Jókai Mór Szegény gazdagok Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
10589 19| sonkaszeletekkel és egy öblös korsó méhserrel; amikhez Gerzson úr első 10590 9| is, de minthogy lábai a méhsertől nehezen vitték, hogy Juon 10591 4| benne foglalt iratoknak.~De mekkora lőn bosszúsága, midőn kívánt 10592 1| mind hideg étkek, mert a meleget orvosi rendelet tiltja; 10593 22| kapaszkodni fel. Ezt ritka emberi mell állja ki; ő bízott a magáéhoz. 10594 15| közöttük, akkor odacélzott a melle közepére; megnyomta a fegyver 10595 22| jól kipróbált pandúrt adok melléd, magam válogattam ki őket; 10596 18| paradicsomban, kezeikkel melleiket ütögetve, egymást fenyegetve, 10597 10| Egy betű írás sem volt mellékelve a küldeményhez; de hát volt-e 10598 15| becsületes oláh nemes; aki úgy mellékesen kocsmárosi hivatalt is visel. 10599 16| szólani személyesen. Egy mellékindoka e határozatra az is volt, 10600 5| Félretettem havi fizetésemet, a mellékjövedelmeket, miket kiküldetésekkor kaptam, 10601 14| Az úri divat eltorzító mellékletei nem zavarják annak gyönyörű 10602 4| jól van –; amíg mi a mellékleteket átfutjuk, legyen szíves 10603 1| a családi autentikus orr mellékletével; amihez lesz dolga a többi 10604 1| öltönye igen feszes, ing- és mellénygombjait drágakövek képezik, gyűrűi 10605 7| nehogy a visszatérő gép mellét megüsse; mert az halálos 10606 16| keres Gerzson barátunk, hogy melletted ne üljön; sok orcapirulásába 10607 16| gyeplűs majd csak elbaktat mellettük. Csongrádon mást veszünk 10608 7| csavart, az izmos két férfi mellével nekifeszülve, taszított 10609 11| kezdett. Én kivontam övem mellöl pisztolyomat, s oda álltam 10610 6| fölmenni, s melynek tégla mellvédje igen alkalmas volt arra, 10611 4| férfinál egyebet nem keres, az méltán olyannak találhatja őt, 10612 17| sokáig.~– Óh, kérem, én tudom méltányolni a helyzeteket. Csak tűz 10613 23| és meghalsz.~Szilárd nem méltatá őt válaszra, előbbre lépett.~– 10614 10| megbántották. A szégyen és méltatlanság pírja szökött arcába, ha 10615 24| öregurat, vele is sokszor méltatlanul bánt, tiszteletdíjával adós 10616 5| irkafirkákat figyelmemre méltattam; nem akarom nekik hasznukat 10617 2| elmerengeni páholyában látott méltóságteljes arcvonalmain.~– Tessék helyet 10618 4| ezer forint; nehogy azt méltóztasson mondani: nesze, fiam, Margari, 10619 3| hanem azért mégis tévedni méltóztatol.~– Azon csak örülök.~Demeter 10620 7| tanulva, végre egy hirtelen mélyedésnél egyszerre négy ölet esik 10621 16| nem tudta mármost, hogy melyiken induljon el.~ 10622 14| Fatia Negrától kérdem, hogy melyikhez menjek? Az öreg Onuc nagyon 10623 11| Hallgattunk rá; melyik jő, melyikünk előtt ismerősek e léptek? 10624 7| Egyszer aztán több ölnyi mélységből hangzott az öreg szava: 10625 21| felágaskodott lovagjával a mén. A Fatia Negra észrevevé, 10626 9| igézni a leányát. A sok mendemonda között azt is ráfogták, 10627 17| Olympról alászállt múzsaleányok mendemondáiban, kik saját fantáziájuk tetszése 10628 13| önnek fáj, mintha én csak mendemondát hajhászni fordulnék önhöz 10629 17| legalább van az embernek egy menedéke, ahová búbánatát eltemeti.~– 10630 14| ajtajához; s hogy az út a menekülésre előtte zárva van.~E pillanatban 10631 21| ide menekültek be. Valóban menekülésről volt szó. A gyalog fegyveresek 10632 22| repülni nem tudnak – ki ne menekülhessenek innen.~E gyors készenlevésben 10633 8| halál szemébe. Innen úgysem menekülhet meg, mert a hely távol van 10634 11| intéznek egy előlük meg nem menekülhető sorstervet; – ők maguk sem 10635 24| mármost nem látom, hogy merre meneküljek ki ebből a kelepcéből, amiből 10636 23| bármely zivatar elől abba meneküljön; mert azt hiszik, hogy azt 10637 23| az egyedüli hely, ahová menekülnie lehetett, ahol kémektől 10638 8| hazafelé. Egyre nyerített; tán menekvési örömében.~Henriette mélázva 10639 23| Pestre, s nagynénje házánál menekvést találna.~Nem töprengett 10640 21| Fatia Negra egy erős fekete ménen lovagolt, s széles meztelen 10641 13| idények szerint; Csákó, Ménes, Magyarát, Világos és a 10642 2| harmadszorra Clementine menesztette át hozzája azzal a szóval, 10643 19| parancsot a mindig tovább menetelre; hajnal után megsokallta 10644 9| völgyeket patakok járják, miknek menetét kiismerni a haragoszöld 10645 5| küldjem, s bűntársad ellen mengindítsam a bűnvádi pert? Ez iránt 10646 11| úgy – szólt Marióra –, ne menj sehova. Ha Juonnak haza 10647 7| egyszer, hogy be szabad-e menned. S én mondom minden esztendőben 10648 22| világosságtól; óh, majd magam mennék én ellene, s ha még egyszer 10649 6| kérdezni; sem azt, hogy messze mennek-e még, sem azt, hogy hol fognak 10650 8| lehete, s előbbre kelle mennie.~Henriette borzadozva néze 10651 6| kellett a belső szobába menniök; a vendégasztal mellett 10652 17| is csinál sárga tökből, s mennydörgést, villámlást produkál, de 10653 5| Két hét múlva végbement a mennyegző báró Hátszegi és Lapussa 10654 22| szivarnak a tüze, amit valami mennyei pipás elhajított. Good bye! …~ 10655 7| törekvést árul el az előtte menőt megelőzhetni, lovagnője 10656 8| házhoz, undorral a közös „mensa et toro” mellé, aki aztán 10657 6| Hát a köteles lyánya nem ment-e férjhez az idén? (Szép virágos 10658 6| vacsora, kedves nagysád – menté magát Gerzson úr az asztalhoz 10659 6| teremben fog ebédelni, hogy mentegetni próbálja magát, mintha ő 10660 6| torka, s minden művészi mentegetőzés nélkül elfújta a nagyon 10661 7| égerfákkal benőtt patak mentén, amik úgy szeretik lábaikat 10662 11| megrontson; én meg akarlak tőle menteni mindkettőtöket.” Én rögtön 10663 18| nagyobb része eddig egészen mentes vállakra fog nehezülni; 10664 25| semmi szentszék őket föl nem mentheté? Ki tudja, miért volt jó 10665 11| bundája nincs, mint neki, az menthetetlenül összezúzza magát, míg a 10666 6| mint egy kismadár. Férje menti, hogy nagy beteg volt esküvőjök 10667 17| rajtam van, az az enyim; mentől rongyosabb, annál jobban 10668 4| ne tagadj, ne gondolj ki mentségedre olyan dolgot, ami nem igaz, 10669 4| erővel dolgozott. A nagyvezér mentségei közt volt az is, hogy seregét 10670 12| alkalmatlankodni, nincs egy szó mentségem is számára; – ő megjavíthatlan; 10671 4| az étel közé, alig lehet mentséget találni ellene. Holnap lejövök, 10672 4| szükséges, ez magában hordja a mentségét.~Hát az a mondás arról a 10673 14| munificencia! Annyi aranyat a menyasszonnyal, amennyit ő maga nyom.~A 10674 14| senki sem látja, ott jár tán menyasszonya háta mögött, a láthatatlanná 10675 13| egy keleti nábobhoz, aki menyasszonyát gazdagnak hivén, úgy költött 10676 4| az hiányzanék, s hogy a menyasszonynak az eljegyzés előtt kézbesítsék 10677 6| rozmaringbokrot, a falusi menyasszonyok egyszerű virágát, mint ő 10678 14| szurokfáklyák az oltár körül.~A szép menyasszonyra nem lehete ráismerni többé, 10679 6| A menyasszonyvivés~Még akkor vasutak nem voltak 10680 15| beszólt a konyhában forgolódó menyecskéhez:~– Hát aztán, leánykám, 10681 6| Henriette első éjszakája, menyegzője után. – Legalább az a boldogsága 10682 22| örök szél zúgása; a szédítő meredekben alant egymásra boruló sűrű 10683 22| havasoknak vevé, ugyanazon meredeket kerülve meg, melyet később 10684 18| lenni; szemei el voltak meredve.~A hátramaradt szolgabíró 10685 9| igazán, hogy nem!~Erre Tóbica méregbe jött.~– Jöjjön hát ide, 10686 4| nagyobb adagban részesült a méregből, de nála sokat segített 10687 10| tíz aranyat adott neki a méregért; a vénasszony azonban nem 10688 5| törvényesen üldöztetni mint méregkeverés részesét.~– Azt bizonyossan 10689 10| árát, mert a megyei hatóság méregkeverésért befogatta, s több évig ült 10690 5| gondatlan ifjú, aki vakságában méregkeverő is tudott lenni?~Henriette 10691 3| kerülhet.~János elsárgult a méregtől; alig találta meg, hogy 10692 4| menni, pedig János úr az ily merényletekben szavatartó. Senkit sem világosított 10693 13| ijessze hát meg a grófné e merénylettel a világot, hanem Szilárd 10694 22| Az üldözött vad~Ezt a merényt többé elnézni nem lehetett.~ 10695 23| üljenek oda ágya mellé, és meresszék rá halottszemeiket, mint 10696 11| olyan sok lakik, s olyan merészek, hogy az ember arcát érinti 10697 11| hogy ellenfele birokra merészkedik vele kelni, méltóságos nyugalommal 10698 21| üldözésükhöz fogott.~Hallatlan merészség! Fényes nappal, nyílt országúton, 10699 15| rajta, hogy a bor fölösleges merészséget öntött szívébe; aminek azután 10700 1| öreg Lapussa nagy szemeket mereszte rá.~– A színházba?~– Páholyt 10701 20| eléjük térden csúszkálva, s mérföldekig elszalad a hintaik után, 10702 6| vegyül el.~Henriette minden mérföldnél jobban érzé, hogy mennyire 10703 6| életében.~Az utakon minden mérföldnyi vonalban jön elő négy-öt 10704 19| jöttem volna ide huszonöt mérföldről. Ki van itthon?~– Senki.~– 10705 4| véredények alkotását, a mérgek hatását és küljeleit; hanem 10706 4| kikereste abból, hogy miféle mérgeket tudna az ember könnyűszerével 10707 1| haragít meg, ebéd előtt mérgelődjél rajta, mert ha ebéd utánra 10708 16| által, ennek a tudatát csak mérgesíté eme másik nő ártatlan és 10709 4| hogy gomba által történt a mérgezés, s ezért ecetet rendelt 10710 4| hogy különös; két hasonló mérgezési eset egy időben, és mind 10711 14| vagy rózsaszín világításba merítette az egész rémpalotát, melyhez 10712 22| ember között, velem szembe merjen állni.~– Nem tudom, uram, 10713 4| ára van. Ez a legbiztosabb mérlege a szilárd vagyoni helyzetnek. 10714 12| szokatlan hóbortjaid, s a bírák mérlegelni fogják, hogy lehetett-e 10715 14| felemelték, úgy vitték a mázsáló mérlegig; Onuc még a tálat is ráteteté 10716 9| netán háládatlanul lázadást merne megkísérteni ellene.~Ezért 10717 11| csak a tapasztalt vadászok mernek a lehetségek körébe számítani. 10718 17| nem emlékszem, amit be nem mernék vallani.~Szilárd azt kezdte 10719 10| hatalomnak. Én magam sem merném ez izenetet ellene megvinni. 10720 6| amiben a kengyelesi jószág mérnöki térképe állt, hogy ez-e 10721 6| nagyságos úré, hogy attól igen mérsékelt haszonbért fizetnek, s hogy 10722 23| kétségbeesése buktatott sírba? Mert-e így játszani egy szívvel, 10723 24| kíván bennünket ilyen nagy mértékben büntetni; – no, tudja: ilyesfélét, 10724 6| nyakamról vettek volna már mértéket, egy falat kevés, annyi 10725 22| meg, ebben a legnagyobb mértékét fejezé ki irántai becsülésének.~ 10726 1| élt, és aki szeme láttára merült el a hullámok közt, s azóta 10727 1| minden oly finomra van mérve rajta, vékony, mintegy odarajzolt 10728 22| mesés mű sokkal nagyobbszerű mérvekben alakult, mint ahogy a természeten 10729 16| évre szaporodván, mint a mesebeli özvegyasszony tojásaiból 10730 6| elámulva e sajátságos felfogású meséjén egy olyan történetnek, amiről 10731 21| emlékezett némely babonás mesékre alvilági szörnyekről.~Így 10732 6| fázni kezdett ezektől a meséktől. A lelke elszorult ezen 10733 16| meséket.~– Jó lesz; majd én mesélek Gerzson bácsinak.~– Elhallgatom 10734 6| kicsi gyermek, kinek dajkája mesélget ágya mellett, hogy jobban 10735 16| fülembe.~Henriette elkezdett mesélgetni a meghalt kocsmárosnéról: 10736 16| jó asszony, egész éjjel mesélt az ágyam előtt, meg pörgő 10737 17| mindenféle furcsa adomákat mesélve neki a színészi életből, 10738 22| keresztül a hegyet; azonban e mesés mű sokkal nagyobbszerű mérvekben 10739 16| eredmény; az egy kicsit mesésen hangzik.~– Azt hiszi tán, 10740 11| tartám a pisztolyt, nem messzebb, mint egy arasznyira tőle. 10741 21| kilenctizede nem professzionátus mestere a művészetnek, szembe megostromolja 10742 4| közbe János úr. – Gróf vagy mesterember?~– Főhivatalnok – viszonza 10743 8| Lejutni könnyű, csak feljönni mesterség.~Azzal szabadon maradt kezével 10744 6| kétszer közli a lapokban mestersége szüleményeit, az illető 10745 22| vagyok, koldus vagyok, az a mesterségem. Amíg a feleségem élt, addig 10746 12| felejtkezni? Tudsz-e valami mesterséget, mi? Vagy koldulni fogsz, 10747 4| prókátorok, akik szégyenlik a mesterségüket.~Jelen voltak az elfogadási 10748 8| latinul ért.~– Óhajtanék mestert járatni hozzám, ki útba 10749 16| ezúttal én is be vagyok meszelve, az már világos.”~Óh, hogy 10750 7| pénz nagyságú darabokat metél ki, a Fatia Negra megmutogatta 10751 18| soha. Én kvéker vagyok, metodista, azok nem esküsznek.~– Ez, 10752 7| szépségeknek; arcvonásai, ajkainak metszése, telt álla, az antik szobrok 10753 17| háromszínű papirossal, címert is metszettek rá belőle. A gardróbjuk 10754 7| hogy az aranylemezeket úgy metszettük ki, ahogy a mintába ömlöttek, 10755 12| nézni velük, hogy a májamat metszi a nézése. Előmbe ne bocsásd!~– 10756 7| súlyával ütődik a kerek metszőhenger; s hogyan mozgatja az egészet 10757 3| Vagy úgy? Tehát ez az a mexikói vőlegény, akit János ígért, 10758 10| egymást.~Az úgynevezett mézeshetekben a férj és nő soha egy félórát 10759 9| Rézbányáról, Topánfalváról a mézeskalácsosok, lóhátra rakott mézes bábjaikkal, 10760 6| letér a töltésrül neki a mezőnek, merre semmi út sem vezet, 10761 6| vadászostort, még azt a mezőt is, mely így elvonja a férfiak 10762 4| dolgok vagynak benne.~– Mi-it? – szólt elförmedve a nagyúr. – 10763 10| semmit. A fekete ékszerek miatti csatány lassankint elaludt 10764 9| közelünkben élnek; nem kell miattuk az óceániai szigetek vad 10765 11| akiért elkárhozám.~Egy miatyánkmondás alatt ott állt meg az ajtó 10766 19| Nem tudják készíteni. Mibül is készül ez csak? Kegyed 10767 6| bekerített szérűket látni, mikbe az oláh szénáját takarítá 10768 7| zuhatagokat képezett már, miken ugratni kellett a lovakkal: 10769 11| nem mondhatom meg, hogy miként, mert azt nem szabad megtudni 10770 18| Ez egyike azon eseteknek, miknél a bíró lelkiismerete szerint 10771 4| bizodalmas arcot öltött, miközben igen ügyesen tudta a nyakát 10772 2| uram, minek ez a ceremónia miközöttünk, csak tessék egyenesen jönni 10773 2| fennhangon kegyes mondásokat, mikre éppen akkor senki sem hallgat, 10774 25| legalább van egy lény, akihez a milliók birtokosnéja így szólhat:~– 10775 13| elvette azért, mert nagyapja milliókkal bír; akihez nagyapja átokkal 10776 13| tegezni és önözni.) Ezer milliom ördögbe; a dolog görbére 10777 19| ered az. Nekünk is vannak milliomosaink, nemcsak Moldvában, de Erdélyben, 10778 16| tréfát, amíg egynehány száz millióra felnőne. Hanem hát az éhes 10779 1| hogy e perctől fogva egy millióval kevesebb öröksége van, mint 10780 9| nagysádnak fogalma, hogy milyenek az oláh szépségek. Szobrász 10781 8| ami Istené és a népé, akik minálunk a legszegényebbek.~E nap 10782 9| menjenek odább.~Marióráról mindamellett beszéltek még Aradon is; 10783 24| minket egész kirekesztett, de mindazáltal reménylem önnek rokoni szívétől, 10784 17| borostyánokat keres, s egykor mindazokat, akik most vele tűrnek, 10785 24| ezt nyíltan kimondanom – mindazokban a vétségekben ártatlanok, 10786 4| időről időre értesíteni fogja mindazokról, amiket ott lát és hall, 10787 25| szőve, hogy az illetőnek mindeddig még a nevét sem tudtuk meg.~ 10788 6| azzal a jó földdel? Nem mindegy-e az rá nézve?~– Kétezer hold 10789 1| rendelet tiltja; az öregember mindegyikbe belekóstol az ujjaival: 10790 4| tulajdonát képviseli, s azoknak mindegyikéből tartott meg valamit. Gyönyörvágyó, 10791 8| hibáinkat rejtegetni, pedig azok mindegyikének fölfedezése a nőre nézve 10792 10| horgon akadt halacskák, mindegyiknek volt egy pár kicsiny, de 10793 21| tér a két csapat között mindegyre rövidült; amazoknak „válogatott” 10794 6| ezen végiggondolt. – És mindehhez hozzá kell szokni!~Egész 10795 3| az én János bátyám engem mindenárom férjhez akarna adni, akiket 10796 17| ez most, midőn nagyatyja mindenből kitagadta, s férje nem ád 10797 13| végrendeletet tesz, és kitagadja mindenéből.~Szilárd ajkai vonaglottak 10798 12| bántott téged! Tarsd meg mindenedet; add, akinek akarod; én 10799 10| zavar stb.~Igazat adott neki mindenekben, s átlátta, hogy nem tehet 10800 17| engedje meg ön, hogy mindenekelőtt egyre kérjem: én nem vagyok 10801 12| én szabadon rendelkezem mindenemmel; – ha tetszik, egyenlően 10802 6| felett, ő megvette az egészet mindenestől; – no, magát nem, szép asszonykám ( 10803 1| vele, ha megölnék? Fia van, mindenét az örökli. A kis Makszié 10804 9| a nyelvükön, s tud velük mindenféléről beszélni, s nem fél tőlük. 10805 21| fegyverropogás fogadta őket mindenfelől; nehányan sebet is kaptak: 10806 12| borult előtte.~– Atyám! A mindenható Isten irgalmára kérlek; 10807 16| ez a paraszt, hogy az úr mindenhez ért, és nem néz el semmit; 10808 17| tíz jutalomjátékot vesz, s mindenikben 40 forintot kap tisztán, 10809 12| a kapu alatt a komornyik mindeniket megállítá, s bemutatá nekik 10810 8| nem gondolva arra, hogy ha mindenikünk kölcsönösen azt akarná, 10811 18| elég, aki szolgál. János úr mindenképpen le akarta magáról rázni 10812 6| vendégfogadóba. Úgy bízott mindenkiben, aki idegen.~Az ígért egy 10813 13| valóságos endiablée asszony! Mindenkivel kiköt; nincs fiatalember, 10814 16| bevárná nagysád.~Henriette mindenrre csak egy szomorú válasszal 10815 6| felhajtotta; két-két hajdúnak, aki mindétig kísérte, adott egy-egy ezüst 10816 11| valami hideg hang azt suttogá mindezeken keresztül, hogy saját szíve 10817 4| végét senki sem tudja; ha mindezeket összevetjük –~kénytelen 10818 10| ideje. Én tudom jól, hogy mindezeknél kegyednek sokkal több előöröme 10819 5| szólt Szilárd –, hogy én mindezekről gondolkoztam, azt bebizonyítom 10820 9| ez is annál alacsonyabb, mindjobban a földhöz lapul, utóbb csak 10821 14| ismét a leány a feszületet, mindkétszer önkénytelen gépies rándulást 10822 11| hangját nem hallotta az meg; mindkettő süket volt már és vak; a 10823 17| mindaddig, míg egyszerre mindkettőjük szeme elkezdett nedvesedni, 10824 13| könnyen ment; az alispán mindkettőjüknek jó ismerősük volt, ott megbarátkoztak. 10825 21| egyebet, csak vért és aranyat. Mindkettőnek részege volt.~Azután egyszer 10826 7| melyet keblén viselt, s mindkettőt visszarejté oda.~– No, domnule – 10827 11| meg akarlak tőle menteni mindkettőtöket.” Én rögtön nagyságod távozása 10828 12| szerényen előadá, hogy az úrfi mindnyájukon keresztül törte magát; két 10829 5| akarsz erőszakosan meghalni mindnyájunk csúfjára, szégyenére, hogy 10830 25| Gróf Kengyelesyné mindvégig megtartá könnyű kedélyét; 10831 7| alacsony ajtón át, melyen minháromnak meg kellett hajtani a fejét 10832 1| felhúzott, magas szemöldökkel, minők az öregúréi, csakhogy az 10833 17| kegyes anyai szerepvivő minőségek között, fogadta Szilárdot 10834 7| úgy metszettük ki, ahogy a mintába ömlöttek, néhol a lemez 10835 7| acélrugó nem lökte ki a mintában fekvő kész aranyat, hanem 10836 7| roppant csavarsajtó, Gengembre mintája szerint alkotva, állt az 10837 7| egyenkint tartotta alá a mintákat; a leány lélegzetét visszafojtva 10838 7| antik szobrok bármelyikének mintaképeül állíthatnák oda; s hozzá 10839 7| verni.~– Hol vesszük hozzá a mintát?~– Hoztam magammal, ma a 10840 12| kérdezősködött koronkint egészsége mintléte felől, Makszikát pedig éppen 10841 11| hegyek közül; sokkal elébb, mintsem előre rendezték, aminek 10842 12| per lesz, szégyen rád és miránk; de te akartad, s én megteszem. 10843 3| terembe; hanem ezúttal a missznek a szokottnál is több baja 10844 3| az egész, s mit csinálsz miszteriőz dolgokat belőle, hogy ez 10845 4| Gondolkodott rajta, hogy mitévő legyen mármost? Henriette 10846 10| Negrát, mégis él. A nép mitológiai alakot csinált belőle.~Egészen 10847 20| Én istenem, én istenem!” Mivé lett ez a hajdan szép írása, 10848 8| segíthetni elárvult népünk lelki mívelődésén; mert én bizonyára ezután 10849 25| hogy ez Kálmánnak saját mívelte tréfája, és semmi kétsége 10850 7| nevez.~A bányákat magányosok míveltetik, mindenfelé a patakok mentében 10851 13| kitüntetett osztály,) kit míveltségeért igen dicsérnek, ki megyegyűléseken 10852 19| amely nép csak megkezdte a míveltséget, az önkényt halad azután 10853 19| hozzászámítva. Én uram, mizantróp vagyok, és van okom rá. 10854 6| vendégfogadók. A nagyságos úr olyan móddal utazhatja végig az egész 10855 17| padot úgy, hogy Szilárdnak módjában volt félrevonni magát, s 10856 17| gyorsan vénít.~Azután egész modorában, minden mozdulatában volt 10857 25| az; ő ezt hasonló tréfás modorban szokta rendesen elűzni; 10858 6| udvar közepén állt egy régi modorú úri lak: elöl négyszögletes 10859 17| nem engedte, hogy a háta mögé üljön; biztosítva őt, hogy 10860 10| fakunyhó, melynek oldala a mögötte felnyúló sziklákhoz van 10861 14| Íme, tehát – előtted tűz, mögötted víz; fejed fölött pallos! 10862 16| előttünk levő, s negyedfélre a mögöttünki állomástól, kilátás nélkül 10863 11| láthatólag bosszús volt, s mogorva arcán nem látszott, mintha 10864 16| Hátszegi kedélyét. Igen mogorván tért haza, s Henriette iránt 10865 22| élő növény az útban, még moha sincs a meztelen köveken; 10866 11| hű fenevad, puhára vetett mohágyán, végvonaglásai közt. Folyvást 10867 4| szóra. Majd belefulladt a mohó feleletbe:~– Méltóztatik 10868 4| a családtanácsot. Annál mohóbban kapott Lángainé a hallottakon; 10869 13| ötletei.~A grófné habos moir antique ruhába volt öltözve, 10870 6| nekem békét! Ne híjon engem mókuskájának. Mondja, hogy medve vagyok. 10871 6| villájára szúrva: „no kis mókuskám, ha engem szeret!”; gyümölcsöt 10872 6| medvebőrt”. – „Azóta az Moldovában jár!” – A hátam mögött, 10873 19| vannak milliomosaink, nemcsak Moldvában, de Erdélyben, a Bánátban, 10874 7| bolond ember lehet ennek a molnárja, aki ezt ide építette; először 10875 7| egészen szükséges eszköz a molnármesterséghez.~Az öreg messziről megszólítá 10876 6| elcsudálkozva, mialatt egy vékony molnárostyát (Hohlhippen) mártogatott 10877 4| tengerben. – Már többször mondád szemembe e rossz élcet, 10878 9| ha Juon kérné, annak nem mondanád azt ugye?~A leány megvallotta 10879 19| jönni. Akinek ilyen szót mondanak az ajtajában, az nem tagadhatja 10880 22| ellenében legyenek. Vajon mit mondanának egymásnak? Azután valahányszor 10881 11| türelmetlenül; a végén kezdve mondanivalóját.~– Csak „szinte” – ismétlé 10882 14| halottak, akiknek nincs semmi mondanivalójuk többé ezen a világon. Aki 10883 13| használatba venni. Nekem sok mondanivalóm van önhöz. Igen sok, amit 10884 18| békét, nekem meg kell azt mondanod, hogy tudjam.~Margari egy 10885 1| legfeljebb Hahn-Hahn Ida grófnő mondása jutott rájuk néha eszébe, 10886 7| de legalább az esküt mondasd el vele, amit mindenkinek 10887 14| komédiát. Nemde?~A leány minden mondásnál hamisan bólintott fejével, 10888 2| kiabálni fennhangon kegyes mondásokat, mikre éppen akkor senki 10889 14| szívedet.~Hogy kacagott ezen a mondáson a leány.~– Várj, pedig ez 10890 7| Anica tíz csókkal felelt e mondásra. Eltalálta: éppen tíz kettős 10891 10| fonókáiba, rodináiba, ott mondathat magának meséket tündérekről 10892 25| elmeháborodott volt, s ítéletet mondatnak rá. Hiszen az ítélet igazságos 10893 8| falára veres krétával egész mondatokat ír fel Nehémiás prófétából; 10894 19| különben …~És itt egy fenyegető mondatot tudatott vele Gerzson úr, 10895 24| pörös felek mennyi rosszat mondhassanak el egymás személye felől. 10896 15| szeretem én azt úgy, énrám ne mondhasson senki semmit. Makkabesku 10897 1| az életét megrövidíteni?~Mondhatnák ugyan neki, hogy hiszen 10898 16| mérhetetlen, szóval ki nem mondható ábrándot, melyben a lélek 10899 20| marad. A nő soha el nem mondhatta azt senkinek. Talán maga 10900 24| domíniuma árán.~Ilyesmit mondhattak már mások is János úrnak, 10901 3| a Hátszeg vidékén. Hogy mondhattam volna én olyat? Kastélya, 10902 13| önnek érdekes újságokat mondjak. Más bajom van, illetőleg 10903 14| valaki el akar árulni. De ne mondjátok azt senkinek. Nem szabad 10904 16| Maradjunk hát itt együtt, s mondjunk egymásnak meséket.~– Jó 10905 21| mögött, hanem szemébe is mondogatni, hogy nagyon sokat olvashatta 10906 6| ráhagyott mindent, amit az mondogatott neki. Akik azután látták, 10907 14| sehol.~– Elrejté magát! – mondogatták a katonák, puskáik agyával 10908 6| kezét, nagy sopánkodással mondogatva: „Oh, be gyönge teremtés! 10909 10| ember, mármost összevetve a mondottakkal a Dupe Piátra-i vajákos 10910 4| elébb.~– Jó! Ne fáradj. Mondottnak veszem. Meghaltunk egymásra 10911 19| hogy mit nevetünk? Hát, mondsza csak: hol hagytad Hátszeginét?~ 10912 6| machine, pour manger de la monnaie! (Csinos kis pénzevő gépecske!)~ 10913 18| úr, bizalmasan leültetve Monorit a pamlagra; magában pedig 10914 2| keresse meg rajta, hol van a Monte-Cristo-sziget? Margari kereste azt minden 10915 18| hogy melyik félnek van moraliter igaza, hanem az írott betűk 10916 11| egymáshoz.~– Ki vagy te? – mormogá Juon. – Ki vagy te, aki 10917 11| meredek alá érve, ismét mormogást hall, s megpillantja újból 10918 10| szüksége, úgy eldörmög, morog mellette, míg el tudja altatni, 10919 22| rá semmit. Összesúgtak, morogtak egymás között, s végre azt 10920 5| kezük ügyébe, őt fogják mortifikálni rokonai? Mit bánod te azt? 10921 24| halottrul rosszul beszéljen: De mortuis aut bene, aut nihil.~Hanem 10922 19| ablakot hajigálni. Amint egy morzsa megkoccant az üvegen, hirtelen 10923 19| a régi kőragaszból apró morzsácskákat tördelt le kezével, s azokkal 10924 4| kezébe adta a könyvet.~Alig morzsolt le néhány sort Margari, 10925 25| nyolcat az ebédért, hármat a mosásért, váltócédulában, ugyancsak 10926 18| lesz kétszáz forint? Na, mosdjék meg szépen.~A „kétszáz forint” 10927 4| gyertyánál, a szakácsot, mosogató cselédeket lehordta, Clementine 10928 10| ennyire imádják.~Henriette-nek mosollyal kelle elismerni, hogy az 10929 13| olyan nehezen sikerül a mosolygás, micsoda szerepre van szánva 10930 7| előtt, mint szép leányok mosolygása között.~– Te rablóvezér 10931 6| határt. A táj gyönyörű, mosolygó, hanem az emberek arca sötét, 10932 6| mintha helyzetéhez nagyon mosolygós volna az arca.~A grófnő 10933 2| önelégült konjektúrára még el is mosolyodott az öregúr.~E pillanatban 10934 7| lesütöttem a szememet, ahol rám mosolyogtak, keresztet vetettem magamra, 10935 14| mire?~– Ahá! – szólt az mosolyva. – Arra, hogy én megszűnjek 10936 13| másodszor is megkísérti. Én mosom a kezemet; grófné az oka: 10937 10| anyja kinn a patak mellett mossa a ruhákat. Juon Táre kastélya, 10938 16| forint tartozásomból is mostanságig negyvenezer forint lett 10939 5| leányt, akit szerettél, mostoha sorsodhoz láncolál le, s 10940 9| utóbb ezeket is felváltja a mostohább rokon, a borókafenyő, mentül 10941 21| a tiszt olvasta Napóleon moszkvai hadjáratát, emlékezett belőle 10942 1| deklinációk, konjugációk, motiok és más ördöngös állapotok 10943 12| is, mikor én azt meg sem mozdítom többé; hogy odajöjjenek 10944 21| anélkül, hogy amíg egy íze mozdul, meg ne kísértse azt visszafoglalni. 10945 17| egész modorában, minden mozdulatában volt valami korai érettség, 10946 14| mint egy antik szoboré, mozdulatai gömbölyűek, hajlékonyak, 10947 21| messziről ellenfeleire. Dühös mozdulataihoz, ádáz ordításához olyan 10948 11| párkányára érve, az egyik alakot mozdulatlanul elterülve láttuk a patak 10949 17| ezek a színfaltépő szeles mozdulatok is olyan ismerősöknek tetszettek 10950 4| kezébe veszi, mindig olyan mozdulatokat tesz vele, mintha valakinek 10951 10| meg, s nem tudta e különös mozdulatot mire magyarázni.~Az özvegy 10952 5| volt zsibbadva; nem tudott mozdulni, és nem tudott összeroskadni.~– 10953 14| elbolondítanád; azért csak hát nem is mozdulok.~– Ne zúgolódjál, öreg, 10954 14| tizenkét csapásra, mikkel Mózes a fáraók országát megveré, 10955 17| megcsalattatását, s bizonyos zúgás, mozgás, fejek összedugása és csóválása, 10956 7| forgantyú segélyével a gép mozgását gyorsítja vagy megszünteti.~ 10957 14| egy óramű által hozatott mozgásba, vezető sodronyok által 10958 7| volnának ott szakadatlan mozgásban, s időközönkénti taszítások 10959 14| mint egy gép minden kereke, mozgásnak indult, hegyes szuronyok 10960 7| az ember nem látott egyéb mozgató erőt, mint egy nagy kereket, 10961 10| hátaló pikkelyei éppen olyan mozgékonyságot adtak, amilyennel bírnak 10962 3| erőteljes alakja, szabadon mozog, beszél, szemei ragyognak, 10963 22| hegyet; azonban e mesés mű sokkal nagyobbszerű mérvekben 10964 14| akar lenni.~– A pénzverő műhely alatt van az ajtó? – kérdé 10965 14| pénzverő gépek, olvasztó műhelyek, mind a régi rendben voltak 10966 13| szólt a grófné.~– Ön oly műismerő volna, hán? – kiálta rá 10967 7| csak azon föld feletti erők működését látta, amiknek eredetét 10968 7| orsó, melyik csavar hova működik, mi kényszeríti a szivattyú 10969 4| jövendőbeli férje, oldalánál fog működni, s ezért nagyságos Lapussa 10970 1| miket jóravaló firma alatt működő kalmár a szenzálnak szokott 10971 7| ott egy roppant csavargép működött, melynek hengerei közé rakták 10972 18| ezzel a pénzzel külföldre, mulassa ki magát, majd adok többet 10973 19| Majd megtudod. Mármost csak mulassatok rajtam tovább. Isten veled.~– 10974 4| megbízottak kezében olvad el; a mulasztás bűne legközelebb Musztafa 10975 16| fakadt.~– De hátha az én mulasztásom Kálmánra nézve helyrehozhatatlan 10976 19| Nem fog küldeni, mert jól mulat.~– Olyan dolgok vannak beleírva, 10977 1| hogy kortársaival együtt mulathasson. Másik hibája meg az volt, 10978 6| hálószobájába távozott. Azok mulathattak tőle reggelig: – Hátszegivel 10979 4| kocsikázni, hol pompás nyári mulatójuk volt, ott kedvenc virágjait 10980 19| lelkész szavai ellenére az ott mulatók nem akarják a pohár mellett 10981 5| hívják magyarul a nyári mulatókat, villa evőeszközt jelent), 10982 6| hasonlóan cselekszenek? Úri mulatság-e ez, vagy csak Hátszeginek 10983 8| akaratlanul úgy intézzük teendőnk, mulatságaink egész napi rendét, hogy 10984 6| mindig gondoskodott a sors jó mulatságáról, ha néha ő fizette is annak 10985 6| tudnak játszani, s azt jó mulatságnak nevezik.~– Az volt pedig 10986 16| mert én lemondok érette mulatságomról, te pedig nem” – ehelyett 10987 2| dolog; de mégis százszorta mulatságosabb, mint éji őrnek lenni Lapussa 10988 1| komédiába, ahol legalább mulatságosat játszanak.~ 10989 6| is.~– Nem találja nagysád mulatságosnak, hogy tegnap nagysádtok 10990 10| számára. Ha megnő, majd más mulatságra tér.~– Lássa, kis kedves 10991 12| távolállóknak pedig különös mulattatására szolgálni.~Általános elgyengülés 10992 18| húzhatja le lábtyűjét, hogy mulattatóját megölhetné.~Szinte jólesett 10993 2| jövök; egész éjjel együtt mulattunk az Angol Királynéban. Mondhatom, 10994 22| ajándokot.~– Köszönöm, domnule, mulczám; nem ez a pénz kell énnekem: 10995 4| kocsizni megy a vásroserdőbe, múlhatlan eset, hogy őt is magával 10996 21| ostromolni fogja. Ha csak rajta múlik, ő bizonyosan megcselekszi.~ 10997 16| nincs-e valami baj.~Lassankint múlni kezdett az éj; az elmaradozó 10998 16| csillagocskák seregestől múltak el a derűben; csak a fényesebbek 10999 8| el magától, még csak egy „multiemescut” (köszönöm) sem küldött 11000 17| marad egy garasok sem; a múltkor szerbiai disznóhajcsárok 11001 1| arca olyan cserfakó, mint a múmiáké, egyik ránc a másikat éri 11002 14| volt Onuctól; valódi román munificencia! Annyi aranyat a menyasszonnyal, 11003 22| pányvákat, s hozzáfogott a munkához.~A vak óriás egyenkint térdére 11004 14| ütenyt: a gépek hallgatnak. Munkájok be van végezve. Kétszázötvenezer 11005 4| vegyíteniük az ezüsthöz, hogy munkálható legyen. Ez nem csalás. Azért 11006 7| fel rá?~Mikor azonban a munkának vége, a fekete arcú ismét 11007 7| magával; minden szemközt jövő munkásnak adott egy-egy aranyat borravalóul, 11008 7| hevert már a gép előtt; a munkások lábaikkal tolták azt félre, 11009 7| leánynak tetszett az ajánlat.~A munkásokat félreállíták a gép mellől, 11010 8| hogy a lelkész is kézi munkával törje magát; kinek a lelkek 11011 19| valamennyit; ott van Drahhowecz, Muntya, Harastary, Brinkó, Baudán, 11012 16| Tudniillik, hogy ezt nevezik műnyelven megnyilalásnak.)~Alig haladtak 11013 6| az ablakokban terebélyes muskátlik és rozmarinbokrok; egyik 11014 13| nyugtalankodni miatta.~Be kellett őt mutatnia a feleségének. E végett 11015 12| kiemelve a takaró alól, száraz mutató ujjával taktust ütve, monda:~– 11016 15| hüvelykujjadat a sárkányán, a mutatóujjadat a ravaszán. A bal csöve 11017 16| pillantást váltott vele, s mutatóujját ajkához érinté; ami tudvalevő 11018 7| érdeklett felek végezték a műtét körüli munkát; belőlük telt 11019 13| világon; megérdemli, hogy mutogassák.~A grófné annyit beszélt 11020 14| volt. Öreg Onuc dicsekedve mutogatá hacukájuknál fogva rángatott 11021 10| szerelmükben. Sehol sem mutogatnak annyi ősz, kopasz agglegényt, 11022 10| igen fogja azt senkinek mutogatni; csak éppen abban az órában 11023 21| arany láttán.~Tréfa volt és művészet, amit eddig tett; csak ezután 11024 17| szíveskedtünk egyszer látni.~A művészetében ekképp megzavart Moor Ferenc 11025 17| üljön; biztosítva őt, hogy a művészetet minden időben igen nagyra 11026 17| ön nincs előítélettel a művészeti pálya iránt.~– Sőt, ellenkezőleg, 11027 21| professzionátus mestere a művészetnek, szembe megostromolja a 11028 17| játszani, hogy kitűnjék művészetük sokoldalúsága.~A beszédes 11029 6| pacsirta torka, s minden művészi mentegetőzés nélkül elfújta 11030 6| Straduariot, hírhedett megholt művésznek drága pénzen megszerzett 11031 17| kielégítése az Olympról alászállt múzsaleányok mendemondáiban, kik saját 11032 18| kerültek ki a bútorok; még muzsikáló óra is van.~Külön pipázó 11033 9| hátas paripával, hat cigány muzsikussal, felkendőzve, pántlikázva 11034 4| eredetére nézve ruméliai muzulmán. Szépapja stambuli defterdár 11035 18| elég lesz kétszáz forint? Na, mosdjék meg szépen.~A „ 11036 10| hintaját, betért hozzá; az oláh nábob nagyon örült a szerencsének: 11037 13| szerettetik. Hozzáadták egy keleti nábobhoz, aki menyasszonyát gazdagnak 11038 16| mint azok a nagyralátó nábobok, akik körülöttünk büszkélkednek; 11039 21| házfödélre lőhetnek, s az amilyen nád, egyszerre lobbot vet, akkor 11040 6| tartja ezt, hanem a pompás nádas tavak miatt, amikben minden 11041 6| sem tanyai házat. Közeli nádasokból lármás vadlúdfalkák vonulnak 11042 23| lehozták a fonott székeket és nádasztalt; felterítettek egy szép 11043 17| szigorú ítélő bírám. Mikor nagyapám házát elhagytam, ez a sátán 11044 5| felolvasója a szeszélyes nagyapának; piruló céltáblája a többi 11045 3| mégis megvárok tőled, mint nagyapától, mint Lapussa Demetertől, 11046 2| megrohanni és inhibeálni neki a nagyatyai parancsolatot, hogy minden 11047 24| bátyám; ámbátor szeretett nagyatyánk minket egész kirekesztett, 11048 13| amióta férjhez ment, soha nagyatyjának levelet nem írt; hogy mind 11049 16| a kártyázásba. Ott igen nagyba ment. Egy este nemcsak hogy 11050 4| egymásnak. Nagyapa, nagynéne, nagybátya, nevelőnő, házikisasszony, 11051 2| köszönöm!”~Henriette e nagybátyai hízelgés után kétszer-háromszor 11052 17| kedvéért, hogy adta el a nagybátyja unokahúgát, hogy lába alatt 11053 12| szembe állva hórihorgas nagybátyjának, fogcsikorgatva kiálta rá:~– 11054 21| postaszekeret vett igénybe a nagybecsű küldemény, mely körülbelül 11055 16| lánchordta teringette. Ez már a nagyidai veszedelem párja! Soha az 11056 10| azt kegyednek, különben a nagyító hír ki tudja mit kürtölne 11057 4| házmesterrel puncsot.~A nagylelkű parancsot meg is fogadá 11058 16| volt ingerelve e rászedett nagylelkűség miatt.~Henriette azonban, 11059 16| tett, mintha csupa merő nagylelkűségből már el is fele tette volna 11060 14| kötni, nem szeretkőzni, nem nagylelkűséget gyakorolni, hanem csak nyers 11061 12| Mire tanított be Lángainé nagynénéd? Versben vagy prózában? 11062 23| aztán eljuthatna Pestre, s nagynénje házánál menekvést találna.~ 11063 25| úrfi csakugyan nem érdemelt nagynénjétől egy jó szót sem. Hinné-e 11064 11| csigavér! Estem én már nagyobbakat is ennél. Az éjjel hidegvizes 11065 2| szakadva a kabátja, az majd még nagyobbat szakad, hát ezt abbahagyta, 11066 5| megeredt, kihajtott, évrül évre nagyobbra nőtt; Henriette nevet adott 11067 22| azonban e mesés mű sokkal nagyobbszerű mérvekben alakult, mint 11068 8| egészen függni látszott, s nagyott sóhajtva mondá magában: 11069 16| De az nem fogja önnek a nagyrabecsülését irányomban csökkenteni, 11070 16| áldozatokra, mint azok a nagyralátó nábobok, akik körülöttünk 11071 4| férfi, kiben semmi magasabb nagyravágyás nincs, egy olyan gyöngéd, 11072 18| parancsoltam.~– Igen! Igen a nagys… maga parancsolta; én csak 11073 6| Addig nem eresztjük tovább nagysádat, míg azt meg nem tanulja.~– 11074 6| örülök, hogy szerencsém van nagysádtokhoz. Jó, hogy előre megírta 11075 18| Eddig azért fizette nekem a nagysága, hogy beszéljek, majd ezután 11076 20| veszni. Könyörögni jöttem nagyságodhoz: ne utasítson el magától, 11077 11| Elmondék neki mindent, amit nagyságodtól megtudtam. A nő reszketett, 11078 9| rákiáltva:~– Nesze a pénzed, nagyszájú! Végy rajta magadnak feleséget; 11079 12| bolond megbántsa valamivel a nagytátit, s ez az egész családot 11080 10| táncvigalom az ottani vendéglő nagytermében volt rendezve, szegény emberektől 11081 4| Mi-it? – szólt elförmedve a nagyúr. – Ön csak nem olvasott 11082 22| fogadtatást ígérem.~Megannyi nagyúri kegyelemdöfés Szilárd szívének! 11083 22| legyen.~– Mi?~– Ha jártál nagyvadra, uram, medvére vagy bölényre, 11084 16| különbséget, ami köztük és a nagyvárosok házfeltörő, zsebmetsző bandái 11085 6| lenne belőle?~És folytonosan naiv szívességgel ostromolja; 11086 13| azzal a könnyű, természetes naivsággal, mely annyira lefegyverző 11087 6| gyönyörű nagy állat volt: nálamnál két fejjel magasabb, olyan 11088 4| neki, hogy jobbat nem kap a nálánál.~– Én csináljam önt be hivatalba