Jókai Mór Szegény gazdagok Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
11089 2| ember. Délután be fogom nálatok mutatni; meglátod, Matild, 11090 16| tőle. Aki először látja napfelköltekor maga előtt az alföldi pusztát, 11091 16| eltisztulnak róla a kelő napfény elől, amint e mérhetetlen, 11092 14| világon. Aki még azt a felső napfényes világot látni akarja, ahol 11093 6| eltartani úri módon, holta napjáig!” Furcsa emberek ezek!~A 11094 17| új darab. Néha vannak jó napjaik is: mikor vásár van, vagy 11095 10| arról még bizonyosabb, hogy napjaim meg volnának számlálva.~– 11096 14| akkor kezdődnek majd a mi jó napjaink.~Az öreg Onuc szívét annyira 11097 6| két napot jegyezhetett fel naplójába, mely után azt írhatná: 11098 16| jól, hogy Henriette egy naplopó fickót szeretett leány korában, 11099 17| magamhoz hasonló rongyos naplopókkal, s ha nagyon megszorulok, 11100 16| hírében áll, az háttal áll a napnak az asszonyi szívek ellen 11101 16| kártyaadósság olyan, amit két napnál tovább fizetetlen hagyni 11102 8| ellentétes lemondást.~Azon hosszú napokban, midőn Hídvárott egészen 11103 21| Szerencsére a tiszt olvasta Napóleon moszkvai hadjáratát, emlékezett 11104 4| maga, mégis éjjelt kell nappallá tenniök, hogy elkészüljenek 11105 11| azóta sem az éjszakát, sem a nappalt nem különböztettem meg; 11106 22| hajtóvadászat hálója így napról napra összébb húzódik egy 11107 14| szép zöld fűben, a forró napsugár elől hangafa árnyékában 11108 8| mulatság, hanem keserves napszám.~Ez előtte egészen új tünemény 11109 8| közügyeket koldulni hagyja! A pap napszámbul él, a nép azután természetesen 11110 6| is el tudnám tartani, ha napszámos volnék is.~A társaság nagyon 11111 18| ártatlan vagyok, mint a napvilág. Ne higgye, nagyságos úr, 11112 17| amik sohasem találkoznak a napvilággal.~Vámhidy, mint szolgabíró, 11113 16| hatása volt a pusztán felkelő napvilágnak; ő nem látta az arany felhőket, 11114 10| talált egy tájat, s ugyanazt napvilágnál egészen másformának szemléli.~ 11115 14| leányomat?~– Ne jussak ki a napvilágra addig, amíg azt nem teszem.~– 11116 2| óra hosszat aludt mély, narkotikus, halott álmot, amikor aztán 11117 4| által elárult penzumok – in natura.~János úr bosszúsan járkált 11118 4| itt kikeresztelkedett, s naturalizáltatta magát. Fiát már mint nemes 11119 14| beszaggatá; a neutrális nedv zuhatagban tódult a padlatra, 11120 16| napot üdvözölni. A harmattól nedves zöld vetések között a végigsietők 11121 17| mindkettőjük szeme elkezdett nedvesedni, akkor aztán elfordultak 11122 4| ezüstedényben nem kell semmi nedveset sem főzni, sem tartani; 11123 22| semmi növényélet nincs, nefelejcsek virítanak.~Itt Szilárd megpihenteté 11124 2| beatus ille, qui procul negotiis” stb.~– Jól van, no. Elég, 11125 20| után, kire ismert a Fatia Negrában, hogyan került ismét haza, 11126 14| abból ötvenezer magáé Fatia Negráé, húszezer az öreg Onucé.~ 11127 7| már büszke volt a Fatia Negrára.~ 11128 6| mérföldnyi vonalban jön elő négy-öt durván faragott kereszt, 11129 25| járt sehova, és viselte a negyedévi divatot; csak hogy perét 11130 16| mérföldnyire az előttünk levő, s negyedfélre a mögöttünki állomástól, 11131 23| semmi olyanforma házra; a negyedik végre azt felelte az úrnőnek, 11132 23| medvebőrre, harmadikat, negyediket és ötödiket a fegyvertárban 11133 8| lovára ülhet; innen egy negyedóra alatt kivezetheti a járt 11134 2| kemény kőlócákon panaszos negyedórácskát bólintgatni; – biz ez nem 11135 6| ahol semmi út sincs. Egy negyedórányi távolban látszik valami 11136 16| meghallgatta a sors; mire még egy negyedórát haladtak, mind a négy ló, 11137 4| hívattak. Egy másik orvos, ki negyedórával előttem volt annál a fiatalembernél, 11138 6| vendéglőben töltötték; ott mind a négyen nagyon keveset beszéltek: „ 11139 16| szíjra kötött tarsolyából két négyes csövű pisztoly agya kérkedett 11140 4| Henriette egyszer, amint az óra négyet ütött, hogy Kálmánnak haza 11141 6| való üres süteményeket, négyet-ötöt markolva össze, mintha nagyon 11142 7| poraranyért fizet a bányásznak négyszáznegyvennégy forintot, ugyanaz pedig 11143 1| hadiköntöst visel, még a négyszegletű csákó is fejére van csatolva, 11144 10| egy félórát sem töltött négyszemközt egymással: meg voltak esketve, 11145 18| dolgát. Most már igazán úr; négyszobás szállást tart, előre fizeti 11146 6| régi modorú úri lak: elöl négyszögletes oszlopokkal osztályozott 11147 22| melynek területe több száz négyszögmérföldet foglalt magában.~Gerzson 11148 18| tovább a váltót, hogy a negyvenből negyvenezer legyen. Ön tönkre 11149 15| abból állt, hogy Makkabesku negyvenen túl levő férfi lehetett 11150 18| valakinek másnak kellett abból negyvenezret csinálni.~János úr nagyon 11151 25| volt váltó. És így összesen negyvenhat forint és huszönöt garas, 11152 19| panaszkodik amiatt, mikor negyvennyolc óráig nyeregben ül, s hallgatja 11153 21| hogy vele töltsék az időt. Néha-néha hátratekintve, látták, mint 11154 21| fogadta őket mindenfelől; nehányan sebet is kaptak: de egy 11155 21| észre lehete venni, hogy nehányat az útfélen levő nagy jegenyefákból 11156 8| egész mondatokat ír fel Nehémiás prófétából; akit én innen 11157 14| különbséget tenni. Az egypár nehezék azonban esztendőn át száz 11158 14| magukban, hogy ha egypár nehezékkel kevesebbet adnak oda, mint 11159 16| ott időzéssel azt a gyanút nehezítse magára, mintha egy kis előlegezett 11160 11| olyan jó célpont volt egy nehézkesen kapaszkodó fekete alak; 11161 7| mikor kijön. No, hát!~Ez a nehézség legyőzte a leány vasakaratát.~ 11162 17| becsvágyát fölébresztve, e pálya nehézségeit s tehetsége korlátoltságát 11163 4| szólt hozzá Lángainé, hideg, neheztelésteljes arccal, melynek fehér márványa 11164 13| erős ész ellenében –, ne nehezteljen, hogy nehány bizalmas szót 11165 2| No! Hát a vége! – szólt neheztelő bámulással Demeter úr.~– 11166 10| álpeseinek, amik lidércnyomással nehezültek szívére, s a válaszfalak 11167 19| kapott meg, hogy Henriette– nek nem történt baja.~A gróf 11168 6| csinálni odakinn! Megadták néki. Nekem kellett felmennem 11169 25| fizetett, kellett volna pedig nekie fizetni hét forintot a szállásért, 11170 21| egynek a lovára felkapott, s nekieresztett kantárszárral rohant a távozó 11171 4| volt takargatva, s mohón nekiesett a benne foglalt iratoknak.~ 11172 7| izmos két férfi mellével nekifeszülve, taszított ismét rajta. 11173 6| reggel nagy, sűrű ködben nekiindítottuk a hajtókat, míg magunk a 11174 14| megrendült; azután bátran nekiindult; az oltárhoz lépett, megragadta 11175 1| tüzes vérét; képes volna nekimenni egy ármádiának, ha megharagítják, 11176 18| szegfűgombával, s azzal nekimérte a lábait a járdának, egypár 11177 22| kikeresni az erdőben, ahol nekitelepedjünk, s a zsákmányul esett proviantot 11178 21| sarkantyúba kapta paripáját, s nekivágtatott a kalandornak, ki a híd 11179 11| senki sem, tehát én!~A rabló nekiveté vállát az ajtónak, s iszonyú 11180 14| szurokfáklyát, s izmos vállát nekivetve a roppant kádnak, egy kétségbeesett 11181 22| őket egyedül, s megmutatom nektek, hogy ezek is csak halandó 11182 5| látnád, észrevennéd, hogy nélkülöz; ő nem kérne új ruhát, de 11183 5| hozzá van szokva minden nélkülözéshez, te is; az kevéssel megelégszik, 11184 5| elhanyagolt. Pedig még az, akiért nélkülöztem, nem is adott egyéb jutalmat, 11185 6| Én nem hálok idebenn.~– Nem-e? – kérdé elcsodálkozva a 11186 14| farkas sötétjével, nyelvem némasággal, csontjaim belső szaggatásokkal; 11187 16| Különben is jó étvágya volt, a nemebédelés, a sok méreg az úton meg 11188 7| csinosabb, a másik rongyosabb, némelyiknek vagy vize nincs, vagy aranya, 11189 6| De éjszakára csináltunk némelykor gunyhókat fenyőgallyakból; 11190 10| legalább az ő irányában – nemesen érző lélek. E perctől fogva 11191 18| fizetni az ördöngös vámot a nemesküvés hídján való átjárásért mindennap! 11192 15| állnak családi kincsei és nemeslevele. A bezárt szekrény kulcsát 11193 15| büszke ember, és sokat tart a nemességére. Megvárja, hogy őt domnulénak 11194 1| kifésülni; ami egy nervőz német grófnétól elég magas és 11195 2| kölcsönkönyvtárából ami csak németre fordított francia regény 11196 2| hármat egymással keverve, németül éppen csak olvasni, érteni 11197 19| elég kötelességük van saját nemzetiségük irányában, elég, ha azt 11198 17| kiskorú vagyok, hanem ha a néném neve is ott állna, akkor 11199 12| s azzal engedte magát nénjétől bevezettetni.~Lángainé egy 11200 23| szenvedélyes vadász, felhasználta a népbabonát, hogy potom áron megvásárolja 11201 17| énekeltek magyar és rác népdalokat; egy öreg szerb látta, hogy 11202 8| fordítom arra, ami Istené és a népé, akik minálunk a legszegényebbek.~ 11203 19| Mit tehetett volna szegény népeért ennyi erő, ennyi gazdagság 11204 22| elállatta az utakat vasvillás népekkel, hogy ezúttal a Fatia Negra 11205 19| hogy népünket a mívelt népfajokkal egy sorba fogjuk emelhetni. 11206 8| embert, ki az Isten háza, a népnövelde számára koldul. Jaj annak, 11207 1| neki a penzumokat Cornelius Neposból és Virgil Bucolicáiból.~ 11208 9| tele van a hegytető vidám néppel, ekkor tartják a hírhedett 11209 19| Hatalma, pénzből eredő népszerűsége oly erőssé tevék őt a természet 11210 17| utolsó férfi volt nálunk a népszínműénekes. Szép hangja volt, szerették 11211 9| a vidéken egy sajátságos népszokás: a leányvásár.~A bihari 11212 19| hittünk elérhetni, hogy népünket a mívelt népfajokkal egy 11213 1| mindennap – kifésülni; ami egy nervőz német grófnétól elég magas 11214 22| vak éles hallású fülei már neszelték az ismert lépteket, mikor 11215 7| csattogás, őrlés hangjai neszeztek elő, mintha munkában levő 11216 23| olyan nagy hangja van minden nesznek.~Azt képzelé kivenni a mély 11217 23| elől is eltakarták.~Az éj nesztelen volt, az erdő sötét; robogó 11218 19| elfojtá a benne levő tüzet, s nesztelenül elhagyván a méhest, végigment 11219 9| olyan hatalmas, mint ő, ha netán háládatlanul lázadást merne 11220 14| azoknak fenekeit beszaggatá; a neutrális nedv zuhatagban tódult a 11221 13| jutott eszébe: ah, azt a névaláírását Henriette-nek ő ismerte 11222 17| éhezem, büszkélkedjenek a névben, amihez én sáros csizmámat 11223 5| ember, virág vagy csillag neve-e; ezt senki ki nem találhatja, 11224 4| ami nem igaz, mert a te neved Szilárd; ahhoz pedig nem 11225 12| meg Henriette és Kálmán neveiket is, vagy pedig csak a magáét 11226 19| Előre tudtam, hogy nem fog a neveikről tudósabb lenni uraságod – 11227 4| feleség is csak a pompa nevelése végett szükséges;~hogy durva 11228 6| balgaságokat mond. Maga neveletlen gyermek; ha én nem volnék, 11229 4| pedig jelen esetnél még neveli a méreg hatását, de én mindjárt 11230 6| ki a szalonok légkörében nevelkedett, abban, hogy egy rongyos 11231 1| mintha egy fejedelem leányát nevelné, hogy legyen kivel megértetnem 11232 12| aztán szépen visszamenjen a nevelőbe, valami bolondot ne csináljon.~ 11233 12| nagyapja házához elcsalja a nevelőintézetből.~– Tehát könyörög, hogy 11234 2| színházba megy. Henriette a nevelőnővel a nagyteremben zongorához 11235 8| ahhoz nagy bajjal alkalmas nevelőt szereztek, Margari barátunk 11236 5| édes barátom? – Akit arra neveltek, hogy maga semmihez ne értsen, 11237 5| rangotok, gazdagságotok felől; neveltessétek őt aszerint.~A gyermek két 11238 19| azért gyermekeiket franciául neveltetik, de azért falvaikban össze 11239 2| az nem illik.~– Így van nevelve – szólt mérges leptetéssel 11240 24| meghalt Lapussa Demeter nevének jutott ki. Ő sem szerette 11241 12| akarok? János! János, kérlek, nevess egy kicsit. Haha! Ez a jámbor 11242 16| báró kacagott rá.~– De ne nevessen, mert úgy van. Hanem hát 11243 3| magát itthon.~– Óh, hohó! – nevete János hetykén. – Nem Matild 11244 6| minden embert ellepett a nevetés, csak Margarit nem, aki 11245 6| nem tudta, a többiek min nevetnek; el volt kábulva egy szó 11246 19| Én nem látom, hogy mi nevetnivaló van ebben a kérdésben – 11247 6| gömbölyű képű, eleven hölgy, nevető kék szemekkel, bánathoz 11248 6| fegyver ravaszát, ami nagyon nevetséges állás.~Henriette-en hideg 11249 10| ezt ott senki sem találja nevetségesnek.~Mindezek úri erények. Henriette 11250 11| Hátszegi nem talált semmi nevetségest ez óhajtásban.~– Nem kell 11251 4| hogy tivornyakedvelő és a nevetségig ínyenc;~hogy hiú, mint egy 11252 21| ártalmatlanná van téve, hogy ezentúl nevetségnek tartották volna arról szót 11253 17| fölkeresett, részvevőnek nevezé magát; kikérdezett, hogy 11254 4| való szerencsétlenségnek nevezem azt. Most méltóztassék az 11255 1| magyarázhattak, amit akartak.~Sőt még nevezetesebb dolgok is történhettek ennek 11256 22| szerencsétlen halálával annyira nevezetessé tett.~Ez útnak azonkívül, 11257 13| Aradon.) Akik a jobb körök nevezetességei voltak, azoknak bevezetéséről 11258 9| összetakarított, nem is nevezték másnak, mint a „gazdag Misule”.~ 11259 19| nem szeretek találkozni.~– Nevezzen meg valakit közülök.~– Akár 11260 11| reszketnek a kezeim most is. Nevezzük őt ezután az ismeretlennek. 11261 2| öccsét fenyegető veszélyt, névnapra kapott Szűz Máriás aranyát 11262 10| ugyanazon ember; de miután e névnek már olyan bűvereje van a 11263 21| Szászvárosba, – s az ágyú névre úgy szétrepült az egész 11264 6| ott is megtalálta valami névtelen, valami kimagyarázhatatlan 11265 21| tudja mennykő miféle más vad nevű emberek.~– Úgy? Brinkó et 11266 17| korcsmáros, „azért nincs kitéve a nevük. Belépti díj első hely tizenöt 11267 9| nyalka házasulandó legények, nézegetik a portékát, szóba ereszkednek 11268 16| úr megint gyanúsan kezd nézelődni a bakról.~– Te Jóska, nekem 11269 17| hogy hát cédulahordozónak nézem-e én őtet, még jutalomjátékára 11270 12| számadásodban minden görbe nézés, minden büszke mondás, amivel 11271 12| hogy a májamat metszi a nézése. Előmbe ne bocsásd!~– Pedig 11272 6| foglalja el a lelket, mely nézésébe hamar belefárad, s aztán 11273 9| beleolvadva az égbe.~– Mit nézesz itten naphosszant, Juon? – 11274 17| tudom, hol vette e keserű nézeteket, mert még egészen gyermek.~ 11275 1| termettel; az ember nem nézhet rá anélkül, hogy kedve ne 11276 22| mellének szegzett pisztollyal nézhetnénk egymás szemébe, s beszámolnánk 11277 6| szemei is ilyen álmatlanul nézik annak tündérragyogását e 11278 23| ő nagyon fekete sorsnak nézne elébe.~Bizonyára ő nagyon 11279 5| futóbolond, akinek az utcán utána néznek, sem magamat elölni sem 11280 17| ha senki sincs is még a nézőhelyen; azt mondja, hogy a halogatás 11281 19| futamnak vége volt, leszállt a nézőhelyről a pályatérre, ahol egy körben 11282 4| ellentét volt egy harmadik nézőre nézve.~Mikor minden papiros 11283 24| De mortuis aut bene, aut nihil.~Hanem fennmaradt számára 11284 6| kezeit.~– Uram, ne hagyj el! Nini, biz a nagyságos úr! Jaj, 11285 13| helyen állna képed, ahova más nőarcnak még csak árnyéka sem vetődnék 11286 2| gavallér. Valóságos eredeti noble ember. Délután be fogom 11287 8| Kecskéim és feleségem.~– Nőd is van? Szereted?~– Szeretem-e? – 11288 4| leány a család akarata ellen nőddé legyen. Bíztatok a nagynéne 11289 16| embernek tartasz arra, hogy nődnek – atyja helyét pótoljam. 11290 13| beszélni kezdtek, eltűnt a növeldéből, s úgy látszik, hogy e szökésre 11291 25| minden hónapban más alakot növelni?~A sok sikertelen keresés 11292 5| csodás tenyészetű délszaki növényeknek, amik nem hullatják el leveleiket 11293 22| magasban, ahol már semmi növényélet nincs, nefelejcsek virítanak.~ 11294 5| állhatatosságot.~Ezen szép növénynek az a csodás tulajdonsága 11295 4| amott a levertség nőttön növése igen mulatságos ellentét 11296 1| fejének, míg kellő arányba növi magát. A kis kegyenc tökéletes 11297 7| ördögtől sem.~Azzal indulásra nógatá szürke lovát; az megindult 11298 2| támad, megint felébred, és nógatja a frátert, hogy olvassom 11299 10| alázatos lesz, mint illik olyan nőhöz, akit mindenki irigyel azért, 11300 8| parancsolni, hogy újra ne nőjön, mint a körömnek, arra azonban 11301 10| másokat meghódítani, mint a nőket és a gyermekeket. Ez az 11302 11| imádságomban is csak a szent nőkhöz fordulék, hogy férfi neve 11303 6| rozmaring sohasem virít; csak nől, csak zöldül, de nem virít. 11304 10| kiálta a körülállókhoz:~– Aki nőmre egy tiszteletlen pillantást 11305 1| hetvenkedés a család öregét és nőnemen levő tagjait illően megrettenté 11306 17| hangoknak, hogy a szereplők mind nőneműek férfiruhában.~– De hát hogy 11307 12| csinált már az úrfi megint? Nonono, csak nem kell szeleskedni; 11308 8| szép, mint te vagy! – Buna nopte, domna!~Azzal nem várva 11309 14| felosztjuk a nyereséget, buna noptét kívánunk egymásnak, s azzal 11310 8| lesegíteni jött volna ide.~– Norok bun, domna! (Jó estét, asszonyom.)~( 11311 6| folyt az ajkáról a szép nóta, nem lehetett azt elképzelni, 11312 6| mint mondá, azért a szép nótáért, amire őt tanították, s 11313 6| mert a vén Ripa is tudja a nótáit. Tetszik tudni, hogy a nagyságos 11314 6| Nem maradt-e valami új nótája a Marcinak?~– Maradt biza, 11315 7| van valami szomorú, mint a nótájában; kevés oka van a nevetésre. 11316 23| hogy hol álljon meg kedvenc nótáját dalolni, egyet kerülve a 11317 12| majd külön, majd kollektív nóták alakjában, azokat felolvastatja 11318 17| mint egy második peleskei nótárius, felrontott a színpadra, 11319 18| egy jurátus tabulae regiae nótáriusnak rendes napi kötelessége 11320 16| rozmarinbokorról meg a szomorú nótáról.~Gerzson úr fejét fél tenyerébe 11321 10| olyankor szeretik nagyon a nőtárs közellétét, amidőn egészen 11322 6| hegedű, nem érte be egy nótával, egyik dallam a másikat 11323 5| amilyen nem szokott minden nőtlen férfi szobája lenni. Olyan 11324 10| gyöngédebben vallomást kérni a nőtől?~– Kívánja, hogy írjak neki?~– 11325 1| Lángainé bátyja, János, notorie a legunalmasabb ember a 11326 25| levél! Azóta milyen magasra nőttél, mennyi leveled támadt. 11327 4| izgalom, amott a levertség nőttön növése igen mulatságos ellentét 11328 25| egy eltűnt testvérhez, kit nővére tárt karokkal fogad, ha 11329 9| él meg ott a havasok közt nyájaival együtt, mivel táplálkozik, 11330 9| rá tudja őket a szomszéd nyájakra uszítani; maga is sokszor 11331 1| megszólítsa édes, vékony, nyájas hangon.~– Nagyságos úr.~ 11332 12| megrövidíti. Nem használ semmit a nyájaskodás. Amit ez öregember föltett 11333 11| neki lenni, és védelmezni a nyájat.~– S mi lesz ezalatt kecskéivel, 11334 10| egyszer tereli azon völgybe a nyáját Juon, hol Marióra lakik, 11335 10| alszik, a hó el ne temesse nyájával együtt, szüntelen alá s 11336 9| Együtt járt-kelt vele és a nyájjal, segített neki a kecskéket 11337 7| Fatia Negra, karját a lyán nyaka körül fonva, sorba vezette 11338 14| azok szikrákat ugrattak elő nyakából, fülei hegyéből, s meggyőződtek 11339 22| akkor szökjél oda, s vágj a nyakához. Egyebütt ne vágd, mert 11340 10| Fatia Negra – letépett a nyakamból: azok a fekete függők, amiket 11341 6| volt a torkom, mintha az én nyakamról vettek volna már mértéket, 11342 18| csakhogy egyszer valakinek a nyakára leülhetett, rázhatja az 11343 3| egyik gyermekét lerázni nyakatokról, akkor ennek sem akarok 11344 7| termet szoborszerű idomait, nyakától le egész kebléig tízsoros 11345 10| ragyogó gyémántszeme. A nyakboglár pedig egy pillangót ábrázolt, 11346 10| egy pár fülönfüggőt és egy nyakboglárt. A fülönfüggők, mint szinte 11347 7| Anica sem a fején, sem a nyakfüzérén viselni, hanem zsinegre 11348 1| sok igazgatnivalója van nyakkendőjén, szokta simogatni öltönyeit, 11349 10| egyszerű karika függőket és nyaklánc helyett egy fekete bársonyszalagot.~ 11350 18| azután meg utánaszaladt, nyakon fogta, megtépázta, hogy 11351 1| amellett magas, kemény nyakravalója sokat látszik könnyíteni 11352 6| villával minden falatot a nyakravalójába ne rakjon.~Ennyi hölgy előtt 11353 18| gazember! – szólt, hirtelen nyakravalójánál ragadva meg Margarit. – 11354 1| Vén, fekete frakkos, fehér nyakravalós szolga, régi cseléd, de 11355 6| lesen, nem vágtattam lóháton nyaktörő helyeken keresztül, kivált 11356 9| felfűzött arany, ezüst pénz nyakukban, cifra szövött kendőik a 11357 6| trécseljen most, mikor a nyakunkba esik a jég, hanem vezesse 11358 7| nálad, az egész gubernium a nyakunkon van! Domnule, olyan bolond 11359 17| aztán a kocsmáros egy egész nyaláb belépti jegyet hozott Szilárdnak, 11360 9| s azután jönnek a vevők, nyalka házasulandó legények, nézegetik 11361 11| A nő reszketett, mint a nyárfalevél. Óh, én pedig úgy éreztem, 11362 6| haja borzad, ott vágtatva nyargalni keresztül, meredeken lefelé, 11363 21| fenyegetődzve a város alatt nyargalózni; néha oly közel jött hozzájok, 11364 6| arabomon ültem; amint vágtatva nyargaltam, mint a szél, egy helyett 11365 10| főnemesség gyülekezni kezd már a nyárszak vége felé; ott igen vidám, 11366 14| verjen meg a csontszáradás és nyavalyatörés; undorodjam ételtől, italtól 11367 16| az ostor végét, sebesen a nyél körül tekergetni, s azalatt 11368 7| ezüst veretes török kés nyelét. A nyeregkápából mindkét 11369 2| szilaj szemekkel, egyet nyelt utána, azalatt elkészült 11370 2| már az angol és francia nyelvben, sok hiányzik-e még, hogy 11371 14| szemeim farkas sötétjével, nyelvem némasággal, csontjaim belső 11372 11| Fatia Negra (bocsáss meg nyelvemnek Domne Zeu!) még játszott 11373 13| mindent elmondott neki, ami a nyelvére akadt.~– Kedves barátom, 11374 8| pengőt havonkint egy olyan nyelvért, amit csak a parasztok beszélnek!~ 11375 1| szinte nem sejtenek a latin nyelvhez, amaz ifjúkorában még nem 11376 8| mondom, hogy válasszon más nyelvmestert; hanem rögtön küldök érte, 11377 1| történhettek ennek a fatális diák nyelvnek a közvetítésével, amiket 11378 6| Hát azoknak valami külön nyelvük van, mint a „Párizsi titkok” 11379 9| meg tudja babonázni, ért a nyelvükön, s tud velük mindenféléről 11380 16| ami tetszését éppen nem nyeré meg.~– Te, Jóska, az a gyeplűs 11381 7| veretes török kés nyelét. A nyeregkápából mindkét oldalon egy-egy 11382 8| összetoldozá a szétszakadt nyeregszerszámot és kantárt; felnyergelé 11383 7| szólt az öreg hidegvérrel, nyeregszorítóját szűkebbre csatolva. – Egy 11384 14| lesz verve; felosztjuk a nyereséget, buna noptét kívánunk egymásnak, 11385 10| mondá, hogy még nem mer a nyereségnek örülni, mert útközben megint 11386 7| mint pénzről, aranyról, nyereségről!~– Jer, Onuc, nézd meg az 11387 7| vezérünk lettél, másfél annyi a nyereségünk, mint azelőtt, s olyanok 11388 4| lehetett elcsalni. Szüntelen nyerészkedett, s a nyereség illataiban 11389 7| gyorsasággal veté fel magát nyergébe. – Nem fél a fekete pofa 11390 19| Egyszer felébredek a nagy nyerítésre: Nagy világosságot látok. 11391 8| igyekezett hazafelé. Egyre nyerített; tán menekvési örömében.~ 11392 11| nyújtanunk a beszédet, hogy időt nyerjünk.~– Mondjad neki, hogy elébb 11393 16| rá kártyázni: átkozottul nyerne! No, mert tudja, kedves 11394 1| dühben van. Pedig hát mit nyernél vele, ha megölnék? Fia van, 11395 18| hogy a perét meg fogja nyerni. Ez egyike azon eseteknek, 11396 21| millió értéket képviselhetett nyersen is.~E becses küldemény mellé 11397 18| pártfogója közbenjárása által nyertet, s azzal aztán minden további 11398 7| forintnál száz forintot nyerünk.~Ezért a találmányért az 11399 21| aranyat, ami már meg van nyerve, s kergetni indulnak a százszor 11400 22| Végighaladtak Skeritorán, Nyiágrán, egész a vidrai hegyzuhatagig, 11401 22| valamelyik mágnás tagja, tán a „nyilas”, a zodiakusi sportsman, 11402 2| mely őt elkapja, vagy egy nyilás, melyen kiröpüljön, vagy 11403 11| keresztgerendával, egész nyílás támadt már az ajtófél között, 11404 6| tőlem volt egy szűk üreg nyílása, amilyen száz is van ott 11405 8| vezeté ki úrnőjét a hegyek nyílásaig, ahol a járt úttal ismét 11406 9| kecskéit őrzé, egy barlang szűk nyílásán át valami fájdalmas nyöszörgést 11407 14| elsütögeti a visszhangos barlang nyílásánál.~Amíg a Fatia Negra meg 11408 14| azt, egy az oltáron levő nyílásba megfordított végével tűzve 11409 24| hallotta, hogy báró Hátszeginé nyilatkozata már megérkezett afelől, 11410 10| az elpárolt kedves felől, nyilatkozatai, hogy soha e tájra nem akar 11411 5| sóhajta fel.~– Tehát ezen nyilatkozatodban megnyugodhatunk?~– Meg – 11412 25| hazaédesgesse. Valóságos szerelmi nyilatkozatokat közlött valamennyi hazai 11413 4| volt, közepe pedig édes nyilatkozatokkal tele. Ezt a penzumos könyvet 11414 4| vagyok végül azon őszinte nyilatkozatomat kimondani, miszerint:~egy 11415 7| bizalomért, amiben annak szerelme nyilatkozott, s rögtön előhúzva kis török 11416 13| felől a legtiszteletlenebbül nyilatkoztak; az utóbbi nevezetesen nagyon 11417 19| nyomorult gyáva embernek nyilatkoztatom: ha meg akarja tudni, hogy 11418 5| gyermeknek nincsen védelme, hogy nyilatkozzék szívének érzései ellen; 11419 23| amelynek ablakai a parkra nyílnak; a cselédségnek pedig a 11420 10| víg úri társaságok előtt nyíltak meg. Vidám estélyek, kirándulások 11421 6| egymástól ébredve keltek nyirettyűje alól, a legremekebb változatokban. 11422 4| a chatouille-om kulcsa. Nyissa ki azt; talál benne egy 11423 1| bocsátják be a kis Makszit? Nyissák ki az ajtót a kis Makszinak, 11424 22| mikor álmodik, hisz ő nem nyithatja fel szemeit, hogy azt mondja, 11425 18| ha Promontorban Margari nyitja ki előtte a hintóajtót; 11426 4| aztán csak ki kellett neki nyitni az ajtót; a csomagot elébb 11427 16| csárdaajtónak tartott, s azt nyitogatni próbálta.~Henriette valami 11428 1| akar?~A komornyik éppen nyitotta előtte az ajtót, mire aztán 11429 2| folytassa.~Valahányszor a kaput nyitották oda alant, Demeter úr mindannyiszor 11430 23| Az uraságnak azt a szobát nyittassa fel, kedvesem, amelynek 11431 11| Tegnap óta egyre fekszik; nyög és reszket; tegnapelőtt 11432 23| Kiáltani akart rájuk: lihegve nyögé: „ne! – ne! – ne!” vagy 11433 9| hallatszott a fájdalmas nyögés a barlangból, bement érte: 11434 11| halálos fájdalom erősen nyögni kényszerítené, eltemette 11435 11| Folyvást reszketett és nyögött, mint egy hideglelős ember; 11436 20| fel sok ideig, fennhangon nyögve: „én istenem, én istenem!” 11437 9| nyílásán át valami fájdalmas nyöszörgést hallott: volt bátorsága 11438 18| azért hát most már csak nyöszörgött, és sántított mind a két 11439 19| ablak ki volt világítva, a nyolcadikba besütött a hold. Az volt 11440 25| hét forintot a szállásért, nyolcat az ebédért, hármat a mosásért, 11441 18| esztendőre, a nagyságos urat nyolcra, tégedet tizenkettőre; mármost 11442 14| az életveszélyes küzdelem nyomait hamar kiheverte. Anica még 11443 22| vezet.~– Az derék. Ön tehát nyomára akadt valaminek? Nem tévút-e 11444 7| úgy, hogy az arany még egy nyomást kapott, s mármost kettősen 11445 11| úgy behajlott az ajtó a nyomástól. Ezen a nyíláson keresztül 11446 6| maga rémregénye, a maga nyomasztó kísértete.~Néhol hallgatag 11447 17| János úr.~Vámhidyra oly nyomasztólag hatott, hogy a fiatalember, 11448 16| Negra! – felelt rá komoly nyomatékkal Gerzson. – Felöltözött-e 11449 17| amelyben pedig az ön neve is nyomatékosan szerepel.~– Tán valaki nekem 11450 21| már egészen a híd végéig nyomattak az ulánok által, amidőn 11451 4| Szilárdot.~A hívott abban a nyomban megjelent.~Egyike volt azoknak 11452 6| csak azt mondta, hogy nem nyomja egyéb, mint hogy nagyon 11453 6| hogy mondja meg hát, nem nyomja-e valami a lelkét, csak azt 11454 22| amellett, hogy hivatalos terhek nyomják vállait, elfeledé a rablót, 11455 22| magadat, megöl. Ha el talál nyomni, kiálts; én odarohanok, 11456 17| látok magam előtt, szememre nyomom a kalapot, s azt mondom: „ 11457 17| tizenöt. A színészkedés, a nyomor és a korai borotválkozás 11458 6| ujjával; másik karját, azt a nyomorékot, a delnőnek nyújtja, ki 11459 25| járja az országot, keresve a nyomort, és küzdve azzal, s nevetve 11460 1| Lapussa János! És kinél? Egy nyomorú semmiházi Hászeginél a vendégfogadóban! 11461 20| azért, hogy magamat ilyen nyomorulttá tettem, őrült vagyok, ugyebár, 11462 17| kívánhatják ők, hogy cifra nyomorúságukat újra megosszam; Én magam 11463 10| homlokomra, hogy a karika mély nyomot hagyott a bőrön, s azzal 11464 22| tudatlan a bűnben, de így nyomrul nyomra mégis majd csak rá 11465 6| lehetetlen, hogy le ne nyomtassam valami itallal azt a zsíros 11466 17| klasszikusok. Pedig nincsenek neki nyomtatásban, csak ahogy eszébe jutnak 11467 17| rá szükségem, amíg el nem nyomtattuk a búzát; azt beragasztották 11468 7| fedezték őket, hogy soha nyomukba nem jöttek, hogy a hatóság 11469 7| szórnád a kivertet; erről még nyomunkra jön valaki. Aztán ez már 11470 8| s fél kézzel a sziklához nyomva, hátát a falnak vetette, 11471 6| akármilyen úri vendégnek. Nyoszolya is van elég; ez lesz a nagyságos 11472 6| hölgyeket a benyílóba, hol magas nyoszolyák a gerendáig voltak vetve 11473 14| mézes búzát – suttogá a nyoszolyóasszonyoknak Onuc, aki ezt a szertartást 11474 14| leánya, a vőfélyekkel és nyoszolyóleányokkal. Anica most is szokott szabású 11475 23| szokta találni: fegyverek, nyugágy s a vizeskorsó az asztalon.~ 11476 20| pillanatra, akkor odasuhant: nyugágyára tette a folyamodást, ott 11477 23| kénytelen volt ledűlni pihenni a nyugágyra.~Néhányszor végigborzadt 11478 12| Demeter úr, indulataiból epés nyugalmába visszatérve, leányhoz fordult:~– 11479 5| ha föláldozza szívét a te nyugalmadért!?~– Hallgasson meg engemet, 11480 23| Hídvárról elhozott, s százszorta nyugalmasabb a rémséges erdő, álmukban 11481 5| elhatározott; én bámultam azt a nyugalmat, amivel családjához beszélt, 11482 16| Jól van, Henriette – szólt nyugalmát összeszedve –, használja 11483 6| mert a hölgy atyja, egy nyugalmazott tábornagy – különben is 11484 25| kivált, mióta a huszártiszt nyugalmaztatta magát, s állandóul Aradon 11485 11| vagyok kötve; nekem csupán nyugalomra van szükségem, egypár nap 11486 11| Gondolja csak, nagysád, ez a mi nyughatatlan barátunk, nem érve be azzal, 11487 4| hogy amitől a sírban nem nyughatik, amitől elkárhozik, azon 11488 10| a vénasszony azonban nem nyughatott a lelkétől, másnap elhozá 11489 19| várjunk reggelig.~– Addig nyugodjék kegyed békével. Egyszerű 11490 25| kellett a szomorú tényben nyugodnia: Kálmán adósságait egyébiránt 11491 4| siker felől.~– De én mégis nyugodtabb volnék, ha azt tudnám, hogy 11492 4| midőn Henriette újra elkezde nyűgösködni, hogy ő olyan nagyon szeretne 11493 4| Délután Henriette folytonosan nyűgösködött az ápolásában aggó Clementine 11494 7| és várj itt reám.~A leány nyűgösködve kérdezé:~– Miért nem mehetek 11495 18| számára egy alkalmatlan nyűgöt saját válláról le-, és a 11496 16| alföldi pusztát, amint a nyugot lilaszín ködei eltisztulnak 11497 9| környékét, a gyulai havasokat, nyugotra pedig előttünk terül a sík 11498 7| vize nincs, vagy aranya, az nyugszik, a többi nagy gondolkodva 11499 6| ő meg nekem. „Addig nem nyugszom, pajtás – ezt szokta mondani 11500 2| rendelkezése alatt bírni, akinek nyugta ne legyen miatta.~Esti hét 11501 22| volt Satrakovics örökös nyugtalanításának; az emberek, bármennyire 11502 17| magát. Később azonban egyre nyugtalanítóbbá kezdett válni a lárma; egyes 11503 18| őt János úr, kit nagyon nyugtalanított ez a jelenet. Jöjjön be 11504 13| hogy Kengyelesy már kezdett nyugtalankodni miatta.~Be kellett őt mutatnia 11505 4| kérem önt, jó Margari. Egy nyugtalanságom van, ami miatt nem tudok 11506 8| serényét felborzalta, s nyugtalanul prüszkölt és rázkódott, 11507 18| szólt Monori úr, a pénzt nyugtatványozva –, majd holnap ismét eljövök.~– 11508 18| bosszúját, amelyből Monori a nyugtatványt megírta, azt földhöz vágá; 11509 11| meghallotta a hívást; most nyugton lehetünk. Félóra múlva, 11510 5| mondaná ezt, ha önként kezét nyújtaná neki, ha lemondana rólad? 11511 11| Nekünk hosszúra kellett nyújtanunk a beszédet, hogy időt nyerjünk.~– 11512 22| utána a vak Juon hosszan nyújtott kiáltása; de arra nem hallgatott 11513 6| csak úgy az ajtón keresztül nyújtotta a tokot a bárónak. Biz ő 11514 18| másoltatnak többé okiratok. Ott nyújtózik a boldog férfiú tarka virágos 11515 2| Margari nagyot ásított, nyújtózkodni is akart, de akkor eszébe 11516 17| elhagynak, rászednek; nagyot nyújtózom a napon, s gyönyörrel gondolok 11517 11| medve esett alul, s kábultan nyújtózott végig a földön; Lénárd barátunknak 11518 4| úr, száraz kezét eléjük nyújtva. – Még most kellenek. Itt 11519 16| Lehúzom gyűrűimet, csak ne nyúljanak hozzám; ha lehet, ezt a 11520 14| az elmondott átok szavai, nyúljatok hozzám, csak ujjaitok hegyét 11521 1| venni, hogy azon ételhez nyúljon, ami az ő asztaláról lekerült, 11522 22| őr a pinceajtóban hosszat nyúlva alszik.~Odasietett hozzá 11523 22| patak, mely körül, mint oáz a sivatagban, üde pázsit 11524 9| élnek; nem kell miattuk az óceániai szigetek vad lakóira gondolnunk; 11525 10| erős ember, nem bánthatja ocsmány vad; rablótól sem ijed meg; 11526 15| bezárt szekrény kulcsát odaadá a vendégnek.~Még azonfejül 11527 9| másikat az első kérőnek odaadják, s akinek párja akadt, azt 11528 16| esenge a nő –, én mindent odaadok, amit önök kívánnak. Itt 11529 6| mondták neki, hogy készüljön, odaadott egy húszast a porkolábnak: „ 11530 6| tábornagy – különben is odaadta volna. – De regényesebb 11531 11| bükkfáról a Fatia Negra odaakasztott kétcsövű fegyverét, s arcomhoz 11532 19| álmot, aminek mi életünket odaáldozánk. Csak egy iskolamestert 11533 6| tele a báró úr számára, odaállította az asztalra: Hátszegi nagyot 11534 25| via facti, s ha megunta odábbád rajta. Ma Babérossy Leánder, 11535 17| akkor egy szép éjszaka odábbállnak az istenadták. Tudnivaló, 11536 16| olyankor Szilárd sietett odábbállni, ahogy szoktak vert vetélytársak 11537 8| a bogáncs, a dászkál is odábbállt, nincs, aki a gyerekeket 11538 16| magadban?~– Mert ha én is odábbálltam volna, bizonyosan azt mondta 11539 11| medve fel sem véve a tréfát, odábbiramodik.~Hanem ez az egész eset 11540 16| állomástól, kilátás nélkül az odábbmehetésre. Mind a négy lovunk megsántult; 11541 11| emlékezni, akik könyökkel odábbtaszítottak, s azt mondták: eredj, te 11542 15| tér volt közöttük, akkor odacélzott a melle közepére; megnyomta 11543 16| lehetett azt érteni; a levélhez odacsatolta az eredeti váltót, s azzal 11544 23| letakarták, hogy a lámpafényre odacsődült éjjeli lepkék bele ne hulljanak. 11545 8| belehalt; mire Henriette odaérkezett hozzá, már akkor végvonaglásaiban 11546 17| vette észre, hogy Szilárd odafigyelmez a játszókra, egész őszintén 11547 16| neki minden beszéd végét odafordítani, hogy „hja, bizony, a Fatia 11548 14| mind a tied.~A kalandor odafutott a mázsálóhoz, de nem azon 11549 14| hallgassatok rám.~Mindenki odahagyta sátorait, ivóasztalát, mulatságát, 11550 2| mi tetszik. Mire az az odahajló fülébe azt súgta:~– Tanuld 11551 11| sír – szólt részvevőleg odahajolva hozzá Henriette, s finom 11552 6| hálhat. Előtte való órában odahívatta magához, akik rendes szomszédjai 11553 20| érctörőit mind. Engemet odahívattak. Azt mondták, hogy megjutalmaznak, 11554 14| kíváncsiság valamennyit odahozta mégis; ki-ki személyesen 11555 14| tiszteletet még jobban fokozza, odainté magához a társaság véneit 11556 5| szokatlanul megnyomva a tollat, odaírá ezt a barbár hangzású nevét 11557 5| valóban megmutatta azt, odaírta nevét olyan vékony kis gömbölyded 11558 22| nem szalasztották.~Vámhidy odaizent a vadászó főúrhoz, hogy 11559 12| sem mozdítom többé; hogy odajöjjenek sírni és kezeiket tördelni 11560 14| is, ha börtönben volnék? Odajönnél a vasrostélyhoz velem beszélgetni?~– 11561 16| leggyöngébbike hirtelen odakapott a fekete álarchoz, és leszakította 11562 6| hajdúk, azok beszélték, hogy odaki érve, amint felállt a szekérbe, 11563 6| fürdőidény után egyenesen odaköltözünk.~A grófnénak volt annyi 11564 16| szemeivel meg ne győződjék. Odalenn összevizsgálta a hintó minden 11565 14| fogunk mondani arról, amik odalent történtek. Azután tegye 11566 17| nézze szegényeket, mert odalesznek szégyenletükben”.~Annyit 11567 20| Henriette újra megírta, újra odalopta azt, s valamerre fordult 11568 19| párkányáról az árokba, Gerzson odamászott utána, meglelte a sötétben, 11569 19| Elmegyek. Rögtön elmegyek, odamegyek egyenesen hozzá. Meg akarom 11570 14| holmimat, felkerekednék, s odamennék mindenestül; de hát mit 11571 19| betakarózva; én magam fogok odamenni éjszakára; én szokva vagyok 11572 6| ott Hátszegi leszállt, s odamenve neje hintajához, beszólt 11573 10| Akkor kihúzta a pisztolyát, odanyomta a végét a homlokomra, hogy 11574 1| mérve rajta, vékony, mintegy odarajzolt szemöldök, piciny gömbölyű 11575 7| percben eszébe más, mint odarohanni a rejtélyes szeretőhöz, 11576 22| talál nyomni, kiálts; én odarohanok, s megfojtom puszta kézzel. 11577 4| vannak.~– Mik azok? – kiálta odarohanva Lángainé, s nagyon bosszankodott, 11578 7| csavart, s az egy perc alatt odasajtolta a két acélminta közé az 11579 18| szobában a dohányhamut, hanem odasimult hozzá, s karjába fonta kezét.~– 11580 20| eltávozott egy pillanatra, akkor odasuhant: nyugágyára tette a folyamodást, 11581 19| alkalmatlanságot szerezni odaszállásommal; megbocsát, hogy ide hajtom 11582 1| lángész! Ez a mondás!~Azzal odaszorítá a kis fickó fejét gyöngéden 11583 22| s kezeiket hátravonva, odatartá keresztbe Szilárd elé, az 11584 16| négyezer arany, amelyikért odatartanám neki a fejemet.~A grófnő 11585 18| kimehetne a városligetbe, mert odatartott, s visszafordult, hogy befogasson; 11586 9| könnyebb volt neki, ha az orrát odatehette gazdája ölébe. Ha falatozásra 11587 1| elégületlen. Láthatni az arcán. Odatekint, még jobban összehúzva szemeit; 11588 7| mármost, ha a fejeinket odatettük a leány kezébe, ugyan iparkodjunk