Jókai Mór Szegény gazdagok Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
15615 21| ordított már akkor egy ugrásnyira tőlük a magányos lovag. – 15616 8| visszafordult az erdőbe, s sebes ugrásokkal eltűnt, szökellve.~A paripa 15617 7| zuhatagokat képezett már, miken ugratni kellett a lovakkal: azok 15618 16| futtatni fogunk Lénárddal. Az ugrató verseny, az úri verseny! 15619 14| testéből; azok szikrákat ugrattak elő nyakából, fülei hegyéből, 15620 11| a fölötte levő ablakhoz ugrottam, már akkor két férfi állt 15621 17| társaság eléldegél belőle úgy-ahogy; imide-amoda el is híják 15622 23| sövényhez, s benyitott az ajtón.~Ugyanabban a rendben talált mindent, 15623 16| ő kiért az utcára, leült ugyanarra a székre, ahonnan a báró 15624 4| Demeter úrtól pedig az, hogy ugyanazokat felfedezni segítsen. Kinek 15625 5| magyarázni, amit nem ért.~Ugyanez órában a Lapussa-család 15626 4| megfontolván azt, hogy ugyanezen férfi szerelem dolgában 15627 25| mindenféle spirituosumok árában.~Ugyanezt a választ hallotta mindenkitől, 15628 4| töltött be minden igényt. Ugyanis neki olyan fixa ideái voltak, 15629 18| egészen el volt vele foglalva, úgyannyira, hogy észre sem vevé, miszerint 15630 16| báró fölkelt, kezébe vette ugyazt a tollat, amelyben még a 15631 1| De azt nem teszi senki, úgyé? Mert jó mégis az öreg Lapussa 15632 10| részében nem látták egymást.~Az úgynevezett mézeshetekben a férj és 15633 6| legalább felhők jöttek; valami újat mutatott legalább az örök 15634 11| mormogást hall, s megpillantja újból a fenevadat, az avaron felfelé 15635 6| hintóban van Margarinak az újdonatúj, huszonkilenc forintos köpönyegje, 15636 2| szerkesztőkhöz korrektornak, újdondásznak, kihordónak; színházhoz 15637 7| hosszú egy hónap? Holdfogyta, újhold, holdtölte, utolsó negyed; 15638 6| legényeknek előkereste dolmánya ujjából a kis bodzafa sípot, mely 15639 16| azért az egynéhány elveszett ujjáért is, ami már hiányzik belőle, 15640 19| mind elkezdtek nevetni, és ujjaikkal rámutattak:~– Itt van Gerzson! 15641 14| Anica a Fatia Negra fürtjeit ujjaira tekergetve.~– Mire? – kérdezé 15642 14| nyúljatok hozzám, csak ujjaitok hegyét tartsátok felém, 15643 20| kezét esküre emelte két ujjal az ég felé tartá; úgy reszketett 15644 6| a lovat, s emez a három ujjam éppen annyit ér, mintha 15645 23| szája előtt, egy billentése ujjamnak, s fejed szét van hordva, 15646 14| ezt a gyűrűt meglátod az ujján, arról tudod majd meg, hogy 15647 6| nagy opálgyűrűt húzott az ujjára.~– Ön nagyon boldog – szólt 15648 10| emberben. Jó tőle óvakodni, de ujjat húzni vele nem tanácsos. 15649 9| fejedet! – Hogy kacagott és ujjongott ezen az ötleten az egész 15650 14| szép fehér kőporral volt újonnan behintve, körös-körül sátorok 15651 4| ezüstöket az ötvöshöz küldetni, újraaranyozás végett, egypár cselédet 15652 13| beszélek, hogy önnek érdekes újságokat mondjak. Más bajom van, 15653 21| híd végéig nyomattak az ulánok által, amidőn a híd előtt 15654 5| nem éheznek és nem fáznak, unalmukban bajokat képzelnek maguknak, 15655 1| Az unalom~– Te ásítottál oly nagyot, 15656 22| az út erre meg amarra; az unalomig sok időt eltöltött ezen 15657 2| összeborzadt, mint akinek valami undorító orvosságot kell bevenni, 15658 14| csontszáradás és nyavalyatörés; undorodjam ételtől, italtól és asszonyi 15659 17| bársonyvánkosok pézsmaszagától halálra undorodva a szemétdomb után vágyik!~– 15660 8| kétségbeesve a vőlegényi házhoz, undorral a közös „mensa et toro” 15661 6| úgy félig hallhatólag:~– Une jolie petite machine, pour 15662 18| olvashatni naponkint az „Ungar”-ban, hogy véletlenül egy 15663 17| asszony, leány, cseléd és unoka, csak azért, mert az ő kezében 15664 13| borzasztó váddal áll elő unokabátyja. Egy váltót mutat elő negyvenezer 15665 3| Lapussa Demetertől, hogyha unokádnak kérője akad, elébb utána 15666 12| volna itt Kálmán úrfi? Az én unokafiacskám? Óh, dehogy! Nem szokott 15667 3| visszahozza mint kedves barátját s unokahúga kérőjét; te, papa, egy óra 15668 2| Untából azt találta ki, hogy unokahúgának kezdett el udvarolni. Odaült 15669 24| vett, sietett Hídvárra, ott unokahúgával személyesen beszélt e tárgyról. 15670 12| Én tudom, hogy nem fogod unokáidat szerencsétlenekké tenni.~ 15671 12| magukat, mintha nem volnának unokáim. Írt-e hozzám azóta egy 15672 4| órára értesítteté magát unokája hogyléte felől. Clementine 15673 15| mikor adja már férjhez az unokáját.~Hogy a nagyságos úrnak 15674 12| Tudtam én, hogy az én Kálmán unokámnak semmire sincs szüksége. 15675 4| feküdni – jó mélyen.”~– Unom magamat nagyon – szólt felsóhajtva. – 15676 19| éjjelt úton töltötte, s untatom hosszas beszélgetésekkel, 15677 21| környéken állomásozó ezredből. Untig elég békességes időkben 15678 4| konfidenskedtek vele.~– Micsoda hét úra? Tartozom én magának tudni, 15679 6| maradt ám a grófnak még másik uradalma is, csakhogy azon nincs 15680 4| foglalkozás, hanem igenis: nagy uradalmak végett viselni okiratokban 15681 24| elfogadta a János által ajánlott uradalmakat; mit érdekelte őt, hogy 15682 24| gyermekeinek az atyjukról maradt uradalmakból a zöldhalmit és a ökörvárit 15683 18| visszahajtani sárfeneki uradalmára; hollétét nem tudatni mással, 15684 16| kovácsodat, meg a nagyságos uradat, meg tégedet is vele együtt, 15685 19| látogatni jöttem ezúttal az uradhoz, hanem valami másért. Mondj 15686 19| ahol előtalálod, add át az uradnak. Szóval is köszöntetem: 15687 10| magának meséket tündérekről és uraik által maltretírozott parasztokról; 15688 16| szép tőle.~– Óh, kedves uraim, ne tessék olyan nagyon 15689 22| félnek nagyon, meg a vármegye uraitól. Tudják már, hogy ezek kitanulták 15690 20| letérdepel, ha méltóságos urakat lát, s úgy megy eléjük térden 15691 5| amit most felfedeztem, azon uraknak, ők majd rémítésekkel ráveszik 15692 7| fáta –, ne féljen a nagy uraktól, ne féljen az ördögöktől, 15693 10| igénytelen köröket, hogy azokban uralkodhassék.~– Iparkodni fogok olyan 15694 4| főnökére, ki most egészen uralkodott fölötte; mint a mester csínytetten 15695 25| asszonynak lehete mondani. Idegei uralkodtak rajta ébren és álmában, 15696 19| hogy felköltsem nagyságos uramat, hát az ajtó kívülről be 15697 23| Lénárd vette azt észre.~– Az uraságnak azt a szobát nyittassa fel, 15698 17| második hely hat krajcár”.~– Uraságok tetszés szerint? Nemde?~– 15699 22| múlva Vámhidy a vadászó úrban Hátszegi Lénárdot ismerte 15700 7| emelve, ott, az ég nélküli űrben, megesküvék örök szerelmére 15701 18| mint Margarinak a nagyságos úréra.~– Ne mondja.~– De igenis 15702 25| nem tehetek róla, hogy az úrficska meghalt; bizony kolerában 15703 4| bizonyos penzumokat, Kálmán úrficskáét, szerezném kezemhez. Jelentem 15704 2| Erre aztán kapott Kálmán úrfitól egy olyan előre nem sejtett 15705 12| előszobában találkozott az úrfival. Kálmán megszólítá:~– Ugyan, 15706 19| hogy „malo Cocam, quam Uri”.~Egy kicsit nevettek rajta 15707 14| gyötrő szelleme; esküszöm Uriás ártatlanul kiontott vérére; 15708 22| kapta fegyverét, s könnyű, úriasan délceg léptekkel haladt 15709 14| Esküdtél, ugye, Sámsonra, Uriásra, Holofernesre, Jezabelre, 15710 19| közöttük Lénárdot sehol. Sem az úrlovarok, sem a pályabírák, sem a 15711 19| hogy itthon van.~Gerzson úrnál volt spanyolviaszk is, meg 15712 8| hívatásra; bevezették az úrnőhöz. Derült, őszinte arcú öregember 15713 8| a szolga alázatossága ez úrnőjéhez – monda a lelkész –, hanem 15714 6| táplálgatja, mely a paloták úrnőjének oly nagyon fájt, és oly 15715 10| amiket ő Hídvárról és annak úrnőjéről beszélt; hanem amidőn a 15716 23| hírét ünnepelt, celebrált úrnőknek, a legmíveltebb osztályokból, 15717 23| negyedik végre azt felelte az úrnőnek, hogy abban lakik a „dráku”. – 15718 11| lennénk, ismered még az ursut.~– Az ursu ezóta megdöglött – 15719 9| őket a szomszéd nyájakra uszítani; maga is sokszor átváltozik 15720 1| is ingerelted, még jobban uszítottad, mikor úgyis dühben van. 15721 22| Mit érsz vele? Ki fog úszni belőle.~– Azt teheti; de 15722 24| Lehetetlen! Hiszen kitűnő úszó volt.~– Úgy történt, hogy 15723 2| Monte-Cristo már szárazra is úszott, Margarinak majd leragadtak 15724 16| felhővonalak arany szalagjai úsztak a támadó nap előtt, melynek 15725 16| a tekervényes angolkert utain; hideg gyöngyöket izzadva 15726 19| lefekhetik kegyed. A báró utait nem lehet előre kiszámítani. 15727 14| oltáremelvényen, s a gyűlölet és utálat elkeseredésével szép arcán, 15728 14| jeges völgyi éjszakára; mily utálatosan árultál el ott engemet. 15729 18| kedélybe hozni; az ember utálhatja a viperát, de azért ne hágjon 15730 3| Henriette azt a vőlegényt utálja.~– Kérem, missz Kleerri, 15731 17| ahol emeletes házak vannak; utálom az olyan embert, aki megtűri, 15732 11| s mi kapocs van a rabló utált keze s az ő csillagtávolban 15733 16| tudott. Reszketett előtte, és utálta. Pedig mennyire rá volt 15734 11| arannyal. Félrerúgtam, úgy utáltam.~– Könnyen beszélsz – szólt 15735 25| életét sötétté, kínzóvá, utálttá teszi. Egy-egy levél időközben 15736 18| úr életében senkinek sem utalványozott. Margari csak eltűnt a barátságos 15737 12| még egyetlen sóhajtással utamba mersz állani, hogy őket 15738 11| Miért tetted azt?~– Mert utamban volt.~– Ki védelmez meg 15739 3| ért az ilyenhez, ő majd utánajár, és megtudat velünk mindent; 15740 25| hírlapban?~A név szerinti utánajárás nagyon áldatlan munka volt; 15741 13| eltűnése, ki azóta minden utánajárásra sem került elő, ami a bajt 15742 18| mulatságát megzavarni, inkább utánajöttem.~János úr kívánt neki valami 15743 22| kalandor léptei. Oda is utánament.~ 15744 18| mert bejönni, azután meg utánaszaladt, nyakon fogta, megtépázta, 15745 22| vércseppek nyomán ismét utánatalál; vesztére a hold oly világossá 15746 17| ajtón keresztül, férfihangot utánozva; Moor Ferencnek pedig természetesen 15747 1| mérgelődjél rajta, mert ha ebéd utánra hagyod a haragot, az árt 15748 16| kocsisunk friss négy lóval utánunk érkezik. Ha valaki alkalmatlankodnék, 15749 13| melyet még csak nem is utánzott jól.~Itt Szilárd félbeszakítá 15750 22| az az előnye van, hogy az utas egy álló napig nemcsak emberrel, 15751 6| nincs-e benne valami gyanús utasítás. Semmit sem talál. Az az 15752 22| felelt rá hidegen Vámhidy –, utasításaim vannak, amikhez tartanom 15753 22| előtt közlé az ifjúval rövid utasításait.~– Öcsém, senkinek se higgy, 15754 4| szeretné. Henriette azután utasításba adott neki valami becsinált 15755 3| titokban ki voltak adva az utasítások, hogy tekintetes Sipos úr 15756 9| s vagy tíz kérőt el ne utasított volna büszkén.~Tóbica Gligor 15757 4| állhatta, hogy rendre ne utasítsa testvérét:~– Ugyan, ne beszélj 15758 20| jöttem nagyságodhoz: ne utasítson el magától, én nagyon meg 15759 15| idejét fogyasztják el az utasnak.~Szerencsére, az út fele 15760 16| neki. Én restellem az egész utazását, egy levél mindazt elvégezte 15761 6| még!~Igen szép nap volt az utazásra; a hintó ablakait mindkét 15762 16| választá neje lebeszélésére az utazásról.~– Úgy látszik, Gerzson, 15763 18| neki legtöbb szerencsés utazást, jó mulatást, s egyéb afféle 15764 11| kőszikla útját állta gyors utazásuknak. Szerencsére a medve esett 15765 6| nagyságos úr olyan móddal utazhatja végig az egész országot, 15766 16| delnőt, aki velem egyedül utazik.~Szegény, jó öregúr, olyan 15767 16| inkább úgy tett, mintha ő is utaznék, mégpedig sokkal jobb lovakon, 15768 6| helyeken valami szerencsétlen utazót ütöttek valamikor agyon; 15769 8| semmi bajunk? Óh, sokszor utaztam már én így, ez csak játék, 15770 19| elfúlt a lélegzete, amint az utcaajtó kilincséhez nyúlt; bárcsak 15771 2| végigbotorkálni az emberjáratlan utcákon, hallgatni saját lépteinek 15772 14| font arany vándorol tilos utcákra; de még azt sem tudják, 15773 19| s bevezette vendégét az utcáról szűk hajlékába, miután elébb 15774 16| Henriette a teremben, teljes útikészületben; az inas felhozta a reggelit; 15775 16| legalább gondoskodom elébb az útikészületekről, hogy idején bevergődhessetek 15776 16| fölsegíté neje vállára az útiköpenyt, s egy hideg csókot nyomott 15777 6| pedig az alföldi rónán rossz útitárs. A város tornya, melyet 15778 11| volt kedve elvárni, míg útitársa felocsúdik, a puskája valahol 15779 19| és kulacsot mind elzárta útitáskájába. Azután felölté a szűrét, 15780 16| Én azalatt hazamegyek az útitáskámért és a fegyvereimért; éjfél 15781 22| kibeszéli előre az egész útitervét, akkor aztán üthetjük bottal 15782 5| fél vagyok; hogy ravaszul útjába állok a kérőnek, mert egy 15783 8| várkert alatti park árnyékos útjain, hallgatva a mezőn dolgozó 15784 16| egy elejtett tárgy, egy útmutató jegy sem adott neki kezdő 15785 19| senki.~A Hídvárra vezető útnál már sejtette a kocsis, hogy 15786 3| között, utóbb határozottan az utóbbira fordítá kitüntetéseit. Mindennapos 15787 13| szájának azt a bizonyos utóemlékét, ami ebéd után, kivált egy 15788 11| rémjeleneteket, majd elölről utóig, majd a végjelenetről visszafelé; 15789 19| felszakíttatá vele a levelet; még ez utóiratot ragasztá hozzá:~„Ha nekem 15790 14| menekült meg. Még talán utolérjük!~Tanácsára a gépeket kezdték 15791 23| azt mondja, hogy nem bírt utolérni. Én önnek, esküszöm a halálra, 15792 8| aki csak találkozik vele úton-útfélen, mind kezet csókol neki.~ 15793 8| hegyek nyílásaig, ahol a járt úttal ismét összetalálkozának.~ 15794 22| fellármázza előttünk az egész utunkba eső vidéket.~– Magam is 15795 15| úr a kocsmárosságot nem űzi keresetből, abból ugyan 15796 3| elcsábítson.~– Akkor hát a te űzményed az egész, s mit csinálsz 15797 13| gróftól hallott. Tréfát űznek vele.~Tehetnek, amit akarnak.~ 15798 13| azokkal könnyelmű játékot űzni. Nekem egy jó, áldott férjem 15799 7| magát tenni; valahányszor űzőbe vették, katonák, pandúrok, 15800 4| tudott kizsákmányolni, s uzsora és zálogvétel útján roppant 15801 1| szenzálnak szokott átengedni; még uzsorára is ad pénzt a legjobb ismerőinek. 15802 16| úgy hiszem, szívesen rááll uzsorása, s a cserét elfogadja.~– 15803 1| hogy valaki felhozza ellene uzsoráskodásait, s még nem választják meg 15804 16| hogy a grófné előadása uzsorásokról s más affélékről egészen 15805 16| kamatot kér tőlem? Mert uzsorát nem fizetek!~– Igen törvényes 15806 7| félszázadig felfedezetlenül űzte hívatlan mesterségét. Eszerint 15807 6| belefárad, s aztán vissza van űzve saját gondolatai közé; a 15808 18| visszafordult, hogy befogasson; a Váci utca szegletén megint az 15809 6| Margarinak egész éjjel vacogott a foga. Ő ott volt elbújva 15810 23| volt. Azért küldte fel a vacsoráért a szobaleányt, azért állította 15811 6| étvággyal láttak a patriarkális vacsorához, a bort sem igen nagyon 15812 23| mert ő azalatt ott fog vacsorálni, s nagyon szereti messziről 15813 23| bokrok között. Bizonyosan a vacsoránál ül, csak ott keresse.~– 15814 6| átöltözött, nemsokára hítták vacsorára. A nagyteremben volt terítve, 15815 13| rohan a veszedelmébe, mint a vacsoravesztő pille a lámpásba.~És így 15816 23| volna idelenn a szabadban vacsorázni; a hold olyan szépen ragyog.~ 15817 18| ezáltal a fiatalembert terhelő vád nagyon megkönnyebbül, s 15818 23| erdőségeiből lövöldözi el a vadakat. Ennélfogva ezt a szenvedélyét 15819 9| Juon felől, hogy az erdei vadakkal egyetért, s ha akarja, ha 15820 11| elcsapkodnak.~– Nem fél ön a vadaktól?~– Azoktól nem, mert velem 15821 22| Kisütni nem jó lesz, mert vadálláson vagyunk, s ilyenkor csendesen 15822 22| dörmögé Vámhidy –, az én vadamat riasztja el.~A vadászcsapat 15823 11| megsebzett medve, mely a vadásszal küzd; ez nem viadal volt 15824 10| el vannak hanyagolva.~A vadászat tettleges idénye alatt pedig 15825 10| készülődnek, gyülekeznek veszélyes vadászataikra: medve és vadkan a jelszó; 15826 22| zsivány, s értenek ehhez a vadászathoz nagyon. Hiába esett a Fatia 15827 6| amikben minden évben nagyszerű vadászatokat szokott tartani vízimadarakra, 15828 11| volt érte félbeszakítani a vadászatot. Úgy hiszem, odakünn is 15829 8| fáradtan jött meg éppen akkor a vadászatról.~– Egy kérésem volna önhöz.~ 15830 19| kastélyban.~A tornácon Lénárd vadászával találkozott, egy impertinens 15831 23| szerint abból a házból valami vadászcsaládot öltek ki, vagy maga a vadász 15832 22| fütyörészve tért vissza vadászcsapatjához, mely úgy látszott, csupa 15833 22| léptekkel haladt végig a mezőn, vadászcsapatját maga után szólítva, ugyanazon 15834 11| kettős puskával és minden vadászeb nélkül.~– Bizony nagy vakmerőség 15835 13| a Fatia Negra.~A hídvári vadászestéken mindazt visszanyerte, amit 15836 22| hogy alkalmasint a földesúr vadászik medvére.~– No, azt ugyan 15837 11| társalgónő azon hajborzasztó vadászkaland elmesélésével, amivel már 15838 11| puskája valahol elmaradt, vadászkése jó, hogy saját testébe nem 15839 11| puskádat, pisztolyaidat és vadászkésedet amoda arra a bükkfára, mely 15840 6| lábra állva jött rám, a vadászkésemet egy ütéssel összetörte, 15841 25| ez az elítélt nő; – ez a vadászlaki találkozás; – ez a Kálmán 15842 23| mellé, mikor ezen járt. A vadászlaknak itt kell már lenni. Jól 15843 22| egymásra.~– Mi mind a ketten vadászni járunk, szolgabíró úr.~– 15844 6| semmi, a rosszul célozó vadászokat megpofozta, utoljára egy 15845 16| Lénárd ezúttal éppen a csákói vadászokkal volt elfoglalva. Itt tudta 15846 6| tepertős galuska.~– Biz ez csak vadászos vacsora, kedves nagysád – 15847 6| magában azt a rókát, azt a vadászostort, még azt a mezőt is, mely 15848 23| Lénárd nejének, amint a vadászport leverte magáról –, nemsokára 15849 6| mely valódi drágaság egy vadászra nézve; huszonhat régi lövés 15850 23| cselédségnek pedig a földszinti vadászszobákat, huszonnégy ággyal.~Erre 15851 22| sejteték, hogy ez valami vadásztanya.~Egy ablaka az erdő felől 15852 11| vissza bírt vánszorogni a vadásztanyához, ahol minket nagyon szépen 15853 4| egyik orvosától, másik vadásztársaitól levén kiállítva;~aki ezek 15854 6| lehetett; négy nap egymás után vadásztunk egy vérmedvére. Tetszik 15855 13| nézve pedig egy borzasztó váddal áll elő unokabátyja. Egy 15856 23| kiáltás, mint egy üldözött vadé, mint egy megsebesült farkasé.~ 15857 6| parancsolni. Most meg már egészen vadember lettem. Nem esik jól az 15858 17| hogy őt egyelőre el ne vadítsa –, én igen nagyra becsülöm 15859 6| a hajtókat, míg magunk a vadjárta réseket álltuk el; mi ketten 15860 23| róka láncra kötve, egy pár vadkanfő erős agyarakkal az ablakok 15861 6| agyarai voltak, mint egy vadkannak. A fenevad egyenesen rám 15862 24| megszűnnék ön ellen minden vádkereset alapja.~– Fölösleges gondolat! – 15863 10| idegen között, egy iszonyú vádlóval szemben, kinek rettenetes 15864 6| Közeli nádasokból lármás vadlúdfalkák vonulnak át az égen, melyet 15865 23| padlón, egypár tarka hiúz- és vadmacskabunda a falon kifeszítve.~Ebből 15866 22| megszagolta azt, s azt mondá, hogy vadméh viasza.~– No, uram, ezzel 15867 9| kóstoljon; ő meg aztán cserébe vadmézet kutatott az erdőben, amihez 15868 5| rólad? Félre ne érts. Nem vádolom őt. Ha lemond éretted azért, 15869 4| harminc társzekéren szállíták vadormi sziklaodújából a hídvári 15870 23| némileg atyafiságban áll a vadorzással, miután saját erdeje nagyon 15871 6| nyelű kések, villák, hideg vadpecsenye, paprikás pörkölt, tepertős 15872 2| össze minden tárgyat, mint a vadrigóé, mely kalitjából kiszabadulva, 15873 23| őt üdvözölni.~Valóban, e vadrózsafák azok, mikről gyakran szakított 15874 23| harmadszorra betért a házba, egy vadrózsát szakított le, s annak egyik 15875 23| befutotta az iszalag és vadszőlővenyige.~A hallgató erdők közepett 15876 12| szelíd légy; ne nézz olyan vadul öregatyádra; ne felelj neki, 15877 18| nyugtatványt megírta, azt földhöz vágá; a csörömpölésre beszaladt 15878 6| Ez a jó fennhangon adott vágás Hátszeginek is szólt, amit 15879 22| a nyakához. Egyebütt ne vágd, mert vasinget visel az 15880 12| meg akarják ölni, s utánuk vagdalja a decoctumos üvegeket; Lőrincz 15881 21| észre magát, hogy egyedül vagdalkozik a levegőben; sem kardot, 15882 25| melynek esélyei más időszakba vágnak át már, s ez egyszerű történet 15883 11| a medve azonban mélyen vágó körmei segélyével ott is 15884 23| pisztolyok s különös alakú vágófegyverek, sorban és keresztben, szögekre 15885 11| berontom, porontyodat a falhoz vágom, s tégedet erővel viszlek, 15886 25| bennem vér, mikor ilyen eret vágtak rajtam: egy milliót kellett 15887 6| hogy biz itt senkinek sem vágták el a nyakát az éjszaka, 15888 22| bal karomba egy keresztet vágtam a hegyével. Nézd meg, uram, 15889 6| hintó kocsisára kiáltva, „vágtass utánam!” letér a töltésrül 15890 21| hátratekintve, látták, mint vágtat utánuk egy magányos lovag, 15891 21| rablók rendetlen csoportban vágtattak előre, egymástól tíz-húsz 15892 6| álltam odakinn a lesen, nem vágtattam lóháton nyaktörő helyeken 15893 21| sarkantyúit a paripa oldalába vágva. Hasztalan; nem a telivér 15894 25| alkalmatlankodtak a világnak vágyaik kifejezésével. Legtökéletesebb 15895 8| akiknél a pompa minden vágyat kielégít. Sohasem tett fel 15896 17| undorodva a szemétdomb után vágyik!~– Nem megyek olyan városokba, 15897 4| szemeit, mintha azt felelné: „vágynám a sírban feküdni – jó mélyen.”~– 15898 16| kiforratlan, kaland után vágyó kedvből igen tekintélyes 15899 25| hogy férjéről öröklött vagyona csaknem ráment. Nem tartott 15900 12| számára, kerüljön bár fele vagyonába, s ha őt szerencsésen kigyógyítja 15901 20| én soha. Apámnak minden vagyonát elfoglalták; tudja isten, 15902 17| nagyapja kitagadja a gazdag vagyonból!~– Kérem, Leánder, ne sértegesse 15903 12| mellett, ha te kitagadod őt vagyonodból; ha azon ember kegyelmére 15904 17| megutáltam a gazdagságot, mielőtt vagyonomat elköltöttem volna; – szemtelenkedem: – 15905 1| nem járt iskolába, mert a vagyonszerzés kezdeményeivel volt elfoglalva, 15906 14| álmom volt, hogy minden vagyonunk elpusztult; én koldulni 15907 19| Megjött Gerzson!~– Meg vagytok-e bolondulva? – kérdé Gerzson 15908 22| vak.~– Domnule, egyedül vagyunk-e? – kérdé a vak, midőn a 15909 7| vezetve, s itt szabályosan vájt mederben futott végig, meg-megvillanva 15910 16| Mit csinál ott?~– Őrzi a vakandokokat.~Ez ennyit tesz pusztai 15911 16| sápítozék a kocsis, fejét vakargatva. – Pedig a nagyságos úr 15912 7| tudni.~Az öreg Onuc fejét vakarta.~– Domnule, ez mégsem okos 15913 14| el kezével, hogy meg ne vakítsa; azzal felszakítá az ajtót, 15914 22| ember elölte nőmet, engemet vakká tett, és most mikor hallom 15915 22| hagyja magának jutni azt a vakmerőséget, hogy fényes nappal rendes 15916 9| magával, különben is csak vakra volt töltve, aztán meg ilyen 15917 5| az a gondatlan ifjú, aki vakságában méregkeverő is tudott lenni?~ 15918 14| vérére; esküszöm Sámson vakságára; esküszöm a kettős csillagokra, 15919 4| váltanak Jánossal. Ez volt az ő valahai óhajtása.~Azt is megtudták 15920 16| kárvallott embert játszani, s valahonnan a zsidó históriából olvasta 15921 16| ha én szerelmes vagyok valakibe, az senkire nézve sem nagy 15922 10| nagyon örült rajta, hogy lesz valakije, akivel az egész dalidóban 15923 3| hogy állíthatsz te ilyet valakiről, akit nem ismersz?~– De 15924 10| megcsalva, megsértve érzi magát valakitől, akkor, kérem, jusson eszébe, 15925 25| lehetetlen, hogy ne olvasta volna valamelyikben. Színész, és ne tudná, hogy 15926 23| mintha attól tartana, hogy valamelyike azon ablakoknak, mik a hídvári 15927 16| büszkélkednek; de akik azután, ha valamelyikünket valami nagy baj ér, veszik 15928 1| kis finnyás –, mikor már valamennyibe beleturkáltál a kezeiddel.~– 15929 5| vissza; a sors majd meg fogja valamennyiünknek magyarázni, amit nem ért.~ 15930 12| hogy az apádról maradt rád valamid? Igen, egy csomó fizetetlen 15931 10| rablót? Ha mindenki, akinek valamijét elrabolta, úgy főzné magában 15932 17| eszemben sincs, hogy önt valamiképp le akarjam e pályáról téríteni. 15933 6| szerencsétlen utazót ütöttek valamikor agyon; a babonás kegyelet 15934 1| alkalmatlankodnak előtte, akik ha valamin örülnek vagy szomorkodnak, 15935 19| halogatom azt; várok még valamire.~– Szabad tudnom mire?~– 15936 8| kívánságáról, azt sem mondom, hogy válasszon más nyelvmestert; hanem 15937 11| volna egy visszhang. Ez Juon válasza volt. Tehát meghallotta 15938 16| hallgatá a vén betyár cinikus válaszait, s úgy elszomorodott rajtuk. 15939 25| mindenki megegyezett abban a válaszban, hogy az úrfi meghalt, és 15940 10| nehezültek szívére, s a válaszfalak egyike, amik férjétől eltávolíták. 15941 13| fölkelt, meghajtá magát, s azt válaszolta a grófnőnek röviden, hogy 15942 22| útból. Hanem a cimborák nem válaszoltak neki rá semmit. Összesúgtak, 15943 23| Szilárd nem méltatá őt válaszra, előbbre lépett.~– Uram, 15944 17| gyermek ideálja, s mikor választania kellett, azt ölelte karjára, 15945 4| Pickwick klubra esett a választás.~A csaszlaui angol kisasszony 15946 6| tudott vinni. Valóban, ha választásom lett volna, inkább a medvebőrhöz 15947 19| tehát átengedem kegyednek a választást az éjjeli tanyára nézve: 15948 1| uzsoráskodásait, s még nem választják meg tagnak.~Ennek a fia 15949 18| egy időben a közvélemény választotta újra a tisztviselőket minden 15950 2| Apropó, Heneriette, van-e már választottad, he?~Henriette sokkal jobban 15951 4| hiábavaló bolondság eszközéül választották ki, amidőn eszébe jutott, 15952 16| gróf Kengyelesyné legújabb választottja Vámhidy Szilárd, s amint 15953 9| miután az már ki is volt választva előre; hanem ezt már aztán 15954 23| történeten törné a fejét, amit válaszul adjon.~Annyit mondott, hogy 15955 11| Csak egy órányira innen: a Vále Caprán.~– Hm, oda nem lehet 15956 18| verba volant”, hanem „verba valent”.~– De vajon megbízható 15957 14| gyomrába elevenen temetve, úgy váljak sóbálvánnyá, úgy tépjen 15958 4| hogy az ezüstből hogyan váljon ki rézoldat, hanem azért 15959 13| ha egyszer megbarátkozott valkakivel, nem lehetett többé kikerülni; 15960 16| grófné egyet rántott gömbölyű vállacskáján, s tovább zongorázott.~– 15961 8| veszni.~– Te elbírtad azt a válladon? – kérdé Henriette csodálkozva.~– 15962 11| repedezett le az öltöny, vállaiból csorgott alá a vér, ahogy 15963 7| tekercsekbe fonva, széles válláig leérnek, hófehér bajusza, 15964 11| feltúródott dobogó lábaik alatt, vállaikat egymás mellének feszítik, 15965 10| bőszült ursu talpait érzé vállain, s arra a meggyőződésre 15966 14| hosszú prémes palást függött vállairól, mint valami fejedelemnek, 15967 22| férfinak látszott; széles vállakkal és öles termettel; kár volt 15968 18| része eddig egészen mentes vállakra fog nehezülni; ő mint kiskorú, 15969 10| erős férfiak kidőltek e vállalatból; mit tehetnél te, gyönge 15970 21| érdemes férfiúhoz, hogy ilyen vállalatokra biztatja honfitársait, mintha 15971 22| szükség.~Midőn ez utóbbi vállalattal Gerzson úr Vámhidy Szilárdot 15972 13| grófnőnek röviden, hogy magára vállalja e feladatot.~A grófné kedvesen 15973 19| járt szegény De minek is vállalkozik hölgykíséretre, ha már ismeri 15974 5| éltem, hogy egy koldus nem vállalkoznék rá, hogy annyival kijöjjön. 15975 10| merek e veszélyes utakra vállalkozni; aztán meg egy idő óta oly 15976 18| aki 40 pengő krajcárért vállalkozott kiszállítani városligeti 15977 17| tömegrőli kötelezettséget vállalt el; amiről nem bizonyos 15978 10| e mai napra. Én magamra vállaltam érte a felelősséget; abban 15979 7| Elegen vannak.~– Segítsd le a vállamról ezt a zsákot!~– Ugyan nehéz – 15980 6| ilyen titka; de ő azt be nem vallaná senkinek, még halálos ágyán 15981 17| neve önnek? hány éves? mi vallású?” És a többi.~Éjfél után 15982 22| embereket hoztak elé, kiknek vallatása sokkal több időt vett igénybe, 15983 11| a csillagok.~– De igazán valld meg, hogy szeretsz-e? Nem 15984 16| háttal felénk, s vegye ki vállfűzőjéből az acéllemezt, és adja át.~ 15985 16| ott nem fogják megtalálni. Vállfűzőmnek van egy acél lemeze, akörül 15986 16| nejétől; sem azt meg nem vallhatja neki, hogy annak eredése 15987 7| sípolásra két munkás lépett be, vállig fölgyürkőzve a melegben; 15988 8| tudatlanoknak; csak az uraság vallja kárát.~– De hát miért nem 15989 10| mint a jóbarátnak tett vallomás volt; s hogy azokat másnak 15990 25| elfelejtkeztek! Hát Kálmán vallomása micsoda? Nem elismerte-e 15991 21| okiratok, ott vannak húsz ember vallomásai, akik mind bizonyítják, 15992 18| hivatalos jelentése Kálmán vallomásáról, melynek folytán a tiszti 15993 10| Dupe Piátra-i vajákos nő vallomását, erős a gyanúm, hogy Fatia 15994 17| Éjfél után végződött a vallomások feljegyzése. Kálmán mindent 15995 19| délután esküt tétessen le, vallomásokat vegyen fel, mivel megtörténhetik, 15996 7| lóval nem járható; mindent vállon kell le- és felcepelni. 15997 6| dîner est servi! – jelenti a vállrojtos inas. A grófné Henriette-et 15998 16| hogy az aláírást magáénak vallva, majdani tartozását ezzel 15999 12| jobban – szólt Lángainé vállvonítva.~Az öreg sovány kezét kiemelve 16000 4| abba a másikba, ahol nem válnak el a jó barátok többé egymástól, 16001 13| hogy mit tegyen, hanem valódinak fogja elismerni a hamisított 16002 10| szívesen fogadnák, kikből válogathatna magának barátnékat, játszótársakat; 16003 8| poroszkának, azt nagyon válogatja a jóféle angol paripa, mely 16004 7| volt módja válaszolni és válogatni, mert száját lezárták csókkal, 16005 8| van, fösvény. Én nemigen válogatom a szót, mert én pap vagyok, 16006 1| senkihez sem. Az úri büszkeség válogatós. Emberek, kik a szalonbevezetés 16007 3| magatartása úri, kifejezései válogatottak; valódi gavallér.~Demeter 16008 22| pandúrt adok melléd, magam válogattam ki őket; hanem azért mégsem 16009 4| hogy mennyi varrni, hímezni valójuk van a kisasszony számára, 16010 14| beszédét is nagyon nevetni valónak találta. A kacajra belépett 16011 13| feleségem ön után bolondul. Valósággal el van öntül bolondulva. 16012 19| való gazdagok segítenek valósítani azt a boldog álmot, aminek 16013 19| kerekét eltöri, ami sokkal is valószínűbb.~– A kastély előtt megállsz! – 16014 4| erdélyi határszélen. Sok valószínűség szól amellett is, hogy kincseinek 16015 21| én azt hiszem.~– De ha a valószínűtlenség nem szólna is e véleményed 16016 13| bántották, kik szégyenére nem váltak, gyűlölni, kiátkozni. Ennek 16017 10| Vidám estélyek, kirándulások válták fel egymást; a fiatal nő 16018 14| kalpag a fején most sem váltattak fel egymással; csakhogy 16019 10| dalidóban együtt járhasson, szót válthasson. A hölgyek olyankor szeretik 16020 10| nem kell: azzal én meg nem válthatom magamat a bajból, ha az 16021 1| aztán Henriette akárhányszor válthatott szót Kálmánnal az ő jelenlétében 16022 6| belőle a lelkem; engem is váltig kínált, hogy egyem, de énnekem 16023 25| ebédért, hármat a mosásért, váltócédulában, ugyancsak a patikakontót 16024 24| Mert, hogy védencem ama váltóhamisítási ténybe mily ármánnyal, milyen 16025 18| kivallá, hogy a kérdéses váltóhamisítást csakugyan ő követte el; 16026 17| forint miatta világ előtt váltóhamisítónak kikiáltani … De negyvenezer 16027 18| pénzt merek rábízni. Nekem váltóim forognak kezében. Küldözöm 16028 16| miszerint Kálmán gyanúsított váltóját sajátjával cserélje ki, 16029 16| pecsétviaszt is.~– Az nem szükséges váltókhoz. Szerencsére van nálam egy 16030 16| összeszedve –, használja ön fel váltómat, ha akarja, én majd postára 16031 24| afelől, hogy a beperelt váltón az ő saját aláírása van.~ 16032 7| kivel az érkezők jelszót váltottak, a kőépület ajtajánál szinte; 16033 18| tartja, s ez az egész hamis váltóügy uraságod által infiltráltatott.~– 16034 16| leveleknek a beléjük rekesztett váltóval együtt könnyű szer nem találni 16035 12| mert én tudattam vele, hogy változásod van, ha saját beteg férjét 16036 4| fordult; mi okozta e meglepő változást, minő csodairatok azon látszólagos 16037 5| sötétzöld levelek, sokkal változatlanabbak, mint az emberek szívei; 16038 5| miért olyan erősek, olyan változatlanok azok a sötétzöld levelek, 16039 6| bozót inkább, egyhangú változatlanságban fogja közbe a bukdácsoló 16040 18| módja Margarinak a bakon változatokat komponálni magában, míg 16041 6| nyirettyűje alól, a legremekebb változatokban. Fejedelmek nem hallanak 16042 19| szolgálatidő alatt nem kapott ennyi változatos „gazember és semmirekellő” 16043 6| melynek végtelen lapálya semmi változatossággal sem foglalja el a lelket, 16044 7| idő, a hold is négyszer változik azalatt. Sok szép leány 16045 14| nyers aranyat vert arannyá változni.~És valóban, a Fatia Negra, 16046 15| s mint lejjebb ment, úgy változott az aranyos fény, mely a 16047 5| soha; amiken az évszak nem változtat, amik olyan szépen képviselik 16048 4| ezúttal azon kezdé helyzete változtatását, hogy a szokott bőrszék 16049 3| gyermekek, minden órában változtatjátok a véleményeket. János tegnap 16050 22| legyen ébren, három óra múlva váltsák fel egymást.~Délre kipihenték 16051 21| pisztolyait rájuk süté, a golyók a vámház ajtajait és ablakait fúrták 16052 22| megyünk tovább.~Aztán ismét Vámhidyhez fordult:~– Minthogy mi, 16053 17| egymással Lángainé és János úr.~Vámhidyra oly nyomasztólag hatott, 16054 21| maradt el tőlök, midőn azok a vámon áthaladva, a vámsorompót 16055 21| vámsorompót leereszték előtte; a vámosok még azután is látták őt 16056 18| vagy fizetni az ördöngös vámot a nemesküvés hídján való 16057 21| azok a vámon áthaladva, a vámsorompót leereszték előtte; a vámosok 16058 17| nem vagyok húgom öccse”.~A vándor komédiásnak volt egy hasonló 16059 17| nem kénytelen az ember a vándorbothoz ragaszkodni. Vannak állandó 16060 17| a szegény futóbolond, a vándorcigány, kitagadom őket, a dúsgazdagokat, 16061 24| aki semmi más, mint egy vándorkomédiás, tisztára fogja mosni a 16062 17| egyik faluból a másikba vándorlásban; csinálok magamból bolondot 16063 6| tartozik; azt mondja: szegény vándorló legény, s így megmarad. 16064 14| ötven-hatvan font arany vándorol tilos utcákra; de még azt 16065 7| hogy remetének öltözve vándoroltam végig hét országon, ahol 16066 17| Boldog isten – szólt a vándorszínész, kezeit mély és üres zsebeibe 16067 17| búbánatát eltemeti.~– A’ biz a vándorszínészkedéssel együtt jár, hanem hiszen 16068 5| fekhelyén, s előkeresve vánkosa alól öblös burnótszelencéjét. – 16069 12| nyitott szájjal esett vissza vánkosai közé; csak János úr hitte, 16070 6| úti ruhákat, csinált neki vánkosokból puha ülést egy karszékben, 16071 5| Nyúlj ide, kérlek, a vánkosom alá, találsz ottan egy csomag 16072 11| mégis volt, hogy vissza bírt vánszorogni a vadásztanyához, ahol minket 16073 19| ennél a kérdésnél mindenki várakozással fordult felé.~– Én nem látom, 16074 5| aláírta, s a mellékszobában várakozik határozatodra; mutasd meg, 16075 22| lenne, a malomtornác alatt várakozó Juon örömrivallása felelt. 16076 11| A román hölgy már régóta várakozott Henriette-re, s Clementine 16077 12| saját szobájába, ahol már várakoztatta Kálmánt, kit rögtön hívatott, 16078 14| esküvője előtt.~Csak a vőlegény várat még magára. Sokáig jön, 16079 21| bizonyos, hogy a kiáltás varázserővel hatott a küzdőkre, mert 16080 23| szörnyen megtámadhatlanná varázsolá, hogy neje hajdani kedvesét 16081 20| gonosz varázs; ha valaki a varázsoldó szót kimondaná, ez arc megint 16082 6| börtönre ítélt rab, kit messze várfogságra visznek, szokta vizsgálni 16083 4| megnevetteti, Demeter úr alig várhatja már, hogy jöjjön. János 16084 1| ettül megbetegszik, nem várhatják már, hogy meghaljon, ilyennel 16085 16| lehessen nejének ezúttal azt várhatni, hogy férje kiszabadítsa 16086 22| elkerülted, s holnap éjjel bizton várhatsz reá.~Szilárd azt mondá Juonnak, 16087 19| megállsz! – parancsolá a várhíd elé érve Gerzson úr.~A kocsis 16088 20| Óraszámra eltérdepel a várkápolna oltára előtt, s azután visszamegy 16089 10| vendégsereg ki s be járt a várkapun, ő tájára sem jött annak; 16090 19| megfordult a sarkán, s ment a várkastélyba befelé.~Este volt már az 16091 8| estig elsétált egyedül a várkert alatti park árnyékos útjain, 16092 16| indulhatunk.~– Én ébren várlak, s köszönöm szívességedet.~ 16093 9| hatalmas komája, Külső Fehér vármegyében, Tóbica Gligor, nemes ember, 16094 2| bejutni, folyamodott városhoz, vármegyéhez, kancellistának, porkolábnak, 16095 4| hatalmasan ellenálló ellenfeleken vármegyei karhatalommal végrehajtani 16096 9| azt azután még a szomszéd vármegyékből sem restellik a magyar urak 16097 10| nem teszem, nem akarok a vármegyével semmi pörbe keveredni megint. 16098 15| kilőtt fegyvert, mintha azt várná, hogy az mégegyszer elsüljön, 16099 8| vissza kell mennem, mert várnak reám.~– Kik?~– Kecskéim 16100 14| erre kell csak egy hétig várnod?~– Igen, igen – mondá a 16101 18| szárnyát, s mint támadást váró katona a karéjban, erősen 16102 16| mindjárt te magad, s nem várod, hogy én menjek be!~E kategorikus 16103 6| bőrernyőit; nem látott semmit a városból, melyet elhagyott: ismerős 16104 2| már bejutni, folyamodott városhoz, vármegyéhez, kancellistának, 16105 12| keresztül törte magát; két városi hajdút, akik fel akarták 16106 17| vágyik!~– Nem megyek olyan városokba, uram, ahol emeletes házak 16107 18| engemet vérezni végig a városon.~– Margari ne legyen bolond. 16108 21| hogy Fatia Negra bandája a várost ostromolni fogja. Ha csak 16109 4| szemeim, elromlottak a sok varrásban.~– Talán Kálmán olvashatná.~– 16110 1| veszi az ollót Clementine varróasztaláról, s az egész nagy, fáradságos 16111 4| sok selyem és csipke; hat varróleány ül mellette, meg ő maga, 16112 4| pamlagvánkosaira új hímzéseket varrtak; a szobákat új padszőnyegekkel 16113 2| halottképpen egy zsákba varrva a tengerbe.~– Merte volne-e 16114 1| vendégfogadóban! Jól van. Vártam. Jelents be nála. Azalatt