Jókai Mór Szegény gazdagok Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
12097 5| szemeiket le ne hunyják, akik őrzik, s ha férjet adnak neki, 12098 15| nemes úr előtt természetesen ősei érdemeit sorozzák fel; de 12099 15| letették, s így az a család ősereklyéi közé tartozik.~Azért kedvenc 12100 18| világosan látott, hogy ennél ostobább helyzetbe még soha életében 12101 4| beteget, másodszor, mert ostobaságokat fecseg, könnyen indulatba 12102 16| nem kapott volna abból az ostornyélből valamit.~Henriette, ki addig 12103 16| Be is dugta maga alá az ostort igazi kocsisi tempóra, mint 12104 22| majd ha egyszer minden ostrom nélkül bekocogtatnak hozzá, 12105 16| Henriette-nek, rögtön hozzáfogott az ostromhoz:~– Meddig lesz a bárónőhöz 12106 10| jövetelének, kérdésekkel ostromolnak; én kegyed számára a legújabb 12107 6| szívét úgy, hogy a vékony ostyalemezkét sem volt képes elfogyasztani.~ 12108 7| felé haladni, az egyik egy őszhajú, öles termetű oláh férfi, 12109 13| van, hogy a társaság nem oszlik szét a különböző idények 12110 15| lassankint bíborpirossá, egyik oszlopnak az árnyéka csendesen húzódott 12111 6| lak: elöl négyszögletes oszlopokkal osztályozott tornáccal, 12112 15| rá szokott arra sütni az oszlopokon keresztül, s olyankor megaranyozza 12113 23| álltak, tavaszon virággal, őszön gyümölccsel rakva, tetejét 12114 6| hívá meg Gerzson urat az őszre medvevadászatra. – Hiába! 12115 1| sovány keselyűorra, bozontos őszsárga szemöldökei, s kiülő nagy, 12116 21| míg karjával csapásokat oszta, bal kezével pisztolyait 12117 23| úrnőknek, a legmíveltebb osztályokból, akik, egy önfeledt pillanatában 12118 6| négyszögletes oszlopokkal osztályozott tornáccal, melyhez lépcsőkön 12119 24| akik öntül nem követeltek osztályrészt, és akik-engedje ön ezt 12120 4| félszemüvegével vesződött, s nagy osztentációval rágott diós bonbonokat. 12121 8| prüszkölt és rázkódott, mennyire osztja az úrnője félelmét.~Végre 12122 8| építésére, szent könyveket osztogatott ki; összeszedett mindenféle 12123 19| pedig a keveset szívesen osztom meg kegyeddel. Hozta isten. 12124 16| amit ebben a drámában neje osztott ki neki, holott vagy az 12125 18| mindig kellett, igazságot osztottak egyformán mindenkinek, nem 12126 25| valami öröksége, amiben osztoznia kell, ott fogja hagyni a 12127 23| Nagyságos asszonyom! – szólítá ót meg a komornyik.~A megszólított 12128 16| csárdához; a mi lovainkat majd otthagyjuk.~Gerzson úr jelentékeny 12129 9| aranyat, semmi drágaságot az otthagyott martalékból még csak meg 12130 9| tetőről a túlsó erdőbe, otthagyva menyasszonyt, hozományt 12131 4| is lehúzta a zárból, hogy otthonlétét ne vegyék észre.~Akkor aztán 12132 6| tegezzék egymást. Egyszerre otthonossá tette őt magánál, s vitte 12133 1| inggallérokra nézve fejének ottléte.~János úr bejön a szobába, 12134 19| sietve ment el onnan. Az ottmaradók – persze hogy nevettek rajta. 12135 1| fekszik hanyatt az atlasz ottománon, arca olyan cserfakó, mint 12136 16| társalkodónő kérdéseire „oui” és „non”-t felelgessen.~ 12137 18| hozta ezt a Margarit most őutána!~Legelső kötelessége volt 12138 10| abban az emberben. Jó tőle óvakodni, de ujjat húzni vele nem 12139 14| hírhedett kalandor nagyon óvatos volt; bizonyosan tudhatá 12140 4| kivitel felett. Itt már nagyon óvatosaknak kellett lennetek a kifejezésekben, 12141 10| fenevadak ellen; de ki óvja meg a behízelkedőtől? Fatia 12142 19| mint akarná, arra legjobb óvszer volt neki a kastély ablakaira 12143 25| a gazdag embert meg nem óvta a carrarai márvány, mellyel 12144 22| vagy, mert hiszen előre óvtalak, hogy vigyázz, mert az éjjel 12145 10| fülönfüggők, mint szinte a boglár, oxidált ezüstből voltak, sötétkék, 12146 6| hajtók jó közel jártak; őz, farkas elég baktatott el 12147 6| mint tányér: szarvas- és őzág nyelű kések, villák, hideg 12148 14| két kis gidójával: a kis őzfiak anyjuk hátán ugráltak keresztül … 12149 4| megtalálhatja azt Decsy ozmanográfiájában.~– Kapható az a kölcsönkönyvtárban?~ 12150 14| hűselve, heverészett egy őzünő két kis gidójával: a kis 12151 6| változatot tud adni, mint egy pacsirta torka, s minden művészi 12152 17| legvégsőre, felcihelődött az első padból, s hátra ment a leghátulsóba; 12153 17| széthordat, vagy valami régi padlás zsindelyzetét levereti, 12154 17| papirosablak, a másik oldalon a padlásajtó iromba mázolással átalakítva 12155 6| felkeresték a fészert, annak a padlására felfeküdtek; Margarinak 12156 17| volt. Keressük pincében, padláson; sehol sincs. Hová lett? 12157 14| nedv zuhatagban tódult a padlatra, s amint lassankint tért 12158 1| hölgy kezéből, úgy vágott a padlóhoz, hogy szétfolyt a tartalma 12159 16| mosolyogva foglalt helyet a padon. Dehogy mutatta volna arcán, 12160 4| hímzéseket varrtak; a szobákat új padszőnyegekkel látták el, s minden ezüstöt 12161 6| falról a puskát, megyek a pagonyba; nyomra akadok, üldözöm 12162 9| kiismerni a haragoszöld égerfa pagonyokból, a hegyoldalak rengeteg 12163 1| trágernek tíz forintot, s páholtasd el, mikor a színházból jön. 12164 4| színházban mindennapos nála a páholyban, s beszél vele fennhangon, 12165 1| csak gazdagok; azért a páholyok ifjai nem veszik észre Lángainé 12166 1| mereszte rá.~– A színházba?~– Páholyt béreltem magamnak.~– Úgy? 12167 19| alázatosan: adjon helyet a pajtájában a lovaimnak s két véka tengerit; 12168 6| volt. Magára vállalta két pajtásának a bűnét, hogy azokat kiúsztassa; 12169 9| aztán dínomdánom. Ittak a pajtások, később egy-egy kicsit verekedtek 12170 9| vlaskucai határban egy gazdag pakulár, ki valami verespataki bányarészből 12171 22| délután fedezték fel a legelső pakulárkunyhót. Annak a pásztora is kinn 12172 19| vagy! No, te ugyan gyönyörű paladin vagy, mondhatom.~– De hát 12173 11| kecskebőrökkel leterítve, egy palakő asztal, néhány háromlábú 12174 19| szökéssel keresztülveté magát a palánkon, s a kastélyba vezető jegenyefák 12175 14| sujtásoktól, hosszú prémes palást függött vállairól, mint 12176 17| viganóikat, azokat felveszik palástnak, s olyan spanyolok benne, 12177 7| elő.~Amint egy nagy fekete palaszirt tövében a kibugyogó forrásnál 12178 7| próbamester, egy fekete palatáblán cifra számadást hozva elő, 12179 7| szembántó veres fénnyel, míg a palával fedett kémény minden résén 12180 18| azt a táskát a hintóig. A pálcáját méltóztatott itthon felejteni, 12181 17| színpadok hőseinek kedvenc pálcaparipája ezeket együtt játszani, 12182 14| mindig hátrább a lángoló pálinkaárt, lassankint kioltogatva 12183 15| egy forint; ha még bort és pálinkát is diktál föl, azért mégis 12184 1| asztalt; egy hattyúnyakú paliszander fatábla volt az, amit az 12185 13| szerepre van szánva ezeken a pallókon …~… Hanem, hogy az a fiatal 12186 18| takarítja fel a cserepet a pallórul? Azután mérgesen nekiment 12187 6| piros kendővel a feje, pálmavirágossal a dereka átkötve; nem fiatal 12188 17| mázolással átalakítva gót palota kapujának. Ezen járt ki 12189 12| akarok hozzád jönni; sem palotádba, sem temetődbe. Nem akarok 12190 6| eszmét táplálgatja, mely a paloták úrnőjének oly nagyon fájt, 12191 22| mindenütt! Az erdőkben, a palotákban, a tömlöcökben, a kaszárnyákban, 12192 19| Sem az úrlovarok, sem a pályabírák, sem a nézők tarka serege 12193 7| életmód volt az, amin az ember pályáját végigfuthatta, s ha takarékos 12194 25| tudtuk meg.~Szilárd nevezetes pályakört tett, de melynek esélyei 12195 17| színészetből ez úton, ki más pályán boldog véget ért; azonban 12196 17| valamiképp le akarjam e pályáról téríteni. Magasztos, nemes 12197 19| leszállt a nézőhelyről a pályatérre, ahol egy körben sportsman 12198 1| megszólalt:~– Louis!~A cseléd a pamlagig közeledett, ott megint megállt.~– 12199 4| egy csomagot húzott elő pamlagvánkosa alól, s azt Sipos úrnak 12200 4| hálókabátot adtak rá, s pamlagvánkosaira új hímzéseket varrtak; a 12201 18| csizmás lábait leszorítsa a pamlagvánkosról.~– De hát ha maga olyan 12202 1| akik soha se kéréssel, se panasszal nem alkalmatlankodnak előtte, 12203 25| most sem lehet rá semmi panasza; kivált, mióta a huszártiszt 12204 19| nagyot sóhajtott a lelkész panaszára; az valóban úgy volt, hogy 12205 13| bizonyosan nem fordulna panaszával önhöz; – de ezt én találtam 12206 2| alkalommal mindenkinek, ha nem is panaszképpen.)~János úr az egész délutánt 12207 19| etetni, itatni? Tán a huszár panaszkodik amiatt, mikor negyvennyolc 12208 5| látnod?. Ő nem szólna, nem panaszkodnék, de te látnád, észrevennéd, 12209 22| hiába; csak akkor ült lóra, panaszkodva minden ember előtt, hogy 12210 16| találkozva, annak el ne panaszolja, mennyire aggódik neje miatt, 12211 16| evett volna, de meg nem panaszoltat; nem talált volna fényt, 12212 5| amit a feleség rokonai panaszosan adnak! Hogy te lótófutója 12213 25| töprengés, elrejtett sírás, panasztalan keserv, öngyilkos elhatározás, 12214 4| oly esdve nézett szép, panasztevő szemeivel annak szemeibe, 12215 15| akármi óriást. Ne félj; ha páncélinget viselne is, ez keresztülviszi, 12216 7| képe, a másik a fejedelem páncélos ábrája. A nyomás után a 12217 22| rögtön megindult huszonnégy pandúrja kíséretében, lóháton.~Legelső 12218 22| én birtokomba jöttek?~– Pandúrjaimnak nem szabad bort inniok, 12219 22| marad.~Azzal megparancsolá pandúrjainak, hogy fele menjen aludni, 12220 18| Erőszakkal kellett a két pandúrnak eltávolítani a paradicsomból, 12221 22| Huszonnégy jól kipróbált pandúrt adok melléd, magam válogattam 12222 22| hogy ez nehéz sor lesz. A pandúrtól félnek nagyon, meg a vármegye 12223 18| üvegablakán kitekintve, legelső panorámai látványul Margari ábrázatját 12224 18| nemzetiszínű lett vitorlavászon pantalonja.~Az erre következő párbeszédet 12225 9| muzsikussal, felkendőzve, pántlikázva minden ló és süveg; volt 12226 16| lószerszám rendben van-e, a pántok elég feszesre vannak-e csatolva, 12227 16| tudvalevő igen bizodalmas pantomia.~És Hátszeginek mindezt 12228 22| hirtelen előkeresé a malomból a pányvákat, s hozzáfogott a munkához.~ 12229 3| s unokahúga kérőjét; te, papa, egy óra előtt iskolába 12230 6| zongorázott előtte, beszéltette a papagáját, s örök emlékül mindjárt 12231 19| nyíláson egy összehajtott papírdarabka hullott alá az ablakból.~ 12232 5| szót várok. Erre ő ideírt e papírok hátuljára egy nevet; tekintsd 12233 5| reszkető kézzel nyúlt a papírokhoz, kezébe vette, maga felé 12234 17| fehérrel feketére festett papirosablak, a másik oldalon a padlásajtó 12235 4| csomagot, mely sok réteg papirosba be volt takargatva, s mohón 12236 17| volt lefüggönyözve. Egy ív papirosra fel volt írva nagy betűkkel: „ 12237 5| találsz ottan egy csomag papirost, húzd ki onnan, és nézd 12238 19| emléklapból kiszakított papírra volt írva rajzoló krétával. 12239 7| könnyeden, mintha csak kemény papírszelet volna, a leány kézcsuklója 12240 17| valóban megtörtént.~Vámhidy papírt, írószert keresett elő, 12241 22| hasadékban lakjék vele. Paplanos ágyhoz van biz az szokva. 12242 16| Henriette, a *bányai öreg papnéra, milyen reszketősek annak 12243 19| magyarázható. „Már, édes papom, sajnálom, hogy álmodból 12244 4| úrnak nagyon tetszik, hogy parádézhat vele; mikor kocsizni megy 12245 18| ordítani, lármázni, János úr a paradicsom szélén, Margari úr benn 12246 18| bukott, ezúttal egy sor paradicsomalma közé, amitől nemzetiszínű 12247 18| szélén, Margari úr benn a paradicsomban, kezeikkel melleiket ütögetve, 12248 14| bűbájos szavakra, miket a paradicsomkerti kígyó a legelső asszonynak 12249 19| Erdélyben kellene keresni a paradicsomot. – De – nem akarok többet 12250 8| tárgyhoz, csodálatos természeti paradoxonképp annál nagyobb űr van kettőjük 12251 23| lehelete veti az üvegre a párafoltot.~Olyan félve nézett az ablakok 12252 11| vadállat akkor lehelte ki páráját. – Én a hű állatot meg tudom 12253 4| felfedezni segítsen. Kinek a parancsa előbbvaló a háznál?~Illik? 12254 22| állt, s könnyedén osztá parancsait nekik.~– Terheljétek le 12255 18| esküsznek.~– Ez, uram, fejedelmi parancslevél, aki ennek ellenszegül, 12256 21| postaszámvevő ellenszegült a parancsnak: azt állítva, hogy első 12257 14| minden ember, míg a katonai parancsnok ércszava idegen hangzattal 12258 5| mint valami kapituláló vár parancsnoka. Óh, ez igen derék, okos 12259 2| inhibeálni neki a nagyatyai parancsolatot, hogy minden archívumát 12260 1| ajtón, azt kérdezhesse, mit parancsolnak, hanem ott kell neki álli 12261 2| Henriette-et.~– Gyere ide, ha parancsolom!~Kálmán erre aztán egészen 12262 14| tegye mindenki, amit te parancsolsz; mert legokosabb vagy közöttünk.~– 12263 18| még azt mondja, hogy én parancsoltam.~– Igen! Igen a nagys… maga 12264 22| józanon maradjanak; a malmot parancsom nélkül el nem hagyhatják, 12265 9| kényelemhez szokva, hogy minden parancsszavát külön cseléd siessen teljesíteni, 12266 6| a hideg lelte ki erre a parancsszóra. Ez ideig folyvást a kocsiszínben 12267 23| meghajtva intett, hogy érté a parancsszót.~– Meglehet, hogy önnek 12268 21| pisztolyokkal ellátva, s parancsul adva, hogy esti hat óra 12269 19| öltönyömet, míg én magam parasztgúnyát öltök magamra.~– Hogyan?~– 12270 22| azt küldd vissza hozzám parasztkíséret mellett vason. A Fatia Negrának 12271 13| szépség bálványozását még a parasztnőkre is kiterjeszti.~(Szilárd 12272 10| uraik által maltretírozott parasztokról; gyönyörködhetik a bozontos 12273 8| azt többször hallotta a parasztoktól, s ezúttal jónak látta ezt 12274 6| hogy jólesik neki az a parasztsütemény; pedig Clementine azt állítá, 12275 11| küzdő medvéből kiszorítani a párát, s magához készült őt törni.~ 12276 2| akkor elfelejtette János párbaját, például, mikor Monte-Cristo 12277 10| azért igen sűrű náluk a párbajeset, és csodáig erősek hölgyeik 12278 2| lehetett érteni, hogy a párbajról szó sem volt, vagy pedig 12279 18| pantalonja.~Az erre következő párbeszédet semmi gyorsíró sem adhatná 12280 16| olyan hosszasan tartott párbeszélgetésük. Henriette gyönyörködve 12281 11| jár el, mint a színpadi párbeszélők, kik rendesen ki engedik 12282 13| passant vetődött most ide Pardubicból, aki egész este egy pillanatra 12283 7| nem? – kérdezé a leány, párducként villogó szemekkel.~– Mert 12284 6| kit férje egy bécsi bal paré alkalmával meglátott, megszeretett 12285 16| szívek ellen folytatott párharcban.~Egy napon az történt Hátszegivel, 12286 8| kétségbeesetten kapálózó paripához, elébb annak lábait egyenkint 12287 8| felkapaszkodott a beékelt paripáig. Henriette bámulva nézett 12288 8| aláugratni; Henriette vette észre paripáján, amint az füleit hegyezé, 12289 21| hanem sarkantyúba kapta paripáját, s nekivágtatott a kalandornak, 12290 6| feleségéhez volt intézve), csak a paripákat és teheneket, s mától fogva 12291 6| nekem van egy jó, szelíd paripám, olyan mint a bárány. Addig 12292 7| kisded, bozontos mokány paripán ül, mely szüntelen dicséretes 12293 8| állati vészkiáltást hallottak paripától, azok el fogják ismerni, 12294 9| felől jőve tizenkét hátas paripával, hat cigány muzsikussal, 12295 22| támadt; egyik sem hárított (parírozott). Szilárd kardja egy „elővágással” 12296 9| megcsóválva a levegőben, mint egy parittyát, utána hajítá rákiáltva:~– 12297 10| ez nem ment tudakozódni Párizsba, hanem beérte azzal, hogy 12298 12| orvos akkorra megszökött Párizsból, kisülvén felőle, hogy kenyérgalacsinokat 12299 11| kirohantunk utánuk! A mélység párkányára érve, az egyik alakot mozdulatlanul 12300 19| levélke leesett a bástya párkányáról az árokba, Gerzson odamászott 12301 23| terebély hársak fogtak körül.~A parkban folyvást zengett az oláh 12302 23| hogy alig sétált végig a parkon, már kimerültnek érezte 12303 23| kedvesem, amelynek ablakai a parkra nyílnak; a cselédségnek 12304 9| oldalára akasztva, töltött párnák, festett ládák a nyeregben; 12305 4| alul erővel kihúzgálni a párnát, hallgatni asszonyi és gyermeki 12306 12| nem szeretem azt a lompos parókát a fején. No, jól van: nem 12307 14| érkeznek már, egyenkint és párosával eregeti őket alá a malomgép; 12308 5| képtelen, hihetetlen valami. Paroxizmusban ejtett beszéd, amit gyógyult 12309 5| magam is óhajtom, hogy e paroxizmusnak vége legyen. Azért igen 12310 18| akit Pesten „párt”-nak (partáj) neveznek. Clementine pénzéből 12311 17| tisztességes urak vannak a párteren. Ne nézzen bennünket sokáig.~– 12312 1| a páholyokon alul esnek, parterre, zártszék közönség, azok 12313 2| védence volna, bizalmas, pártfogó arccal mondta neki:~– Ne 12314 18| akként vegye, mint magas pártfogója közbenjárása által nyertet, 12315 22| átkapatva a hegyi csermely túlsó partjára, út nélkül belevágtatott 12316 19| körülvesz, és nem látom a partját. Én bejártam életemben sok 12317 4| csak a kisasszony fogta pártját nekem. De hisz azt el nem 12318 4| dorgálni; de azért ne félj, pártodon vagyok”.~– Kedves öcsém, 12319 13| fogta az embert, vitte, pártolta, boszontotta, és mindent 12320 17| szerepel.~– Tán valaki nekem is pártomat fogja rokonaim közül?~– 12321 24| látta, hogy a ló a magas partról akar leugrani a vízbe, le 12322 9| volna az is. Akkor Juon pártul fogta a kis bocsot, s ölébe 12323 13| szobában, aki csak úgy en passant vetődött most ide Pardubicból, 12324 17| Szilárd, hogy mit jelent e passzus: „vannak bizonyos kötelezvények, 12325 22| pakulárkunyhót. Annak a pásztora is kinn volt az erdőkön 12326 8| a lelkész –, hanem a nép pásztorának tisztelete az angyalok iránt, 12327 9| térnek vissza.~Az ilyen pásztorember sohasem él födél alatt; 12328 9| magyarázattal bír; a havasok lakói pásztori életmódjuk mellett oly távol 12329 10| hogy férje hol jár, csak a pásztorkürt távoli hangjai értesítik, 12330 11| rögtön fújja meg a jeladó pásztorkürtöt. Egy olyan hosszú, kéregből 12331 11| távolból láthatám, hogy a pásztorkunyhó kicsiny ablaka még most 12332 10| gyanúm, hogy Fatia Negra a pásztorné medvéjét akarja megmérgezni.~– 12333 22| a többi csak csőcselék pásztornép; az a veszedelem hírére 12334 10| azért a legtöbb havasi pásztorral jó ismeretségben él; azokat 12335 15| Azt később megtalálták a patakban, természetesen – kiürítve.~ 12336 10| oláh papné; előtáncos a *pataki rektor; jelen vannak a bányarészesek: 12337 7| fenekén ugyanazon hegyi pataknak egy része folyott keresztül, 12338 7| végénél lobogtak, ami a patakon átvezetett.~A barlang hátterében 12339 6| mindent, tornyot, bástyát, patakot és völgyet – csak a menyasszony 12340 12| rögtön megüt: hisz az egész patikában nem tartanak fekete üvegekben 12341 25| váltócédulában, ugyancsak a patikakontót is én fizettem érte négy 12342 16| látta, hogy mindegyiken új patkó volt; a kocsis mondá, hogy 12343 21| széthulló aranyat a lovak patkói gázolták a sárba.~– Lőjétek 12344 16| a ló lábát, letörülgeté patkója körül a port; s műértő arccal 12345 16| érdemes lesz a lovaimat új patkókkal elláttatnom.~– Még most 12346 6| hatalmas étvággyal láttak a patriarkális vacsorához, a bort sem igen 12347 19| volt a természet, mint a patrónus, mert ahol ez rongyosan 12348 4| penzumokat, elébb nagy kegyelmű patrónusának kezeket csókolván nagyon.~ 12349 6| őket beszéddel.~– No! Ripa! Pattanj hát! – kiáltá a vénre a 12350 16| megcsippenteni, azután kettőt-hármat pattantani hatalmasat a levegőben, 12351 14| s nem törődve a körüle pattogó röppentyűk szikráival, a 12352 4| is még egyszer elmondom – pattogott János hetvenkedő hangon. – 12353 16| neki más, mint a bútorokat pattogtatni, s a mécs lángját lobogtatva 12354 6| csárdába vetődni.~De mi a patvart is akar most az a báró azzal 12355 7| márványsima homlokáig leér. Finom patyolat inge tarka virágokkal s 12356 19| elég tétetik, s Drahhowecz, Paudán és a többi olyan bátran 12357 15| Pedig hiszen Makkabesku Pávelt még „ifjú”-nak híják: természetesen 12358 14| éjszakáján, mielőtt feloszolnék, pazar ünnepélyt rendezett e föld 12359 8| úrnőt, a mélység alja eleven pázsittal volt benőve; oda leülteté 12360 10| midőn egy napon vadászok, pecérek, idomárok és társzekeresek 12361 20| s kikiabált az ajtón a pecéreknek, hogy eresszék ki az udvarra 12362 7| előre, forgatták körül és peckelték odább az aranyakat; az ember 12363 17| söntés oldalán; végtére bort, pecsenyét hozattak, megvendégelték 12364 10| csupán egy csillag volt a pecséteken. Semmi kétsége sem volt 12365 14| raktak az Onuc jegyével pecsételt zacskókban a másik mérlegre, 12366 18| elővoná zsebéből a nagy pecsétes levelet.~– Önnek meg kell 12367 16| szokatlan?~– Mindent, kérem; még pecsétviaszt is.~– Az nem szükséges váltókhoz. 12368 6| szerencsésebb a szerelemben! Példabeszéd ez, kedvesem, talán te is 12369 5| megmozdulás nélkül.~Egy szép nagy példány viaszvirág volt az, egyike 12370 17| helyéből, s mint egy második peleskei nótárius, felrontott a színpadra, 12371 13| barátom, amellett ez egy Pénelopé! A hitvesi hűség valódi 12372 1| az ajtón; egy kis sápadt penész virág, veres szemekkel, 12373 6| helyen van, mert ott nem penészes a fal. Nekem meg elhagyta 12374 7| én nem hallgatom aranyaid pengését, mikor leányod szavát hallgathatom.~( 12375 8| fog kapni havonkint. Száz pengőt havonkint egy olyan nyelvért, 12376 12| Lángainé asztaláról egy nyitott penicilust, s szembe állva hórihorgas 12377 7| mennyit fog ez érni kivert pénzben, s ebből a pénzverde számára 12378 19| kiskirálya a környéknek. Hatalma, pénzből eredő népszerűsége oly erőssé 12379 8| Hátszeginek roppant sok pénzébe került; de aki azért soha 12380 18| partáj) neveznek. Clementine pénzéből kerültek ki a bútorok; még 12381 18| korban volt, aztán egy kis pénzecskét is lehete nála sejteni, 12382 9| hajítá rákiáltva:~– Nesze a pénzed, nagyszájú! Végy rajta magadnak 12383 7| ha felét nekem adod is a pénzednek, én nem hallgatom aranyaid 12384 7| voltak, ha teljes értékű pénzeket készítettek.~Igaz, hogy 12385 16| este nemcsak hogy minden pénzemet elvesztettem, hanem ezer 12386 22| ismerhetnék; ezentúl minden pénzemre felírom a nevemet.~Azzal 12387 15| Anicát; de hogy elárulták, s pénzét ott veszejtették, újra dúl-fúl 12388 6| la monnaie! (Csinos kis pénzevő gépecske!)~Hátszegi valami 12389 18| ember-e? Itt holmi aprólékos pénzkezelések is fordulnak elő; tiszta 12390 11| sejtve, hogy valami kényes pénzkölcsönvételi ügy hozza őket érintkezésbe, 12391 10| együtt, hogy bizonyosan pénzre van szüksége a bárónénak, 12392 7| beszélnek egyébről, mint pénzről, aranyról, nyereségről!~– 12393 1| mellett fösvény és kapzsi. Ha pénzszerzésről van szó, olyan alkalmakat 12394 4| azonkívül is feneketlen mélységű pénztárának kell lenni. Egy bécsi bankár, 12395 17| megnézni, visszaveheti a pénztárnál, amit befizetett.~Amint 12396 2| ispánnak, nevelőnek; vasutakhoz pénztárnoknak, konduktornak, kolportőrnek, 12397 21| katonadolog; hanem a roppant pénztömeg megmentése, ez volt a feladat. 12398 4| látott, hogy ezek Kálmán penzumai, s nem értette az összefüggést.~– 12399 2| fordítsa le nekem Kálmánnak a penzumát magyarra.~Margari előbb 12400 2| felelni szükség.~– Hát, hogy a penzumomat nézze által, nincs-e benne 12401 4| nyilatkozatokkal tele. Ezt a penzumos könyvet persze sohasem vitte 12402 14| leviszi szombaton a bányai pénzváltóba a nyert arany felét; másik 12403 7| abrudbányai vagy gyulafehérvári pénzváltóknál átadni; ott kapnak értük 12404 7| kivert pénzben, s ebből a pénzverde számára levonva három százalékot 12405 7| haladva, lejutottak magába a pénzverdébe.~Egy roppant csavarsajtó, 12406 21| Magyarországra, hogy itt a pénzverdékben újra sajtoltassanak. Két 12407 7| aranyat adott át Onuc a pénzverdének, mennyit fog ez érni kivert 12408 14| befejeznünk a munkát. A pénzverdére nagyon sokat költöttem az 12409 19| vannak idézve ama hírhedett pénzverési szörny-perben, s mindennap 12410 24| meggondolom, hogy holmi nyomorult pénzviszonyok minket abba a sajnálatos 12411 17| kitalálta ön, ők erősen perbe vannak keveredve; amelyben 12412 19| a belefulladás előtt egy perccel. Ilyenformán érezte magát 12413 19| Gerzson úrnak elég nyugodt perce maradt a jelenlevőket végigmustrálhatni. 12414 16| óraütéstől meg nem szaggatott percei.~Olyan türelmes volt, hogy 12415 9| tapasztalhatá a medve rosszkedve perceiben, hogy Juon ökölre is van 12416 19| Gerzson megszámlálta üterén a perceket, mik az elsötétülés közeit 12417 12| monda:~– És mégis száz percenttel jobban szereti, mint az 12418 22| midőn elérkezettnek látta a percet, melyben az üldözött ellenséggel 12419 14| első óranegyednek kezdő percét, ha csak egy lépését, egy 12420 19| telemeríté. Kocsiját két percnél hosszabb időre el nem hagyta, 12421 4| viselni okiratokban gazdag pereket, ragyogó replikákat diktálni, 12422 24| bántották, akik önnel nem is pereltek, akik öntül nem követeltek 12423 12| holtod után egy gyűlöletes pernek vetetted meg alapját, melyben 12424 25| Lángainé annyit költött már a perre, hogy férjéről öröklött 12425 19| van Hátszeginek avval a perrel?~– Köztudomásra semmi. Éppen 12426 14| Megmenekült! – szólt, perzselt haját tépve kezével a menyasszony. 12427 12| orvosa zaklatva van miatta.~A pestiek nem elégségesek neki: azokat 12428 12| sort is az a lyány, amióta Pestrül elvitték, csak egy „csókolom 12429 6| vasutak nem voltak a hazában. Pesttől Erdély belsejéig jó egy 12430 4| alatt, midőn a nagyvezér Péter cárt csaknem elfogá, s azután 12431 4| klubját; vagy Maryattól Simple Pétert, azok nem izgatók.~– Az 12432 6| hallhatólag:~– Une jolie petite machine, pour manger de 12433 12| tanácsolta neki, hogy tiszta pezsgőben fürödjék; minden fürdője 12434 18| beleszámítva fodrászt és pezsgőt.~Ez elől legjobb lesz elszökni. 12435 2| egész éjjel nagyon sokat pezsgőztünk együtt. Óh, ez nagyon-nagyon 12436 17| mely a bársonyvánkosok pézsmaszagától halálra undorodva a szemétdomb 12437 6| abban, mintha vasból volna. Pfuj, Fecske! (Egy agár szörnyen 12438 4| váltóit sohasem látni a piacon; üzérek nem találkoznak 12439 4| kincseinek nagy része nem török piaszterekből, hanem orosz rubelekből 12440 10| összevetve a mondottakkal a Dupe Piátra-i vajákos nő vallomását, erős 12441 10| figyelt rá.~– Tegnap a Dupe Piátrán lakó híres vajákos nő jőve 12442 10| erőszakoskodott, míg annak pici kezét ajkaihoz bírta vonni.~ 12443 22| visszamegy a faluba, pedig olyan picike még: a dászkál felesége 12444 2| Margarinak csak akadt egy-egy kis pihenése; ha észrevette, hogy Demeter 12445 19| szobában, éjnek éjszakáján, pihenetlenül, szakadatlanul.~Gerzson 12446 19| lovak már nem bánnák, ha pihenhetnének.~– Mi közöd hozzá, gazember? – 12447 16| a bor is igen erős. Hadd pihenjen. A múlt éjjel sem aludt. 12448 10| az ilyen magános tanyák pihenő állomásai; azért a legtöbb 12449 22| csurgó alatti házhoz; itt pihenőt kellett tartani …~Szilárd 12450 7| sziklai odút, ahol leskelődve pihensz. Én oltalmazni akarlak, 12451 4| szobájában; a nevelőnő most pihent, mert hisz a betegápolás 12452 18| hintóban a nagyságos úr azon pihentette a fejét, hogy ugyan jó, 12453 10| melynek egymást hátaló pikkelyei éppen olyan mozgékonyságot 12454 12| visszavette ismét; félig lecsukott pillái alól Demeter úrra alátekintve, 12455 13| tarokkozik, aki a bemutatás első pillanatán kívül egy szót sem váltott 12456 19| szobában. Néhány percre a pillanatnyi elsötétülése az ablakon 12457 10| bámulatával.~Csak egy félelmes pillanaton kellett még átesnie: amidőn 12458 14| jövendőből csak a legközelebb eső pillanatot, csak az első óranegyednek 12459 10| A nyakboglár pedig egy pillangót ábrázolt, szinte feketére 12460 8| holdfénynél egy sötét alakot pillanta meg, ki szikláról sziklára 12461 18| látványul Margari ábrázatját pillantá meg maga előtt, amint a 12462 19| arcról, amint őt meg fogják pillantani.~De mennyire meg volt lepve, 12463 10| szemsugáraival találkozék pillantata, úgy tetszék neki, hogy 12464 13| veszedelmébe, mint a vacsoravesztő pille a lámpásba.~És így tovább.~ 12465 5| szelencék, süteménydarabok, pilulás skatulyák tanyájául is szolgált, 12466 17| jobb szeretnék ám ezek a pimaszok itten, ha Lumpácit meg az 12467 22| egyesegyedül, mert őrödet, ki a pince előtt állt, horkolni hallom.~ 12468 22| megütközve látá, hogy az őr a pinceajtóban hosszat nyúlva alszik.~Odasietett 12469 17| az Nagy úr volt. Keressük pincében, padláson; sehol sincs. 12470 22| fél milliót, hogy, mint Pintye Gregor, a Torda hasadékban 12471 16| pamlagon végigheveredve az első pipa dohányt kiszívá, már akkor 12472 18| fő dolgot felfedezé, újra pipájához nyúlt, hogy ismét rágyújtson.~ 12473 19| valódi vadász, gyújtott pipájára, s nehogy az égő valami 12474 19| hátuljába; foga közé szorítá pipáját, markába a pisztolya agyát, 12475 16| összeillesztgetni –, csak a pipámon ment keresztül a szekér.~– 12476 18| ültetni úri kliensét, s pipát szokott dugni a szájába, 12477 16| teszem, nagysád; tudja, én pipázni szeretek, s benn a fedett 12478 18| muzsikáló óra is van.~Külön pipázó szobája van Margari úrnak, 12479 18| elő a csibukom szárát; nem pipázok, no; de kell nekem a kezemben 12480 6| mely egy ottani bizonyos piperésznőnek szól; bele vannak írva kalapok, 12481 14| várt, érintetlenül hevert pirámid alakú halomba rakva kisded 12482 10| szégyen és méltatlanság pírja szökött arcába, ha azon 12483 1| tartalma a szőnyegen.~Senki sem pirongatta meg érte.~A nagypapa mégis 12484 16| másforma tintát is, mint pirosat, amilyennel nagysád leveleket 12485 15| álarc van a képén, nem pirul az, és nem sápad el.~– Nem 12486 17| szemtelenkedem: – elszoktam a pirulástól, nem tartom szégyennek a 12487 5| könnyelműséggel, amiért férfiésszel pirulnod kell egykor!~– Kedves bátyám – 12488 5| a szeszélyes nagyapának; piruló céltáblája a többi rokonok 12489 17| vagyok büszke, ez alatt pirulok; ez alatt fekszem majd valahol 12490 21| történelmi nevezetességű piski híd elé ért; a híd túlsó 12491 21| akadálytalanul haladt egész Piskiig előre, a katonák hátravetették 12492 2| Henriette-tel?~Kálmán nagyot pislantott azokkal a szilaj szemekkel, 12493 18| Uram, nem jó az embernek piszkos eszközöket használni, mert 12494 16| csalódásban van: ez olyan piszkosság volna, hogy a csákói vadászaton 12495 22| figyelmeztetésnek, és két jó vontcsövű pisztolyából kiszedte a töltéseket; a 12496 11| és akaszd fel puskádat, pisztolyaidat és vadászkésedet amoda arra 12497 22| vele? Vonjuk ki a töltést pisztolyaidból. Kisütni nem jó lesz, mert 12498 21| s abban a percben három pisztolylövés érte a telivért, a harmadikra, 12499 19| itt a zsebemben most egy pisztolynak az agyát markolja, s nekem 12500 23| volt körülaggatva, puskák, pisztolyok s különös alakú vágófegyverek, 12501 7| azután leszedte a kápából a pisztolyokat, azokat övébe dugta, a hosszú 12502 11| Én kivontam övem mellöl pisztolyomat, s oda álltam az ajtó mellé. 12503 19| együtt indult be a házba.~A pitvarajtó be volt zárva, azon zörgetnie 12504 19| uram.~– Jó éjszakát.~A pitvarajtóban elváltak egymástól; Gerzson 12505 19| bereteszelte szorgalmatosan a pitvarajtót; vendégét leülteté a faragott 12506 16| udvarán senki sem volt, s a pitvarból senki sem sietett eléjük.~– 12507 2| küldetésre egypár pofont ígért a pitvarnoknak, csak miután harmadszorra 12508 6| egy csomó tűrt csizmás, pitykegombos ifjabb, vénebb urat számláltak 12509 23| hídvári kastélyomat hadjárata „pivot”-jául, s nem volna esze, 12510 23| dalolóra akadni, ki egy vén platánfának támaszkodva, századszor 12511 15| acélhegyű golyó van benne, ami a pléhajtót átlyukasztja. No, nem félsz 12512 15| medve három nyíllal, mely pléhre festve két vasrúdon a ház 12513 12| reklámokban olvasott, vagy pletykaképpen hallott: mindenről segítő 12514 6| nagyon tetszett a felvett pletykatárgy.~– Mert tudja, nagysád, 12515 10| Clementine nagy szomorúan pletykázá el, hogy a legközelebbi 12516 7| Milyen az idő?)~– Luna plina. (Telehold.)~(Sajátságos 12517 2| tudni.~– De igenis. Itt a poéma fölül hibázik a két punktum, 12518 25| gazdag ember!~János úrra e pör elvesztése rettenetes csapás 12519 20| urak, hogy a hamispénzverők pörében egy vegyes bíróság fog ítélni, 12520 18| tartsa. Ne féljen, ha a pörének Lángainéval vége szakad, 12521 6| A guzsalykerék egyhangú pörgése mellett úgy érzé magát Henriette, 12522 16| mesélt az ágyam előtt, meg pörgő rokkán font. Még szeretni 12523 6| hideg vadpecsenye, paprikás pörkölt, tepertős galuska.~– Biz 12524 18| pedig csak nevet, mikor őt pörlekedni hallja: „alios iam vidi 12525 18| vigasztalja a bútorai miatt pörlekedőt –, ha elszakad, veszek mást. 12526 7| ismét elkezde az bőszülten pörögni, hogy csak úgy szikrázott 12527 24| egyig abban álltak, hogy a pörös felek mennyi rosszat mondhassanak 12528 25| háládatlan teremtés! Én pört kezdek az öreg végrendeletének 12529 10| volna, mint azok a szegény poéták, akik könyveket írnak meg 12530 7| nyergébe. – Nem fél a fekete pofa senkitől. Nem fél az a fehérvári 12531 11| Hadd lássam meg ismeretlen pofádat! – hörgé, egy pillanatra 12532 4| a többit János úr sorban pofozni ígérkezett; azt engedte 12533 11| Nem én, csak a mézes pogácsa.~– Miért tetted azt?~– Mert 12534 9| követett el a feldöntött mézes pogácsákban, egyéb veszedelmet nem okozott.~ 12535 22| Aznap csak egy hamuban sült pogácsát evett még.~De, hát ha éhen 12536 6| aki csak úgy a többiek poharaiból iszogatott, s tartotta őket 12537 9| másféle kést, villát és poharat lásson felterítve, hogy 12538 14| fekszik mellette, ki restellt pohárral nyúlni az italhoz, csak 12539 7| összeborzadt, pedig hiszen nem a poklot értette az alatt Fatia Negra, 12540 4| minden rézedényt hajítani pokolba! – indulatoskodék az orvos. – 12541 14| ágyban, rossz szellem a pokolban; úgy forduljon ellenem tulajdon 12542 14| lobogott veres fénnyel e kék pokollánggal egyetemben, s a felhalmozott 12543 14| Veszni kellett mindenkinek e pokolmenyegzőben.~Csak két ember nem veszté 12544 7| együtt elkárhozni, ha te pokolra mégy.~– Az nem lehet, Anica! 12545 14| lassankint kioltogatva a kék pokolvilágot, melynek elmulta után nem 12546 8| ruhában, mint egy szegény polgárnő, s maga sem tudta akkor, 12547 21| elfogását megkísérteni; a polgárőrség az utcák bejáratait őrzé 12548 12| vármegye házához; kiálts polícájt! Fogd el. Eredj. Rohanj!~ 12549 18| nagyot ütött öklével a politérosasztalra, s olyat ordított, mint 12550 17| Hallja maga, direktor! Ebben politika van: ezt a teátrumdarabot 12551 13| divatról, országgyűlésről, politikáról. Tehát már hazudtok? No, 12552 13| mindig vele beszél. Még politizál is a kedvéért, pedig nem 12553 7| hogy a forrás mellé tett pománával megkínálja a fátát, s azután 12554 13| olyankor adja elő, mikor valami pompához kellenek, s olyankor kényszeríti 12555 4| Gyönyörvágyó, mint egy török, pompakedvelő, mint egy hindú, könnyelmű, 12556 9| előtte, amikhez a medve pompásan ért, vagy magas fákra kapaszkodott 12557 10| függönyzetnél pótolta a pompát a nemzeti színek összeállítása. 12558 7| széles, csatos tüsző köríti pongyolán, a régi római thoraxokra 12559 1| kocsikázni; fogják be a pónikat, az inas menjen vele, nem 12560 22| napra összébb húzódik egy pont körül, mely később fog meghatározódni.~ 12561 8| kapaszkodva közeledett a veszélyes ponthoz, ahol ő függött.~Lehetetlennek 12562 6| s a fél arc sűrű fekete pontokkal van tetovírozva, mint akinek 12563 16| jegy sem adott neki kezdő pontot e világtalan zavarban. Hogy 12564 19| közepén mindkét ellenkező pontról kiindult tunnelásó kanalaikkal 12565 1| virág, veres szemekkel, pontyidomú, szeglettelen szájjal, hanem 12566 25| ott fogja hagyni a falusi ponyvakomédiázást, s itt terem Henriette-et 12567 17| előfüggönyük az én nagy rostáltató ponyvámból áll; nincs rá szükségem, 12568 17| megyek csavarogni megint. A ponyvasátor az én hazám. Azután meg – 12569 10| garasért árultatnak a vásári ponyvasátorban? Azt hivé, hogy ez a vendégszeretetért 12570 19| lovakkal, hanem eredj le a pópához, mond meg neki, hogy tisztelem 12571 8| beszédet, jó éjt kívánt a pópának, s visszatért a kastélyba.~ 12572 7| lehetett.~A kincstár egy font poraranyért fizet a bányásznak négyszáznegyvennégy 12573 22| fogadott; a kopókat rögtön pórázra fűzték, a társaságot összekürtölték, 12574 16| vacsora mármost igazán a porba esett előlünk. De azon sem 12575 20| lépteinek nyomát csókolja a porban!~Henriette szobájába érkezve, 12576 4| Legegészségesebb a közönséges porcelán és üveg: az nem mérges.~– 12577 16| minden szavából kitűnik, hogy porcelánföldből teremtette az Isten, nem 12578 16| összevizsgálta a hintó minden porcikáját, nincs-e bajuk a kerekeknek, 12579 21| foglalt helyet.~Nemsokára a porfelleg közől kivehetők voltak az 12580 21| a hátuk mögött keletkező porfellegről láthatták, hogy a vakmerő 12581 7| ecetet öntöttek rá, úgy porhanyították, a többit végezte a rabszolga 12582 6| Nekem kellett felmennem a porkoláb konyhájába, s elkészítenem 12583 11| és mennyire elárult!~A pórleány ölébe bocsátva összekulcsolt 12584 20| villant végig, valahányszor a pórnő Fatia Negra nevét kiejté.~ 12585 8| ékszereit, hogy néhány oláh poronttyal többet tanítson meg kesztyűben 12586 11| ellenkezel, ajtódat berontom, porontyodat a falhoz vágom, s tégedet 12587 6| hogy azokat kiúsztassa; porontyos emberek voltak, neki meg 12588 7| karátos.~– Nem tesz semmit. Porosz aranyakat fogunk belőle 12589 9| kiáltsák ki legszebbnek, az ő poroszka lovait legtüzesebbeknek, 12590 8| útja, melyen öszvérek és poroszkalovak is szoktak járni, azt többször 12591 8| út jó az öszvérnek és a poroszkának, azt nagyon válogatja a 12592 4| tudni, hogy mit ér az a portéka, amit én megszerzem a nagyságos 12593 9| házasulandó legények, nézegetik a portékát, szóba ereszkednek vele, 12594 22| összekötő vonalt az erdőkben portyázó pandúrok és hadnagyok képezendik. 12595 13| mert én vagyok a közös posta kettőjük között.~Szilárd 12596 19| az országút mellett, mely postaállomás. Itt a pópa visszavette 12597 21| tiszt megsebesülte után a postafőnök vevé át a vezényletet, s 12598 19| nem gondolni!~Hát amint a postakocsi megáll Aradon szállása előtt, 12599 24| kicsalta a jó tanácsot, rögtön postakocsit vett, sietett Hídvárra, 12600 21| riadozott fel egyenkint a postakürt-hangra, s kapkodott nagy ijedten 12601 21| rabló fogta körül, akik a postalegényeket már lefegyverezték, s azon 12602 19| hajnalban visszautazott postalovakon a férjével Hídvárra.~– Az 12603 21| imperatu kocsija elől.~Amint a postamenet a történelmi nevezetességű 12604 10| csinos bál lesz; ott lesz a postamesterné meg a kálvinista papné, 12605 10| előkészületek közepett kap a postáról, hova Margari minden héten 12606 21| fordulni a vakmerő rablókra.~A postaszámvevő ellenszegült a parancsnak: 12607 21| hagyni. Most hasznát vette.~A postaszekerekből kivették az aranyat, s azt 12608 18| ott fog mulatni, ott pedig postaszekérre ülni, visszahajtani sárfeneki 12609 21| közepén legelől állt, a postaszemélyzet hátuk mögött foglalt helyet.~ 12610 21| hangzott ekkor hátulról a postatiszt szava; s abban a percben