Jókai Mór Szegény gazdagok Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
15115 4| ki őket:~– Olyan emberek titkai, akikre nézve nagy baj és 15116 13| mosolyogva. – Nincsenek elásott titkaim. Fiatalember voltam mint 15117 5| fog történni most, miután titkaitok el vannak árulva? Mit fognak 15118 5| ki, különben is Hátszegi titkára lesz ezentúl, s vele megy 15119 4| Szavamat adom rá, hogy Hátszegi titkárja fog lenni.~– De holtig való 15120 6| maradt helyekre Hátszegi titkárját és Hátszeginé társalkodónőjét 15121 2| jegyszedőnek, mágnásokhoz titkárnak, ispánnak, nevelőnek; vasutakhoz 15122 13| pedig Hátszegire erőszakolt titkárul; voltaképpen azonban messzire 15123 5| tele vannak sejthetetlen titkokkal.~Egy hosszú óráig állt e 15124 17| villámlást produkál, de azt titkolja, hogy mivel. Ami pedig a 15125 13| nem tudja gondolni, miért titkolják előtte testvére eltűntének 15126 4| vissza nem jő. Előtte is titkolnom kell mindent.~Margari elég 15127 1| alkotva! Úgy illenek hozzá a titkolódzó szempillák is. Ez valami 15128 6| hanem az emberek arca sötét, titkolózó. Henriette olyan nehéz szorongást 15129 11| embereket nevezett meg, akikkel titkon egyetértek. Óh, az átkozott! 15130 10| báróné, hogy akárkit avat a titokba, az én nevemet hagyja ki 15131 16| gyalázattól megszabadítsa; olyan titokkal bírva, amit tudni senkinek 15132 1| panaszkodni, ha olyan jó titoktartásra nem volna alkotva! Úgy illenek 15133 14| erre fognak esküdni örök titoktartást. De minthogy e fogadás nem 15134 5| sokáig nézett azokkal a titoktartó sötét szemeivel az ügyvéd 15135 23| még inkább ingerelte a titokteljes bűvköd, mely e házat lakatlanná 15136 12| meg házrul házra; de nem titőletek – nyomorult gazdagok!~Lángainé 15137 4| bizarrságig szeszélyes, hogy tivornyakedvelő és a nevetségig ínyenc;~ 15138 21| mely megszólalt, mikor tíz-tizenkét szekérből álló fuvaros csapatok 15139 17| Henriette-nek. Ha magam is kérném, tízannyit is adna, bizonyosan nem 15140 19| uram, hogy ha Hátszegi egy tizedrészét azon kincsnek, mit a nép 15141 15| pedig alig lehetett több tizenhét évesnél, mikor a nemes úr 15142 1| mindenestül tolni; azon volt tizenkétféle étel: mind hideg étkek, 15143 18| Tudja, hogy tizenegy órától tizenkettőig vagyok otthon található 15144 1| el hozzá ma délelőtt fél tizenkettőkor. No, ez a legillendőbb idő 15145 18| nagyságos urat nyolcra, tégedet tizenkettőre; mármost hallgass.~Clementine 15146 5| Naponkint meg tudok élni egy tízesből, csak azért, hogy a többit 15147 5| Egy évig naponkint egy tízest költeni magára, hogy tőkepénzt 15148 12| Kétheti alázat nem vásárol meg tízesztendei büszkeséget nálam. Hidegvérű 15149 6| Lénárd azt mondta, hogy tízet tesz egyre. „Jól van, én 15150 6| tehetnél ellenébe akár tízezret”. A fogadás állt; másnap 15151 6| alá, s egy lélegzet alatt tízféle ételt számlált el előtte, 15152 17| pénzt kérem.~Szilárd egy tízforintost adott a kocsmárosnak, amivel 15153 7| nyakától le egész kebléig tízsoros aranypénz füzér van keresztül 15154 20| országutakat futja, még tízszerte nehezebb volt az ő lelkén, 15155 10| képest a bányásztisztné toalettje valódi fényűzés volt. A 15156 1| Lángainé szebbnél szebb toalettjeit.~Akik pedig a páholyokon 15157 9| menyasszony volt szomorú.~Tóbicának egyszer az jutott eszébe, 15158 14| világát vesztve, s a hűs tócsákba verte magát, miket a kiomlott 15159 23| babonát hallott e tájon; többek között azt, hogy mikor egy 15160 7| kezdted, öreg?~– Bizony nem többel, s azóta felszaporodott 15161 1| embernek van joga beszélni, a többinek a joga abból áll, hogy azt 15162 23| saját erdeje nagyon kevés, s többnyire Lénárd körülfekvő erdőségeiből 15163 17| holdvilágot is csinál sárga tökből, s mennydörgést, villámlást 15164 2| megtudakolva tőle, hogy Henriette tökéletes-e már az angol és francia 15165 14| elővillámlott.~Termetet nem lehetne tökéletesebbet képzelni, mint az övé. Az 15166 17| van, tere is nagyobb magát tökéletesítni; igyekezni kell önnek, hogy 15167 24| kik a kíméletlenséget oly tökélyre vitték mindkét oldalról, 15168 23| szögletekbe helyezve; a tölgyfa asztalon kitömött állatok, 15169 14| egyik katonának a húsz közül tölténytartójában fellobbant a lőpor. Juon 15170 21| szétosztották a katonaság között. Tölténytartók, csákók, általvetők megteltek 15171 22| pisztolyából kiszedte a töltéseket; a kitöltött lőpor után 15172 22| töltöttél saját kezeddel. Régi töltésre ne hagyd a sorsodat, ha 15173 6| vágtass utánam!” letér a töltésrül neki a mezőnek, merre semmi 15174 22| történhetett vele? Vonjuk ki a töltést pisztolyaidból. Kisütni 15175 16| jusson.~– Asszonyom, ön csak tölteti velünk az időt; legyünk 15176 11| észre, hogy itt csak az időt töltetik vele, s most már nyers hangon 15177 7| amint ama fekete arcú alak tölti az olvasztott aranyat, lábainál 15178 7| kisded vászon erszényekbe töltögeti a pénzt, melynek olyan különös, 15179 6| kevély.~A delet vendéglőben töltötték; ott mind a négyen nagyon 15180 22| magadat, amit frissből nem töltöttél saját kezeddel. Régi töltésre 15181 19| Ifjúkoromat mint asztaloslegény töltöttem el Szebenben, Brassóban 15182 6| barátom kastélyában, két hetet töltöttünk künn a havasok között.~– 15183 21| álltak meg többé, hogy vele töltsék az időt. Néha-néha hátratekintve, 15184 14| esztendei fogságra, hogy ott töltsem fiataltságomat a vasrostélyos 15185 23| házában, és egy födél alatt töltsön vele egy örökre megátkozott 15186 21| feladat. Huszonnégy lovas egy tömegben kétségtelenül képes leend 15187 17| kitagadva, egy ilyen nevezetes tömegrőli kötelezettséget vállalt 15188 6| neki, s azt erővel szájába tömi; szétborzolt haját elsimítja 15189 6| Mondja, hogy medve vagyok. Ne tömjön engem: nem vagyok én kisgyermek! 15190 6| a szegény öreg az aradi tömlöcből; nem is tudom, kitöltötte-e 15191 22| erdőkben, a palotákban, a tömlöcökben, a kaszárnyákban, mindenütt! 15192 14| leszek; el fognak ítélni tömlöcre, rabbá leszek; – meg foglak 15193 8| szép hosszú fehér haja tömött fürtökben borult egyszerű 15194 6| szorta. Az orra félre és tömpére van ütve, tán nagy, erőszakos 15195 6| maliciózus vigyorgással tömte magába a nem szegény ember 15196 4| szeretett elvállalni; holmi tönkrejutott szegény emberkéket egzekválni, 15197 25| törni, ha mind a ketten tönkremegyünk is miatta.~Azonban a legvalószínűbb 15198 16| négy lovunk megsántult; tönkretették a vasaltatáskor.~– Micsoda 15199 14| szabaduljak ki, mikor már vén, töpörödött anyóka lett belőlem. Szeretnél-e 15200 25| kínzó emlék, észvesztő töprengés, elrejtett sírás, panasztalan 15201 23| házánál menekvést találna.~Nem töprengett rajta sokáig, úgy fogadta 15202 5| kezdjem és kin végezzem a töprenkedést. Te légy-e eszemben, ki 15203 1| Clementine éppen azon kezdett töprenkedni, hogy nem jó lenne-e neki 15204 5| penzumok. Többet ilyeneken ne törd a fejedet. A leány elmegy, 15205 11| tetszik.~Marióra kezeit tördelé, s nem hallgatott többé 15206 5| elé lép; nem sír már, nem tördeli kezeit; józan eszéhez tért. 15207 12| odajöjjenek sírni és kezeiket tördelni a sírboltajtó elé; amidőn 15208 19| kőragaszból apró morzsácskákat tördelt le kezével, s azokkal kezdé 15209 16| s mérgében ezer darabra tördelte a pipaszárát.~– Mi lelhette 15210 16| rebegé Henriette kezeit tördelve, s rémülten járt alá s fel 15211 7| kimondott összeg az utolsó töredékig összetalált a táblára írottal.~ 15212 17| biccent, bár ő ezt mindenképp törekedett elrejteni, alkalmasint az 15213 7| mely szüntelen dicséretes törekvést árul el az előtte menőt 15214 16| csatolva, a zablákon nincs-e törés, a gyeplűk egyenlőre vannak 15215 1| inggallérjai pedig simaság és töretlenség tekintetében senkinek át 15216 4| szobájába, s reggelig – törik-szakad – írja le magyarul ezeket 15217 8| lelkész is kézi munkával törje magát; kinek a lelkek táplálékáról 15218 10| pecséteket, hogy egy is össze ne törjék, s szívdobogva nyitá fel 15219 2| Észemben sincs, hogy törjem rajta a fejemet.~– Hm. Én 15220 21| magával, mert akár előre törjön, akár hátrafelé, amott a 15221 4| fohászkodott, s izzadt homlokát törlé zsebkendőjével.~– Te egy 15222 18| azután bal kezét a hozzá törleszkedő férfiú mellének feszítve, 15223 17| legelőször is azt fogom törleszteni.~Szilárd nem állhatta meg, 15224 16| tisztességes kölcsönt, könnyű törlesztésre, ami rám nézve valóságos 15225 17| százesztendőre lesz készen a törlesztéssel.~– Micsoda? – kérdé Kálmán, 15226 8| találta, ahogy látta, mint törli az izzadtságot forró délutánokon 15227 23| s valami más történeten törné a fejét, amit válaszul adjon.~ 15228 16| Gerzson karját:~– Uram! Rablók törnek ránk, ébredjen fel! Ne aludjék! 15229 10| felőlem, mintha én valaha azon törném a fejemet, hogy megtudjam, 15230 18| világosan csak ürügy! Ugyan mit törődnék a szolgabíró egy ilyen semmi 15231 5| boldogok, győzne valaki törődni? Minthogy ők nem éheznek 15232 24| vagyok.~– Tudom; én nem törődöm vele.~– Önnek védence pedig 15233 17| negyvenet kell aláírni. Törődtem is én vele, hogy mennyit 15234 7| mázsa nyolcvan font.~(Ez nem törökbúza.)~– Állítsd el a kereket!~ 15235 18| szárú csibukból fújja a törökdohány füstjét maga körül.~Clementine 15236 20| asszonyom.~A leány szemeit törölgeté e szónál.~Azután ismét megragadá 15237 6| Neki is van egy soha le nem törölhető arckép szívében, de kettőjük 15238 4| nem győzte zsebkendőjével törölni, végre átolvasta az egészet, 15239 11| s ahol éppen csont nem törött, azt mondta, hogy az nem 15240 6| az árvafenyő; ez szomorú törpe erdő, bozót inkább, egyhangú 15241 5| megérteni egymást. Te vesztére törsz egy szegény gyámoltalan 15242 17| keresztül sajátságos lármahangok törtek keresztül, miknek magyarázatát 15243 11| mellének feszítik, ökleikkel törték egymás derekát, arcaik egymáshoz 15244 21| elől.~Amint a postamenet a történelmi nevezetességű piski híd 15245 6| szokta örökíteni; azoknak a története van felírva a jelfákra. 15246 23| megmondani, s valami más történeten törné a fejét, amit válaszul 15247 23| volna ismeretes a házikó történetével, vagy mintha tudna felőle 15248 6| felfogású meséjén egy olyan történetnek, amiről nem szokás gondolkozni.~– 15249 23| Az éj néma óráiban nem történhetik-e az meg, amit annyian hisznek? 15250 18| evett, és meghalt, vajon nem történhetnék-e valami ilyen jótékony non 15251 1| még nevezetesebb dolgok is történhettek ennek a fatális diák nyelvnek 15252 10| Rablások, az igaz, hogy történnek, amikben a harámbasa rendesen 15253 6| Fehér keszkenődet,~Hadd törülgetem le ~Sűrű könnyeimet. „~Te, 15254 12| odakinn könnyjeit kezdé törülgetni.~De nem indult meg e szavakon 15255 18| Jöjjön be a veranda alá. Törülje le a képéről a vért.~– De 15256 6| Odabenn a csaplárné szemeit törülte, félrefordulva …~– Talán 15257 17| amihez én sáros csizmámat törültem, s kínozzák egymást kincseik 15258 20| romlását. Én adtam fel a törvénynek őket mind, hogy egy emberen 15259 3| Sipos úr tudja meg hegyéről tövére, vajon voltaképpen csakugyan 15260 14| látszott: a száz fáklya tövig meggyulladva lobogott veres 15261 19| tegye el azt a rajta levő tóga zsebébe, mivel a condrának, 15262 16| a mesebeli özvegyasszony tojásaiból elébb csirke, aztán sertésnyáj, 15263 6| Szalonnás tarhonyát, jó paprikás tokányt, vagy jobb szereti a savanyú 15264 10| magával víve, áthajtott Tőkefalvára; ott a gazdag Onuc háza 15265 18| azon időkben nagy állandó tőkéje volt az országnak.~Monori 15266 5| tízest költeni magára, hogy tőkepénzt gyűjthessen kedvese számára! 15267 16| rettenetes nagy kamatra. Mikor a tőkét kamatostul együtt vissza 15268 15| mely hasonlatos az állóórák tokjaihoz, abban állnak családi kincsei 15269 6| ajtón keresztül nyújtotta a tokot a bárónak. Biz ő nem kockáztatja 15270 5| Sipos úr –, minthogy már a toll a kezében van, legyen szíves 15271 6| csaplárnéhoz.~– Lesz elég! Van tollam elég! – ígérkezik a jámbor 15272 4| hozzon írószereket, majd én tollba mondom.~Ott aztán forma 15273 1| fölé lehetett mindenestül tolni; azon volt tizenkétféle 15274 21| s csak akkor maradt el tőlök, midőn azok a vámon áthaladva, 15275 23| zsibbasztó rémlátásai lelke elé tolulni. Akkor kezdett arra eszmélni, 15276 7| ismernie a barlangnak, s jó tolvajkulcsokkal ellátva lennie.)~Anica nem 15277 10| helyőrséggel van ellátva, tolvajok, fenevadak ellen; de ki 15278 14| elegy füst; a föld alatti tombolás nem vezérli az ütenyt: a 15279 6| valami madárfészket.~Néhol tomboló hegyi patakok szelik át 15280 9| este eljőnek Rézbányáról, Topánfalváról a mézeskalácsosok, lóhátra 15281 18| egymást fenyegetve, lábaikkal toporzékolva, kalapjaikat félrevágva, 15282 11| beszélsz.~A rabló belement a tőrbe. Hogy megcsaljon két asszonyt, 15283 21| legbizonyosabban vetett tőrből is.~– No, én nem foghatom 15284 22| hogy, mint Pintye Gregor, a Torda hasadékban lakjék vele. 15285 16| egészen odalépett hozzá, tőre hegyét felemelve, mint a 15286 17| vagyok a gazdag emberekkel: torkig! Nem kell semmijök. Nem 15287 6| énnekem olyan szűk volt a torkom, mintha az én nyakamról 15288 10| van az ursu, a rettenetes torkú medve; – ízekre szaggatna 15289 21| rablócsoporton, dacára a torlaszoknak, keresztülvágni; de a nehéz 15290 21| tömeg közül, átugratott a torlaszokon, egy csoport puskást, mely 15291 11| itthon leend. Addig mi torlaszoljuk el belől a kunyhó ajtaját. 15292 6| amint a hintók megállnak a tornác előtt, s fut mindenki eléjük: 15293 22| közeledni a malom felé, melynek tornáca alatt, magát egy oszlop 15294 16| Henriette hallá, hogy kívül a tornácajtó már recsegni kezd. Azt feszítik 15295 16| idegenek már benn voltak a tornácban, s egy kéznyomás a vendégszoba 15296 6| oszlopokkal osztályozott tornáccal, melyhez lépcsőkön kellett 15297 15| mosni.~A tanya egy hosszú tornácos házból áll, távolabb vannak 15298 23| sírban inkább, de Hídvár tornyainak árnyékában nem fognak találkozni 15299 19| félhomályban az úri kastély, ódon tornyaival, szélvitorláival; egészen 15300 23| visszatekinte; a hídvári kastély tornyát látta még a völgyben, de 15301 11| Elviszlek innen magammal; szép tornyos városba, veszek neked házat, 15302 6| szép színűre feste mindent, tornyot, bástyát, patakot és völgyet – 15303 8| undorral a közös „mensa et toro” mellé, aki aztán mentül 15304 23| Henriette-nek nem volt bátorsága a tőrt, melyre rá volt írva, hogy 15305 18| mindig valami humorisztikus torzulat, s vesztére az jutott eszébe, 15306 18| Fizetni fogja a bírságot toties, quoties; egy jurátus tabulae 15307 2| mint magyarul, diákul és tótul, azt is mind a hármat egymással 15308 6| belőle egy kicsinyt; azzal továbbadta a többiek felé.~– No, öreg, 15309 21| azért mégsem tett le annak továbbfűzéséről.~És valóban a hatóságok 15310 18| voltam utána jönni, hogy továbbmenekülését megakadályozzam.~Két markos 15311 23| múlt, s Henriette utóbb is továbbmenni volt kénytelen, nehogy ott 15312 23| eltávozni, látta kocsiba ülni és tovahajtatni, és akkor elkezdett sírni, 15313 16| csárdához, hogy másnap délelőtt tovamehessenek. Ő maga pedig lekerült az 15314 13| viszonyáról egy gazdag pesti tőzsér leányával, ki miatt az ifjú 15315 8| Még maga a báró utasítá a tőzsért, kihez Henriette ékszereit 15316 1| vagy ne azt tedd, adj egy trágernek tíz forintot, s páholtasd 15317 19| mintha az csak egy nagyszerű transzparent volna.~Amint így gyönyörködik 15318 6| tulajdonai. A bányásztisztek transzparentekkel fogadták az ifjú úrnőt.~ 15319 6| Lelkem, csárdásné, ne trécseljen most, mikor a nyakunkba 15320 4| ízben Bécsben járva, ő is tréfából megkísérté a börzén a promessz 15321 8| Tudod, asszonyom, csak tréfábul, csak játékbul; – az nem 15322 19| lelkész haragudott e helytelén tréfáért, s gerjedten förmedt Gerzsonra:~– 15323 25| Kálmánnak saját mívelte tréfája, és semmi kétsége nem volt 15324 21| mázsára menő arannyal, micsoda tréfákat fogtok megérni akkor.~– 15325 15| még akkor is eszébe jut a tréfálás, mikor a hintaja eltört!~ 15326 19| azért mondom, hogy velem ne tréfálj. Én nem látogatni jöttem 15327 19| honnan kerültél te elő?~– Ne tréfáljatok! – riadt fel hangosan Gerzson 15328 16| végletekre, ha megtudná.~– Ne tréfáljon a grófné; ugyan ki adott 15329 13| kedves barátom”, hogy én nem tréfálok; énvelem nem lehet bolondozni; 15330 6| emlékmondatot, mint neked – szólt tréfálózva Hátszegi.~– Jaj, az nagyon 15331 24| mint a jövedelem.~– No, ne tréfálózzék fiskális úr. Én rokonaim 15332 19| ország-világ. Ha Henriette csak tréfált volna vele?~Megnyugtatta 15333 14| vetted észre, hogy csak tréfáltam veled, mikor azt mondtam, 15334 13| ám, tisztelt uram – szólt tréfásan a grófné –, hogy ön kilesse, 15335 13| volt e itt, az nevetett, és tréfával ütötte el a kérdést. A gróf 15336 16| egy percre félbehagyta a trillákat.~– Ön látta? Hát még ki 15337 21| egyformaságot csak a postakocsis trombitája szakítá néha félbe, mely 15338 2| János vissza akarja adni a tromfot Hátszeginek; ide akarja 15339 17| a halogatás csak komisz trupp színtársasághoz illik.~– 15340 1| iparkodott egy szál cérnával a tű fokába éppen beletalálni; 15341 8| tudta, célzás volt-e ez, tud-e Hátszegi valamit arról, 15342 10| egy határszéli városban, tudakozódása az elpárolt kedves felől, 15343 18| azt felelte volna erre a tudakozódásra, hogy nem ismeri közelebbről 15344 9| szerelmes is, arról nem tudakozódik senki.~Ez a Juon, akit nagysád 15345 4| feltörhetetlen zár volna az a tudat, hogy ez valakinek a titka, 15346 15| támadt a szívében annak a tudatára, hogy olyan fegyvert tart 15347 16| furfangja által, ennek a tudatát csak mérgesíté eme másik 15348 22| meglehet, hogy az a más is tudatlan a bűnben, de így nyomrul 15349 8| aztán felnőnek zsiványoknak, tudatlanoknak; csak az uraság vallja kárát.~– 15350 10| által füvekbe rejtett erőket tudatlanul emberek megrontására használja. – 15351 22| ne hallja. Igen sürgetős tudatnivalói vannak.~Vajon mit tudhat 15352 12| volna már ezóta, mert én tudattam vele, hogy változásod van, 15353 16| írt báró Hátszeginének, tudatva vele igen barátságos módon, 15354 10| írjak, és megnyugtassam, tudatván vele, hogy én adtam azt 15355 14| óvatos volt; bizonyosan tudhatá Anica, hogy amidőn őt látogatni 15356 7| mint most már bizonyosan tudhatni, közel félszázadig felfedezetlenül 15357 21| kellett sietniök. Előre tudható volt, hogy amint a hátuk 15358 12| részed lesz ebben az átokban. Tudjad, hogy akármit rendelkezel 15359 14| fekete álarcos körül.~– Tudjátok e, mi annak a helynek a 15360 17| férfi színésznek parancsolni tudjon. Hanem a nők vele maradtak, 15361 22| én igen sok jó adattal tudnék önnek szolgálni az üldözött 15362 23| fegyvereket használja.~Egyszer a tudnivágy rávitte, hogy férjétől tudakozódjék 15363 19| sérteni.~– Jól van; csak úgy tudnivágyból kérdeztem. – Én tehát átengedem 15364 23| A rossz lélek!~Ez még tudnivágyóbbá tette Henriette-et; a pópát 15365 17| odábbállnak az istenadták. Tudnivaló, hogy senki sem megy utánuk, 15366 3| tartozik rád, de azt csak mégis tudnod kell, hogy mint áll, mert 15367 3| velünk mindent; azt meg kell tudnunk, hogy a báró mint áll!~Erre 15368 1| meghagyva kétfelől, s nagy tudománnyal kifenve hegyesre és feketére. 15369 25| fakultása gyakorolta rajta tudományát remekben, de nem tudott 15370 4| földmívelés gyönyörűségéről; a tudományok hasznairól, az indulatok 15371 14| megsajgatta. A szegény, tudományokban járatlan emberek azt hitték, 15372 19| hagyják omlani az iskolákat s tudományos intézeteiket tengődni engedik. 15373 8| hivatallal, mintha a kívánt tudományra különös szüksége volna, 15374 6| udvarról száraz helyre. Tudomásul sem vette a szegénylegényeket; 15375 19| Benyargalt Kolozsvárra, a tudós doktorért.~– S mi baja az 15376 19| hogy nem fog a neveikről tudósabb lenni uraságod – szólt a 15377 4| Báró Hátszegi, mint a tudósítás sub litera A bizonyítja, 15378 19| ivott, és elaludt. De hogy tudtán kívül garázdálkodott volna, 15379 4| furfangja bámulatos. Ti tudtátok, hogy a család vénei és 15380 25| mindeddig még a nevét sem tudtuk meg.~Szilárd nevezetes pályakört 15381 16| mutatóujját ajkához érinté; ami tudvalevő igen bizodalmas pantomia.~ 15382 16| sárgaság lepte meg, nem tudván egyebet tenni, mint hogy 15383 12| valószínűleg egy jótékony tüdőszélhűdés fog véget vetni.~A világ 15384 12| jelesül kaucsukkal egészen új tüdőt tud az embernek csinálni. 15385 7| kevélyen a leány, a rezgő víz tükrébe nézve, mely ziláltan tüntette 15386 4| egyebet, csak a chatouille tükrét a kinyitás közben; elég 15387 11| dörmögé:~– Úgy, tehát te tülekedni akarsz velem, Fatia Negra? 15388 11| hosszú, kéregből készült tülök az, aminek a vége fölfelé 15389 22| egyébre. A visszafelelő tülökhangok nem támadtak fel. Messze 15390 10| mondathat magának meséket tündérekről és uraik által maltretírozott 15391 5| viaszfényű virágfürtjei valami tündéri illatot árasztanak.~Három 15392 6| ilyen álmatlanul nézik annak tündérragyogását e szellemjárás órájában, 15393 10| ezüstből, melynek szinte két tündöklő szeme volt gyémántból; azok 15394 14| különösen elevenek; szemei, arca tündökölnek az örömtől, ahogy nem szokta 15395 6| guzsalyát, és elkezdé azokat a tüneményes regéket mesélni a nagyságos 15396 12| hipochondriákus agónia minden képtelen tüneményét számba venni, s az orvosi 15397 7| tükrébe nézve, mely ziláltan tüntette vissza délceg alakját. – 15398 16| csárdában, s várva nagy türelemmel, mint folynak le egy otthontalan 15399 4| megvizsgálni.~János úrnak a türelme végit érte; el akart szaladni; 15400 16| szaggatott percei.~Olyan türelmes volt, hogy még zsebóráját 15401 12| kímélni szokta; azok iránt türelmesnek, alázatosnak kell lenni. 15402 11| meg e rendkívüli sztoikus türelmet. Gerzson úr biztosítá, hogy 15403 16| jött senki elő. Gerzson úr türelmetlen volt, a kocsit, lovakat 15404 1| posztóharisnyák, kezein briliántos, türkizes, rubinos gyűrűk; úgy fekszik 15405 7| utána a leány paripája nagy tüszkölve.~– Ne is féljen senkitől 15406 7| derekát széles, csatos tüsző köríti pongyolán, a régi 15407 9| kecskebőr zacskót vont elő tüszűjéből, melynek feneke tömve volt 15408 10| vérebeikről beszélnek; egymást tüzelik kalandok elmesélésével, 15409 21| s onnan kezdett el rájuk tüzelni.~A hídtól nem messze volt 15410 21| lovasság nemsokára kiért a tüzelő tömeg közül, átugratott 15411 10| felé van fordulva, égető tüzét véli érezni azoknak, kitéve, 15412 1| fiatal lyánka öltögette tűjére a gyöngyöket, a missz olvasott, 15413 4| eddigelé öt külön nemzet tulajdonát képviseli, s azoknak mindegyikéből 15414 4| sürgetősnek a látogatás tulajdonképpeni célját, úgy, hogy Lángainénak 15415 10| viselt a nyakán, melyre régi tulajdonosnéja ráismert.~Sziszegést, tompa 15416 2| nevetve, mint aki jó szíve túlbuzgalmával nem bír, átölelte, megcsókolta 15417 14| fordulva, kiálta a zsivajt túlcsengő hangon:~– Siess, Juon Táre! 15418 6| s az országútra értek. Túlél ám az ember sokat, amiről 15419 22| Azért, hogy majd ha a túleső oldalról fog jönni, amint 15420 1| feketére. Viselete elegáns és túlfinom, a divattól csak annyiban 15421 6| szekrények szépen kifestve tulipánokkal és basarózsákkal; az ablakokban 15422 12| Ismerem a gondolataidat, s túljárok rajtok. Kétheti alázat nem 15423 21| tudom, hogy még eddig mindig túljárt minden törvényes hatalomnak 15424 2| közbeordított valamit, János túlkiáltotta kacagva); ha pedig nem akar 15425 4| oka az, hogy ezeket tartom túlnyomóknak jó tulajdonai felett. Mert:~ 15426 18| félrevágva, hangjaikkal egymást túlordítva.~– Micsoda? Mindent tud? 15427 24| megbőszült paripa átúszott vele a túlpartra, szüntelen maga után hurcolva 15428 21| férfihang felelt neki onnan túlról:~– Én vagyok a Fatia Negra. 15429 23| azoknak van igazuk, hogy a túlvilággal nincs megszakítva minden 15430 12| találkozni fogsz ott – a túlvilágon – meghalt testvérünk szomorú 15431 7| a lovasok megállapodnak, tűnik ki, hogy a hegyoldalba egy 15432 10| közé keveredve, hogy fel ne tűnjék; valami szögletben, valami 15433 10| egyszerű lenni, hogy fel ne tűnjem közöttük.~– Kegyed korona 15434 19| ellenkező pontról kiindult tunnelásó kanalaikkal össze nem találkoztak.~– 15435 8| kölcsönbe veszik; a nemes lélek tűr vele és hallgat. Mi, férfiak, 15436 23| akar, kinek bánásmódját nem tűrheti többé. Addig őrizkedni fog, 15437 1| akik most nincsenek itt, tűrhetlen rigolyáival boszontson; 15438 17| tudtomra, tehetséges színésznek tűrhető élete van, tere is nagyobb 15439 10| gyümölccsel, mézzel és friss túróval; Clementine-nek jó étvágya 15440 6| terembe érve, egy csomó tűrt csizmás, pitykegombos ifjabb, 15441 18| hallgatásra volt kárhoztatva, s tűrte idegen nagy urak szeszélyeit, 15442 12| végcsapást fejünkre. Én tűrtem, hallgattam, s lemondtam. 15443 11| S ismét újra kezdődött a tusa; mind a két férfi erejét 15444 21| lőhették volna meg a zilált tusakodásban.~Csak a főhadnagy nem tágított 15445 5| nem kellene a holnappal tusakodni. Azzal, hogy az előkelő 15446 4| létrejöttét. Ti kétségbeesve tusakodtatok afölött, hogy mit tegyetek? 15447 22| fekete arccal, élethalál tusára.~Azonban Szilárd el volt 15448 7| tudni, hogy én olyan szenes tuskó vagyok, akin rajtad kívül 15449 18| iparkodott a kapun kifelé tuszkolni, s egészen el volt vele 15450 14| csoportjait, amott a másik tűzbékákat hány a letelepedő atyafiak 15451 7| volt az olvasztó.~Az izzó tűzből, ami a két külső ablakon 15452 14| röppentyűket, a kék és veres tűzcsillagokat feleregetni. A barlang boltozata 15453 14| fordítsd meg a feszületet, s tűzd le a helyére – fejével lefelé.~ 15454 22| csermelypartról, s azt a gomblyukába tűzé. Régi szokása volt, valahányszor 15455 14| s a felhalmozott bengáli tűzhegyek és az elpattogó röppentyűk, 15456 13| volna, most volna csendes tűzhelyed, kis szobáid, amikben magad 15457 14| s tömör kéménye tetején tűzijáték kellékei vannak fölhalmozva; 15458 14| röppentyűk, forgásnak indult tűzkerekek, mik az ünnepély végére 15459 7| oda, mert az ólomba voltak tűzködve az üveg mellé. Ezt pedig 15460 10| ördöngösnek hiszi.~– Én jutalmat tűznék ki a fejére, bármibe kerülne, 15461 22| ezentúl vakon követték volna tűzön, vizen keresztül.~A római 15462 16| üterében; szemei szokatlan tűzről kezdtek szikrázni, s midőn 15463 6| amit úgy hínak nálunk, hogy tűzrőlpattant.~Amint az érkezőket meglátta, 15464 23| kastélyból, mint egy rém tűzszemei világítnak utána, megláthatná 15465 10| Óh, nagyságos asszonyom, tűztek azt ki a vármegyék eleget. 15466 15| ki e szóra a konyhából, tűztől pirult arccal mosolyogva 15467 6| erdőbe, én mindig nagyobb tűzzel megyek a vad után: – egynéhányszor 15468 16| bevergődünk Orosházára. Tyhűj, lánchordta teringette. 15469 18| Aztán meg baromfi; nekem tyúk, liba.~– Minden! Még tengeri 15470 10| közügyekre, úri díszt tarthat udvara körül. Ezek nem iparkodnak 15471 10| fenevadat. Valahol, valakinek az udvarában van egy harapós vadállat, 15472 6| a hintóban ülökkel, hogy udvarba jutottak, a kocsi ajtaját 15473 19| felkölteni; ott állt hintaja az udvarban, annak a lámpáját gyújtotta 15474 4| ember volt, kit nemhogy az udvarhoz, de még tisztességes szomszédházhoz 15475 8| bensőség nélküli ember volt; udvariassága neje iránt nem volt egyéb, 15476 6| hogy mindenkit megelőz az udvariasságban, s első, aki kezét nyújtja 15477 6| kéztől, hogy a legszokásosabb udvariasságokról is megfeledkezett; alig 15478 16| legélénkebben foly részéről az udvarlás a grófné termében, sans 15479 10| ha a férjet vagy a deli udvarlót esőtül lemállott, sártól 15480 14| négylovas hintó hajt be az udvarodra; tarsolyos hajdú ugrik le 15481 4| azért mond, mert nem neki udvarol.~Hát Henriette? Hát a menyasszony?~ 15482 10| gondolat, hogy egy férj nejének udvaroljon és szépeket mondjon. Talán 15483 6| lemásolva, aki nekem sokáig udvarolt; az arcképet úgy magában 15484 8| szavamat adtam rá, hogy ha udvaromra beteszi a lábát, az ablakon 15485 16| múlva lódobogást hallott az udvaron. Ezek a mi lovaink lesznek, 15486 5| magát otthon egy szegényes udvarszobácskában, ahol még te sem lehetsz 15487 22| mint oáz a sivatagban, üde pázsit terül el; s e pázsit 15488 4| Ülj le, öcsém, mert most üdültél föl betegségedből, fejed 15489 11| kimenté lelkét ama másik nő üdvének megőrzésével; valami hideg 15490 5| sáncfogságra, ami rá nézve is üdvös lecke volna.~– Nagyatyám! – 15491 22| vetélytársa; olyan arccal üdvözlé őt, mintha soha semmi haraguk 15492 6| magát, hogy az úttól fáradt; üdvözölte a társaságot, s hálószobájába 15493 11| kényes pénzkölcsönvételi ügy hozza őket érintkezésbe, 15494 4| akarata, hogy ilyen fontos ügybe beleszóljon, mint saját 15495 24| ellenfelemhez folyamodni. A váltó ügye bíróság előtt van, az a 15496 5| helyetted, ki nem esel kezük ügyébe, őt fogják mortifikálni 15497 18| csak azon bizonyos Margari ügyében jöttem – szólt Monori, feszesen 15498 10| Hadd szabdaljon bábruhákat ügyefogyottak számára. Ha megnő, majd 15499 18| hivatalt, a megye ügyeit saját ügyeiknél elébbre tették; akik, ha 15500 16| Vámhidyval csupán üzleti ügyeim voltak, s egész ismeretségünk 15501 18| viseltek hivatalt, a megye ügyeit saját ügyeiknél elébbre 15502 23| most távol van hivatalos ügyekben, s napokig oda marad. De 15503 19| mindenki csak a lovakra ügyel. Gerzson úrnak elég nyugodt 15504 16| bort.~– Nagyon kérlek, hogy ügyelj rá, mert amellett, hogy 15505 21| Fatia Negra -; a szekerekre ügyeljen mindenki.~A lovasság nemsokára 15506 2| színházhoz rendezőnek, ügyelőnek, jegyszedőnek, mágnásokhoz 15507 6| férfinak minden hidegvérére, ügyességére, néha erejére is van szüksége; 15508 4| kell mindent.~Margari elég ügyességgel teljesíté a feladatot, nem 15509 21| ellenfele mind erőre, mind ügyességre túlnyomó fölötte, szüntelen 15510 4| gyámjait, kiknek családi ügyészök vagyok, kiengeszteltem iránta. 15511 4| ideái voltak, hogy ő olyan ügyet el nem vállal, aminek igazságos 15512 16| vitatkozás afelett, hogy milyen ügyetlenek azok a kovácsok, mikor a 15513 6| szarkazmusaira; nem látta meg Margari ügyetlenségeit, nem tudta, a többiek min 15514 2| legkedvesebb barátom.~Aztán azt az ügyetlenséget követte el, hogy az atyját 15515 6| faragott kereszt, teleróva ügyetlenül faragott betűkkel, amik 15516 4| bécsi bankár, Demeter úr ügyfele, beszélt róla egy esetet, 15517 13| eltűnése okainak. Hátszegi írt ügynökének, kapott is tőle választ, 15518 12| nem bízott már, csak az ügyvédben. Azt a furcsa indítványt 15519 24| mindkét oldalról, hogy saját ügyvédeik kezdték restellni a dolgot.~ 15520 5| fölötte; azalatt idehívatom ügyvédemet, s aszerint, amint határozni 15521 16| postára teszem, és elküldöm ügyvédének, Siposnak.~Vajon fordult-e 15522 4| provinciák végett egy másik lógós ügyvédet kelle tartani a családnak, 15523 13| fellépett Lángainé, az özvegy. Ügyvédétől tudok mindent, ki hajdan 15524 5| Különben sem neked való az ügyvédi pálya; te nagyon kényes 15525 4| vesszenek? Lám, nagyságod ügyvédje, Sipos úr, csak egy fiskális, 15526 18| nem tudatni mással, mint ügyvédjével, s ott várni be a dolgok 15527 13| legbizonyosabban. Ezt nem lehet ügyvédre bízni, mert ez nagyon sok 15528 12| Nem hagyott addig békét az ügyvivőjének, amíg az nem írt egy párizsi 15529 5| tégedet fölmentsen rokonai üldözése alól; ha föláldozza szívét 15530 21| átlátva rászedetését, nyílt üldözésükhöz fogott.~Hallatlan merészség! 15531 22| siettek elmenekülni.~Az üldöző ismét utolérte. Tíz lépésnyire 15532 6| pagonyba; nyomra akadok, üldözöm a hiúzt; a kutyák mindig 15533 23| kezébe kerül, akiket most üldözőik az erdőkbe menekülni késztettek? 15534 14| előhaladniok. A leány biztatta az üldözőket, hogy ne féljenek; fél óra 15535 25| ember! Még holta után is üldözte az az eszme, hogy ő gazdag! 15536 5| engem fognak törvényesen üldöztetni mint méregkeverés részesét.~– 15537 11| nap csalitokon keresztül üldözze a vadat, este későn hírt 15538 6| felsegíté háromujjú kezével ülésébe; Henriette úgy borzadt most 15539 6| csinált neki vánkosokból puha ülést egy karszékben, zsámolyt 15540 8| úrnőjét, hogy ismét lovára ülhet; innen egy negyedóra alatt 15541 3| nem akar senki elrabolni; ülhetsz békével a pamlagon, s vetheted 15542 1| be nála. Azalatt le sem ülhettem, mert a gazember az előszobában 15543 23| nyugtalan kísértetei, s üljenek oda ágya mellé, és meresszék 15544 7| előtt mindezt kalapáccsal és üllővel végeztük! Két nap izzadtunk 15545 6| kopócsaholás tudatja a hintóban ülökkel, hogy udvarba jutottak, 15546 7| süllyedni lefelé, a benne ülőkkel együtt, s néhány perc múlva 15547 8| ösvényhez, hogy a nyeregben ülőnek félre kell hajtania a fejét, 15548 12| szemeidtől, ágyam előtt ültél? – Azt gondolod, beszámítom 15549 5| kövér, fényes leveleinek ültessék is el a földbe, a magányos 15550 13| tizenkét órakor, együtt ültetek egész egyig; senkit sem 15551 23| Nem hallotta soha hírét ünnepelt, celebrált úrnőknek, a legmíveltebb 15552 10| a fiatal nő mindenfelé ünnepeltnek érzé magát; érezte jól, 15553 14| éjszakát – az ő különös ünnepélyével is van összekötve. A nagy 15554 14| mielőtt feloszolnék, pazar ünnepélyt rendezett e föld alatti 15555 14| öregasszonyok és szép leányok, ünnepi módon bekötött fővel, piros 15556 7| eltűnt velök valami sötét üregbe; a lánc csikorogva tekeredett 15557 14| tölté meg az egész barlang üregét; maga a levegő, maga az 15558 18| No, ez világosan csak ürügy! Ugyan mit törődnék a szolgabíró 15559 16| keresi a civakodást, s minden ürügyet megragad, nejét magától 15560 16| Hátszegi nevetve mondá:~– Ürügyöt keres Gerzson barátunk, 15561 1| Nem, János, ne azt tedd. Üsd pofon az utcán, vagy ne 15562 9| gyere elő, gyáva kutya, hadd üsselek agyon! Arannyal ütlek agyon! 15563 11| felelni. Semmi esetre se üssetek vele nagy zajt. Valami újságíró 15564 11| teremtése volna, egy perc múlva üsszezúzott csontokkal kellett volna 15565 1| kocogtatni, s amire ő akkorát üt ököllel és csizmasarkkal, 15566 14| árult el semmit. Villanygép ütege volt rejtve az oltár alá, 15567 14| volt rejtve, leydeni palack ütegeivel, s egy óramű által hozatott 15568 14| tombolás nem vezérli az ütenyt: a gépek hallgatnak. Munkájok 15569 16| forrott a gyönge nő minden üterében; szemei szokatlan tűzről 15570 19| szakadatlanul.~Gerzson megszámlálta üterén a perceket, mik az elsötétülés 15571 7| megüsse; mert az halálos ütés. Mire a leány, mintegy büszkén 15572 12| nehéz kezem, s érezzék annak ütését akkor is, mikor én azt meg 15573 6| rám, a vadászkésemet egy ütéssel összetörte, s rettenetes 15574 16| mert én láttam magam azt az ütést, amit Makkabesku a fejére 15575 22| Szilárd menekült, meghajolt az ütéstől. A Fatia Negra futott a 15576 22| egész útitervét, akkor aztán üthetjük bottal a rablók nyomát.~ 15577 2| felnézett a faliórára; de soká üti azt a hatot! Egyszer aztán 15578 18| kicsoda, aligha nagyon meg nem ütik a bokájukat.~János úrnak 15579 21| nem tudták gondolni, mi ütközött egyszerre az érdemes férfiúhoz, 15580 16| feszített zár végre kipattant ütközőjéből, az ajtó sebesen feltárult, 15581 8| a fejét, hogy a kőbe ne ütközzék, s a keskeny ösvényen a 15582 9| üsselek agyon! Arannyal ütlek agyon! Aranypénzzel töröm 15583 7| külső légnyomás súlyával ütődik a kerek metszőhenger; s 15584 17| magát, hogy kés fokával ütögetett pohárból származik; mire 15585 18| paradicsomban, kezeikkel melleiket ütögetve, egymást fenyegetve, lábaikkal 15586 1| kezdett.~– De miért nem ütötted pofon?~(Csakugyan eredeti 15587 6| valami szerencsétlen utazót ütöttek valamikor agyon; a babonás 15588 18| ütötte meg, amint a hintó üvegablakán kitekintve, legelső panorámai 15589 12| eleget ebből a sok orvosságos üvegből kanálszámra, még az kellene, 15590 12| patikában nem tartanak fekete üvegekben lepecsételve, hármas zár 15591 12| utánuk vagdalja a decoctumos üvegeket; Lőrincz doktort, a háziorvost 15592 23| ételeket is felhordták már, s üvegharangokkal letakarták, hogy a lámpafényre 15593 23| annak a lehelete veti az üvegre a párafoltot.~Olyan félve 15594 4| valamit. Ha rézkrajcárokat egy üvegszelencében jó erős sós ecet közé tesznek, 15595 14| lépett, melynek zsámolyát az üvegtalapzatú „sziget” képezé, amit ismernek 15596 21| úgy hangzott a Fatia Negra üvöltése a kiömlő arany láttán.~Tréfa 15597 19| tisztában vagyok a báróné üzenetével.~– Hogy én elfussak valaki 15598 2| előszobában, azután azt üzenje ki neki, hogy ma nem fogadhatja 15599 4| sohasem látni a piacon; üzérek nem találkoznak vele; mindig 15600 18| velem összeköttetésben levő üzérekhez; ennél több már nem kell.~– 15601 24| fizesse ki valami pesti üzérnek.~Tehát Henriette-nek a saját 15602 4| promessz játékot, s valami üzérrel szerződött, hogy ekkor és 15603 18| mindennap. No, ez szép kis üzlet lesz! Árendát fizetni az 15604 12| amíg az nem írt egy párizsi üzletbarátnak, hogy ezt a szerecseny doktort 15605 18| szertelenül örült, hogy ilyen jó üzletet csinált. Egy alkalmatlan 15606 10| papné vagy legföljebb egy üzletétől visszavonult bányász szokott 15607 16| miszerint Vámhidyval csupán üzleti ügyeim voltak, s egész ismeretségünk 15608 7| maradhattak e veszedelmes üzletükkel annyi ideig titokban. Még 15609 7| kezét nyújtá a leánynak.~– Ugorjál fel, Anica.~A leány segítség 15610 21| keresztül a folyamba ne ugorjék.~A Fatia Negra és csapata 15611 14| közé; asszonyok sikoltozva ugrálnak szanaszéjjel; lyányok egymás 15612 14| kis őzfiak anyjuk hátán ugráltak keresztül … A Fatia Negra 15613 8| meg, ki szikláról sziklára ugrálva, mint a zerge, majd ismét 15614 24| leugrani a vízbe, le akart ugrani a nyeregből; azonban sarkantyúja