Jókai Mór Szegény gazdagok Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
9584 21| patkói gázolták a sárba.~– Lőjétek le a lovát! – hangzott ekkor 9585 15| álmodni akarná, hogy újra lőjön, hogy azt a kísértetet megölje, 9586 18| a barátságos szőlőlugas lombjai között, mint mikor a színpadon 9587 22| helyett korom fedi, s a lombtalan fák a szél zúgása alatt 9588 12| minthogy én nem szeretem azt a lompos parókát a fején. No, jól 9589 7| falevéllel és görgeteg kövekkel a lópatkó nyomta jeleket.~A völgyvágány 9590 16| óra múlva itasd meg. El ne lopd őket, mert mind a négy sánta, 9591 19| itthon?~– Senki.~– Ejnye, te lópofájú fakutya! Senki sincs itthon, 9592 15| a fegyver bal csövét.~A lőporfüst eloszlott; a Fatia Negra 9593 14| mindkét szemét kiperzselte a lőporlobbanás, két katona is nehéz sebet 9594 14| a kohókat felvettetjük lőporral, a vízvezetőket elromboljuk, 9595 6| szétszakadt lőfegyver a lőport szeme közé szorta. Az orra 9596 6| volna; tapogatom magamat, lőportartó, kupaktartó, dohányzacskó, 9597 7| megnyitni, kiknek nem volt ugyan lőporuk hozzá, de volt rabszolgájuk; 9598 19| a holdvilágos ablak alá lopózék, s mint egy valódi holdkóros, 9599 19| igaz. Láttad-e őt?~– Saját lornyettemmel. De valamennyien mind láttuk. 9600 22| népes város színházában lornyettírozza a kardalnoknőket; hanem 9601 4| monda Lángainé, gyöngyházas lornyonjával intve az ügyvédnek.~– Musztafa 9602 4| olvasni. A családtagok mind lornyont ragadtak, úgy hallgatták, 9603 16| ember közül három leszállt a lóról; egy ötödik kijött az istállóból, 9604 22| ezzel a fegyverrel már nem lősz, mert az úgy teletömte a 9605 23| lesvadászataira itt tartja lőszerkészleteit. Az nem futja ki nála költséggel, 9606 16| kisebb-nagyobb kötéldarabok? Hát a lószerszám rendben van-e, a pántok 9607 21| vannak veszve. A rablók lőtávolba jöendnek az épületekhez, 9608 5| panaszosan adnak! Hogy te lótófutója légy, kézcsókolója, esteli 9609 15| álmodta volna csak azt, hogy lőtt, s még egyszer álmodni akarná, 9610 15| Bizonyosan a feje fölött lőttél el mind a kétszer.~– Akkor 9611 6| baktatott el előttünk, mi nem lőttünk rájuk: most csak medve volt 9612 1| kelletlen hangon megszólalt:~– Louis!~A cseléd a pamlagig közeledett, 9613 21| szekerekkel együtt, és Fatia Negra lovagaival való küzdés mellett.~Attól 9614 22| hosszú órákig haladt Szilárd lovagcsoportja, emberrel nem találkozva 9615 6| Ilyenekről ismerni igazi lovagérzésű emberekre.~– Nagysád meg 9616 13| mint ész; ide érzelem, lovagiasság, szükséges, s ha már a férj 9617 21| szügybe találta, felágaskodott lovagjával a mén. A Fatia Negra észrevevé, 9618 4| sziklaodújából a hídvári lovagkastélyba, melyet egyetlen fia, Lénárd, 9619 8| abban a pillanatban ló és lovagnő lebukik a mélységbe.~Henriette 9620 7| előtte menőt megelőzhetni, lovagnője alig győzi visszatartani. 9621 7| azt mondá leányának, hogy lovagoljon elöl; paripája jobban szeret 9622 7| a vízben föröszteni, két lovagot látunk a hegyek felé haladni, 9623 8| egyiránt fáradságos lóra és lovagra nézve; az ösvény meredeken 9624 19| foglalta el, cselédjei, lovai a földszint. Mikor nem volt 9625 21| amazoknak „válogatott” jó lovaik voltak.~A főhadnagy azt 9626 21| mire azok mind leugráltak lovaikról, nem is annyira azért, hogy 9627 19| adjon helyet a pajtájában a lovaimnak s két véka tengerit; ha 9628 19| engedett egy-egy órai időt lovainak az etetésére. – Azután ismét 9629 16| hallott az udvaron. Ezek a mi lovaink lesznek, gondolá magában, 9630 16| értünk a csárdához; a mi lovainkat majd otthagyjuk.~Gerzson 9631 16| Gerzson bácsival eljutunk lovainkkal, a kocsis pedig gyalog beballaghat 9632 7| lovag ideérve, leszállt lovairól, azokat egy kis száraz égerfás 9633 16| utaznék, mégpedig sokkal jobb lovakon, s egyre távolabb menne.~– 9634 18| kötik is, de a fiáker másik lovának a farkához kössék oda azt 9635 21| forint.~A Fatia Negra és lovasai ott álltak közel felvont 9636 21| kezeikben. Ők nem lőttek a lovasokra, bizonyosan a szekereket 9637 6| van, és vár bennünket; a lovászát idáig előreküldte.~Henriette-nek 9638 19| egymás után; hogy bukik fel lovászával együtt a pálya felén; hogy 9639 16| Henriette, addig, míg az aradi lóversenynek vége; tudja, hogy nagyon 9640 16| Ön elmulasztá miattam a lóversenyt – szólt Henriette sajnálkozva.~– 9641 7| velünk, s mi megyünk hozzá a Lúcsiába.~– Az nem lehet, az sehogy 9642 16| Negra erdélyi kaladjairól, a Lúcsiabarlangról, a pénzverők elfogatásáról, 9643 21| Csak a feldühödt vértől lüktető erek adtak tanácsot szívének. 9644 18| megrettenve, amint Margarit a lugasban elmúlni látta, utánarohant; 9645 13| ön egy valódi ideál, egy lumen vagy micsoda. Figyelmeztetem 9646 17| ezek a pimaszok itten, ha Lumpácit meg az Elátkozott herceget, 9647 7| timpu e? (Milyen az idő?)~– Luna plina. (Telehold.)~(Sajátságos 9648 15| úr hintajához, a Tyiatra lupulujhoz; vigyenek magukkal dorongokat 9649 15| ám: az átkozott Tyiatra lupulujnál eltört a kocsim tengelye. 9650 19| Tán magad vagy álmos, lusta, semmirekellő? Akkor pusztulj 9651 7| A Fatia Negra, karját a lyán nyaka körül fonva, sorba 9652 7| Bizony pedig azt, kedves lyánkám, nem jó volna megtudnod, 9653 7| ahogy átkarolva tartotta a lyánt, bevitte magával az épületbe; 9654 12| hozzám azóta egy sort is az a lyány, amióta Pestrül elvitték, 9655 6| bottal.)~– Hát a köteles lyánya nem ment-e férjhez az idén? ( 9656 9| anyák felcicomázott eladó lyányaikkal, akik egyúttal minden hozományokat 9657 9| hogy a geinai búcsún az ő lyányát kiáltsák ki legszebbnek, 9658 5| senki ne háborítson …~A lyányka gépileg teljesíté a parancsot, 9659 14| sikoltozva ugrálnak szanaszéjjel; lyányok egymás vállára téve kezeiket, 9660 19| körülkeríteni, útját elállani, lyukait befojtogatni, odvából kiriasztani, 9661 2| többet két húszasnál, az is lyukas volt az egyik, megcsalt 9662 7| előhúzva kis török kését, lyukat fúrt vele az aranyon, és 9663 22| úgy teletömte a gyutacs lyukát, hogy csak több órai munka 9664 6| bodzafa sípot, mely hat lyukával annyiféle változatot tud 9665 18| Margari ruháján nem szabad lyuknak lenni, mert azon a lyukon 9666 18| lyuknak lenni, mert azon a lyukon ki találna szökni valami. 9667 6| hallhatólag:~– Une jolie petite machine, pour manger de la monnaie! ( 9668 6| életében.~– Különösen, akinek a mackó úgy a homlokára írja fel 9669 6| holnap meg nem talájuk a mackónkat.” – „Én pedig ezeret teszek 9670 2| elkapnivaló, vagy nincs-e egy macska, mely őt elkapja, vagy egy 9671 11| az ónkarikákba homályos macskaezüst-darabok vannak foglalva, miket Juon 9672 11| olyan szemeim vannak, mint a macskának? – feleltetém Mariórával.~– 9673 23| asztalon kitömött állatok, madarak, az asztal alatt egy kitömött 9674 6| élőfa tetejébe, mint valami madárfészket.~Néhol tomboló hegyi patakok 9675 22| nemcsak emberrel, de még madárral sem találkozik, s eszerint, 9676 7| vedd el azokat, s tartsd magadnál, mert az őrangyalra mondom, 9677 5| vannak; te magad segíts magadon, s intézd el sorsodat. Nézd 9678 22| amiről beszélek. Vigyázz magadra, mert a Fatia Negra eljön. 9679 12| meg, édes Kálmánom, hogy magadviseletétől függ nemcsak a saját jövendőd, 9680 22| mell állja ki; ő bízott a magáéhoz. Azonban tapasztalá, hogy 9681 16| tegye arra, hogy az aláírást magáénak vallva, majdani tartozását 9682 17| kész volt e váltó aláírását magáének elismerni, hanem önnek meg 9683 12| neveiket is, vagy pedig csak a magáét és a Makszikáét, mint egyedüli 9684 13| vitázni, mert ő rendesen magamagát kidisputálta, ha beszélni 9685 17| másikba vándorlásban; csinálok magamból bolondot a csőcselék előtt, 9686 12| gúnyra fintorítva.~– Nem magamért, mert én férjem után tisztességesen 9687 9| ritkán jár.~Hanem az olyan magamforma ember nem hagyja azt látatlanul, 9688 16| kérdé az nevetve.~– Nem. Magamról. Én komolyan mondom, hogy 9689 8| végvonaglásaiban vala. Henriette magánkívül volt; mint mikor egy valódi 9690 17| amiben a báróné forog, ki magánörökéből kitagadva, egy ilyen nevezetes 9691 10| Magyarországra, akkor az ilyen magános tanyák pihenő állomásai; 9692 14| főkomédiás a lámpák előtt végzi magánybeszédét. Csak Anica vette őket észre, 9693 7| chimérának” nevez.~A bányákat magányosok míveltetik, mindenfelé a 9694 16| azzal bevezeti Vámhidyt magányszobájába, s ott marad vele két egész 9695 13| mikor belépett a grófné magányteremébe; a sok tétova eszme közül 9696 10| zörgés megijeszt; félek a magánytól, amit azelőtt kerestem; 9697 7| évenkint tizenkét mázsára. A magányvállalkozók tartoznak a kilúgzott aranyat 9698 14| taposták egymást, és menekültek magasabban álló sziklák felé, ahova 9699 22| e pázsit között, a kopár magasban, ahol már semmi növényélet 9700 11| gróf Kengyelesy pedig azt magasztalá benne, hogy mint igazi gavallér, 9701 4| őelőtte terólad beszélt, magasztalt benneteket egymásnak. Nagyapa, 9702 13| felőle férjének, annyira magasztalta ez ifjút, pedig csak úgy 9703 6| Csak a Csendes Marcit magasztalták fel.~– Mit beszélt ki a 9704 17| akarjam e pályáról téríteni. Magasztos, nemes cél; a hazai nyelv 9705 23| reszketegsége, mely csaknem lázzá magasztosult. Ilyenkor nem tudott ülni, 9706 3| beszél, szemei ragyognak, magatartása úri, kifejezései válogatottak; 9707 14| kalandor.~– Ím, hogy lássátok magatok, mennyire tudva vannak ott, 9708 4| családtagok megváltozott magaviseletéből, kik most mind olyan hangon 9709 22| égi képletek valamelyik mágnás tagja, tán a „nyilas”, a 9710 17| valószínűleg bizonyos dúsgazdag mágnáscsalád megszökött ivadéka, ki álnév 9711 1| délceg katonatisztek, deli mágnásifjak, de azoknak a távcsövei 9712 10| ember; míg ezek az erdélyi mágnások olyan szépen megmutatják, 9713 2| ügyelőnek, jegyszedőnek, mágnásokhoz titkárnak, ispánnak, nevelőnek; 9714 4| neki egypárszor mindenféle mágnásokkal megismerkedni általa, kik 9715 21| fölött hordá azt a veszdelmes mágnest, mely kardjának villámait 9716 16| hogy valaki őket saját magukért szeretheti!~Mikor meg aztán 9717 10| semmi szennyet el nem tűrnek magukon, azért igen sűrű náluk a 9718 10| színről színre, tapasztalá magukviseletében, amit otthon nem látott, 9719 1| a szenzáliát takarítani magunknak, s ezért magam mentem el 9720 7| hogy meg ne haragítsuk magunkra!~Erre bejött a próbamester, 9721 13| idények szerint; Csákó, Ménes, Magyarát, Világos és a körül lakó 9722 7| esztendeig, annak igen egyszerű magyarázata van.~Ezek az emberek aranyakat 9723 17| törtek keresztül, miknek magyarázatát nehéz volt az első hallásra 9724 9| pedig ez nagyon természetes magyarázattal bír; a havasok lakói pásztori 9725 19| nem volt olyan könnyen magyarázható. „Már, édes papom, sajnálom, 9726 1| őneki én mindent meg nem magyarázhatok; de azért tartom missz Kleerrit 9727 1| miről beszélnek. Neki aztán magyarázhattak, amit akartak.~Sőt még nevezetesebb 9728 4| első lenni, aki a bővebben magyarázó okiratokat átolvassa; János 9729 17| fantáziájuk tetszése szerint magyarázták ki a csodálatos történet 9730 16| Úgy szokott már az.~– Ne magyarázz nekem bolondokat; hanem 9731 13| lelkesüléssel kezdtek viselni Magyarhon hölgyei. Óh, az nevezetes 9732 5| kedvese, akit szeressen; mi magyarok hazának hívjuk azt. Őérte 9733 9| pedig előttünk terül a sík Magyarország, ködös rónáival mintegy 9734 1| utazásai jegyzékében egész Magyarországról csak annyi észrevételt lát 9735 16| csárdásné igen jóízűen, magyarosan tud főzni; majd a jó vacsora 9736 2| nekem Kálmánnak a penzumát magyarra.~Margari előbb végignézte 9737 8| kerítésen át, igen szép tiszta magyarsággal jó napot kívánt neki, s 9738 24| a semmirekellő rám vall; maholnap tárgyalás elé kerül az egész, 9739 17| kap tisztán, akkor éppen mához százesztendőre lesz készen 9740 12| rám nézni velük, hogy a májamat metszi a nézése. Előmbe 9741 16| aláírást magáénak vallva, majdani tartozását ezzel fedezhesse.~ 9742 6| abban lakik a család és a majorság együtt. A templom néhol 9743 11| városba, veszek neked házat, majorságot, ott úriasszony fogsz lenni.~– 9744 18| falusi jószágot, egy kis majort, ahol az ember valami gazdaságot 9745 23| éjbogár körüldongva kísérte makacsul az éjjeli futót, mintha 9746 16| kezem nem úgy lő, mint a Makkabeusé; s az én golyóimat nem kapkodja 9747 16| komoly szót szólani.~– A Makkabeusokról? – kérdé az nevetve.~– Nem. 9748 16| hintó kerekéhez vágta a makrapipáját, s esküdött, hogy itt süllyedjen 9749 1| mindenét az örökli. A kis Makszié lesz minden.~Lángainé a 9750 1| bántotta a Makszit? Ki nyúlt a Makszihoz?~A bömbölésből aztán annyit 9751 12| pedig csak a magáét és a Makszikáét, mint egyedüli örökösét; 9752 1| magába; az öregúr ismét Makszikához fordul, s nyájasan megkínálja 9753 1| ételekkel.~– Egyél velem, Makszikám, lelkem.~– Kell is nekem – 9754 1| nagyon el volt foglalva Makszikával, azért Kálmánnak a nyilvános 9755 1| Nyissák ki az ajtót a kis Makszinak, nem tudják, hogy nem éri 9756 14| az égből ledobatott, és a Malach Hamovesh angyalra, ki az 9757 19| víznek, mikor az ember a málé vagy haricskalisztet beleereszti, 9758 10| kőmozsárban lisztet tör máléból, házi szükségökre; közben 9759 8| ezután sem fogom egyszerű málékenyeremet ízletesebbel felcserélni, 9760 10| állatainak; ő maga egyetlen málélisztjét imitt-amott odvas fákba, 9761 10| állat is elvesz, s mézes málépogácsákat gyúrva, azok közé elegyíti 9762 19| s megrakva egy tál friss málépuliszkával, sonkaszeletekkel és egy 9763 22| egy lovas földésszel, ki málét vitt őrletni a malomba; 9764 16| szólítgatá, nem volt sehol; úti málhái is eltűntek. Kiment az udvarra, 9765 6| tévedtek e pillanatban, ki oly maliciózus vigyorgással tömte magába 9766 22| kastélyom ajtaját kinyitni, a malmom ajtaját pedig bezárja előttem.~– 9767 9| míg medvéje a völgyben málnát szed, s a kecskéket őrzi, 9768 19| kegyed nem tartja azt, hogy „malo Cocam, quam Uri”.~Egy kicsit 9769 22| magas, sötét alakot látott a malomfolyosó felé közeledni.~A vak Juon 9770 7| újra fordulni kezdett, a malomgépezet állva maradt, hanem a malomkő, 9771 14| arcok sokasága támad; a malomgépezeten át elébb leszáll két ember, 9772 7| úton lefelé, mely a leírt malomig vezet.~A malom ajtajában 9773 7| gépezet újra fölemelé a malomkövet; Pável hozzá igazítá a korongot, 9774 7| a középkorongot, mely a malomkővel vala összeköttetésben, egy 9775 22| mintha visszhangja lenne, a malomtornác alatt várakozó Juon örömrivallása 9776 10| tündérekről és uraik által maltretírozott parasztokról; gyönyörködhetik 9777 14| időben, sem józan fővel, sem mámorosan semmit azokból, amik idelenn, 9778 6| jolie petite machine, pour manger de la monnaie! (Csinos kis 9779 3| János ígért, hogy a nagypapa mankóit kapja, úgy szalad eleibe? 9780 2| olyat, hogy a nagypapa a mankóját veszi, úgy szalad elibe ( 9781 12| égből hull-e az, mint a manna? Mit gondolsz?~A fiú összeharapta 9782 1| előjárt, Lángainé felvette mantille-ját, s ment abba a komédiába, 9783 2| Margarit, hogy hozzon egy mappát, keresse meg rajta, hol 9784 6| ellenvetés nélkül megitták a maradék bort, eltették a bankjegyeket, 9785 14| csepp vérem, átkozzanak meg maradékim; ébredjek fel a sírban, 9786 23| keresni senki, ahol elrejtve maradhat, és ahonnan ismét visszatérhet, 9787 16| Úgy? Igazsága van; hogy is maradhatna ott magában, egy öngyilkos 9788 7| egészen megmagyarázható, hogy maradhattak e veszedelmes üzletükkel 9789 17| mondta, hogy jól teszem, ne maradjak ott. Nem volt több egy forintomnál, 9790 22| inniok, hogy mindig józanon maradjanak; a malmot parancsom nélkül 9791 12| haragudjék rád; engedjen itt maradnod. Gondold meg, édes Kálmánom, 9792 22| szakadásokat egy helyen maradó fegyveres földészekkel ellátva, 9793 6| mármint Clementine), minek maradoz hátul? Megveri a jégeső; 9794 6| kísértete.~Néhol hallgatag házak maradoznak el az út mellett, amik közül 9795 5| A leány elmegy, te itt maradsz, egy év múlva elfelejtitek 9796 6| beszélgetést a vén betyárral.~– Nem maradt-e valami új nótája a Marcinak?~– 9797 16| invitálják.~– Hát te mért maradtál itt magadban?~– Mert ha 9798 16| hanem ezer forinttal is adós maradtam. A kártyaadósság olyan, 9799 16| elfognak rajta. Mi addig itt maradunk, míg a kocsisunk friss négy 9800 11| maga Anicával azokon belül maradva, sem a néző, sem a hallgató 9801 8| felnyúlt az összetört bokor maradványáért, Henriette bámulva látta, 9802 11| viadal volt többé, hanem marcangolás, a küzdők messzire eldulakodtak 9803 6| maradt-e valami új nótája a Marcinak?~– Maradt biza, amit a tömlöcben 9804 6| akasztásra.)~– Csak a Csendes Marcit magasztalták fel.~– Mit 9805 7| ajándékoznál valakinek, inkább marékkal szórnád a kivertet; erről 9806 10| Detonatát, a bámulatos Csetátye Márét, arra azt felelte a fiatalember, 9807 6| folytatja Kengyelesy, mire Margariban az a gondolat támad, hogy 9808 4| hallgasson, miért ne hallgathatná Margariét, ha olyan nagyon kívánja, 9809 18| bűnös, lakoljon érte.~Most Margarin volt az elbámulás sora.~– 9810 6| gróf is számíthat rá, hogy Margarinál a fekete könyvben van beírva.~ 9811 18| jót beszélt összevissza Margariról, mint egy lócsiszár a vak 9812 1| legtragikusabb módon. A Margit-szigetre akartak átmenni csónakon, 9813 16| szokás szerint, jó sonkát és marhapecsenyét meg fehér cipót, van egy 9814 19| lesz, mint a korneuburgi marhapor.~Ejnye, be kár volt erre 9815 7| volt meg rajta mind a Szűz Mária-kép, mind a fejedelmi alak.~ 9816 11| takartam le szobámban a Szűz Mária-képet, attól azt hallani, hogy 9817 10| akarnának tőle elvenni? Mariára jó helyen van, ahová hógörgetegek 9818 2| veszélyt, névnapra kapott Szűz Máriás aranyát neki nem ajándékozá, 9819 11| késedelmezni való idő; mondám Mariónak, hogy rögtön fújja meg a 9820 11| Ez meg fog halni – súgám Mariónának. Nem mertem fennhangon mondani, 9821 9| kezemben is.~Azzal odament Mariórához, megölelé, megcsókolta, 9822 22| az Isten veled van; az én Mariórám lelke vezesse kardod élét, 9823 9| hamarább menjenek odább.~Marióráról mindamellett beszéltek még 9824 11| macskának? – feleltetém Mariórával.~– Együgyű bolond! – dörmögé 9825 22| bármely kardnál, csakhogy markolatja keresztvas nélkül.~Szilárd 9826 19| egy pisztolynak az agyát markolja, s nekem rettenetes kedvem 9827 6| süteményeket, négyet-ötöt markolva össze, mintha nagyon jól 9828 18| továbbmenekülését megakadályozzam.~Két markos megyei pandúr a szolgabíró 9829 6| Ifjasszony vagy leányasszony (mármint Clementine), minek maradoz 9830 22| ébren van, az az irtózatos marok egy szorítással örökre alvót 9831 10| katulya tetjét. Egy kis maroken ékszertok volt benne.~Remegő 9832 6| Lénárd báró elővette a marokentokból a pompás Straduariot, hírhedett 9833 19| elüsse, s ivott rá a langyos Maros-vízből keserves kortyokat, mivel 9834 24| mi történt?~– Hátszegi a Marosba fulladt.~– Lehetetlen! Hiszen 9835 7| öreg vállat vonított.~– Márpedig nem ment. Hanem tegnapelőtt 9836 9| drágaságot az otthagyott martalékból még csak meg sem nézett. 9837 21| az országúton néhány száz martalóc rajzott alá s fel, hanem 9838 21| a katonák erőt vesznek a martalócokon? Annyi bizonyos, hogy a 9839 17| önnek testvére maga a mártíri önfeláldozás. Ő minden bizonnyal 9840 8| nőre nézve egy kis csendes mártírium. Az önzés az ember húsával 9841 17| maradtak a gazdagság kedvéért mártírkodni, úgy nem érzek semmit, ami 9842 6| molnárostyát (Hohlhippen) mártogatott teájába.~– Úgy van biz az, 9843 16| feketekávéját kaláccsal mártogatva, ami elég furcsa szokás –, 9844 4| neheztelésteljes arccal, melynek fehér márványa alatt több harag rejlett, 9845 2| képet mutatott rá, mint a márványhölgy Zampában, hogy János elébb 9846 7| aranypénz fonja át, mely márványsima homlokáig leér. Finom patyolat 9847 4| Boz Pickwick klubját; vagy Maryattól Simple Pétert, azok nem 9848 2| úgy hagyta.~Szakasztott mása volt Henriette-nek arcvonásaiban, 9849 19| az uradhoz, hanem valami másért. Mondj igazat! Itthon az 9850 9| minden ételhez, italhoz másféle kést, villát és poharat 9851 10| ugyanazt napvilágnál egészen másformának szemléli.~Eljött az őszi 9852 14| kell annak felmenni, hanem máshová, lefelé. Azért, hogy foganatos 9853 14| leszek; – meg foglak csalni, máshoz megyek: – majd meglátom, 9854 12| kezdtétek volna. Te és azok a másikak. Azok a rosszak. No, majd 9855 17| hanem mindegyik ki engedte a másiknak beszélni magát. Később azonban 9856 9| az egyik végén, a medve a másikon.~Az volt benne az igaz, 9857 6| amíg egyikünkről vagy másikunkról az utolsó kabát le nem marad! 9858 17| valami nagyon fortélyos masinéria megindítá a nemzetiszínű 9859 7| mutassa meg; ne járjon hozzám maskarában.~– Nem teheti ő azt; fogadása 9860 11| álarcosra. – Hadd tépem le maskarádat, ördög! – s fogaival közel 9861 6| hogy akkor minden egészen másként lenne.~– De hát lássa, kedves 9862 13| elsőbbit, ön nem fogja hinni a másodikat. A világ beszéljen, amit 9863 4| nagyon sokat ásított rajta, a másodiknál még többet. A harmadiknál 9864 3| szótagnak egy kimért fél másodpercnyi időt engedve –, hanem annyit 9865 22| szívesen látandja önöket.~E másodszori ajánlat már bosszantá Szilárdot. 9866 12| érdekében könyörögni; ő csak másokért esedezik. Tudtam én, hogy 9867 18| Dologról szó sincs többé. Nem másoltatnak többé okiratok. Ott nyújtózik 9868 7| szeretek, ahogy más, hogy másról is tud gondolkozni. Én nem 9869 22| úgy hiszem, ártatlanok; ők mástul kapták; urát tudják adni; 9870 4| megfájdul a feje. Hanem másvalaki olvashat fel valami vidám 9871 10| közellétét, amidőn egészen másvalami érdekli őket.~Azon napon, 9872 6| elevenen szállítja fel a másvilágba: „No, Gábor mester, ugye, 9873 7| csontjait, koporsóját és a másvilági tüzet, ha valamit abból 9874 22| mindenütt! Ez az egy áruló maszlagot kevert társai italába, s 9875 6| elmaradtam belőle. Volt már mátkám, ki is volt tűzve a lakodalom 9876 13| faképnél; mint ahogy szokás a matt után megint másik partit 9877 13| s mikor már egészen sakk mattá tette, akkor otthagyta őket 9878 16| kalandoréletnek van valami csábító máza, ami a pusztai embert, aki 9879 17| oldalon a padlásajtó iromba mázolással átalakítva gót palota kapujának. 9880 23| egy cifra tálas, festett mázos tányérokkal, az asztalon 9881 14| A kalandor odafutott a mázsálóhoz, de nem azon serpenyőhöz, 9882 7| csodálatos büszkeség is lehet, mázsaszámra beszélni az aranyról!~Azután 9883 7| idehoztam, tíz perc alatt fél mázsát meg lehet olvasztani.~– 9884 17| uram: gyalázat arra, aki mecénások előtt görnyed!” Én nem tudom, 9885 17| kell semmijök. Nem kell mecénásos, protezsált, szubvencionált 9886 16| bútorokat pattogtatni, s a mécs lángját lobogtatva körüljárni, 9887 19| visszatért szobájába, kioltá mécsét, s hanyatt dűlve fekhelyére, 9888 22| hármas zsilip korlátozá a medencében összegyűjtött vizet, mely 9889 7| s itt szabályosan vájt mederben futott végig, meg-megvillanva 9890 7| hanem félretérve, a patak medrében léptettek tovább.~Ez igen 9891 14| s amint kiértek a patak medrének szirttorkolatából, ott a 9892 18| úrnak.~Mint a lernéi hidra a Medúza-főtől, úgy meredt meg János úr 9893 19| gondoljanak, hová lehetett.~Semmi medvebarlanghoz nem közelített ily szívdobogással 9894 11| volt egykor a vele küzdő medvéből kiszorítani a párát, s magához 9895 23| medvebőrrel beterítve, több medvebőr szőnyeg helyett a padlón, 9896 6| választásom lett volna, inkább a medvebőrhöz állok, mint az ezer aranyhoz, 9897 23| másikat az ágyat takaró medvebőrre, harmadikat, negyediket 9898 6| mint áfonyabogyával és sült medvehússal.~– Az rossz lehet.~– A talpai 9899 9| botjára támaszkodva, míg medvéje a völgyben málnát szed, 9900 10| Margari persze a világ minden medvéjéért sem ment volna az erdőre, 9901 10| Fatia Negra a pásztorné medvéjét akarja megmérgezni.~– Az 9902 9| azután az erdők fenevadai, a medvék, farkasok ellen, szenved-e, 9903 9| átváltozik szakállas farkassá, medvekirállyá, s úgy csatangolja be a 9904 9| sokszor látták farkasokkal, medvékkel beszélgetni a gubájára letelepedve, 9905 6| becsülettel összetépetni a medvétől, ezer darab aranyja marad 9906 10| és csupán úrnak való.~A medvevadászatok idényére megjelent Gerzson 9907 6| meg Gerzson urat az őszre medvevadászatra. – Hiába! Gyermek ez még!~ 9908 4| irományokat áttekinté. Fejét meg-megcsóválta, bajuszát tépte jobbra-balra, 9909 7| vájt mederben futott végig, meg-megvillanva két olajlámpa fényétől, 9910 5| mennem kell.~– No, ez is megadható. Ártatlan női szeszély. 9911 25| János bátyánk kényrekegyre megadni kénytelen magát; kiegyezik 9912 6| szokta azt csinálni odakinn! Megadták néki. Nekem kellett felmennem 9913 8| már.~Henriette nem bírta megakadályozni, hogy az öreg lelkész kezet 9914 23| Mit tegyen a nő, hogy ezt megakadályozza? Aki fél, aki szeret, aki 9915 18| hogy továbbmenekülését megakadályozzam.~Két markos megyei pandúr 9916 12| Szégyen volna neki érte megalázni magát.~Lángainé vette észre 9917 10| megtisztelve érzék magukat, hogy megalázta magát szegény társaságukba; 9918 6| van biz az, hogy ma reggel megalkudtunk Lénárd barátommal a jószág 9919 15| percig sem hagyta a feleségét megállani a sarkán Lénárd szeme előtt, 9920 4| vegyítve van. Ez így van megállapítva.~– És vajon az a fiatalember, 9921 7| víz, s ahogy ott a lovasok megállapodnak, tűnik ki, hogy a hegyoldalba 9922 1| most nem érünk rá náluk megállapodni, mert János úr jön haza, 9923 7| forrásnál az elébb lovagló öreg megállítja lovát, hogy a forrás mellé 9924 6| sütkérező helyet, amint a hintók megállnak a tornác előtt, s fut mindenki 9925 19| valószínűbb.~– A kastély előtt megállsz! – parancsolá a várhíd elé 9926 23| nyitva volt.~A küszöbön megállva, reszkető hangon kérdezé:~– 9927 15| uram; a patak, mihelyt megárad, mindjárt elrontja.~– Ez 9928 15| oszlopokon keresztül, s olyankor megaranyozza az emlék alakjait és betűit, 9929 5| menyasszony igen bátran viselte megát az egész szertartás alatt, 9930 20| sovány, száraz csontkéz és – megátkoz: az ott az apám. Én belevittem 9931 23| töltsön vele egy örökre megátkozott éjszakát. Ennél a gondolatnál 9932 19| szívéből feljönni. Talán megátkozta azt. Azután hirtelen elcsapott 9933 19| emlegess előtte, mert azzal megbántanád. Kezet csókolj neki, mert 9934 14| nem merte a Fatia Negrát megbántani.~– Hja, bizony, domnule, 9935 5| akarok semmit tudni azokról a megbántásokról, amik ez iratokban ellenem 9936 12| megérdemli ezt a büntetést; ő is megbántott minket.~Lángainé nem ügyelt 9937 16| bocsánatot kér, ha valamivel megbántotta; ígéri, hogy oly híve leend 9938 10| amikben ilyen kimélytelenül megbántották. A szégyen és méltatlanság 9939 12| írva minden, amivel valaha megbántottál; itt a fekete könyv, amibe 9940 12| előle, nehogy a kis bolond megbántsa valamivel a nagytátit, s 9941 13| grófot azután, ha egyszer megbarátkozott valkakivel, nem lehetett 9942 13| mindkettőjüknek jó ismerősük volt, ott megbarátkoztak. Kengyelesy grófot azután, 9943 18| a tisztesség kedvéért, a megbecsülésért viseltek hivatalt, a megye 9944 16| Igazán mondom. Rám nézve megbecsülhetlen ember, és hozzám rendkívül 9945 18| addig, amíg szüksége van rá, megbecsüli, azután meg sem látja; ismerem 9946 14| igazi román városba, ahol megbecsülnek bennünket, s akkor kezdődnek 9947 6| ezt nehéz volna orcájáról megbecsülni. Az régi sebektől összevissza 9948 6| odatolta a vén betyár elé, az megbillenté rá a süvegét, s ivott belőle 9949 24| mikor egyszer csak jött a megbízás a báróné jószágigazgatójától, 9950 18| verba valent”.~– De vajon megbízható ember-e? Itt holmi aprólékos 9951 18| cselédeim karakteréhez?~– De ez megbízott, ki uraságod váltóit is 9952 4| kiadott erszények fele a megbízottak kezében olvad el; a mulasztás 9953 24| Az a rossz ember önnek megbízottja volt.~– De én azt tagadom.~– 9954 18| előttem, miszerint Margarit megbízottjául tartja, s ez az egész hamis 9955 23| bandája kézrekerítésével van megbízva. Miután útjokat erre vették, 9956 19| szerezni odaszállásommal; megbocsát, hogy ide hajtom le fejemet. 9957 17| kezdetétől fogva minden megbocsátható módon iparkodott Szilárd 9958 7| kivel beszélsz, aztán majd megbolondulok belé.~– Bizony pedig azt, 9959 19| tudom, azt mondják; hogy megbolondult.~– Ejnye, hogy bolondulj 9960 17| kacskaringós szalagot fedez fel a megbolygatott rejtekhelyek között, amiknek 9961 24| erőködött magán segíteni; a megbőszült paripa átúszott vele a túlpartra, 9962 20| Jól vagyok én ezzel így: megbüntetett érte az Isten, hogy szép 9963 4| tanulnivalója van. Tudja: diák, akit megbüntetnek, ha a leckéjét nem mondja 9964 12| a beteg ember. – Legyen megbüntetve kétszeresen, amiért ellenem 9965 11| gonosz embert, ki téged megcsal, azért hogy egy ártatlan 9966 21| rivalgó diadalordítás a megcsalatás bosszúordításába tör át, 9967 17| kezdte észrevenni hallatlan megcsalattatását, s bizonyos zúgás, mozgás, 9968 7| akit szerelmessé tett, ha megcsalja!~– Hát azt hiszed te, hogy 9969 11| rabló belement a tőrbe. Hogy megcsaljon két asszonyt, meg hagyta 9970 17| nem hoz dühbe, ha társaim megcsalnak, elhagynak, rászednek; nagyot 9971 11| De nem sírtam.~– Engem is megcsalnál, mint őt megcsaltad – válaszolt 9972 14| engemet akkor is, ha téged megcsalnálak, és mást szeretnék?~– Igen; 9973 5| szemeibe. Hatalmában állt őt megcsalni, ha akarja; az ügyvéd tudta 9974 16| nejének szemére, hogy őt megcsalta, s hogy az ő és testvére 9975 11| Engem is megcsalnál, mint őt megcsaltad – válaszolt neki Marióra.~ 9976 14| szemfényvesztő! Mindenkit megcsaltál, de senkit olyan nagyon 9977 10| való, majd ha nagyon-nagyon megcsalva, megsértve érzi magát valakitől, 9978 18| volt, dühe pedig nagyon megcsappant, hihetőleg a félelem miatt. 9979 21| rajta múlik, ő bizonyosan megcselekszi.~Azonban ez nem történt 9980 2| nem sejtett pofont, hogy megcsendült bele a füle, melynek következtében 9981 16| gyeplűs ló hasát a legvégével megcsippenteni, azután kettőt-hármat pattantani 9982 15| szólt a piros csattanó orcát megcsípve ujjaival a báró, mialatt 9983 1| jön haza, s ezt kell elébb megcsodálnunk.~Lapussa János úr tökéletes 9984 6| mert át volt ázva, azután megcsodálta Henriette-et, hogy falatozni 9985 15| elmeneteli kedve láthatólag megcsökkent.~– Mikor én félek egyedül 9986 14| van húzva a kézre, amit megcsókol.~– Csak hát lenne már ez 9987 7| visszatér hozzá, megöleli, megcsókolja: „látod kedvesem, így olvasztják 9988 11| órában látott. Átölelt, megcsókolt és sírva fakadt, először 9989 7| dráku!~– Próbáltad vele megcsókoltatni az amulétot, amiben Szent 9990 6| a másik kettő irtóztatón megcsonkítva, a bal keze pedig a borzalomig 9991 9| Juon pedig felkapá azt, s megcsóválva a levegőben, mint egy parittyát, 9992 8| félénk paripa hátulsó lába megcsúszik, s abban a pillanatban ló 9993 9| érte: ott találta akkor is megdermedt anyjának hullája mellett 9994 23| érkezik majd haza, s mennyire megdöbbenne, ha lakát belülről zárva 9995 22| horkolni hallom.~Ez már megdöbbenté Szilárdot, rögtön sietett 9996 22| herkulesi karjától, s Szilárd megdöbbenve látta rajta az alig behegedt 9997 11| az ursut.~– Az ursu ezóta megdöglött – szólt kacagva a rabló 9998 10| kivált mióta én is keményen megdorgáltam, hogy milyen nehéz terhet 9999 14| elárultalak! Tekints oda hátad megé!~A sorakozott fegyveres 10000 16| Úgy segéljen, uram, mind megecetesedett az, amint a csaplárné elölte 10001 9| volt neki egyszer a száját megégetni, hogy többször bele ne kóstoljon; 10002 14| Nos? Mit éreztél?~– Szád megégette számat – felelt a leány, 10003 14| kipattogni, amik ujjai hegyét megégették. Egyszernél többször egy 10004 25| tudniillik, hogy mindenki megegyezett abban a válaszban, hogy 10005 9| odább mennek, ha nem bírtak megegyezni. Némely leányt nagyon rátartanak, 10006 17| összefüggését, abban mindnyájan megegyezve, hogy a fiatal igazgató 10007 14| nem iszik: nem lehet vele megejteni.~Ha pedig egyszer fegyvere 10008 12| Demeter úr mégsem volt megelégedve Lángainéval. Csak azért 10009 5| nélkülözéshez, te is; az kevéssel megelégszik, tud varrni, főzni számotokra, 10010 12| kapitálisod, amiből majd megélhetsz, ha én meghalok, és rólad 10011 6| oly fürge, hogy mindenkit megelőz az udvariasságban, s első, 10012 7| árul el az előtte menőt megelőzhetni, lovagnője alig győzi visszatartani. 10013 5| hogy a halálsápadt arc megelőzi színével a halálítéletet. 10014 4| történni; hanem e napot megelőző éjszakán Henriette hirtelen 10015 17| hogy az ajándékozó előtt megemeljem? Nem! Keresek magamnak a 10016 14| képében Szodomát és Gomorrát megemészté, esküszöm az özönvízre, 10017 12| Azok a rosszak. No, majd megemlegettek engem. – Eredj, kérlek, 10018 5| vagy elszakaszt?~– Arról is megemlékeztem. Nagyon sokáig nézett a 10019 11| zajt. Valami újságíró még megénekel, s huszonnégy belföldi hírlapban 10020 21| költőjére várna, ki őt megénekelje.~A Fatia Negra egyedül, 10021 17| elfogadni, ilyen fogásokat megenged magának.~– Biz ez nem szép 10022 6| vendégek; ugye Henriette, te megengeded? Azért nem akarja feltenni, 10023 5| édes fiam, ezt a dolgot; én megengedem: nem akarom tagadni, hogy 10024 17| Tisztelt uram, vagy ha megengedi: kedves régi barátom – kezdé 10025 10| baja. Azután meg azt, hogy megengedi-e, hogy beüljön mellé.~Henriette 10026 16| én rágyújtsak? S nagysád megengedné? Eltűri a dohányfüstöt? 10027 1| annyi bizalmasság sincs megengedve, hogy mikor csengettek neki, 10028 24| felugorva helyéből. – Hogy megenné a szurkot az az átkozott 10029 5| szokás beadni. Ő azt nagyon megérdemelné.~„Szegény Kálmán!” – gondolt 10030 5| részesét.~– Azt bizonyossan megérdemelnéd, mert te is helybenhagytad 10031 22| nyom a markába. Szegény, megérdemelte, amiért szeme világát áldozá 10032 5| elülteté cserépbe, a növény megeredt, kihajtott, évrül évre nagyobbra 10033 22| földre, tapogatózott, keze megérezte a földön a kiömlött vért; 10034 22| tévedni, azt nagy hamar megérheti.~Egyszer azonban azt parancsolja 10035 4| menni? No, azon a napon, ha megérjük, amikor Henriette az oltárhoz 10036 4| rendelt órában pontosan megérkezék a Lapussa-házhoz Sipos úr, 10037 24| Hátszeginé nyilatkozata már megérkezett afelől, hogy a beperelt 10038 19| A bíróság holnap reggel megérkezhetik a kastélyba, a törvény betűjének 10039 23| fogja őt bevárni, s amint megérkezik, rögtön felfedezi előtte, 10040 12| De hát addig is, míg ő megérkeznék, miért nem akarod fitestvérét 10041 21| ordíta a Fatia Negra megérkező cimboráinak, mire azok mind 10042 19| mint aki a jövő hajnal megérkeztére nem vár.~Ő ismerte a maga 10043 3| Demeter úr is jónak látta megerősíteni.~– Te is olyan beteges voltál, 10044 12| te gondoltál, s bennem is megért azalatt valami, amíg te 10045 10| magyarázat: nem mindent megért-e az egy hieroglifből?~Ezt 10046 18| véghezvitelére.~Margari úr tehát megérte, hogy úr lett; maga ura; 10047 17| majd valahol az árokban, ha megértem rá; és most egy szót se 10048 1| nevelné, hogy legyen kivel megértetnem nevelési elveimet. Az én 10049 12| számára.~Nem lehetett vele megértetni, hogy ez az egész csodaműtő 10050 9| komolyan beszél, azok utoljára megértik. Amellett azt is tapasztalhatá 10051 19| Nyisd fel a szemedet, és megértsd, hogy mit mondok. Én magam 10052 3| aki nem is reméli, hogy megértsen valamit a dologból. Egyszer 10053 2| orvosságot kell bevenni, s előre megérzette a szagát.~A pitvarnok félbeszakítá 10054 10| belőle nagyobb zaj. Ilyesmi megeshetik akárkin is; a baj csak az, 10055 7| ahogy te állítod, hogy megesküdtél vele (a gyertyánfánál!), 10056 14| tett feszület előtt vele megesküszik; az esküvési formát aszerint 10057 14| amíg azt nem teszem.~– Megesküszöl vele azon módon, ahogy nekem 10058 5| tigris, aki a kis gyermekeket megeszi; amiket mondtam, azoknak 10059 10| mérget a farkas és harapós eb megesznek, ahhoz hozzá sem szagol 10060 11| Akkor ő volt az, ki a medvét megétette.~Marióra reszketett e szóra; 10061 19| tudatott vele. Reggel felé megevett egypár zsemlyét tarisznyájából, 10062 8| meg szívét, azért hagyta megfagyni érzelmeit, azért küldte 10063 18| beleesett a Dunába; útközben megfagyva találtatott; rossz gombát 10064 4| szólt az orvos –, attul megfájdul a feje. Hanem másvalaki 10065 10| szobában, hogy a nő feje megfájdult tőle.~Másnap reggel korán 10066 2| fogait szítta, Lángainé megfeddé a fiút:~– Kálmán! Kálmán, 10067 11| tárgya között? Ezt, ezt megfejteni az ő feladata!~Ez a halovány, 10068 10| szerette volna megtudni a megfejtést.)~Henriette sokat gondolkodott 10069 4| asszony lesz, nem fog őróla megfeledkezni.~Azzal ment, hogy Kálmán 10070 22| nehány lépésnyire, akkor megfenyegeté öklével, s beszökött a nyitott 10071 15| kényelmes és tágas is, megférnek benne, akárhányan vannak.~ 10072 25| házat, két szobácskában megfért, s nem járt sehova, és viselte 10073 17| mely szoba formára volt megfestve, az előtérben látható volt 10074 11| mind a két férfi erejét megfeszítve küzdött vítársa ellen, a 10075 11| megkeményítettem szívemet: megfogadtam a keresztúton álló szent 10076 22| ellene, s ha még egyszer megfoghatnák ezek az én kezeim: domnye 10077 11| Clementine, igen természetesen, megfoghatónak talált, s magától érthető, 10078 10| falat kenyeret; ez teszi megfoghatóvá, hogy soha el nem árulják. 10079 14| állt Anica előtt, mint egy megfogott ördög, s elmeredve nézett 10080 14| feszület megütött, midőn megfogtam, és megütött, midőn újra 10081 20| térdre bocsátkozva előtte, s megfogva Henriette ruháját, hogy 10082 22| kiálts; én odarohanok, s megfojtom puszta kézzel. Óh, csak 10083 4| boldoggá tenni képes; hanem:~megfontolván azt, hogy ugyanezen férfi 10084 19| legyen ez az ország, hogy megforduljanak kedvünkért a viszonyok, 10085 18| két lónak – monda Margari, megfordulva a fél sarkán.~– És nekem 10086 7| számtani feladványt szépen megforgatta fejében az öreg, felnézve 10087 10| volna egy embert karjától megfosztani. S mintha tudná, hogy a