróság valamelyik nap itt 8456 10| meglepetés várt.~Amint egypárszor körüljárta már e termet – éppen táncszünet 8457 19| megneszelé, hogy azt mint kell körülkeríteni, útját elállani, lyukait 8458 3| valami haragom ellene, vannak körülmények, amik közt az ember kibékül.~– 8459 23| figyelembe azt a különös körülményt, hogy ez a ház egészen körös-körül 8460 22| senkit ne hálass, és többször körülnézz, mit csinálnak embereid. 8461 21| álarcának egyformasága, körülrepkedve zilált fekete hajától.~Nem 8462 10| ott aludt sokáig. Midőn körültekinte, s Hátszegi delejes szemsugáraival 8463 19| hajlékába, miután elébb vigyázva körültekintett, hogy nem hallgatózik-e 8464 19| rá. Tenger a rossz, ami körülvesz, és nem látom a partját. 8465 16| bezárta. Félénk kíváncsisággal körülvilágított minden szögletbe, s nem 8466 23| barátságban él. Kalandozó körútjai is elmaradtak, elfeledkezett 8467 18| másik lovának a farkához kössék oda azt ott ni, mert az 8468 12| mit e rövid egytagú igéhez kössön, olyan rettenetes, olyan 8469 6| keresztül folyvást kürtöli a köszönetét minden hírlapban.~A grófné 8470 1| tehát hogy a koldusok se köszönhessék meg, addig tartatja azokat 8471 4| hiszen úgyis nekem fogja köszönhetni, ha a nagyságos úr kisasszonya 8472 6| báró felesége, a Hátszegié; köszönj szépen, ha tudsz emberséget!~ 8473 18| sehová ellátogatni.~– Minek köszönjem ezt a rendkívüli szerencsét? – 8474 4| találtak.~– Óh, ezerszer köszönjük – szólt meleg hálókabátjába 8475 20| vannak, hogy rábámulnak, vagy köszönnek neki. Hangját nem hallotta 8476 8| abban az állapotban jó estét köszönni.)~– Egy kicsit félrelépett 8477 13| mégis tudja.~Harmadnap a köszönőlátogatást kelle megtenni Szilárdnak 8478 15| tornácon át s messziről köszönté.~– Hozta isten nagyságos 8479 6| bankjegyeket, nem is nagyon köszönték meg, de szót fogadtak, felkeltek 8480 7| Sajátságos neme volna a köszöntésnek, ha nem hasonlítana inkább 8481 19| át az uradnak. Szóval is köszöntetem: mondd meg neki. – Üssön 8482 5| kelhetek; ez az átkozott köszvény, az éjjel sem aludtam miatta, 8483 7| aztán arra esküszik; nem köt az senkit.~– Nekem ez elég – 8484 22| fegyveres emberét gúzsba köté, hogy egyedül lehessen a 8485 15| fegyverben. Az a bátorság és kötekedés lázas állapotában tartja 8486 9| is. Tóbica beverte egypár kötekedőnek a fejét, aztán megint kibékültek, 8487 16| szögek és kisebb-nagyobb kötéldarabok? Hát a lószerszám rendben 8488 4| szoktak izzadni keserves kötelességből, tél, tavasz és nyár kellemeiről, 8489 13| elvégezheti a látogatás kötelességét. Hanem este találkozott 8490 23| helyet adni a vacsora iránti kötelességnek, a komornyik bátorságot 8491 19| mert hiszen nekik is elég kötelességük van saját nemzetiségük irányában, 8492 4| amiket ott lát és hall, e kötelezettség Demeter úr halála után fiára, 8493 18| aki iránt némi kellemetlen kötelezettségei vannak, ilyen szépen ellátott 8494 17| hazám. Azután meg – vannak kötelezettségek, amiknek feloldásában én 8495 17| ilyen nevezetes tömegrőli kötelezettséget vállalt el; amiről nem bizonyos 8496 23| márvány.~– Engem nagyon le fog kötelezni, kedves Henriette, ha vendégünkkel 8497 17| passzus: „vannak bizonyos kötelezvények, miknek feloldásában nem 8498 16| grófnénak; én beváltom saját kötelezvényemmel a grófnéét, teljes értéke 8499 16| előtt felfedezni, hanem új kötelezvényt adtam, s ilyenformán az 8500 22| illető pénzverő hivatalt kötelezzék vele csakugyan minden aranyat 8501 21| Cervantest, tudniillik azokat a köteteit, amikben Don Quijotéról 8502 2| akkor olvasta fel az első kötetet, vagy az a nyugtalanság, 8503 6| megkérdezze, vajon miféle viszony köti a nagyságos urat mégis olyan 8504 18| bánja, ha a ló farkához kötik is, de a fiáker másik lovának 8505 14| az ilyen önelátkozások, s kötő erejük százszorta erősebb, 8506 6| házasodol már egyszer meg? – kötődék vele Hátszegi.~– Hiszen 8507 5| elmondhatni, miket e határozathoz kötök.~– Meghallgatjuk.~– Legelőször 8508 4| forma szerint szerződést kötöttek, hogy Margari úr háromszáz 8509 18| kellett, az ország sérelmeit kötözgették, és ami mindig kellett, 8510 19| félszerbe, elvagdaltam a lovak kötőfékjeit, a nyerges hátára felkaptam, 8511 7| égerfás szigetbe vezetve, s kötőféknél fogva a gallyakhoz kötve; 8512 5| leányom, előtted a házassági kötvány, a báró már aláírta, s a 8513 17| esztendeig egy rakáson hevert köveket széthordat, vagy valami 8514 6| elmondani, amik e tájakhoz, e kövekhez, romokhoz vannak kötve. 8515 22| tétovázott, hogy e helyre is kövesse a kalandort. Átveté magát 8516 5| kopogtatnak is ajtaján; Demeter úr követe jön, a leány gyönge testén 8517 10| azokat másnak elbeszélem, nem követek el vele szentségtörést. 8518 5| ő hű hozzám, és hűséget követel tőlem, s távolról int, hogy 8519 3| neked, mert annál nagyobb követelései lesznek irányodban. Egy 8520 18| azzal aztán minden további követeléséről letegyen.~Még aznap délig 8521 10| gyöngéd, ki tőle soha nem követelt, ki talán csak azért tartá 8522 24| pereltek, akik öntül nem követeltek osztályrészt, és akik-engedje 8523 18| Szívesen! Én megyek; én követem a szolgabíró urat. Akár 8524 1| tölteni bosszúját, igen következetesen valami hibát fedezett fel 8525 4| vége szakad a témának, s következnek egészen más dolgok, szinte 8526 2| megcsendült bele a füle, melynek következtében nagy lármát csapott odakinn, 8527 25| Ákos. Ki akadna fel rajta?~Következtek a hivatalos köröztetések: „ 8528 18| viseli hivatalát, abból következtethet mindenki nyilvános jellemére, 8529 11| választ, amiből azt kelle következtetnie, hogy Lénárd csakugyan elaludt. 8530 19| felkapaszkodott a régi bástya kiálló kövezetén a falra, s onnan nézte közelebb 8531 6| észre, mikor már elhagyták a kövezetet, s az országútra értek. 8532 8| szeretik egymást? Egy-egy közbámulásban részesülő férfi saját házánál 8533 1| cseléd, de csak hagyta állni, közbe-közbe nagyokat fútt, s félre-félre 8534 18| vegye, mint magas pártfogója közbenjárása által nyertet, s azzal aztán 8535 5| gyalázni; vagy az a fiú, ki közbenjáróul szolgált, vagy az a gondatlan 8536 2| úgy szalad elibe (az öreg közbeordított valamit, János túlkiáltotta 8537 7| ajtón ősz, bozontos fejét, s közbeszólalt:~– Én már ki vagyok fizetve, 8538 12| bátorságot vett magának közbeszólani.~– Kérlek, atyám, engedj 8539 12| fogsz, he?~Lángainé nem mert közbeszólni; jobban félt, mint ahogy 8540 2| megtenni, Margari? – kérdezé közbeszólva Demeter úr.~– Ha sok pénzem 8541 3| tudom…~Itt már Demeter úr is közbevágott, ezúttal Matildnak volt 8542 17| közöttük, kisegítette őket, és közéénekelt, a többi meg ütötte bottal 8543 19| perceket, mik az elsötétülés közeit kitölték; tizenhat perc 8544 12| s haldokló ágyán kíván a közelállók bosszantására, a távolállóknak 8545 10| Fatia Negra.~– Tehát itt közelben lakik?~– Nem tudni azt, 8546 15| sértetlenül maradt, és jött egyre közelébb.~Ah, ezek csak a fickók 8547 15| fegyvert arcához szorítva, még közelebbre akarta bevárni a rablót, 8548 18| tudakozódásra, hogy nem ismeri közelebbről azt a becsületes embert, 8549 17| ingyenjegyesek erősen törekedtek is közeléből hátrafelé hózódni. Amint 8550 20| Reszketve és alázattal leborulva közeledem önhöz. Egy szerencsétlen 8551 11| kunyhóban jól láttuk, hogy közelednek egyre a birkózás közben 8552 14| az alakoskodó biztatá a közeledőket, hogy bárhol érjenek hozzá, 8553 21| Azalatt sebes vágtatva közeledtek társai. Egy csákó újra lerepült 8554 12| kedveskedő arc.~Mikor az este közelget, csipdelőzve szól leányához:~– 8555 6| falut, sem tanyai házat. Közeli nádasokból lármás vadlúdfalkák 8556 22| tett, és most mikor hallom közelítni, egyedül jőni felém, nem 8557 16| pusztaságon; sehol sem látott sem közelítő, sem távozó szekeret. A 8558 10| amiket annak tett; annak közelléte egy határszéli városban, 8559 5| pedig alkalmatlannak találod közellétemet, annál több okod leend rá, 8560 10| szeretik nagyon a nőtárs közellétét, amidőn egészen másvalami 8561 20| míg Henriette előtt oly közelnek látszott az, hogy „tegnap”- 8562 9| mégis boldogok?~Pedig itt közelünkben élnek; nem kell miattuk 8563 19| hallgatásra bírja a magyar közembert, mert ettől írtózik legjobban:~–… 8564 6| Lénárdnak kiálték; „Pajtás, lőj közénk, akármelyikünket találsz!” 8565 4| szinte együgyű chria volt, közepe pedig édes nyilatkozatokkal 8566 6| be, póznát dugva a boglya közepébe, hogy el ne vigye a szél, 8567 21| egyszerre ellenfelei csoportja közepében. A fényes kard kezében, 8568 6| itt-ott kerek erdőcskék közepéből kifehérlett egy-egy mezei 8569 22| biztos járással eljött a közepéig; ott még egyet lépett, akkor 8570 7| kerék, a korong táncolt a középen, a középkeréknek egypár 8571 15| akkor odacélzott a melle közepére; megnyomta a fegyver ravaszát, 8572 7| korong táncolt a középen, a középkeréknek egypár foga hiányzott már.~– 8573 7| előkerülni.~Arra kiakasztá a középkorongot, mely a malomkővel vala 8574 21| Arad, Bihar és Temes megyék közgyűléseit, ahol mindenütt fizetéstelen 8575 8| nem volt egyéb, mint azon közhelyek ismétlése, miket jóravaló 8576 6| Henriette nem vett részt a közjókedvben; az ő szívén még sok visszafolytott 8577 22| hajsza megindítása előtt közlé az ifjúval rövid utasításait.~– 8578 6| legbizalmasabb barátnéikkal szoktak közleni. Hogy a mókuska milyen féltékeny;