Jókai Mór Szegény gazdagok Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
11589 6| megtörlé a kulacs száját, s odatolta a vén betyár elé, az megbillenté 11590 6| mintha annak a hegye tartaná odatűzve, s olyan szép színűre feste 11591 13| Ahol van, ni. Már megfogta. Odaülteté maga mellé; mindig vele 11592 7| fejedelmi alak.~A vén Onuc odaugrott Anicához, és haragosan elrántotta 11593 18| helyen! Kiesett a fogam mind, odavagyok. Sohase látok többet a két 11594 4| érkezem hozzá, a fiatalember odavan, mert az ügyetlen cselédek 11595 11| nem hallgatott többé reám, odaveté magát gyermekére, ki a nagy 11596 1| diribről-darabra aprítja, s odaveti elé nagy dölyfösen, hogy 11597 6| itt most? – kérdezé a báró odavetőleg a csárdásnétól.~– Igenis. 11598 12| hadd legyen hát ő is ott.~Odavezette kisöccsét Demeter úr ágyához, 11599 4| nem egészséges, még lopva odavinné neki; vagy hideg vizet adna 11600 2| beteg édesatyja fogja magát odavitetni hozzá, akkor jelent meg 11601 4| csendesen kiépülni. Nagyon odavolt még, de az orvos biztatása 11602 8| a világ minden részéből odejövőnek kellene azt tudni hírből, 11603 19| félhomályban az úri kastély, ódon tornyaival, szélvitorláival; 11604 14| amerre tud, ebben a sötét odúban, azon a sötét járáson keresztül, 11605 12| Kálmán szépen előjött az oduból.~György fejét csóválta nagyon.~– 11606 16| Kukta!~Bújjatok elő az odúból.~Harsány szavára az ivószobából 11607 12| orosz kémény szeleltető odujába, onnan várta be a további 11608 17| csodálatos a természet; még olyan odúk számára is teremt élő lakókat, 11609 7| melyben bujdokolsz, a sziklai odút, ahol leskelődve pihensz. 11610 19| elállani, lyukait befojtogatni, odvából kiriasztani, s lövésre bevárni. 11611 4| Iskola előtt a lányka diktált öccsének penzumokat, félig közönyös 11612 4| hanem átadja azokat Kálmán öcsémnek, ő majd azután tudni fogja, 11613 11| egymás mellének feszítik, ökleikkel törték egymás derekát, arcaik 11614 21| látták őt sokáig átkozódva s ökleivel fenyegetődzve a város alatt 11615 15| képe, s régi thyrsusok és öklelő bakkecskék, körülírva elkopott 11616 19| ingerültségével –, az én öklöm itt a zsebemben most egy 11617 9| rosszkedve perceiben, hogy Juon ökölre is van olyan hatalmas, mint 11618 14| nagy gazdagság, egy egész ökör sült izzó parázs felett, 11619 24| uradalmakból a zöldhalmit és a ökörvárit átbocsátja.~– Köztünk mondva, 11620 10| készített számára olyan öldöklő kotyvalékot, melytől a legerősebb 11621 17| elveszett fiút, magához ölelé, szemei közé nézett, nem 11622 6| mint akit a boa constrictor ölelése fog körül, s nem bírja védeni 11623 11| bírta fejét kiszabadítani öleléséből; hanem sokszor maga is félig 11624 5| vacsora, jókedvével, forró ölelgetésével megszaporítja. De egy leányból, 11625 14| Hogyne szeretnélek.~– No, hát ölelj meg szépen. Azután meg azt 11626 6| hogy amint össze vagyunk ölelkezve, gurulunk lefelé a vízmosás 11627 14| hozzá, a szép arcot magához ölelve; a leány remegve súgá:~– 11628 7| mélyedésnél egyszerre négy ölet esik a víz, s ahogy ott 11629 7| Azelőtt egész katlanra és ölfára volt szükség, hogy ezt megolvasszák, 11630 16| háznak a gazdasszonya a kútba öli magát. Igazán a sors üldöz 11631 13| háborítsa önöket. Így, ni. El ne ölje magát, édes barátom. El 11632 23| akarom. Alkudjunk meg: én nem ölöm meg önt, ön nem üldöz engem 11633 4| Teelőtted kedvesedről, őelőtte terólad beszélt, magasztalt 11634 23| öltek ki, vagy maga a vadász ölte el magát és családját, s 11635 8| összekötözött lábaknál fogva nyakába ölté az állatot, s egy hatalmas 11636 11| kacagva a rabló odakinn.~– Te ölted meg őt, gonosz! – szidá 11637 23| házból valami vadászcsaládot öltek ki, vagy maga a vadász ölte 11638 16| volna minden ember, hogy én öltem meg a csaplárosnét, s mindjárt 11639 1| kártyát, a fiatal lyánka öltögette tűjére a gyöngyöket, a missz 11640 19| míg én magam parasztgúnyát öltök magamra.~– Hogyan?~– Természetes, 11641 11| rongyokban repedezett le az öltöny, vállaiból csorgott alá 11642 22| előtt, tagjaihoz tapadt öltönyben, mint egy Antinous-szobor: 11643 1| annyiban eltérő, hogy minden öltönye igen feszes, ing- és mellénygombjait 11644 8| szerszáma és saját tépett öltönyei sok okot szolgáltathattak 11645 1| nyakkendőjén, szokta simogatni öltönyeit, ami arra mutat, hogy sokat 11646 19| Itt a pópa visszavette öltönyét Gerzsontól, ő pedig ismét 11647 19| is vegye ön magára az én öltönyömet, míg én magam parasztgúnyát 11648 14| gyújtja meg egyszerre az öltönyt, s csupán szemeit takarta 11649 17| kinek határozatlan divatú öltözékei valami határozatlan jelleget 11650 10| függők olyan jól illettek öltözetéhez, valamint a sötét lepke 11651 13| volt, és szépen is tudott öltözködni. A grófnőnek igen szép szemei 11652 17| tennünk, fel kellett egy nőt öltöztetnünk Gergely kovácsnak, az mondta 11653 12| bizonyosan valami árva gyereket öltöztettetek fel az ő ruhájába, azt tanították 11654 4| szép cilinder-órával.~Ilyen ömlengései közt a megsértett büszkeségnek 11655 14| kohók fénye, kéményéből nem ömlik elő a szikrákkal elegy füst; 11656 7| metszettük ki, ahogy a mintába ömlöttek, néhol a lemez vastagabb 11657 13| szerelmes énbelém, én pedig önbe. Én nem fogom hinni az elsőbbit, 11658 4| megszabadíthat attól. Egyedül önben van bizodalmam. Hisz ön 11659 22| én medvém futhat; hát az öné?~– Még az sincs meg.~– No, 11660 14| nagyon tetszenek az ilyen önelátkozások, s kötő erejük százszorta 11661 11| szíve van itten érdekelve: önérdeke az, mely e hozzá idegen 11662 19| szerető, – tisztelő, – önért imádkozó barátnéját, – kit 11663 8| Juon Táre!~Ezt olyan önérzettel mondá a pásztor, mintha 11664 16| csökkenteni, ha Vámhidy nevét az önével cserélik fel ama mendemondák?~– 11665 17| mikor sokat ivott, olyan önfejű lett, hogy nem lehetett 11666 17| testvére maga a mártíri önfeláldozás. Ő minden bizonnyal kész 11667 16| Annak a hibáját az ő angyali önfeláldozásának kellett helyrehoznia. El 11668 23| osztályokból, akik, egy önfeledt pillanatában a rossz tanácsadó 11669 5| fiatalembert, ki részt vett ez öngyilkolási tervezetben, pörbe fogatná; 11670 5| azokat nemzet kéri számon. Az öngyilkosokat az ilyen szegény országban, 11671 4| halottkezem nem védelmezi öt, öngyilkossá lesz, és te nem is tudod 11672 25| gondolataira. Ez a levél az öngyilkosság; – ez a visszaadott szerelmi 11673 5| rosszul van. Gyermekeknek öngyilkosságra gondolni azért, mivel nem 11674 5| És ha nem mondaná ezt, ha önként kezét nyújtaná neki, ha 11675 17| pedig vádlott, ki előttem önkénytes vallomást fog letenni. Tessék 11676 4| az ember könnyűszerével önmaga előállítani. Úgy bölcselkedett, 11677 17| mindennap, hogy tagadta meg érte önmagát kicsiny és nagy, férfi, 11678 4| csak nem veszélyes?~Nagy önmegtagadás volna egy praktikus orvostól 11679 16| nincs nála.~– Meg fogjuk önnél keresni, asszonyom, ha önkényt 11680 13| lélegzet alatt tegezni és önözni.) Ezer milliom ördögbe; 11681 15| bor fölösleges merészséget öntött szívébe; aminek azután az 11682 7| megtüzesítették a követ, azután ecetet öntöttek rá, úgy porhanyították, 11683 6| ez éppen úgy ápolgatja, öntözgeti az örökzöld rozmaringbokrot, 11684 12| annak végóráiban tiszta öntudata, akinek lelkében ily visszásan 11685 16| sohasem jöhetnek arra az arany öntudatra, hogy valaki őket saját 11686 6| A grófnénak volt annyi önuralkodása, hogy efölötti örömét el 11687 13| és önözni.) Ezer milliom ördögbe; a dolog görbére kezd menni. 11688 11| áldoztam ez emberért, ez ördögért, és mennyire elárult!~A 11689 14| zárva van.~E pillanatban egy ördögi gondolatja támadt.~Hirtelen 11690 7| nagy uraktól, ne féljen az ördögöktől, de féljen a leánytól, akit 11691 7| hajdújok van. Nem fél az az ördögtől sem.~Azzal indulásra nógatá 11692 10| más része fél tőle, mert ördöngösnek hiszi.~– Én jutalmat tűznék 11693 16| veszedelem párja! Soha az öregapám sem hajtott három sánta 11694 15| kérdéseket tett hozzá, mint öregapjához, hogy mikor adja már férjhez 11695 12| jobban szereti, mint az öregapját, mert betegségében inkább 11696 14| malomgép; a férfiakkal együtt öregasszonyok és szép leányok, ünnepi 11697 2| Kálmán! Kálmán, ne feleselj öregatyáddal, az nem illik.~– Így van 11698 12| légy; ne nézz olyan vadul öregatyádra; ne felelj neki, ha dorgál; 11699 12| szólsz, mintha nem volnál öregatyjuk.~– Ők viselik úgy magukat, 11700 13| elő, ami a bajt tetemesen öregbíti. Aznap, amidőn e váltóról 11701 6| Clementine-re mutatott) Ez már öregecske a lelkem; ez a másik meg 11702 5| valami kegyetlen, szigorú öreged volna, valami vén tigris, 11703 6| olyan kérdéseket, amikre az öregek nem tudnak megfelelni.~– 11704 13| szeretné már, ha nem kellene az öregemberek drámájának ötödik felvonásaiban 11705 23| kellene, tarthatna-e a tisztes öregembertől? Nem találná-e benne inkább 11706 4| az elfogadási szobában az öregen kívül János úr és Lángainé, 11707 1| E hetvenkedés a család öregét és nőnemen levő tagjait 11708 2| Henriette-et, azzal a rúgkapálózó öreghez futott, azt is összecsókolta, 11709 8| nagyot bámult e szónál az öregre.~– Úgy van, fösvény. Én 11710 4| olvasni kellene jönni az öregúrhoz.~Margari úr nem állhatta, 11711 13| táncterembe, hanem ül két öregúrral az asztalnál, és tarokkozik, 11712 6| kacagott ez adomára; az öregúrról el lehetett hinni, hogy 11713 16| de annál szebb volt az öregúrtól.~Hátszegi látta, hogy Gerzson 11714 15| zsidó, minden bolt és csárda örmények és oláhok kezében van; a 11715 6| balesetek emlékét így szokta örökíteni; azoknak a története van 11716 20| egy olyan ítéletnek! Az örökkévalóság rettenetességeire könyörgöm 11717 16| szegény Kálmánra nézve egy öröklét?~– Úgy? Abban igaza van 11718 1| megölnék? Fia van, mindenét az örökli. A kis Makszié lesz minden.~ 11719 25| már a perre, hogy férjéről öröklött vagyona csaknem ráment. 11720 7| beleszülettek az emberek, örököltek benne, s azon megosztoztak, 11721 22| érdeme volt Satrakovics örökös nyugtalanításának; az emberek, 11722 12| Makszikáét, mint egyedüli örökösét; pro secundo pedig az a 11723 13| legidősbet teszi általános örökössé, a többieket kirekesztve, 11724 25| elő az átengedett nagyapai örökség hírére, sőt még csak hírt 11725 16| okozá, miszerint a nagyapai örökségből ki vannak tagadva. Felfedezte, 11726 12| lennie, aki csak jövendő örökségeért volt hozzá hízelgő …~– Az 11727 25| testvérének kellett adnia örökségi részét. Mennyire haldoklóvá 11728 19| első pillanatra csak az öröm kapott meg, hogy Henriette– 11729 6| elbúsultan, pedig kevés öröme lehetett a hangjában, nagyon 11730 13| azoknak, kik a társasélet örömeit szakadatlanul bírják élvezni, 11731 25| felírva: egyikre halavány örömek, másikra sötét kétségbeesés, 11732 10| jelenlétében sem tudott parancsolni örömének.~Hátszegi nem kérdezte tőle, 11733 16| az a nő, akinek gyermeteg örömére annyira számított, megölte 11734 7| s ilyenkor az asszony is örömestebb hallgat.~– Mert látod, én 11735 10| ember leírni.~– S e tiszta örömet akarja egy gonosz kéz megzavarni.~– 11736 7| a leány elsikoltá magát örömhangon:~– A Fatia Negra!~Onuc és 11737 6| másik abban egy életre elég örömöt találjon?~Másnap későn keltették 11738 22| malomtornác alatt várakozó Juon örömrivallása felelt. A vak megismeré 11739 16| maga is elment hozzá.~– Örrrdög vigye el a kovácsodat, meg 11740 11| dicsekedni való kalandnak örülne; pedig hiszen rosszkedvét 11741 4| szövegen egy csepp oka sem volt örvendeni.~Éjfélkor vége levén a felfedezésnek, 11742 10| serege fogta körül, igen örvendtek rajta, nagyon megtisztelve 11743 11| mintha hallgatóznék, s örvendve szimatolt; tán gazdáját 11744 10| pompát a nemzeti színek összeállítása. A mi népünk be szokta ezzel 11745 13| akarta ölni, a leánnyal összebeszélve; szinte a halál révéről 11746 23| igyekezett le a völgybe, melynek összeboruló rengetegei még a holdvilág 11747 6| kiszálló delnőnek, ki szinte összeborzad, midőn annak béna ujjait 11748 22| a másik villámlás már az összecsapás volt.~És ekkor az történt, 11749 22| vétkes ellen.~És az első összecsapásnál a Fatia Negra le volt fegyverezve.~ 11750 18| hangján, s számtalanszor összecsókolá János úr kétszáz forintos 11751 5| eszéhez tért. Egyenkint összecsókolja mindenik levelét annak a 11752 19| egymás nyakába borultak, és összecsókolták egymást, különösen a kocsis 11753 4| tárgyban, leányom? Lángainé összecsukta szemüvegét, mint ki véleménye 11754 17| bizonyos zúgás, mozgás, fejek összedugása és csóválása, majd botoknak 11755 20| nagyságos asszonyom, mert arcom összeégett a Lúcsia-barlangban. Bár 11756 4| sehogy sem jutott valami összefüggés birtokába, amit végtére 11757 21| erőszakoskodásoknak; azokat ő mind összefüggésbe bírta hozni egy fő haramiavezér 11758 4| sohasem fogjátok megtudni.~– Összefüggésben állanak ezek Henriette férjhezmenetelével?~– 11759 17| ki a csodálatos történet összefüggését, abban mindnyájan megegyezve, 11760 7| összevetettel, s a kimondott összeg az utolsó töredékig összetalált 11761 6| medve megtépett, bölény összegázolt; nem képzelhettem magamban, 11762 5| azon idő alatt oly csekély összegből éltem, hogy egy koldus nem 11763 17| ezt a nagy urak tetemes összegnek nevezik. Jól van, uram. 11764 22| felültették a bandériumokat, s összegyűjtve a megyék pandúrjait és fegyveres 11765 14| között is, mint amennyi itt összegyűlt, ő volt mindig a legszebb.~ 11766 14| részvényesek lassankint összegyűltek már a barlangban: a legutolsók 11767 19| akkor azon a nyíláson egy összehajtott papírdarabka hullott alá 11768 12| manna? Mit gondolsz?~A fiú összeharapta ajkait, és többé nem sírt; 11769 10| lehessen. A sors így szokta összehozni az embereket, s neki nagy 11770 19| Kolozsvárott; ez utóbbi városban összehozott a sors néhány velem egykorú 11771 15| leánykádnak?~A kocsmáros homloka összehúzódott e szóra, elmeneteli kedve 11772 5| leszek. Azontúl soha egy összehúzott homlokredőrül sem fogja 11773 1| arcán. Odatekint, még jobban összehúzva szemeit; száját elgörbíti 11774 16| széttört pipaszárát próbálva összeillesztgetni –, csak a pipámon ment keresztül 11775 4| mellékelt hozzávetőleges összeírások, jövedelemkimutatás s a 11776 23| egész dolgot, ha egyszer összejön vele, mert ez némileg atyafiságban 11777 9| leányvásárt.~Távolról, közelről összejönnek a leányos anyák felcicomázott 11778 10| gyermeknőnek Hátszegi, mikor néha összejött vele. Csak néha, mert a 11779 22| cimborája volt mind. Titkos összejövetelük volt ezen a helyen, ahol 11780 10| az ország minden szélét összekalandozta is, állandó fészke itt van 11781 17| darabot kell nekik előadni, összekéregetik a gazdag rác asszonyoktul 11782 14| sötétség volt, a fáklyavilágnál összekeresték a föld alatti kamrákat; 11783 22| erdőből levezető gyalogutat összeköté.~Estefelé jelenték Vámhidynak, 11784 4| elrejteni.~Ismét szépen összekötötte valamennyit. Gondolkodott 11785 8| mind a négy lábát jó erősen összekötözé. Akkor az összekötözött 11786 14| sodronyok által az ércnyílással összeköttetésbe, melybe az ércfeszület volt 11787 24| Sipos úr letett minden összeköttetésről a Lapussa-családdal ama 11788 22| pórázra fűzték, a társaságot összekürtölték, s azzal az egész vadászcsapat 11789 5| kétségbe volt esve, kezeit összekulcsolta fején, úgy járt alá s fel 11790 22| védelmi tervük volna, azt összekuszálja, másfelől pedig, hogy a 11791 6| fogaival az arcomat iparkodott összemarcangolni. E végső pillanatban Lénárdnak 11792 12| hogy kétféle orvosságot összeönt, és úgy szedi; attól természetesen 11793 17| s előtűnt a színpad.~Egy összerakható spanyolfal képezé a háttért, 11794 10| Henriette kétszer, háromszor összerázkódott. Ilyen közel jár.~– Az álarcos 11795 14| Fatia Negra felé, s majd összerogyott ijedtében, midőn annak ruhájából 11796 12| vadászaton a medve nagyon összeroncsolt.~Az öreg valami olyan kacagáshoz 11797 5| mozdulni, és nem tudott összeroskadni.~– Kicsike leányom – szólt 11798 24| a túlsó partra ért, úgy összerugdalta a fejét, hogy arcára sem 11799 22| válaszoltak neki rá semmit. Összesúgtak, morogtak egymás között, 11800 12| belőle semmit, s mikor az összeszámolásra kerül a sor, benne lesz 11801 21| kísérletet tett csapatjai összeszedésére; az országúton néhány száz 11802 8| könyveket osztogatott ki; összeszedett mindenféle elhagyott árva 11803 14| ahová te el nem jutsz, összeszedném a holmimat, felkerekednék, 11804 11| valami bajod van?” Akkor összeszedte magát, letörlé könnyeit; 11805 16| Henriette – szólt nyugalmát összeszedve –, használja ön fel váltómat, 11806 2| helyette az öregúr, jól összeszidta Jánost.~– Te félbolond! 11807 12| Demeter úrra alátekintve, összeszítt ajkai közül így szóla hozzá:~– 11808 2| úr nem felelt rá semmit. Összeszorítá vékony ajkait, s fejével 11809 9| bányarészből valaha sok aranyat összetakarított, nem is nevezték másnak, 11810 8| ahol a járt úttal ismét összetalálkozának.~Ott a pásztor megcsókolá 11811 3| azonban szemei véletlenül összetalálkoznak Henriette-éivel. Az a zila 11812 4| többé egymástól, s ha ott összetalálkozom az én jó kedves Istvánommal, 11813 19| amint két átelleni ablak összetalálkozott egy szögletszobában, azon 11814 7| összeg az utolsó töredékig összetalált a táblára írottal.~Azzal 11815 6| amidőn, ha enged becsülettel összetépetni a medvétől, ezer darab aranyja 11816 10| lemállott, sártól láthatatlan, összetépett ruhában, néha megsebesítve, 11817 16| hálálkodása. Szerette volna összetépni mind a kettőt.~Milyen szép 11818 9| segített neki a kecskéket összeterelni este, unalmas napokon át 11819 6| azzal Henriette kicsi kezét összetett két keze közé fogva, hogy 11820 18| egymásra rímező nevet is összetéveszté).~Margari pedig állt amellett, 11821 18| csibukot a földhöz ütöm, és összetörik, és ha akarom a nagyságát 11822 14| jobbra, ki balra. A gépeket összetörjük, a kohókat felvettetjük 11823 11| borzasztó ereje nem volt képes összetörni Fatia Negrát. A pásztor 11824 11| futott, azonban szerencsésen összetörött, térdei, könyökei összevissza 11825 8| beszéd közben Juon ügyesen összetoldozá a szétszakadt nyeregszerszámot 11826 13| Henriette-nek ő ismerte igen jól!~– Összeüt ez esettel a fiúnak rögtöni 11827 4| ebben mást két nevezetesen összevágó kóresetnél. Ő jól ismerte 11828 2| szótlanul nyújtá oda az összevarrott irkát.~Az öreg szemüvegét 11829 18| szemközt jövő jurátussal összeveszett, egy házaló zsidót, ki nem 11830 7| ő is elkészült a fejében összevetettel, s a kimondott összeg az 11831 4| sem tudja; ha mindezeket összevetjük –~kénytelen vagyok végül 11832 22| egymásról álmodni sem esik jól, összevetődik egy puszta helyen, ahol 11833 10| közönséges ember, mármost összevetve a mondottakkal a Dupe Piátra-i 11834 16| meg ne győződjék. Odalenn összevizsgálta a hintó minden porcikáját, 11835 16| aztán ön …~Csak Szilárd összevont szemöldei téríték eszére 11836 8| Hátszegi szemöldei egy percre összevonultak.~– Nem szegem kedvét. Az 11837 7| elszárad, felpuffad, a béle összezsugorodik?~– Nem.~– Mi lesz hát a 11838 11| neki, az menthetetlenül összezúzza magát, míg a medve fel sem 11839 14| zavarják annak gyönyörű összhangzatát; minden állása mint egy 11840 8| emelkedik, annyira közel az ösvényhez, hogy a nyeregben ülőnek 11841 8| mintha átallna e veszélyes ösvényre lépni; azonban visszafordulni 11842 11| fenn volt, az könnyített az ösvényt megtalálnom. A Göncöl már 11843 8| tudta akkor, mi végzetes ösztön sugallta szívébe az ellentétes 11844 18| ami ezt csak annál inkább ösztönözte hű ragaszkodása bebizonyítására. 11845 18| a jelleméről; azonban az ösztönszerű fösvénység nem engedte, 11846 18| a harminc évig lefojtott ösztönt kielégíthesse. Margari úr 11847 8| egy rövidebb útja, melyen öszvérek és poroszkalovak is szoktak 11848 8| völgyben.~Csakhogy ami út jó az öszvérnek és a poroszkának, azt nagyon 11849 6| Hátszeginek különös, bizarr ötlete ez alkalomra?~Mikor már 11850 13| megtörték a gróf bizarr ötletei.~A grófné habos moir antique 11851 10| tökéletes gyermek.~Ezt a bizarr ötletet makacs következetességgel 11852 16| annyira jó gondolatnak neje ötletét, hogy Gerzsonnal a kaszinóban 11853 19| mint kinek valami véletlen ötletjött eszébe.~– Ön azt mondá, 11854 10| ahol jelenléte senkinek sem ötlik fel, akkor láthatja régi 11855 8| mázsa. A múltkori medve ötödfél volt; aztán azt elébb agyon 11856 23| harmadikat, negyediket és ötödiket a fegyvertárban levő fegyverek 11857 13| fehérpontos kék honi szövetbe volt ötözve, olyan csipkefodros főkötővel 11858 12| kigyógyítja mostani bajából, ötszázezer forintot biztosít számára.~ 11859 14| azt hiszik, hogy évenkint ötven-hatvan font arany vándorol tilos 11860 2| hagyta el?~A fráter egy ötvenen túl levő vén diák, aki emlékezetét 11861 6| alakot alig lehet képzelni; ötvenes lehet a férfi, de ezt nehéz 11862 7| megkülönböztetni nem lehetett. Ha ötvös keze alá kerültek olvasztásba, 11863 4| vándorolni, az ezüstöket az ötvöshöz küldetni, újraaranyozás 11864 1| távcsövei nem találkoznak az övéivel. A Lapussa-család még nagyon 11865 11| sírni kezdett. Én kivontam övem mellöl pisztolyomat, s oda 11866 11| fordulék, hogy férfi neve az övén kívül ki ne jöjjön számon!~ 11867 14| megemészté, esküszöm az özönvízre, mely minden élőt e földön 11868 25| évődtek vele, hogy most már özveggyé lett az egykori ideál, miért 11869 16| szaporodván, mint a mesebeli özvegyasszony tojásaiból elébb csirke, 11870 25| minden találkozást – Hátszegi özvegyével?~ ~Ő maradt mindenesetre 11871 24| János úr.~– Ilyen fiatalon özvegységre jutni! S olyan derék, szeretett 11872 3| még itt valaki, aki a báró óhajtásainak tárgya lehessen, de biz 11873 11| talált semmi nevetségest ez óhajtásban.~– Nem kell az asszonyokat 11874 18| s egyéb afféle hiábavaló óhajtásokat, amivel olyan kedves érzést 11875 16| hogy szaván fogom?~– Csak óhajtásomat fogja vele teljesíteni. 11876 4| jószívű kisasszony kapott ez óhajtáson, s kikérdezé, mit szeretne, 11877 8| kívánságát, ki a román nyelvet óhajtja megtanulni, s majd torkán 11878 7| jó út azoknak, akik nem óhajtják, hogy járásuknak nyoma maradjon, 11879 5| Kedves bátyám! Én magam is óhajtom, hogy e paroxizmusnak vége 11880 1| megérteni vagy meg nem érteni; őhozzá én nem beszélek; őneki én 11881 14| tálakban felhalmozva a pompa okáért, és hogy lássék a nagy gazdagság, 11882 22| védnie is lehessen. Nagy okai voltak attul tartani, hogy 11883 13| járjon utána Kálmán eltűnése okainak. Hátszegi írt ügynökének, 11884 13| előtte testvére eltűntének okait. És most jövök már arra, 11885 21| kik lettek volna? Tán biz őkegyelme két külön szerzetnek lett 11886 4| hogy mit cselekszik.~Ezen okirat alá levén írva és megpecsételve, 11887 16| alá nevét egy olyan drága okiratnak, s gondolta magában, hogy 11888 4| aki a bővebben magyarázó okiratokat átolvassa; János úr ugyan 11889 4| uradalmak végett viselni okiratokban gazdag pereket, ragyogó 11890 6| Ő tette fel a szerződési okiratot. Ő is írta alá, mint egyik 11891 4| asszonyt figyelmeztetni:~– Azok okmányok közt vannak olyanok is, 11892 4| általam igazolásul felhozott okmányokat megvizsgálni.~János úrnak 11893 13| azonban messzire előtervezett okokból, kém gyanánt tartott nála, 11894 19| mizantróp vagyok, és van okom rá. Tenger a rossz, ami 11895 1| tanodába kellett járni, hogy okosabb ember legyen, mint elődei.~ 11896 10| átlátta, hogy nem tehet okosabbat, mintha egészen férjére 11897 21| sem követte. A rablók igen okosak voltak azt belátni, hogy 11898 7| üres zsinórt nyakán.~– Azt okosan tetted – szólt az öreg, 11899 17| ez nem szép fogás; de így okoskodik: „élni kell valahogy; én 11900 16| és testvére magaviselete okozá, miszerint a nagyapai örökségből 11901 11| rosszkedvét nem a fájdalmak okozták; mikor még nem is igen engedte 11902 20| mint én, én, én, aki magam okoztam egész családom, barátaim, 11903 4| latinul, mintha csak öccse oktatása közben tenné, hogy kedvesével 11904 8| gyermekeket, azokat hazavitte, oktatásban, ápolásban részesíté; egész 11905 10| kalandokra jár Erdélyből Oláh- és Magyarországra, akkor 11906 6| éjjel-nappal; azóta átment Oláhországba; az idén nem beszélünk vele. „ 11907 7| emlegette a „dráku”-t, aki pedig oláhul senki sem más, mint maga 11908 4| hirtelen sok tejet meg olajat itatott a beteggel: kergette 11909 6| csatakép; bécsi mester remek olajfestménye.~– Ugye, pompás egy kép? – 11910 7| végig, meg-megvillanva két olajlámpa fényétől, melyek egy kis 11911 18| Ugye? Két hízó malac az ólban. Ez a fő dolog, s ezt elfelejtettük.~ 11912 7| forint volt az ára.~– Nagyon olcsó! – kiálta fel a vén, ki 11913 7| pedig az én fejem sem olcsóbb, mint a tietek. Aki nem 11914 15| Magyarországon nem lehet olyan olcsón utazni, olyan jó bort inni, 11915 7| egy furcsa hengergépért olcsóságnak nevez.~Az álarcos felvett 11916 2| kérni. Azonban csak egy oldal volt. Elmondá a tartalmát 11917 14| melyet a barlang távolabbi oldalai képeztek, idegen arcok sokasága 11918 7| kopogó kallóit, a völgyek oldalait századok óta felhordott 11919 15| fából, szép simára gyalult oldalakkal, s olyan ügyesen egymásba 11920 4| kiasasszony jövendőbeli férje, oldalánál fog működni, s ezért nagyságos 11921 9| szövött kendőik a lovak oldalára akasztva, töltött párnák, 11922 14| diadaltól sugárzó arccal taszítá oldalba könyökkel a Fatia Negrát.~– 11923 10| volt –, megpillantá egy oldalpamlagon ülve azt az említett öreg 11924 6| szólt, amit a grófné egy oldalpillantással még inkább értésére adott.~ 11925 3| fakadt mérgében, s egy dühös oldalpillantást vetve Lángainéra, megesküvék, 11926 14| ajtóhoz sietett, hanem egy oldalszökéssel elérte a borléllel töltött 11927 3| Lapussa-házhoz. (Itt egy éles oldaltekintetet vete Demeter úrra, ki kényelmetlenül 11928 19| oldalzsebekkel: az egyik oldalzsebbe beledugta két pisztolyát, 11929 19| bekecs volt rajta, nagy oldalzsebekkel: az egyik oldalzsebbe beledugta 11930 10| a templom szükségeire, s oldjam fel a lelkét azon teher 11931 4| észre senki, hogy ki volt oldva. Becsületes emberre nézve 11932 1| mit gondol?~Azzal veszi az ollót Clementine varróasztaláról, 11933 6| rozzant gerendaalkotmányok, ólnak hinné őket az ember, csak 11934 7| szél hozta oda, mert az ólomba voltak tűzködve az üveg 11935 6| apróbb-nagyobb golyó, vasszeg, ólompityke, láncdarab, amivel oláhok 11936 20| önre haragudni, ha engemet oltalmába vesz, akit még az éj is 11937 16| nem tudva, hol keressen oltalmat többé.~Egy erős roppanás 11938 7| ahol leskelődve pihensz. Én oltalmazni akarlak, ha megtámadnak; 11939 10| körül; szétnézett – talán oltalmazó után, s látta, hogy egyedül 11940 19| senki sem jött a várból oltani a tüzet. A többi házak messze 11941 20| eltérdepel a várkápolna oltára előtt, s azután visszamegy 11942 14| lépcsőfokkal magasabbra állt fel az oltáremelvényen, s a gyűlölet és utálat 11943 6| kezdett neki könyörgeni, hogy oltsa el a gyertyát, mert ő el 11944 11| érte. Addig zárkózzál be. Oltsd el a tüzet a kürtő alatt, 11945 4| fele a megbízottak kezében olvad el; a mulasztás bűne legközelebb 11946 17| természettudományi könyvben nem olvasá, s ilyenkor elgondolja az 11947 4| Henriette félbeszakasztá Margari olvasását!~– Kérem önt, az egekre, 11948 18| kérem, mint az arany! Én olvasatlan pénzt merek rábízni. Nekem 11949 19| fel sem bontják azt, csak olvasatlanul a tűzbe vetik?~Most aztán 11950 7| neki kapni érte?~– Csak olvasd te, domnule – szólt Onuc 11951 4| tiltva innen.)~– Hát Margari olvashatna fel.~– A biz igaz. Az már 11952 4| varrásban.~– Talán Kálmán olvashatná.~– Jaj, galambom, Jettikém, 11953 18| cethal! Hisz hány emberről olvashatni naponkint az „Ungar”-ban, 11954 10| azt is, amit csak Isten olvashatott szívében.~Hátszegi nem adott 11955 21| mondogatni, hogy nagyon sokat olvashatta Cervantest, tudniillik azokat 11956 4| készült el Lángainé is az olvasmánnyal. Ő, ellenkezőleg, egészen 11957 4| gyalázatos! – Ez igen ingerlő olvasmány volt.~Demeter úr azzal mulatta 11958 4| asszonyságok számára való olvasmányok.~– Ha olyanokra találok, 11959 4| kisasszony, én szívesen olvasnám tovább, de nagyon rosszak 11960 2| nem is volt szükség, mert olvasnia nem a saját épülése végett 11961 6| között van Margari úr is. Olvasnom kell, mert két év óta minden 11962 4| magát, hogy hol az egyik olvasó, hol a másik arcát szemlélgetés 11963 4| már akkorra Margarinak az olvasóasztalnál kellett ülni, s folytatni 11964 11| huszonnégy belföldi hírlapban nem olvasok egy hétig egyebet, mint 11965 13| már nem is tudod, kegyes olvasóm, azoknak a kék ruháknak 11966 19| fekhelyére, kezébe fogá az olvasót, s elkezdett imádkozni, 11967 4| nyújtá azokat kezembe, hogy olvassam át; megjegyezve, hogy fordításban 11968 2| nógatja a frátert, hogy olvassom tovább, minek hagyta el?~ 11969 15| amikből az archeológok azt olvasták ki, hogy azt valami dáciai 11970 6| rá nézve.~– Számtalanszor olvastam az újságokban a nevét! – 11971 7| erősködék az öreg –, pénz olvasva, asszony verve jó; légy 11972 4| sem; mert ha áll, az is olvaszt fel; azután ezüst kanalat 11973 7| alatt fél mázsát meg lehet olvasztani.~– S honnét jön ebbe a tűz? – 11974 7| ötvös keze alá kerültek olvasztásba, az sem lelt bennük egy 11975 7| mármost ezzel?~– Ismét az olvasztóba jut.~– Ah! Ne rontsd el. 11976 7| fekete arcú alak tölti az olvasztott aranyat, lábainál heverő 11977 19| igen szívesen hozzálátott, olyanformán, hogy az asztal két végére 11978 4| egyebet nem keres, az méltán olyannak találhatja őt, aki bármely 11979 12| hisz az a fickó képes nekem olyanokat mondani, hogy a guta rögtön 11980 22| szövetségessel van dolga, ki olyanokon töri a fejét, amik neki 11981 4| számára való olvasmányok.~– Ha olyanokra találok, azokat elhagyom.~( 11982 17| bolondságot elkövettem, de olyanra nem emlékszem, amit be nem 11983 3| háztüzet jött nézni.~– Igen. Olyasvalami. Kitaláltad, hanem azért 11984 14| elmondani nem fog; hanem olybá veszi azokat, mintha álmodta, 11985 4| közben nem állhatá meg, hogy olykor fel ne sóhajtson: – a szörnyeteg! 11986 17| kíváncsisága kielégítése az Olympról alászállt múzsaleányok mendemondáiban, 11987 19| falvaikban össze hagyják omlani az iskolákat s tudományos 11988 23| mellékszobában egy fehér alak omlott végig a földön.~A másik 11989 17| mögött. Jég eshetik, árvíz omolhat, nekem nem árt. Ami rajtam 11990 2| mondván:~– Van szerencsém őnagyságát tisztelhetni; több ízben 11991 11| minthogy üveg helyett az ónkarikákba homályos macskaezüst-darabok 11992 9| halálra sebzettek, s mely az ónnal vérző belsejében idáig elhurcolta 11993 14| Negráé, húszezer az öreg Onucé.~A kohóépület ma zöld gallyakkal 11994 14| ízlése szerinti gondolat volt Onuctól; valódi román munificencia! 11995 6| emlékül mindjárt egy szép nagy opálgyűrűt húzott az ujjára.~– Ön nagyon 11996 21| melegben, a vezető tiszt operaáriákat dúdolt, s lovával beszélgetett, 11997 20| elkezdett valami bolond operából egy buffoáriát dúdolni, 11998 5| ezentúl, s vele megy az Óperenciákra. Csakhogy ismét kezünkben 11999 6| aki idegen.~Az ígért egy órából szinte kettő lett. Itt rossz 12000 7| ércolvasztó hőséget.~A Fatia Negra órájára nézett; a percek betöltek; 12001 23| minden öt percben kihúzta az óráját, s hivatalosan referált, 12002 24| ezt tudta tenni. De ön nem őrajta állt bosszút, hanem testvére 12003 4| gyakran Lángainé is egész órákat eltöltött szobájában; a 12004 16| tárcám; itt vannak ékszereim, órámat is odaadom. Lehúzom gyűrűimet, 12005 14| fegyveremnek éle gonosz órámban; úgy rettegtessen éjszaka 12006 14| palack ütegeivel, s egy óramű által hozatott mozgásba, 12007 19| nem lehetett több tizenegy óránál.~A kioltott lámpafény után, 12008 16| ott marad vele két egész óranegyedig; mialatt Hátszegit majd 12009 14| pillanatot, csak az első óranegyednek kezdő percét, ha csak egy 12010 10| Henriette-et látta, kit vidékük őrangyalának nevezett, s reszkető kezeivel 12011 7| tartsd magadnál, mert az őrangyalra mondom, azok rossz helyen 12012 11| kérdezém Mariórától.~– Csak egy órányira innen: a Vále Caprán.~– 12013 4| Henriette egész betegsége alatt órárul órára értesítteté magát 12014 4| hogy mikor van a hét óra? Órásmester vagyok én? Harangozó vagyok 12015 4| és asszonyai nem értik az orátorok klasszikus nyelvét, s a 12016 16| egy otthontalan éj semmi óraütéstől meg nem szaggatott percei.~ 12017 7| megsimogatá a leány haját, orcáit, s fülébe súgá, hogy legyen 12018 6| szál legény volt, piros két orcája, fekete, hosszú haja; megköszönte 12019 14| más emberek előtt, igazi orcájával vezetheti őt a pap elé.~ 12020 16| melletted ne üljön; sok orcapirulásába kerülne, ha ezt itt-amott 12021 15| szólt a piros csattanó orcát megcsípve ujjaival a báró, 12022 2| vendégét, s diadaltól ragyogó orcával vezette őt be családi szentélyükbe, 12023 11| zsákmányra rohanó dúvad ordítása volt.~Juon Táre igen erős 12024 22| Fatia Negra a rémület állati ordításába tört ki, midőn kardja kihullt 12025 21| Dühös mozdulataihoz, ádáz ordításához olyan pokoli látvány volt 12026 11| kunyhótól; hörgésük, vad ordításuk hangja betölté a néma ligetet; 12027 3| menekülést, hogy egyszerre ordító hanggal támadt rá mind a 12028 19| segítségért; s amint ott ordítok, szaladgálok alá s fel, 12029 18| De én nem vagyok kutya – ordította Margari, ki annál jobban 12030 14| sötét alakjai futottak, ordítottak, sikoltoztak, taposták egymást, 12031 6| az egész hajtás, lárma, ordítozás alatt ott volt a hátam mögött, 12032 12| mint egy részeg embernek; ordítozott ahogy a torkán kifért:~– 12033 14| Semmi ellenállás!~Onuc ordítva rohant aranytelt zacskóihoz, 12034 12| miféle hatásra való; miféle orgánumba kell annak belémenni, s 12035 6| mintha valami rettenetes orgona klaviatúráin szakadatlanul 12036 12| gyilkosság! Fogjátok meg az orgyilkost! György, rohanj utána; veresd 12037 11| mint egy tündér, aki egy óriással harcol. Emez fél fejjel 12038 15| gyerek halottá tehet akármi óriást. Ne félj; ha páncélinget 12039 19| együtt későn keltetek fel. Ne őrizd olyan nagyon az ajtót, én 12040 4| figyelem, mely a leány lépteit őrizé. Mikor aztán nem volt semmi 12041 23| nem tűrheti többé. Addig őrizkedni fog, hogy el ne aludjék.~ 12042 12| beteg férjét nem kellene őriznie otthon, akit vadászaton 12043 10| pásztor ezalatt nemcsak őrizője, hanem táplálója is állatainak; 12044 13| alhatik ki anélkül, hogy az őrizőnek meg ne kellene halni. Hanem, 12045 22| a pincébe zárt foglyokat őrizte.~– Áldjászketye domnye Zeu! – 12046 23| háznál, aki azt egyúttal őrizze; ha zárva tartaná, bizonyos 12047 5| messze elviszik őt innen. De őrizzék azután, és szemeiket le 12048 17| szabad lét szomjának az az őrjöngő neme, mely a bársonyvánkosok 12049 23| azalatt kijátszva a cselédség őrködő figyelmét, utat veszthessen.~ 12050 4| egy vén cseléd felváltva őrködtek ágya mellett; gyakran Lángainé 12051 7| belsejéből nehéz csattogás, őrlés hangjai neszeztek elő, mintha 12052 7| szikrázott bele. Jöhet, akinek őrletnivalója van.~Ahová pedig Onuc és 12053 7| felcepelni. No, ennek kevés őrletője akadhat itt!~A két lovag 12054 7| Vajon a zsákkal együtt őrlik itt a gabonát?)~Azután pedig 12055 7| hiányzott már.~– Van-e sok őrlő, Pável? – kérdezé az öreg.~– 12056 19| lenyugvó hold éppen a hegyek ormain látszott már pihenni, midőn 12057 9| áfonya csenevész még az ormokon, végre az is elhagyja a 12058 2| mulatságosabb, mint éji őrnek lenni Lapussa Demeter úr 12059 22| magad is egyesegyedül, mert őrödet, ki a pince előtt állt, 12060 7| embernek le kell vetkőzni az őrök előtt az utolsó kapcáig, 12061 7| ide látatlanul valamennyi őrön keresztül, azt ki tudná, 12062 9| szomszédjában áll a Geina orom; ilyenkor az is zöld, mint 12063 16| Micsoda torony az előttünk?~– Orosháza volna, de ezzel a négy sánta 12064 16| akárhol keríteni kell.~Azonban Orosházának a tornya még csak alig látszik, 12065 16| cammogni lehetett. Az az orosházi torony nemhogy közelíteni 12066 4| nyugodtan az előadást.~– Az orosz-török háború alatt, midőn a nagyvezér 12067 21| ordítá recsegő hangon, s oroszláni dühvel veté magát ellenfelére, 12068 22| hiéna, mely szarvas helyett oroszlánt talált a berekben, riadt 12069 1| kérdi újra boszontólag az orrán keresztül hangoztatva a 12070 4| végignézett rajta, s még élesebb orrhangon, mint máskor, szólt hozzá:~– 12071 7| megmutogatta a leánynak, melyik orsó, melyik csavar hova működik, 12072 19| Hogy kinevetné őt megint ország-világ. Ha Henriette csak tréfált 12073 14| közelebb vagyunk az ördög országához.~– Csitt! Ne beszélj úgy.~– 12074 14| csapásra, mikkel Mózes a fáraók országát megveré, esküszöm a csillagra, 12075 13| mondta: a honi divatról, országgyűlésről, politikáról. Tehát már 12076 18| nagy állandó tőkéje volt az országnak.~Monori úr le szokta ültetni 12077 14| álarc viselője, kit neveznek országszerte Fatia Negrának, s ismernek 12078 22| hívása nélkül irtsák azt ki országukból.~A katonai beavatkozásra 12079 20| a kétségbeesett leány az országutakat futja, még tízszerte nehezebb 12080 22| minden ember, ki a vakmerő országúti kaland hírét meghallá, azzal 12081 16| Ő maga pedig lekerült az országútról az ismert csárda felé, mely 12082 14| meghitt emberei járnak, akik őrt állnak az utcák szegletein, 12083 6| akkor csak ott tanyáztunk az őrtűz mellett, s betakaróztunk 12084 12| hát mondja, ha tudja.” – „Őrültség!” – ordítá a doktor, s becsapta 12085 5| számára! Az ilyen praktikus őrültséget nehéz lesz meggyógyítani.~– 12086 22| kipihenték magukat a pandúrok, az őrvezető sürgetni kezdé Szilárdot, 12087 12| véget vetni.~A világ minden orvosa zaklatva van miatta.~A pestiek 12088 12| életedben; elő fognak állni orvosaid, cselédeid, akiket én megnevezek, 12089 4| bizonyítványok igazolják; egyik orvosától, másik vadásztársaitól levén 12090 11| kiépültem volna. Sajnálom, hogy orvosért küldtetek, még elhíresztel 12091 2| nézzen fel a háznál lakó orvoshoz, nem hívatták-e hirtelen 12092 12| rosszabbul lesz; akkor szidja az orvosokat, hogy erővel meg akarják 12093 6| mindjárt betegnek kellene is orvosságnak; s azért én mégiscsak megsiratom, 12094 8| kinek azelőtt néhány nappal orvosságokat is küldött. Ezeket persze 12095 12| mérget eleget ebből a sok orvosságos üvegből kanálszámra, még 12096 4| önmegtagadás volna egy praktikus orvostól ilyen kérdésre azt felelni,