Jókai Mór Szegény gazdagok Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
12611 12| korhely gézengúzt, azt a postillon d’amourt, azt eresszem én 12612 1| hálósüveggel, lábain meleg posztóharisnyák, kezein briliántos, türkizes, 12613 1| szépségéről és frakkja finom posztójáról; amellett magas, kemény 12614 16| hogy nődnek – atyja helyét pótoljam. Miattam bizonyosan senki 12615 10| takarékos függönyzetnél pótolta a pompát a nemzeti színek 12616 23| felhasználta a népbabonát, hogy potom áron megvásárolja a birtokostól 12617 25| vele, ki hagyja magát holmi potomsággal fizettetni, mielőtt engemet 12618 6| Une jolie petite machine, pour manger de la monnaie! (Csinos 12619 6| oláh szénáját takarítá be, póznát dugva a boglya közepébe, 12620 1| inas menjen vele, nem a praefectus. – Ezzel eltolja maga elől 12621 4| ráismertem, mert nekem ebben nagy praxisom van. A kisasszonynak is 12622 14| arany sujtásoktól, hosszú prémes palást függött vállairól, 12623 12| meg volt akadva, mert pro primo nem tudta, hogy mármost 12624 1| mire aztán a kis családi princ bebukott az ajtón; egy kis 12625 22| pisztolyaim is vannak.~– Próbáld meg uram, hogy használhatod-e 12626 16| a vendégszoba kilincsét próbálgatá.~– Istenem, istenem! – rebegé 12627 6| ebédelni, hogy mentegetni próbálja magát, mintha ő erre nem 12628 22| meg lett volna halva.~– Próbáljuk a többit felkölteni uram – 12629 17| rezidenciának; most éppen próbálnak egy új teátrumot; amit estére 12630 16| szólt, széttört pipaszárát próbálva összeillesztgetni –, csak 12631 7| magunkra!~Erre bejött a próbamester, egy fekete palatáblán cifra 12632 14| ne tegye már őket ki több próbának, hiszen eléggé meg vannak 12633 6| ismer. Be is vitt neki első próbatételül mindjárt valami hosszúkás 12634 18| vidi ego ventos, aliasque procellas”. Csakhogy egyszer otthon 12635 18| valahára be van dugva. Száz procent nyereség. Ezen való örömében 12636 2| hogy „beatus ille, qui procul negotiis” stb.~– Jól van, 12637 17| mennydörgést, villámlást produkál, de azt titkolja, hogy mivel. 12638 14| pillanat alatt elevenen van produkálva itt a föld alatt a pokol: 12639 17| meghajigál, ha nem tetszik a produkcióm; én kész vagyok az utcaszegleten 12640 21| melynek kilenctizede nem professzionátus mestere a művészetnek, szembe 12641 4| azt izente Margari által a professzor, hogy semmit sem tudott; 12642 2| fenyegetőzött, hogy panaszra megy a professzorokhoz, s e gonosz szándékától 12643 8| mondatokat ír fel Nehémiás prófétából; akit én innen örökre kitiltottam; 12644 5| verhetlek; de én egyúttal prókátor is vagyok: ebben ez ügyben 12645 16| nélkül –; persze az ilyen prókátorfajta ember itt nem lát különbséget; 12646 4| bőrtárcában, mint az újabb prókátorok, akik szégyenlik a mesterségüket.~ 12647 15| hogy azt valami dáciai prokonzul emeltette meghalt felesége 12648 4| tréfából megkísérté a börzén a promessz játékot, s valami üzérrel 12649 18| fog majd csodálkozni, ha Promontorban Margari nyitja ki előtte 12650 18| akarja lepni?~Efölött egész Promontorig volt módja Margarinak a 12651 18| megtudta a kocsistól, hogy Promontorra mennek át, ahonnan a nagyságos 12652 14| eregetné be, különös ördögök protekciója mellett.~Hanem hát ezúttal 12653 17| semmijök. Nem kell mecénásos, protezsált, szubvencionált színház! 12654 1| Lapussa János úr tökéletes prototiponja családjának, rendkívül hosszú, 12655 22| nekitelepedjünk, s a zsákmányul esett proviantot egymással megosszuk.~Vámhidy 12656 4| birodalma volt; egyéb alávaló provinciák végett egy másik lógós ügyvédet 12657 12| nagynénéd? Versben vagy prózában? Diákul van, vagy franciául? 12658 8| felborzalta, s nyugtalanul prüszkölt és rázkódott, mennyire osztja 12659 17| igazi könnyek nem tűrnek publikumot, habár csak egy személyből 12660 9| lakodalmas puska, mit a legénység puffogtatni hozott magával, különben 12661 11| szögletben hevert a hű fenevad, puhára vetett mohágyán, végvonaglásai 12662 19| Hídvárig Aradról, hogy a puliszkafőzés mesterségét eltanulja.~Azután 12663 19| másikat a pópa s közrekapván a puliszkás tálat, addig dicsérték egymás 12664 10| főtt hóvízben elkészíti a puliszkát; mikor hóförgeteg lepi künn, 12665 4| s életében először annyi puncsfélét talált bevenni, hogy egész 12666 4| hozasson magának a házmesterrel puncsot.~A nagylelkű parancsot meg 12667 2| poéma fölül hibázik a két punktum, aztán meg ahelyett, hogy „ 12668 24| dolgot.~Legjobban bántotta a puritán érzelmű férfiút az, hogy 12669 11| ellened. Eredj, és akaszd fel puskádat, pisztolyaidat és vadászkésedet 12670 14| mondogatták a katonák, puskáik agyával kopogatva a falakat.~– 12671 6| kisfiúcska, beletartanám a puskám csövét, s egymásután belelőttem 12672 15| van hát, itthagyom neked a puskámat; fogd a kezedbe, s állj 12673 21| torlaszokon, egy csoport puskást, mely útját akarta állni, 12674 11| elindul a nyomon, egy kettős puskával és minden vadászeb nélkül.~– 12675 21| épületekhez, s akkor nehány puskavesszőt szurkos csepűbe takargatva 12676 22| igazságot szolgáltassanak pusztában elhangzott szavaiért, őt 12677 13| Világos és a körül lakó főurak pusztáin levő kastélyok mind úgy 12678 16| azonban nem ez a hatása volt a pusztán felkelő napvilágnak; ő nem 12679 6| csak jó földe van ennek a pusztának.~Mi baja ennek a jámbornak 12680 16| szétnézett a körös-körül terülő pusztaságon; sehol sem látott sem közelítő, 12681 16| napfelköltekor maga előtt az alföldi pusztát, amint a nyugot lilaszín 12682 6| belekóstolt a vérbe, akkor aztán pusztít, mint az oroszlán, s különös 12683 9| A medve azalatt szelíd pusztítást követett el a feldöntött 12684 19| lusta, semmirekellő? Akkor pusztulj a bakról, pimasz kölyök, 12685 5| én itt téged el hagylak pusztulni egy üres képzelődés miatt. 12686 25| milliót. Végem van, el vagyok pusztulva. Csodálom még, hogy élek; 12687 2| aztán meg ahelyett, hogy „putabam”, szebb lett volna így írni, 12688 18| valami ilyen jótékony non putarem Margarival? – Nincs-e most 12689 19| tartja azt, hogy „malo Cocam, quam Uri”.~Egy kicsit nevettek 12690 2| témáról, hogy „beatus ille, qui procul negotiis” stb.~– 12691 21| a köteteit, amikben Don Quijotéról ír.~A Gyulafehérvárott letartóztatott 12692 18| fogja a bírságot toties, quoties; egy jurátus tabulae regiae 12693 19| bántatlanul érkezett **-ra hol rögtön kapott postalovakat.~ 12694 13| Világos. Aki már egyszer ráadta ilyenre a fejét, az másodszor 12695 4| hogy kutatni fognak és ráakadnak; s mikor magamhoz tértem, 12696 19| melynek kezdő fonalára ráakadni nem lehet, legközelebb érdeklé 12697 16| erre, úgy hiszem, szívesen rááll uzsorása, s a cserét elfogadja.~– 12698 20| észre, hogy ott vannak, hogy rábámulnak, vagy köszönnek neki. Hangját 12699 14| fognak ítélni tömlöcre, rabbá leszek; – meg foglak csalni, 12700 12| cselekedte, sőt inkább igen nagy rábeszélésébe került Lángainénak a fiút 12701 16| sikerült neki Hátszegit rábeszélni, miszerint Kálmán gyanúsított 12702 16| csakugyan nem hagyta magát rábeszéltetni, hogy beüljön Henriette 12703 1| tartanák, de nem tudja magát rábírni, hogy a kaszinóban kiírassa 12704 4| miután holmi ígéretekkel rábírta Margarit ez extra áldozatra, 12705 6| tehát az vagyok. Ha csak úgy rábíznám magamat a jósorsra, hogy 12706 18| Én olvasatlan pénzt merek rábízni. Nekem váltóim forognak 12707 19| hírrel, hogy nejét, kit rábízott, az úton elvesztette, de 12708 4| Henriette kisasszonytól az van rábízva, hogy e titkokat megőrizze; 12709 8| nép azután természetesen rablásból.~A hölgy hirtelen félbeszakítá 12710 10| egyéb, mint oláh költemény. Rablások, az igaz, hogy történnek, 12711 21| tarthattak, hogy e szedett-vedett rablócsapat, melynek kilenctizede nem 12712 21| kétségtelenül képes leend magát a rablócsoporton, dacára a torlaszoknak, 12713 21| találta nem várni be az egész rablócsoportot. Neki a pénzt megmenteni 12714 15| rám leskelődik a te ostoba rablókapitányod? Jól van hát, itthagyom 12715 21| azalatt, míg ők a lovas rablókkal küzdöttek, egy nagy csoport 12716 11| elvágni, amire szükségük van a rablóknak, hogy magukat láthatatlanná 12717 21| szemközt fordulni a vakmerő rablókra.~A postaszámvevő ellenszegült 12718 22| Hallatlan eset az, hogy egy rablólovag a XIX. században egy tökéletesen 12719 11| férje későbben érkezik. A rablónak lőfegyverei vannak.~Én adtam 12720 10| nem bánthatja ocsmány vad; rablótól sem ijed meg; mit is akarnának 12721 15| éppen szembe találkozott a rablóval. Az izmos kezével megragadta 12722 15| akart tenni végképpen a rablóvezérségről, el akarta venni az Anicát; 12723 16| leend e tett után, mint egy rabnő.~De miféle tett után?~Csak 12724 4| török volt, kinek hindu rabnőtől született egyetlen fia. 12725 22| hiszi, hogy valaki azért rabol fél milliót, hogy, mint 12726 16| őt az útban furfangosan rabolja ki, hogy még csak reménysége 12727 16| tán, hogy a kocsmáros maga rabolt volna meg? A grófné egyet 12728 25| belehalt volna. Egy milliót raboltak rajtam.”~Szegény gazdag 12729 7| porhanyították, a többit végezte a rabszolga vésűje és kalapácsa.~E bányákból 12730 14| ismeretlen iránti borzadály rabszolgáivá tette cimboráit; ezektől 12731 7| ugyan lőporuk hozzá, de volt rabszolgájuk; elébb megtüzesítették a 12732 6| itt van közel, és holnap rábukkanunk”. Lénárd azt mondta, hogy 12733 6| gyönyörű változatot tudott rácifrázni, hogy az bámulatra való 12734 20| szakállú arc, kinyúlik a rács között egy sovány, száraz 12735 4| hogyan viselted gondját rádbízott fiamnak? – mit fogok neki 12736 4| alázatosan. Méltóztassék ráemlékezni, hogy méltóztatott kegyesen 12737 3| esztendeig: érted, ötig ráér kérő jönni a Lapussa-házhoz. ( 12738 15| bezárta, s annak a kulcsát is ráerőlteté.~– Domnule – szólt azután, 12739 11| e szó csak ingerelte.~– Ráérsz majd azután, meglátom én 12740 21| aranyakat fölszedni siessenek.~– Ráértek erre! – kiálta nekik a kalandor –, 12741 16| két karját az asztalra, ráfektette a fejét, s elaludt.~Henriette 12742 18| amint kezdte.~– Ön egy rafinírozott gazember! – szólt, hirtelen 12743 18| leszegezve nem volt.~Még ráfogják, hogy ő akarta elszöktetni 12744 19| garázdaság, amit Hátszegi ráfogott. Eszerint csakugyan Hátszegivel 12745 9| mendemonda között azt is ráfogták, hogy a fenevadakat meg 12746 8| nehéz. Az oláh nyelv könnyen ragad, kivált arra, aki franciául 12747 12| ebédelni szokott, akkor ragadja ki családja köréből és a 12748 22| gyorsan és rögtön gyökerén ragadják meg az elhatalmasodott bajt, 12749 6| felrántom a fényes csizmákat, ragadom a falról a puskát, megyek 12750 4| családtagok mind lornyont ragadtak, úgy hallgatták, csak ő 12751 21| egy fél milliót el hagy ragadtatni, anélkül, hogy amíg egy 12752 18| hirtelen nyakravalójánál ragadva meg Margarit. – Ön beszélte 12753 13| aztán mindenféle szennyes rágalmakra esküszik Hátszegiék ellen, 12754 10| házigazdával, s hozzáfogott úrnőjét rágalmazni, találgatta az öreg románnal 12755 11| én csaltam őt meg elébb. Rágalmazott; embereket nevezett meg, 12756 24| sértegette, háta mögött rágalmazta; de ő azért sohasem bírná 12757 18| annál inkább ösztönözte hű ragaszkodása bebizonyítására. Ő szaladt 12758 16| ember, és hozzám rendkívül ragaszkodik.~– Az igen szép tőle.~– 12759 10| közbeszéddé vált hűséggel ragaszkodnak egy el nem érhetett tárgyhoz, 12760 17| az ember a vándorbothoz ragaszkodni. Vannak állandó színházaink: 12761 5| szerencsétlensége. De mindegy: ragaszkodom hozzá; s ha fájdalomnál 12762 19| levelet; még ez utóiratot ragasztá hozzá:~„Ha nekem illő elégtételt 12763 17| férfiaknak, bajuszt és szakállt ragasztanak fel, s még annyival jobbak, 12764 17| nemzetiszínű papirossal ragasztott függönyt, hogy az a gerendákhoz 12765 10| felnyúló sziklákhoz van ragasztva. Egyszer jártam ottan; igen 12766 17| hanyatt, és egy szál füvet rágcsált a fogai között. – „Nagy 12767 18| bajusza; a körmeit kezdte rágni.~– De hát végtére is mit 12768 18| simítani, s figyelmesen rágogatni.~– A fiatalember kivallá, 12769 4| vesződött, s nagy osztentációval rágott diós bonbonokat. Sipos úr 12770 12| hogyan viselje magát, szájába rágtad jól, hogy mit mondjon, vettél 12771 6| koromba megverte ábrázatomat a ragya, két első fogamat kirúgta 12772 23| vacsorázni; a hold olyan szépen ragyog.~A szobaleány sietett a 12773 16| derűben; csak a fényesebbek ragyogtak még a hajnalon keresztül; 12774 16| nem gyújt rá?~– Hogy én rágyújtsak? S nagysád megengedné? Eltűri 12775 18| pipájához nyúlt, hogy ismét rágyújtson.~Azonban Clementine nem 12776 4| kisasszony félrebeszél. Ráhagyta, hogy mindent teljesít, 12777 2| belehúzott a körmével, hogy ráismerjen: melyik szónál kezdje estére, 12778 7| Akkor megölöm.~– Igen, ha ráismernél. De te még sohasem láttad 12779 17| megvénül, és sokat koplal, ő is rájön arra, amire a többiek.~– 12780 14| mulatságos bohó ötletre rájönni, hogy a fáklyával közel 12781 4| jöhetett volna rá? És mégis rájöttek. Ma, ezelőtt egy órával 12782 22| volt valami jel, amikről rájok ismerhetnék; ezentúl minden 12783 7| szenes tuskó vagyok, akin rajtad kívül senkinek sem akad 12784 3| ellenzem. Csupán bámulok rajtatok, kik, mint valami gyermekek, 12785 12| gondolataidat, s túljárok rajtok. Kétheti alázat nem vásárol 12786 19| kiszakított papírra volt írva rajzoló krétával. A kuszált vonásokban 12787 21| országúton néhány száz martalóc rajzott alá s fel, hanem akkor hírül 12788 10| bográcsát, teletömi hóval, tüzet rak alá, s a főtt hóvízben elkészíti 12789 17| mikor sok esztendeig egy rakáson hevert köveket széthordat, 12790 16| köszönt, leült, s mire rákerült volna a sor, hogy észrevegyék, 12791 9| arannyal hímzett ingeit ki ne rakhatta volna a sátor alatt, s vagy 12792 21| hánykolódó lova kantárszárát, rákiálta a fekete álarcosra:~– Ki 12793 9| parittyát, utána hajítá rákiáltva:~– Nesze a pénzed, nagyszájú! 12794 5| kedvemért, maradj szépen itthon, rakj vizes kendőt a fejedre, 12795 6| falatot a nyakravalójába ne rakjon.~Ennyi hölgy előtt ilyen 12796 14| serpenyőre annyi aranyat rakok, amennyi őt felemeli. Annyi 12797 12| hogy meg tud felelni e rakoncátlan kölyöknek. Hirtelen két 12798 9| mézeskalácsosok, lóhátra rakott mézes bábjaikkal, méhseres 12799 14| Azután annyi vert aranyat raktak az Onuc jegyével pecsételt 12800 7| működött, melynek hengerei közé rakták az aranyrudacskákat, amik 12801 4| amit összegyűjtött, engedi raktárban állni, nem szorul rájuk, 12802 5| s elővonta a sajátságos raktárból, mely különben szelencék, 12803 6| legjobban bedúdol a szél. (Hiába raktuk ám be kövekkel, mégiscsak 12804 25| cerberusok éjjel-nappal rálesettek: azt gondolá ki, hogy háziasszonyával 12805 10| bükkfát, arra a kecskék rámennek, s a fa kövér rügyeit lerágják; 12806 25| öröklött vagyona csaknem ráment. Nem tartott már sem kocsit, 12807 4| asztalra, s eszmétlenül rámeredt, mint akinek e pillanatban 12808 7| meg az aranyat”; a leány rámosolyog; kár, hogy az a fekete álarc 12809 19| elkezdtek nevetni, és ujjaikkal rámutattak:~– Itt van Gerzson! Megjött 12810 17| arcáról a durván festett ráncokat, s ott állt Szilárd előtt 12811 14| mindkétszer önkénytelen gépies rándulást lehetett észrevenni karjain, 12812 16| Gerzson úr jelentékeny rándulatot tett a fejével.~– Édes báróné: 12813 23| leszek ez órában Szebenbe rándulni, s csak két nap múlva jövök 12814 22| aminthogy holnap reggel Szebenbe rándulok, nőm igen szívesen látandja 12815 16| arcára és termetére nem lehet ránézni.~– Hanem azért egy nőt megvédeni, 12816 1| gondolatot gerjesztve a ránézőben, mennyire kényelmetlen lehet 12817 20| vonásain mindannyiszor ideges rángás villant végig, valahányszor 12818 1| azáltal, hogy állkapcái rángatásával azokat igazgassa, szüntelen 12819 11| vonaglásaiból, a görcsös rángatódzásból, mily rettentően szenved, 12820 14| mutogatá hacukájuknál fogva rángatott komáinak a széthullott erszényeket:~ 12821 6| Kardosné asszonyom, nagyon rángatva a vállait. – No, ezt ugyan 12822 4| általában, és mi különösen egy rangbeli nőnek, aki a családjának 12823 5| akarod-e, hogy családunk rangjához illő dísszel és illendőségggel 12824 10| másik közelében; a különböző rangosztályok jó egyetértésben élhetnek 12825 5| városba; annyit beszéltek rangotok, gazdagságotok felől; neveltessétek 12826 14| is.~A leány erre dühösen rántá ki kezét a kalandoréból, 12827 5| láncolál le, s magaddal rántottad őt olyan könnyelműséggel, 12828 10| hunyászkodva bújik az ágy alá, s ha ráparancsolnak, óraszámra elringatja a 12829 6| balkedvében az a szabadelvűségi raptusa támadt hogy ő az üresen 12830 8| hisz a nép nyelve ingyen is ráragad az emberre, megtanulják 12831 1| mint ami utazásai közben ráragadt. Minthogy pedig az instruktor 12832 15| lépést tett előre, hevesen rásütötte a fegyver bal csövét.~A 12833 24| úgy van. Én már egészen rászántam magamat, hogy az öregúr 12834 21| vakmerő kalandor átlátva rászedetését, nyílt üldözésükhöz fogott.~ 12835 16| Hogy ilyen nevetségesen rászedetett egy ravasz nő furfangja 12836 22| Ezek a ravasz emberek hamar rászedik az idegent.~– De ez valódi 12837 17| társaim megcsalnak, elhagynak, rászednek; nagyot nyújtózom a napon, 12838 25| mielőtt a koporsó fedelét rászegezték volna, kiosontott belőle, 12839 17| Szokott ön bort inni?~– Rászoktam egy idő óta. Az embert mindenütt 12840 5| varrni, főzni számotokra, ha rászorul, most is; rendben tartja 12841 7| hogy keresve is alig lehet rátalálni, másodszor, hogy éppen oda 12842 13| több sportsman jelenlétében rátámadt:~– Gyere ide csak, drága 12843 9| megegyezni. Némely leányt nagyon rátartanak, másikat az első kérőnek 12844 14| mérlegig; Onuc még a tálat is ráteteté a mérlegre: azzal is nehezebb 12845 7| Próbáltad a három ujja hegyét rátetetni a rézfeszületre?~– Rátette, 12846 25| meg, hogy mi nevet kell rátétetni; az is két forint volt váltó. 12847 18| válláról le-, és a vármegyére rátólni. Felmagasztalta az egekig 12848 14| ugyebár? Az egyik serpenyőre ráültetem Anicát, s a másik serpenyőre 12849 6| kacagásból; azután nagy naivul ráütött Kengyelesy vállára:~– Maga 12850 8| napon Henriette a szomszéd Ravacselbe lovagolt át, hogy ott egy 12851 8| Hogy azonban Hídvárnak Ravacseltől van egy rövidebb útja, melyen 12852 15| sárkányán, a mutatóujjadat a ravaszán. A bal csöve tíz fickóra 12853 12| Hallod, hallod! – szólt ravaszkodva az öregúr. – Megjött neki 12854 5| Óh, a szerelmes nők igen ravaszok. Azt a szót velem közölni 12855 4| nemigen válogatott. Sok ravaszsággal jutott a verespataki aranybányákhoz, 12856 5| érdekelt fél vagyok; hogy ravaszul útjába állok a kérőnek, 12857 23| lakosság közül senkit sem lehet rávenni, hogy annak a háznak a küszöbét 12858 5| uraknak, ők majd rémítésekkel ráveszik a leányt, hogy mondja ki 12859 14| kezemmel leírok, vagy valakit rávezetek. Legyen tele átokkal minden 12860 9| amihez finom szaglása van, s rávezette Juont a közös zsákmányra, 12861 15| visszalökte a konyhába, s rázárta kulccsal az ajtót.~Pável 12862 4| kérdelek, s felelni nem akarsz, rázd meg a fejedet; de elámítani 12863 18| valakinek a nyakára leülhetett, rázhatja az onnan!~– Ne búsulj asszony – 12864 7| rajta.~– Ki tudja mondani rázkódás nélkül a „Domnye Zeut?” ( 12865 10| Annyi eredménye maradt e rázkódásnak Henriette-re nézve, hogy 12866 8| nyugtalanul prüszkölt és rázkódott, mennyire osztja az úrnője 12867 18| mindenképpen le akarta magáról rázni Margari szolgálatkészségét, 12868 16| ledűlni?~Henriette tagadólag rázta fejét.~– Úgy? Igazsága van; 12869 22| tapasztalá, hogy ezzel sem rázza le ellenfelét nyakáról. 12870 16| próbálgatá.~– Istenem, istenem! – rebegé Henriette kezeit tördelve, 12871 16| nyakába borul, s érzékenyen rebegve beszél összevissza érthetetlen 12872 12| Demeter. – No, lám, a kis rebellis. A lázadók kegyelemért esdekelnek. 12873 2| csak Lángainé maradt ott. Rébuszokat fejtegetett.~– De mit akarsz 12874 2| csinálsz, Matild?~– Egy rébuszt találgatok, ami az Irisben 12875 12| mindennap kétszer; írat velük recipéket majd külön, majd kollektív 12876 14| hozott magával, annak a recsegésével ijesztgeti az asszonyok 12877 16| hogy kívül a tornácajtó már recsegni kezd. Azt feszítik befelé.~ 12878 21| le a süveggel! – ordítá recsegő hangon, s oroszláni dühvel 12879 11| feszíté azt befelé; a deszkák recsegtek bele, s amint az ajtó közepett 12880 22| fák a szél zúgása alatt recsegve hullatják alá száraz gallyaikat: 12881 18| akkorát, hogy egy szőlőlugas redélyzetéig meg sem állt! Még ilyen 12882 7| kivarrva, melynek tapadó redői kérkedni engedik a termet 12883 12| beteg, sápadt arca vonagló redőit gúnyra fintorítva.~– Nem 12884 6| lakok szoktak lenni, nyitott redőnyökkel, viráglepte ablakokkal: 12885 23| az óráját, s hivatalosan referált, hogy mennyi már az idő.~ 12886 23| az, hogy az öregúr mint regálista sokszor kénytelen Kolozsvárra 12887 16| kanyarogtak a csárda felé korábbi, régebbi kerékvágások; s ő nem tudta 12888 9| leányvásár ~(Rubán Tódor regéje az erős Juonról)~Hinné-e 12889 23| elmondva neki mindent, amit regeképpen felőle hallott.~Az aztán 12890 6| elkezdé azokat a tüneményes regéket mesélni a nagyságos asszonynak, 12891 2| németre fordított francia regény van, azt mind sorban felolvassa 12892 4| találta a humorisztikus regényben, mit a világ remekműnek 12893 4| hogy már most elég volt a regényből ennyi, köszöni a jóságát, 12894 6| Az utazó csupa szomorú regények közt halad végig.~A völgyek 12895 4| olvashat fel valami vidám regényeket, például Boz Pickwick klubját; 12896 16| aki egy kicsit hajlandó a regényesség után, hamar elcsábítja. 12897 4| Margari! Hát nem kezdjük azt a regényolvasást?~Margari igen bizodalmas 12898 4| igenis fogunk; de nem a regényt.~– No, hát mit? Mit akar?~– 12899 16| útikészületben; az inas felhozta a reggelit; az urak is hozzáültek, 12900 6| erőt vett magán, s midőn a reggelitől felkeltek, szelíd alázatossággal 12901 6| éjjel, nehezen ébredtek. A reggeliző teremben találkozának mindannyian; 12902 16| hozzáültek, hogy a delnő ne reggelizzék egyedül.~– Pompás időnk 12903 18| quoties; egy jurátus tabulae regiae nótáriusnak rendes napi 12904 11| oláh leánynál.~– Én még régibb időkből ismertem Mariórát; 12905 12| végrendeletet, s semmisítse meg a régit.~Mikor ezt megtudta Lángainé, 12906 4| márványa alatt több harag rejlett, mint egy háborgó tengerben. – 12907 20| lakhelyét ostromolja, biztos rejtből lelőheti. Engem vagy meg 12908 5| nem szeret többé; tán hogy rejtegetett emlékemet küldje vissza, 12909 16| eltaszítani, én védelmezném, én rejtegetném, és megőrülnék bele.~– Észem 12910 22| vészhangját, s előrohant rejtekéből.~A lefegyverzett kalandor 12911 22| elfutottak azok más völgyek rejtekeibe. A cimborák siettek elmenekülni.~ 12912 8| Hídváron leend.~A völgy rejtekeivel ismerős pásztor, a ló kantárát 12913 17| fedez fel a megbolygatott rejtekhelyek között, amiknek azelőtt 12914 10| elrejtve, mikor megéhezik, a rejtekhez tereli kecskéit, előveszi 12915 8| szép élet volna. Mint a rejtelmes páros csillagok járása, 12916 23| férjétől tudakozódjék a kis lak rejtélye felől, elmondva neki mindent, 12917 6| el volt kábulva egy szó rejtélyétől.~Gépileg fölkelt az asztaltól, 12918 10| lehet.~De mi hát e borzasztó rejtélynek a kulcsa? Kinek kellett 12919 16| váltót, azt úgy el tudom rejteni, hogy arra senki rá nem 12920 10| természet által füvekbe rejtett erőket tudatlanul emberek 12921 23| Jobbra a rózsabokroktól rejtik azt magas bükkfák.~Néhány 12922 4| az mindig bosszantja.~– Rejtse el, kérem!~Ideje is volt, 12923 23| hangon a Fatia Negra, csaknem rekedten, alig hallhatóan. – Ön engem 12924 16| adott leveleknek a beléjük rekesztett váltóval együtt könnyű szer 12925 22| egyszer csöndes hangon a part rekettyéi közül, s Szilárd az éppen 12926 12| hordatott rakásra; amit csak reklámokban olvasott, vagy pletykaképpen 12927 10| papné; előtáncos a *pataki rektor; jelen vannak a bányarészesek: 12928 17| tisztelt ingyenpublikum: a rekvizitumok kölcsönadói és azoknak családjaik, 12929 14| tisztelettel csókolá meg relytélyes főnökük kezét, míg Anica 12930 16| hogy egy másikat, akiért remeg, megszabadítson.~Henriette-nek 12931 22| megpillantá az alakot, az elébbi remegés helyébe valami oly csodálatos 12932 20| miknek mindegyike a szív örök remegéseinek hordta magán nyomát, és 12933 22| benne a félelmet. Nem szabad remegni, nem szabad gyávának lenni. 12934 14| magához ölelve; a leány remegve súgá:~– Engem is a föld 12935 15| ügyesen egymásba róva, mintha remekbe készült katulya volna; nyolc 12936 25| gyakorolta rajta tudományát remekben, de nem tudott belőle embert 12937 4| humorisztikus regényben, mit a világ remekműnek ismert el, s biz az első 12938 18| hogy hisz ez a törvény remekül van kigondolva; gazdag embert 12939 21| feltartani vélt kard viadori remekvágással ütött sebet testén. Az összebonyolult 12940 19| vissza a helyre, ahová nem remél visszajöhetni többé. Gerzson 12941 23| csatlósok; mindenki azzal a reménnyel, hogy talán a másik találta 12942 25| kínzó ábránd, teljesülhetlen remény, két külön csillagban lakóknak 12943 7| érdekelkve volt – nagy haszon reménye és nagy bosszúállás félelme 12944 5| lemondani róla, miután semmi reményed sincs vele célt érhetni: 12945 5| volna, hogy én a te bódult reményeidet akarom előmozdítani, hogy 12946 16| fosztani attól a kezében levő reményétől, hogy testvérét a gyalázattól 12947 17| nem boldogító pályára, s reménylé őt ebből kigyógyíthatni 12948 24| kirekesztett, de mindazáltal reménylem önnek rokoni szívétől, hogy 12949 19| De hittük, és jogunk volt reményleni, hogy a saját keblünkből 12950 6| ezek itt mind rókavadászok; reményljük, hogy nagysád is részt fog 12951 16| rabolja ki, hogy még csak reménysége se lehessen nejének ezúttal 12952 5| mint egy távol csillámló reményt.~Sipos úr elszörnyűködött. 12953 23| képzelte azt hallani, s oly rémes volt, amit álmodott, oly 12954 7| azt akarnád hallani, hogy remetének öltözve vándoroltam végig 12955 10| neki, ha kis apácának, kis remetenőnek csúfolták.~Tudnák csak, 12956 5| felfedeztem, azon uraknak, ők majd rémítésekkel ráveszik a leányt, hogy 12957 16| lettek a kezei.~A szegény rémítgetett nő sírva fakadt.~– De hátha 12958 16| Fatia Negra most még jobban rémítgeti a környéket, mint valaha; 12959 10| hogy az elmúlt éjszaka rémjelenete nem volt egyéb, csak egy 12960 11| maga elé, s végiggondolta a rémjeleneteket, majd elölről utóig, majd 12961 1| tizenkét éves volt, s attól a rémjelenettől fogva annyira ideges lett, 12962 14| neki már semmit.~Hogy a rémkedő tiszteletet még jobban fokozza, 12963 1| nevelőnek üldözni.~A nagypapa rémkedve kérdezé tőle:~– Hol ütötte 12964 23| A rémlátás~– Kedves Henriette – monda 12965 23| felszabadult képzelem zsibbasztó rémlátásai lelke elé tolulni. Akkor 12966 23| Vámhidy Szilárdot.~És e rémlátásra sem bírta eszméletét veszteni, 12967 23| sokat mert építeni arra a rémnimbuszra, mely alakját az ő szemeiben 12968 8| borzasztóságban fölülmúl minden emberi rémordítást.~Néhány perc múlva úgy tetszék 12969 14| világításba merítette az egész rémpalotát, melyhez a veres szurokfáklyaláng 12970 6| minden völgynek megvan a maga rémregénye, a maga nyomasztó kísértete.~ 12971 10| szül az egyedüllét.~Ezen a rémtöprengésen aludt el az első magányos 12972 14| látta, hogy a százszoros rémületben mindenki elveszté eszét, 12973 19| menyecske majd megőszült rémületében, s csakhamar, ahogy téged 12974 13| azt a tréfát, hogy világ rémületére felkérem önt, hogy jöjjön 12975 10| alakját és a szégyent és a rémületet, mely őt vele megismerteté.~ 12976 11| nagy ijedelmére.~A bárónő rémülettel hallgatá az eseményt, miután 12977 10| aztán meg egy idő óta oly rémülős vagyok, minden zörgés megijeszt; 12978 14| hiszen eléggé meg vannak már rémülve.~– Most tehát itt van a 12979 23| fel a föld alul a hideg rémvilág nyugtalan kísértetei, s 12980 14| A kék szeszláng halotti rémvilággal tölté meg az egész barlang 12981 2| Hát az az affér: az a rencontre Hátszegivel? Felkerested? 12982 22| is volt nehány nevezetes rencontrém vele; ha nem sajnálná ön 12983 1| fösvénységükével, ami a könnyűvérű úri rend előtt nem ajánlatos tulajdon.~ 12984 7| tenyerébe csaptak, az alku rendében volt. – Mármost számláltasd 12985 22| a legénységet falatozni rendelé, s mikor újra lóra ültek, 12986 4| az nem mérges.~– Holnap rendelést fogok adni, minden konyhaedényt 12987 19| parancsoló rövidséggel osztá rendeleteit Gerzson úrnak, ki ebben 12988 23| szobaleány sietett a cselédségnek rendeletet adni a kastélyba vissza, 12989 4| s Demeter úr különösen rendeletül adá, hogy Kálmán hat lépésnél 12990 12| átokban. Tudjad, hogy akármit rendelkezel ellenünk, holtod után egy 12991 12| éppen nem; én szabadon rendelkezem mindenemmel; – ha tetszik, 12992 2| minden órájában kell valakit rendelkezése alatt bírni, akinek nyugta 12993 25| érvényteleníttetik, fennhagyva az elébbi rendelkezéseit.~Szegény gazdag ember! Még 12994 13| efölötti örömében szabad rendelkezést adott a grófnénak termeit 12995 12| hogy mindennel szabadon rendelkezhetem; hogy nekem tökéletes szabad 12996 18| engemet kegyesen magához rendelni; és én megtudtam, hogy méltóztatta 12997 16| könnyű szer nem találni rendeltetésük helyére, azt állítani egész 12998 21| kíséretül huszonnégy dzsidás lőn rendelve, egy, ott a környéken állomásozó 12999 8| mulatságaink egész napi rendét, hogy az „én” az első személy, 13000 21| egyes alakok.~A lovas rablók rendetlen csoportban vágtattak előre, 13001 10| a borfalvi özvegy papné rendez a házánál; kegyed oda meg 13002 4| ismerte az emberi életműszerek rendezetét, a véredények alkotását, 13003 6| ferblipartit lehetett volna rendezni ebéd után. A grófnak e fölötti 13004 2| kihordónak; színházhoz rendezőnek, ügyelőnek, jegyszedőnek, 13005 10| valami leégett falu számára rendeztek.~Hátszegi, mint mindig, 13006 11| sokkal elébb, mintsem előre rendezték, aminek oka egy nevezetes 13007 6| nagyszerű rókavadászatot rendeztem; ezek itt mind rókavadászok; 13008 10| nem találnak benne semmi rendkívülit, ha a férjet vagy a deli 13009 3| nem – viszonzá Lángainé rendületlen nyugalommal, minden szótagnak 13010 2| szólt Margari alázatos rendületlenséggel –, hat óra után nincsen 13011 12| aki Demeter úr szeszélyeit rendületlenül ki bírta állani. Éjjel-nappal, 13012 6| lehúzta a bőrt s megint a rengetegbe menekült. Lénárd barátom 13013 9| csatangolja be a havasok rengetegeit.~És ezt az embert szerette 13014 8| rendbe?~– Mert a köznép renyhe, iszákos, a nagyságos úr 13015 6| kívül, gazdag dohány- és repceföldek közepett feküdt, három oldalról 13016 11| Fatia Negráról rongyokban repedezett le az öltöny, vállaiból 13017 11| az ajtóra, hogy az végig repedt.~– Csitt! Fölkeltéd gyermekemet, 13018 6| kinyitva, hogy csak úgy repkedett a sok ezres bankjegy benne, 13019 21| kardok, kettévágott kopják repkedtek körüle a levegőben, s amerre 13020 4| gazdag pereket, ragyogó replikákat diktálni, tíz-húsz ívre 13021 22| jöttek ide, többé – hacsak repülni nem tudnak – ki ne menekülhessenek 13022 17| Elátkozott herceget, aztán meg a Repülő csizmát vagy a Zöldhátú 13023 18| instálom alássan.~No, hiszen repült aztán a következő pillanatban 13024 18| valami élcet mondani.~– Repültem, instálom alássan.~No, hiszen 13025 4| hogy megölje! Ez az én reputációm dolga már! És ilyen nevezetes 13026 7| villognak ki a fekete álarc réseiből.~A Fatia Negra ismét új 13027 6| hajtókat, míg magunk a vadjárta réseket álltuk el; mi ketten Lénárddal 13028 22| magát rajta; ugyanazon a résen követte Szilárd.~Egyszerre 13029 7| palával fedett kémény minden résén keresztül szikrával elegy 13030 10| fog lenni.~A „mindenütt” reservata dacára is elértette Henriette 13031 18| hogy Clementine kezdte respektálni, s odaült a pamlag végére 13032 8| ismétlése, miket jóravaló ember restell már nőnek elmondani, tudva 13033 16| kitalálgatni, hogy mi kell neki. Én restellem az egész utazását, egy levél 13034 9| szomszéd vármegyékből sem restellik a magyar urak felkeresni, 13035 24| saját ügyvédeik kezdték restellni a dolgot.~Legjobban bántotta 13036 14| már fekszik mellette, ki restellt pohárral nyúlni az italhoz, 13037 25| legjobb egészségben.~Nem restellte a hosszas utazás fáradságát; 13038 16| fizetnem, akkor még jobban restelltem a dolgot férjem előtt felfedezni, 13039 10| néha, mert a nap legnagyobb részében nem látták egymást.~Az úgynevezett 13040 8| pásztor, mintha a világ minden részéből odejövőnek kellene azt tudni 13041 12| most lásd, hogy neked is részed lesz ebben az átokban. Tudjad, 13042 21| és aranyat. Mindkettőnek részege volt.~Azután egyszer azon 13043 17| férfiak volnának, hogy sohasem részegek.~– S meg tudnak élni itten? 13044 21| az útfélen szokott volna részegen heverni.~– Arra pedig, hogy 13045 4| boldogítani nem képes, s én részemről, bármilyen szerencsésnek 13046 5| üldöztetni mint méregkeverés részesét.~– Azt bizonyossan megérdemelnéd, 13047 8| hazavitte, oktatásban, ápolásban részesíté; egész kisdedóvót alapított 13048 12| is abban a sorsban fogsz részesülni, amiben ők!~Lángainé régóta 13049 8| egymást? Egy-egy közbámulásban részesülő férfi saját házánál nincs 13050 4| Ámbátor sokkal nagyobb adagban részesült a méregből, de nála sokat 13051 25| testvérének kellett adnia örökségi részét. Mennyire haldoklóvá tette 13052 11| a szögletben egy mély, reszketeg sóhajtás hangzott; a hű 13053 23| vissza kezde térni ideges reszketegsége, mely csaknem lázzá magasztosult. 13054 10| kezei és feje folytonos reszketésben voltak; ki amellett igen 13055 11| tagom reszketni. Nézze, hogy reszketnek a kezeim most is. Nevezzük 13056 11| minden, s elkezd minden tagom reszketni. Nézze, hogy reszketnek 13057 10| hozzá az öreg özvegy nő, reszketős ujjaival végigcirógatva 13058 16| bányai öreg papnéra, milyen reszketősek annak a kezei. Tudja, hogy 13059 16| találkozott, annak mind reszketőssé lettek a kezei.~A szegény 13060 10| birtokosa, ki ez ideges reszketőzést több év előtt kapta, egy 13061 5| Ülj le, kérlek; hiszen reszketsz! Magam hoznék széket számodra, 13062 17| visszaemlékezem rá, hogy reszkettek egy beteg ember előtt, akit 13063 12| volt tréfa. Az ember sokat reszkírozott volna a támadás által.~Azzal 13064 10| tárgyról. Ő úgy látszott, hogy részletesebben van értesülve.~A Fatia Negra, 13065 4| hitelrészvényt. A határidőre a részvények pár forinttal alábbszálltak, 13066 14| Fatia Negra beleegyezett.~A részvényesek lassankint összegyűltek 13067 4| határnapon mind az ezer részvényt elhozta Hátszeginek, hogy 13068 17| hogy az igazgató köszöni a részvétet, de miután ajándékokat elfogadni 13069 11| orcájáról.~– Ön sír – szólt részvevőleg odahajolva hozzá Henriette, 13070 17| ez a sátán fölkeresett, részvevőnek nevezé magát; kikérdezett, 13071 4| felbontá a csomagot, mely sok réteg papirosba be volt takargatva, 13072 4| penzumokat, félig közönyös retorikai virágokkal kezdve, és folytatva 13073 4| gyakorlatokat, aminőket retorikát tanulók szoktak izzadni 13074 16| egy lépésnyire megszűnt rettegni. Megszólította őket:~– Mit 13075 4| egész betegségem alatt attól rettegtem, hogy ezeket megtalálják 13076 14| éle gonosz órámban; úgy rettegtessen éjszaka hátam mögött lappangó 13077 25| elhallgatott fájdalom, rettegtető titkok, halálfélelem, álmatlan 13078 20| ítéletnek! Az örökkévalóság rettenetességeire könyörgöm önnek: ne veszítse 13079 20| ijedős volt különben is.~– Ne rettenjen meg, asszonyom – szól a 13080 11| görcsös rángatódzásból, mily rettentően szenved, körmei mély rovátkákat 13081 2| ment. Bizonyosan várta a revansra való alkalmat.~Untából azt 13082 13| összebeszélve; szinte a halál révéről hozták már vissza; hanem 13083 4| felejteni, mert abban is van réz.~– Ugyebár? Azok az ezüstmívesek 13084 22| legkönnyebben elérheti.~Már Rézbánya tövében elkezdődik a bihari 13085 9| következő szombat este eljőnek Rézbányáról, Topánfalváról a mézeskalácsosok, 13086 24| almásszürke fogaton jár-e, vagy rézderesen, az nem az én bajom, hanem 13087 4| kitenni, csak azért, hogy a rézedények kárba ne vesszenek? Lám, 13088 4| szerint végbemenni; engedte a rézedényeket padlásra vándorolni, az 13089 4| csalnak.~– Nem csalnak, hanem rezet kell vegyíteniük az ezüsthöz, 13090 7| ujja hegyét rátetetni a rézfeszületre?~– Rátette, nem égette meg 13091 7| taszítások miatt a sziklatalpazat rezgését lehete érezni.~A hídnál 13092 7| szólt kevélyen a leány, a rezgő víz tükrébe nézve, mely 13093 17| teátristáink is vannak, mint valami rezidenciának; most éppen próbálnak egy 13094 4| talált a lyánka valamit. Ha rézkrajcárokat egy üvegszelencében jó erős 13095 4| sem főzni, sem tartani; rézmozsárban sót nem kell törni; ezüstpohárból, 13096 9| megjelent ugyanakkor a vásáron Rézpatak felől jőve tizenkét hátas 13097 23| Adott is érte egy szép réztűt a hajamba, amiért danolok.~ 13098 23| pillanatban egy átható sikoly rezzenté meg a két halálra küzdő 13099 19| ablakfiók nagy csendesen, alig rezzenve, néhány vonalnyira félretolódott, 13100 21| oláh hanyatt fekve, s úgy riadozott fel egyenkint a postakürt-hangra, 13101 13| nagyapja átokkal fenyegetőzve riasztá nőül menni, s most, miután 13102 6| mellékszobában, s a zaj találja riasztani; ők lássák, hogy hol találjanak 13103 22| Vámhidy –, az én vadamat riasztja el.~A vadászcsapat nemsokára 13104 10| mint aki holdvilágnál igen riasztónak talált egy tájat, s ugyanazt 13105 13| hogy az én fenyegetéseim riasztották el örökre. Jöjjön, az isten 13106 12| még csak sokat beszéltetni rigolyáiról, s haldokló ágyán kíván 13107 1| nincsenek itt, tűrhetlen rigolyáival boszontson; azok pedig azzal 13108 19| ki nem volt szokva ilyen rigolyákhoz, fejcsóválva hallá a parancsot 13109 16| meg az istállóban; azok is rihogtak víz után; senki sem itatta 13110 13| ragadtatva attól.~– Áh, áh! – rikácsolá háta mögött a gróf. – Már 13111 12| nem hallgatott senkire. Rikácsoló hangon kiálta:~– Apámat