Jókai Mór Szegény gazdagok Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
13612 14| segéljen!!!~Az egész gyülekezet szájtátva bámult a fekete arcúra, 13613 15| majd meglátom, elsózza-e a szakácsné a levest.~És úrhoz illő 13614 22| megyékből kivezető hegyi utakat, szakadásokat egy helyen maradó fegyveres 13615 7| levő gépek volnának ott szakadatlan mozgásban, s időközönkénti 13616 18| hogy a Margari ruhája el ne szakadjon; mert ha a Margari megéhezik, 13617 5| már kopott, és a szíved szakadna meg bele, hogy egy leányt, 13618 6| keresztül, kivált ha még egy kis szakadó zápor is jön hozzá, az a 13619 11| elszorította; a kürt igen gyönge és szakadozott hangot adott. Hallgatóztunk 13620 8| az ő terhe alatt le nem szakadtak, a férfi kezének egy csavarintására 13621 2| hogy hónalj alatt ki van szakadva a kabátja, az majd még nagyobbat 13622 17| maguknak sincs; hanem hoznak szakajtóval kukoricát, burgonyát, kolbászt 13623 1| nagy gyanúja van az olyan szakállak ellen, amik felől nem bizonyos, 13624 17| felragasztott szőke, barna és ősz szakállaknak, szemöldöknek, s a szándékosan 13625 17| feltéve, hegyes spanyol szakállal, sok ránc arcára és homlokára 13626 17| azután leszakítá spanyol szakállát, leveté veres álhaját, letörlé 13627 17| felöltöznek férfiaknak, bajuszt és szakállt ragasztanak fel, s még annyival 13628 2| állapotját, akinek legalább szakaszonkint lehet átaludni az éjt.~– 13629 6| szüksége; egy olyan nap valódi szakaszt képez a vadász életében.~– 13630 8| homlokáról a pópa, hogy szakasztja félbe a munkát kifáradtan, 13631 2| aztán csak úgy hagyta.~Szakasztott mása volt Henriette-nek 13632 1| missz helyén találta itt egy szakértő észrevételt ejteni közbe.~– 13633 21| a postakocsis trombitája szakítá néha félbe, mely megszólalt, 13634 15| vendégszoba ajtaja fel volt szakítva, s a családi állószekrény 13635 14| a vén Onucnak egy haja szála sem maradt meg; de azért 13636 10| férjhez ment kedves utáni szaladgálást nagyon hiábavaló fáradságnak 13637 19| segítségért; s amint ott ordítok, szaladgálok alá s fel, fejszét keresve, 13638 16| látszott, mint aki nagyon sokat szaladgált összevissza; egyedül volt 13639 18| meghal; s akkor maga aztán szaladhat utána a holdba.~Ez nagy 13640 19| No, csak megállj! Ne szaladj; utol nem éred, mert hajnalban 13641 12| várjon meg a kapu alatt; szaladnom kell, nem tudom mi baj van 13642 19| kívülről be van szegezve, szaladok az ablakhoz, annak a táblája 13643 4| benne egy csomag írást, kék szalaggal átkötve. Azokat vegye magához. 13644 16| egyenes felhővonalak arany szalagjai úsztak a támadó nap előtt, 13645 7| font fekete haja lángvörös szalagokkal van átfűzve, feje hátulján 13646 17| furcsa lepkét, kacskaringós szalagot fedez fel a megbolygatott 13647 9| gazdagabbak, mint más. Misule nem szalaszthatta volna el az alkalmat, hogy 13648 6| Mondják hogy egy hiúzt szalasztottak ki a kutyák a bozótbul. 13649 22| a medvét aligha el nem szalasztották.~Vámhidy odaizent a vadászó 13650 10| csomóba lehet fogni minden szálát a sors intézte cselszövénynek. 13651 22| követ, s felé hajítá; a szálfa, mely mellé Szilárd menekült, 13652 22| gyulladván meg, emiatt a szálfák kérge mind fölrepedezett, 13653 9| vannak terítve, feljebb szálfenyők kezdik elfoglalni a tért, 13654 14| kinyitni, s aranyruhás gavallér száll ki belőle, aki leánynézőbe 13655 14| hosszú hajzatának egyes szállai hogy emelkednek lassan fölfelé, 13656 6| csárda talán, vagy laktalan szállás, talán szegénylegények tanyája? – 13657 19| postakocsi megáll Aradon szállása előtt, kit lát a kapun szemközt 13658 19| Gerzson úr, mint Hátszegi szállásához, szinte elfúlt a lélegzete, 13659 15| vendégeit, ha jönnek, be szokta szállásolni. Csak egy szoba, de elég, 13660 4| forint évdíj, tartáson, szálláson kívül?~Margarinak a lélegzete 13661 4| ezüstpénzt harminc társzekéren szállíták vadormi sziklaodújából a 13662 10| jóakaratú ábrándokból le találja szállítani a valódi, durva prózai való, 13663 6| aki az embereket elevenen szállítja fel a másvilágba: „No, Gábor 13664 16| felelt rá a kocsis.~– Szállj le, nézd meg, mi baja?~A 13665 22| parancsolja kísérőinek, hogy szálljanak le, s vezessék lovaikat 13666 6| hogy idegen ember házához szállnak, nem vendégfogadóba. Úgy 13667 6| szívességét; „már többet nem szállok ide” azzal szépen felült 13668 19| mellett. Erre nekem is lábamba szállott a bátorságom, befutottam 13669 14| ha azt hinnék, hogy égből szállottam alá, rég elárultak, kötve 13670 7| Eszerint apákról fiakra szállt a tudomány, beleházasodtak, 13671 14| a röppentyű legmagasabb szálltában sem éri el.~Egy karzatszerű 13672 6| egy kisded bányavárosban szálltak meg, melynek hámorai ki 13673 11| volt odahaza. Búcsúra náluk szálltunk sokszor; de amióta Juon 13674 4| halála után fiára, Jánosra szállván általa.~Demeter úr érti, 13675 22| hosszú sorban, leterített szalmán a lisztraktárban.~Előbb 13676 16| el nem enged tévedni egy szalmaszálat is; azt ő már nem engedi 13677 6| annak örült, hogy most már szalmazsákon hálhat. Előtte való órában 13678 1| válogatós. Emberek, kik a szalonbevezetés képességén alul esnek, rá 13679 1| nem létezők; akik pedig szalonját látogathatnák, azokrul nincs 13680 21| akármikor indulnak meg a szalonkák, szegre akasztotta a puskát, 13681 14| hosszú vasvillákra szúrt szalonnadarabokkal kenegettek; mellette magasra 13682 6| szeret, mit főzzön neki? Szalonnás tarhonyát, jó paprikás tokányt, 13683 6| örömét egy előkelő úr, ki a szalonok légkörében nevelkedett, 13684 21| szó. A gyalog fegyveresek száma mehetett egypár százra, 13685 25| De még nincs bevégezve a számadás. Ő elismerte a váltó érvényességét, 13686 19| Hátszegivel marad fenn a számadása.~Azon rejtélyes figyelmeztetés 13687 12| kerül a sor, benne lesz a számadásodban minden görbe nézés, minden 13688 7| Negra keresztülment az írott számadáson, ő is elkészült a fejében 13689 7| fekete palatáblán cifra számadást hozva elő, melyen pontosan 13690 14| éreztél?~– Szád megégette számat – felelt a leány, s midőn 13691 4| titokszerű egész életében, vannak számbavehetlen napok és hetek, amik mintegy 13692 16| lóval, ez a két első nem számít semmit.~Be is dugta maga 13693 15| foglalni!~Pável gazda nem számítá erényei közé a vitézséget. 13694 11| mernek a lehetségek körébe számítani. Amint Lénárd célba kapta, 13695 4| azonkívül őtőle kap, az nem jön számításba. Elég lesz háromszáz forint 13696 23| távol ködeitől kéken, s számítgatá magában: milyen messze lehet 13697 16| az idő.~Éjfélen túl volt.~Számítgatni kezdé magában: mikorra érhetett 13698 6| embert! No, iszen a gróf is számíthat rá, hogy Margarinál a fekete 13699 16| gyermeteg örömére annyira számított, megölte magát. Olyan különös 13700 6| volna oda; a holdvilágra számítottak, hanem az már nem fog feltűnni 13701 5| leány rokonainak kegyére számítottál volna. Ezt még ha elérhetted 13702 15| szállást kíván, annak a számlája két garas, ha lovon jön 13703 7| fogsz lenni ugye?~– Csak számláljátok ti ketten; nem csaltok ti 13704 7| szemét, s ott maradt a pénzt számlálni a biztossal, mialatt Anica 13705 6| lélegzet alatt tízféle ételt számlált el előtte, hogy mit szeret, 13706 6| pitykegombos ifjabb, vénebb urat számláltak sorba Henriette-nek; ő biz 13707 7| rendében volt. – Mármost számláltasd ki a pénzedet a számvevőmesterrel, 13708 10| hogy napjaim meg volnának számlálva.~– És én mégis tudok valakit, 13709 21| dzsidás ellen alig lehetne számmal kifejezni, hogy hány főre 13710 7| csak mondd meg előttem a számokat.~– Százhetvennyolc font 13711 1| azzal pisztollyal fogok számolni, pisztollyal.~E hetvenkedés 13712 10| nyomorék és gróf Kengyelesy s számos ismerős arc távol magyar 13713 10| mer vetni, azzal én vetek számot. Helyet előttem!~Henriette 13714 7| hat grán.~Ezen bonyolódott számtani feladványt szépen megforgatta 13715 21| a postaszekerekkel egy számvevő és egy ellenőr; mindegyik 13716 7| számláltasd ki a pénzedet a számvevőmesterrel, Onuc.~– De te is itt fogsz 13717 11| azt gondoltam, hogy engem szán; kérdezem tőle; „valami 13718 5| elmosolyodott:~– Volt-e szánalomról szó, midőn ugyanazon percben, 13719 14| asszonyok sikoltozva ugrálnak szanaszéjjel; lyányok egymás vállára 13720 21| adjanak, mint hogy az úton szanaszét heverő aranyakat fölszedni 13721 16| ha valaki lebeszélné e szándékáról.~Gerzson úr természetesen 13722 2| professzorokhoz, s e gonosz szándékától nem is állt el addig, míg 13723 12| Kálmánnak azon atyafiságos szándékkal, hogy majd felpofozza.~– 13724 13| éppolyan kevéssé van nekem szándékom azokkal könnyelmű játékot 13725 17| szakállaknak, szemöldöknek, s a szándékosan elváltoztatott hangoknak, 13726 18| majd Margarit! Vajon mit szándékozik adni? Mi az az örvendetes 13727 8| így, ez csak játék, csak szánkázás!~Szánkázásnak nevezte egy 13728 8| csak játék, csak szánkázás!~Szánkázásnak nevezte egy fenyőbokor segélyével 13729 13| egypár hétig aztán engemet szánnak, már a harmadik héten én 13730 4| lehetetlen volt őt meg nem szánni.~Az öregúr nagyot fohászkodott, 13731 5| azokat elviselni.~– S nem szánod azt, akit szeretsz?~Szilárd 13732 23| hogy ezt az ő szívének szánták, megragadni, s a fenyegető 13733 1| meg talál valakit ölni, a szántszándékosságról ne tanúskodhassanak, mint 13734 15| és istrángot eleget. Csak szaporán. Tessék addig besétálni 13735 13| pontocskákkal, annyi bűbájt szaporítanak minden hölgy alakján, s 13736 9| tavasszal beszámol, ami szaporodás van benne, annak fele az 13737 16| szívesen látta, s amint szaporodtak az ő látogatásai nála, akként 13738 16| ilyenformán az évről évre szaporodván, mint a mesebeli özvegyasszony 13739 7| szattyán csizmát, s annak szárából kivillogó ezüst veretes 13740 16| amelyben még a tinta meg sem száradt, s egy levélpapirost kiválasztva, 13741 18| Keresse elő a csibukom szárát; nem pipázok, no; de kell 13742 2| tengeren, utoljára még a szárazföldön is, de csak nem találta 13743 1| tenni! Ezt nem viszi el szárazon. Ezt nem hagyom magamon! 13744 2| munkát.~Monte-Cristo már szárazra is úszott, Margarinak majd 13745 16| levélpapirost kiválasztva, gyors szarkaláb betűkkel hegyremászó sorokat 13746 6| agacériáira, sem a gróf szarkazmusaira; nem látta meg Margari ügyetlenségeit, 13747 17| fokával ütögetett pohárból származik; mire valami nagyon fortélyos 13748 18| nekiment a terembe vezető szárnyasajtónak, annak két ablaktábláját 13749 11| hogy az ember arcát érinti szárnyuk hegye, amint mellette elcsapkodnak.~– 13750 18| a bőrpamlagon, s hosszú szárú csibukból fújja a törökdohány 13751 22| megriasztott hiéna, mely szarvas helyett oroszlánt talált 13752 6| több bor, mint tányér: szarvas- és őzág nyelű kések, villák, 13753 22| vadászlak előtt álltak. A szarvasagancsok a ház homlokán s ablakai 13754 21| lovag ellenei után egész Szászváros aljáig, s csak akkor maradt 13755 21| gyalogság érkezett meg ágyúkkal Szászvárosba, – s az ágyú névre úgy szétrepült 13756 21| forduljanak meg, és siessenek Szászvárost elérni; ami pénz már szétömlött, 13757 6| hízelegtek neki, hogy tökéletes szatírarca van.~Neje egy fiatal, gömbölyű 13758 19| nevezte meg.~A város végén egy szatócsboltban vett huszonnégy darab páros 13759 7| feltüremlik, látni a piros szattyán csizmát, s annak szárából 13760 16| drága jó szívét; de minden szavából kitűnik, hogy porcelánföldből 13761 14| melyben te is beváltsd szavadat; azután majd én is megmondom, 13762 14| s nem félek semmitől.~– Szavadon foglak.~– Nem bánom. Merre 13763 22| szolgáltassanak pusztában elhangzott szavaiért, őt nevezte ki mind a hat 13764 14| földöntúli csodák ereje van e szavakban; – csak a leány nem hitt 13765 12| törülgetni.~De nem indult meg e szavakon a beteg ember, vagy még 13766 16| legkomolyabban.~– Nem fél, hogy szaván fogom?~– Csak óhajtásomat 13767 4| úr az ily merényletekben szavatartó. Senkit sem világosított 13768 21| kémei, hogy Szebenből négy század gyalogság érkezett meg ágyúkkal 13769 22| hogy egy rablólovag a XIX. században egy tökéletesen organizált 13770 7| kallóit, a völgyek oldalait századok óta felhordott kőhányások 13771 23| platánfának támaszkodva, századszor kezdte újra: „az én gyűrűmet 13772 21| kolerai zavarokban két huszár százakra menő zendülő tömeget szétvert; 13773 7| kilenc grán tisztaságú, három százalék a költségekre. A mi aranyaink 13774 7| pénzverde számára levonva három százalékot költségül, mit kell neki 13775 14| amíg lassankint lesznek százan; mind fegyveres férfiak, 13776 17| tisztán, akkor éppen mához százesztendőre lesz készen a törlesztéssel.~– 13777 8| Hátszegi fösvény. Az, aki százezreket fáradság nélkül beseper, 13778 7| egyébre, mint terád? Nem százezrekkel megronthatnak most a másik 13779 18| rendesen minden pofon egypár százforintjába szokott kerülni: ez igen 13780 7| meg előttem a számokat.~– Százhetvennyolc font színarany, huszonegy 13781 18| ispánok lopják; úgy egy kis százholdas gazdaságocskát; bizony ilyen 13782 19| arányban áll, mint millió a százhoz. Nem kívántunk sokat, nem 13783 21| fegyveresek száma mehetett egypár százra, azok elálltak minden utat, 13784 14| ki midőn látta, hogy a százszoros rémületben mindenki elveszté 13785 13| csinosabb, ami minden hölgyet szebbé tesz.~– Nos? Ön kíváncsivá 13786 1| nem veszik észre Lángainé szebbnél szebb toalettjeit.~Akik 13787 21| bántatlanul haladt vissza Szeben felé.~Azonban jól kellett 13788 19| asztaloslegény töltöttem el Szebenben, Brassóban és Kolozsvárott; 13789 21| neki fizetett kémei, hogy Szebenből négy század gyalogság érkezett 13790 1| hogy szeretné megvenni a Széchenyi téren levő házunkat, hogy 13791 5| szükséged; holnap pedig szedd rendbe állapotaidat, hogy 13792 14| valami hálózatos terv bogait szedegeti össze; magának a kalandornak 13793 22| várta.~Estig nyolc embert szedett össze, akiket nehéz gyanúban 13794 21| ugyan nem tarthattak, hogy e szedett-vedett rablócsapat, melynek kilenctizede 13795 12| orvosságot összeönt, és úgy szedi; attól természetesen még 13796 22| csak az örök szél zúgása; a szédítő meredekben alant egymásra 13797 17| őrült.~– Kedves Kálmán; szedje ön magát össze – kényszeríté 13798 11| vele ott?~– Engedje rendbe szednem gondolataimat, nagyságos 13799 13| Azért mégis rá fognak téged szedni, meglásd.~Azzal a kandallóhoz 13800 17| férfiruhában.~– De hát hogy szedték így össze magukat csupa 13801 16| kiabál odakinn?~– Ejnye, szedtevette! Majd kijössz mindjárt te 13802 11| ha visszaemlékezem rá, a szédülés kerülget, de a düh és kétségbeesés 13803 15| úgy sújtotta főbe, hogy az szédülten rogyott össze.~Azután nem 13804 7| büntetése, ha olyan esküt szeg meg, amire se a pap, se 13805 16| járni? Csongrádnak vagy Szegednek?~– Csongrádnak.~– Arra rövidebb; 13806 20| kezeiből, ki kezét, ruhája szegélyét csókjaival halmozá el, s 13807 6| közepén csinos, kertekkel szegélyezett úri lakok szoktak lenni, 13808 8| percre összevonultak.~– Nem szegem kedvét. Az az ember ugyan 13809 22| aki még a koldusnál is szegényebb. Ha zivatar ér odakünn, 13810 14| és megrútulok; el fogok szegényedni, koldus leszek; el fognak 13811 13| jótékonysági kiadásai, a vidék szegényei őt tarták szabadító angyaluknak, 13812 16| emberek, akik azért, hogy szegények, gyakran sokkal készebbek 13813 5| találja az magát otthon egy szegényes udvarszobácskában, ahol 13814 10| hallott: „úr úrhoz, szegény szegényhez való”. Úr és szegény ember 13815 16| nevet szerzett magának mint szegénylegény, s szomorú véget ért. Pedig 13816 6| helyre. Tudomásul sem vette a szegénylegényeket; csak hirtelen száraz ruhát 13817 16| de az a csárda nagyon a szegénylegényjárásba esik.~– Óh, voltam én már 13818 5| s megosztja veled a te szegénységedet. Ugye, ezt gondoltad? Hiszen 13819 25| Legtökéletesebb ideálja a szegénységnek: a gazdag ember fiából válik.~ 13820 18| települt le egy hátikosár szegfűgombával, s azzal nekimérte a lábait 13821 16| hogy az öregúrnak kedvét ne szegje, de voltaképpen mégsem ivott; 13822 3| hogy az asszony nagyon szegletbe szorította már őket, közönséges 13823 14| tudnám, hogy van valami szeglete a világnak, ahová te el 13824 5| fejét belevágta az íróasztal szegletébe, hogy csak úgy dűlt belőle 13825 7| sem látszék, a szoba egyik szegletében volt csupán egy henger idomú 13826 20| erdei fákhoz és a kősziklák szegleteihez, hogy szétszakadjon. Nem 13827 14| akik őrt állnak az utcák szegletein, s jelt adnak, ha valami 13828 1| veres szemekkel, pontyidomú, szeglettelen szájjal, hanem a családi 13829 21| indulnak meg a szalonkák, szegre akasztotta a puskát, s sorba 13830 19| valószínű, a hihetetlen, a szégyenleni való, a dühbehozó, hogy 13831 17| szegényeket, mert odalesznek szégyenletükben”.~Annyit mégis észre kellett 13832 4| az újabb prókátorok, akik szégyenlik a mesterségüket.~Jelen voltak 13833 17| a pirulástól, nem tartom szégyennek a szökést; nem háborít az 13834 10| rejtélyes alakját és a szégyent és a rémületet, mely őt 13835 22| lépésről egymás mellének szegzett pisztollyal nézhetnénk egymás 13836 6| Henriette aggódva tekinte széjjel.~Hátszegi hidegvérrel veregetve 13837 3| meg lehet kérni.~Lángainé széjjelnézett a szobában, mintha meg akarná 13838 5| nevet, ami ezt a láncot széjjeltépje. Ő sok ellenkezésre mondani 13839 1| kapu sincs bezárva. Aki a szekatúrát ki nem tudja állni, semmi 13840 23| lakból lehozták a fonott székeket és nádasztalt; felterítettek 13841 6| odaki érve, amint felállt a szekérbe, odafordult a nagy sokasághoz; 13842 21| megszólalt, mikor tíz-tizenkét szekérből álló fuvaros csapatok jöttek 13843 15| mindig jókedve van, még ha a szekere feldűl is; a nagyságos úr 13844 21| a hadipénztárt, melynek szekereit, lovak hiányában, az útfélen 13845 21| megteltek a kinccsel; a szekerekben semmi sem maradt, hanem 13846 21| dzsidások, visszatérve a szekerekhez, azokat egy pillanat alatt 13847 21| visszavonulásról sem lehetett szó a szekerekkel együtt, és Fatia Negra lovagaival 13848 21| kiálta a Fatia Negra -; a szekerekre ügyeljen mindenki.~A lovasság 13849 6| azzal szépen felült maga a szekérre a pappal szembe, s ráhagyott 13850 10| látják hazajönni vagy a szekérről leemeltetni, mert hisz az 13851 13| bolondulva. Már egy hét óta szekíroz, hogy önt keressem föl, 13852 15| és nemeslevele. A bezárt szekrény kulcsát odaadá a vendégnek.~ 13853 16| csikóbőrös kulacsot emelve ki szekrényéből.~– Azt ugyan bölcsen tetted.~– 13854 6| dunnákkal; ágyak, ládák és szekrények szépen kifestve tulipánokkal 13855 4| vagy bibliotékárusnak, vagy szekretáriusnak. Nagyságodnak az csak egy 13856 6| alázatosan feláll megint a székről, ahova már egyszer leült; 13857 4| hogy semmit sem tudott; szekundát kapott. (Nem akarta azzal 13858 15| szolgabírákat választani fenn járt a székvárosban.~Késő délután lehetett, 13859 2| minden ember alszik; hideg szélben, zivatarban kapumélyedésekben 13860 22| belátására bízva, keresztül-kasul szeldeli a körülhálózott tért, véletlenül, 13861 11| közben egy meredek örvény széléhez, mely több ölnyi mélyen 13862 10| szeptember közepén a patak széleiben. Ott a patak mellett áll 13863 12| elbújt az orosz kémény szeleltető odujába, onnan várta be 13864 18| lármázni, János úr a paradicsom szélén, Margari úr benn a paradicsomban, 13865 5| raktárból, mely különben szelencék, süteménydarabok, pilulás 13866 14| csak úgy hörpentett a kád szélére fekve.~A barlang közepén 13867 9| megint kibékültek, s még szélesebb kedvük lett, csak a menyasszony 13868 12| megint? Nonono, csak nem kell szeleskedni; ihol van három húszas, 13869 22| is azt hiszem.~– De akkor szelet fog minden gyanús ember, 13870 10| Negra, bár az ország minden szélét összekalandozta is, állandó 13871 16| mégjobban felfokozta: olyan szeleteket kanyarított a kenyere mellé 13872 6| mert azután iparkodott szelídíteni a hatást azzal, hogy azért 13873 6| Néhol tomboló hegyi patakok szelik át az utat, mik fölé nem 13874 6| annak tündérragyogását e szellemjárás órájában, talán szemrehányást 13875 19| Van ilyen solstitiuma a szellemnek, nagyon váratlan ijedelmek 13876 6| lesz, Ripa, mihelyt engem szellőztetni visznek, héj, jó lesz télen, 13877 12| együtt. Kálmán úrfit ereszték szélnek.~A pitvarnok aztán visszatért 13878 16| sem távozó szekeret. A szélrózsa minden irányából kanyarogtak 13879 21| így a kard csak csákóját szelte keresztül, s a kettévágott 13880 21| felállítá úgy, hogy az utat széltében elfogták; ő maga közepén 13881 2| értsd: ötig se kérő, se más széltoló nem teszi ide a lábát Henriette 13882 19| kastély, ódon tornyaival, szélvitorláival; egészen előtte állt a holdnak, 13883 7| féreg szemei világított elő, szembántó veres fénnyel, míg a palával 13884 22| ahol kénytelen egymással szembemenni, és még azt is mondani egymásnak, 13885 9| bosszút tud állni; nyílt téren szembeszállni vele nem tanácsos. Az a 13886 13| vegyen a fogai közé egy pár szemecskét ebből a cachou aromatique-ból. 13887 23| rémnimbuszra, mely alakját az ő szemeiben oly szörnyen megtámadhatlanná 13888 12| észre a gyermek égni kezdő szemeiből, hogy ez a jelenet rosszul 13889 11| neki román nyelven: – olyan szemeid vannak, mint a csillagok.~– 13890 15| Csak rá ne nézz tüzes szemeiddel, mert akkor elsül, ugye, 13891 11| hűtelen lett hozzám a te szebb szemeidért; nekem megesküdött a napra, 13892 11| azután, meglátom én szép szemeidet a sötétben is, mert azok 13893 22| senkinek se higgy, csak a saját szemeidnek, ne beszélj arról, amit 13894 12| mikben az álmot megtagadva szemeidtől, ágyam előtt ültél? – Azt 13895 6| napvilágot.”~A vén betyár egész a szeméig lenyomta erre a süvegét, 13896 23| a festett képekhez, amik szemeikkel kísérik az embert, de nem 13897 4| úr, s hálósipkáját fájós szemeire húzva –, nagyon lekötelez 13898 5| nagyatyja vértől eresült szemeitől, azt hitte, hogy ezek a 13899 7| bátorsága azokba a sötét szemekbe tekinteni, amik oly félemlítőn 13900 1| megy.~Az öreg Lapussa nagy szemeket mereszte rá.~– A színházba?~– 13901 17| Károlyt és Moor Ferencet egy személyben arcot és hangot változtatni; 13902 17| publikumot, habár csak egy személyből áll is az.~Néhány perc múlva 13903 21| Lúcsia-barlangi pénzverők személyében ezeknek elítéltetése után 13904 4| el volt ragadtatva a báró személyes kellemei által.~Azt meg 13905 22| bűbájos rejtély, mely annak személyét körülfogá, a bámulatos vakmerőség, 13906 17| ki s be az egész játszó személyzet, mert másfelé nem lehetett.~ 13907 17| egyedüllétével a játszó személyzetet, bár a tisztelt ingyenjegyesek 13908 17| tartozik ezúttal a játszó személyzethez?~– Én csak az énekben veszek 13909 17| megosztani velem a néző helyet; a személyzetről bővebb felvilágosítást fog 13910 17| darabot adhatnak elő ilyen személyzettel?~– Óh, mindenfélét, kérem 13911 4| tengerben. – Már többször mondád szemembe e rossz élcet, ha még egyszer 13912 18| Sohase látok többet a két szememmel. Sohasem érdemeltem ezt. 13913 17| urat látok magam előtt, szememre nyomom a kalapot, s azt 13914 3| valakinek két szép fekete szemének lenni, hogy az én figyelmemet 13915 6| csak addig kopogtatta a pap szemenszedett szóval, míg utoljára megadta 13916 7| sem lelt bennük egy fél szemernyi ezüsttel sem többet.~Óh, 13917 17| pézsmaszagától halálra undorodva a szemétdomb után vágyik!~– Nem megyek 13918 17| Nem! Keresek magamnak a szeméten egy rosszat, amit már elhajítottak, 13919 25| és a sírásónak is, meg a szemfödélért és koporsóért, összesen 13920 4| olvasó, hol a másik arcát szemlélgetés itt az izgalom, amott a 13921 10| napvilágnál egészen másformának szemléli.~Eljött az őszi idény; a 13922 16| elől, amint e mérhetetlen, szemmel be nem látható távol az 13923 13| haragudjék; ne húzza úgy össze a szemöldeit; az önnek jól áll, de én 13924 1| vékony, mintegy odarajzolt szemöldök, piciny gömbölyű száj; az 13925 7| felnézve a padlásra, s szemöldökét felhúzva homlokára, s mire 13926 7| hegyes báránybőr süveg van szemöldökig lehúzva, derekát széles, 13927 1| olyan felhúzott, magas szemöldökkel, minők az öregúréi, csakhogy 13928 17| barna és ősz szakállaknak, szemöldöknek, s a szándékosan elváltoztatott 13929 7| szín, azok a szénfekete szemöldökök valódi ideált alkotnak belőle.~ 13930 1| s nem bírja felnyitni a szempilláit, a családi orr dimenzióit 13931 6| világos szőke hajjal és fehér szempillákkal, erősen hegybe menő álla 13932 10| rovátkolt levelek, mint megannyi szemrehányásra nyíló ajk, látszottak felé 13933 6| szellemjárás órájában, talán szemrehányást tenni világít az ide, amért 13934 19| félig-meddig hozzá is közel járó szemrehányásul vegye, hirtelen másfelé 13935 1| tagja a családnak. Valami szemrontó fehérneművarrással van elfoglalva, 13936 10| körültekinte, s Hátszegi delejes szemsugáraival találkozék pillantata, úgy 13937 4| elolvasni önnek. Micsoda szemtelen bizakodottság az? Másnak 13938 17| vagyonomat elköltöttem volna; – szemtelenkedem: – elszoktam a pirulástól, 13939 17| azt felelte rá, hogy az szemtelenség volna, azt is tanácsoltam 13940 17| azt mondja, hogy ő ilyen szemtelenségekre nem vetemedik. Szegény, 13941 5| elesküdhetetlen bizonyítékokkal szemtül szemben, amiket magáról 13942 6| elővette a tárcáját, azt szemük láttára kinyitva, hogy csak 13943 22| Skeritorára, hanem amint szemünk elől eltűn, visszafordul, 13944 4| aki olvasott, nem használt szemüveget.~Tehát:~– Báró Hátszegi, 13945 7| Nos aztán? – szólt büszke szemvillogással a leány. – Kinél vagyok 13946 4| még szabad neki járni.~No, szen csak János úr ott találja!~ 13947 6| szérűket látni, mikbe az oláh szénáját takarítá be, póznát dugva 13948 16| az istállóba; adj nekik szénát, egy óra múlva itasd meg. 13949 23| belőle.~Útközben találkozott szénégetőkkel, – azoktul kérdezgeté, hogy 13950 7| akarnád tudni, hogy én olyan szenes tuskó vagyok, akin rajtad 13951 14| mik szétgurultak a félig szenesült zacskókból. Felrepedezett 13952 7| az életpiros szín, azok a szénfekete szemöldökök valódi ideált 13953 13| ki most aztán mindenféle szennyes rágalmakra esküszik Hátszegiék 13954 10| aki jellemtelen: semmi szennyet el nem tűrnek magukon, azért 13955 12| különcségeidnek, miket eddig a családi szentély titka fedett. Közbeszéddé 13956 2| orcával vezette őt be családi szentélyükbe, bemutatva őt örömtől egészen 13957 9| kalugyerig, aki aztán hit szerint szentesíti ezt a frigyet.~Nagysád mosolyog 13958 7| Anica szobájába belépett, a szentkép alatt, mely ágya fejénél 13959 23| akadtak, temetetlen, halotti szentségek nélkül. Az éj néma óráiban 13960 10| elbeszélem, nem követek el vele szentségtörést. A fiatal nő csábnak van 13961 25| sorsnak, ami alól semmi szentszék őket föl nem mentheté? Ki 13962 9| medvék, farkasok ellen, szenved-e, s van-e, aki ápolja ott, 13963 4| veszélyes a baj, szokott ideges, szenvedékeny állapotja mellett, úgy hiszem, 13964 8| Hídvárott, s arról nagy szenvedéllyel szokott értekezni a pópával; 13965 5| járta; ez levén kedvenc szenvedélye – a többi között.~– Kicsike 13966 6| nagysád, ez már nekem egyetlen szenvedélyem. Nagyon fiatal koromba megverte 13967 23| pillanatában a rossz tanácsadó szenvedélynek, férjeiket a szerető kedveért 13968 6| között ezé a legmakacsabb szenvedés.~Olyan keveset eszik, mint 13969 11| idegen lények fájdalmai- és szenvedéseibe avatkozni kényszerítené. 13970 20| kérdezősködni halvány arca szenvedéseiről. Mindenki tud arra több, 13971 5| Tudom. Ha ő nem találja a szenvedésekben gyönyörét, miket érettem 13972 19| akit soha életében sem szenvedhetett. Az útját állta.~– Jó estét 13973 10| hogy vendégei hiányt ne szenvedjenek elnézése miatt; tudta a 13974 5| Mit bánod te azt? Engeded szenvedni a nőt, a gyermeket, kinek, 13975 1| különösen sokat kellett szenvednie. Az öreg Lapussa, valamint 13976 10| dicsfény veszi körül. A méla, szenvedő epedés holdsugára lehetett 13977 5| csendesen a tollat; semmi szenvelgés nem látszott arcán; semmi 13978 1| hogy adom? Én meg akartam a szenzáliát takarítani magunknak, s 13979 1| hogy tegnap ide izent a szenzáljától, hogy szeretné megvenni 13980 1| firma alatt működő kalmár a szenzálnak szokott átengedni; még uzsorára 13981 4| nézve ruméliai muzulmán. Szépapja stambuli defterdár volt …~– 13982 18| itt légyottom van, valami szépasszonyt várok; ilyenkor a legjobb 13983 18| Köszönöm alázatos kegyeit – szepegé a megvert férfiú kiengesztelődés 13984 1| felelt a fiú durcásan szepegve –, én generális leszek.~– 13985 7| valami csúf lehet.~– Nagyon szépek a szemei; úgy égnek, mint 13986 10| férj nejének udvaroljon és szépeket mondjon. Talán bizony el 13987 18| János úr még azután is annyi szépet és jót beszélt összevissza 13988 8| és az asszony, akit olyan szépnek mond az erdők lakója!~Csak 13989 4| kellemei s az agrikultúra szépségei közé; nagyon érdekes és 13990 10| meg annak ritka természeti szépségeit, a pompás Gyecár jégbarlangot, 13991 9| fogalma, hogy milyenek az oláh szépségek. Szobrász nem gondolhat 13992 1| hogy sokat tart gyűrűi szépségéről és frakkja finom posztójáról; 13993 7| viselet még emeli az alak szépségét: kettős tekercsbe font fekete 13994 10| jelen meg a legelső jég, már szeptember közepén a patak széleiben. 13995 16| rekesztett váltóval együtt könnyű szer nem találni rendeltetésük 13996 17| egy garasok sem; a múltkor szerbiai disznóhajcsárok mentek itt 13997 10| híres kuruzsló, és olyan szerek készítője, amiket más embernek 13998 14| is szeretnélek Anica, s szerelemből keresztüllőném a szívedet.~ 13999 20| Negrához, én elárultam őt átkos szerelemféltésből a Fatia Negra iránt, és 14000 5| egymáshoz egyebet forró szerelemnél, s mégis boldog pár lesz 14001 7| bizalomért, amiben annak szerelme nyilatkozott, s rögtön előhúzva 14002 7| egyébről gondolkozni, csak a te szerelmedről. Én nem vagyok soha sem 14003 20| belevittem őt a vészbe, vétkes szerelmem által a Fatia Negrához, 14004 11| csillagtávolban élő első és utolsó szerelmének tárgya között? Ezt, ezt 14005 7| nélküli űrben, megesküvék örök szerelmére kedveséhez, hogy soha, a 14006 14| hamar kiheverte. Anica még szerelmesebbnek mutatta magát hozzá, mint 14007 4| leveleket? Nem. Hogyan tehát? A szerelmesek furfangja bámulatos. Ti 14008 7| kíváncsian.~– A föld alól, szerelmesem.~A leány összeborzadt, pedig 14009 4| leány el van kerítve, el van szerelmesítve: képzelni sem lehet hogyan. 14010 7| féljen a leánytól, akit szerelmessé tett, ha megcsalja!~– Hát 14011 16| neki, holott vagy az első szerelmest, vagy a kegyetlen vérengzőt 14012 4| neki látni.~– De az isten szerelmiért, doktor úr – sopánkodék 14013 10| csodáig erősek hölgyeik iránti szerelmükben. Sehol sem mutogatnak annyi 14014 7| te nekem esküdjél – örök szerelmünkre.~A délceg hajadon gyöngyörtől 14015 16| szíverősítőhöz. – Hátszegi egy palack szerémi szilvapálinkát vett elő, 14016 4| ezer örömmel ígérte, hogy szerencséjének fogja tartani. A kisasszonyért 14017 16| Nem szabad visszaélnem a szerencsémmel. Így is jó lesz.~Henriette 14018 16| Meddig lesz a bárónőhöz szerencsénk? Hogyan? Olyan hamar itt 14019 6| az megtudja arról, hogy szerencsésebb a szerelemben! Példabeszéd 14020 4| én részemről, bármilyen szerencsésnek nevezze is a világ báró 14021 6| leleményesek nem volnának, nagyon szerencsétlenek lehetnének minden helyzetben. 14022 12| hogy nem fogod unokáidat szerencsétlenekké tenni.~Lángainé annyira 14023 2| kapnak másikat.~Ennek a szerencsétlennek az a terhes hivatala, hogy 14024 5| szenvedély lesz egész életem szerencsétlensége. De mindegy: ragaszkodom 14025 4| megkínáltatni, kikerülésre való szerencsétlenségnek nevezem azt. Most méltóztassék 14026 24| szüntelen maga után hurcolva a szerencsétlent, s mire a túlsó partra ért, 14027 24| nyeregből; azonban sarkantyúja szerencsétlenül a kengyelbe akadt, s a ló 14028 12| visszatért Demeter úrhoz, s nagy szerényen előadá, hogy az úrfi mindnyájukon 14029 17| elfelejtkezék magáról, kiesett szerepéből, s saját hétköznapi hangján 14030 1| felelt:~– László éppen ilyen szerepeket szokott adni a színpadon, 14031 17| ön neve is nyomatékosan szerepel.~– Tán valaki nekem is pártomat 14032 10| elnézése miatt; tudta a házinő szerepét estélyek alatt illő aplombbal 14033 13| sikerül a mosolygás, micsoda szerepre van szánva ezeken a pallókon …~… 14034 17| hátramaradt kegyes anyai szerepvivő minőségek között, fogadta 14035 12| őt vissza a házhoz, hogy szeresd őt, úgy mint minket többieket 14036 8| Nőd is van? Szereted?~– Szeretem-e? – szólt büszkén a pásztor: 14037 5| gyámoltalan leánynak, csupa szeretetből, s nem akarsz lemondani 14038 16| negyvenezer forintért saját neje szeretetét. Már felszólítok minden 14039 16| valaki őket saját magukért szeretheti!~Mikor meg aztán otthon 14040 12| No, hát felelj; nagyon szereti-e a férjét?~– Azt te tudhatod 14041 4| doktor úr. Tudja, mennyire szeretjük Jettit, mindnyájunknak szeme 14042 14| nem barátságot kötni, nem szeretkőzni, nem nagylelkűséget gyakorolni, 14043 19| sőt Pesten is. Azok is szeretnek kérkedni vele, hogy ők románok, 14044 14| s tégedet elfelejtélek. Szeretnél engemet akkor is, ha téged 14045 1| énmellettem, mintha valami nagyon szeretnétek itt lenni. Ki erőtet rá? 14046 7| mint odarohanni a rejtélyes szeretőhöz, nyakába borulni, s elhalmozni 14047 6| át a társalgás, az urak szerettek volna már pipára gyújtani; 14048 5| bele, hogy egy leányt, akit szerettél, mostoha sorsodhoz láncolál 14049 11| elgondoltam, hogy milyen nagyon szerettem én őt valaha, s azzal lebocsátám 14050 13| bolondozni; ha ön igazán magába szeretteti a feleségemet, megjárja 14051 13| A nő nem szeret, és nem szerettetik. Hozzáadták egy keleti nábobhoz, 14052 8| férfi saját házánál nincs szeretve. Hogy lehet az?~Laknál csak 14053 1| egyúttal igen jó mulatságot szereznek neki azáltal, hogy állkapcái 14054 4| penzumokat, Kálmán úrficskáét, szerezném kezemhez. Jelentem alázatosan, 14055 8| bajjal alkalmas nevelőt szereztek, Margari barátunk ajánlatát 14056 17| vagyok; ezt a nevet magam szereztem magamnak; ez alatt vagyok 14057 2| azáltal keveredett, hogy egy szerkesztő megtudta, hogy Lapussa Demeter 14058 2| porkolábnak, expeditornak; szerkesztőkhöz korrektornak, újdondásznak, 14059 8| paripája sebei, szétszaggatott szerszáma és saját tépett öltönyei 14060 14| nyoszolyóasszonyoknak Onuc, aki ezt a szertartást valami különösen használatosnak 14061 23| süté el; az erős töltés szerteszét hordta fejét; Szilárd egy 14062 6| sehol, csak egyes bekerített szérűket látni, mikbe az oláh szénáját 14063 3| emberek szokása szerint, azzal szerze magának menekülést, hogy 14064 4| atyafiait a Dunánál vitézül. Ez szerzé a hídvári uradalmat és a 14065 6| Csermák, Lavotta, Fáy andalgó szerzeményei egymástól ébredve keltek 14066 21| biz őkegyelme két külön szerzetnek lett volna alapítója, melyek 14067 2| ásítás is belefoglaltatott a szerződésbe.~Azon az éjszakán, melyen 14068 6| Margari mondta. Ő tette fel a szerződési okiratot. Ő is írta alá, 14069 4| játékot, s valami üzérrel szerződött, hogy ekkor és ekkor a mai 14070 22| a természeten kívül más szerzője lehetne; meglehet, hogy 14071 5| megadható. Ártatlan női szeszély. Legyen.~– Harmadszor: azon 14072 18| úrnak szoktak csodálatos úri szeszélyei lenni, amilyenek minden 14073 14| hajlottabb volt a padlat.~A kék szeszláng halotti rémvilággal tölté 14074 16| kendőjével. Irtózott minden szesztől. Nem is evett semmit, csak 14075 4| foglalt az asztal mellett, szétbontaná akta formára lapított iratait, 14076 6| azt erővel szájába tömi; szétborzolt haját elsimítja homlokáról: „ 14077 14| A padlat kőből volt, a szétfolyó borszeszt be nem ihatta, 14078 1| vágott a padlóhoz, hogy szétfolyt a tartalma a szőnyegen.~ 14079 14| ült aranyai halmazán, mik szétgurultak a félig szenesült zacskókból. 14080 17| egy rakáson hevert köveket széthordat, vagy valami régi padlás 14081 22| már farkas és keselyű rég széthordta a csontokat.~Azonban a harámbanda 14082 21| újra lerepült egy fejről, a széthulló aranyat a lovak patkói gázolták 14083 14| fogva rángatott komáinak a széthullott erszényeket:~Lám, mégsem 14084 17| Kálmán barátunk hivatalosan szétkergeté az illetőket, azalatt Szilárd 14085 10| fenyegetett, hogy rögtön szétlövi a koponyámat, ha kívánatát 14086 10| visszahátrált előle, két kezét, szétmeredt ujjaival maga elé tartva, 14087 16| majd kiszellőzik a fejem. Szétnézek odakinn egy kicsit.~Azzal 14088 10| nejéhez, megragadta kezét, s szétnézve a sokaságon, dörgő hangon 14089 13| hogy mikor nincs pénze szétosztani boldogtalan emberek között, 14090 21| kivették az aranyat, s azt szétosztották a katonaság között. Tölténytartók, 14091 6| fél szememet kiütötte a szétrepedt fegyver; lóversenyen összetört 14092 21| Szászvárosba, – s az ágyú névre úgy szétrepült az egész harámbanda, mintha 14093 8| leginkább paripája sebei, szétszaggatott szerszáma és saját tépett 14094 20| kősziklák szegleteihez, hogy szétszakadjon. Nem bánt az, hogy koldus 14095 8| beseper, és könnyelműen ismét szétszór, tud visszautasítani embert, 14096 18| a gesztikulációval mind szétszórta a szobában a dohányhamut, 14097 17| Reggelre kelve azonban, amint széttekinte szobájában, már Kálmánnak 14098 2| bekukkantott rajta, s hirtelen széttekintve, megint vissza akart húzódni. 14099 6| golyó által meghalni, mint széttépetni; a következő pillanatban 14100 6| nyomorult figurát ízről ízre széttépni, mint én vagyok? Két lábra 14101 8| vetette, s hirtelen két lábát szétterpesztve, alá hagyta magát csúszni 14102 16| Semmi sincs – szólt, széttört pipaszárát próbálva összeillesztgetni –, 14103 21| akarta állni, könnyedén szétugratott, s azontúl bántatlanul haladt 14104 21| százakra menő zendülő tömeget szétvert; huszonnégy dzsidás ellen 14105 13| hátrált, frakkja szárnyait szétvonva, két zsebébe dugott kezével, 14106 14| elszéledezett, farkasoktól szétzüllesztve; senki sem tudott róla hírt 14107 15| ellenség, a haramia, hogy szétzúzná a koponyáját.~A nap lassankint 14108 11| ölted meg őt, gonosz! – szidá őt Marióra, bár ezt nem 14109 12| még rosszabbul lesz; akkor szidja az orvosokat, hogy erővel 14110 12| is segített neki azokat szidni.~Hanem ez mind nem használt 14111 1| közé jönni, mert mindig szidták. Pedig hát szegény nem vétett