Jókai Mór Szegény gazdagok Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
10088 12| onnan; azonban Demeter úr meggátolá.~– Mármost csak maradjon 10089 17| ajtón innen elfoghassa, s meggátolja abban, hogy kirohanjon az 10090 10| s amitől az egyik állat meggebed, azt a másik elviszi, és 10091 17| háljon a szobámban, reggelre meggondolhatja magát. Az ajtót nem zárom 10092 14| borszesszel. Ha az ember meggondolja, hogy ennyi fáklyahordozó 10093 5| megmondám: a kisasszony meggondolta az állapotokat, s jobbra 10094 10| érezni azoknak, kitéve, meggyalázva és védtelenül ennyi idegen 10095 17| azt a gazembert! Megölöm! Meggyilkolom.~Szilárd erős ember volt, 10096 23| ismeretlen puszta lakban, a meggyilkolt ember kísértetes tanyáján, 10097 5| praktikus őrültséget nehéz lesz meggyógyítani.~– De hát utoljára is, kedves 10098 19| beteg bárónét. A zenétől meggyógyulnak az őrültek.~– De én zajos 10099 5| alunni, amik nem engedték meggyógyulni soha; éppen annak a birtokában, 10100 4| e tekintettől egy őrült meggyógyult volna.~– Én önt becsületes 10101 10| Henriette kénytelen volt magát meggyőzni afelől, hogy férje – legalább 10102 10| talpait érzé vállain, s arra a meggyőződésre jutott, hogy ez a nő nagyon 10103 14| ki-ki személyesen akart meggyőződni a csodáról, amit másnak 10104 8| míg kipiheni magát, akkor meggyőződött róla, hogy ez a munka nem 10105 14| nyakából, fülei hegyéből, s meggyőződtek felőle, hogy az átok csakugyan 10106 17| az ifjúval, annál jobban meggyőzték annak szavai, hogy ezt nem 10107 14| látszott: a száz fáklya tövig meggyulladva lobogott veres fénnyel e 10108 20| fiatal Hátszeginé elméjében megháborodott.~Egy reggel, midőn ismét 10109 1| csak egy egérfarknyi van meghagyva kétfelől, s nagy tudománnyal 10110 17| vásári publikum előtt, aki meghajigál, ha nem tetszik a produkcióm; 10111 21| adott neki oldalába; a kard meghajlott, de hegye nem ment be az 10112 22| mellé Szilárd menekült, meghajolt az ütéstől. A Fatia Negra 10113 22| Minthogy mi, a túlnyomó erőnek meghajolva, kapitulálunk, legyen ön 10114 23| elfogadásukra.~Henriette fejét meghajtva intett, hogy érté a parancsszót.~– 10115 25| az ifjúcska, fájdalom, meghalálozott, és még a keresztfát is 10116 25| kvalifikálta magát, hogy még ez a meghalása is csak komédiából történt? 10117 12| hogy nem fogok rá várni a meghalással.~– De hát addig is, míg 10118 4| csinálhatna).~– Igen könnyen meghalhatna bele. A rézoldat veszedelmes 10119 4| hogy jókor híttak, reggelre meghalhatott volna bele.~– De meghalni! 10120 17| úton járunk, hogy akármikor meghalhatunk egymás miatt. Azután én 10121 1| nem várhatják már, hogy meghaljon, ilyennel akarják az életét 10122 5| engedték meg, hogy együtt meghaljunk, kénytelenek lesznek tűrni, 10123 5| e határozathoz kötök.~– Meghallgatjuk.~– Legelőször is bizonyos 10124 11| hogy nem akarsz megölni, meghallgatom, amit beszélsz.~A rabló 10125 16| Gerzson úrnak, azt ugyan hamar meghallgatta a sors; mire még egy negyedórát 10126 3| és a második emeletben is meghallják, mit beszélünk. És ha tinektek 10127 11| Juon válasza volt. Tehát meghallotta a hívást; most nyugton lehetünk. 10128 25| enyim. Sokan élnek, sokan meghalnak így, akik sohasem alkalmatlankodtak 10129 17| eső faluban volt kénytelen meghálni, melynek lakossága erősen 10130 22| hát ha éhen kellett volna meghalnia, ült volna Hátszegi mellé, 10131 23| más lakója, mint akik már meghaltak, s akik a vendéget elfogadják, 10132 22| sírni. Én bizony örömest meghaltam volna éhen, de egy kisfiam 10133 4| fáradj. Mondottnak veszem. Meghaltunk egymásra nézve.~Azzal feszesen 10134 25| Henriette kiegyezése nagyon megharagítá Lángainét. A háládatlan 10135 18| nélkül illenek; valaki talán megharagította; az inasok mondják, hogy 10136 6| elmaradt szépen. Menyasszonyom megharagudott rám a feledségért, s mindjárt 10137 11| a nyakát kettős fogával megharapja. Szerencsémre nem találkoztam 10138 14| földön megölt, esküszöm a meghasadó földre, mely az áruló Dáthám 10139 22| pont körül, mely később fog meghatározódni.~Az előrehaladó bandériumokkal 10140 14| öreg Onuc szívét annyira meghatotta ez a biztatás, hogy összecsókolta 10141 6| be régen láttuk, tán csak megházasodott? Melyik a felesége, lelkem, 10142 14| helyre, előtte és utána meghitt emberei járnak, akik őrt 10143 16| szobában, s szép nyájasan meghítta az egyszerű lakomához Henriette-et.~ 10144 4| maradni. Azonban mindezt meghiúsítá egy előkelő és gazdag kérő 10145 22| el kellene fogadni a férj meghívását, hogy ismét szem szem ellenében 10146 6| alatt rosszkedvű férjeket.~A meghívást Kengyelesy is udvarias köszönettel 10147 8| hanem rögtön küldök érte, s meghívatom magamhoz. Lássa minden ember, 10148 6| Ne felejtse el a grófnét meghívni Hídvárra szüretre. Henriette 10149 4| először, mert hideget visz be, meghűti a beteget, másodszor, mert 10150 12| labdacsokat, három nap alatt megifjító tinktúrákat; azokat sorba 10151 17| megmondott, amit kelle.~– Mármost megígéri ön, hogy velem jön Pestre, 10152 6| viszonti szívesen látást megígérni Hídvárott; pedig Hátszegi 10153 14| azon módon, ahogy nekem megígérted?~– Azt hallani fogjátok.~– 10154 10| természetesen hátramaradt; megígérve, hogy a visszaforduló hintóval 10155 16| Tiszán innen nem kaptok megiható vizet az útban, s Henriette-et 10156 17| Hála érte az Istennek! Megijedtem, hogy valaki megint azt 10157 20| nem azért jöttem ide, hogy megijesszem. Alázatos bolond vagyok 10158 10| rémülős vagyok, minden zörgés megijeszt; félek a magánytól, amit 10159 6| esküdött, hogy ő volt az, aki megijesztette, még a fiskárusnak is azt 10160 10| hogy ez a vendégszeretetért megillető hála. De felvilágosult felőle, 10161 17| nagyon fortélyos masinéria megindítá a nemzetiszínű papirossal 10162 22| a maga emberét.~A hajsza megindítása előtt közlé az ifjúval rövid 10163 7| karikába akasztá, s az ismét megindított gépezet újra fölemelé a 10164 13| Szilárdot e szavak nagyon megindították.~– Ezerfélét beszélnek róla, 10165 22| tudassa velük, mi van ellenük megindítva. Elmondta nekik, hogy mindaz, 10166 21| egyszer Gyulafehérvárról megindulnak azzal a sok mázsára menő 10167 22| azon az úton vár, melyen megindultál. Hanem reggelre meg fogja 10168 11| felnyergeltem lovamat, s megindultam a jeges völgy felé. Az út 10169 6| Mikor ez sem használ, komoly megintéshez folyamodik.~– Viselje magát 10170 12| vagyok; te ezt bizonyosan megírtad neki; de ő nem sietett ide; 10171 16| sokkal bővebben volt ott megírva, mint itt, hanem azért meg 10172 10| fel egymást; a fiatal nő megismerkedett Erdély főúri családaival; 10173 4| egypárszor mindenféle mágnásokkal megismerkedni általa, kik azóta az utcán 10174 10| egyedüli védelmezőjét tanulta megismerni.~Egy órai botorkázás után 10175 10| így rövid látogatás után megismert, különösen emlékében maradt 10176 10| rémületet, mely őt vele megismerteté.~Azután, hogy egészen magára 10177 3| Henriette-ről így gondoskodom, ha megismertetem egy derék, gazdag, szeretetre 10178 16| megmaradt kis borocskát megiszogasd.~– Úgy segéljen, uram, mind 10179 7| fátát, s azután lovaikat is megitatja zablán keresztül, megszólal 10180 19| elmondhatok. Én a lovakat megitattam, s aztán lefeküdtem, elaludtam. 10181 6| betyárok ellenvetés nélkül megitták a maradék bort, eltették 10182 22| ujja hegyét ajkához érteté, megízlelte; „ez az ő vére!” – „ez édes!” –, 10183 16| szereti a fiatalemberekkel megjáratni a bolondját. No, de vigasztalja 10184 13| szeretteti a feleségemet, megjárja velem; mert én elválok tőle, 10185 16| dolgot, akár mulatságot; megjárom ez utat magam; de halasztani 10186 5| intézetek, ahová csak a megjavíthatatlan korabűnös ifjoncokat szokás 10187 12| mentségem is számára; – ő megjavíthatlan; amit keres magának, azt 10188 2| mellé, a kezét cirógatta, megjegyezte rá, hogy milyen szép fehér 10189 4| kezembe, hogy olvassam át; megjegyezve, hogy fordításban ő maga 10190 20| azon belől vannak. Néha megjelen ez ablaknál egy ősz, bozontos 10191 4| egy előkelő és gazdag kérő megjelenése, ki világi fogalmak szerint 10192 21| csőcselék körmei közül, mely megjelenésükre szétfutott az út melletti 10193 4| ugyanazon kalmár alkuszai megjelennek a szorongatott börzejátékosnál, 10194 8| úr megtiltotta az udvarán megjelennem.~– Miért?~– Mert mindig 10195 14| aki Saul király halálát megjelenté; esküszöm a Leviatán angyalra, 10196 5| elfelejti a leányt, ha az esze megjő; Pest nagy város, sok szép 10197 16| úton meg a kocsirázás azt mégjobban felfokozta: olyan szeleteket 10198 20| odahívattak. Azt mondták, hogy megjutalmaznak, amiért a társaságot följelentém: 10199 4| menne a házból. Én gazdagon megjutalmaznám.~– Hiszen én mindent el 10200 12| kötelességem a te korhelységedet megjutalmazni, s módot szolgáltatni annak 10201 15| végén szemközt jön, okvetlen megkap belőle legalább ötöt, s 10202 8| látható hasadás, melybe megkapaszkodhassék, s ha eljuthatna is hozzá, 10203 22| amit bejelentett, jutalmát megkapja érte.~– Csak a Fatia Negra 10204 4| rettenetes volna, ha rokonaim megkapnák. Vegye ön ki azokat gyorsan, 10205 10| hanem beérte azzal, hogy megkapta elrablott jószágát.~Annyi 10206 11| fáj ezt hallani másnak!~De megkeményítettem szívemet: megfogadtam a 10207 7| minden esztendőben egyszer, megkérdezed minden esztendőben egyszer, 10208 6| rávitte a kíváncsiság, hogy megkérdezze, vajon miféle viszony köti 10209 12| azokat felolvastatja magának, megkérdi, melyik ingrediencia miféle 10210 23| a pópát vevé elő, hogy megkérdje tőle, miféle ház az, ami 10211 6| ellopná a betyár. Inkább megkeresi maga azt a hegedűt.~Valahogy 10212 6| betyárnak! Hogy ott valamit megkeressen! Ez a nagyságos úr tisztán 10213 6| hanem azóta nem volt kedvem megkérni valakit. A társaság vígan 10214 17| játszókra, egész őszintén megkérte, hogy „az isten áldja meg, 10215 13| van, akit gonoszság volna megkeserítenem; nem is adok rá okot; önnek 10216 12| hivatalt, miszerint minden megkészített gyógyszerből előbb ő vegyen 10217 14| tompa, kísértetes hangon megkezdé az átok-esküt.~– Én, e fekete 10218 19| semmi mást, amely nép csak megkezdte a míveltséget, az önkényt 10219 1| anélkül, hogy kedve ne legyen megkínálni: egyék, az isten áldja meg, 10220 4| világ báró Hátszegi kezével megkínáltatni, kikerülésre való szerencsétlenségnek 10221 25| ha rokonait akarta vele megkínozni, az ugyan kegyetlen ötlet 10222 4| Bécsben járva, ő is tréfából megkísérté a börzén a promessz játékot, 10223 18| hivatalszobájában az általam megkísértett hálaajánlatokat, valószínűleg 10224 13| a fejét, az másodszor is megkísérti. Én mosom a kezemet; grófné 10225 7| gyertyánfánál!), azt csak megkívánnám tőle, hogy legalább a képét 10226 14| élvezetére mindenkinek, aki megkívánta. A kohó épülete előtt pedig 10227 19| hajigálni. Amint egy morzsa megkoccant az üvegen, hirtelen eltakarta 10228 16| Fatia Negra minden pénzétől megkönnyebbítette; nem tudja, mikor fogja 10229 18| fiatalembert terhelő vád nagyon megkönnyebbül, s annak nagyobb része eddig 10230 6| valami kézlábhelyretevőnek megköszöni egyszer a szívességét, s 10231 23| az erdei lak előtt, lovát megköté a sövényhez, s benyitott 10232 22| közül az áruló. Jól van. Megkötözzük valamennyinek kezét, lábát, 10233 14| a Fatia Negra egy percre megkövülten állt Anica előtt, mint egy 10234 4| természettudományi könyvet kért tőled. Te megküldéd neki. A leánygyermek kikereste 10235 25| amit méltóztassék nekem megküldeni, mert én szegény özvegy 10236 21| kincsét többé utol, hogy megküzdhetett vagy eleshetett volna érte.~ 10237 11| hogy semmi jelenet sem fog meglágyítani; tudtam, hogy nincsen késedelmezni 10238 13| rá fognak téged szedni, meglásd.~Azzal a kandallóhoz hátrált, 10239 10| talányt adott fel szívemnek. Meglássa ön, hogy én leszek elébb-utóbb, 10240 23| tűzszemei világítnak utána, megláthatná s elárulhatná, sietve igyekezett 10241 4| most tesz velem, s majd meglátja, meg fogom önnek hálálni 10242 4| erről le nem beszélte, mert meglátják, s majd kérdezik, hogy miért 10243 1| de mit akarsz?~– Azt majd meglátjátok!~Azzal becsapta maga után 10244 4| asztalra. Mintha Sipos úr meglátna abból valamit.~Ő régi szokás 10245 7| nyomott aranyat, amit, ha meglátnak nálad, az egész gubernium 10246 17| előlem, mert nem talállak meglátni, s rád lépek!”~Szilárd elkomorodva 10247 8| szegény beteg oláh asszonyt meglátogasson, kinek azelőtt néhány nappal 10248 19| minden zegét-zugát.~Reggelre meglátszott a menekvők előtt ** vára 10249 10| papné az első pillanatra, meglátva Henriette-et, felemelkedett 10250 1| szörnyű szőke hajjal és meglehetősen kövér termettel. Ez valami 10251 2| például, mikor Monte-Cristo megleli azt a tömérdek kincset a 10252 17| színpadról eltüntetni a meglelt „tékozló fiút”, s az ingyenpublikum 10253 7| visszajutott a malomba.~Lovaikat meglelték az égerfás szigetkében, 10254 16| gyöngédségről, kellemes meglepetésről, félreismert jő szívről, 10255 23| intézkedésre mégis kérdő meglepetéssel tekinte utána a hölgy.~– 10256 23| nehogy el találván aludni meglephessék; de azután elgondolta, hogy 10257 16| észrevette, hogy önkénytelenül meglepi az ásítás.~– Meg nem foghatom, 10258 5| családtagokkal, mint egy meglett ember.~– Helybenhagyjuk – 10259 16| magát?~Gerzson úr minden meglevő ízében becsületes ember 10260 11| bukfencező fenevad, akár meglövi az ember, akár nem, okvetlenül 10261 13| tolakodó; nem akarom önt meglopni: nem kérdezem, hova ásta 10262 7| húztak belőle; így egészen megmagyarázható, hogy maradhattak e veszedelmes 10263 4| sehogy sem bírt magának megmagyarázni.~Az nem volt elég, hanem 10264 4| te viseltél rá gondot, megmagyaráztad a nehéz feladatokat, miket 10265 2| volna Demeter úr bővebben megmagyaráztatni magának:~– Hogyan lehet 10266 15| felől, amikor azután ő is megmagyarázza, hogy az a fekete medve 10267 14| arra, hogy üldözői elől megmeneküljön.~Anica sietve futott előttük 10268 14| agyával kopogatva a falakat.~– Megmenekült! – szólt, perzselt haját 10269 6| aranyat fizetett azért, hogy megmenekültem.~– Ez gavallérvonás! – mondá 10270 21| esetre, mikor a testőrség megmenté a kozáktól a hadipénztárt, 10271 21| hanem a roppant pénztömeg megmentése, ez volt a feladat. Huszonnégy 10272 8| nincsen élet, hogy védangyala, megmentője legyen egy elhagyatott népnek; 10273 8| akkor jutott eszébe, hogy megmentőjét minden jutalom nélkül bocsátá 10274 17| váltót is elismerte, hogy önt megmentse.~Ez a szó megrendítő hatást 10275 10| pásztorné medvéjét akarja megmérgezni.~– Az nem fog megtörténni! – 10276 19| de mármost csak azért is megmérkőzöm a bajjal.)~A lelkész is 10277 5| használátosb. Ahogy előre megmondám: a kisasszony meggondolta 10278 10| s tanácsomat kérve, hogy megmondja-e ezt férjének. Én azt felelém 10279 5| zöld leveleire egy óráig megmozdulás nélkül.~Egy szép nagy példány 10280 15| egy emberfő árnyékát látná megmozdulni…~A lélegzett elállt ajkain … 10281 21| tetejéig bűverővel összetart, megmozgatott minden követ ellene, még 10282 10| erdélyi mágnások olyan szépen megmutatják, hogy lehet az ember néha 10283 16| helyén marad a szívünk, s megmutatjuk, hogy nem vesztettük el 10284 13| nem akarja Henriette-nek megmutatni; sőt, megparancsolta neki, 10285 4| mind elő kellett hordani, megmutogatni. Mit evett tegnap este? 10286 6| véghetetlen róna még azt is megnehezíti. Estefelé még jólesett, 10287 12| hát, mert azt hiszem hogy megnémultál.~A fiú erőt vett magán, 10288 19| szokta, midőn a vérmedvét megneszelé, hogy azt mint kell körülkeríteni, 10289 4| bátor; az öregurat sokszor megnevetteti, Demeter úr alig várhatja 10290 12| orvosaid, cselédeid, akiket én megnevezek, s hosszú sorát fogják elmondani 10291 21| ordítás hangzott erre, melyet megnevezni nem képes a köznapi szó. 10292 22| Fegyveredet soha el ne hagyd. Megnézd, hogy mit eszel és iszol. 10293 7| Szörnyethalnék, mégis megnézném. Bizonyosan valami csúf 10294 10| ügyefogyottak számára. Ha megnő, majd más mulatságra tér.~– 10295 21| észrevevé, hogy veszedelme megnőtt, s mielőtt a ló lerogyott 10296 11| még annak akarta utoljára megnyalni kezeit. Szegény állat, úgy 10297 18| a dolgot, hogy Margari a megnyerendő írnoki állomást akként vegye, 10298 3| hogy az én figyelmemet megnyerje; és nem elég neki a tavalyi 10299 1| szempillák takargatnak, kevés megnyerőt kölcsönöznek arcának.~– 10300 16| hogy ezt nevezik műnyelven megnyilalásnak.)~Alig haladtak másfél óráig, 10301 12| elém, még tán a haját is megnyírattad, minthogy én nem szeretem 10302 13| ottani elegáns világ számára megnyithatni.~Mert Aradnak igen elegáns 10303 7| rómaiak kezdték el a bányákat megnyitni, kiknek nem volt ugyan lőporuk 10304 15| odacélzott a melle közepére; megnyomta a fegyver ravaszát, s a 10305 5| csomag fölé, s szokatlanul megnyomva a tollat, odaírá ezt a barbár 10306 5| Tehát ezen nyilatkozatodban megnyugodhatunk?~– Meg – felelt a leány 10307 21| valóban a hatóságok úgy megnyugodtak abban, hogy a Lúcsia-barlangi 10308 10| hogy a jó öregnek írjak, és megnyugtassam, tudatván vele, hogy én 10309 11| ágyánál ülve, az orvos afelől megnyugtatá, hogy a báró úrnak jelentékeny 10310 10| igen nehéz kérdésben lelkét megnyugtatandó. Ez az asszony, mint a környék 10311 16| kiment az előházba, s nagy megnyugtatására vette észre, hogy annak 10312 5| szólni, de az öreg sietett őt megnyugtatni.~– Nem! Erre a gondolatra 10313 19| csak tréfált volna vele?~Megnyugtatta az, hogy Henriette nem szokott 10314 6| álla még hegyesebbé vált a megnyúlt kecskeszakáll által. A grófnak 10315 22| megsebesít, de ha véded magadat, megöl. Ha el talál nyomni, kiálts; 10316 9| Azzal odament Mariórához, megölelé, megcsókolta, megkérdezé 10317 7| arcú ismét visszatér hozzá, megöleli, megcsókolja: „látod kedvesem, 10318 23| kezemben van az ön élete, megölhetem, ha akarom. Alkudjunk meg: 10319 18| lábtyűjét, hogy mulattatóját megölhetné.~Szinte jólesett János úrnak, 10320 16| bevádolja? Hátha azalatt megöli magát?~Gerzson úr minden 10321 7| mi úton, de eszeveszetten megöllek. Te fekete arc, fekete szem; 10322 1| hát mit nyernél vele, ha megölnék? Fia van, mindenét az örökli. 10323 7| azt nagyon jól, hogy én megölném őt, ha azt megtudnám.~– 10324 14| szeretsz-e, majd meglátom, ha megölsz-e?~Anica saját beszédét is 10325 16| vállán, azt felvette, és megöntözé az elárvult virágot, hadd 10326 6| cserépbe, ablakba tettem, megöntöztem, meg is eredt. Lássa, nagyságos 10327 1| annyi észrevételt lát jónak megörökíteni, hogy a pesti férfivilág 10328 4| kegyed viszont ezen iratokat megolvasgatni: – hogy el ne unja magát.~ 10329 7| annyi aranyat darabonkint megolvasnak, azalatt sok szerelmes történetet 10330 7| ölfára volt szükség, hogy ezt megolvasszák, mióta e kis hengerkemencét 10331 4| rábízva, hogy e titkokat megőrizze; Demeter úrtól pedig az, 10332 4| lelkünkre van bízva, hogy megőrizzük; hanem a becsületes ember 10333 16| védelmezném, én rejtegetném, és megőrülnék bele.~– Észem a drága jó 10334 7| hónapokig? Olyankor majd megőrülök; ki akarom találni, hogy 10335 20| azt hiszik felőle, hogy megőrült. Eleinte csak a cselédek 10336 11| lelkét ama másik nő üdvének megőrzésével; valami hideg hang azt suttogá 10337 19| azt az iratcsomagot, amit megőrzésül átadtam most; senkivel ne 10338 5| kenyered, amit valakivel megossz? Gondolkoztál te a dolognak 10339 17| cifra nyomorúságukat újra megosszam; Én magam embere vagyok.~– 10340 22| esett proviantot egymással megosszuk.~Vámhidy hidegen tekinte 10341 21| mestere a művészetnek, szembe megostromolja a csárdát, s azon esetben 10342 17| mostan dolga legyen szíves megosztani velem a néző helyet; a személyzetről 10343 22| kegyes utazók adnak, azt megosztom szegény házigazdámmal, aki 10344 3| látogatni Hátszegi; lassankint megosztotta figyelmét az özvegy és a 10345 7| örököltek benne, s azon megosztoztak, mint tisztességes hagyományon; 10346 22| is fektében marad.~Azzal megparancsolá pandúrjainak, hogy fele 10347 13| Henriette-nek megmutatni; sőt, megparancsolta neki, hogy többé előtte 10348 22| kalauzhoz, azt is útnak ereszté, megparancsolva neki, hogy visszamenjen 10349 4| okirat alá levén írva és megpecsételve, Margari úr mármost egész 10350 9| hogy az öreg Misule házánál megpihenhessenek, ahonnan pedig éppen semmi 10351 22| nefelejcsek virítanak.~Itt Szilárd megpihenteté a lovakat, a legénységet 10352 6| ablakon.~– Egy óra múlva megpihenünk. Egy régi barátom kastélyában 10353 16| értek el; számtalanszor megpihenve az út közepén; amikor Gerzson 10354 19| azután valamennyien, akik megpillanták, mind elkezdtek nevetni, 10355 11| ismét mormogást hall, s megpillantja újból a fenevadat, az avaron 10356 10| ruhában, néha megsebesítve, megpiszkolva látják hazajönni vagy a 10357 6| rosszul célozó vadászokat megpofozta, utoljára egy hajtójának 10358 18| ő most életében először megpróbál valami élcet mondani.~– 10359 10| hogy valami gazdag urat megrabolhassanak.~– Nem. Egy hű állatot akarnak 10360 16| boldogtalanná tett, ki férjét megrabolta, és aki most meg akarja 10361 16| mik első idejövetelekor megragadtak emlékében; ott van már a 10362 11| halaványabb lett, mint volt.~Megragadtam a kezét, s bevontam magammal 10363 19| van szegezve. Legjobban megrémített pedig az, hogy senki sem 10364 7| az ő fejének irányozza.~Megrémülten tartá kezét arca elé:~– 10365 6| karmantyúk s más egyéb megrendelt áruk. A mókuska tízszer 10366 3| tekintetével iparkodott Jánost megrendíteni. (Azt gondolta magában: 10367 17| önt megmentse.~Ez a szó megrendítő hatást gyakorolt a fiatal 10368 20| órában találkozik, annak mind megreszketősödik a keze.~Henriette keze úgy 10369 21| kezében.~A dzsidás tiszt lova megrettent a fekete arcok láttára, 10370 1| nőnemen levő tagjait illően megrettenté már. Clementine éppen azon 10371 22| végóráját hírül hozza.~Mint a megriasztott hiéna, mely szarvas helyett 10372 4| gyermek, valahányszor otthon megriasztották, mindig hozzám szökött, 10373 6| kitenne rajta. No, az sokat megríkatja majd a nagyságos asszonyt.~ 10374 16| hogy mi mindennel akarja megriogatni hitelezőmet; elég az hozzá, 10375 1| ilyennel akarják az életét megrövidíteni?~Mondhatnák ugyan neki, 10376 12| amiben őt jelentékenyen megrövidíti. Nem használ semmit a nyájaskodás. 10377 2| leend Kálmán úrfit direkte megrohanni és inhibeálni neki a nagyatyai 10378 1| tartatja azokat bezárva, amíg megromlanak, csak akkor adja ki.~Családjával 10379 7| terád? Nem százezrekkel megronthatnak most a másik szobában?~– 10380 7| ördög?~– Óh, nem.~– Vagy megrontják a boszorkányok, elszárad, 10381 14| azt álmodtam, hogy a himlő megrontotta arcomat; szeretnél-e engemet, 10382 11| azért hogy egy ártatlan nőt megrontson; én meg akarlak tőle menteni 10383 7| célkerekei az aranyakat elébb megrovátkolák, mielőtt azok a sajtó alá 10384 18| kedve volt, a kertészt is megrugdalta, hanem az nem tesz semmit, 10385 14| Meg fogok betegedni, és megrútulok; el fogok szegényedni, koldus 10386 14| ember könyökét és inait megsajgatta. A szegény, tudományokban 10387 19| párt lépett a hídon, mégis megsajnálta a lovait, s visszatért kocsisához.~– 10388 11| kezeit. Szegény állat, úgy megsajnáltam. Látszott kínos vonaglásaiból, 10389 19| Henriette panaszkodott, hogy ő megsántította a lovakat, s kényszeríté 10390 19| Hátszeginek mind a négy lovát megsántítottad, másodszor kényszerítéd 10391 16| a négy lovunk fele úton megsántul, azután meg ahová be akarunk 10392 16| odábbmehetésre. Mind a négy lovunk megsántult; tönkretették a vasaltatáskor.~– 10393 22| csak vágj hozzá, így talán megsebesít, de ha véded magadat, megöl. 10394 23| alig hallhatóan. – Ön engem megsebesített; ön engem idáig üldözött. 10395 6| mert az nem marad ott, ahol megsebesítették, hanem fut éjjel-nappal; 10396 10| összetépett ruhában, néha megsebesítve, megpiszkolva látják hazajönni 10397 21| érnek csapásai. A tiszt megsebesülte után a postafőnök vevé át 10398 11| ordítani kezdett, mint egy megsebzett medve, mely a vadásszal 10399 6| láncdarab, amivel oláhok megsebzették, s miket mind el tudott 10400 4| a leíró testvér valamit megsejtsen a szándékból. Előtte is 10401 24| ellátva, azt kifizetné, s megsemmisítené, s ezzel megszűnnék ön ellen 10402 12| egészen kizáró végrendelet megsemmisítése végett, ahogy fenyegetőzött, 10403 25| az öreg végrendeletének megsemmisítésére, és védem az ő jogait is, 10404 24| De hisz azt mi úgyis megsemmisítjük; csak nem hiszi kegyed talán, 10405 1| aki engem, mint gavallért megsért, annak én meg akarom mutatni, 10406 10| nagyon-nagyon megcsalva, megsértve érzi magát valakitől, akkor, 10407 7| ki vagy-e?~A Fatia Negra megsimogatá a leány haját, orcáit, s 10408 6| orvosságnak; s azért én mégiscsak megsiratom, mikor felőle beszélnek.~ 10409 19| tovább menetelre; hajnal után megsokallta már a dolgot.~– Nagyságos 10410 6| csakhogy nemigen lehetett megsóznunk, mert sónk nem volt.~– Miért 10411 18| ment volna. Szerette volna megsúgni neki, hogy mi baj vár reá, 10412 14| Ideje már. A kisujjam megsúgta, hogy valaki el akar árulni. 10413 4| Remélem, mind a kettőt megszabadítandom; most benézek hozzá, azután 10414 1| veszett, csak a leányt tudták megszabadítani. Henriette akkor már tizenkét 10415 4| mindig azzal álmodom. Ön megszabadíthat attól. Egyedül önben van 10416 6| se nem volt elég, hogy megszabadított, hanem ezer aranyat fizetett 10417 10| Negra, mint már egyszer megszabadította a nyert pénzétől.~Henriette 10418 16| testvérét a gyalázattól megszabadítsa; olyan titokkal bírva, amit 10419 16| egy másikat, akiért remeg, megszabadítson.~Henriette-nek nagy alkalma 10420 5| az alkalmon, hogy tőlem megszabadulhass.~Henriette értette az epés 10421 20| akarhatom, hogy a bűnösök megszabaduljanak büntetés nélkül, de ami 10422 22| húzott ki magával, Juon megszagolta azt, s azt mondá, hogy vadméh 10423 5| mint akinek a szíve akar megszakadni.~Pedig az idő haladt, az 10424 12| háborodva!~Demeter ajkán megszakadt a lélegzet erre a szóra. 10425 23| hogy a túlvilággal nincs megszakítva minden összeköttetés, s 10426 19| szakadatlanul.~Gerzson megszámlálta üterén a perceket, mik az 10427 22| közepén valamennyi megállt, megszámláltam őket; huszonnégyen voltak.~ 10428 9| vérző sebét nyalogatta.~Juon megszánta a kis gyámoltalan árvát, 10429 5| jókedvével, forró ölelgetésével megszaporítja. De egy leányból, aki gazdag 10430 7| mármost aztán, ha az esküvését megszegi, elviszi az ördög?~– Óh, 10431 10| két alak között!~Hátha e megszégyenítés kicsinált bosszú volt? Kinek 10432 16| hogy mi baj van. E szóra megszelídült Gerzson úr.~– Semmi sincs – 10433 11| alul, amaz fejül; de az is megszenvedhetett, látszott nehéz haladásából, 10434 4| ér az a portéka, amit én megszerzem a nagyságos úrnak. Egy forint, 10435 6| megholt művésznek drága pénzen megszerzett egyetlen hagyományát, s 10436 25| ott helyben, hogy minden megszökési kísérlete dugába dőlt, mert 10437 4| Szándékotok volt együtt megszökni. Erről levert benneteket 10438 17| hanem azok apródonkint, vagy megszöktek, vagy elcsapta őket az igazgató. 10439 8| illúzióiból; üres lelkek megszokják ezt a veszteséget, vagy 10440 10| szükség? Aki annyi ideig megszokta álmaiban értekezni eszményképével, 10441 7| megitatja zablán keresztül, megszólal a leányhoz:~– Anica, mikor 10442 6| fel egyszerre Clementine megszólalása.~– Bizony csak jó földe 10443 19| tengerit; ha visszajövök, majd megszolgálom. Fizetést ne emlegess előtte, 10444 16| lépésnyire megszűnt rettegni. Megszólította őket:~– Mit akarnak önök 10445 1| kisasszonyt viszi rá a bűne, hogy megszólítsa édes, vékony, nyájas hangon.~– 10446 6| nagyon örül a szerencsének, megszorítja barátja kezét azzal a három 10447 4| meg az öreg gyám kezét, s megszorítva azt, alig hallhatóan suttogá:~– 10448 19| Gerzson úr, kordialiter megszorítván az öreg lelkész kezét. – 10449 17| naplopókkal, s ha nagyon megszorulok, koldulok a zöldséges kofáktól 10450 8| annál hangosabban tevé azt a megszorult paripa. Hanyatt fordulva, 10451 7| mozgását gyorsítja vagy megszünteti.~Anica itt is csak azon 10452 14| mosolyva. – Arra, hogy én megszűnjek álarc alatti férjed lenni, 10453 23| kilincset, hogy ez aggodalma megszűnjön. Az ajtó most is nyitva 10454 24| megsemmisítené, s ezzel megszűnnék ön ellen minden vádkereset 10455 16| veszélytől egy lépésnyire megszűnt rettegni. Megszólította 10456 16| gazdag ember ércszívvel tudja megtagadni nejétől azt a segélyt, ami 10457 5| tanúskodnék? De azt az egy lépést megtagadták izmai; el volt zsibbadva; 10458 12| éjszakákkal, mikben az álmot megtagadva szemeidtől, ágyam előtt 10459 5| csak azért, hogy a többit megtakaríthassam más számára. És ezt nem 10460 4| defterdári hivatalról megtudni, megtalálhatja azt Decsy ozmanográfiájában.~– 10461 17| hogy megtalálják.~– Hogy megtaláljanak? Csodálatos! De ha én nem 10462 11| az könnyített az ösvényt megtalálnom. A Göncöl már aláfelé volt 10463 5| Demeter úr –, megígértem, hogy megtalálod azokat menyasszonyi hozományod 10464 6| hintóban ülhetett. De ott is megtalálta valami névtelen, valami 10465 13| a grófnéhoz:~– Itt van, megtaláltam; ne tessék kétségbeesni 10466 17| Hová lett? Mi lelte? Végre megtaláltuk őt az istállóban; ott feküdt 10467 20| akinek kölykét elrabolták, megtámad mindenkit, és csak annak 10468 23| ő szemeiben oly szörnyen megtámadhatlanná varázsolá, hogy neje hajdani 10469 19| holmi spirituózus befolyások megtámadhatták; hanem arról megfeledkezett 10470 7| Én oltalmazni akarlak, ha megtámadnak; ápolni, ha sebet kapsz, 10471 10| tekintének felé: mintha megtámadnák mind egy távollévő nevében.~– 10472 1| fegyverét, s jót húzott vele megtámadója kezére; azután a nagypapa 10473 10| álarcost, ki hátulról levén megtámadva, még csak nem is védhette 10474 6| hónapig; én azalatt majd megtanítalak, hogy kell a megsárgult 10475 6| nagyságos úr előtt a tilinkódon, megtanítottalak már rá.~E szóra egyike a 10476 4| Egy nő, egy gyermekleány megtanul egy holt nyelvet, aminek 10477 1| fárasztja magát oly tárgy megtanulásával, ami felett beszélni nem 10478 8| ingyen is ráragad az emberre, megtanulják azt az urak tanító nélkül 10479 25| Gróf Kengyelesyné mindvégig megtartá könnyű kedélyét; férjének 10480 23| törni. Akarod-e a fejedet megtartani?~– Én a te fejedet akarom 10481 20| környék arról beszél, hogy ön megtébolyodott. Tőlem is sokan kérdezték 10482 1| ajkpittyesztéssel ereszkedik le, megtekinteni az ajánlott hímzést. Óh, 10483 11| vendégei közül, hogy Lénárdot megtekintse; annak szobáját azonban 10484 21| Tölténytartók, csákók, általvetők megteltek a kinccsel; a szekerekben 10485 18| utánaszaladt, nyakon fogta, megtépázta, hogy mert kimenni, miért 10486 6| összetört a paripa, medve megtépett, bölény összegázolt; nem 10487 12| feleség! Nagyon derék. Tehát megtépte a medve a vadászaton, s 10488 22| fogja; de az én körmeim megtépték az ő testét, és én láttam 10489 21| jámbor kalandos fickó mindig megterem ott, amíg csak havasi élet 10490 14| átkokkal és bizonyozásokkal megterhelve, s kijelenti, hogy e naptól 10491 16| szerint elrakott holmiket, s megteríté vele az asztalt; behozta 10492 16| miszerint nem kell egyebet megtérítenem, mint az eredeti összeget, 10493 8| mint amennyit érnek, ő megtéríti. S azután ismét új ékszereket 10494 6| sütötte, mindjárt elé is adta, megterítve az asztalt szép csíkos abrosszal. 10495 6| szomorú nótát.~Lénárdnak igen megtetszett az; kikiáltott Margarinak;~– 10496 9| falat sajt az övé. Azt is megtette, hogy a bogrács alá fát 10497 14| halvány volt.~– S te mégis megtetted, amit mondtam – szólt a 10498 21| aki azt merte tenni.~De megtevé!~A katonák egyre közeledni 10499 4| De nem is méltóztatott megtiltani. Én mármost tudok mindent. 10500 16| amilyennel a grófné engem megtisztel; s amit én minden bizonnyal 10501 6| már egyszer leült; ez nagy megtiszteltés volt rá nézve.~– Számtalanszor 10502 16| én minden bizonnyal nagy megtiszteltetésnek veszek.~– Lehetetlen.~– 10503 10| örvendtek rajta, nagyon megtisztelve érzék magukat, hogy megalázta 10504 17| csendes hitelezők jócskán megtöltének egypár padot úgy, hogy Szilárdnak 10505 12| lehet könnyhullatásokkal megtölteni, mint a szivacsot, én nem 10506 7| keresztülvetve, mindkét vége megtömve valami súlyossal, a zsákon 10507 22| jellemes férfiak sajátja, megtöré benne a félelmet. Nem szabad 10508 6| hogy amitől egyik embernek megtörik a szíve, a másik abban egy 10509 11| mint egy hideglelős ember; megtört szemeit olyan beszédes könyörgéssel 10510 12| Mikor ezt megtudta Lángainé, megtörte eddigi hallgatását.~– Atyus, 10511 13| szerinti feszességét igen hamar megtörték a gróf bizarr ötletei.~A 10512 19| vallomásokat vegyen fel, mivel megtörténhetik, hogy már akkor a tanú lelki 10513 22| És ekkor az történt, ami megtörténik százszor és ezerszer az 10514 23| Pedig ennek nem szabad megtörténnie!~Mennyi borzasztó történt 10515 5| csak lehet, de nem szükség megtörténniök. Én nem akarok kegyetlen, 10516 1| bömbölésből aztán annyit megtud a nagypapa nehezen, hogy 10517 2| belevonta a diskurzusba, megtudakolva tőle, hogy Henriette tökéletes-e 10518 3| ilyenhez, ő majd utánajár, és megtudat velünk mindent; azt meg 10519 13| összefüggést, ugyebár? Ha valaki megtudhatja Henriette testvérének hollétét, 10520 12| Henriette asszony, ha ezt megtudják.~Még János is beleszólt:~– 10521 14| hegyét tartsátok felém, és megtudjátok, ki van itt jelen még rajtunk 10522 7| hogy én megölném őt, ha azt megtudnám.~– Ah, ah! – gúnyolódik 10523 6| szobámban, mert arról mindjárt megtudnának mindent, hanem egy csataképet 10524 9| éveiben, mikor még elég megtudnia azt, miszerint van valami 10525 7| kedves lyánkám, nem jó volna megtudnod, hogy én olyankor merre 10526 22| legyen. Azt nem lehet most megtudnunk, hogy melyik a huszonnégy 10527 2| megmutatom valakinek, aztán megtudom, hogy jól van-e fordítva, 10528 19| senkivel ne tudassa, amit abból megtudott, hanem tartsa egyedül magának. 10529 11| Azért jöttél csak, mivel megtudtad, hogy apám itt volt, s nekem 10530 4| valahai óhajtása.~Azt is megtudták már Hátszegiről, hogy vagyoni 10531 1| közvetítésével, amiket majd később megtudunk, de most nem érünk rá náluk 10532 7| volt rabszolgájuk; elébb megtüzesítették a követ, azután ecetet öntöttek 10533 17| utálom az olyan embert, aki megtűri, hogy valaki a feje fölött 10534 7| a visszatérő gép mellét megüsse; mert az halálos ütés. Mire 10535 12| mondani, hogy a guta rögtön megüt: hisz az egész patikában 10536 22| sietett a mondott helyre, s megütközve látá, hogy az őr a pinceajtóban 10537 4| kórjeleket meglátta, nagyon megütődött, hirtelen sok tejet meg 10538 16| vadászaton még a kopók is megugatnák érte. – Óh, hogy dühödött 10539 22| mint egy sánta kutya, mely megugatta őket.~Estefelé találkoztak 10540 22| gyanús ember, s idejekorán megugrik előlünk.~– Éppen azt akarom. 10541 19| barátom – szólt Gerzson úr megűtődve –, ez nem tréfa. Ez egy 10542 15| fogta már; mit nyert vele? Megvakult, most koldulhat már; Anica 10543 10| rokonaihoz; itt a tisztújításon megválaszták esküdtnek, hogy pedig Hídvárhoz 10544 11| némber! Átkozódva fogják megvallani, hogy egy megsértett asszony 10545 9| mondanád azt ugye?~A leány megvallotta igazán, hogy nem!~Erre Tóbica 10546 5| Henriette tekintete nem bírt megválni nagyatyja vértől eresült 10547 12| ördögnek tartasz. Bizonyosan megváltozhattam egynéhány nap alatt. No, 10548 2| volt az a sziget, és hogy megvan-e még?~– Jól van, maga nagy 10549 2| az délután eljön, elébb megvárakoztassa az előszobában, azután azt 10550 6| itallal azt a zsíros ételt, megvárnak addig ezek az urak az alkalmatossággal, 10551 19| hogy nagyon jó lesz neki megvárni, hogy mi lesz ebből.~Kevés 10552 3| engedve –, hanem annyit mégis megvárok tőled, mint nagyapától, 10553 16| kurrentáltak volna. Mármost megvárom itt, amíg értem jönnek.~– 10554 6| bizonyítá az is, hogy az ebéddel megvárták őket. Kengyelesy alacsony, 10555 23| népbabonát, hogy potom áron megvásárolja a birtokostól az erdei lakot, 10556 11| védelmez meg mármost engemet?~– Megvédelmezlek én. Elviszlek innen magammal; 10557 16| ránézni.~– Hanem azért egy nőt megvédeni, azt hiszem, mindig elég 10558 17| bort, pecsenyét hozattak, megvendégelték a színészeket, s utoljára 10559 1| szenzáljától, hogy szeretné megvenni a Széchenyi téren levő házunkat, 10560 14| Mózes a fáraók országát megveré, esküszöm a csillagra, mely 10561 8| kioldá lábait, talpra állítá, megveregeté, s mosolyogva monda Henriette-nek:~– 10562 6| Clementine), minek maradoz hátul? Megveri a jégeső; pedig azzal nem 10563 16| itt nem vagyok, könnyen megverik a lovaimat.~– Én nem kívánom 10564 6| ellenállhatlanul csábít, hódít, megveszteget.~Csak az volt előtte különös, 10565 24| szegény Hisz ön a bírák megvesztegethetlenségében?~– Hiszek a világos igazság 10566 18| nem ignorálhatja. Margarit megvesztegetni, hogy engedje magát becsukatni 10567 11| nagyságos asszonyom, mennyire megvetendő egy férfi, aki gyáva!~Marióra 10568 1| mintha tulajdonképpen inkább megvetés volna az, mint harag.~– 10569 5| országban, mint a mienk, megvetik, akár agyonlőtték, akár 10570 10| Miért kell teneked Szilárdot megvetned? Ki súgta neked azt a gondolatot, 10571 23| aranyat fogok küldeni.~Szilárd megvető hidegséggel monda:~– Add 10572 10| merném ez izenetet ellene megvinni. Én is félek tőle. Bizonyos 10573 4| igazolásul felhozott okmányokat megvizsgálni.~János úrnak a türelme végit 10574 4| minden rézedényt felhányt, megvizsgált gyertyánál, a szakácsot, 10575 13| míveltségeért igen dicsérnek, ki megyegyűléseken már egypárszor igen értelmesen 10576 22| vetni. Nem vártak többé megyegyűléseket; az alispánok kihirdették 10577 13| hölgyeket jobban érdekli az ő megyegyűlésen tartott beszédeinél a felőle 10578 21| öregúr – szólítá őt meg heves megyegyűlési filippika után Kengyelesy –, 10579 4| Hátszegen, Hunyad és Fehér megyékben, úgyhogy mikor meghalt, 10580 17| látni.~A művészetében ekképp megzavart Moor Ferenc e brüszk támadásra 10581 16| szemekkel felesége fejét is megzavarta már; s most ismét ilyen 10582 4| hazatalált volna, annyira megzavarták azok a dolgok, amiket most 10583 19| fogok alunni.~– Én pedig a méhek között; az a zsongás ott 10584 19| kavarította bundáját, s ment a méhes felé, a pópa pedig visszatért 10585 19| hol hál?~– Én kimegyek a méhesbe, ott is igen jól tudok alunni; 10586 19| kastély ablakaira nézni. A méhesből éppen oda lehetett azokra 10587 7| leeresztve puskáját. – Mehetsz odább.~Hajnal hasadt, mire 10588 16| tulajdonképpen.~– No, mármost mehetünk szépen két lóval, ez a két