Jókai Mór Szegény gazdagok Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
8579 25| szerelmi nyilatkozatokat közlött valamennyi hazai hírlapban „ 8580 25| találta szórakozását, a közmulatságokat kerülte; legtöbbször otthon 8581 21| melyet megnevezni nem képes a köznapi szó. Mint az elkárhozott 8582 4| apjának egy eloláhosult magyar köznemes leánya volt a felesége, 8583 19| ha pihenhetnének.~– Mi közöd hozzá, gazember? – riadt 8584 24| kisegíthetni e hínárból.~– Közölje velem, s szabjon feltételeket 8585 5| ravaszok. Azt a szót velem közölni fogják. Nem lesz az igazi. 8586 8| volt a lelkész. Margari közölte vele a nagyságos asszony 8587 13| Mert Aradnak igen elegáns közönsége van; Pest után itt egyesül 8588 18| annyival több esze lett volna a közönségesnél, amennyivel kevesebb volt 8589 17| mert hiszen ő képviseli a közönséget, és nem illenék, hogy elmaradjon.~ 8590 17| ön igazgató is, aki most közönségét és társaságát a legnagyobb 8591 7| készítettek.~Igaz, hogy ebből a közönségnek kára nem támadt, de annál 8592 17| játszani a címszerepet. Nagy közönségünk volt, még a boglyakemence 8593 1| János, kit bosszantott a közöny, egyenesen őt nem aposztrofálta.~– 8594 4| öccsének penzumokat, félig közönyös retorikai virágokkal kezdve, 8595 23| hítta magához, még azt a közönyt is tanúsítva mellette, hogy 8596 4| sötét eszme fejlődött ki közöttetek: magatokat megölni, egyszerre, 8597 21| felültetve, a katonaság közrefogá őket, s hirtelen kinyitva 8598 19| kezébe, másikat a pópa s közrekapván a puliszkás tálat, addig 8599 14| az ünnepély felvidítására közreműködni.~A vendégek érkeznek már, 8600 10| ember, helytállnak minden közrészvétre felhívó ügyben, s kiüldözik 8601 7| jöttek, hogy a hatóság és a község szemei előtt rejtve tudtak 8602 18| évfordulónál, és hogy akkor a köztisztviselőket jobbára „becsülettel” fizették, 8603 19| Hátszeginek avval a perrel?~– Köztudomásra semmi. Éppen csak hogy a 8604 6| mindennapi örömem.~– Nem voltak közügyek?~Gerzson úr meg volt akadva. 8605 8| koldul. Jaj annak, aki a közügyeket koldulni hagyja! A pap napszámbul 8606 10| vendégszeretetet, áldozhat közügyekre, úri díszt tarthat udvara 8607 5| mindenkire szüksége van a közügynek. Tehát arra gondolj. Ma, 8608 21| Különben ahányat lelőnek közülük, az annyi százezer forint.~ 8609 18| tudja, hogy egy időben a közvélemény választotta újra a tisztviselőket 8610 1| fatális diák nyelvnek a közvetítésével, amiket majd később megtudunk, 8611 4| hagyott elbocsáttatni, akiket közvetlen hanyagsági gyanú terhelt; 8612 21| s ezúttal minden egyes közvitéz feje drága, tele levén csákója 8613 17| megszorulok, koldulok a zöldséges kofáktól levesbe valót; de ha egy 8614 7| századok óta felhordott kőhányások fedik, amikben mind arany 8615 22| fölött az országúton van egy kőhíd, a vármegye építtette; reggel 8616 14| mindenkinek, aki megkívánta. A kohó épülete előtt pedig éppen 8617 7| tizenhat lat aranyocskámat a kohóba tették, hogy sohasem látom 8618 14| húszezer az öreg Onucé.~A kohóépület ma zöld gallyakkal s tarka 8619 14| nem tör elő az olvasztó kohók fénye, kéményéből nem ömlik 8620 14| A gépeket összetörjük, a kohókat felvettetjük lőporral, a 8621 16| száradva. Henriette talált egy kőkorsót, állott vízzel a kályha 8622 11| rovátkákat hasítottak a kőlapon, mely e kunyhó hátulját 8623 17| szakajtóval kukoricát, burgonyát, kolbászt és sonkát, s a társaság 8624 8| háza, a népnövelde számára koldul. Jaj annak, aki a közügyeket 8625 8| neki.~– Mivel?~– Mindenféle koldulásokkal. Majd a templom tetejét 8626 22| mint kétesztendős: annak koldulgatok. Itt a patak fölött az országúton 8627 15| nyert vele? Megvakult, most koldulhat már; Anica elárulta, rajta 8628 17| s ha nagyon megszorulok, koldulok a zöldséges kofáktól levesbe 8629 12| mely ártatlan véreid a koldusbotra juttatja, olyan és hasonló 8630 14| meghúzni magamat, beburkolva koldusi rongyokba, s onnan nézni 8631 22| házigazdámmal, aki még a koldusnál is szegényebb. Ha zivatar 8632 1| tőle, hanem azt rendesen a koldusoknak szokták kiosztani; tehát 8633 15| hosszú folyosót, melyhez kőlépcső vezet fel. E hosszú folyosó 8634 25| úrficska meghalt; bizony kolerában halt meg. Alázatos szolgálója: 8635 21| csőcseléknek; volt rá eset, hogy a kolerai zavarokban két huszár százakra 8636 18| Margarival? – Nincs-e most koleraidény vagy efféle?~Margari pedig 8637 12| recipéket majd külön, majd kollektív nóták alakjában, azokat 8638 5| hazaérkezett a városligeti kolnából (így hívják magyarul a nyári 8639 2| boltküszöbökön, kemény kőlócákon panaszos negyedórácskát 8640 7| vállamra, Anica.~Az öreg kolosszusi termetéről alig hinné az 8641 9| hegyláncot látni, másfelől Kolozsvár környékét, a gyulai havasokat, 8642 23| innen e hegytömkelegből Kolozsvárig, Bánffyhunyadig vagy ami 8643 2| pénztárnoknak, konduktornak, kolportőrnek, anélkül, hogy valahol valami 8644 14| hacukájuknál fogva rángatott komáinak a széthullott erszényeket:~ 8645 9| hanem volt neki egy hatalmas komája, Külső Fehér vármegyében, 8646 1| mantille-ját, s ment abba a komédiába, ahol legalább mulatságosat 8647 25| még ez a meghalása is csak komédiából történt? Miután annyira 8648 12| vagyok. Te nem szereted a komédiajátszást; – én sem szeretem. Nem 8649 14| kalandorhoz:~– Te nyomorult komédiás! Te álarcos szemfényvesztő! 8650 14| tökéletesen meg volt elégedve a komédiával. A titokszerű, az ismeretlen 8651 7| Nem fél az a fehérvári kommendánstól sem, sem a krasznai főispántól, 8652 4| Azért van a nagyságos úrnak komornyikja, hogy küldje fel, mikor 8653 18| örömében annyira ment, hogy komornyikját rögtön elfuttatá Margarihoz 8654 13| A grófné halkan tudatta komornyikjával, hogy senki számára sincs 8655 4| ajándékvágynak, leballagott a komornyikkal Margari Demeter úrhoz, kinél 8656 2| hogy eret nem vágott a komornyikon, míg az fel bírta világosítani, 8657 10| ruha fog készülni, vagy kőmozsárban lisztet tör máléból, házi 8658 18| Margarinak a bakon változatokat komponálni magában, míg odabenn a hintóban 8659 17| pedig természetesen vörös kondor haj volt feltéve, hegyes 8660 2| vasutakhoz pénztárnoknak, konduktornak, kolportőrnek, anélkül, 8661 20| melynek az éjfél utáni egy óra kondulása nem hozza el álmát.~Az étteremben 8662 17| senkit sem. Nem szeretem a konfidenciát.~Mialatt Kálmán barátunk 8663 4| állhatta, ha a cselédek konfidenskedtek vele.~– Micsoda hét úra? 8664 21| hátuk mögött kullogó gyalog konfráterek azt itt szépen felszedik 8665 6| a gépies zörgés egyhangú kongása veri fel a csendet, mely 8666 16| nagy alkalma volt a hídvári kongó termeken s tekervényes sétányokon 8667 2| hogy mit akar.~Ez önelégült konjektúrára még el is mosolyodott az 8668 1| a genusok, deklinációk, konjugációk, motiok és más ördöngös 8669 2| hat óra után nincsen a konvenció! – Azzal jójcakát kívánt, 8670 15| folyosó közepén nyílik a konyha, ahol maga a nemes úr lakik, 8671 6| ágasokon előre kinyúlik a konyhaajtó fölött, mint rossz szemű 8672 15| hosszú folyosón, beszólt a konyhában forgolódó menyecskéhez:~– 8673 4| rendelést fogok adni, minden konyhaedényt újra kell cinezni.~– El 8674 6| kellett felmennem a porkoláb konyhájába, s elkészítenem a jó gulyáshúst, 8675 7| odabenn leszek, ülj le a kőpadra, és várj itt reám.~A leány 8676 10| sem mutogatnak annyi ősz, kopasz agglegényt, annyi világtól 8677 21| sebesíthetetlen volt; kard, kopja nem járta át vasingét.~Azalatt 8678 21| kivert kardok, kettévágott kopják repkedtek körüle a levegőben, 8679 21| levegőben; sem kardot, sem kopját, sem embertestet nem érnek 8680 17| majd ha megvénül, és sokat koplal, ő is rájön arra, amire 8681 2| Az iskolában úgyis eleget koplalok büntetésből, mikor a leckém 8682 6| beszédet; lóidomításra, kopófalka-vezetésre tért át a társalgás, az 8683 17| majd botoknak nyugtalan kopogása, asszonyi vihogással vegyest, 8684 2| visszhangját meg az alabárd kopogását, várni egyik órát a másik 8685 14| katonák, puskáik agyával kopogatva a falakat.~– Megmenekült! – 8686 7| nagy gondolkodva hullatja kopogó kallóit, a völgyek oldalait 8687 22| járja utána az erdőket, hogy kopogtatja az odvas fákat, amíg ő valamelyik 8688 5| csukott emberi ajkhoz. Már kopogtatnak is ajtaján; Demeter úr követe 8689 6| sem!” De aztán csak addig kopogtatta a pap szemenszedett szóval, 8690 16| csákói vadászaton még a kopók is megugatnák érte. – Óh, 8691 21| talált ki magának.~Felhagyott kopókkal és agarakkal, nem bánta, 8692 16| találja emelni a fejét, koponyája szét van zúzva.~– Ne tegyenek 8693 15| haramia, hogy szétzúzná a koponyáját.~A nap lassankint lefelé 8694 10| hogy rögtön szétlövi a koponyámat, ha kívánatát nem teljesítem. – 8695 10| hídvári pópát kettéhasított koponyával találták szobájában.~– Vigyázni 8696 14| teremben. A föld szép fehér kőporral volt újonnan behintve, körös-körül 8697 25| belefeküdt, s mielőtt a koporsó fedelét rászegezték volna, 8698 25| hirdetteté ki, egy festett koporsóba belefeküdt, s mielőtt a 8699 25| is, meg a szemfödélért és koporsóért, összesen tizenhárom forintokat, 8700 7| saját vérét és csontjait, koporsóját és a másvilági tüzet, ha 8701 11| ijedek, meg nem ijeszthet a koporsók semmi szelleme többé. Én 8702 5| hogy ez, amit visel, már kopott, és a szíved szakadna meg 8703 6| midőn az első jégmogyorók koppannak meg a hintók ablakain.~– 8704 17| szemekkel, s ijedtében a koppantót kapta fel villa helyett.~– 8705 12| semmit. Most már késő minden. Korábban kezdtétek volna. Te és azok 8706 16| kanyarogtak a csárda felé korábbi, régebbi kerékvágások; s 8707 5| csak a megjavíthatatlan korabűnös ifjoncokat szokás beadni. 8708 19| elégedett be; hanem a régi kőragaszból apró morzsácskákat tördelt 8709 12| neki e jelenet.~– Mert azt korántse gondold, hogy énnekem kötelességem 8710 6| s minden visszaverődött kóranyag között ezé a legmakacsabb 8711 2| ötven és egynéhány esztendős korára utolérte az a szerencse, 8712 18| jeles hölgy éppen hozzá illő korban volt, aztán egy kis pénzecskét 8713 25| Gyűriné asszonyomnál, hanem a korcsmában is mindenféle spirituosumok 8714 11| hiszen ha indulatos volna, ha korcsmákba járna, ott magát leinná, 8715 19| atyám – szólt Gerzson úr, kordialiter megszorítván az öreg lelkész 8716 4| És ilyen nevezetes kettős kóreset egyszerre. Óh, ezt nem engedhetem 8717 4| hanem azért látta e kettős kóresetnek olyan diagnózisát, amit 8718 4| két nevezetesen összevágó kóresetnél. Ő jól ismerte az emberi 8719 12| énnekem kötelességem a te korhelységedet megjutalmazni, s módot szolgáltatni 8720 4| sietett Henriette-hez. Amint a kórjeleket meglátta, nagyon megütődött, 8721 17| nehézségeit s tehetsége korlátoltságát észrevéteti vele; sok ember 8722 22| kerekekre; elöl hármas zsilip korlátozá a medencében összegyűjtött 8723 6| kezemmel igen jól tudom kormányozni a lovat, s emez a három 8724 7| az egészet csak egy ember kormányozza, ki egy forgantyú segélyével 8725 10| következményei… A fantáziájától kormányzott lélek arra a gondolatra 8726 6| ajtaján éjjeli szállásért. Kormos, rozzant gerendaalkotmányok, 8727 19| híresebbé lesz, mint a korneuburgi marhapor.~Ejnye, be kár 8728 5| ejtett beszéd, amit gyógyult korodban magad sem fogsz hinni, hogy 8729 22| száradva, alját fű helyett korom fedi, s a lombtalan fák 8730 6| szenvedélyem. Nagyon fiatal koromba megverte ábrázatomat a ragya, 8731 19| kaland még berlini diák koromban sem történt velem soha. 8732 22| keresztül. A fák nincsenek korommá égve, hanem az alsó bozót 8733 10| Hídvárra.~A hegyi utakon, koromsötét éjjel, nem volt tanácsos 8734 2| törekvését kívánt siker koronázta volna, míg végre ötven és 8735 7| kalimpálást vitt végbe; a kerék, a korong táncolt a középen, a középkeréknek 8736 7| malomkövet; Pável hozzá igazítá a korongot, s ismét elkezde az bőszülten 8737 17| kezdi-e? De hisz ön játssza Korpádi Gergelyt.” – „Bizonyára – 8738 2| expeditornak; szerkesztőkhöz korrektornak, újdondásznak, kihordónak; 8739 19| sonkaszeletekkel és egy öblös korsó méhserrel; amikhez Gerzson 8740 23| aki az ágyban alszik, a korsóba friss vizet hoz, s a fegyvereket 8741 1| adtak pénzt a kezébe, hogy kortársaival együtt mulathasson. Másik 8742 13| Kengyelesy. – Még hölgyek közt is korteskedés!~(Talán te már nem is tudod, 8743 19| langyos Maros-vízből keserves kortyokat, mivel kulacsát telemeríté. 8744 17| vártak reá. Egy határozatlan korú asszonyság, kinek határozatlan 8745 6| keresztülhangzott néha a kórusban kitörő hahota egy-egy víg 8746 1| abba az ételbe belé nem kóstol, amiből ő eszik.~Vannak 8747 9| megégetni, hogy többször bele ne kóstoljon; ő meg aztán cserébe vadmézet 8748 4| enni. Olyan régen nem is kóstolt az ételbe, de most olyan 8749 13| ismerem, de a kenyeret nem kóstoltam.~– Hanem arról sohasem fog 8750 14| úgy nyalják fel az enyimet kósza kutyák a földről, ha ez 8751 8| éppen egy jókora kiálló kőszeglet volt, melyen egy egész emberláb 8752 11| keresztül, míg valami jótékony kőszikla útját állta gyors utazásuknak. 8753 20| verem az erdei fákhoz és a kősziklák szegleteihez, hogy szétszakadjon. 8754 25| két hónapig és két hétig koszton és kvártélyon, és fájdalom, 8755 2| kapott a felolvasó szabad kosztot és kvártélyt s hónaponkint 8756 13| ni. Tetőtül talpig úgy kosztümírozva, ahogy ön rendelte. Mondtam, 8757 6| rendes szomszédjai voltak a kóterben, én is az voltam egynek. 8758 16| elnézni; mikor meg aztán a kotyogóst szájához emelte, olyan hosszasan 8759 10| készített számára olyan öldöklő kotyvalékot, melytől a legerősebb állat 8760 10| imitt-amott odvas fákba, kőüregekbe elrejtve, mikor megéhezik, 8761 6| kupaktartó, dohányzacskó, acél, kova mind nálam van; megint csak 8762 16| a nagyságos úr beszélt a kováccsal. Végül a kocsissal egy kicsit 8763 17| nőt öltöztetnünk Gergely kovácsnak, az mondta el az egész szerepet 8764 16| hozzá.~– Örrrdög vigye el a kovácsodat, meg a nagyságos uradat, 8765 16| milyen ügyetlenek azok a kovácsok, mikor a vasaláskor a ló 8766 22| fölött a havasi keselyűk kóvályognak körben járó röpttel, s amilyen 8767 6| magával a lélek.~Nagy, téres, kővel kerített udvar közepén állt 8768 21| mikor a testőrség megmenté a kozáktól a hadipénztárt, melynek 8769 1| amaz nagyon édes; ezen kozma érzik, amazon az élesztőszag; 8770 18| talált egyet, aki 40 pengő krajcárért vállalkozott kiszállítani 8771 17| koldulni a jövőmenőktől, s krajcárokat gyűjteni a sipkámba; de 8772 7| kommendánstól sem, sem a krasznai főispántól, pedig azoknak 8773 1| hogy tegye el az ételeket a kredencbe, mert azokat holnap megint 8774 4| lenne belőle, még könnyen kriminálitásba keverhetné magát.~Aztán 8775 12| miatta, akarom, hogy még a kriptából is kinyúljon ez az én nehéz 8776 9| való urak a Gyecárt vagy Krivádiát látogatni, félretértek Vlaskucára 8777 21| aki eltűnt; mint mikor a krokodilus hanyatt fekszik, s dögnek 8778 21| a keresztes háború harci krónikáiban volna följegyezve, ha egy 8779 6| folyvást a kocsiszínben kucorgott, szentül azt hivén, hogy 8780 22| gyanúsan viseli magát, azt küldd vissza hozzám parasztkíséret 8781 10| írás sem volt mellékelve a küldeményhez; de hát volt-e arra szükség? 8782 18| sohasem szokott hivatalos küldetéseken kívül sehová ellátogatni.~– 8783 2| embertől is, egy második küldetésre egypár pofont ígért a pitvarnoknak, 8784 4| az ezüstöket az ötvöshöz küldetni, újraaranyozás végett, egypár 8785 10| veszély felől. Levelet nem küldhetünk neki, mert olvasni nem tud. 8786 15| is kificamította a kezét; küldj neki segítséget ízibe; mert 8787 5| testvéredet fegyintézetbe küldjem, s bűntársad ellen mengindítsam 8788 5| engedem, hogy itt maradjon. Küldjétek el más valami városba; annyit 8789 8| nyelvmestert; hanem rögtön küldök érte, s meghívatom magamhoz. 8790 18| váltóim forognak kezében. Küldözöm a velem összeköttetésben 8791 15| Lénárd szeme előtt, egyre küldözte ide-oda. Ő maga arról a 8792 24| csudálom, hogy kegyelmednek nem küldtek a halotti jelentésből.~– 8793 17| váltani.~– Hiszen egészen neki küldtem, mint belépti díjat.~– Vagy 8794 11| Sajnálom, hogy orvosért küldtetek, még elhíresztel vele az 8795 22| az, aki a sorstul el van küldve, hogy végóráját hírül hozza.~ 8796 17| volna nekik előadni, de a külföldi publikum nem engedte azt 8797 18| menjen el ezzel a pénzzel külföldre, mulassa ki magát, majd 8798 4| alkotását, a mérgek hatását és küljeleit; hanem az emberi szíveik 8799 16| a sötét hegyormok széles küllőkre osztották az égen. Az utazók 8800 11| éjszakát, sem a nappalt nem különböztettem meg; midőn nagyságod hozzám 8801 12| sorát fogják elmondani azon különcségeidnek, miket eddig a családi szentély 8802 23| erdők közepett oly meghívó külseje volt a kisded háznak, hogy 8803 6| közül egy sem bír olyan külsővel, hogy valakinek kedve lehessen 8804 11| hát nem szabad. Ahogy én a kürtbe fúttam, azt egy perc múlva 8805 11| mintha ott is volna egy kürtfúvó, néhány pillanat múlva a 8806 6| országon keresztül folyvást kürtöli a köszönetét minden hírlapban.~ 8807 10| nagyító hír ki tudja mit kürtölne fülébe.~Lehetne-e ennél 8808 14| kunyhóban, én fúttam meg a kürtöt, melynek szavára a féltő 8809 4| örvény felé rohant; a halál küszöbéig hagytad menni, s ha Isten 8810 20| teremtés, kit mindenki elhajt küszöbéről, nem éhezem én soha. Apámnak 8811 23| ajtó most is nyitva volt.~A küszöbön megállva, reszkető hangon 8812 6| közt a medvére járunk, ami küzdelemmel, életveszéllyel jár; ahol 8813 17| gátlólag hatnak az életpályák küzdelmeire.~Szilárd vevé észre, hogy 8814 22| Még haladtak félórányi küzdelmes úton nagy titkos káromkodással 8815 21| lovas hátráltatta a másik küzdelmét; az ádáz viador egymásnak 8816 6| nem bírt tovább magában küzdeni azzal a gondolattal. Nagy 8817 11| ki lehete venni az egész küzdést.~Amint Juon Táre azt látta, 8818 5| akarja, vedd el; dolgozzatok, küzdjétek keresztül magatokat a világon, 8819 21| míg ők a lovas rablókkal küzdöttek, egy nagy csoport lőfegyveres 8820 22| volt, elnyomott az álom. Küzdöttem vele, de nem bírtam ellenállni. 8821 11| többé, hanem marcangolás, a küzdők messzire eldulakodtak már 8822 21| kiáltás varázserővel hatott a küzdőkre, mert arra valamennyi rémülten 8823 11| aztán térdeiken fetrengve küzdtek, összebonyolult tagokkal, 8824 25| országot, keresve a nyomort, és küzdve azzal, s nevetve azokon, 8825 17| is híják egyiket-másikat kukoricafosztásra; aztán majd mikor nagyon 8826 9| is hordott a tűzre, mikor kukoricapuliszka főtt benne, s elég volt 8827 17| hanem hoznak szakajtóval kukoricát, burgonyát, kolbászt és 8828 19| kakasok faluszerte akkor kukoríkoltak elsőt: nem lehetett több 8829 16| idehaza? Csaplárné! Szolgáló! Kukta!~Bújjatok elő az odúból.~ 8830 16| kedves nagysád – szólt a kulaccsal kínálkozva Gerzson úr –, 8831 19| keserves kortyokat, mivel kulacsát telemeríté. Kocsiját két 8832 16| megnézze, mi van abban a kulacsban. – De már a kulacs sem volt 8833 6| s kellett neki, hogy a kulacstól kérjen tanácsot.~Odabenn 8834 15| visszalökte a konyhába, s rázárta kulccsal az ajtót.~Pável gazda mind 8835 11| ajtón kilépett, rögtön a kulcslyuk előtt foglalt állomást; 8836 21| azalatt a hátuk mögött kullogó gyalog konfráterek azt itt 8837 10| következetességgel kezdte kultiválni minden tennivalójában. Szüntelen 8838 17| függönyt, hogy az a gerendákhoz kunkorodott fel, s előtűnt a színpad.~ 8839 11| kezét, s bevontam magammal a kunyhóba, fülébe súgtam, mindent 8840 10| bosszútól égve távozott el a kunyhóból s fenyegetőzve mondá a nőnek: „ 8841 10| vinni ez izenetet Juon Táre kunyhójába.~– Tán csak nem nagysád 8842 11| minket – gazdagokat.~Odaérve kunyhójához, lovamat békóba tettem, 8843 11| aki gyáva!~Marióra kis kunyhóját a kürtő alatt lobogó láng 8844 10| vendége már a jegesvölgyi kunyhónak, s sohasem megy oda üres 8845 11| Fatia Negra a jeges völgyi kunyhónál?~– Kérem, asszonyom! Ezt 8846 11| messzire eldulakodtak már a kunyhótól; hörgésük, vad ordításuk 8847 19| magáról bundáját, pipája kupakjával elfojtá a benne levő tüzet, 8848 6| tapogatom magamat, lőportartó, kupaktartó, dohányzacskó, acél, kova 8849 4| termékek ára, fitymálja a kupec, mindjárt kiesik a föld 8850 6| hídvári hastély alakja; hegyes kúpjaival, egyedül, magányosan, egy 8851 9| anyjának hullája mellett kuporogva; bizonyosan ott veszett 8852 20| volt, hanem valami ócska kurrens. Nevetni való ez nagyon, 8853 16| csaplárosnét, s mindjárt kurrentáltak volna. Mármost megvárom 8854 22| arab jatagán, semmivel sem kurtább bármely kardnál, csakhogy 8855 10| minden népe tudja, híres kuruzsló, és olyan szerek készítője, 8856 8| az be nem vette, hanem a kuruzslóval kenette meg a gyomrát valami 8857 10| szükség nagysádnak megtudni. E kuruzsolásoknak azonban egyszer már nagyon 8858 19| írva rajzoló krétával. A kuszált vonásokban is meg lehetne 8859 22| látok! Hanem hát elővettem kusztorámat, s bal karomba egy keresztet 8860 16| Mert a lába nem érte a kút fenekét.~– Beleugrott?~– 8861 16| senki vizet inni. Az olyan kutat be szokták temetni.~Henriette 8862 4| megtalálják nálam, hogy kutatni fognak és ráakadnak; s mikor 8863 9| meg aztán cserébe vadmézet kutatott az erdőben, amihez finom 8864 6| távolban látszik valami kútgém, azon túl fehérlik egy kis 8865 16| sohasem fog ennek a tanyának a kútjából senki vizet inni. Az olyan 8866 19| kapujában, s lelőlek, mint a kutyát!!!”~Ez már csak elég?~Megint 8867 22| lakás körül nem hallatszott kutyaugatás, ami elég különös volt, 8868 6| ágyban fekszem, hallok nagy kutyaugatást a kert alatt; kiszólok, 8869 13| elébb, hogy vele táncolta a kvadrillt, mindig elkéstek a figurából 8870 25| valaki, hogy a gézengúz oda kvalifikálta magát, hogy még ez a meghalása 8871 17| családjaik, a színészek kvártélyadói s egyéb csendes hitelezők 8872 25| és két hétig koszton és kvártélyon, és fájdalom, ez idő alatt 8873 2| felolvasó szabad kosztot és kvártélyt s hónaponkint tíz forintot 8874 18| szoktam esküdni soha. Én kvéker vagyok, metodista, azok 8875 6| machine, pour manger de la monnaie! (Csinos kis pénzevő 8876 4| miután az orvos megengedte a lábadozónak, hogy felolvasást hallgasson, 8877 2| fiúnak erre a szóra könnybe lábadtak a szemei, félrefordítá arcát, 8878 7| erre a szóra a Fatia Negra lábaihoz térdre, s egyik kezével 8879 11| pázsit feltúródott dobogó lábaik alatt, vállaikat egymás 8880 11| neki, hogy – halva feküdjék lábaimnál.~… A leány egészen kifáradott 8881 11| mely csörömpölve hullott lábainkhoz. Tele volt arannyal. Félrerúgtam, 8882 8| Akkor az összekötözött lábaknál fogva nyakába ölté az állatot, 8883 4| állapotja valóban szilárd lábakon áll, váltóit sohasem látni 8884 6| megvolna. Igaz, hogy az egyik lábam rövidebb, mint a másik, 8885 19| fülem mellett. Erre nekem is lábamba szállott a bátorságom, befutottam 8886 6| új csizmákat lehúztam a lábamról, akkor jutott eszembe, hogy 8887 8| mindig reszketett mind a négy lábán; lemosta fejéről a véres 8888 11| okvetlenül lesodorja a vadászt lábáról, s minthogy az ember csontjai 8889 24| a vízben fejjel lefelé, lábbal felfelé, hasztalanul erőködött 8890 12| hallott: mindenről segítő labdacsokat, három nap alatt megifjító 8891 4| mindjárt kiesik a föld a lábok alól; Hátszegi pedig roppant 8892 6| széttépni, mint én vagyok? Két lábra állva jött rám, a vadászkésemet 8893 18| természetesen eloszlik ide, amoda, lábszárba, hova?~– Mit gondolsz hát, 8894 18| társaságban van, nem húzhatja le lábtyűjét, hogy mulattatóját megölhetné.~ 8895 12| Hozzám ne nyúlj, te hosszú lábú hóhér, mert úgy ütöm a hasadba 8896 8| testi ereje, amint néha lábujjhegyre felállt, hogy egy magasan 8897 16| téve a csavarkulcs, van-e a ládában balta, szögek és kisebb-nagyobb 8898 6| mellékszobában pedig a csaplárné a ládán ülve, elővette kerekes guzsalyát, 8899 15| lépett; gyalog jött, egy ládika a hóna alatt, s vállán egy 8900 15| hiányzott, hanem Hátszegi ládikája a négyezer arannyal el volt 8901 15| nagyságos úr fegyverét és ládikáját, s vidd be a vendégszobába.~– 8902 6| a hangszert ismét hosszú ládikójába; elővette a tárcáját, azt 8903 21| haramiabandák kiirtásához.~Egész lajstromai voltak nála az itt is, amott 8904 19| visszatért ismét a pópa lakába.~Nem akarta a lelkészt felkölteni; 8905 23| ház gazdáját kizárni saját lakából, ki tán hajnalban átfázva, 8906 22| egyéb birtokomban levő úri lakaim és tanyáim önnek rendelkezésére 8907 4| Sipos úr háromszor is elment lakása előtt, mielőtt hazatalált 8908 25| s állandóul Aradon vette lakását. A cselszövény olyan finomul 8909 4| emberre nézve ugyan elég erős lakat és feltörhetetlen zár volna 8910 23| mennyire megdöbbenne, ha lakát belülről zárva találná.~ 8911 23| fog járni, vajon csakugyan lakatlan-e?~Evégett, midőn harmadszorra 8912 23| titokteljes bűvköd, mely e házat lakatlanná tevé. Föltette magában, 8913 23| parkba a terítékkel; a nyári lakból lehozták a fonott székeket 8914 24| ügyben: Kálmán védelmezése; e lakhely nélküli ifjúnak volt ő törvényesen 8915 20| azzal, hogy a vadász, akinek lakhelyét ostromolja, biztos rejtből 8916 4| apja halála után állandó lakhelyéül választa.~Mindez adatokat 8917 5| nagy város, sok szép delnő lakja; nem kell senkinek egy miatt 8918 23| hogy azt a rossz lelkek lakják.~Henriette azonban nem hitt 8919 17| híreszteljenek el, mint halottat; lakjanak jól, mikor én éhezem, büszkélkedjenek 8920 8| szeretve. Hogy lehet az?~Laknál csak egy fedél alatt vele, 8921 9| nem tanácsos. Az a nehány lakodalmas puska, mit a legénység puffogtatni 8922 6| mátkám, ki is volt tűzve a lakodalom napja. Igen derék, szép 8923 9| az óceániai szigetek vad lakóira gondolnunk; elégszer látjuk 8924 10| nem tudjuk a hegyi kunyhó lakóját tudósítani a veszély felől. 8925 6| kertekkel szegélyezett úri lakok szoktak lenni, nyitott redőnyökkel, 8926 25| remény, két külön csillagban lakóknak egymás utáni epesztő vágya, 8927 18| sem gallérom. Ha bűnös, lakoljon érte.~Most Margarin volt 8928 16| nyájasan meghítta az egyszerű lakomához Henriette-et.~A fiatal nő 8929 19| celebritások.~– Hogy Hátszegi ilyen lakomával fogadja őket.~– Én nem tudom, 8930 6| vissza ne találjon, s melynek lakosai felelni sem tudnak kérdésére, 8931 23| családját, s azóta a környékbeli lakosság közül senkit sem lehet rávenni, 8932 17| kénytelen meghálni, melynek lakossága erősen keverve van magyar, 8933 6| őt magánál, s vitte külön lakosztályába, „a mi férfiainkkal úgy 8934 22| lehetetlen, hogy ezen a kísértet lakta helyen rá ne várt volna, 8935 16| esztendő előtt, mikor Bécsben laktunk, igen belejöttem a kártyázásba. 8936 8| nyelvét megtanulni, mely közt lakunk. Olyan vagyok itt közte, 8937 19| tizenegy óránál.~A kioltott lámpafény után, mint egy sötét hajdankori 8938 23| üvegharangokkal letakarták, hogy a lámpafényre odacsődült éjjeli lepkék 8939 19| hintaja az udvarban, annak a lámpáját gyújtotta meg, hogy a rejtélyes 8940 14| mialatt a főkomédiás a lámpák előtt végzi magánybeszédét. 8941 13| a vacsoravesztő pille a lámpásba.~És így tovább.~Egy óra 8942 10| gyalog megy a hintó előtt, lámpással kezében, keresve a jobb 8943 19| levelet átnyújtva neki, s a lámpával bevilágítva.~– Ez a bárónő 8944 23| látom, hogy a bokrok között lámpavilág van, mert ő azalatt ott 8945 23| alatt, ni! Hát nem látja a lámpavilágot?~A komornyik éppen onnan 8946 2| éjre abban őszült, hogy Lampel Róbert kölcsönkönyvtárából 8947 7| velök valami sötét üregbe; a lánc csikorogva tekeredett még 8948 6| golyó, vasszeg, ólompityke, láncdarab, amivel oláhok megsebzették, 8949 16| bevergődünk Orosházára. Tyhűj, lánchordta teringette. Ez már a nagyidai 8950 5| ezeknek az eszük! Milyen láncokat vertek magukra!~– Én nem 8951 5| szerettél, mostoha sorsodhoz láncolál le, s magaddal rántottad 8952 22| utakon azalatt a rendszeres láncolatot képező nemesi fölkelőkkel 8953 3| kell?~– Hahaha! Frau von Lángai azt képzeli, hogy ő van 8954 3| dühös oldalpillantást vetve Lángainéra, megesküvék, hogy most rögtön 8955 1| szét a jelenlevőkön.~– Ez a lángész! Ez a mondás!~Azzal odaszorítá 8956 13| hitvesi hűség valódi Vesta– lángja nála, mely sohasem alhatik 8957 16| bútorokat pattogtatni, s a mécs lángját lobogtatva körüljárni, nagy 8958 14| lobbant az elhajított fáklya lángjától, s terjedt sebesen, mint 8959 20| elundokítva, mint akinek valaha lángok közül kellett kimenekülni. 8960 14| borszeszt be nem ihatta, az lángra lobbant az elhajított fáklya 8961 7| tekercsbe font fekete haja lángvörös szalagokkal van átfűzve, 8962 19| éhét elüsse, s ivott rá a langyos Maros-vízből keserves kortyokat, 8963 22| folytonos vérvesztés miatt lankadni kezde, s azt is veheté észre, 8964 22| és üldözője. A vérvesztés lankasztá erejét. Még egy nehéz kísérletet 8965 22| seb kezdte egész testét lankasztani, s tapasztalá, hogy a kövekkel 8966 5| csalódásod. Ha egy szegény lányba volnál szerelmes, azt mondanám: 8967 4| egymással. Iskola előtt a lányka diktált öccsének penzumokat, 8968 12| amibe jönni kell e szegény lánynak, akit férjhez adtál erővel 8969 6| végig, melynek végtelen lapálya semmi változatossággal sem 8970 7| most ez a gép egyformára lapítja valamennyit. Csak tízezer 8971 4| szétbontaná akta formára lapított iratait, s elkezdte olvasni. 8972 2| estére, fület csinált a lapnak, s betevé a könyvet.~– No! 8973 6| amennyire lehetett a hiányzó lapok miatt, miket innen-onnan 8974 6| minden héten kétszer közli a lapokban mestersége szüleményeit, 8975 12| hogy mármost a gyászjelentő lapokra kinyomassa-e Lángainé meg 8976 4| mire aztán Margari vagy tíz lapot egyszerre hátrafordított, 8977 11| éjfélkor az erdőkön szokott lappangani, s akit kívül alva talál, 8978 14| rettegtessen éjszaka hátam mögött lappangó kísértet; úgy legyen testem 8979 9| alacsonyabb, mindjobban a földhöz lapul, utóbb csak az áfonya csenevész 8980 7| azután ezek oly vékonnyá lapultak el, aminőnek éppen szükséges 8981 24| minden összeköttetésről a Lapussa-családdal ama fatális örökösödési 8982 4| híres, okos ügyvéd létére a Lapussa-családnál, hol rendes évdíjban állt, 8983 18| kancelláriába, s folyamodásában a Lapussa-családra hivatkozék, mint amelynél 8984 4| ember.~Tehát gazdagsága Lapussáékéval egyenrangú.~Itt eddig meg 8985 1| nem ajánlatos tulajdon.~A Lapussák nem urak, csak gazdagok; 8986 2| párbajt akar víni~Az öreg Lapussának a nappal és éjjel minden 8987 1| nem hagyom magamon! Egy Lapussát elküldeni! Rögtön megyek 8988 17| ajtón keresztül sajátságos lármahangok törtek keresztül, miknek 8989 6| házat. Közeli nádasokból lármás vadlúdfalkák vonulnak át 8990 18| egyszerre elkezdett ordítani, lármázni, János úr a paradicsom szélén, 8991 12| mondtál gyermekeidre; most lásd, hogy neked is részed lesz 8992 12| eltépve, akkor az egész laskává tépett iratromladékot egy 8993 17| gorombáskodnék odabenn egymással hol lassabban, hol erősebben; az egészben 8994 14| véneit a kalandor.~– Ím, hogy lássátok magatok, mennyire tudva 8995 14| a pompa okáért, és hogy lássék a nagy gazdagság, egy egész 8996 16| gyorsítani futást, ahol jó az út, lassítani, ahol döcögős, s finomul 8997 16| természetesnek találom.~– Lássunk addig egy kis szíverősítőhöz. – 8998 1| Lángainé keserűen felelt:~– László éppen ilyen szerepeket szokott 8999 7| mikor a legelső tizenhat lat aranyocskámat a kohóba tették, 9000 22| rándulok, nőm igen szívesen látandja önöket.~E másodszori ajánlat 9001 19| bíróságot, mely a helyszínek látása végett körüljár.~– De hát 9002 23| hogy Henriette az első látásnál nem állhatott ellent a kívánságának, 9003 6| elmulasztá a viszonti szívesen látást megígérni Hídvárott; pedig 9004 24| feltételeket tetszése szerint, én látatlanban aláírom.~– Tehát önt megmenteni 9005 11| fenekére leértem, s a távolból láthatám, hogy a pásztorkunyhó kicsiny 9006 6| egyforma buckákat, mik a láthatárig mint egy hullámokat hányó 9007 6| volna érni, még a messze láthatáron látszott; rendes idővel 9008 23| akik tán mellette ülnek, a láthatlan házigazdák és véres családjuk 9009 24| kapzsinak; pedig, ha a szívembe láthatnának.~– Amiket tett uraságod, 9010 1| most nagyon elégületlen. Láthatni az arcán. Odatekint, még 9011 7| akinek még csak a képét sem láthatod soha.~– Ismerem a hangjáról, 9012 22| egyedül jőni felém, nem láthatom őt meg, hogy én rohanhatnék 9013 22| arcát az ég felé, melyet nem láthatott; csak azt tudhatta, hogy 9014 21| mögött keletkező porfellegről láthatták, hogy a vakmerő kalandor 9015 12| miattam Henriette-et.~– Ahán! Látjátok? Ő nem magáért jött könyörgeni. 9016 7| vagy távol! Hányszor nem látlak hetekig, egész hónapokig? 9017 16| sántítana.~A kocsis leszállt, látleletet tőn, s kimondá, hogy bizony 9018 22| világa ha megvolna, nem látnám őt oly elevenen magam előtt, 9019 22| Volna csak meg egyik szemem! Látnék csak annyit, hogy tudnám 9020 5| mert kenyered után kell látnod?. Ő nem szólna, nem panaszkodnék, 9021 11| melyen keresztül nem lehetett látnom, minthogy üveg helyett az 9022 18| holnap reggel 11 órakor látogasson el hozzá, valami nagyon 9023 10| bejönni imaszóra; azért volt látogatása szokatlan. Amiket nekem 9024 16| s amint szaporodtak az ő látogatásai nála, akként gyérültek Szilárdéi. 9025 13| világossárga kesztyűt húzni látogatásokhoz. Lássa.~Szilárd azt felelé, 9026 1| No, ez a legillendőbb idő látogatást tenni, így gondolom. Én 9027 1| létezők; akik pedig szalonját látogathatnák, azokrul nincs kedve ábrándozni. 9028 18| János úr tehát mindennapi látogató a szolgabírónál, akit kedves 9029 22| parancsolá. Ő hívja magához látogatóba Vámhidyt! Ígéri, hogy szívesen 9030 13| vagyok otthon, s akkor egy látogatójeggyel lerója tisztét. Ismerjük 9031 13| hogy nincs otthon, s egy látogatójegy hátrahagyásával elvégezheti 9032 18| felállt.~– Bocsánat. Én nem látogatóképpen vagyok itten, hanem hivatalos 9033 23| Henriette azontúl aztán nem látogatta meg többet az erdei lakot, 9034 10| Kivált hajdanában igen sűrűen látogatták mindenféle bajban levő emberek 9035 2| miért nem jössz be? Nem látsz, mi?~– Nem téged kereslek, 9036 17| valami határozatlan jelleget látszának kölcsönözni, jegyszedőnői 9037 15| kellene a golyók helyeinek látszani az átelleni falon.~Valóban, 9038 7| világított, itt semmi sem látszék, a szoba egyik szegletében 9039 8| egy magasan feje fölött látszó sziklarepedést elérjen, 9040 4| változást, minő csodairatok azon látszólagos semmiségek, minő titkok 9041 10| szemrehányásra nyíló ajk, látszottak felé fordulni, s a nyíló 9042 7| ráismernél. De te még sohasem láttad az arcát. Ha egyszer elveti 9043 19| Hídvárra.~– Az nem igaz. Láttad-e őt?~– Saját lornyettemmel. 9044 21| üvöltése a kiömlő arany láttán.~Tréfa volt és művészet, 9045 14| alatti sírban történtek, akár láttottakat, akár hallottakat, elmondani 9046 7| föröszteni, két lovagot látunk a hegyek felé haladni, az 9047 19| látok benne.~Kengyelesy, látván, hogy Gerzson úr komolyan 9048 7| Valami bűbájos van ebben a látványban!~Két szegény ember, ki tán 9049 23| félóráig alhatott, nyugtalan, látványokkal háborított álmot; akkor 9050 18| kitekintve, legelső panorámai látványul Margari ábrázatját pillantá 9051 6| előtt; Bihari, Csermák, Lavotta, Fáy andalgó szerzeményei 9052 14| a Leviatán angyalra, ki lázadás miatt az égből ledobatott, 9053 9| ő, ha netán háládatlanul lázadást merne megkísérteni ellene.~ 9054 12| amiért ellenem föl mert lázadni. Amit felhoztál, az csak 9055 12| lám, a kis rebellis. A lázadók kegyelemért esdekelnek. 9056 15| a bátorság és kötekedés lázas állapotában tartja őket. 9057 6| fájt, minden csepp vére lázongott, ha ezen végiggondolt. – 9058 23| reszketegsége, mely csaknem lázzá magasztosult. Ilyenkor nem 9059 16| hogy Gerzson úr szemei le-leragadnak, fejével nagyokat bólint.~– 9060 4| Te egy gazdag család leányába voltál szerelmes, és az 9061 12| közelget, csipdelőzve szól leányához:~– Nos, miért nem mégy hát 9062 6| tiszteljem? Ifjasszony vagy leányasszony (mármint Clementine), minek 9063 6| nagyságos asszonyé; ez meg a leányasszonyé.~– Lassan, lassan. Én nem 9064 13| egy gazdag pesti tőzsér leányával, ki miatt az ifjú magát 9065 5| ölelgetésével megszaporítja. De egy leányból, aki gazdag volt, hogy legyen 9066 7| bolondulj; nem jöhet ide be leányféle, mert itt minden embernek 9067 4| tőled. Te megküldéd neki. A leánygyermek kikereste abból, hogy miféle 9068 15| nem vergődnek. Hol van a leánykád?~– Ej ej, nagyságos uram, 9069 15| itt.~– Segítsek főzni a leánykádnak?~A kocsmáros homloka összehúzódott 9070 15| boszontotta a kocsmárost, hogy leánykának hítta a feleségét, s kérdéseket 9071 4| csak kérem, gyógyítsa meg leánykánkat.~– Remélem, mind a kettőt 9072 11| bátorságot jelent az oláh leánynál.~– Én még régibb időkből 9073 14| gavallér száll ki belőle, aki leánynézőbe jön hozzád. Ha ezt a gyűrűt 9074 7| aranyaid pengését, mikor leányod szavát hallgathatom.~(Vinne 9075 1| és mit nem lehet fiatal leányoknak megengedni; én tudom, hogy 9076 14| felemeli. Annyi aranyat adok leányommal, amennyit ő saját maga nyom.~ 9077 7| hogy te férje lettél az én leányomnak?~A Fatia Negra egy percig 9078 9| közelről összejönnek a leányos anyák felcicomázott eladó 9079 4| szemeiket soha le nem vették a leányról, nem is sejték, hogy a leány 9080 7| ördögöktől, de féljen a leánytól, akit szerelmessé tett, 9081 9| egymást esztendőben, a geinai leányvásáron. A férjes asszonyoknak már 9082 9| ekkor tartják a hírhedett leányvásárt.~Távolról, közelről összejönnek 9083 7| Domnule, ez mégsem okos dolog; leányzót ilyen hiába való dologra