Jókai Mór Szegény gazdagok Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
9084 25| fejfácska által, melyet fejéhez leásnak, hogy számadásai be vannak 9085 4| mindig éhes ajándékvágynak, leballagott a komornyikkal Margari Demeter 9086 16| Henriette-be?~Gerzsonnak a nyelvén lebegett a válasz: „s úgy látszik, 9087 16| igen rosszul választá neje lebeszélésére az utazásról.~– Úgy látszik, 9088 16| ajánlkozott rá, hogy hiszen majd lebeszéli ő. Ezt tudta Hátszegi előre. 9089 16| nagyon szeretné, ha valaki lebeszélné e szándékáról.~Gerzson úr 9090 22| egy lépést tesz, a deszka lebillenik vele, s ő, mint az egér 9091 11| szerettem én őt valaha, s azzal lebocsátám a fegyvert, és elhajítottam 9092 20| Reszketve és alázattal leborulva közeledem önhöz. Egy szerencsétlen 9093 8| pillanatban ló és lovagnő lebukik a mélységbe.~Henriette tisztán 9094 11| a ketten hanyatt-homlok lebuktak a mélységbe.~Mi kirohantunk 9095 5| sáncfogságra, ami rá nézve is üdvös lecke volna.~– Nagyatyám! – sikolta 9096 2| szégyenled egy leánynak mutatni a leckédet, nem szégyenled, hogy az 9097 4| akit megbüntetnek, ha a leckéjét nem mondja fel, ma is azt 9098 2| koplalok büntetésből, mikor a leckém nem tudom. Attul meg nem 9099 17| hózódni. Amint a korcsmáros léckerítette söntésében a kakukkos óra 9100 3| hogy férjhez add …~– De hát leckézni akarsz te minket? – kiálta 9101 17| ingoványos helyről a vizet lecsapoltatja, annyi mindenféle, soha 9102 4| lenni. Végre nagy nehezen lecsillapítá magát, s akkor kiüzent egyik 9103 23| kellett alá s fel, hogy lecsillapuljon.~Most ezt sem folytathatta 9104 23| aztán már első izgatottsága lecsillapult, mely teste és lelke minden 9105 12| visszavette ismét; félig lecsukott pillái alól Demeter úrra 9106 17| visszaemlékezik rájuk, úgy lediktálja Palmira kisasszonynak, és 9107 12| s amily kegyetlen szóval lediktálod te ezt a végrendeletet, 9108 17| ezt már, míg az igazgató ledisputál a színpadról, hogy nem igaz 9109 14| ki lázadás miatt az égből ledobatott, és a Malach Hamovesh angyalra, 9110 10| kecskenyáját, hogy fejszéjével ledönt egy-egy felnőtt bükkfát, 9111 19| sem veszik, ha a szomszéd leég: én hát elkezdtem ordítani 9112 10| hazajönni vagy a szekérről leemeltetni, mert hisz az férfias mulatság, – 9113 24| harmadrészbeli osztály? Semmi leengedés nélkül?~– Azon alul nem 9114 7| mely márványsima homlokáig leér. Finom patyolat inge tarka 9115 9| fákra kapaszkodott fel, leereszkedtében az egész fa héját lehántva 9116 11| mögül hallgattatni, ő pedig leereszti az alkóven nehéz damasztfüggönyeit, 9117 7| tetted – szólt az öreg, leeresztve puskáját. – Mehetsz odább.~ 9118 7| tekercsekbe fonva, széles válláig leérnek, hófehér bajusza, mint két 9119 7| beszélgetés alatt egészen leértek a völgybe a lovasok, s amint 9120 11| midőn a völgy fenekére leértem, s a távolból láthatám, 9121 4| kénytelen volt Clementine maga lefáradni a konyhába, mert bizonyos 9122 17| erős ember volt, az ifjút lefegyverezte.~Kálmán ekkor elkezdett 9123 21| akik a postalegényeket már lefegyverezték, s azon törekedtek, hogy 9124 22| előrohant rejtekéből.~A lefegyverzett kalandor kardjával együtt 9125 13| naivsággal, mely annyira lefegyverző az erős ész ellenében –, 9126 19| írtam.~– Jól van. Amiatt lefekhetik kegyed. A báró utait nem 9127 17| sokszor nincs takaróm, ha lefekszem, nincs kenyerem, ha fölkelek; 9128 17| Szavamat adom rá.~Azzal Szilárd lefekteté az ifjút, s maga csak azután 9129 2| zongorához ül, a gyerekeket lefektetik. Clementine és a cselédség 9130 22| távolabb hangzott; végre lefeküdt, fülét a földre téve, úgy 9131 19| lovakat megitattam, s aztán lefeküdtem, elaludtam. Egyszer felébredek 9132 19| sem érdekelnek. Jobb lesz lefekünni.~– Nem bánnám a lefekvést, 9133 19| hajnalt, hanem idejekorán lefeküsznek.~Valóban idejekorán volt 9134 6| fogja megtanulni soha.~Még lefekvés után is sokáig eltűnődött 9135 19| lefekünni.~– Nem bánnám a lefekvést, de készakarva halogatom 9136 21| mondok. A Fatia Negrától lefoglalt arany még mindig Gyulafehérvárott 9137 18| igyekezni, hogy a harminc évig lefojtott ösztönt kielégíthesse. Margari 9138 4| egyenkint felolvasá, illetőleg lefordította. Demeter úr meg volt vele 9139 22| lépett, akkor a híd deszkája lefordult vele, s a fekete ember egy 9140 17| ágyterítők lehettek) volt lefüggönyözve. Egy ív papirosra fel volt 9141 14| adott, mely az oltárról lefüggött.~Aztán elmondta előttük 9142 22| valahányszor egy csillag lefutott, az mindig felzavarta ábrándozásiból; 9143 18| nem vette észre, hogy a „legale testimonium,” előtt beszél, 9144 20| el azon embereket, akik legártatlanabbak. Önnek alázatos szolgája. 9145 4| szemben, akár háta mögött, legazemberezi; aztán meg mindenféle komisz 9146 10| azoknál több, tisztelői, légbe emelve, kezeken hordva érzé 9147 14| álló sziklák felé, ahova a légben elterjedt láng utánuk csapott; 9148 6| amit fiatal hölgyek csak legbizalmasabb barátnéikkal szoktak közleni. 9149 4| mikor jó ára van. Ez a legbiztosabb mérlege a szilárd vagyoni 9150 25| Ő maradt mindenesetre a legboldogtalanabb. Huszonhat éves korában 9151 18| kis erélyes gorombasággal legcélszerűbben lehet majd kitörni.~– De 9152 11| borzasztóbb volt őt e percben a legdühösebb vadállati indulat kitörésében 9153 4| inni, az mind veszedelmes. Legegészségesebb a közönséges porcelán és 9154 2| a feladat teljesítésének legegyenesebb útja leend Kálmán úrfit 9155 16| Hátszegivel, hogy mikor legélénkebben foly részéről az udvarlás 9156 13| gyógyult ki belőlük. Hanem hát legelőbb is azt kell önnek mondanom, 9157 10| télen, mikor a leesett hó a legelőt elborította. Ilyenkor a 9158 6| szóra egyike a fiatalabb legényeknek előkereste dolmánya ujjából 9159 7| Pável! – szólt az öreg a legényhez. – Nem ment itt előttünk 9160 4| könnyelmű, mint egy lengyel, legénykedő, mint egy magyar, s engesztelhetetlen, 9161 17| illik.~– Karaktere van a legénynek; vigye át neki ezt a pénzt 9162 5| férjet választ, szegény legényről ábrándozik talán, együtt 9163 9| lakodalmas puska, mit a legénység puffogtatni hozott magával, 9164 22| megpihenteté a lovakat, a legénységet falatozni rendelé, s mikor 9165 22| tarisznyából falatozzon?~– Hát a legénységnek nem szabad egy pohár bort 9166 12| felosztom; ha nem tetszik, a legérdemesebbnek adom, s ha akarom, kiosztom 9167 10| öldöklő kotyvalékot, melytől a legerősebb állat is elvesz, s mézes 9168 14| kitéve, színültig töltve a legfinomabb borszesszel. Ha az ember 9169 10| hódolnak neki, jobban, mint a legfőbb hatalomnak. Én magam sem 9170 10| amikben egy özvegy papné vagy legföljebb egy üzletétől visszavonult 9171 2| elég képtelen beszéd még a leggazdagabb embertől is, egy második 9172 16| ellenfelére fölemeli, a nők leggyöngébbike hirtelen odakapott a fekete 9173 14| szörnyetegeire, akik ellen a leghatalmasabbnak sincs semmi védelme, hogy 9174 4| tenni, aminek a villója leghatályosabb méreg. De hiába, nagy uraknál 9175 17| első padból, s hátra ment a leghátulsóba; tán azért, hogy ott a teremnek 9176 13| végrendelet ellen, mely Jánost, a legidősbet teszi általános örökössé, 9177 1| szobaajtót, melyen a családtagok legidősbjei is csak félve szoktak kocogtatni, 9178 1| tizenkettőkor. No, ez a legillendőbb idő látogatást tenni, így 9179 1| figyelmeztetnem, hogy ez a legilletlenebb dolog: egy fiatal leánynak 9180 23| de ez, ami következik, a legirtózatosabb.~Lénárd maga hívta meg Vámhidyt 9181 10| gyűlölt mind ez ideig, s aki a legirtóztatóbb pillanatban – egyetlen szabadítója 9182 19| Gerzson a csárdai éj után legjobbnak találta visszamenni Aradra; 9183 22| Erdélybe, azt ezen az úton legkönnyebben elérheti.~Már Rézbánya tövében 9184 6| előkelő úr, ki a szalonok légkörében nevelkedett, abban, hogy 9185 17| igazán borzadok az egész légkörtől, amiben élnek. Vallomásom 9186 1| egyiknek sem helyes fogalma a legközönségesebb tárgyakról, mint ami utazásai 9187 16| Komolyan szólt a báró?~– A legkomolyabban.~– Nem fél, hogy szaván 9188 17| erősebben; az egészben az volt a legkülönösebb, hogy egyszerre kettő sohasem 9189 14| magas, hogy a röppentyű legmagasabb szálltában sem éri el.~Egy 9190 6| visszaverődött kóranyag között ezé a legmakacsabb szenvedés.~Olyan keveset 9191 13| tied volna.)~– És ami a legmegalázóbb a nőre nézve; most már Hátszegi 9192 7| fel taszítódni; hogy támad légmentes űr a lemez alatt, melyre 9193 21| ezredének egyik legjobb vívója s legmerészebb daliája volt, nem gondolkozott 9194 23| ünnepelt, celebrált úrnőknek, a legmíveltebb osztályokból, akik, egy 9195 20| arra több, mint egy okot.~A legnagyobbat, mely álmait darabolja, 9196 7| alatt, melyre aztán a külső légnyomás súlyával ütődik a kerek 9197 4| látszott, hogy ő volt a legnyugtalanabb azt megérteni.~Az ügyvéd 9198 13| felvonásaiban a függöny legördültére olyan sokáig várakozni; 9199 14| amit te parancsolsz; mert legokosabb vagy közöttünk.~– Tehát 9200 17| felakasztom magamat.~– Az volna a legóriásibb bolondság, amit ön elkövethetne. 9201 23| még egy időben a környék legrejtettebb zugait bejárta, azzal az 9202 6| keltek nyirettyűje alól, a legremekebb változatokban. Fejedelmek 9203 15| kétszer halottá lehet tenni a legrettenetesebb embert.~– Hát kegyelmed 9204 10| létezni.~A legkedvesebb és a legrettentőbb két alak között!~Hátha e 9205 16| kigondoltam, hogy mit teszek. A legrosszabbra is el vagyok készülve. Ha 9206 24| sajnálatra méltó! És, ami legsajnosabb, senkije sincs, aki vigasztalná.~ 9207 9| az ő lyányát kiáltsák ki legszebbnek, az ő poroszka lovait legtüzesebbeknek, 9208 8| a népé, akik minálunk a legszegényebbek.~E nap óta azt hivé Henriette, 9209 22| magam, mind nőm részéről a legszívesebb fogadtatást ígérem.~Megannyi 9210 6| összetört kéztől, hogy a legszokásosabb udvariasságokról is megfeledkezett; 9211 22| füttyöt adott, melyet a legtávolabbi bércek visszhangjai is visszazengtek. 9212 13| odahaza az öregúr felől a legtiszteletlenebbül nyilatkoztak; az utóbbi 9213 10| vallani mindent. Mindent, még legtitkosabb ábrándját is. Még azt is, 9214 3| már csak illem szerint is legtöbbet foglalkozván a jelen levő 9215 25| közmulatságokat kerülte; legtöbbször otthon ült bezárkózva abba 9216 25| világnak vágyaik kifejezésével. Legtökéletesebb ideálja a szegénységnek: 9217 1| vesztette el, mégpedig a legtragikusabb módon. A Margit-szigetre 9218 9| legszebbnek, az ő poroszka lovait legtüzesebbeknek, valamint a felesége sem 9219 6| el nagysád, amire a gróf legutoljára példálózott, hogy „de azután 9220 11| Látszott, hogy legelső és legutolsó gondolatja az volt, hogy 9221 14| összegyűltek már a barlangban: a legutolsók között volt Onuc és leánya, 9222 25| tönkremegyünk is miatta.~Azonban a legvalószínűbb pontban csatlakozott. Kálmán 9223 15| ahol maga a nemes úr lakik, legvégén pedig van a vendégszoba, 9224 16| sudarát, a gyeplűs ló hasát a legvégével megcsippenteni, azután kettőt-hármat 9225 18| első kifejlődését, s csak legvégső szükség esetére bukkanni 9226 17| ingyenjegye volt, elszánta magát a legvégsőre, felcihelődött az első padból, 9227 25| adós maradt. Végül a pap és legvégül a sírásó is ezt bizonyíták: 9228 21| elfogták, el is ítélték, a legvénebbeket húsz esztendőre, az ifjakat 9229 5| végezzem a töprenkedést. Te légy-e eszemben, ki családodat 9230 11| kapaszkodó fekete alak; a cső legye éppen neki volt irányozva 9231 5| rövid ideig, amíg élek, legyetek irántam egy kis elnézéssel. 9232 10| kiknek Hídvár rendesen őszi légyottjuk szokott lenni.~Gróf Kengyelesy 9233 18| utánam? Lássa, nekem itt légyottom van, valami szépasszonyt 9234 16| grófnétól mármost ideje lesz légyottot kapnia, hála és elismerés 9235 22| lehetett bámulni, ki soha legyőző ellenfélt még nem talált; 9236 7| No, hát!~Ez a nehézség legyőzte a leány vasakaratát.~Ily 9237 13| nagyon szeretem a tréfát léha, tartaléktalan férfiak irányában 9238 14| borléllel töltött kádat, ott lehajítá a földre az égő szurokfáklyát, 9239 22| suttogá tovább. Azután lehajolt a földre, tapogatózott, 9240 9| leereszkedtében az egész fa héját lehántva rettenetes körmeivel. Éjszaka 9241 23| van a szobában, annak a lehelete veti az üvegre a párafoltot.~ 9242 10| Nem árulná el kedvese?~– Lehet-e egy nőnek elárulni valakit, 9243 12| fia vagyok: magam is az lehetek. Koldulni fogok az utcaszegleten, 9244 8| ponthoz, ahol ő függött.~Lehetetlennek tartá az ember törekvését. 9245 20| asszonyom, én nem kívánok lehetetlent; nem akarhatom, hogy a bűnösök 9246 12| mérlegelni fogják, hogy lehetett-e annak végóráiban tiszta 9247 10| tudja mit kürtölne fülébe.~Lehetne-e ennél gyöngédebben vallomást 9248 6| nagyon szerencsétlenek lehetnének minden helyzetben. Hanem 9249 11| tapasztalt vadászok mernek a lehetségek körébe számítani. Amint 9250 16| Amit én mondok, az mindig lehetséges; hanem amivel az a „diák” 9251 3| herceg, akkor én bolond lehettem, mikor azt mondtam, hogy 9252 11| meghallotta a hívást; most nyugton lehetünk. Félóra múlva, ahogy ő tud 9253 4| szakácsot, mosogató cselédeket lehordta, Clementine kisasszonyt 9254 8| gyámoltalan helyzetéből; – és lehozta azt is a völgybe. Ott kioldá 9255 23| terítékkel; a nyári lakból lehozták a fonott székeket és nádasztalt; 9256 25| imakönyvbe zárva, rájuk írva a lehullás napja; s a kínzott képzeletnek 9257 25| időközben megsárgult és lehullt, azok mind el vannak téve, 9258 4| aludni, nem tudom a szemeimet lehunyni. Ha alszom is, mindig azzal 9259 4| halavány gyermek bágyadtan lehunyta szemeit, mintha azt felelné: „ 9260 16| ékszereim, órámat is odaadom. Lehúzom gyűrűimet, csak ne nyúljanak 9261 6| este, mikor az új csizmákat lehúztam a lábamról, akkor jutott 9262 7| báránybőr süveg van szemöldökig lehúzva, derekát széles, csatos 9263 11| korcsmákba járna, ott magát leinná, mindig emberhalállal végződnék 9264 17| Szilárd, kit e sajátságos leírás kíváncsivá tett.~– Óh, kérem 9265 20| tetszett önnek abban a Bicêtre leírása?~– Ugye, az borzasztó egy 9266 17| hírét nem hallotta, sem leírását semmi természettudományi 9267 4| kifejezésekben, nehogy a leíró testvér valamit megsejtsen 9268 14| kimondani fogok, vagy kezemmel leírok, vagy valakit rávezetek. 9269 15| Azon alakban, ahogy őt leírták előtte; fekete atlaszköpenybe 9270 19| betérni, és végtére ott úgy leittad magadat, hogy elkezdtél 9271 7| szíj tekergőzött; a szíj lejárt a padlat alá; oda alant 9272 15| lefelé haladt az égen, s mint lejjebb ment, úgy változott az aranyos 9273 4| mentséget találni ellene. Holnap lejövök, és fényes nappal meg fogok 9274 14| kezeiket, csendes dúdolással lejtenek egy helyben körülforogva; 9275 8| út terhesebb része még a lejtőn kezdődött, egyiránt fáradságos 9276 7| kőlépcsőn felfelé haladva, lejutottak magába a pénzverdébe.~Egy 9277 23| beugrott a fegyverterembe, s lekapott egy pisztolyt a falról.~ 9278 7| Onuc és az őr hirtelen lekapták fejükről süvegeiket; valóban 9279 9| mint egy csatacsillagot, s lekiabált az erdőbe:~– Gyere elő, 9280 9| furulya- és csimpolyaszóval lekísérik a legközelebbi kalugyerig, 9281 19| hogy az asztal két végére lekönyökölve gazdájával, egyik fakanalat 9282 4| szemeire húzva –, nagyon lekötelez bennünket, doktor úr. Tudja, 9283 8| az ég, ingyen kegyelméből leküldöz hozzánk néha a földre. Ne 9284 21| hanem azért újra erősen lelakatolták azokat, hogy idő teljék 9285 22| a túlsó völgybe lehetett lelátni. Ez a „római kapu”; sokan 9286 23| kísérik az embert, de nem lélegzenek.~– A nevét nem is mondtam 9287 2| Demeter úr kezd hosszúkat lélegzeni, ő is letette a fejét a 9288 17| fogja tenni.~Vámhidy azalatt lélegzethez sem hagyta jönni Kálmánt 9289 15| árnyékát látná megmozdulni…~A lélegzett elállt ajkain … Valaki leskelődik 9290 7| közül.~A leány sebesen járó lélegzettel szólt:~– Végy fel engem 9291 11| küzdés alatt, csak erős lélegzetük hangzott, mint két vadkan 9292 5| fájdalmába került.~– Óh, neki sok lélekereje van.~– Kívánom, hogy neked 9293 23| nagyon bízott egy szegény lélekgyönge nő félelmében; nagyon sokat 9294 4| kereszteltek; hallgasd meg nyugodt lélekkel, amiket mondani fogok: bele 9295 14| kölykekre előhívott; esküszöm a lélekre, aki Saul király halálát 9296 16| tördelte a pipaszárát.~– Mi lelhette azt a kovácsot? – sápítozék 9297 21| hidat, itt a levágott fákat leli útjában. Itt gyors határozásra 9298 12| Isten irgalmára kérlek; lelked üdvére, mennybéli boldogságodra; 9299 5| kénytelenek lesznek tűrni, hogy lelkeink egymást el nem hagyják, 9300 23| hitt a láthatatlan rossz lelkekben; amilyeneket ő ismert, azok 9301 13| El nem tudnám viselni a lelkemen.~A grófné megszorítá Szilárd 9302 20| szép arcomért el hagytam lelkemet veszni. Könyörögni jöttem 9303 4| halálos ágyánál bízott a lelkemre; ott álltál, hallottad, 9304 23| onnan eszeveszetten, magában lelkendezve: – Ez megszökött!~Ez már 9305 6| volt!~Még a vén Ripa is lelkesedésbe jött rá, s bele-beledanolt 9306 1| Erre az öregúr maga is lelkesedni kezdett.~– De miért nem 9307 13| amiket egy időben olyan nagy lelkesüléssel kezdtek viselni Magyarhon 9308 8| látogatott templomokat, lelkészeket, mint valami esperes; kikérdezte 9309 19| román ifjúval, kik ott a lelkészi pályára készültek elő. Sokat 9310 19| lekerült a várból a kis lelkészlakig, melyhez kegyelmesebb volt 9311 19| pópa lakába.~Nem akarta a lelkészt felkölteni; ott állt hintaja 9312 10| azonban nem nyughatott a lelkétől, másnap elhozá hozzám az 9313 12| meghalt testvérünk szomorú lelkével, s az kérdezni fogja tőled: 9314 5| addig bizonyos, hogy van lelkiereje azokat elviselni.~– S nem 9315 18| eseteknek, miknél a bíró lelkiismerete szerint meg van győződve, 9316 18| Árendát fizetni az embernek a lelkiismeretétől; nyolcvan forintot adni 9317 16| félek én senkitől.~– Eszem a lelkit! – De drága jó szíve van. – 9318 5| bírói pálya inkább illik lelkületedhez, aztán díszes hivatal is. 9319 4| ez valakinek a titka, ami lelkünkre van bízva, hogy megőrizzük; 9320 18| nem akart előle kitérni, lelökött a járdáról, s csak a Király 9321 6| urak, másfelől a hajdúk lelógázzák róla a lábaikat, mikor jól 9322 6| mik az ajtófél hosszában lelógnak. Senki sem hinné, hogy annyi 9323 20| ostromolja, biztos rejtből lelőheti. Engem vagy meg kell ölni, 9324 19| a kastélyod kapujában, s lelőlek, mint a kutyát!!!”~Ez már 9325 21| célozni. Különben ahányat lelőnek közülük, az annyi százezer 9326 22| felleltem. Nem olyan embereknél leltem azt, akik maguk is érdekelve 9327 11| képéhez, hogy arról az álarcot lemarcangolja.~A Fatia Negrát e szándék 9328 2| mindig kéziratok fáradtságos lemásolása után élt, jámbor, együgyű 9329 6| huszártisztnek az arcképéről van lemásolva, aki nekem sokáig udvarolt; 9330 16| Azután engedelmet kért, hogy lemehessen a kocsit és lovakat megnézni: 9331 6| vonulnak át az égen, melyet a lemenő nap sárgára feste. „Itt 9332 23| mintha sétálni indulna, lement a parkba szobaleánya kíséretében. 9333 16| Vállfűzőmnek van egy acél lemeze, akörül fogom hajtogatni 9334 16| hajtogatni a váltót, s ismét a lemezzel együtt visszacsúsztatom 9335 5| érts. Nem vádolom őt. Ha lemond éretted azért, hogy tégedet 9336 5| kezét nyújtaná neki, ha lemondana rólad? Félre ne érts. Nem 9337 5| szeretetből, s nem akarsz lemondani róla, miután semmi reményed 9338 5| annak bizonyságaul, hogy a lemondás őszinte és tartaléktalan.~ 9339 8| sugallta szívébe az ellentétes lemondást.~Azon hosszú napokban, midőn 9340 5| soha nem fog emelkedhetni, lemondj, és őt elfelejtsd; vagy 9341 16| hogy te nem vagy, mert én lemondok érette mulatságomról, te 9342 12| Én tűrtem, hallgattam, s lemondtam. Én könyörögtem előtted; 9343 5| abban kezeinek régi foltjait lemoshatta volna.~– Jól van, kedves 9344 8| reszketett mind a négy lábán; lemosta fejéről a véres tajtékot, 9345 16| hogy kacagott volna rajta.~Lénárdban minden csepp vérnek epévé 9346 22| Vámhidy hidegen tekinte Lénárdra. Gondolta tán magában: kereshetnénk 9347 1| kis Makszi.~Az a karcsú, lengeteg alak, az az idetévedt angyal, 9348 1| töprenkedni, hogy nem jó lenne-e neki elmenni a szobából 9349 6| esküvőmön kellett volna jelen lennem. Az biz elmaradt szépen. 9350 10| laknak, azok közt bizonyosan lennének számosan, kik önt igen szívesen 9351 4| nagyon óvatosaknak kellett lennetek a kifejezésekben, nehogy 9352 14| vannak ott, ahol tudva kell lenniök, az elmondott átok szavai, 9353 25| beszéljen.~Így legalább van egy lény, akihez a milliók birtokosnéja 9354 16| sohasem bírt egy csepp bort is lenyelni, s ami ajkaira ragadt, lopva 9355 12| minőségben megmaradni érző lénynek. Még János úr is csak a 9356 7| azt, hogy az olyan nagyon lenyomhassa a vállát, hogy még a kezét 9357 17| fürtös haja, s erőszakosan lenyomott hangja hasonlított ahhoz, 9358 25| márvány, mellyel hamvait lenyomtatták, hogy fel ne hurcolják a 9359 19| kendőbe kiszakasztani, tejjel leönteni. Gerzson úr úgy figyelt 9360 7| gallyakhoz kötve; azzal az öreg leoldá a nyeregből a zsákot.~– 9361 15| Makkabeskunak, mintha többet tudna leolvasni belőlük, mint máskor.~Milyen 9362 12| készül~Egyszer csak az a hír lep meg bennünket, hogy Lapussa 9363 8| illesztve a párkányba, új lépcső után nézett.~Egy ölnyire 9364 14| térdéről felállva, még egy lépcsőfokkal magasabbra állt fel az oltáremelvényen, 9365 19| Azzal Gerzson úr leült a lépcsőre, kiszakított a tárcájából 9366 19| meg gyufa is, gyűrűjével lepecsételé a levelet ott a kőlépcsőn, 9367 10| egyszer bement, egy kis lepecsételt csomagot, mely a címzet 9368 19| Ez már csak elég?~Megint lepecsételte a levelet, s már adni akará 9369 12| tartanak fekete üvegekben lepecsételve, hármas zár alatt olyan 9370 11| ennél. Az éjjel hidegvizes lepedők között maradok, s holnapra 9371 22| szólani nem hallanám, a lépései hangjáról megismerném, mikor 9372 22| kardod? Mert a Fatia Negra lépéseit hallom.~A vak éles hallású 9373 12| fejébe, vajon nem tesz-e lépéseket Lángainé a többieket egészen 9374 22| fölébredek azokra az ismeretes lépésekre. Ott ment keresztül a hídon 9375 22| alatta, s az hangzanék minden lépésére. Óh, én sokszor hallottam 9376 14| kezdő percét, ha csak egy lépését, egy dobbanását hallhatta 9377 6| lövés volt Lénárdtól, ötven lépésnyiről, olyankor, midőn a medve 9378 12| kölyöknek. Hirtelen két hosszú lépéssel előtámadt a kandalló mellől, 9379 21| által ott hagyják magukat lepetni, akkor aztán el vannak veszve. 9380 22| Geinai-szorosban meg fogják lephetni.~Reggel, mint az égből esett 9381 10| puliszkát; mikor hóförgeteg lepi künn, akkor völgytorokba 9382 8| fel, nehogy az éjszaka ott lepje a völgyben.~Csakhogy ami 9383 10| öltözetéhez, valamint a sötét lepke a nyak körül fűzött bársonyszalagon. 9384 23| lámpafényre odacsődült éjjeli lepkék bele ne hulljanak. A dallam 9385 17| csodálatos bogarat, furcsa lepkét, kacskaringós szalagot fedez 9386 18| örvendetes hír, amivel meg akarja lepni?~Efölött egész Promontorig 9387 10| szokta ezzel érni.~A terembe lépő bárónét minden oldalról 9388 5| képes egy gyermek, aki most lépte át a huszadik esztendejét? 9389 4| sokszorozott figyelem, mely a leány lépteit őrizé. Mikor aztán nem volt 9390 11| melyikünk előtt ismerősek e léptek? Én ismertem rájuk. Ez ő 9391 16| nem kérhet semmit. Minden lépten vehette észre, hogy az keresve 9392 2| van nevelve – szólt mérges leptetéssel az öreg –, ezek voltak a 9393 3| Lángainé szokott, csendes, leptető hangjával szólt hozzá Jánoshoz:~– 9394 7| félretérve, a patak medrében léptettek tovább.~Ez igen jó út azoknak, 9395 19| pillantani.~De mennyire meg volt lepve, amint a legelső ember, 9396 16| vagyok olyan álmos. Majd leragadnak a szemeim.~– Hát azért, 9397 19| nem volt szabad azoknak leragadni, amíg ő nem akarta. Hm. 9398 2| úszott, Margarinak majd leragadtak a szempillái, de az öregúr 9399 10| rámennek, s a fa kövér rügyeit lerágják; ha az elfogyott, ismét 9400 18| erre a szóra; bizonyosan lerágott bajuszából akadhatott valami 9401 9| nyeregben; azokat ott sorban lerakják a sátorok alá, mint valami 9402 18| Ugyan mi lehet az?~Margari lerázta őt válláról.~– Eredj dolgodra, 9403 21| közeledtek társai. Egy csákó újra lerepült egy fejről, a széthulló 9404 18| tekintetes úrnak.~Mint a lernéi hidra a Medúza-főtől, úgy 9405 21| megnőtt, s mielőtt a ló lerogyott volna vele, nehogy lábával 9406 18| Kalapját felcsapta a fejére, lerohant a lépcsőn, egy budaörsi 9407 13| akkor egy látogatójeggyel lerója tisztét. Ismerjük ezt a 9408 23| házban; a szenvedélyes vadász lesben áll. Az is meglehet, hogy 9409 16| úr, mialatt Henriette-et lesegíté a hintóból.~– Csodálom, 9410 8| rá, mintha csak lováról lesegíteni jött volna ide.~– Norok 9411 6| estig nem álltam odakinn a lesen, nem vágtattam lóháton nyaktörő 9412 22| aludnék, pedig csak azt lesi, hogy a Fatia Negra jöjjön, 9413 10| erdőre, ott járnak, ott leskelődnek, vízben, fagyban; s mikor 9414 20| aláírni.~Azután várt vele, leskelődött, míg Lénárd szobájából eltávozott 9415 7| bujdokolsz, a sziklai odút, ahol leskelődve pihensz. Én oltalmazni akarlak, 9416 11| ember, akár nem, okvetlenül lesodorja a vadászt lábáról, s minthogy 9417 2| ő a másik színházba jár. Lessék meg, mikor lesz annak vége. 9418 19| adta őt elő.~Egy szögletből leste végig az egész futtatást; 9419 17| volna ki.~E szóknál Kálmán lesüté szemeit tányérjára, s egész 9420 10| akit szeret?~Henriette lesütötte szemeit. Ő volt az, aki 9421 7| asszonyhangot hallottam, lesütöttem a szememet, ahol rám mosolyogtak, 9422 23| erdei lakot, és gyakori lesvadászataira itt tartja lőszerkészleteit. 9423 5| órákig elandalgott mellette, lesve levelei fejlődését, indái 9424 10| a fekete függők, amiket leszaggatott fülemből; – a pillangó egyik 9425 12| Mit gondolsz, ha egy ruha leszakad rólad, honnan kerül elő 9426 8| alá; a sebes súrlódásban leszakadtak a nyereg hevederei; egy 9427 17| percig tétovázott, azután leszakítá spanyol szakállát, leveté 9428 16| odakapott a fekete álarchoz, és leszakította azt a rabló képéről…~… Meglátta 9429 21| akkor a dulakodásban a hidat leszakíttassa alattuk? Vagy a molnár is 9430 5| hogy majd az a leány fog leszállni tehozzád, s megosztja veled 9431 7| Ahová pedig Onuc és Anica leszálltak, az egy roppant nagy föld 9432 6| csárdában.~A csaplárné szépen leszedé Henriette-ről az úti ruhákat, 9433 7| tartásban.~A leány azután leszedte a kápából a pisztolyokat, 9434 18| helyzetbe még soha életében leszegezve nem volt.~Még ráfogják, 9435 11| akarom, meghal, s özvegy leszesz; Anicával csak ez álarc 9436 18| azért, hogy a csizmás lábait leszorítsa a pamlagvánkosról.~– De 9437 6| hozzátok vinni az ősszel, ott leszünk egy egész hónapig; én azalatt 9438 17| csalogatják, hanem a szabad lét szomjának az az őrjöngő 9439 23| felhordták már, s üvegharangokkal letakarták, hogy a lámpafényre odacsődült 9440 8| egészen magára és korán letarolt lelke gondolataira volt 9441 21| Quijotéról ír.~A Gyulafehérvárott letartóztatott hamis pénzzé vert aranyat 9442 14| zavart lárma közé.~– Mindenki letegye a fegyvert! Semmi ellenállás!~ 9443 18| minden további követeléséről letegyen.~Még aznap délig az a meglepetés 9444 14| másik tűzbékákat hány a letelepedő atyafiak közé; asszonyok 9445 9| medvékkel beszélgetni a gubájára letelepedve, ő ült az egyik végén, a 9446 10| az átkozott Fatia Negra – letépett a nyakamból: azok a fekete 9447 8| mik azt a paripa hátáról letépték; e kínos helyzetben az jutott 9448 6| kiáltva, „vágtass utánam!” letér a töltésrül neki a mezőnek, 9449 12| könyörögtem előtted; én letérdeltem ágyad előtt, mintha az volna 9450 22| feküdtek hosszú sorban, leterített szalmán a lisztraktárban.~ 9451 6| hogy az ivók eltávoztak, leterítette az úti bundáját a hosszú 9452 14| tovább is viselni; ha egyszer leteszem, akkor az, aki ezt viselte, 9453 7| tartja. Amint a maskarát leteszi a képéről, meg van rontva 9454 6| tanú, hogy látta a pénz letételét és fölvételét, pedig biz 9455 24| nem mehet hozzá.~Sipos úr letett minden összeköttetésről 9456 15| találták, midőn alapját letették, s így az a család ősereklyéi 9457 14| és megütött, midőn újra letettem – súgá halkan a leány; s 9458 14| leánnyal, annak a lépcsőjére letevé szép terhét. A leány letérdelt.~– 9459 7| ideig titokban. Még csak létezésükről sem tudott senki semmit, 9460 16| zsebmetsző bandái között létezik. Ennek a pusztai kalandoréletnek 9461 1| közönség, azok rá nézve nem léteznek, látta és elfelejtette őket, 9462 10| összekötő eszmének kell létezni.~A legkedvesebb és a legrettentőbb 9463 1| alul esnek, rá nézve nem létezők; akik pedig szalonját látogathatnák, 9464 9| minden erdélyi havas, ha a hó letisztul róla. A mély völgyeket patakok 9465 21| tudják, azt, ha ellenfeleiket letörhetik-e, vagy sem.~Azonban elég 9466 6| belőle csak egy ágacskát is letörni, ha mindjárt betegnek kellene 9467 16| leszállt, felemelte a ló lábát, letörülgeté patkója körül a port; s 9468 17| ketten, hogy könnyeiket letörüljék; az igazi könnyek nem tűrnek 9469 18| sietett saját zsebkendőjével letörülni Margari arcát.~– No, no, 9470 6| előtt – folytatá könnyeit letörülve, s ismét vígan mosolyogva 9471 4| erőtették ez összeköttetés létrejöttét. Ti kétségbeesve tusakodtatok 9472 7| külföldön is szép leányok? Nem lettél-e szerelmes beléjük?~– Eredj! 9473 6| meg már egészen vadember lettem. Nem esik jól az álom, ha 9474 14| felemelte, és amint újra letűzte ismét a leány a feszületet, 9475 18| egyszer valakinek a nyakára leülhetett, rázhatja az onnan!~– Ne 9476 6| nem, aki nem tudta hogy leüljön-e mármost, vagy elszaladjon? 9477 6| azt értették, hogy most leülnek kártyázni, s amelyik szerencsétlenebb 9478 18| kérdezé János úr, bizalmasan leültetve Monorit a pamlagra; magában 9479 21| cimboráinak, mire azok mind leugráltak lovaikról, nem is annyira 9480 24| ló a magas partról akar leugrani a vízbe, le akart ugrani 9481 16| rettenetes volt nézni.~Gerzson úr leugrott a kocsiról, s mérgében ezer 9482 14| komédiát, amikor a te fejedet levágják!”~– Tehát véget akarsz szakítani 9483 6| nehéz hintó kerekei mélyen levágnak; ahogy a szél befújja a 9484 21| hátrafelé, amott a hidat, itt a levágott fákat leli útjában. Itt 9485 14| Holofernes fejét egy csókért levágta; esküszöm Jezabel átkozott 9486 10| küldi.~Azután szép óvatosan leválasztá a pecséteket, hogy egy is 9487 16| kimegyek egy kicsit a szabad levegőre, ott majd kiszellőzik a 9488 13| meghódítani valakit, hogy levegővé váljék, elpárologjon, a 9489 12| csókolom kezedet” a férje levelében? Úgy tesz, mintha rá nézve 9490 25| milyen magasra nőttél, mennyi leveled támadt. Minden leveledre 9491 25| mennyi leveled támadt. Minden leveledre tudom, mi van felírva: egyikre 9492 5| növényeknek, amik nem hullatják el leveleiket soha; amiken az évszak nem 9493 5| bármelyikét kövér, fényes leveleinek ültessék is el a földbe, 9494 5| előtt, és nézett annak zöld leveleire egy óráig megmozdulás nélkül.~ 9495 4| bizakodottság az? Másnak a leveleit elolvasni.~– Könyörgök szépen: 9496 16| gondolat, hogy postára adott leveleknek a beléjük rekesztett váltóval 9497 6| savanyú vetrecét? Kell-e levelensült? Éppen ma sütötte, mindjárt 9498 5| Egyenkint összecsókolja mindenik levelét annak a szép virágnak: Úgy 9499 6| keresete hosszabb ideig; – levelezés sem mehet, mert okos asszonynak 9500 4| felfedeztetés aggodalma nélkül levelezhessen. Egy nő, egy gyermekleány 9501 4| nagy áldozat. Ti mindennap leveleztetek egymással. Iskola előtt 9502 16| meg lehetett azt érteni; a levélhez odacsatolta az eredeti váltót, 9503 19| hullott alá az ablakból.~E levélke leesett a bástya párkányáról 9504 19| vetik?~Most aztán a külső levéloldalra írt még ilyenformát, mindjárt 9505 16| tinta meg sem száradt, s egy levélpapirost kiválasztva, gyors szarkaláb 9506 17| régi padlás zsindelyzetét levereti, vagy ha egy ingoványos 9507 21| Mire társai ideérnének, leverjük lováról, s elfogjuk élve.~– 9508 25| öngyilkos elhatározás, leverő hírek; minden, minden, ami 9509 4| együtt megszökni. Erről levert benneteket a sokszorozott 9510 23| nejének, amint a vadászport leverte magáról –, nemsokára vendégeink 9511 4| itt az izgalom, amott a levertség nőttön növése igen mulatságos 9512 17| koldulok a zöldséges kofáktól levesbe valót; de ha egy urat látok 9513 12| ki családja köréből és a levesestál mellől; konzíliumot tartat 9514 11| ideje volt, hogy hirtelen levesse magát a földre az elsodró 9515 15| elsózza-e a szakácsné a levest.~És úrhoz illő könnyenvevésével 9516 4| adott neki valami becsinált levet, valami beteges furfanggal 9517 15| s hirtelen fölvehet, és levethet, ahogy szükségét látja.~– 9518 14| köpönyegben, s mikor azt leveti magáról, akkor … akkor egyszerre 9519 6| káplánnak, – azután leszállt, levetkőzött csinosan, ahogy kellett; 9520 7| Visszatérve, ismét amazt fogja levetni odabenn, s ezt veszi fel 9521 16| biz azok rajta kétségbe; levették róla a kezüket, s veszni 9522 8| tisztelendő férfi hosszú kabátját levetve, kapát vett elő, és dolgozott 9523 14| némán a zsámolyon, sisakját levéve fejéről, mialatt a közelebb 9524 11| patak vizéből, addig én levevém a bükkfáról a Fatia Negra 9525 22| a hidat, mely az erdőből levezető gyalogutat összeköté.~Estefelé 9526 14| halálát megjelenté; esküszöm a Leviatán angyalra, ki lázadás miatt 9527 8| ember, hogy őt a vállán leviheti.~– No, lépj ide, asszonyom, 9528 8| könnyű volt az örvény aljára levinni az úrnőt, a mélység alja 9529 14| embereit. Minden bányász leviszi szombaton a bányai pénzváltóba 9530 8| asszonyom, ne félj semmit. Leviszlek én innen könnyen. Óh, hányszor 9531 7| ebből a pénzverde számára levonva három százalékot költségül, 9532 14| az oltár alá volt rejtve, leydeni palack ütegeivel, s egy 9533 10| háromszor is megnézte a lezárt pecséteket, mielőtt egyet 9534 14| fogadjon a nő, egy csókkal lezárta a száját.~De amint a csóknak 9535 7| és válogatni, mert száját lezárták csókkal, s ilyenkor az asszony 9536 20| azután ismét feltámolyogni és lézengeni szoba hosszat, alá s fel, 9537 6| melyben egypár diák könyv lézengett, azokkal mulatta magát, 9538 7| melynek kerekét a sebesen lezuhanó víz hajtja.~Ha idegen ember 9539 18| meg baromfi; nekem tyúk, liba.~– Minden! Még tengeri nyúl 9540 14| mind az arany a levegőben libegett; Onuc diadaltól sugárzó 9541 10| volt lelke álpeseinek, amik lidércnyomással nehezültek szívére, s a 9542 11| ordításuk hangja betölté a néma ligetet; mi benn a kunyhóban jól 9543 23| elfutni, hallotta fáradt lihegését; – és megismerte azt.~-– 9544 10| nem akar jönni, s azután a Lippáról érkezett név nélküli küldemény; 9545 7| hogy a kő alatt minden liszt agyon ne égjen, és harmadszor 9546 10| készülni, vagy kőmozsárban lisztet tör máléból, házi szükségökre; 9547 7| melynek garadjából éppen semmi lisztféle sem látszott előkerülni.~ 9548 22| sorban, leterített szalmán a lisztraktárban.~Előbb suttogva, azután 9549 4| Hátszegi, mint a tudósítás sub litera A bizonyítja, eredetére 9550 14| Táre szeme világát veszté a lobbanástól, a többi iparkodott a barlangot 9551 14| fáklyával közel jöjjön ehhez a lobbanékony anyaghoz, s akkor aztán 9552 14| be nem ihatta, az lángra lobbant az elhajított fáklya lángjától, 9553 21| az amilyen nád, egyszerre lobbot vet, akkor aztán legyen 9554 14| rémséges alapszínbe; s e pokoli lobogás közepett elkárhozottak sötét 9555 14| a levegő, maga az űr is lobogni látszott: a száz fáklya 9556 14| fáklya tövig meggyulladva lobogott veres fénnyel e kék pokollánggal 9557 16| pattogtatni, s a mécs lángját lobogtatva körüljárni, nagy sóhajtozva.~ 9558 17| illemmel foglalt helyet a lócán Szilárd mellett, ki nem 9559 6| ravasz alázattal áll fel a lócáról, s kétfelé törülve ősz bajuszát, 9560 18| összevissza Margariról, mint egy lócsiszár a vak lováról, amit a vásáron 9561 5| világnak? Maga addig ápolta, locsolgatá, míg eszméletéhez tért, 9562 4| diák penzumokat, iszonyú locus communisok felől írt szónoklati 9563 7| közepén; a csavar fején hosszú lódítórúd keresztüldugva, melynek 9564 16| közel lehet.~Rövid idő múlva lódobogást hallott az udvaron. Ezek 9565 21| hogy azoknak előfogatait lődözzék el.~– Hagyjátok futni a 9566 7| legények taszíták előre; a lóduló gömb súlya alányomta a csavart, 9567 7| a két acélminta ruganyos lökése magától feltaszítá ismét 9568 18| kezeinek.~S azzal olyat lökött rajta, hogy a jámbor férfiú 9569 7| következése, hogy az acélrugó nem lökte ki a mintában fekvő kész 9570 6| rohant, s nekem mind a két lövésem kárban; most végem van! 9571 21| bal kezével pisztolyait lövöldözé ki. Ellenfelei pedig lőfegyvert 9572 23| körülfekvő erdőségeiből lövöldözi el a vadakat. Ennélfogva 9573 11| későbben érkezik. A rablónak lőfegyverei vannak.~Én adtam neki tanácsot. 9574 21| küzdöttek, egy nagy csoport lőfegyveres rabló fogta körül, akik 9575 21| lövöldözé ki. Ellenfelei pedig lőfegyvert nem használhattak ellene, 9576 3| hiábavalóság: bálok, estélyek, lófuttatás.~Henriette-et meg sem szólították, 9577 4| provinciák végett egy másik lógós ügyvédet kelle tartani a 9578 2| bérkocsiba veté magát, s nyargalt lóhalálában; félóra múlva aztán egy 9579 9| Topánfalváról a mézeskalácsosok, lóhátra rakott mézes bábjaikkal, 9580 21| takargatva a házfödélre lőhetnek, s az amilyen nád, egyszerre 9581 21| ellene, mert könnyen egymást lőhették volna meg a zilált tusakodásban.~ 9582 6| tárgyra vitte a beszédet; lóidomításra, kopófalka-vezetésre tért 9583 6| Lénárdnak kiálték; „Pajtás, lőj közénk, akármelyikünket