Jókai Mór Szegény gazdagok Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text Fezejet grey = Comment text
16115 6| hegyszakadékban foglaltunk állást, s vártuk türelmetlenül, míg a köd 16116 7| pillanatban felnyílt az épület vasajtaja, s a leány elsikoltá magát 16117 7| nehézség legyőzte a leány vasakaratát.~Ily próbára csakugyan nem 16118 16| azok a kovácsok, mikor a vasaláskor a ló körmét kivágják, olyan 16119 18| holt emberen keveset lehet vásálni. Annyira megindult rajta, 16120 16| megsántult; tönkretették a vasaltatáskor.~– Micsoda torony az előttünk?~– 16121 17| vannak jó napjaik is: mikor vásár van, vagy búcsújárás; akkor 16122 9| sátorok alá, mint valami igazi vásárban, s azután jönnek a vevők, 16123 10| szép Marióra. Különben csak vasárnaponkint szokott bejönni imaszóra; 16124 12| rajtok. Kétheti alázat nem vásárol meg tízesztendei büszkeséget 16125 24| annak az eredményeit meg nem vásárolja ön valamennyi domíniuma 16126 21| vagy egyétek meg ezt a vasat.~Mutatta nekik a kardot.~ 16127 6| van azért abban, mintha vasból volna. Pfuj, Fecske! (Egy 16128 7| Erre a Fatia Negra egy vasfogóval félrefordítá a tégely csapját, 16129 7| fényétől, melyek egy kis vashíd két végénél lobogtak, ami 16130 22| Egyebütt ne vágd, mert vasinget visel az átkozott, nem fogja 16131 21| kard, kopja nem járta át vasingét.~Azalatt sebes vágtatva 16132 7| csupán egy henger idomú vaskemence, mely hőséget terjeszte 16133 21| hogy ez az ember, ez a vasképű, vaskezű ember nem az a 16134 21| az ember, ez a vasképű, vaskezű ember nem az a birkaszívű 16135 7| vala összeköttetésben, egy vasláncot, mely a gerendely körül 16136 7| melegben; mindegyik hosszúkás vasmintákat hozott kezében, s azokkal 16137 22| hozzám parasztkíséret mellett vason. A Fatia Negrának csak az 16138 16| szokatlan ízű bort ivott; valami vásottságot is érez még különösen szája 16139 4| vele; mikor kocsizni megy a vásroserdőbe, múlhatlan eset, hogy őt 16140 14| börtönben volnék? Odajönnél a vasrostélyhoz velem beszélgetni?~– Álljon 16141 14| töltsem fiataltságomat a vasrostélyos ablakon belöl, s csak akkor 16142 7| megszólított szót fogadott; egy vasrudat dugva a gerendelyen keresztül, 16143 15| mely pléhre festve két vasrúdon a ház előtt himbálja magát, 16144 6| benne apróbb-nagyobb golyó, vasszeg, ólompityke, láncdarab, 16145 7| ömlöttek, néhol a lemez vastagabb volt kelleténél, s az a 16146 15| sült paraszt, sohase látott vastengelyű szekeret.~– Inkább hát elmegyek 16147 6| menyasszonyvivés~Még akkor vasutak nem voltak a hazában. Pesttől 16148 2| titkárnak, ispánnak, nevelőnek; vasutakhoz pénztárnoknak, konduktornak, 16149 14| kétfelől forgattak, s hosszú vasvillákra szúrt szalonnadarabokkal 16150 22| rögtön elállatta az utakat vasvillás népekkel, hogy ezúttal a 16151 14| zöld gallyakkal s tarka vásznakkal van felcifrázva, s tömör 16152 7| harmadik néha falapáttal kisded vászon erszényekbe töltögeti a 16153 8| számára nincsen élet, hogy védangyala, megmentője legyen egy elhagyatott 16154 22| össze kell csapnotok; ne védd magadat, hanem csak vágj 16155 22| talán megsebesít, de ha véded magadat, megöl. Ha el talál 16156 5| halálítéletet. Ez ellen nincs védelem.~Egy percig az a mentő gondolat 16157 12| is régóta készülök már a védelemre. Te rovásra jegyeztél mindent, 16158 1| jónak látta valamit felhozni védelmére.~– A Makszikát nem kell 16159 11| Mert utamban volt.~– Ki védelmez meg mármost engemet?~– Megvédelmezlek 16160 3| szó sincs tefelőled. Ne védelmezd magadat; nem akar senki 16161 24| szerep ez ügyben: Kálmán védelmezése; e lakhely nélküli ifjúnak 16162 4| és az én halottkezem nem védelmezi öt, öngyilkossá lesz, és 16163 16| elfelejteni, eltaszítani, én védelmezném, én rejtegetném, és megőrülnék 16164 10| és akiben most egyedüli védelmezőjét tanulta megismerni.~Egy 16165 10| erős Juonban egy hatalmas védelmezőre talált, még egy barátnét 16166 22| kalandoroknak rendszeres védelmi tervük volna, azt összekuszálja, 16167 25| végrendeletének megsemmisítésére, és védem az ő jogait is, s ő szépen 16168 24| fészkelődött helyén.~– Mert, hogy védencem ama váltóhamisítási ténybe 16169 24| a másik per, mely az én védencemnek, aki semmi más, mint egy 16170 6| ölelése fog körül, s nem bírja védeni magát. Ezt sejté ő.~Clementine-nek 16171 12| még az kellene, hogy egy vederrel hajtsak föl egyszerre; hisz 16172 11| Fegyvereid vannak, nem védhetem magam ellened. Eredj, és 16173 22| támadni meg, mikor az nem védheti magát, bár ha rabló is az, 16174 10| megtámadva, még csak nem is védhette magát. Az bosszútól égve 16175 9| mivel táplálkozik, hogyan védi magát zivatar, hófergeteg 16176 15| kirabolni; más ember pedig védje maga magát. Aztán hiába 16177 22| ki, hogy szükség esetén védnie is lehessen. Nagy okai voltak 16178 21| mint a villám, sohasem védő, szüntelen csak a támadó 16179 23| benne inkább természetes védőjét, ki őt innen e hegytömkelegből 16180 11| tudja, hogy egyedül vagy és védtelen.~Elmondék neki mindent, 16181 10| kitéve, meggyalázva és védtelenül ennyi idegen között, egy 16182 10| a nő nagyon jól meg van védve. A medve csak Marióra szavára 16183 24| örökösödési per óta, melynek védvei és ellenvédvei együl egyig 16184 12| fogom semmisíttetni a te végakaratodat.~– Esztelen! – kiálta dühtől 16185 12| te? Mit tehetsz te az én végakaratom ellen? Rövideszű némber!~ 16186 12| valami, amíg te érlelted a végcsapást fejünkre. Én tűrtem, hallgattam, 16187 6| nagyságos asszonynak, amiknek vége-hossza nincsen, pusztai kalandokról, 16188 7| mellől, s a két ólomgomb végéhez Anica és a Fatia Negra álltak. 16189 24| ellen, elhúzódhatik a világ végeig, ahhoz énnekem semmi közöm. 16190 21| kalandorok már egészen a híd végéig nyomattak az ulánok által, 16191 7| volt alkalmazva. E bunkók végeit kétfelől izmos legények 16192 7| melyek egy kis vashíd két végénél lobogtak, ami a patakon 16193 19| lépést tett a szoba egyik végétől a másikig az, aki ott járt 16194 14| alól. Ezt a munkát be kell végeznünk. Ez évben gazdagon fizettek 16195 7| porhanyították, a többit végezte a rabszolga vésűje és kalapácsa.~ 16196 7| Maguk az érdeklett felek végezték a műtét körüli munkát; belőlük 16197 19| tanultam, nappal asztalosmunkát végeztem; úgy tettem le a doktori 16198 7| mindezt kalapáccsal és üllővel végeztük! Két nap izzadtunk abban 16199 11| aztán meg – nem is akartam. Végezzék azt a férfiak. Egymásnak 16200 5| hogy kin kezdjem és kin végezzem a töprenkedést. Te légy-e 16201 12| készültél már erre a kegyetlen véghatározatra; én is régóta készülök már 16202 12| orvos, aki csodakúrákat visz véghez az embereken; jelesül kaucsukkal 16203 18| nézve szokatlan szertartás véghezvitelére.~Margari úr tehát megérte, 16204 16| háborítatlanul járkálni végig-végig, akár a késő holdvilág feljöttéig; 16205 14| itt a föld alatt a pokol: végigborsódzik a háta. Egypár elázott fickó 16206 23| a nyugágyra.~Néhányszor végigborzadt ott fekve, s olyankor erősséget 16207 2| éjszaka sötétben, magányosan végigbotorkálni az emberjáratlan utcákon, 16208 10| özvegy nő, reszketős ujjaival végigcirógatva a bársony kezecskét.~Henriette 16209 5| szokás, hanem amint állt, úgy végigesett a padlón, fejét belevágta 16210 5| jön, a leány gyönge testén végigfut a hideg borzadás: „megyek 16211 7| amin az ember pályáját végigfuthatta, s ha takarékos volt, meg 16212 22| önkénytelen borzadást érzett végigfutni testén, midőn elérkezettnek 16213 16| azután hazáig ért, mégis végigfutott agyában ilyenforma eszmélkedés:~„ 16214 16| szólt a bárónő ujjait végigfuttatva a zongora elefántcsontjain. – 16215 6| vére lázongott, ha ezen végiggondolt. – És mindehhez hozzá kell 16216 11| elmélázva nézett maga elé, s végiggondolta a rémjeleneteket, majd elölről 16217 15| Hátszegi könnyeden, fütyörészve végighaladt a hosszú folyosón, beszólt 16218 22| Azután éjjel mentek előre: Végighaladtak Skeritorán, Nyiágrán, egész 16219 16| aztán otthon a pamlagon végigheveredve az első pipa dohányt kiszívá, 16220 18| előtti hosszú sor bérkocsit végigjárta, végig gazemberezte valamennyit; 16221 1| ábrándozni. A színházban sokszor végigjártatja szemeit a páholyokon, azokban 16222 17| publikum nem engedte azt végigjátszani, hanem felkiabált hozzájuk, 16223 17| öt-hat darabjuk van, s ha azt végigjátszották, megint elöl kezdik; a közönség 16224 23| ablakon, mind a három szobán végiglátott.~Egyszerre a kert felőli 16225 19| nesztelenül elhagyván a méhest, végigment a kerten, egy szökéssel 16226 14| képzelettel alkotott esküt végigmondá; a figyelem egészen le volt 16227 19| perce maradt a jelenlevőket végigmustrálhatni. Nem találta közöttük Lénárdot 16228 4| úr szörnyű sasszemeivel végignézett rajta, s még élesebb orrhangon, 16229 2| magyarra.~Margari előbb végignézte az írást, hogy sok-e, nem 16230 7| utolsó negyed; ezt én mind végignéztem, és egyszer sem láttalak. 16231 14| erőfeszítéssel annak tartalmát végigönté a barlang padlatán.~Egy 16232 4| latin disszertációk közül végigolvasson: hadd lássa, milyen stílusa 16233 4| olvasott bennük?~– Igenis, mind végigolvastam.~– Azt én nem bíztam önre.~– 16234 22| meztelen karddal, ujja hegyével végigpöngeté annak élét, hogy eléggé 16235 1| szobába, senkire rá sem néz, végigsétál hátratett kezekkel, akkor 16236 16| nedves zöld vetések között a végigsietők árnyéka úgy tetszék, mintha 16237 22| Negra kardja!” suttogá; végigsimítá kezével, „ezen nincs vér”, 16238 22| hegyháton megállt a kalandor, végigtekintett a körülfekvő erdős hegyek 16239 6| Ilyen szép biztatásokkal végigvezeté a szűk folyosón Henriette-et 16240 4| elejét, aminek szeretne már a végin lenni. Végre nagy nehezen 16241 11| majd elölről utóig, majd a végjelenetről visszafelé; majd vádolta, 16242 16| férjemnek ne. Képes volna a végletekre, ha megtudná.~– Ne tréfáljon 16243 21| Körülbelül mindenkitől ezt a végmondatot kellett Gerzson úrnak zsebre 16244 12| fogják, hogy lehetett-e annak végóráiban tiszta öntudata, akinek 16245 22| sorstul el van küldve, hogy végóráját hírül hozza.~Mint a megriasztott 16246 22| gyanút fog, ott ítél és végrehajt irgalom nélkül.~Ezalatt 16247 4| ígérkezett; azt engedte végrehajtásra menni, pedig János úr az 16248 24| magamat, hogy az öregúr végrendelete dacára is a kerekvári domíniumot 16249 12| Visszahozta kegyed a régi végrendeletemet?~– Itt van – szólt tompa 16250 25| Én pört kezdek az öreg végrendeletének megsemmisítésére, és védem 16251 1| vissza tudja kéretni a végrendeletét, s szép csöndesen másikat 16252 20| keletkezve; az öregapja végrendeletétől kezdődik, melyben kitagadták. 16253 25| Végszavak~Henriette kiegyezése nagyon 16254 6| de kettőjük között két végtelenség eszméje áll; – az egyik 16255 8| legalább gondoskodott illendő végtisztességtétele felől, s eközben úgy elkésett, 16256 16| földre vert galamb, mely végveszedelmében nem harcra alkotott karmait 16257 11| puhára vetett mohágyán, végvonaglásai közt. Folyvást reszketett 16258 8| odaérkezett hozzá, már akkor végvonaglásaiban vala. Henriette magánkívül 16259 4| zárból, hogy otthonlétét ne vegyék észre.~Akkor aztán szép 16260 17| kopogása, asszonyi vihogással vegyest, kezdett belevegyülni az 16261 4| csalnak, hanem rezet kell vegyíteniük az ezüsthöz, hogy munkálható 16262 4| tovább az ezüstöt, amint vegyítve van. Ez így van megállapítva.~– 16263 6| patak mélyen hangzó zúgásába vegyül el.~Henriette minden mérföldnél 16264 14| ércszava idegen hangzattal vegyült a zavart lárma közé.~– Mindenki 16265 4| ennél a háznál mindenki vegzálta, csak a kisasszony fogta 16266 18| lépve hozzájuk –, én felsőbb végzés által Margari János elfogatására 16267 8| Hídvárott lenni; hogy a végzet azért törte meg szívét, 16268 14| főkomédiás a lámpák előtt végzi magánybeszédét. Csak Anica 16269 11| leinná, mindig emberhalállal végződnék a mulatság. Annál borzasztóbb 16270 17| És a többi.~Éjfél után végződött a vallomások feljegyzése. 16271 11| távolból lépések hangját veheténk ki. Hallgattunk rá; melyik 16272 16| váltót pedig vissza nem veheti már nejétől; sem azt meg 16273 4| helyzetben hasznát nem fogja vehetni; csak azért, hogy kedveltjének 16274 18| beszámítás alá kevésbé vehető, diákos könnyelműségeért 16275 16| kérhet semmit. Minden lépten vehette észre, hogy az keresve keresi 16276 19| pajtájában a lovaimnak s két véka tengerit; ha visszajövök, 16277 7| amik alatt azután ezek oly vékonnyá lapultak el, aminőnek éppen 16278 5| indái hajlását, s beszélve véle, mint élő emberrel, magába; – 16279 3| órában változtatjátok a véleményeket. János tegnap sehonnainak 16280 5| helyébe csempészni. Én ezt a véleményt meg akarom cáfolni; – ezt 16281 21| Fatia Negra. A kincs, mit veletek hoztok, az enyim; tőlem 16282 22| pedig, hogy a kezére hajtott véletlent ügyesen elfogja, s a gubanc 16283 10| van fordulva, égető tüzét véli érezni azoknak, kitéve, 16284 19| maradt. Az nem tudja mire vélni ura és házigazdája eltűnését; 16285 25| tovább az eltemetettnek véltet. Az pedig, ki tudja hol, 16286 10| adott neki a méregért; a vénasszony azonban nem nyughatott a 16287 6| belső szobába menniök; a vendégasztal mellett ült három csikóslegény, 16288 23| bámul azon, hogy micsoda vendégcsoport az, amelynél az uraság egy 16289 10| szobáikat az utcára átengedték vendégeiknek, s maguk a hátulsókba vonultak. 16290 11| Henriette, gondoskodjék vendégeimről addig, míg én az ágyhoz 16291 15| van a vendégszoba, ahova vendégeit, ha jönnek, be szokta szállásolni. 16292 23| már meghaltak, s akik a vendéget elfogadják, akik tán kocogtatására 16293 6| ember házához szállnak, nem vendégfogadóba. Úgy bízott mindenkiben, 16294 1| nyomorú semmiházi Hászeginél a vendégfogadóban! Jól van. Vártam. Jelents 16295 6| jószágain levő házak és vendégfogadók. A nagyságos úr olyan móddal 16296 10| A táncvigalom az ottani vendéglő nagytermében volt rendezve, 16297 17| elmaradjon.~Amint hazaérkezett a vendéglőbe, már vártak reá. Egy határozatlan 16298 6| A gróf megkérdezte ifjú vendégnőjétől, hogy mit álmodott, mert 16299 19| emberhangokat is hallok, mintha vendégség volna.~– Hol? Dehogy hallani 16300 10| Az egész idő alatt, míg a vendégsereg ki s be járt a várkapun, 16301 10| ponyvasátorban? Azt hivé, hogy ez a vendégszeretetért megillető hála. De felvilágosult 16302 10| valódi gavallér; gyakorolhat vendégszeretetet, áldozhat közügyekre, úri 16303 6| egy ember beszálljon este vendégszerető ismerőjéhez, s reggelre 16304 15| ha vendégei észreveszik a vendégszobában felakasztott nemesi címert, 16305 23| hogy neje hajdani kedvesét vendégül hítta magához, még azt a 16306 23| kötelezni, kedves Henriette, ha vendégünkkel mindent elkövet, hogy az 16307 23| nem is mondtam még leendő vendégünknek – folytatá Lénárd, egykedvű 16308 4| tudtátok, hogy a család vénei és asszonyai nem értik az 16309 14| odainté magához a társaság véneit a kalandor.~– Ím, hogy lássátok 16310 1| azt, hogy én kiállhatatlan vénember vagyok, akire nem érdemes 16311 17| korai borotválkozás gyorsan vénít.~Azután egész modorában, 16312 13| magad volnál az úrnő; én nem vennék neked ékszereket, de két 16313 16| Szabad íróasztalát igénybe vennem? Találok itt másforma tintát 16314 6| Pattanj hát! – kiáltá a vénre a csaplárné. – Nem zsidóasszony 16315 14| hát minek töröm én magamat vénségemig annyira, mit kaparok egyik 16316 18| hallja: „alios iam vidi ego ventos, aliasque procellas”. Csakhogy 16317 17| elkomorodva nézett a korán vénült gyermekre. Eleinte csak 16318 18| saját kezeivel kiszabadítá a venyige közől, felemelte, talpra 16319 19| hagyta a zsúptetőt, azt zöld venyigével befoldozta amaz.~Az ősz 16320 18| ez a jelenet. Jöjjön be a veranda alá. Törülje le a képéről 16321 6| ha egyszer belekóstolt a vérbe, akkor aztán pusztít, mint 16322 22| sajátja is; mert én most „vérbíró” vagyok, akinek joga van 16323 22| ellenfele, ha elmarad is tőle, a vércseppek nyomán ismét utánatalál; 16324 6| amiből még kellemetlenebbül veré fel egyszerre Clementine 16325 14| átok csakugyan minden csepp vérébe bevette magát.~Csak Anica 16326 10| fegyverszobáikba, fegyvereikről, vérebeikről beszélnek; egymást tüzelik 16327 4| életműszerek rendezetét, a véredények alkotását, a mérgek hatását 16328 6| széjjel.~Hátszegi hidegvérrel veregetve villájával a tányérát, monda 16329 12| végrendeletet, mely ártatlan véreid a koldusbotra juttatja, 16330 15| vitézséget. Ő békeszerető, verekedést kerülő ember volt. Inni 16331 1| kell ilyen bántalom után verekednem: ugye, Matild? Mit szólsz 16332 8| ha mink egyszer haragbul verekednénk: az rettenetes volna.~E 16333 1| ölni, én meg akarok vele verekedni, aki engem, mint gavallért 16334 9| pajtások, később egy-egy kicsit verekedtek is. Tóbica beverte egypár 16335 8| egymással nem bírunk. Sokat verekedtünk: Tudod, asszonyom, csak 16336 17| bolondot a csőcselék előtt, verekszem a napi kereset sovány hulladékain 16337 20| ez eszembe jut, a fejemet verem az erdei fákhoz és a kősziklák 16338 16| szerelmest, vagy a kegyetlen vérengzőt szerette volna benne játszani.~– 16339 14| Uriás ártatlanul kiontott vérére; esküszöm Sámson vakságára; 16340 12| orgyilkost! György, rohanj utána; veresd vasra, vitesd a vármegye 16341 23| fejét; Szilárd egy meleg véresőt érzett magára aláhullani.~ 16342 7| Ez a vidék itt Zalatnától Verespatakig mind viselős azzal a nemes 16343 7| szárából kivillogó ezüst veretes török kés nyelét. A nyeregkápából 16344 18| akarom, hogy lássák engemet vérezni végig a városon.~– Margari 16345 23| még alatta látható volna a vérfolt a padlón?~Talán éppen e 16346 15| hintómnak, különben ma sem vergődik be; csak elébb szeretném 16347 15| ízibe; mert különben be nem vergődnek. Hol van a leánykád?~– Ej 16348 11| sziklái között, a másik vergődött ki a túlsó partra.~Ez a 16349 5| s mint apád, láncra nem verhetlek; de én egyúttal prókátor 16350 7| ők majd ezt a pénzt maguk verik ki, s úgy bocsátják forgalomba. 16351 7| embereket imára hívja.~– Ne verjünk mi is egy-egy aranypénzt 16352 6| vérmedvére. Tetszik tudni mi az a vérmedve? A medve igen szelíd, ártatlan 16353 6| egymás után vadásztunk egy vérmedvére. Tetszik tudni mi az a vérmedve? 16354 19| ahogy tudni szokta, midőn a vérmedvét megneszelé, hogy azt mint 16355 9| csobolyóikkal, és sátorokat vernek a tisztáson, másnap aztán 16356 18| karcolásból telemázolta vérrel az egész ábrázatját.~János 16357 12| tanított be Lángainé nagynénéd? Versben vagy prózában? Diákul van, 16358 6| amit a tömlöcben csinált; a verse is gyönyörű annak:~„Nyújtsd 16359 6| talán álomjáró állapotban verseket vagy miket szokott írdogálni, 16360 6| gróf meg a báró úr régóta versenygenek egymással, mindegyik azon 16361 16| meg a bécsi gyepen.~– Hát versenylovai?~– Futhatnak nálam nélkül 16362 21| kínzott átoksikoltása, mint a vérszomj hörgése az áhított vér láttára, 16363 22| a szemközt álló veszély vérüket forrásba szokta hozni.~Most 16364 19| csalatkozás, mert saját vérünktől ered az. Nekünk is vannak 16365 6| hegyoldalokból távoli hámorok vérvörös fénye világít messzire, 16366 12| és János úrra bízta, hogy vesse azt azon módon a kandallóba, 16367 18| mondta volna rokonainak: vessük a tűzbe az egész átkozott 16368 14| vagy föld felett lakó, úgy vesszek el tűzben, vízben, föld 16369 4| hogy a rézedények kárba ne vesszenek? Lám, nagyságod ügyvédje, 16370 13| A hitvesi hűség valódi Vesta– lángja nála, mely sohasem 16371 7| többit végezte a rabszolga vésűje és kalapácsa.~E bányákból 16372 20| apám. Én belevittem őt a vészbe, vétkes szerelmem által 16373 21| feje fölött hordá azt a veszdelmes mágnest, mely kardjának 16374 19| gondoltam, hogy te komolyan veszed a dolgot, hanem így van.~– 16375 4| gondatlanság miatt az egész család veszedelembe jöhet. Különösen nagyságodnak 16376 19| dolgot.~– Eszerint ön is veszedelemben forogna miattam?~– Azt ne 16377 21| Fatia Negra észrevevé, hogy veszedelme megnőtt, s mielőtt a ló 16378 13| hanyatt– homlok rohan a veszedelmébe, mint a vacsoravesztő pille 16379 11| aranya. Nekem csak a te veszedelmed kell. Ebből a kézből ki 16380 4| adjunktus vagy izé szinte veszedelmen kívül van már?~– Óh, igen. 16381 21| akkor vették észre a kelepce veszedelmesebb oldalát, melybe őket a kalandor 16382 15| elárulták, s pénzét ott veszejtették, újra dúl-fúl a vidéken, 16383 16| Végül a kocsissal egy kicsit veszekedett, már csak hagyományos szokásból, 16384 19| esetet; kegyed miattam is veszélybe, bajba jött; de hiszem, 16385 6| közelében, akik oly nagy veszélyekkel tudnak játszani, s azt jó 16386 13| parti után, mert addig ezer veszélynek van a fiatalember kitéve. 16387 2| megtudva az öccsét fenyegető veszélyt, névnapra kapott Szűz Máriás 16388 16| lélekjelenlétét a nő. A veszélytől egy lépésnyire megszűnt 16389 5| járni; akit te valaha nőül veszesz, csak ezért sem vall neked 16390 22| megismeré a Fatia Negra vészhangját, s előrohant rejtekéből.~ 16391 14| megesküdtem akkor, hogy el foglak veszíteni. Esküdtél, ugye, a kígyó 16392 23| újra: „az én gyűrűmet el ne veszítsd”.~– Nagyságos asszonyom! – 16393 20| rettenetességeire könyörgöm önnek: ne veszítse el azon embereket, akik 16394 8| közepett; akik ilyen állati vészkiáltást hallottak paripától, azok 16395 15| mégis csak egy forint; ki vesződnék amiatt még külön cifra kálkulussal? 16396 8| az, aki házasság után nem veszt illúzióiból; üres lelkek 16397 10| ajándékba bírta, csakugyan vesztébe kellene neki rohanni.~Elébb 16398 6| kisgyermek! Maradjon már vesztég! Tán azt gondolja, hogy 16399 19| beléd a … …~Több szót nem is vesztegetett itt aztán Gerzson úr, hanem 16400 22| emiatt szinte délig ott veszteglett a malomban.~Délfelé erős 16401 6| Henriette-et nem érte nagy veszteség, midőn férje oda utasítá, 16402 16| komolyan mondom, hogy nagy veszteségek értek; nagysádnak nem szükség 16403 10| még azt is tudta, hogy e veszteségen a báró úr egy hajszálnyit 16404 8| lelkek megszokják ezt a veszteséget, vagy kölcsönbe veszik; 16405 21| folytassa ellene, midőn veszteségét bizonyosnak hiszi. Gyakorlott 16406 22| vívjon, s azokat kényszerítse veszteséggel visszavonulni!~Ez már nem 16407 22| Feleségemet és szemem világát vesztettem miatta. Volna csak meg egyik 16408 16| s megmutatjuk, hogy nem vesztettük el a fejünket. Legnagyobb 16409 7| Látod, Onuc, eddig sokat vesztettünk amiatt, hogy az aranylemezeket 16410 23| cselédség őrködő figyelmét, utat veszthessen.~Mit fog mondani a báró 16411 16| mellettük. Csongrádon mást veszünk helyette, s ezt ott hagyjuk. 16412 3| egy éles oldaltekintetet vete Demeter úrra, ki kényelmetlenül 16413 22| higgy.~Szilárd a parancs vétele után rögtön megindult huszonnégy 16414 20| a hajdan szép írása, ami vetélkedett az acélmetszéssel? A reszkető 16415 22| magát a helyzetbe, mint vetélytársa; olyan arccal üdvözlé őt, 16416 16| odábbállni, ahogy szoktak vert vetélytársak a győzelmes ellenében. Lassankint 16417 17| ilyen szemtelenségekre nem vetemedik. Szegény, nagyon fiatal 16418 14| ellen nyilván vagy titokban vétenék, verjen meg a csontszáradás 16419 6| jelleme is; a sík róna, kövér vetéseivel; itt-ott kerek erdőcskék 16420 16| A harmattól nedves zöld vetések között a végigsietők árnyéka 16421 12| után egy gyűlöletes pernek vetetted meg alapját, melyben arról 16422 7| rám mosolyogtak, keresztet vetettem magamra, és elfordultam? 16423 3| ülhetsz békével a pamlagon, s vetheted a pasziánszot ítéletnapig; 16424 7| ismersz rá.~– De azt ő nem vetheti el, mert csak azáltal hatalmas.~– 16425 19| csak olvasatlanul a tűzbe vetik?~Most aztán a külső levéloldalra 16426 18| nagyságos úr, hogy nekem valami vétkem van. Tévedés lesz a dologban. 16427 17| hogy a könnyelmű gyermek e vétket elkövette.~– Kedves Kálmán ( 16428 16| asszonyod?~– Úgy gondolom, hogy vetkőzetlenül feküdt le.~– Csak gondolod? 16429 16| ha ezt itt-amott szemére vetnék.~Gerzson úr csak annyit 16430 22| az úton tíz évben egyszer vetődik valami átmenő, s akkorra 16431 13| nőarcnak még csak árnyéka sem vetődnék soha.)~– Ön nagyon elgondolkozik 16432 6| zsiványokkal tele csárdába vetődni.~De mi a patvart is akar 16433 13| aki csak úgy en passant vetődött most ide Pardubicból, aki 16434 6| vagy jobb szereti a savanyú vetrecét? Kell-e levelensült? Éppen 16435 24| kimondanom – mindazokban a vétségekben ártatlanok, amiket ön rájuk 16436 11| gavallér, galantéria elleni vétségnek találná hölgye idegeit jajgatásával 16437 14| sem; – hiába mondtam. Nem vetted észre, hogy csak tréfáltam 16438 6| mintha az én nyakamról vettek volna már mértéket, egy 16439 21| hoztok, az enyim; tőlem vettétek el. Azt most vissza akarom 16440 8| beteszi a lábát, az ablakon vettetem ki; de hogy lássa ön, mennyire 16441 5| gondolva, halálos mérget vettünk? … Különös dolog az, kedves 16442 9| vásárban, s azután jönnek a vevők, nyalka házasulandó legények, 16443 21| után a postafőnök vevé át a vezényletet, s az célszerűbbnek találta 16444 22| találjanak”, azt mondá a vezér; „majd én magam fogok velük 16445 23| fogadta ezt a gondolatot, mint vezércsillag sugarát az égből, és sietett 16446 20| vén Onuc, volt a pénzverők vezére, az ő fejére hárítják az 16447 14| föld alatti tombolás nem vezérli az ütenyt: a gépek hallgatnak. 16448 21| híd hosszában; a dzsidások vezérük segítségére siettek, a fekete 16449 7| ember vagy, domnule. Amióta vezérünk lettél, másfél annyi a nyereségünk, 16450 16| vagy; fogd ki a lovakat, s vezesd be az istállóba; adj nekik 16451 22| kísérőinek, hogy szálljanak le, s vezessék lovaikat kantárszáron fel 16452 8| járatni hozzám, ki útba vezessen; a helybeli pópa alkalmas 16453 22| ismét odább. Keresztül-kasul vezetgette üldözőjét az erdőn, hogy 16454 14| emberek előtt, igazi orcájával vezetheti őt a pap elé.~Ez a szertartás 16455 19| együtt a pálya felén; hogy vezetik sántítva; anélkül, hogy 16456 6| a kutyák mindig beljebb vezetnek az erdőbe, én mindig nagyobb 16457 19| a hegyi utakon keresztül vezetnem. Másra nem bízhatjuk ezt 16458 22| furfangos hajtóvadászat vezetőjének, melynek területe több száz 16459 22| pandúrok most érték már ifjú vezetőjök tervét; s ezentúl vakon 16460 22| nagy titkos káromkodással vezetőjük nyomában, midőn egy bámulatos 16461 16| úr által le hagyta magát vezettetni a lépcsőkön.~Az öregúr csakugyan 16462 16| van beírva; a Cassandra, a Vezúv, a Missz Fanny; a gyönyörű 16463 21| másik küzdelmét; az ádáz viador egymásnak szorítá őket, 16464 21| midőn a feltartani vélt kard viadori remekvágással ütött sebet 16465 22| s azt mondá, hogy vadméh viasza.~– No, uram, ezzel a fegyverrel 16466 5| bokor lesz belőle, melynek viaszfényű virágfürtjei valami tündéri 16467 5| nélkül.~Egy szép nagy példány viaszvirág volt az, egyike azon csodás 16468 3| legelső földesúr a Hátszeg vidékén. Hogy mondhattam volna én 16469 17| képviseltetése, s emiatt vidéki színpadok hőseinek kedvenc 16470 10| Henriette-et látta, kit vidékük őrangyalának nevezett, s 16471 15| Pedig kár, domnule; a mi vidékünk most nagyon bátorságtalan; 16472 6| Zsiványok nincsenek a mi vidékünkön, csak szegénylegények. Zsiványok 16473 18| pörlekedni hallja: „alios iam vidi ego ventos, aliasque procellas”. 16474 22| Skeritorán, Nyiágrán, egész a vidrai hegyzuhatagig, ide virradatkor 16475 6| szokott tartani vízimadarakra, vidrákra és farkasokra, s hogy ezentúl 16476 6| férfitársaság még csak azután lett vígabban, hogy a hölgyek eltávoztak; 16477 10| öltözni e szegény emberek vigalmában; egészen egyszerűen, minden 16478 10| nagyon szereti.~Eljött a vigalom estéje; Henriette felvette 16479 17| asszonyoktul az aranysújtásos viganóikat, azokat felveszik palástnak, 16480 6| félteni az ilyen emberektől – vigasztalá a hölgyeket a csaplárné, 16481 15| elrontja.~– Ez nekem nem vigasztalás. Embereim ott vesződnek 16482 17| és szomorúságot okozott, vigasztalására?~Az ifjú húzódozott az egyenes 16483 5| sóhajtott. Ez a fenyegetés vigasztalásként hangzott most előtte.~– 16484 24| legsajnosabb, senkije sincs, aki vigasztalná.~Sipos úr igazán el nem 16485 7| Fatia Negra megdöbbent.~– Vígy magaddal; én meg akarom 16486 22| az erdők mélyében ilyen vigyázat nélkül legyen hagyva.~Vámhidy 16487 4| mondani: – az nem igaz; te nem vigyáztál fiamra! Te nem jártál utána, 16488 19| hajlékába, miután elébb vigyázva körültekintett, hogy nem 16489 21| kinéző molnár:~– Katonák! Vigyázzatok! A híd gerendái be vannak 16490 1| kezeiddel.~– Óh, te nagy selma! Vigyék ki a Makszikát kocsikázni; 16491 13| hogy önt keressem föl, és vigyem hozzá. De előre figyelmeztetem 16492 15| hintajához, a Tyiatra lupulujhoz; vigyenek magukkal dorongokat és istrángot 16493 6| pillanatban, ki oly maliciózus vigyorgással tömte magába a nem szegény 16494 7| csészéibe, akik oly kíváncsian vigyorognak fel rá?~Mikor azonban a 16495 21| mintha versenyt futna a viharral, mely a port nyomában hordja, 16496 6| tanya; oda kell menekülni a viheder útjából.~Mi lehet ott? Pusztai 16497 21| szekereket csakugyan nem viheti magával, mert akár előre 16498 13| régóta készült.~– De mi vihette volna ezt a fiatal gyermeket 16499 17| nyugtalan kopogása, asszonyi vihogással vegyest, kezdett belevegyülni 16500 22| bujdokló harámbanda itt víjon élet-halál tusát üldözői 16501 4| vagy holnap átlépek ebből a világból abba a másikba, ahol nem 16502 4| nem szokott ülni, mert az világbolondításnak való. Ennélfogva csizmái 16503 16| történetét, amit most a világgal, mint új dolgot akar elhitetni.~– 16504 4| gazdag kérő megjelenése, ki világi fogalmak szerint éppen a 16505 14| zöld, fehér vagy rózsaszín világításba merítette az egész rémpalotát, 16506 23| mint egy rém tűzszemei világítnak utána, megláthatná s elárulhatná, 16507 4| kandalló mellől.~– Én pedig világosabban nem szólhatok.~– Csak tessék 16508 2| komornyikon, míg az fel bírta világosítani, hogy nem őróla van szó, 16509 4| merényletekben szavatartó. Senkit sem világosított fel arról, amit maga gondolt.~ 16510 25| majd előfogjuk őt, hogy világosítsa fel ama váltó történetét, 16511 16| elmaradozó bihari havasok mögött világosodni kezdett az ég; az apróbb 16512 22| utánatalál; vesztére a hold oly világossá tette a tájat, mintha nappal 16513 22| megkülönböztetni az árnyékot a világosságtól; óh, majd magam mennék én 16514 13| barátom, délelőtt nem szokás világossárga kesztyűt húzni látogatásokhoz. 16515 14| tudott felőle, kihalt volna a világról, mielőtt titkát elmondhatta 16516 22| Vámhidy előtt, melyet a világtalanok olyan helyeken elsajátítanak, 16517 12| experimentálhassa elébb – in anima vili.~Sipos úrnak volt annyi 16518 18| hogy méltóztatta kijönni a villába, nem akartam úri mulatságát 16519 18| kiszállítani városligeti villájáig.~Ott tért csak egy kicsit 16520 6| válogatott falatokat nyújt neki villájára szúrva: „no kis mókuskám, 16521 6| Hátszegi hidegvérrel veregetve villájával a tányérát, monda Gerzsonnak:~– 16522 6| szarvas- és őzág nyelű kések, villák, hideg vadpecsenye, paprikás 16523 21| mágnest, mely kardjának villámait magára vonta.~És ő maga 16524 22| kirántott jatagán, és a másik villámlás már az összecsapás volt.~ 16525 17| tökből, s mennydörgést, villámlást produkál, de azt titkolja, 16526 6| hanem jön helyette haragos, villámlós fergeteg; messziről hallatszik 16527 22| másik percben már kezében villámlott a kirántott jatagán, és 16528 6| már, de piros, egészséges, villámszemű, gyors szava és tevés-vevése, 16529 14| indult, hegyes szuronyok villantak meg a fáklyák fényénél.~– 16530 14| mindannyian, akik valaha egy villanykészletet láttak. Maga a villanygép 16531 9| ételhez, italhoz másféle kést, villát és poharat lásson felterítve, 16532 6| a szokatlan alakú grófi villával minden falatot a nyakravalójába 16533 14| elrejtve köpenyeik alá, hogy ne villogjon a sötétből elő, azok ott 16534 7| tekinteni, amik oly félemlítőn villognak ki a fekete álarc réseiből.~ 16535 21| eszeveszett dühét, ki feje fölött villogtatta kardját, vadállati kiáltásokat 16536 4| gyufára szert tenni, aminek a villója leghatályosabb méreg. De 16537 1| színészeket, mikor párbajt vínak, éppen annyit adok János 16538 7| leányod szavát hallgathatom.~(Vinne el a bányarém! – dörmögé 16539 11| az ursu!~Engem mintha a vipera csípett volna meg.~– Az 16540 18| hozni; az ember utálhatja a viperát, de azért ne hágjon a farkára, 16541 5| hogy megszokott bútoraimat, virágaimat szabad legyen elvinnem oda, 16542 6| megmutogatta neki ritka virágait, párizsi bútorait, japáni 16543 6| falusi menyasszonyok egyszerű virágát, mint ő az egzotikus asclepiast …~– 16544 5| szobájába; ott megállt egy virágcserép előtt, és nézett annak zöld 16545 5| jogászbálban kapott egy virágcsokrot Henriette Szilárd kezéből, 16546 5| belőle, melynek viaszfényű virágfürtjei valami tündéri illatot árasztanak.~ 16547 23| gyümölcsfák álltak, tavaszon virággal, őszön gyümölccsel rakva, 16548 10| gondolatért, hogy oly erős virágillatot terjesztett a szobában, 16549 4| mulatójuk volt, ott kedvenc virágjait meglátogatni, s talán végképpen 16550 6| lenni, nyitott redőnyökkel, viráglepte ablakokkal: Henriette mindig 16551 16| Ez ennyit tesz pusztai virágnyelven, hogy meghalt.~– Csak nem 16552 1| Mondtam már, hogy ezek a virágok igen nagyok, ilyet csak 16553 1| penzumokat Cornelius Neposból és Virgil Bucolicáiból.~Ezért pedig 16554 22| növényélet nincs, nefelejcsek virítanak.~Itt Szilárd megpihenteté 16555 22| vidrai hegyzuhatagig, ide virradatkor érkeztek meg.~E havasi falvak 16556 19| nagyságos asszony beteg; azt virrasztják.~– Hát az urad hol van?~– 16557 12| éjekről éjekre álmatlanul virrasztottam ágyad mellett, amire te 16558 16| s azzal egyedül maradt virrasztva a pusztai csárdában, s várva 16559 2| sok hiányzik-e még, hogy virtuóz legyen a zongorán, példálózott, 16560 6| már húzni, miket csak úri virtuózok ismernek még, s nagyon ritkán 16561 12| rájuk gondot, mert én nem viselek, én nem ígértem semmit.~– 16562 7| alkotnak belőle.~A festői viselet még emeli az alak szépségét: 16563 1| kifenve hegyesre és feketére. Viselete elegáns és túlfinom, a divattól 16564 12| volnának.~– No, hát csak viselj rájuk gondot, mert én nem 16565 15| Ne félj; ha páncélinget viselne is, ez keresztülviszi, mert 16566 7| boszorkányok gondot nem viselnek?~– Akkor megölöm.~– Igen, 16567 7| Zalatnától Verespatakig mind viselős azzal a nemes érccel, amit 16568 18| kedvéért, a megbecsülésért viseltek hivatalt, a megye ügyeit 16569 4| veled egy szobában hált, te viseltél rá gondot, megmagyaráztad 16570 8| fekete ruhájára, mely nagyon viseltes volt már.~Henriette nem 16571 4| voltak. Az ifjú Lapussa azért viseltetett különös ellenszenvvel Sipos 16572 9| hordót felforgatnak, asszony visít, férfi káromkodik; s egyes 16573 10| erdőben elrejtett magányos viskójában; kivált mióta én is keményen 16574 5| gépileg teljesíté a parancsot, visszaadta a végzetes iratokat s eltávozott 16575 7| nyugodtan felelt:~– Ne búsulj, visszaadtam azt már a Fatia Negrának. 16576 11| fel a ház előtt. Az ajtó visszacsapódott helyére, s midőn a fölötte 16577 16| ismét a lemezzel együtt visszacsúsztatom helyére; ott ugyebár senki 16578 16| szivartárcáját; de megint csak visszadugta.~– Nem; mégsem szivarozom. 16579 16| mégsem szivarozom. Nem szabad visszaélnem a szerencsémmel. Így is 16580 17| egymás után a színházban, s visszaemlékezik rájuk, úgy lediktálja Palmira 16581 11| borzasztó küzdelem, melyre visszaemlékeznem is irtózat.~Nincs rettenetesebb, 16582 5| átok lesz fiatalságára visszaemlékezni.~– Tudom. Ha ő nem találja 16583 19| akárhogy erőltette eszét, hogy visszaemlékezzék arra az elmúlt éjszakára, 16584 22| hasztalan várt egyébre. A visszafelelő tülökhangok nem támadtak 16585 21| mozdul, meg ne kísértse azt visszafoglalni. Mert tudom, hogy még eddig 16586 7| mintákat; a leány lélegzetét visszafojtva nézte a jelenetet. Nem hasonlított-e 16587 6| közjókedvben; az ő szívén még sok visszafolytott könny fekszik, s minden 16588 8| ösvényre lépni; azonban visszafordulni éppen nem lehete, s előbbre 16589 10| hátramaradt; megígérve, hogy a visszaforduló hintóval ő is és a bányásztiszt 16590 22| No, de vége van; mindjárt visszafordulunk. Az én medvém futhat; hát 16591 4| most benézek hozzá, azután visszafutok tens Sipos úrhoz, s egy 16592 21| lovasság egy perc alatt visszafutott a hídról, s csak akkor vették 16593 19| akkor kezdett el egy kicsit visszagondolni azokra, amiket hallott. 16594 18| pedig postaszekérre ülni, visszahajtani sárfeneki uradalmára; hollétét 16595 19| asztal alatt, iparkodott visszahajtatni Aradra.~– Ez nem igaz! – 16596 10| percben azonban borzadva visszahátrált előle, két kezét, szétmeredt 16597 13| János úr által eszközül visszahívatva onnan. A másikra, a gyermekre 16598 12| Demeter az ügyvédnek. – Visszahozta kegyed a régi végrendeletemet?~– 16599 10| maga elé tartva, mintegy visszaidézőleg.~Henriette meglepetve állt 16600 23| oda, akként a halott onnan visszajárhat?~Hátha az lenne való, hogy 16601 16| s reggelre előfogattal visszajöhet értünk a csárdához; a mi 16602 19| helyre, ahová nem remél visszajöhetni többé. Gerzson észrevette 16603 7| hogy a gép rúdja egészen visszajöjjön, hanem azt fele útján megragadva 16604 1| Egy Lapussa János! Akkor visszajön az a másik gazember, s azt 16605 18| nagyságos úr nem is fog visszajönni, mert a kocsi üresen tér 16606 7| úton, amelyen jött, ismét visszajutott a malomba.~Lovaikat meglelték 16607 10| elaludt magában. Hátszegi visszaküldte az özvegy nőnek a felismert 16608 15| semmi baj, míg én a kocsihoz visszamegyek; addig is zárd el a faliszekrénybe 16609 11| bukott fél térdre, de ismét visszapattant; a pázsit feltúródott dobogó 16610 22| ezúttal javunkra szolgált. A visszarablott aranyak mind meg voltak 16611 7| keblén viselt, s mindkettőt visszarejté oda.~– No, domnule – szólt 16612 12| öntudata, akinek lelkében ily visszásan volt fordulva az eszmejárás. 16613 13| borocska után, önkénytelenül visszasugárzik.~– Hiszen nem beszélünk 16614 15| fény, mely a kőemlékről visszasugárzott, lassankint bíborpirossá, 16615 17| gondom rá, hogy azt a váltót visszaszerezzem, jutalomjátékaimból legelőször 16616 6| úrnak a magáé. Azzal megint visszaszökött a fészerbe; pedig oda meg 16617 16| báró is úgy tett, mintha visszaszorítaná.~Egy negyed múlva megjelent 16618 7| megelőzhetni, lovagnője alig győzi visszatartani. Ez egyike a hírhedett oláh 16619 11| dobbanások.~Nekem erővel kelle visszatartanom Mariórát, hogy férjének 16620 23| maradhat, és ahonnan ismét visszatérhet, vagy odább tévelyedhet 16621 19| sem hiszem, hogy e házhoz visszatérjek többet.~(– No, itt szép 16622 19| más oka volt neki útjából visszatérni, mint az az állítólagos 16623 7| hogy vigyázzon, nehogy a visszatérő gép mellét megüsse; mert 16624 19| ismét a lovakat a hintóba, s visszatérsz vele üresen Aradra. Kengyelesy 16625 12| sem volt meglepetve, midőn visszatértekor már ott találta atyja szobájában 16626 19| mert komolyan állítják visszatértét, mert Gerzson részeg volt. 16627 11| hajtásból kitört medve ismét visszatéved a ránézve halálos körbe; 16628 4| arcán ellenállhatatlanul visszatükröződött, mialatt a végzetes latin 16629 8| könnyelműen ismét szétszór, tud visszautasítani embert, ki az Isten háza, 16630 8| barátunk ajánlatát erélyesen visszautasítva, ki ezt a hivatalt is képes 16631 19| nem éred, mert hajnalban visszautazott postalovakon a férjével 16632 6| kastély; aztán emezt is visszaválthatja harminckét esztendő múlva, 16633 17| nem akarja újra megnézni, visszaveheti a pénztárnál, amit befizetett.~ 16634 6| könny fekszik, s minden visszaverődött kóranyag között ezé a legmakacsabb 16635 16| velük; a kelő hajnalfény visszavert sugára az, billió harmatcsepptől 16636 11| azt egy perc múlva éppen visszaverte az erdős hegyi visszhang, 16637 16| az, billió harmatcsepptől visszaverve, s amilyen messze elveti 16638 25| rettentő emlékezete van visszavezetni a lelket azon napok gondolataira. 16639 21| döntögették úgy, hogy még visszavonulásról sem lehetett szó a szekerekkel 16640 22| kényszerítse veszteséggel visszavonulni!~Ez már nem maradhatott 16641 10| legföljebb egy üzletétől visszavonult bányász szokott lenni a 16642 13| bemutatás. (Ez ideig a grófnő visszavonultan élt Aradon.) Akik a jobb 16643 22| legtávolabbi bércek visszhangjai is visszazengtek. Csak a visszhang, csak 16644 22| kihullt kezéből; s erre mintha visszhangja lenne, a malomtornác alatt 16645 22| melyet a legtávolabbi bércek visszhangjai is visszazengtek. Csak a 16646 2| hallgatni saját lépteinek visszhangját meg az alabárd kopogását, 16647 14| pisztolyait elsütögeti a visszhangos barlang nyílásánál.~Amíg 16648 8| fenekéről emberi kiáltás visszhangzanék fel, s alátekintve, a holdfénynél 16649 7| fénye ragyogott pokolbeli visszsugárral, a sötét boltozatra emelve,