Jókai Mór Szegény gazdagok Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
14112 7| azokat egy kis száraz égerfás szigetbe vezetve, s kötőféknél fogva 14113 7| s egy merész ugrással a szigetből a partra szökellve, délceg 14114 9| kell miattuk az óceániai szigetek vad lakóira gondolnunk; 14115 2| azt a tömérdek kincset a szigeten.~Ekkor felköltötte Margarit, 14116 7| Lovaikat meglelték az égerfás szigetkében, s újra felültek rájuk. – 14117 13| egészben.~A gróf komikus szigorral megfogá atillája gombját, 14118 5| intézetbe; tudod vannak olyan szigorúságokrul nevezetes intézetek, ahová 14119 17| nagyot nevetett e komikus szigorúságon, s aztán felöltözve, látott 14120 16| kettős csövű puskát hozott, szíjra kötött tarsolyából két négyes 14121 6| őket. Kengyelesy alacsony, szikár férfiúcska volt, nagyon 14122 8| s hanyatt fordulva két szikla közé szorult, ahonnan azután 14123 22| hosszat egymásra düledezett szikladarabokon keresztül vezet; szomorú, 14124 8| míg másik felől meredek sziklafal emelkedik, annyira közel 14125 8| alatt paripája az örvény sziklafalához súrlódva csúszott alá; a 14126 8| alá véve, s fél kézzel a sziklához nyomva, hátát a falnak vetette, 14127 7| zivatart, melyben bujdokolsz, a sziklai odút, ahol leskelődve pihensz. 14128 11| elterülve láttuk a patak sziklái között, a másik vergődött 14129 14| menekültek magasabban álló sziklák felé, ahova a légben elterjedt 14130 10| oldala a mögötte felnyúló sziklákhoz van ragasztva. Egyszer jártam 14131 6| lemállott rólunk a sok eső és sziklamászás miatt, de én erőszakoltam 14132 4| társzekéren szállíták vadormi sziklaodújából a hídvári lovagkastélyba, 14133 10| jégbarlangot, az óriási sziklaorgonát, a bazalt Detonatát, a bámulatos 14134 8| pillanta meg, ki szikláról sziklára ugrálva, mint a zerge, majd 14135 8| magasan feje fölött látszó sziklarepedést elérjen, melyet alig bírt 14136 8| csavarintására elválnak a sziklarepedéstől. Mit akarhat azzal?~A pásztor 14137 8| alakot pillanta meg, ki szikláról sziklára ugrálva, mint a 14138 7| időközönkénti taszítások miatt a sziklatalpazat rezgését lehete érezni.~ 14139 14| körüle pattogó röppentyűk szikráival, a fölállított roppant sörös 14140 14| kéményéből nem ömlik elő a szikrákkal elegy füst; a föld alatti 14141 7| kémény minden résén keresztül szikrával elegy füst tódult ki a föld 14142 10| reszkető kezét, s most már szikrázó szemekkel néze rá, ingadozó 14143 7| bőszülten pörögni, hogy csak úgy szikrázott bele. Jöhet, akinek őrletnivalója 14144 16| látogatásai nála, akként gyérültek Szilárdéi. Néha találkoztak is egymással 14145 13| kiparírozása közben; az én Szilárdom örökké nyugodt arcát egy 14146 22| Annyi hatása mégis volt Szilárdra Juon szavainak, hogy pandúrjait 14147 12| Rövideszű némber!~Lángainé hideg szilárdsággal felel rá:~– Én meg fogom 14148 13| ön nem táncol? – kérdezé Szilárdtól a gróf. – Menjen, lásson 14149 18| Ah, ez mégis kétségbeejtő szillogizmus.~Ebben a vétkes körben forgolódott 14150 16| Hátszegi egy palack szerémi szilvapálinkát vett elő, s töltött magának 14151 11| hallgatóznék, s örvendve szimatolt; tán gazdáját várta haza, 14152 7| Százhetvennyolc font színarany, huszonegy karát kilenc 14153 14| mellette magasra emelt kádból színbor csorgott alá, szabad élvezetére 14154 6| még nem tudta, hogy milyen színe van a szemeinek.~Henriette 14155 4| vonásban, a halvány arc sápadt színéhez úgy illenek a nagy, lángoló 14156 10| pótolta a pompát a nemzeti színek összeállítása. A mi népünk 14157 7| ül a nyeregben) az eleven színekkel csíkozott katrinca feltüremlik, 14158 17| legalább egyszer életében, színésszé lenni. Hanem egészen elfeledtük, 14159 17| és azoknak családjaik, a színészek kvártélyadói s egyéb csendes 14160 17| sok ember kigyógyult már a színészetből ez úton, ki más pályán boldog 14161 17| én igen nagyra becsülöm a színészetet és annak képviselőit, s 14162 17| adomákat mesélve neki a színészi életből, s ha néha vette 14163 17| mert az nagyon szép lesz.~– Színészik vagynak? – kérdé elbámulva 14164 17| alig lehetett tizenöt. A színészkedés, a nyomor és a korai borotválkozás 14165 17| Pesten sok elsőbb fizetésű színésznő is megtesz.~– Tehát büszke 14166 5| halálsápadt arc megelőzi színével a halálítéletet. Ez ellen 14167 10| sötétkék, feketébe játszó színezettel; a függők csengője egy-egy 14168 11| rendesen ki engedik magukat a színfalak mögül hallgattatni, ő pedig 14169 17| volna előtte; még ezek a színfaltépő szeles mozdulatok is olyan 14170 22| ő valamelyik népes város színházában lornyettírozza a kardalnoknőket; 14171 17| ragaszkodni. Vannak állandó színházaink: a pesti, kolozsvári, jobbára 14172 2| újdondásznak, kihordónak; színházhoz rendezőnek, ügyelőnek, jegyszedőnek, 14173 25| tudta meg, hogy a kérdéses színházigazgató csakugyan meghalt, és el 14174 13| kigondolni hevenyében.~– Hát – a színházról, zenéről, irodalomról…~– 14175 22| elment odáig, ahol a küzdelem színhelye volt; elkezdett a földon 14176 12| én sem szeretem itthon a színjátékot. Te azt mondod, hogy hidegvérű 14177 12| kacagjatok, mert az megint csak színjátszás volna, s én sem szeretem 14178 17| visszatért: hozta az írott színlapot, melyen nagy piros betűkkel 14179 17| Hisz ez nem a hirdetett színmű.~– Nem ám. De már egyszer 14180 17| kunkorodott fel, s előtűnt a színpad.~Egy összerakható spanyolfal 14181 17| képviseltetése, s emiatt vidéki színpadok hőseinek kedvenc pálcaparipája 14182 10| családaival; látta színről színre, tapasztalá magukviseletében, 14183 10| főúri családaival; látta színről színre, tapasztalá magukviseletében, 14184 17| halogatás csak komisz trupp színtársasághoz illik.~– Karaktere van a 14185 15| ház előtt himbálja magát, szintén nem valami kocsmai, – hanem 14186 10| perctől fogva egészen más színű üvegen keresztül látta őt: 14187 14| ötven akós kád volt kitéve, színültig töltve a legfinomabb borszesszel. 14188 6| tartaná odatűzve, s olyan szép színűre feste mindent, tornyot, 14189 23| szakított le, s annak egyik szirmát az asztalon levő vizeskorsóba 14190 14| kiértek a patak medrének szirttorkolatából, ott a forrás előtt, s a 14191 10| tulajdonosnéja ráismert.~Sziszegést, tompa zúgást hallott maga 14192 16| mondta Gerzson úr. Nem illik szitkozódni, ha asszony van a hintóban, 14193 2| zsidó. Demeter úr a fogait szítta, Lángainé megfeddé a fiút:~– 14194 12| könnyhullatásokkal megtölteni, mint a szivacsot, én nem vagyok spongyia. 14195 22| hullócsillag? Az egy rosszul égő szivarnak a tüze, amit valami mennyei 14196 11| összeszorított ujjai közt szivárogtak át.~Aztán hirtelen felállt, 14197 11| életveszélytől nem kell tartania, sőt szivaroznia is szabad.~Gerzson úr adta 14198 16| visszadugta.~– Nem; mégsem szivarozom. Nem szabad visszaélnem 14199 17| semmit, mint négy darab szivart az asztalról, amiért bocsánatot 14200 16| Gerzson úr már félig kihúzta szivartárcáját; de megint csak visszadugta.~– 14201 7| működik, mi kényszeríti a szivattyú köldökét alá s fel taszítódni; 14202 13| állhatta meg, hogy e legjobb szívből jött szavakért forrón meg 14203 10| veszedelem nélkül, bár elég szívdobogás közt. Hátszegi észrevette 14204 19| medvebarlanghoz nem közelített ily szívdobogással Gerzson úr, mint Hátszegi 14205 10| egy is össze ne törjék, s szívdobogva nyitá fel a katulya tetjét. 14206 14| szerelemből keresztüllőném a szívedet.~Hogy kacagott ezen a mondáson 14207 12| szólok többet semmi szót a te szívedhez az én szívemből. Tégy, amit 14208 5| Ne vedd oly nagyon a szívedre, édes fiam, ezt a dolgot; 14209 4| küljeleit; hanem az emberi szíveik titkait kevésbé.~Az öreg 14210 16| áll a napnak az asszonyi szívek ellen folytatott párharcban.~ 14211 10| melytől dermedés állt a szívekbe:~– Asszonyom! – ez az ékszer – 14212 18| tigrisanya, ki az egymásért égő szíveket erőszakkal elválassza, ha 14213 24| kapzsinak; pedig, ha a szívembe láthatnának.~– Amiket tett 14214 12| szót a te szívedhez az én szívemből. Tégy, amit tetszik! Írass, 14215 11| másnak!~De megkeményítettem szívemet: megfogadtam a keresztúton 14216 5| nincs az a hatalom, mely őt szívemtől eltépje, tudni fogom, hogy 14217 10| lidércnyomással nehezültek szívére, s a válaszfalak egyike, 14218 16| Lássunk addig egy kis szíverősítőhöz. – Hátszegi egy palack szerémi 14219 17| teátrumdarabot mink már szíveskedtünk egyszer látni.~A művészetében 14220 15| élhetne meg, hanem félig szívességből és jó barátságból; számadásai 14221 16| ébren várlak, s köszönöm szívességedet.~Gerzson úr kiitta teáját, 14222 22| úgy beszélt hozzája neje szívességéről, mintha érdemesnek sem tartaná 14223 24| Tehát Henriette-nek a saját szívességtételét még meg is kellett jó erősen 14224 24| mindazáltal reménylem önnek rokoni szívétől, hogy nem kíván bennünket 14225 23| soha.~Hiszen hány gyönge szívnek adott már bátorságot a félelem!~ 14226 25| Szerencse, hogy ennek oly szívós az élete; mert ha ez is 14227 16| meglepetésről, félreismert jő szívről, azután bocsánatot kér, 14228 25| ötlet volt egy olyan fiatal szívtől.~Lángainénak nem maradt 14229 16| Azért is helyén marad a szívünk, s megmutatjuk, hogy nem 14230 5| angol, görög vagy arab szó-e az; ember, virág vagy csillag 14231 25| kocsit, sem nagy házat, két szobácskában megfért, s nem járt sehova, 14232 22| legyen bizodalmad. Éjjel szobádban senkit ne hálass, és többször 14233 23| ajtót maga mögött, s a másik szobáét nyitá fel. Ott sem felelt 14234 10| egyszerre elmúlt, a kastély szobái elcsendesültek, akkor kezdett 14235 16| eljárkált a hídvári kastély szobáiban, s a tekervényes angolkert 14236 13| volna csendes tűzhelyed, kis szobáid, amikben magad volnál az 14237 6| hölgyek eltávoztak; a harmadik szobáig is keresztülhangzott néha 14238 10| elfogadhatták; legszebb szobáikat az utcára átengedték vendégeiknek, 14239 7| alatti épület rejtélyes szobáin, mikben a föld felettiek 14240 23| álló ajtajával, laktalan szobáival és kísérteteivel.~Ez volt 14241 4| új hímzéseket varrtak; a szobákat új padszőnyegekkel látták 14242 22| ne legyenek a háznál. A szobákban a pandúrok horkoltak, kiknek 14243 23| hold olyan szépen ragyog.~A szobaleány sietett a cselédségnek rendeletet 14244 23| indulna, lement a parkba szobaleánya kíséretében. Néhány forduló 14245 6| Ezt Margarinak beszélték a szobaleányok, ő meg nekem. „Addig nem 14246 23| küldte fel a vacsoráért a szobaleányt, azért állította oda maga 14247 6| őket az ember, csak egy szobára szabva mindegyik, abban 14248 23| amelynél az uraság egy szobával beéri, a cselédség pedig 14249 23| Annyit mondott, hogy a szóbeszéd szerint abból a házból valami 14250 13| amiért önnek ezt a sok szóbeszédet elmondtam. Henriette azt 14251 13| kiadásokra. Sőt, ha hinni lehet a szóbeszédnek, még azt is mondják, hogy 14252 11| Henriette sápadtan, mint egy szobor, nézett reá.~Ismét folytatá 14253 14| minden állása mint egy antik szoboré, mozdulatai gömbölyűek, 14254 11| a keresztúton álló szent szobornak, hogy semmi jelenet sem 14255 7| kérkedni engedik a termet szoborszerű idomait, nyakától le egész 14256 9| milyenek az oláh szépségek. Szobrász nem gondolhat ki magának 14257 7| metszése, telt álla, az antik szobrok bármelyikének mintaképeül 14258 14| tűzre, mely eső képében Szodomát és Gomorrát megemészté, 14259 16| van-e a ládában balta, szögek és kisebb-nagyobb kötéldarabok? 14260 23| vágófegyverek, sorban és keresztben, szögekre aggatva és szögletekbe helyezve; 14261 16| kíváncsisággal körülvilágított minden szögletbe, s nem talált semmi gyanúsat. 14262 19| serege nem adta őt elő.~Egy szögletből leste végig az egész futtatást; 14263 14| fény gyulladt el a barlang szögleteiből, mely néhány percre aztán 14264 23| keresztben, szögekre aggatva és szögletekbe helyezve; a tölgyfa asztalon 14265 19| ablak összetalálkozott egy szögletszobában, azon mind a kettőn keresztülsütött: 14266 25| nagyapa átka; – ez a Kálmán szökése; – ez a Fatia Negra; – ez 14267 17| nem tartom szégyennek a szökést; nem háborít az a gondolat, 14268 23| az mind hiába volt már; a szökevény több mint kétórai tért nyert 14269 22| akar kapaszkodni, akkor szökjél oda, s vágj a nyakához. 14270 18| becsült ifjúval, hogy őt szöktesse el Hídvárról, s azt végre 14271 12| ki anyádat akaratom ellen szökteté el, mint egy tolvaj.~Kálmán, 14272 19| ama hírhedett pénzverési szörny-perben, s mindennap várják Hátszegre 14273 21| babonás mesékre alvilági szörnyekről.~Így rohant a magányos lovag 14274 14| felidézték; esküszöm az álmok szörnyetegeire, akik ellen a leghatalmasabbnak 14275 7| szörnyethalok, ha meglátom.~– Szörnyethalnék, mégis megnézném. Bizonyosan 14276 7| Azt mondta, hogy akkor szörnyethalok, ha meglátom.~– Szörnyethalnék, 14277 11| kísértet sehonnan, amilyennél szörnyűbb itt belül, szívem fenekén 14278 6| egyik láda előtt állt a szöszös guzsaly, melyen a csaplárné 14279 4| tudniillik a fordítással, mert a szövegen egy csepp oka sem volt örvendeni.~ 14280 2| válasz persze a „nem értett” szöveghez semmiféle viszonyban sem 14281 13| olyan fehérpontos kék honi szövetbe volt ötözve, olyan csipkefodros 14282 13| rá a gróf.~– Azok a kék szövetek, fehér pontocskákkal, annyi 14283 6| amiből azok a tarka kendők szövetnek, mik az ajtófél hosszában 14284 22| kezdte látni, hogy egy makacs szövetségessel van dolga, ki olyanokon 14285 21| alattuk? Vagy a molnár is szövetségesük volt, s csak azért kiáltotta 14286 19| mellé, mely szép csíkos szövettel volt beterítve, s megrakva 14287 9| ezüst pénz nyakukban, cifra szövött kendőik a lovak oldalára 14288 18| megint az üresen maradt szófára.~Clementine most már naivul 14289 8| hogy lássa ön, mennyire szófogadó szolgája vagyok, még csak 14290 18| akarta, hogy mindjárt a szohodoli kovács eskesse őt Margarival 14291 7| féltékeny vagyok – szólt, midőn szóhoz jöhetett. – Én nem úgy szeretek, 14292 10| csak a férfiak általános szokásai, s kezdett magában félreismert 14293 16| veszekedett, már csak hagyományos szokásból, hogy lássa ez a paraszt, 14294 18| neheztel, ismeri már az úri szokásokat, tudja, hogy a harag nem 14295 13| tisztét. Ismerjük ezt a szokást, de önnek nem szabad azt 14296 22| elterjedt a keserű méreg, ami e szókban volt kimondva: a hullócsillag 14297 11| nagyságod hozzám jött e szókkal: „Anica, te szeretsz egy 14298 17| nevével adott volna ki.~E szóknál Kálmán lesüté szemeit tányérjára, 14299 6| És mindehhez hozzá kell szokni!~Egész nap folyvást azon 14300 3| hanem ezúttal a missznek a szokottnál is több baja volt a kisasszonnyal, 14301 4| Margari nagyon elborzadt e szókra: „egy halott, ki a túlvilágról 14302 1| felől nem bizonyos, hogy szokták-e azokat mindennap – kifésülni; 14303 4| szükség fog rá lenni.~Így szoktatják apródonkint hozzá ehhez 14304 17| szemét kerülte, s onnan szólala fel, mondván:~– Hallja maga, 14305 23| melynek csak meg kellene szólalni, hogy elpanaszolja, miért 14306 18| befogatni, áthajtatni promontori szőlejébe; a cselédeknek azt mondani, 14307 6| mindjárt hozzá ment valami szolgabíróhoz. Jól tette, különb embert 14308 18| Monori úr a régi fajta szolgabírók közé tartozik, akik nem 14309 18| tehát mindennapi látogató a szolgabírónál, akit kedves barátjának 14310 23| kikerüljék; én magam hívtam meg a szolgabírót, ki a csapatot vezeti, hogy 14311 18| falusi domíniumhoz hűséges szolgálataiért.~A Lángainé contra Lapussa 14312 19| öreg cseléd, ki húsz évi szolgálatidő alatt nem kapott ennyi változatos „ 14313 18| akarta magáról rázni Margari szolgálatkészségét, ami ezt csak annál inkább 14314 18| magának, ha már olyan nagy szolgálatokat tett neki, hanem ahogy illendő. 14315 6| ígérkezik a jámbor asszony. – Szolgálhatok akármilyen úri vendégnek. 14316 6| csak úgy szolgál, ahogy őt szolgálják.~– De ugyan miért is nem 14317 18| Nem kell, nem kell. Ne szolgáljon engem. Ön nekem nem cselédem. 14318 16| van idehaza? Csaplárné! Szolgáló! Kukta!~Bújjatok elő az 14319 25| kolerában halt meg. Alázatos szolgálója: Gyűriné, fehér kenyérsütőné 14320 22| Gerzson úrnak igazságot szolgáltassanak pusztában elhangzott szavaiért, 14321 8| tépett öltönyei sok okot szolgáltathattak volna. Nem szólt az egész 14322 12| korhelységedet megjutalmazni, s módot szolgáltatni annak folytatására; óh, 14323 18| Én nem hoztam, nekem nem szolgám, nem cselédem; én nem tudok 14324 25| milliók birtokosnéja így szólhat:~– Semmim sincsen, csak 14325 4| Én pedig világosabban nem szólhatok.~– Csak tessék folytatni, 14326 2| mellékszobába. No, már most szólhatsz.~– De ugyan mi a csodát 14327 16| magát.~Kereste Henriette-et, szólítgatá, nem volt sehol; úti málhái 14328 18| megbetegszik, ha kendnek nem szólíthatja.) – Hogy jön kend ide?~Margari 14329 3| lófuttatás.~Henriette-et meg sem szólították, János úr belebeszélt mindenbe, 14330 19| jó estét, ostoba szamár? Szólítottalak én arra fel, hogy nekem 14331 15| Megvárja, hogy őt domnulénak szólítsák, s nagyon jólesik neki, 14332 22| vadászcsapatját maga után szólítva, ugyanazon erdőben tűnve 14333 2| mi a csodát akarod, hogy szóljak!~– Henriette, menjen ki 14334 14| esküt, hallgassátok meg; és szóljatok hozzá, ha meg vagytok e 14335 17| rá; és most egy szót se szóljunk azokról, amik régen történtek. 14336 12| én sem szeretem. Nem szólok többet semmi szót a te szívedhez 14337 22| hangosan, utóbb haragosan szólongatá őket Szilárd, sorba, név 14338 18| háta mögött.~A promontori szőlőskert udvarán megállt a hintó; 14339 1| vádlott.~– Csendesen! Én nem szóltam Henriette kisasszonyhoz, 14340 4| soha ez életben többet nem szólunk egymáshoz – s ha egyedül 14341 9| Szent Iván-napra következő szombat este eljőnek Rézbányáról, 14342 13| Mindennek oka a pénz; a szomj a pénz után. Nincs szerencsétlenebb 14343 17| színházba nem járnak is, de szomjan meghalni nem engedik. Aztán 14344 17| csalogatják, hanem a szabad lét szomjának az az őrjöngő neme, mely 14345 22| mondá a vak koldus, s oly szomjú epedéssel emelé arcát az 14346 16| elég volt neki éhség és szomjúság ellen.~Hanem bizony Gerzson 14347 4| kapott. (Nem akarta azzal szomorítani, hogy az ki van tiltva innen.)~– 14348 6| ismerős utcák, ablakok nem szomorították búcsúvételeikkel; csak a 14349 1| ha valamin örülnek vagy szomorkodnak, azt előtte titokban tartják.~ 14350 25| lepte meg. Makszika is sok szomorúságára volt, a nagy kényeztetéstől 14351 17| eltűnésével annyi bajt és szomorúságot okozott, vigasztalására?~ 14352 6| futtasson el valakit ide a szomszédba egy ital borért; lehetetlen, 14353 4| udvarhoz, de még tisztességes szomszédházhoz sem lehetett elcsalni. Szüntelen 14354 2| meg; ezalatt Monte-Cristo szomszédja csinálta a vonalakat a tömlöc 14355 9| leányvásár.~A bihari havas szomszédjában áll a Geina orom; ilyenkor 14356 9| szomszéd félóráig sem jut el szomszédjához. Amellett a fiatal leányok 14357 6| odahívatta magához, akik rendes szomszédjai voltak a kóterben, én is 14358 4| locus communisok felől írt szónoklati gyakorlatokat, aminőket 14359 21| be, hogy olyan dühödten szónokolsz az ellen a jámbor Fatia 14360 23| beterítve, több medvebőr szőnyeg helyett a padlón, egypár 14361 23| élettelenül hanyatlott a szőnyegekre vissza.~Amikor az mondá 14362 1| hogy szétfolyt a tartalma a szőnyegen.~Senki sem pirongatta meg 14363 23| óriás fáival, mint annak szőnyeges falai.~Egyszerre egy nyílt 14364 9| teljesíteni, minden szobája szőnyegezve legyen, s minden ételhez, 14365 17| ivóterem ajtajánál, mely két szőnyeggel (nyilván ágyterítők lehettek) 14366 1| Makszika generális lesz! No, ne szopja hát az ujját. Nem akar kevesebb 14367 9| mellett volt még egy kis szopós kölyök, mely anyja vérző 14368 9| szelíd kecskeeméhez vitte szoptatóba. A kis fenevad szelíd állatok 14369 15| fickóra van töltve: az erősen szór, ha ezen a szűk folyosón 14370 25| társaságában nem találta szórakozását, a közmulatságokat kerülte; 14371 6| Az – felelt rá Henriette szórakozottan.~– Hogy tetszik neked az 14372 14| kalandornak is feltűnt ez a szórakozottság.~– Min gondolkoztál el olyan 14373 7| délceg nő.~Az öreg férfi szőrével kifelé fordított báránybőr 14374 18| lelkű, milyen józan, milyen szorgalmas. Szerencsétlen, nem vette 14375 4| Henriette kisasszonynak szorgalmasan elrejteni.~Ismét szépen 14376 19| benn pedig bereteszelte szorgalmatosan a pitvarajtót; vendégét 14377 12| ápolja őt ilyen híven, azért szorgalmatoskodik, mert nagyon jól tudja, 14378 15| mit fizessen, hanem kezet szorít, és odább megy; szerencsés 14379 11| amaz kitépni karját az ő szorítása alól, sohasem bírta fejét 14380 22| az az irtózatos marok egy szorítással örökre alvót csinál belőle.~ 14381 16| elkísérte Szilárdot, ott kezet szorított vele, s midőn az ajtóban 14382 3| asszony nagyon szegletbe szorította már őket, közönséges emberek 14383 4| szégyenled bevallani, hallgass, szorítsd össze a fogaidat; de ne 14384 13| hogy sem nyár, sem ősz nem szórja szét messzire az ismerősöket; 14385 7| valakinek, inkább marékkal szórnád a kivertet; erről még nyomunkra 14386 6| titkolózó. Henriette olyan nehéz szorongást érze, midőn e haragos képű 14387 22| mellette állt, és kezét szorongatá. Hallgattak mindketten; 14388 4| kalmár alkuszai megjelennek a szorongatott börzejátékosnál, s kínálnak 14389 16| kiszabadítsa e halálverejtékes szorongattatásból. Szinte jólesik neki minden 14390 18| embere vagyok.~Eközben mind szorosabban igyekezett János úr mellé 14391 21| vesztegetni, hogy az erdélyi szoroson belül valakinek az utazása 14392 6| lőfegyver a lőport szeme közé szorta. Az orra félre és tömpére 14393 4| engedi raktárban állni, nem szorul rájuk, akkor ad el búzát 14394 21| vele, nehogy lábával alája szoruljon, kiugrott kengyeléből a 14395 6| A völgyek mindig összébb szorulnak, az út sokszor meredeken 14396 8| fordulva két szikla közé szorult, ahonnan azután szerencséjére 14397 6| Szép – felelt ő – egy szótaggal.~– És a kastély?~– Az is.~– 14398 3| rendületlen nyugalommal, minden szótagnak egy kimért fél másodpercnyi 14399 20| halljon tőle; Henriette pedig szótlan volt, mint mindig. Azt hitte, 14400 10| azonban sietve kért néhány szóváltást az úrnővel.~Henriette róla 14401 11| foghatta meg e rendkívüli sztoikus türelmet. Gerzson úr biztosítá, 14402 6| Marci csak nem hagyta magát sztrengára fogni; fenyegette az ördöggel, 14403 17| kell mecénásos, protezsált, szubvencionált színház! Én szeretem ezt 14404 21| telivért, a harmadikra, mely szügybe találta, felágaskodott lovagjával 14405 5| fejedre, egyébre nincsen szükséged; holnap pedig szedd rendbe 14406 10| mondá, fordítsam a templom szükségeire, s oldjam fel a lelkét azon 14407 15| fölvehet, és levethet, ahogy szükségét látja.~– Megállj, ide ne 14408 10| lisztet tör máléból, házi szükségökre; közben gyermekével játszik; 14409 10| Ilyen rossz gondolatokat szül az egyedüllét.~Ezen a rémtöprengésen 14410 7| tisztességes hagyományon; gondos szülék belenevelték a fiaikat; 14411 6| közli a lapokban mestersége szüleményeit, az illető attestátumokkal 14412 14| szaggatásokkal; úgy essék le az égről születésem csillaga, mikor legjobban 14413 17| életet; nekem ez pihenés. Születésemtől kezdve kínoztak, gyötörtek 14414 9| meleg kandalló mellett ülve, születésétől fogva azon úri kényelemhez 14415 4| defterdár maga ruméliai születésű török volt, kinek hindu 14416 6| várnagynak új fia született.)~– Születik bizony, de meg is keresztelik. ( 14417 6| szereti, ne hallgassa.~– Születik-e még sok fia a várnagynak? ( 14418 14| a csillagra, mely alatt születtem: hogy úgy verjen meg, aki 14419 19| alkalmatosságomon, gyalog. Szegény szülőim voltak, kik azt akarták, 14420 13| ezt a szerepet meg kellett szüntetnie. Zárt ajtót kell tartania 14421 6| grófnét meghívni Hídvárra szüretre. Henriette erőt vett magán, 14422 7| Azzal indulásra nógatá szürke lovát; az megindult nagy 14423 6| fog is, de azt eltakarja a szürkével tarka bajusz; a száj ép 14424 7| jeleket.~A völgyvágány mindig szűkebb, mélyebb lett, a patak itt-ott 14425 7| hidegvérrel, nyeregszorítóját szűkebbre csatolva. – Egy egész hónap 14426 17| hibáját. Most egy időre szűnjünk meg jóbarátoknak lenni; 14427 11| elbeszélés alatt meg nem szűnt férje arcvonásaira figyelni; 14428 16| ébren szokott aludni, hogy a szúnyogdongásra is fölébred?~Emlékezni kezde 14429 1| folytatja az öregúr a szurdáló izgágát. – Tudom én azt 14430 9| kecskepásztort, Juont, akinek egy szűrén, egy baltáján kívül semmije 14431 19| útitáskájába. Azután felölté a szűrét, s behúzta magát a kocsi 14432 21| akkor nehány puskavesszőt szurkos csepűbe takargatva a házfödélre 14433 24| helyéből. – Hogy megenné a szurkot az az átkozott Margari!~( 14434 17| gazember, mert keresztül szúrlak ezzel a gyilokkal.” – „Bizonyára 14435 5| ezek a szemek mind szívén szúrnak lassan keresztül.~– Te nem 14436 14| fény, mint a végig lobogó szurokfáklyák az oltár körül.~A szép menyasszonyra 14437 14| rémpalotát, melyhez a veres szurokfáklyaláng fekete füstjével kísértetes 14438 14| lehajítá a földre az égő szurokfáklyát, s izmos vállát nekivetve 14439 14| felé közelített; húsz férfi szuronya meredt eléje és egy hosszú 14440 14| mozgásnak indult, hegyes szuronyok villantak meg a fáklyák 14441 3| válasz helyett Lángainé szúrósan –, hogy mi okod volt neked 14442 14| forgattak, s hosszú vasvillákra szúrt szalonnadarabokkal kenegettek; 14443 6| falatokat nyújt neki villájára szúrva: „no kis mókuskám, ha engem 14444 7| minta volt a boldogságos Szűzanya képe, a másik a fejedelem 14445 25| vesztett. A hétszemélyes tábla megerősíté az ítéletet, 14446 19| szaladok az ablakhoz, annak a táblája is be van szegezve. Legjobban 14447 5| szíves e visszaadott iratok táblájára felírni egy bizonyos szót, 14448 6| atyja, egy nyugalmazott tábornagy – különben is odaadta volna. – 14449 18| toties, quoties; egy jurátus tabulae regiae nótáriusnak rendes 14450 24| bizonyítékaink erősebbek az ön tagadásánál.~– Egyet mondok, uram: azt 14451 19| mondanak az ajtajában, az nem tagadhatja el, hogy itthon van.~Gerzson 14452 4| fogaidat; de ne hazudj; ne tagadj, ne gondolj ki mentségedre 14453 17| futni, merre nekem tetszik; tagadjanak el, híreszteljenek el, mint 14454 16| kissé ledűlni?~Henriette tagadólag rázta fejét.~– Úgy? Igazsága 14455 14| Jezabelre, hogy engemet meg nem tagadsz soha, hogy kívülem senkit 14456 16| nagyapai örökségből ki vannak tagadva. Felfedezte, hogy mindent 14457 15| szoba, de elég, kényelmes és tágas is, megférnek benne, akárhányan 14458 6| nézve?~– Kétezer hold egy tagban, csupa első klasszisú föld.~– 14459 21| tusakodásban.~Csak a főhadnagy nem tágított tőle. Mint valódi katona, 14460 22| úgy állt Szilárd előtt, tagjaihoz tapadt öltönyben, mint egy 14461 17| Ki az igazgatójuk? Kik a tagjaik?~– Úgy tudom, hogy csak 14462 1| s még nem választják meg tagnak.~Ennek a fia az a mulatságos 14463 11| küzdtek, összebonyolult tagokkal, mint egy elválhatatlan 14464 11| minden, s elkezd minden tagom reszketni. Nézze, hogy reszketnek 14465 6| történetet tud elmondani, amik e tájakhoz, e kövekhez, romokhoz vannak 14466 15| Szerencsére, az út fele táján esik a mikalai csárda, abban 14467 10| s be járt a várkapun, ő tájára sem jött annak; most azonban 14468 6| Henriette láthatta maga előtt a tájékot. Sohasem járt még erre, 14469 10| egyszer jöjjön el erre a tájékra, látogassa meg annak ritka 14470 22| zuhogása adott hangot a tájnak, mely ezúttal a malomgép 14471 10| nyilatkozatai, hogy soha e tájra nem akar jönni, s azután 14472 8| lemosta fejéről a véres tajtékot, megtörlé a zsúrlódás okozta 14473 17| csizmát vagy a Zöldhátú takácsot adná nekik, aztán jól kicifrázná 14474 7| szemeit, amiket az álarc nem takar.~– Hagyjátok Anicát bejönni – 14475 8| Hiszen a szerelem el is takargatja az apró bajokat, amik fájnak; 14476 1| miket érzékeny szempillák takargatnak, kevés megnyerőt kölcsönöznek 14477 5| házat; egy garassal kettőt takarít meg; mikor sok dolga van, 14478 6| mikbe az oláh szénáját takarítá be, póznát dugva a boglya 14479 1| meg akartam a szenzáliát takarítani magunknak, s ezért magam 14480 18| mert kimenni, miért nem takarítja fel a cserepet a pallórul? 14481 5| azzal, hogy egy év alatt takarítottam meg annyi összeget, amennyiből 14482 2| hogy nem én írtam.~– Most takarodjál! Az írás itt marad.~Kálmán 14483 17| ami fáj; sokszor nincs takaróm, ha lefekszem, nincs kenyerem, 14484 1| nézett reá, valami hasonlót takart el a missz is az arca elé 14485 14| öltönyt, s csupán szemeit takarta el kezével, hogy meg ne 14486 11| szóra. Aki miatt fátyollal takartam le szobámban a Szűz Mária-képet, 14487 15| Négylovas hintókat nem szokta taksálni, azok fizetnek, amit akarnak. 14488 6| neked, ha holnap meg nem talájuk a mackónkat.” – „Én pedig 14489 14| sültek voltak széles bükkfa tálakban felhalmozva a pompa okáért, 14490 4| találkozhatni; de a szerelem találékony és furfangos, tud magának 14491 2| csinálsz, Matild?~– Egy rébuszt találgatok, ami az Irisben jött.~– 14492 10| hozzáfogott úrnőjét rágalmazni, találgatta az öreg románnal idejövetelük 14493 16| történhetett itt, még csak találhatni sem bírta.~Kiment a csárda 14494 22| mit akar, azt ugyan ki nem találhatta senki.~Ha csak el akar itt 14495 13| majd csak egy hónap múlva találják meg véletlenül.~– Kit találnak 14496 23| elébb hazatérjek, s még itt találjam őket.~Henriette-et mind 14497 6| ébredtek. A reggeliző teremben találkozának mindannyian; Hátszegi és 14498 10| gyermekét, hanem aztán ennek a találkozásnak az örömét ne is kísértse 14499 19| volt nagyobb gazdájáénál e találkozáson.~– Hát te itt vagy?~– Hát 14500 10| Hátszegi delejes szemsugáraival találkozék pillantata, úgy tetszék 14501 21| valakinek az utazása más bajjal találkozhassék, mint legfeljebb, ha a tengelye 14502 4| alkalmatok volt egymással találkozhatni; de a szerelem találékony 14503 23| lakot, természetesen sohasem találkozhatott vele.~Meg is nevezte Lénárd 14504 22| harámbanda nem jött üldözői elé a találkozóra, ami arra mutat, hogy Szilárd 14505 2| Hátszegivel? Felkerested? Találkoztál vele?~– Óh! Úgy? Persze, 14506 19| egy hónapot, hogy ismét találkozunk.~– Hol?~– Itt ezen a helyen.~ 14507 23| halottszemeiket, mint hogy találkozzék egykori kedvesével férjének 14508 17| térj ki előlem, mert nem talállak meglátni, s rád lépek!”~ 14509 7| forintot nyerünk.~Ezért a találmányért az öreg Onuc kezet csókolt 14510 23| tisztes öregembertől? Nem találná-e benne inkább természetes 14511 13| Menjen, lásson hozzá, még azt találnák mondani, hogy gyászol; pedig 14512 4| félt, ha a családbeliek meg találnának látni? Hm, milyen szép volna 14513 8| mondá magában: ha ide le találnánk bukni!~Alig gondolta ezt 14514 22| rendelkezésére állnak, s ha magam nem találnék is otthon lenni Hídvárott, 14515 4| iskolába járattak. Ezt nálam találtad több ízben, mert a szeles 14516 4| szerencséje, hogy itthon találtak.~– Óh, ezerszer köszönjük – 14517 18| Dunába; útközben megfagyva találtatott; rossz gombát evett, és 14518 17| pillanatában, akit sehol sem találtunk, az Nagy úr volt. Keressük 14519 23| zárni az ajtókat, nehogy el találván aludni meglephessék; de 14520 14| tűzve azt vissza úgy, hogy talapzatával fölfelé állt.~A jelenlevők 14521 8| szakállú férfit, hosszú fekete talárjában, a kis kertbe sietni; ott 14522 19| magára vette a pópa hosszú talárját, s fejébe nyomta annak széles 14523 23| a fal mellett egy cifra tálas, festett mázos tányérokkal, 14524 12| tépett iratromladékot egy tálcára tevé, és János úrra bízta, 14525 7| van keresztül kötve; elöl tallérnyi nagyságú füles aranyok, 14526 22| idejövetelének célját, ha egy tallért nyom a markába. Szegény, 14527 6| medvehússal.~– Az rossz lehet.~– A talpai delíciák, csakhogy nemigen 14528 13| Ott van, ni. Tetőtül talpig úgy kosztümírozva, ahogy 14529 11| szükségem, egypár nap múlva talpon leszek.~Pedig valóban nagyon 14530 25| történetét, s meglátjuk, hogy nem támad-e abból János barátunkra nézve 14531 12| sokat reszkírozott volna a támadás által.~Azzal Kálmán, használva 14532 21| Negrának minden vakmerő támadásaiban részesei, hogy a pénzverő 14533 21| becsületérzés készteté, hogy támadását folytassa ellene, midőn 14534 17| megzavart Moor Ferenc e brüszk támadásra egyszerre elfelejtkezék 14535 18| frakkja szárnyát, s mint támadást váró katona a karéjban, 14536 17| adoma, hogy némi érdeke ne támadjon a színpadon szereplők iránt. 14537 22| gyávaság volna egy embert akkor támadni meg, mikor az nem védheti 14538 21| kengyeléből a földre.~Most gyalog támadta meg ellenfelét. Vak volt 14539 6| nyújtja, ki csak aggódva támaszkodik reá, mintha azt hinné, hogy 14540 6| kacag ez aggodalmon:~– Csak támaszkodjék rá, nagysád, nem törik az 14541 20| kezével a falnak kényszerült támaszkodni.~– Nagyságos asszonyom, 14542 16| Henriette az asztalhoz támaszkodott fél kézzel, hogy össze ne 14543 13| gyűjteni, leginkább azzal támogatja, miszerint az öregúrnak 14544 24| magában, hogy semmiféle tanáccsal sem fog szolgálni többé 14545 23| önfeledt pillanatában a rossz tanácsadó szenvedélynek, férjeiket 14546 10| kalugyerben egy igaz résztvevő tanácsadóra, az erős Juonban egy hatalmas 14547 13| legyen; eszébe jussanak jó tanácsaim, s mihelyt idejét találja, 14548 14| meg. Még talán utolérjük!~Tanácsára a gépeket kezdték fölforgatni, 14549 4| nyújtá.~– Tehát kegyed nem tanácsolja, hogy Henriette-et Hátszegi 14550 5| ahhoz. Fogadd meg, amit én tanácsolok. Eredj vissza Arad megyébe, 14551 4| bánatnyomta hangon. – Én azt tanácsolom, hogy a kisasszonyt minél 14552 20| vezetője, ő volt a főbűnös, ő tanácsolt, ő mutatott utat, a többiek 14553 12| a gyógyítást. Valaki azt tanácsolta neki, hogy tiszta pezsgőben 14554 17| szemtelenség volna, azt is tanácsoltam neki, hogy hozza át maga 14555 10| elmondva az egész történetet, s tanácsomat kérve, hogy megmondja-e 14556 17| Leánder – viszonzá Szilárd, ki tanácsosnak látta óvatosan beleegyezni 14557 19| meg kell mondani, s azután tanakodni vele, hogy mit kell itt 14558 21| jönnek-e társai utána. Nem tanakodott magában, hogy egyedül mit 14559 4| másik, az igazi, amit a tanároknak kellett látni. Az egész 14560 14| örömében e szavakra, csakhogy táncba nem kerekedett; míg ellenkezőleg 14561 10| Henriette felvette egyszerű táncöltönyét, amihez képest a bányásztisztné 14562 5| ábrándozik talán, együtt táncolnak, együtt sóhajtoznak, de 14563 13| gyászolja az. Menjen ön táncolni …~ 14564 7| végbe; a kerék, a korong táncolt a középen, a középkeréknek 14565 13| hozzá. Az elébb, hogy vele táncolta a kvadrillt, mindig elkéstek 14566 11| vele kelni, s holnapután táncolunk.~Henriette ez elbeszélés 14567 10| körüljárta már e termet – éppen táncszünet volt –, megpillantá egy 14568 13| pillanatra sem bukkan be a táncterembe, hanem ül két öregúrral 14569 4| társaságokba, kávéházba, táncvigalmakba? Minek fogod be magadat, 14570 10| tekintélyei közé tartozik.~A táncvigalom az ottani vendéglő nagytermében 14571 10| gyermeknek, kire az első táncvigalomba jutás eseménye vár; még 14572 4| szerelmes, és az is tebeléd. Egy táncvigalomban ismerkedtetek meg; a viszony 14573 19| nap kapálok, s a hetediken tanítanám az ábécét, ha a báró úr 14574 5| még a te feleségedet most tanítják járni; akit te valaha nőül 14575 8| megtanulják azt az urak tanító nélkül is, de elismertem 14576 12| miért jöttél ide? Mire tanított be Lángainé nagynénéd? Versben 14577 8| nincs, aki a gyerekeket tanítsa; aztán felnőnek zsiványoknak, 14578 8| néhány oláh poronttyal többet tanítson meg kesztyűben járni.~Még 14579 4| mester csínytetten kapott tanítványán. Azután odalépett az öreg, 14580 1| azért Kálmánnak a nyilvános tanodába kellett járni, hogy okosabb 14581 13| olyan sokáig várakozni; tanúbizonyság erre bizonyos Margari, kit 14582 19| azután zsebébe tette, élő tanúbizonyságaul annak, hogy itt volt. Az 14583 16| után mind elillantak, hogy tanúbizonyságul ne kelljen nekik felmenni. 14584 1| elküldeni! Rögtön megyek két tanúért, kihívom párbajra.~– Nem, 14585 17| maradjon itt sokáig; ne legyen tanúja a skandalumnak: rettenetes 14586 1| s fantáziájának csinos tanújele.~Lángainé bátyja, János, 14587 5| magát, s átvette a szomorú tanújeleket.~– És most, leányom, előtted 14588 6| mindent lehet dezavuálni: tanúkat, cselédek árulkodásait, 14589 19| egy bizonyosat tudok. Ezek tanúkul vannak idézve ama hírhedett 14590 21| könyvét, többé senki se tanulhassa meg. Olyan jámbor kalandos 14591 6| nagysádat, míg azt meg nem tanulja.~– Ahogy férjemnek tetszeni 14592 4| lehet ide jönni, mert sok tanulnivalója van. Tudja: diák, akit megbüntetnek, 14593 2| jó lesz sietni mindenféle tanulnivalóval, mert már Henriette nem 14594 4| gyakorlatokat, aminőket retorikát tanulók szoktak izzadni keserves 14595 19| Wittenbergában, Párizsban, éjjel tanultam, nappal asztalosmunkát végeztem; 14596 7| lovakkal: azok már bele voltak tanulva, végre egy hirtelen mélyedésnél 14597 23| magához, még azt a közönyt is tanúsítva mellette, hogy ő maga ugyanakkor 14598 1| szántszándékosságról ne tanúskodhassanak, mint idegenek. Csak Lángainét 14599 5| ha elégetné hirtelen, ki tanúskodnék? De azt az egy lépést megtagadták 14600 19| elé kerül a dolog, s neked tanúskodni kell benne. – Ettől pedig 14601 6| gazdaságé jó tiszttartóról tanúskodott.~Hogy a gróf előre értesülve 14602 12| tisztázva, hozzon azután öt tanút, akik előttemezzék.~Most 14603 6| látni tőle sem falut, sem tanyai házat. Közeli nádasokból 14604 22| birtokomban levő úri lakaim és tanyáim önnek rendelkezésére állnak, 14605 22| szokott tenni, midőn már tanyájához közel van, aminek bejáratát 14606 23| meggyilkolt ember kísértetes tanyáján, mint volna otthon; s inkább 14607 5| süteménydarabok, pilulás skatulyák tanyájául is szolgált, a vastag iratcsomót, 14608 10| akkor az ilyen magános tanyák pihenő állomásai; azért 14609 16| alkalmasint sohasem fog ennek a tanyának a kútjából senki vizet inni. 14610 19| kegyednek a választást az éjjeli tanyára nézve: hol kíván lepihenni?~– 14611 15| szokott ide ellátogatni? Nem tanyázik néha nálad?~– Nem uram, 14612 6| nem esett, akkor csak ott tanyáztunk az őrtűz mellett, s betakaróztunk